Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-10 / 136. szám
SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1960. június 1*. A Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata a Szovjetunió kormányának leszerelési javaslatáról A magyai’ forradalmi munkás-paraszt kormány júhius 9-én tartott ülésén megtárgyalta a Szovjetunió kormányának az általános és teljes leszerelésre tett újabb javaslatait és az ezekkel kapcsolatosan valamennyi ország kormányához intézett felhívását, amelyet N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke dr. Münnich Ferenc elvtárshoz, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökéhez intézett levelében kifejtett. A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar dolgozó nép őszinte békeakaratától vezérelve, örömmel üdvözli és támogatja a Szovjetunió kormányának 1960. június 3-án közzétett újabb javaslatait az általános és teljes leszerelésre. Ez az új szovjet kezdeményezés az általános és teljes leszerelés felé vezető úton a háborús veszélyek végérvényes kiküszöböléséért vívott harc új lehetőségeit tárja fel. A Szovjetunió kormánya a világrendszerré lett szocializmus hatalmas győzelmeire, a béke- szerető népek világmozgalmára támaszkodva terjesztette az Egyesült Nemzetek közgyűlése elé 1959. szeptember 18-án a békeharcban új korszakot nyitó javaslatát az általános és teljes leszerelésre. A Szovjetunió javaslata feltárta a világ népei előtt, hogy az általános és teljes leszerelés az egyetlen biztos út a háborús veszély felszámolására, a tartós béke biztosítására. Azóta részben magasszintű tanácskozásokon, részben a genfi tízhatalmi tárgyaláson sok vonatkozásban világossá váltak a tárgyalásokon részt vevő nyugati hatalmaknak a leszereléssel kapcsolatos kétértelmű és 'a megoldás halogatását célzó nézetei. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslat eredeti formájában reális és kölcsönös elfogadása esetén megoldaná a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élésének biztosítását. A Szovjetunió kormánya — a megegyezés megkönnyítése érdekében — mégis úgy döntött, hogy felveszi új tervezetébe a nyugati hatalmak leglényegesebb javaslatait, amelyek egyeztetésre alkalmasak a kérdés megoldása szempontjából. Ennek megfelelően az új tervezet a leszerelési intézkedések első szakaszába foglalja az atomfegyverek szállítására alkalmas harci eszközök eltiltását. A nyugati javaslatok figyelembevételével átszervezi az egyes szakaszokon belül tervezett intézkedéseket. A leszerelés végrehajtása utánra elkerülhetetlen szükség esetére javasolja egyes fegyveres egységeknek a Biztonsági Tanács rendelkezésére bocsátását a nemzetközi béke biztosítása érdekében. Gondos intézkedéseket tartalmaz a tervezet a leszerelés különböző fázisainak ellenőrzésére, s ezzel felszámolja a nyugati propagandahazugságokat, amelyek megkísérlik meghaiVusítani a Szovjetunió állásfoglalását az ellenőrzés kérdésében. Ezzel az' új kezdeményezéssel a Szovjetunió a megegyezéses tárgyalásokra irányuló készségben újra példát mutat a nyugati hatalmaknak, megkönnyíti a kölcsönös engedmények alapján való tárgyalást, ugyanakkor megnehezíti az agressziós erőknek az általános és teljes leszerelés tervével szemben megnyilvánuló mesterkedései t. Üdvözöljük, hogy ilyen kezdeményezéssel készült a Szovjetunió a tervezett csúcstalálkozóra. Mélységesen elítéljük, hogy a másik oldalon az Egyesült Államok militarista körei a provokációk egész sorozatával megtorpedózták a csúcstalálkozó tervét. A Szovjetunió a provokációk és az agressziós politika leleplezésével megbélyegezte, a további agressziós tervek ellen tett figyelmeztető megnyilatkozásokkal és intézkedésekkel megfékezte az ag- resszorokat, szilárdította a békét. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó új tervezetével pedig a békés egymás mellett élés ügyét szolgáló további tárgyalások lehetőségét nyitotta meg. A békeszerető népek szerte a világon megerősödve és új reménnyel egyengetik a tárgyalások útját és harcolnak a szovjet javaslatok sikeréért. Bízunk abban, hogy a kormányok a világ minden táján számolnak a népek növekvő békeakaratával. A Szovjetunió kormányának június 3-i leszerelési javaslata tehát a tartós béke megteremtéséért vívott, világméretekben folyó harc újabb fontos állomása. A magyar kormány kötelességének tartja, hogy erejéhez mérten mindent megtegyen az új szovjet kezdeményezések sikeréért. A magyar nép sokat szenvedett a háborúk, imperialista agressziók és provokációk miatt. Az amerikai agresszív körökre támaszkodó nemzetközi reakció évek óta hidegháborús támadásokkal, aknamunkával igyekszik zavarni a magyar népet, a Magyar Népköz- társaságot. A magyar nép szenvedései árán tanulta meg gyűlölni a háborús gyújtogató kát, a hidegháborús bajkeverőket. Örömmel és lelkesen üdvözöljük tehát a Szovjetunió, a szocialista tábor, a békeszerető népek további erőfeszítéseit a háborús veszély elhárítására. Üdvözöljük a Szovjetuniónak minden esetleges agresszorral szemben tett figyelmeztető intézkedéseit, mert ezek hazánkat, népünket is védik. Napjainkban, amikor a szocialista társadalmi rendszer békés építésének mind* gyorsabb üteme bontakozik ki hazánkban, népünk megbonthatatlan egységben vesz részt a szocialista tábor és a békeszerető emberiség történelmi vállalkozásában, amely a háborús veszélyek felszámolására, a tartós béke biztosítására irányul. A Szovjetunió javaslata az általános és teljes leszerelésre olyan nemzetközi helyzetben foglalkoztatja minden ország népét és kormányát, amelyben parancsoló követelmény és reális lehetőség az agresszo- rok végérvényes megfékezése, a háborús veszélyek felszámolása, a tartós béke biztosítása. A nemzetközi erőviszonyok gyökeres megváltozása következtében ma a béke erői vannak túlsúlyban. A Szovjetunió és a szocialista tábor ereje a népek szabadságának, függetlenségének és békéjének fő biztosítéka. A magyar nép büszke arra, hogy ennek a történelemformáló igazságos erőnek részese lehet. A Magyar Népköztársaság kormánya, a dolgozó magyar néppel együtt teljes odaadással vesz részt a háborús veszélyek felszámolásáért vívott harcban. Együtt haladunk és küzdünk a Szovjetunióval, a békeszerető népek hatalmas seregével azért, hogy az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslat megértésre találjon minden országban, minden kormánynál, s hogy a javaslat megvalósulásának útját eredményesen egyengesse a genfi tízhatalmi tanácskozás. (MTI) A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanácsi csütörtökön ülést tartott. A Miniszter- tanács elnökének előterjesztése alapján megtárgyalta a Szovjetunió kormányának az általános- és teljes leszerelésre tett újabb javaslatait és az ezekkel kapcsolatban valamennyi ország kormányához intézett felhívást. A kormány úgy határozott, hogy nyilatkozatban foglal állást a javaslat mellett A Minisztertanács elfogadta és az országgyűlés elé terjeszti a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló új törvény tervezetét. A Minisztertanács a földművelésügyi miniszter előterjesztésére módosította a kiváló termelőszövetkezeti gazdaságok kitüntetéséről szóló rendelkezéseket. E módosítások figyelembevételével döntött. a t 1958—59. gazdasági évre meghirdetett, országos termelési versenyben legjobb eredményeket elért mezőgazdasági termelőszövetkezetek kitüntetéséről. A kormány meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tájékoztató jelentését a dolgozók munkásvédelmi ellátásának egyes kérdéseiben folytatott vizsgálatról. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) Az argentin kormány Eichmann azonnali visszaszolgáltatását követeli Izraeltől Buenos Aires (MTI). Toboa- da argentin külügyminiszter szerdán este átnyújtotta kormánya válaszát Izrael Buenos Aires-i nagykövetének az Eich- mann-üggyel kapcsolatos izraeli jegyzékre. Az izraeli jegyzék, mint korábban már jelentettük, elismerte: Eich- mannt izraeli önkéntesek vitték el Buenos Airesből. A jegyzék azonkívül, hogy sajnálkozását fejezte, ki, ha az önkéntesek esetleg megsértették az argentin törvényeket, kérte, vegyék tekintetbe az eset rendkívüliségét és Eichmann bűneinek súlyosságát. Az argentin válasz elveti az izraeli magyarázatot, és azt követeli, hogy Izrael még e héten szolgáltassa vissza Argentínának Eichmannt, ellenkező esetben Argentína az ENSZ-hez fordul. A jegyzék bevezető részében tiltakozik az izraeli jegyzék egyes kifejezései ellen, amelyek «-nem felelnek meg a két baráti ország közötti érintkezés szokásos formáinak-«. Az argentin álláspont szerint az, hogy egy háboíús bűnökkel vádolt személy argentin területre léphetett, s ott álnéven élt, nem igazolhatja az izraeli jegyzéknek azt az állítását, hogy »sok náci él Argentínában-«. Toboada jegyzéke a továbbiakban hangsúlyozza: Az izraeli kormány elismeri, hogy az Eichmann elrablásáról szóló újságjelentések megfelelnek a valóságnak, majd kétségbe vonja azoknak a dokumentumoknak valódiságát, amelyek szerint Eichmann saját akaratából hagyta el Argentínát. Az argentin jegyzék szerint Izrael, ha nem ismerte is el, hogy az Eichmannt felkutató személyek saját ügynökei voltak, jóváhagyta az argentin szuverenitás megsértését, és szolidaritását fejezte ki e tett elkövetőivel. Az argentin kormány úgy véli — folytatódik a jegyzék —, hogy »az izraeli kormány tudatában van a felelősségnek, amelyet nyilatkozatával magára vállal«. Noha Izrael sajnálkozását fejezte ki, ezzel egy időben »semmiféle jóvátételt nem ajánlott fel, ami pedig nyilvánvalóan következik a felelősség ilyetén vállalásából«. Argentína a leghatározottabban tiltakozik az izraeli kormánynál, és követeli, hogy Eichmannt egy héten belül szolgáltassák vissza Argentínának, továbbá, hogy Izrael büntesse meg az emberrablásért felelős személyekét. Ha ez megtörténik, Izrael a nemzetközi törvényeknek megfelelően kérheti Eichmann kiadatását. Ellenkező esetben — fejeződik be a jegyzék — Argentína az Egyesült Nemzetek Szervezete elé terjeszti az ügyet. * * * Tel Aviv. A Reuter jelentése szerint Izraelt úgy érte az argentin követelés, mint derült égből a villámcsapás. Megfigyelők szerint érthetetlen az argentin kormány felháborodása egy náci háborús bűnös miatt. Azt várják, hogy az izraeli kormány elutasítja Argentína követelését. Buenos Aires-i diplomáciai körök szerint szintén valószínűtlen, hogy Izrael eleget tesz az argentin kérésnek, még ha ez a diplomáciai kapcsolatok megszakadásával járna is. Hírügynökségi jelentések szerint az argentin kormány jelentéstételre hazarendelte Rodolfo Garcia Ariast, jeru- zsálemi nagykövetét. ,,Betoppanás és továbbállás99 — ennyi lesz Eisenhower tokiói programja? Washington (MTI). Washingtonban szerdán nyilvánosságira hozták Eisenhower elnök távol-keleti utazásának egyes részleteit. Egyúttal bejelentették, hogy a Tajvanon teendő egynapos látogatása, továbbá a június 19-én kezdődő négynapos japáni tartózkodás »módosított programját« később hozzák nyilvánosságra. A szerdán közölt program szerint Eisenhower június 12- én, vasárnap reggel indul el a Washington közelében fekvő Andrews légitámaszpontról. Sugárhajtásos gépe délben érkezik az alaszkai Anchoragebe, onnan a közeli Elmendorf légitámaszpontra hajtat, délután a támaszpont tisztjei vendégül látják az elnököt. Június 13-án, hétfőn Eisenhower repülőgépe hajnali órákban száll fel Manila irányába. Délben a gép üzemanyagot vesz fel Wake szigetén, majd a kora délutáni órákban száll le a Manila közelében lévő Clark amerikai légitámaszponton. Innen az elnök és kísérete motoros repülőEzekben a napokban Amerikában sokat beszélnek és írnak Nixon úrról. A Republikánus Párt befolyásos körei az Egyesült Államok elnökének tisztségére jelölik, s mint ilyen esetekben történni szokott, mindenütt nagy reklámot csapnak. Ám ő sem tartozik az éppen hallgatag politikusok közé. Köztudomású például, hogy 1950-ben, amikor kampányt folytatott, hogy beválasszák a szenátusba, 16 hét leforgása alatt ezer beszédet mondott. A mondanivaló mindig majdnem ugyanaz volt. Nixon hangsúlyozza, hogy amerikai módra gondolkodik, érez és cselekszik. Az amerikanizmus az, amiből levezeti egész politikáját, bel- és külpolitikáját, filozófiáját, sőt a katonai stratégiát is. Érdemes nj-’omon követni, miként tükrözőének Nixon úr elvei az amerikai demokrácia gyakorlatának a viszonylatában — például akár saját karrierjének a prizmáján keresztül szemlélve. Erről a karrierről könyveket és számtalan cikket írtak. írnak a barátok és az ellenfelek. Példaként szolgálhat Eearl Mazo »Richard Nixon« és William Costello »Tények Nixon- ról«, »Nem jóváhagyott életrajz« című könyve. 1945 augusztusában 26 kaliforniai napilapban a következő hirdetés jelent meg: »Keresünk olyan képviselőjelöltet, aki nem rendelkezik előzetes tapasztalatokkal... Forduljanak elsősorban egy fiatal emberhez, e körzet lábasához, a volt katonához, aki Nixon lii* és ideáljai ■— Egy elnökjelölt portréja — Irta: A. Leonyidov jólnevelt, nincsenek politikai kapcsolatai vagy kötelezettségei, de általában van némi fogalma az ország jólétéről.-« Ez nem Mark Twain-idézet, hanem részlet egy 15 évvel ezelőtt megjelent újság számából. A hirdetés a »százak bizott- ságá«-tól indult ki — a kaliforniai bankárok és üzletemberek ama csoportjától, amely nem volt megelégedve Voorhisszal, felfelé, mint bárki más kollé(Rövidítés.) Feltételezhető, hogy a hirdetési demokrácia megfelel Nixon úr ízlésének. Kétségtelenül példája ez annak, miként szerezhető meg a »bizalom«. De hát a Bank of America, amelynek aktívái jelenleg meghaladják a 11 milliárd dollárt, népnek nevezhető-e? Nixon, miután a bankárok segítségével bekerült a kongresszusba, gyorsabban haladt az állam akkori képviselőházi tagjával, Roosevelt követőjével, s ezért elhatározta, hogy megfelelőbb emberrel helyettesíti. A »százak bizottságának« egyik vezető tagja Perry, a Bank of America — Amerika és az egész burzsoá világ legnagyobb bankjának — osztályvezetője volt. E bank épületében nyitott irodát a teljesen ismeretlen, fiatal Richard Nixon ügyvéd, akinek a családja összeköttetésben állt Perryvel. A bankár ajánlotta Nixont a »százak bizottságának« s az meghívta őt az üzletemberek tanácskozására. Nixon jelölését tíz perc alatt jóváhagyták. Rendelkezésére bocsátották a Köztársasági Párt helyi apparátusát. Egy esztendővel később Nixon bevonult a képviselőházba. gái közül. Egy körülmény segítette őt ebben. Kampányt kezdett a politikai és emberi szabadságjogok elfojtásáért az Egyesült ■ Államokban. Nixon McCarthy előfutárává vált, sőt a mccarthyzmus egyik igazi megalkotója, aki igyekezett megfojtani az amerikai munkásmozgalmat és még az amerikai burzsoá-liberalizmusra is szájkosarat tenni. íme a tények, amelyekről Mazo és Costello szól. 1946-ban Nixon a kommunizmus elleni harc zászlaja alatt folytatja a választási kampányt Voorhis ellen. Voor- his nem kommunista, hanem tagia az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság- amiben hiszünk.« Az amerikai nak, amely kommunistákra va- szenátus akkor elvetette Nixon dászik. De minthogy Voorhis törvénytervezetét, mint olyant, liberális, szorgalmazza, hogy amely alkotmányellenesen próbizonyos kőolajtartalmú területeket helyezzenek a kormány ellenőrzése alá, és állami részvények eladása útján korlátozzák a bankárok jövedelmét. Ez már elég. Nixon úr véleménye szerint az ilyen eszméknek kommunista szaguk van, és be kell tiltani. Nixon 1947-ben nyilvánosan kijelenti: »Engem azért választottak meg, hogy elpusztítsam a munkásmozgalom vezetőit.« S ő erre is törekszik. Először segíti a kongresszusban a munkásellenes Taft—Hartley-törvény keresztülhajszolását, majd amikor bekerül az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottságba, előterjeszti a szabadságjogok elfojtására irányuló saját törvénytervezetét, a »Mundt—Nixon-tör vényt«. Ez a törvény olyan drákói intézkedéseket helyez kilátásba a megszokott burzsoá szabadságjogok ellen, hogy Dune, a Republikánus Párt jobboldali vezére is nyilvánosan Hitler módszeréhez hasonlítja, majd kijelenti: »Ez kísérlet arra, hogy gumibot segítségével számoljanak le az eszmékkel. Ez lemondást jelentene mindarról, bálja az emberek gondolkodását ellenőrizni. 1950-ben a kommunizmus iránt való rokonszenvét rója fel Helene Douglas politikai személyiségnek, aki ragaszkodik Roosevelt hagyományaihoz, de aki egyáltalán nem tartozik a balszámyhoz, sőt sík- raszáll a kommunisták elleni megtorlás mellett. Nixon vezérkara felröppenti a »rózsaszínű lady« gúnynevet. 1954- ben »kommunistabarát propaganda terjesztésével« vádolja meg Stevensont, a tisztára burzsoá politikust, a mérsékeltek mérsékeltjét, az Amerikai Demokrata Párt vezérét. Gyanúsításai és vádaskodásai ellen senki sincs biztosítva. A dolog odáig fajul, hogy Nixon vörös veszedelemmel ijesztgeti az amerikaiakat. Milyennel ? Az angol munkáspártiakkal. Anglia — jelenti ki 1950-ben a »Lincoln nap«-on mondott beszédében — már »félúton van ahhoz, hogy rabállammá változzék, és hatalmas erők igyekeznek azon, hogy rákénysze- rítsék az Egyesült Államok népeire a brit-szocialista rendszert«. A nagy szabadságharcosok között sok az amerikai név, köztük burzsoá személyiségeké is. Nixon úr nem tartozik Washington, Franklin, hincoln tanítványai közé. Más iskolához tartozik ő — Metternich, Ca- vignac, Galliffet — európai típusú iskolájához. Nagyon is úgy látszik, hogy számára a szabadság nem ideál, hanem frázis. (Folytatjuk.) gépekkel folytatja az utat a manilai polgári repülőtérre. Háromnapos manilai tartózkodás után Eisenhower június 16-án a késő esti órákban a »St. Paul« cirkálóra, a távolkeleti vizeken állomásozó amerikai 7. flotta zászlóshajójára száll. A cirkáló 28 órás út után június 18-án, szombaton reggel érkezik meg Tajvanhoz. Másnap, június 19-én, vasárnap utazik tovább Eisenhower Japánba. Ott »módosított programot« kíván lebonyolítani. A tervek szerint június 22- ét Dél-Koreában töltené. A koreai látogatás befejezése után Eisenhower még aznap visszaérkezne Japánba, onnan sugárhajlású repülőgépen folytatná útját Honoluluba. Az elnök a tervek szerint két vagy három napot tölt a Hawai-szi- geteken, és valószínűleg június 26-án érkezik vissza Washingtonba. * * * Bár a washingtoni közlemény titkolódzásba burkolja Eisenhower japáni látogatásának részleteit, az UPI jelentése céloz rá, hogy a tokiói helyzet szükségessé teheti a látogatás »betoppanásra és továbbállás- ra« való megrövidítését. Az UPI utal a Tokióból érkezett jelentésekre, amelyek jelzik, hogy Eisenhower »a tüntetéssel tiltakozó tömegek és az újfasiszták összetűzésének kereszttűzébe kerülhet«. Bin Akao, a »Nagy Japánért küzdő hazafiak pártjá«-nak elnöke — mint az UPI megjegyzi — Hitler csodálója, védelmébe vette az Egyesült Államok elnökét és bejelentette, majdnem kétezer hívével kivonul a tokiói repülőtérre, hogy »mindhalálig« megvédje Eisenhowert a japán nép millióival szemben. Június 19-én a tokiói rendőrség főparancsnoka több mint 20 000 rendőrt, a Liberális Demokrata Párt pedig párthíveiből 10 000 úgynevezett biztonsági őrt, végül pedig a Kisi- kormány hivatalosan 600 008 főnyi »üdvözlő tömeget« szándékozik kivezényelni.
