Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-12 / 138. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 ▼asárnap, 1960. június 12. Ifjúságvédelmi őrjárat Balatonberényben — H szervezetnek, meiy pedagógusokból, tomegszervezetek tagjaiból verbuválódott, nincs neve. Célját röviden így lehetne megfogalmazni: ifjúságvédelem. Még kevés faluban döbbentek rá az ifjúság szervezett vét delmének fontosságára, ezért is igen örvendetes, hogy Bala- tonberény e tekintetben az elsők közé tartozik. Miben áll e szervezet munkája? Időről időre végiglátogatják a község italozó helyeit. A nemes célú séta nem hiábavaló, mert igencsak akadnak tizennyolcadik életévüket még be nem töltött fiatalok, akik az apáktól rá-' juk maradt hagyományok szerint »férfi módra« máris a kocsmában töltenék szabad idejüket. Az őrjárat célja, hogy ne italozzanak a fiatalok Bacchus isten nem zsenge korú ifjak számára felállított »szentélyeiben«. A fiatalok legtöbbje, akit az őrjárat kocsmában talál, egykét esztendővel ezelőtt még az általános iskola növendéke volt. A tisztelettudásra való nevelés még eleven bennük, de azért 'csak megkérdezik váll közé húzott fejjel, mikor távozásra hangzik a felszólítás: — De hát hova menjek, tanár bácsi? Otthon megeszi az embert az unalom. Mit csináljunk esténként?. Ilyenkor esnek azután zavarba iaz ifjúságvédelmi őrjárat tagjai. Valóban, hova is menjenek a fiatalok, mit kezdjenek szabad idejükkel? Berényben úgyszólván egyetlen tötnegszervezetnek sincs helyisége. Miután megalakult a termelőszövetkezet, a szükség parancsára elfoglalta a. tanács üres hivatali helyiségeit, ahol addig otthont találtak a tömegszervezetek. Marad a művelődési há^, amely az évek során meglehetősén kulturát- lan külsejűre kopott kívül-be- lül egyaránt, arról nem is szólva, hogy a filmszínházul szolgáló nagytermen kívül csupán két helyiség van benne; Az egyik a könyvtár, a másik televíziós klubbá lépett elő. Hová menjenek tehát az evésnél, alvásnál, munkánál többre áhító fiatalok, akik egyhangúnak találják a mindennapos televíziónézést? Vártuk, hogy a kérdésre olyan válasz kél, ami legalább ígéretben azt célozza, hogy az elkövetkező időben tartalmasabbá teszik a művelődési ház életét, hogy kiki .megtalálja igénye szerint a hasznos időtöltésre szolgáló lehetőségeket. De Balatonberényben hagyományuk van az ideiglenes jellegű megoldásoknak. Eddig azt tették, hogy estére kelve kinyitotta ajtaját az iskola. Itt pingpongozhattak, sakkozhattak, társasjátékozhat- tak a fiatalok. Most aztán küszöbön az új gond: KlSZ-tá- bor jön az -iskolába a Tanév végeztével. Ismét csak hova menjenek a helybeli ifjak a kocsma helyett? Miért nem tud a művelődési ház otthopt nyújtani az esténkénti kollektív szórakozás /számára? Erre már magunk mondjuk ki a választ a faluban szerzett tapasztalatok birtokában. Egyszerűen azért, mert a herényieket eddig senki sem nevelte arra, hogy a kultúrának a háza mindenkié. «Akár a benne való szórakozásról, művelődésről van szó, akár arról, hogy vigyázni kell a közös vaeyonra. KI megy b6 a művelődési házba, amikor olyan . elhanyagolt? — hangzott el hónapokkal ezelőtt a panasz. Volt ebben túlzás is, de igazság is. A tanács évek óta nem áldozott sem, költségvetéséből, sem a községfejlesztési alapból a művelődési ház öreg és meglehetősen korszerűtlen épületének karbantartására. Márpedig az elöregedett épület nem volna olyan siralmas állapotban, ha időről időre gondot fordít rá a tanács. A tatarozást sürgetők azt a légből kapott tervet kapták válaszul, hogy minek a vén épületre pénzt fecsérelni, amikor majd új iskolát kap a község, s abban nemcsak iskola lesz, hanem művelődési ház, meg áruda is! A községi tanács vezetésében közelmúltban végbement változás kellett ahhoz, hog£ napirendre kerüljön a kultúr- ház gondja. Ezután végeztek rajta kisebb tatarozást, s vásárolt a tanács televíziós készüléket, szépítették a könyvtárat s kap még erre az esztendőre a községfejlesztésből a művelődési ház nyolcezer forintot. Ez a pénz nem csekély összeg. Alapos változást mégsem fog teremteni befektetése, mivel két-három év mulasztását nem lehet ennyi pénzzel pótolni. Emelni kellene a nagyterem mennyezetén, stu- katúroztatni, padlóztatni is kéne, segítségül kérve a Moziüzemi Vállalatot is tekintve, hogy valóságos mozilázban ég Berény. Az anyagi áldozat kifizetődne, s amint halad a Balaton déli csücskében az üdülőfejlesztés, előbb-utóbb ide kell érkeznie, a Mozáüzemi Vállalatnak is. Száz szónak is egy a vége: van abban némi igazság, ha Mustig László pedagógus — a kultúrház vezetője — a község elégtelen kulturális életéért a felelősséget - megosztani kívánja a községi tanáccsal. Meg kell azonban jiegyezni, hogy akadnak a megyében a herényinél rosszabb adottságokkal rendelkező művelődési házak, s mégis számtalan megnyilvánulásból kiolvasható as kulturális forradalom jelenléte*! A tanácsi vezetők egy-két évvel ezelőtt tanúsított közönyössége a kulturális ellátottságot iletően íme feloldódott. Most a passzivitás felszámolásán a sor, a passzivitásén, amelybe a közönyösség sodorta a falu pedagógusait. Mert ugyan minek a következménye az, ha nem • a passzivitásnak, hogy a művelődési háznak egyetlen saját rendezvénye sem volt a lassan lezáruló művelődési évben, hanem megelégedett a házigazda szerepével, átjátszva a rendezés lehetőségét a tűzoltóktól kezdve, a nőtanácson folytatva a KISZ-fia- talokig bezáróan, megelégedve teremhasználati dijakkal? Ebből bizony nem lehet gazdálkodni, csinosítani a kultúrhá- zat! Nem vitás, falusi művelődési házainknak otthont kell nyújtaniuk a tömeg- és egyéb szervezetek kulturális munkája számára, de funkciójuk nem merül ki csak ennyiben! A Balatonberényi Községi Tanács megtette a kezdeményező lépéseket avégből, hogy jó irányba térüljön a művelődés, s megoldódjék az elfoglaltság híján kocsmába járó fiatalok problémája, illetve ennek megoldásához segítőkezet adott. Jó lenne, ha a változtatás szándéka kölcsönössé terebélyesednék, s a művelődési ház vezetője is megtenné ezután, ami feladat reáhárul. Már kezdetben is kisebb lenne a gond a fiatalokkal! Arról nem is szólva, hogy a falubeli felnőtt emberek is elégedettebbek lennének művelődési házukkal. László Ibolya (Folytatás az 5. oldalról) kevesen hallgatták Gughi Pannát, ki csodás dolgokat beszélt el a gózoni Szűz Máriáról. — Hát aztán, aztán... mondjad csak tovább, édes Panna lányom! — ösztökélte Filcsik- né. — Mit mondott még a Szent Szűz? — Mindent el kell neki beszélnem kegyelmetek felől. — Óh, óh, óh! — hajtja a ragyás Böngér Panna éneklő hangon — de boldog is, aki olyan istennek tetsző, mint te! Ne adjam alád ezt a nagy kendőt is, Pannus? Ügy nézem, kemény a fekhelyed, drágám. Te pedig Csuz Gábris, piszkáld 'meg egy kicsit azt a tüzet, hadd lássuk a galambom arcát, mikor beszél. Gábornak nem volt kifogása: megcsóvált egy végén zsarátnok fahasábot, s úgy világította meg a tömött fekete hajat s a szemvesztő két gödröcskét, mely azon a piros arcon mintha feneketlen verem volna, hova a nyugalma, lelke odaveszett. — Mondjad csak, édes szívem — faggatja Filcsikné —, hogy néz ki a Mária? — Jaj, nehéz azt elbeszélni... Vakító fehér arc, . aranyos szőke haj, egész vállára omlik, bánatos kék szemek, hófehér jóbb karjai}, mely tövistől vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik... — Az ám... a kis Jézus! — Szakasztott így van lefestve az én imádságos könyvemben. — Meg a bodoki templomban = teszi hozzá Gábor, átszellemülve szívja magába Panna minden szavát, hogy jön, hogy távozik a Szűz, vakító fény övezi néha, máskor még egyszerű kartonruha van rajta. De csak ő láthatja, ha egyedül van ott a Mária-faknái. — Hát ma meglátod-e — kérdik. — Nem‘ tudom, álmomban szokott híni — felelte Panna, aztán Gáborhoz hajolt, és a fülébe súgta: — De te azért csak gyere el, amikorra mondtam! A tűz már nem égett, csak ítt-ott pislogott egy-egy szikra a pernye alatt, az álom lecsukta lassanként a szemeket, távolabb is ^kialudtak a tüzek, s az egész búcsús nép, akihez jött, az Űr ölében pihent a térés tisztáson, mely az erdő álján elterült. Csend volt, csak a gózoni erdő zúgott balról, s a levegőben rebbenté meg szárnyát egy-egy éji madár. Emiatt pedig épp olyan nyugodtan álmodhattak a hívők a vakító fehér arcról az aranyos szőke hajjal, mint amilyen nyugtalanul álmo'dozék ébren Csuz Gábor a gödrös, piros arcról a hollóhajjal. A bodoki búcsúsnép, a tar- jániak, a belédiek, a túlsó oldalon pedig a jó Isten tudja, miféle népek fehéredtek köröskörül. Egy álak gyakran megmozdult köztük, mintha errefelé kémlelne. Gábor látta, hogy ott is hánykolódik valami nyugtalan lélek, az sem tud aludni, az is a nagy semmit bámulja talán, mint ő. Hosszú, hosszú idő telt eí míg végre megkondult fenn a kálvárián a harang. Látta fölkelni Pannát az asszonyok közül, s eltűnni az éjben: várt előbb egy fél órát, úgy volt neki meghagyva, s aztán ő is ellopódzkodott. Sietve ment az erdő tövis- bokrokkal szegett gyálogútján, néha megállt a tüskét kivenni lábaiból, s ilyenkor mintha lépteket hallana a háta mögött. Követi tán valaki? De ugyan ki követné? Lihegve ért a Mária-fákhoz. Panna már várta. Ott ült a kút párkányán, fekete, lebontott hajával játszadozott, s a csillagok fénye mellett nézte magát a kút vizében. — Sokáig maradtál, Gábor! Gyere no, ülj le mellém! — suttogd lágyan. Kigyulladt a Csuz Gábor szürke szeme, oda is ült mellé, de nem merte átkarolni. — Miért félsz tőlem? Hajtsad a fejedet az ölembe. Te is az Űr híve vagy, megjavítottam a lelkedet. A Szűz Mária megengedte, hogy szeressük egymást. — Igazán mondta? — hebegi a legény babonás áhítattal, s mégis kétkedőleg. — Isten a tanúm rá ... E pillanaitban a hold tányérja mintha a földre vágódva összetört volna, és széles cserepei szétesve bevilágították a selyem gyepet. Hűs szellő suhant át az erdőn. Gyönge zörejjel váltak szét a gallyak, s hirtelen összecsapódtak... A könyv mosolya Charles Lamb angol írótól egyszer azt kérdezte egyik ismerőse, hogy ismeri ki magát könyvei között. Lamb így felelt: — Hát hogy ismeri meg a pásztor a juhait? * * * Karinthy' Frigyes írja: »A legszebb könyvet — ez kellene hogy legyen minden írónak a hite — még nem írták meg.« * * * Heinrich Heine, a nagy német költő egyszer így szólt egy költötársához: — Barátom, mikor a könyvedet olvastam, elaludtam. De azt álmodtam, hogy megint a könyvedet olvasom, s annyira untam, hogy felébredtem. * * * André Maurois francia író ezt írja egy helyen: »Irodalomban éppúgy, mint a szerelemben, az ember gyakran elcsodálkozik a másik' választásán.« * * * — Elégetésre ítélték a könyvét — mondta valaki Voltai- re-nek. — Annál jobb! — válaszolta. — Könyveim olyanok, mint a gesztenyék; minél jobban sütik őket, annál kelendőbbek. * * * — Inkább elolvasok egy menetrendet vagy egy katalógust, mint hogy semmit se olvassak! — mondja Sommerset Maugham. * * * Voltaire írja: »Amikor első ízben olvasok egy jó könyvet, úgy érzem, hogy szereztem egy jó barátot. Amikor pedig újból elolvasotfi, !az az érzésem, hogy egy régi barátomat látom viszont.« Dunántúli írók tanácskozása Balatonfiireden A Veszprém megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya július 15—16-án rendezi meg Balatonfüreden a felszabadulásunk 15. évfordulójának tiszteletére tervezett dunántúli írótalálkozót. A tanácskozáson részt vesznek a Dunántúl írói, valamint országos nevű írók is. A kétnapos, érdekesnek ígérkező találkozó első napján nagyszabású ünnepi irodalmi estet rendeznek, melyen a találkozó meghívott íróvendégei szerepelnek műveik felolvasásával. Az írótalálkozó fő célkitűzése a Dunántúl irodalmi életének értékelése, valamint összehangolása. Ami ez utóbbit illeti, remélhetjük, hogy eredményes lesz a kétnapos írótanácskozás. ...S eléjük lépett a fák közül egy mennyei látomány, egy nő: vakító fehér arc, aranyos szőke haja egész vállára omlik, bánatos kék szemek ... hófehér jobb karján, mely tövistől vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik ... — Á Szűz Mária! — sikol- tott Panna rémülten. Gábor némán fedte el arcát kezeivel. — Jaj nekem, Szűz Anyám! — Ó, könyörülj rajtam! — verte mellét Panna kétségbeesetten, s leborult a földre. — Bűnös vagyok. A pénzedet loptam, nevedre hazudtam ... A szomorú arcú anya szelíden elmosolyodott. — Serhmi közöm hozzád jóasszony! Nézz ide, Gábor, a kis fiadat hoztam el. Ott a népek között nem akartalak megszégyeníteni. Akadozva és szemérmesen folytatta: — Meglestelek., utánad jöttem, s itt megtaláltalak. Gábor megdörzsölte érdes kezével a homlokát, és félénken közeledett a beszélő felé. A gyermek éppen most nyitotta ki a szemecskéit s mosolygott. — Megtaláltál, Kovács Maris, de nem is veszítsz el soha többé, ha megbocsátasz ... Maris nyájasan nyújtotta neki engesztelésül a gyermeket. Mohón kapott utána, de csakhamar eleresztette. — Nem, nem. Had nézzelek még. Olyan szép vagy vele! BERTÓK LÁSZLÓ: 'TjULcLödi-L... Tudod-e, hogy a' vadgesztenyefák tömött nyugalmát mi ragyogja át, mért kotlának a pár hold park fölött, mint baromfiak, miket megkötött az ösztön,, s ülnek báván, részegen szívükkel fűtött apró fészkeken? Megérted-e a hetyke padokat, pirosak, mint a bátor gondolat, miért húzódnak anyás fák alá, mint kiscsibék a kotlóstyúk alá? Megérted-e a kövér orgonát, ha utcalányként kínálja magát? Én erre járok esténként haza, szerelmesem az olcsó orgona. S mozogni látom szárnyas fák alatt a nappal hetykén ülő padokat, csőrükbe fognak egy gramm örömöt, s elbújnak a park bokrai között. És a figyelmes vadgésztenyefák lesik a lassan hulló éjszakát, mint kotlósok a vércsevad eget Virradatkor kotyogni kezdenek, s hogy megőrizzék áldott titkukat, helyükre csalják mind a padokat. J KÖNYVESPOLC BALZAC: PAJZÁN HISTÓRIÁK Az író által eredetileg tervezett száz elbeszélésből harminc készült el, s most ■— az 1:957-ben megjelent válogatás nagy sikere után — mind a harminc történetet átnyújtja a kiadó a magyar olvasóközönségnek. Első pillantásra talán csak a derűs pajzánkodás öt- lik a szemünkbe, de a második, harmadik elbeszélés elolvasásánál már előcsillan a játékos forma mögé rejtett komoly mondanivaló. A huszadik századbeli Dubout pontosan megértette egy évszázaddal korábban alkotó művésztársa üzenetét. A könyvet Adorján Mihály fordította. ROTTERDAMI ERASMUS: A BALGASÁG dicsérete A humanista görbe tükröt tart kora embereinek hibái és a vallási bigottéria elé; így kapjuk meg a buja, az okton- di, az, aszkéta és a bölcs, a méltóságban pöffeszkedő és a tudományban kérkedő emberek karikatúráit, melyekről a Balgaság nevében mond ítéletet. A 16. századi kosztümökbe öltöztetett karikatúrák a ma emberének fogyatékosságairól is kritikát mondanak. A kötetet Holbein eredeti fametszeted díszítik. FüRNBERG: TALÁLKOZÁSOK A nemrégiben fiatalon elhunyt német író két nagyobb elbeszélését tartalmazza a kötet. A »Látogatás Weimarban« az öreg Goethe és a lengyel forradálmár Miczkiewiez finoman megrajzolt találkozásán keresetül bepillantást enged a kor szellemi vitáiba. » »Mozart novella« szellemes remekmű. Az ifjú zeneköltő életpályájának egyik döntő sorsfordulóján találkozik Casanovával. A fiatal Mozart és az elaggott Casanova ellentétében a feltörő polgári rend tudatos művésze csap össze az idejétmúlt fejedelmi udvar gáláns rokokóvilágának jellegzetes alakjával. KUPRIN: A BOSZORKÁNY Mocsaras, erdős vidék távoli rejtekhelyén él Oleszja, a gyönyörű lány,, akit nagyanyjával együtt boszorkánynak gondol a környék babonás népe. Tragikus szerelmének története már ismerős az olvasók előtt a nagysikerű filmből is. A címadó kisregényen kívül még másik '‘három Kuprin kisregényt is tartalmaz ez a kötet, a »Gambrinusz«-t, a »Fehér uszkár«-t és a »Ribnyikov fő- hadnagy«-ot. F. RÁCZ KÁLMÁN: ÉJSZAKAI VALLOMÁS A regény a harmincas évek Budapestjének éjszakai, nagyvilági életéről ad színes társadalmi képet főszereplőjén keresztül, aki a történet időpontjában egy elegáns belvárosi étterem, a Vadászikürt közkedvelt pincére. A pincér az étteremben megismerkedik Mabel- lel, az amerikai milliomos kisasszonnyal, és szeretője lesz. A szerelem elmúlik, a pincér elveszti állását, és egy józsefvárosi kis vendéglő pincéreként írja meg emlékiratait. SEJNYIN: SIRIUS AKCIÓ A németek még. a szovjet- német háború kitörése előtt tudomást szereztek arról, hogy a Szovjetunióban újfajta, minden eddiginél hatásosabb tüzérségi fegyver előállításán dolgoznak. Titkos szolgálatuk egész keleti apparátusát bevetik, hogy megszerezzék az új fegyver dokumentációját. Ravaszul megtervezett akcióik azonban sorozatosan kudarcba fulladnak, az új fegyver végül is elkészül, és éppen ellenük vetik be. A szerző izgalmas kalandregényben valószínűleg az ún. Katyusa-sorozatvetők megalkotásának történetét mondja el. SÜKÖSD MIHÁLY: ÓLOMKETREC Sükösd Mihály nevét eddig folyóiratokban, antológiákban megjelent tanulmányaiból és elbeszéléseiből ismerhette még az olvasó. Első novelláskötete fiatal, tehetséges prózaírót avat. A kötet élén álló »A hetedik pecsét« a felszabadulás előtti idők világába vezet. A többi novella közt a közelmúltat és napjaink valóságát idéző egyaránt akad. Stílusa hidegen tárgyilagos, az író nem közvetlenül mondja ki véleményét, az olvasót a meg ele- nített világ törvényszerűségei győzik meg. TERSÁNSZKY J. JENŐ: ROSSZ SZOMSZÉDOK. — AZ ÉN FIAIM Az első kisregény egy kelet- magyarországi kisváros két szomszédos háza lakóinak életéről szól három generáción keresztül. Az egyik a Darabontház, melynek lhkóit tisztességesnek tartják, és társadalmilag megbecsülik, holott lényegében nem sokban különböznek a Tatár-féle ház lakóitól, akik botrányos életmódjukkal foglalkoztatják a várost. A második regény Csánky Sándor harmadik gimnazista szegény tanuló történetét mondja eL
