Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

Vasárnap 1960. június 5. s SOMOGYI NÉPLAP Csenki Lajos első számvetése AZ ASSZONYOK SARA- EOLJÁK a zöldséget, a férfiak merik a vizet a kútból, s lo­csolják a melegágy palántáit. Munkájukat Csenki Lajos irá­nyítja. Miközben a szíves hí­vásnak engedve járom a pap­rikák, saláták, karfiolok biro­dalmát, a múlt év végéről őr­zött élményem jut eszembe. Losonczi Pál miniszter, aki akkor a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke volt, néhány tekin­télyes gazdát hívott egybe. Va- Jahányan új belépők. Arról tanácskoztak, hogyan és mit kellene tenni a megnagyobbo­dott, az egész falut átfogó szö­vetkezetben. A megbeszélésen szóba került: a barcsi piac zöldáruval való ellátása, ez­után a barcsi Vörös Csillag feladata lesz. S elhangzott a kérdés: »Legyen-e kertészet?« A javaslat ezt mondta: »Igen.« Űjabb kérdés: »Ki legyen a kertész?« A jelenlevők Csenki Lajost javasolták ebbe a be­osztásiba. Mindezeket megírtuk a So­mogyi Néplap 1959. december 13-i számában. Azt is olvashat­juk abban az újságban, hogy Csenki Lajos nyolc holdjából egyen konyhakerti növényeket termesztett, érti hát a kertész­kedés minden csínját-bínját. A megbeszélésről abban a meggyőződésben távoztam, hogy az elhangzott javaslatok, az itt született elgondolások biztosan megvalósulnak. És most azt mondja ismerősöm: — Ügy csináltuk, ahogy ak­kor a Palival megbeszéltük. Hozattunk kétszáz- új ablakke­retet, elkészítettük a meleg­ágyakat. Nem volt elég mag? Utánajártam, szereztem. A paprika termelését tartottam a legfontosabbnak, öt és fél hol­don lesz' paprikánk. Mind jó­fajta: cecei csüngés, cecei fenn- állós és szentesi fehér. Palán­tánk annyi van, hogy más szö­vetkezetnek is adhatunk egy holdra valót. A RINYA PÁRTJÁN egye­nes sorokban díszük a kiülte­tett paprika. A kis növénykék most indulnak fejlődésnek: kezdik felvenni üdezöld színű­ket. Zöldségféle kétezer négy­szögölön, hagyma és saláta ugyanakkora területen, ’ ká­poszta, paradicsom két-két hol­don, mák egy holdon — so­rolja a kertész a területi be­osztást. Ezek csak a fő növé­nyek. A földeket másodjára is bevetik vagy beültetik, hadd adjon minél nagyobb hasznot a kertészet. Mennyi is a bevé­teli terv? — 220 ezer forint. — Hányán dolgoznak itt? — Nyolc asszony meg három férfi. A csapatom megszervezé­sét is rám hagyták — mondja nagy megnyugvással és jogos büszkeséggel. Módjában volt elgondolását valóra váltani. Szártiyakat adott neki az el­ismerés és bizalom, amivel öt, a kertészkedő parasztembert a kertészet felelős irányítójává tette meg a szövetkezet. EGYÉNI PARASZT KORÁ­BAN nyolc holdon gazdálko­dott, most tizenöt holdat bízott gondjaira a szövetkezet. Igen, így jobban lehet produkálni. Nem kell elapróznia magát, hanem egész emberként fog­lalkozhat legkedveltebb mun­kájával. a kerti növények ter­jesztésével. Csenki Lajos nemcsak egyik lábával áll a közös gazdálko­dás talaján- bevitte a szövet­kezetbe egész eszét, egész szi­vét Egyéni «azdából szövet­kezeti gazda lett, altit érdekel a Vörös Csillag egész gazda­sága. Tudja is, hogy mit etet­nek az állattenyésztők, látta, hogy saraboiják a magkendert 1 nővénvtermesz! ők. — Azt is hallottam — mondja —, hogy mindenki kapál. Szépen megy a munka szövetkezetünk min­den tábláján, minden major- iában. S ahol ilyen példás a mun­kakedv is, vezetés is, ott jó re­ményekkel, biztosan tekint a holnap, a jövő elé a tagság. Aki pedig az újak közül egyet- egyet visszapillant, az meg­győződéssel vallhatja: »De jól tettem, hogy beléptem ... « — Valóban, Lajos bácsi, ha elkészítené első szövetkezeti számvetését, mit mutatna az? — hozakodom elő az anyagi dologgal. — Egyetlen panaszos szavam sem lehet. A Vörös Csillagban az idén is az a módszer járja, ami tavaly: biztosított pénz­előleget kapunk. A múlt hó­napban 2500 forintot vittem haza, feleségem pedig 1000 forintot kap egy-egy hónapban. Mindig sok pénz jött a mi há­zunkhoz egyéni koromban is, de ekkora havi tiszta jövedel­mem még sosem volt. Kanok az alkalmon, újabb kérdéssel fordulok hozzá: — Talán el is felejtette már az egyéni vhágót? — Azérf nem olyan egyszerű a dolog. 'Nem csupán a pénz számít... A több pénznek per­sze jobban örül az ember, mint a kevesebbnek. Meg kell szók nunk ezt az újfajta életet — felen nagy komolysággal. JÓ, HOGY HAT HÓNAP ALATT ekkorát lépett előre az új életforma elfogadása és megkedvelése útján Gs-nki La­jos, a barcsi Vörös Csillag ker­tésze, aki tavaly még csak a maga egy holdján termesztett paprikát, káposztát és salátát... Kutas József TISZTA SZÍVVEL PÁLYÁZATI FELHÍVÁS az MSZMP Somogy megyei Bizottsága Marxizmus-leninizmus Esti Egyetemére A Somogy megyei Pártbizott­ság felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem 1960—61-es tanévére. Az egyetem célja, hogy a párt-, állami, tömegsizervezeti funkcionáriusok, értelmisé­gi dolgozók, vezető propagan­disták szervezett marxista—le­ninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanul­mányi idő 3 év. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a harmadik év­folyamon a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom tör­ténetét tanulják. A tantárgyak­ból minden félévben vizsgáz­nak. Az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. Az egyetemen hetenként egyszer meghatározott napon kötött foglalkozás van (előadás, osztályfoglalkozás), melyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 150 Ft, plusz 20 Ft nyomtatványdíj, mely féléven­ként fizetendő. Az egyetem hallgatóinak a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány 1088—1957. (XI. hó 21.) számú határozata alapján egy évre 24 nap tanulmányi sza­badság jár. A felvétel feltételed: Felvételüket kérhetik, akik érettségivel vagy ennek meg­felelő általános műveltséggel rendelkeznek, és a tanuláshoz szükséges marxista ismerete­ket már megszerezték. Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola stb. hallgatója. A pályázat a megyei pártbi­zottságon (Sztálin u. 14.) be­szerezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot a me­gyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályára kell küldeni június 15-ig. Mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajzot; 2. az illetékes pártszervezet javaslatát; 3. a vállalat, intézmény iga­zolását jelenlegi munkaköréről. MSZMP Somogy megyei Bizottsága Csők azért nem írom meg a nevét, mert haragud­na érte. Nem örökké tartó, szenvedélyes haraggal, ha­nem azzal a talán túlzott sze­rénységből vagy a nyilvános­ságtól való félelemből táplál­kozó haragvással, melyre csak olyan emberek képesek, akik minden cselekedetüket természetesnek tartják, s nem várnak érte köszönetét, anya­gi ellenszolgáltatást. Már ez­zel is sok mindent elmondtam róla, akit Károly bácsinak is nevezhetnénk, ha éppen nem János névre hallgatna... Hat év alatt sokszor talál­koztam vele, végigsétáltuk a hosszú falut, beültünk az is­kolapadba, ücsörögtünk a kis­kapuban félórákig, s neki mindig volt mondanivalója a faluról, az emberekről. Ba­rázdált arcán — múltbéli örökség — csak derűt, mosolyt láthat az ember. Idős kora ellenére olyan átszellemült lelkesedéssel tud beszélni, hogy rám is, de azt hiszem környezetére is óhatatlanul átragad az ő kedve, ragyogó optimizmusa. Hogy mit akarnék elmon­dani róla? Nem a pedagógus pálya évtizedes sanyarúságát, az osztálytanító gyötrő hét­köznapjait, amikor a kántor csak vadászni járt, s uralko­dott felette »veréb«-nek szó­lítván az önérzetében százszor is megbántott embert. Nem, ez már a múlté, elsöpörték az új szelek, ha hajtott tartásán s a mosoly mögött érződik is valami keserű emlék. Mi most élünk, s ő is most élhet iga­zán ... Igazgató volt a nagy falu­ban, jó igazgató. Szerette az embereket, rajongott gyerme­keiért, s olyan lelkiismerete­sen, odaadóan dolgozott éj­szakába nyúló hosszú esté­ken, hogy megcsodálták érte. Mégis egy napon rossz hír érkezett. Rossz? Sokan annak vennék, sok embert letörne, kiábrándítana, elkeserítene, és ha nyilvánosság előtt nem is, de önmagában bizonyára fel­tenné a kérdést: — Hát ezt érdemiem én? Ezért gürcöltem hosszú évekig, hogy öregségemre le­váltsanak ...? Igen, leváltották Károly bácsit. Nem azért, mintha különösebb kifogások merül­tek volna fel ellene, világért sem. De úgy látszott, túlnőtte őt az iskola. Egyre nagyobbak lettek a követelmények, osz­tott iskolába jártak már gyer­mekeink, s hiába, erejéből nem futhatta. Különben is azok közé tartozik, akik — miközben éjt nappallá téve dolgoznak az ügy szolgálatá­ban — lemaradnak azoktól, akikért élnek és dolgoznak... Igen, mindig voltak és kell hogy legyenek ilyen önzetl n emberek. Károly bácsi úgy vette tu­domásul leváltását, mintha a világ legtermészetesebb dol­ga lenne. Nem kesergett, nem átkozódott, megértette, és iga­zat adott — jóllehet a válto­zás anyagilag sem érinthette kedvezően. jr Es jött az új igazgató. Fiatal volt, tanult ember, de tapasztalatlan. Ekkor bonta­kozott ki Károly bácsi igazi embersége, jelleme, ügy bűz - gósága. Mintha édes fia volna, úgy fogadta. Dédelgette, segí­tette, s mellette állt mint sze­rető, gondoskodó édesapa aki aggódva figyeli gyermekz lép­teit, megfeddi a rosszért, s egyengeti az utat, hogy kibon­takozhassak tehetsége. Dol­gozott mellette mint beosztott tanító, ugyanolyan szívvel, szenvedéllyel, mint azelőtt. Nem vagyok borúlátó, de úgy érzem, kevesen telték volna így, kevesen tudtak volna felülemelkedni egyéni sérelmeiken... Hanem Károly bácsi törté­nete ezzel még nem ért vé­get. Äz ellenforradalom az ő faluját sem kerülte el. Ki­vált a körzeti iskola, keve­sebb nevelőre volt szükség, s az ellenforradalom alatt ki­nevezett újabb fiatal igazga­tót le kellett váltani. A falu »ős-pedagógusa« — mert így is nevezhetném — ott volt akkor is, csitította a kedélye­ket az ő jól ismert emberségé­vel, szeretetével... Es mi történt? Egyszer csak — félszegen, visszautasítástól tartva — azt kérdezték tőle: — Károly bátyám, bajban vügyünk... vállalnád-e új­ra ... Felcsillant a szeme, de na­gyon megfontoltan azt mond­ta: — Csak ha úgy érzitek... ha tudjátok ..., hogy megfe­lelek ... Visszaállították. Újra igaz­gató a nagy faluban, s azt hi­szem, nincs nappala, nincs éjszakája, mert, bizonyítani akar... Nevetséges kis apróság ta­lán a háromezer forintos író­gép, melyet saját zsebéből vett, hogy precízebben láthas­sa el az adminisztrációt? Ért­hetetlen, hogy napi munkája után ott strázsál az esti isko­la óráin, hogy nincs nyugta, csak a gyerekek, a tanulni vágyó felnőttek között? Na­gyon is érthető, hisz vannak még emberek akik hálálko- dás, melld ngetés helyett csak akkor érzik igazán jól magukat, ha tiszta szívvel, képességeik teljével köszön­hetik a sok jót a múlt kese­rűségei után... Karoly bácsi és a Károly bácsik életműve — igen, an­nak nevezem minden nagvzo- lás vagy túlértékelés nélkül — ifjak tudásszomján, jelle­mén épül óriásivá. Űj gene­ráció hatalmasodik környeze­tükben, és figyeli a Károly bácsik lépteit, hogy majd ha rákerül a sor, tudjon meg­győződéssel, megértőn, önfel- áldozóan és hivatástudattal telítetten, derűsen munkál­kodni a holnapért... Jávori Béla Mire jó az akadékoskodás? Többször panaszkodtak már a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete területi bi­zottságának tagjai arról, hogy némelyik hozzájuk tartozó vállalatnál nem akarnak ve­lük szóba állni. Hittük is, nem is a panasz jogosságát akkortájt. Hanem a minap Nagy Gyulának, a Nagyáruház vezetőjének hi­vatalában tanúja voltunk egy bizonyító telefonbeszélgetés­nek. — Tessék megmutatni neki az iratokat, mert ez önnek kötelessége — mondta a tele­fonba az áruház vezetője. A drót másik végén a so- mogyszobi földművesszövet­kezet ügyvezetője hallgatta az utasítást. Csak kitartott amel­lett, hogy nem fogja megmu­tatni a földművesszövetkezet BERKES! ANDRÁS (48) Néha megállít, óvato­san körülnézett. A huszon- négyes számú ház előtt egy va­gyezgetett. Nem merte egyszer. ... re felütni a jelzett oldalt. Az idegesen megrándult, volt az érzése, hogy figyelik, — Mikor vették észre a lo­donatúj, áramvonalas Ford és ismeretlen figyelői akkor üt- ~ kérdezte a fiafai luxuskocsi várakozott. A szá- nek rajta, amikor a levelet ki- rsndorhaxinagy. A tudós felese­veszi a könyvből. Még várt egy E^soe nezett. kis ideig, majd ásított egyet, — Délben — felelte az asz- és fellapozta a jelzett oldalt, szony — Juliska nem jött visz­bevásárlásból, illetve azt zados megállt a kocsinál. Óva­tosan körülnézett. — Ezer fontsterlinig nem kis pénz — mormolta maga elé. Elmoso­lyodott. Beszállt a kocsiba. — Indulhatunk — mondta a gépkocsivezetőnek. Hátradőlt az ülésen, rágyújtott egy ciga­rettára, és gondolataiba merült. István izgatottan ment vé­a vékony resna hártyapapírból készült borító- hálószobába, kot, és füzetébe csúsztatta, a magával hozott levelet pedig óvatosan a könyvbe tette. Na­gyot nyelt. Pár másodpercig gig a könyvtár széles lépcső- várt, hogy izgalma csillapod­jon. Gallérját lehajtotta. — jón, és tovább lapozva a kony- Csak ismerőssel ne találkoz- vet, ismét jegyzetelni kezdett, zam — gondolta. Bement az Szeretett volna izgalmában fel­olvasóimba Nyugodtságot ugrani, de nyugalmat párán- n dolgot? Nem tűnt el soha erőltetett magara. Kezebe fu- csőit magara. Meg legalább fel sernmi? firtatta a rendőr­zetet tartott. Megvárta, míg óráig firkált, maga sem tudta hadnagy "111 T 7" '3 — Woi f TT Ál An,n wm^Into 4*Oi1 Ó114 Ina­— Soha. ta. Lassú léptekkel megindult lamit megtudnak, kérem, hív- a mellékutcákon. . janak fel. * * * — Nagyon köszönöm — Holub professzor és Magda mondta a tudós, és kikísérte a asszony kétségbeesve ült a tu- fiatal tisztet. dós dolgozószobájában. Ott állt — Most mit csináljak, Esz- __ n0 hoav látod az iievet?i mögöttük Eszter is. A lány ar- terkém? — fordult a lány felé Elolvastad a' Jelentésekor? ca sápadt volt, és szája széle az asszony. - Honnan kéri­^k^gWZhaÍ? ,alkalmazot- Őszintén szólva egy kicsi^meg-i tat? Mert en edeskem, nem Wr(.ritpm tudom ellátni ezt a munkát. — Eszter leült és gondolkodott. ~ Nem csodálom — nevetett; Egy kis idő múlva megszólalt. az a'ezr^e’s- No, nézzük, te — Esetleg én tudnék ajánla- hogyan látod? nd valakit. Kocka kinyitotta naplóját, A professzor lépett be az aj- Belemélyedt. — Nézzük először Évát. — Nézzük — sunyított az másnak adják a kilincset. Fene: látott ilyet. * * * Cselei alezredes mosolyogva nézett Kockára. Körülnézett. Mindenki a köny- sza a , ... vek olvasásába mélyedt. Fel- hittem, hogy visszajött, és ke- >oln- Arca gondterhelt volt. Lát tűnés nékül kivette a vékony resmi kezdtem. Bementem a szott rajta, hogy bántja a lo­és ott sem volt. Pási ügy. Közben az éjjeliszekrényről fel Eszter tudna ajánlani va- alezredes, akarom venni a gyűrűmet meg lakit — újságolta Holubné. — A lány — kezdte Kocka az órámat, és nem találom. — Értem. És más egyéb a fel­írtakon kívül nem tűnt el? — Nem — válaszolta Holub­né. — Azelőtt nem tapasztaltak — Kit? — nézett kíváncsian az utóbbi napokban, mint je-: a lányra a professzor. lentettem, új emberekkel vet-S — Van egy unokatestvérem, te fel a kapcsolatot. Nem ist} Az egyik cipőgyárban dolgozik, tudtuk mindenkinek megálla-« De nincs lakása. Azt hiszem, pítani a kilétét. Bozontos je-« szívesen eljönne. Az ő becsű- lentése szerint tegnap este egyf, fiataíl szőke férfival beszélt,^ letességéért kezeskedem. rákerül a sor. Váltott egy olva- mit. Fél óra múlva felállt, be- sójegyet, és kikérte az 1396-os csukta a könyvet, és visszaadta Orvosi Szemlét A fiatal könyv­tároslány ránézett, egy percig csodálkozott, és szó nélkül el­tűnt az állványok mögött. Pár perc múlva visszatért a vas­kos könyvvel. István átvette. a fiatal könyvtároslánynak a — Nem tapasztaltunk semmi bilétával együtt. Mormogott gyanúsat — erősítette meg a — És biztosan eljönne? — majc záróra utáp azzal együtt« kérdezte az asszony. ment el. Felvitte a lakására.^ — Beszélek vele — ajánlót- ^*e közben megjelent az ótte-« ta a lány. — A kedvemért re^1'3e” _eSy negyven év körüli: megcsinálja. Ha sikerül, hol­valami köszönésfélét, és ki­ment az ajtón. Mintha üldözték volna, gyors léptekkel sietett végig a De hova tűnhetett a nap délután bemutatom. — Főzni tud? Sokkal jobban, mint én — Leült ez olvasóasztalhoz. Maga folyosón, ki az utcára. Már sö- elé telte a könyvet és jegyzet- tétedni kezdett. Megnézte órá- füzetét. Előhalászta töltőtollát, ját. Öt óra volt. — Ha kénvel- és lapozgatni kezdett. Szíve he- mesen sétálok a Ligetig, hétre tudós, lány? — Majd megkeressük, pro- , , ., , „ . fesszor elvtárs - mosolygott a ™osolyodott^el Eszter. hadnagy. — Tessék csak ránk bízni. Ilyen nagy értékű ék­szert a legnehezebb értékesíte szőke férfi. Bozontos még so-: hasem látta. A lány azzal is: szakszervezeti és vállalati egyeztető bizottsága elnöké­nek azokat a papírokat, ame­lyek az egyik dolgozó kárté­rítési ügyéről szólnak. Ez nem tartozik a vállalati egyeztető bizottságra, még akkor sem, ha panasszal él a kártérítésre kötelezett személy — foglalt állást az ügyvezető. — A szakszervezet döntsön, ahogy tud és ahogy akar. Az áruház vezetője se hagy­ta magát, s védelmébe vette a somogyszobi fmsz egyeztető bizottságának elnökét. Az ügyvezetőnek azonban úgy látszik, nemigen számí­tottak az érvek, mert végül is ezt kellett mondania Nagy Gyulának: — Ismételten kérem, hogy segítse a szakszervezetet mun­kájában. Ezt mint a KPVDSZ Központi Vezetőségének tag­ja kérem magától. — Ki?... Kicsoda? — hal- íj; látszott a drót másik végén. ^ — Nagy Gyula központi ve­1 zetőségi tag — ismételte. — Értem. Jó, szóval meg­próbáljuk — mondta hangot változtatva az ügyvezető —, megpróbáljuk. Az esetről sokáig beszélget­tünk Nagy Gyulával. Nem ér­tettük, miért tartja az ügy­vezető azt, hogy a szakszer­vezetnek nincs joga betekinte­ni a vitás ügyekbe, ha — mint ebben az esetben is — nem leltárhiányról van szó. És vajon milyen kapcsolata lehet a somogyszobi ügyveze­tőnek saját szakszervezetével, ha egy papír megmutatása erejéig sem képes segíteni a munkáját? Reméljük azon­ban, hogy az ügyvezető végül is meggyőződött arról, hogy a szakszervezetnek joga és kö­telessége betekinteni a válla­lat dolgaiba. Jó lenne megérteni nem­csak Somogyszobon, hanem másutt is, hogy a szakszer­vezetnek együtt kell dolgoz­nia a vállalatvezetőkkel. Ez sokkal eredményesebb, mint “““““ 'a beszélt. Előzőleg Éva telefonált« sz oktalan huzavona, a hatás­Holub hallgatagon ült. — Az ember most már tény az irodából valahová. Valaki tői találkozót kért. — Értem — szólt közbe alezredes. a/y A szőke fiatalem-* köri vita. A leírt esetben megmaradt volna két tele­fonköltség és igen sok ideje mindkét vezetőnek, ha az leg csak önmagában bízhat ber mÍ'kCT táVOZOtt tŐle’ 65 ho_5 ügyvezető elkerüli a folesle­ni. Akkor én búcsúzom is. — meg. Soha nem volt dolgom a mesen dobogott. Pár percig je- pontosam ott leszek — gondol- A rendőrtiszt felállt, — Ha va- rendőrséggel, most meg egy­va ment? — Folytatjuk — ges akadékoskodást. Sz, N,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents