Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-28 / 151. szám

Kedd, I960, június 28. 3 SOMOGYI NÉPLAK Példaként emlegetik Patosfát Látogatás a megye első szövetkezeti községében Pár évvel ezelőtt a szomszé­dos egyénileg gazdálkodó pa­rasztok — főleg pedig a iadiak, akiknek földjei a patosfad Üj Élet birtokával voltak határo­sak — úgy emlegették ezt a termelőszövetkezetet, mint el­rettentő példáját a nagyüzemi gazdálkodásnak. Ezt a véle­ményt az állandó hibakeresés szülte. Mert könnyű ott hibát találni, ahol dolgoznak. Ezek az egyéni gazdák tavaly rájöt­tek arra, hogy a legnagyobb hibát ők követték el akkor, amikor a nagyüzemi gazdál­kodás helyességét csak a múlt év tavaszán ismerték el, és csak akkor szövetkeztek. A patosfai szövetkezetek tavaly egyesültek, s a Búzakalászban tömörült az egész falu népe. A Iadiak sem keresik már a hi­bákat a szomszédos gazdaság­ban, hanem példaként emlege­tik azokat a nagyszerű ered­ményeket, amelyeket Patosfa, a megye első szövetkezeti köz­sége elért. Az első kép, ami a szövet­kezet központja felé haladtá­ban szembetűnik az embernek, egy modern, kéttantermes is­kola. Szeptember elsején adják át az ifjú generációnak, a ta­nuló ifjúságnak. Innét már új és átalakított gazdasági épüle­tek töltik meg a régi kastély körüli óriási parkot. Kovács Józseffel, a termelő- szövetkezet elnökével járjuk a gazdaságot, azaz csak egy ré­szét, hiszen egy nap kevés len­ije ahhoz, hogy mindent lás­son az ember. Az egyszeri pa­raszt bácsi esete jut eszembe, ári nem látta Budapestet a há­taktól. Valahogyan ehhez ha­sonló benyomást kelt a sze­münk élé táruló látvány is. Hatalmas szarvasmarha-istál­lóval kezdődik á soar, ide me­gyünk először. Az istálló 80 fé­rőhelyes, csupa növendék- Bzarvasmarihával van tele. Mint az orgonasípok, úgy sorakoz­nak egymás mellett nagyság szerint. Ügy tűnik, mintha színre is csoportosítva volná­nak, de az elnök mosolyogva magyarázza, hogy ez csupán a véletlen műve. Az istálló igen tiszta. KözveQeraH ennek szom­szédságában egy szintén 80 férőhelyes istállóba érünk. Itt fejőstehenek vannak. Emil az istállóról sokat beszélnek a környéken ugyanis modem berendezése párját ritkítja. — Büszkék is vagyunk rá — mondja az elnök. S méltán büszke. Ilyen istállót alig le­het találni a környéken. Síne­ken tolják ki a trágyát, nagy ablakokon ömlik be a fény, a jászlakba az etetés után csapon engedik a vizet. A szomszédos 52 férőhelyes istálló a hízómarháké., Távo­labb egy '300 férőhelyes süldő- szállás, 20 férőhelyes sertés- fiaztató és három nyári sertés­szállás húzódik. Amikor ide érünk, válik csak láthatóvá a szövetkezet külső, szántóföldi gazdasága. Ami mögöttünk van: a gazdasági épületek és az állatállomány sok pénzébe, munkájába került a szövetke­zetnek. Erről beszél az elnök. — Részben hitelből, részben pedig a magunk erejéből épí­tettük ezeket az épületeket. Erre fordítottuk erőnk zömét, mert a jövedelem túlnyomó többségét ebből várhatjuk. Ez az első év, amikor ilyen sok hízóállatot adunk át az állam­nak- 122 vágómarhát és 510 hízott sertést értékesítünk az idén. Két és fél millió forintra számítunk ebből. — Azt hiszem, nem fogunk csalódni, mert van elég takar­mányunk — mondja az elnök. Amerre megyünk, beláthatat­lan területű lucematábla zöl­den az út két oldalán. 135 hol­don hullámzik, nő ez a takar­mánycsemege. A lucemaföld mellett bur­gonyatábla van, odább pedig a cukorrépa levelei ágaskodnak. A cukorrépa 50 holdas táblá­ján egyenes, gaztól megtisztí­tott sorok húzódnak. A tábla szélén cövekek vannak a föld­be szúrva, rajtuk a tagok ne­ve. Minden asszony igyekszik területével mielőbb megbir­kózni, hogy a háztáji munkára is maradjon idő. Lassan elhagyjuk a 90 hol­das lóheretáblát is. Megpróbá­lom összegezni mindazt, amit láttam. Jegyzetfüzetemben szá­mok tömkelegé, de úgy érzem: a látottakat nem fejezik ki csupán a számok. Látni kell a gazdaságot, hogy megfelelően érzékelhessük mindezt a szépet és jót, ami a számok mögött van. A patosfaiak érzik ennek az évnek nagyszerűségét, hiszen az idén nagyon szép jövede­lemre számítanak, és egy ifjú korosztály új tanteremben, új iskolában rakhatja tarsolyába a tudományt. A dolgozó pa­rasztok megtalálták helyüket a szövetkezeti életben. S ez az élet a tagok szorgalmas mun­kája folytán egyre szebb és vi­rágzóbb lesz. Her nesz Ferenc jlfe na nincs a környéken sehol. — Egy kicsit elgondolkozik, majd hozzáteszi: — Meg aztán úgy szereti az a gyerek a jnotoro- kat, mint más hasonló korú fiú a lányt. Az elnök szavai után pár percig csend ül a szobára. A nyitott ablakon át behallat­szik a kiscsibék csipogása és az új gép egyhangú, monoton zöreje. Most van bejáratás alatt, pár nappal ezelőtt vet­ték. Milyen nagy volt az öröm! Most meg itt a gond. A gépállomásiak ugyan beindí­tották, de ki fog vele dolgoz­ni? Nem azért adtak érte 80 ezer forintot, hogy tétlenül álljon az udvaron. Szükség \SKX%SSS\\^\S\S\\\SK\SX.KSSSXSSSSXXXSX\!^\XSSSSSSSXSXKKKX\X%X3\N?ÍXX\K\\XX\*K%\?ZX\XK\XXSXS\\-Svan rá, nagy szükség. percben belezuhanhat a mély­ségbe ... — Nem, nem gyűlöllek — mondta biztatóan;, anyáskodó ______________ hangon. — Mi történt veled? ( CtJ\ Hogy nézel ki? — A fiú köny­nyeá visszaadták erejét, józa­BERKESI ANDRÁS A nágocsi Szabadság Tsz-ben másodszor kaszálja a 100 hold lucernát Kéri János a tsz Beloruszával. A lucernát magnak akarták meghagyni, de június első felében erős jégverés érte. így a harmadik termésből fognak majd magot. 4» 44 44 4» 44 44 Nem hallgattak a kommunistákra - s most kapkodnak a somogyudvarhelyi Március 15. Tsz vezetői Hagy baj az, ha későn kap észbe a vezetőség, hogy »-hahó, én hibát követtem el«. Még na­gyobb baj, ha a figyelmezte­tés, útmutatás figyelmen kí­vül hagyása okozza a szarvas­hibákat. A somogyudvarhelyi Március 15. Termelőszövetke­zetben ez történt. Ha a kom­munisták javasoltak valamit, a tsz vezetői bólintottak: »Ez már igen, jó javaslat, megcsi­náljuk!« Maguk között azonban egészen mást határoztak, való­sítottak meg. Pedig de rosszul tette Béres Sándor, a tsz elnö­ke, hogy nem állt határozottan a jó ötletek, javaslatok mellé! Nehéz az első esztendő, meg kell fizetni a tandíjat. Nem le­het egyik napról a másikra el­sajátítani a közös gazdálkodás csínját-bínját. De ahhoz csak egy kis jó szándék szükségelte­tik, hogy a hasznos tanácsot meghallgassák és meg is fo­gadják. Sokkal könnyebb elő­rehaladni, ha a kommunisták és a tsz vezetői egy úton jár­nak. Ez érdeke a tsz minden tagjának, hisz nem mellékes, hogyan zárul az első év, ki mit kap majd zárszámadáskor. Akadt, áld legszívesebben a tagokra kente volna a felelős­séget az elmaradásért.Peddg nem rajtuk múlott, ami történt. Az emberek azzal az elhatározás­sal kezdték az évet, hogy »ez­után a közösben dolgozunk«. Most se változott álláspontjuk. Lépéseik azonban még tétovák. Kell valaki — s ez elsősorban a tsz vezetősége lehet —, aki irányítja lépteiket. Különben csak téblábol a tagság. Körül­belül ez történt Udvarhelyen. A vezetőség elhanyagolta a munkaszervezést, nem szerzett érvényt utasításainak, kienged­te kezéből a gyeplőt. A pártszervezet még ápri­lisban azt ajánlotta a termelő- szövetkezet vezetőinek: »Ho azt akarjuk, hogy rendben menjen a növényápolás, mér­jük ki mindenkinek a terüle­tet. Így sokkal nagyobb fele­lősséggel művelik meg a föl­det.-» Párttaggyűlésen, v. b.- ülésen, tanácsülésen, párton kívül aktívagyűlésen is foglal­koztak ezzel a kérdéssel. Annyit hajtogatták minden­felé ezt a javaslatot, hogy csak az nem tudott róla, aki nem akart. A tsz-elnök, ahol csak megjelent, kiállt a javaslat mellett, elismerte, hogy ez a legjobb megoldás. Az irodában azonban — a vezetőségi tagok hatására — másként beszélt. »Maradjunk csak a bandázás mellett-« — kardoskodtak, s ő rájuk hagyta. A tsz-tagok pedig várták, ugyan mikor mérik már ki a kaszálót, a kukoricaföldet. Akadt, aki kiment kapálni, de nem tudta, hol kezdje, meg aztán nem is volt megsarabol- va a kukorica. A vezetőség határozatlansá­ga, önfejűsége miatt alaposan lemaradt a tsz a növényápo­lásban, a szénabegyűjtésben. A tanács, a pártszervezet a tsz vezetői mellé állt, és segí­tett az ügyek rendbehozásá­ban. A tsz vezetői azért húzó­doztak olyan sokáig a terület kimérésétől, mert attól féltek, hogy nekik is kapálni kelL Csak amikor látták, hogy ösz- szecsapnak fejük felett a hul­lámok, osztották fel a területet. Eddig nem lehetett fogatot találni a községben, mert a lovakat nem vonták össze. Végre a közelmúltban hat pá­rat elhelyeztek a bikaistálló­ban. A többit is összevonják, csak előbb átalakítják az istál­lót. Akkor majd egy kézből le­het irányítani a fogatosokat, s meggátolhatják a takarmányo­zás körüli visszaéléseket. Rossz vért szült, hogy 18 szarvas- marhát nem adtaik még be _ a gazdák a közösbe. A tanács vezetői beszéltek velük, s be­látták, hogy haladéktalanul be kell vinniük jószágaikat a kö­zösbe. A mulasztást most igyekszik pótolni a tsz tagsága. A veze­tőségnek azonban feltétlenül le kell vonnia a következte­tést: a fejetlenségért, az elma­radásért, a kapkodásért ő a felelős. Ha a pártszervezet se­gítségét nem utasították volna el, nem következik be ez a helyzet. A jövőben sohasem szabad figyelmen kívül hagy­ni a kommunisták javaslatait. L. G, Visszajött, gépre ül Molnár György Tegnap még emelgette a ka­bátot a hűvös, esős szél. Ma pedig már búzakék az ég, hó­fehérek a bárányfelhők. A me­leg olyan nagy, hogy még a legapróbb tsirke sem vágyik az anyja alá. Ott kaparásznak az udvaron, átöleli őket a me­leg napsugár. Ilyenkor, aki csak teheti, kint van a szabadban. A boronkai Zöldmező Ter­melőszövetkezet irodájában mégis több ember jár-kel, be­szél. Váltja egymást a csöndes szó a hangossal. Most éppen a szövetkezet elnöke viszi a szót. — Biztos vagyok abban, hogy elvállalja, hiszen ilyen masi­De ... de ... engem más­Csak volnék én fiatal, bezzeg nem ülne más erre nap... Nem értem! — dadog-S^úP^f ~ mondja Pláger bácsi. ta Elszorult a szíve: Hamarjá­ban nem tudta, hogy mit csi­náljon. örüljön-e vagy féljen? Egy másodpercig tanácstalanul állt, aztán határozott mozdu­lattal kinyitotta az ajtót. A fiú belépett. Eszter hátra- hcíkölt. Alig ismerte meg Ist­vánt. Vagy két lépést hátrált, még az ajtót is elfelejtette be­csukni ..: István becsukta, ráfordította a kulcsot, és megfordult. A lány csak nézte. Ott állt előtte a fiú, kék szemében az űzött vadak rémülete vibrált. Arca sovány, sápadt volt, mintha na­pok óta nem aludt volna vagy valami mély fájdalom, valami ismeretlen betegség kínozná. A fiúból áradó szorongás, kétség- beesés ijesztő volt. — István — suttogta Eszter. — István ... hogyan ... ke­rülsz ... ide?... — Tudta, érezte, hogy a fiú jönni fog, ké­szült is a találkozásra, mégis váratlanul érte. — Eszter ... — Gyere... — A lány kinyi­totta a szobaajtót. Kellemes meleg áradt ki. A fiú szó nél­kül követte. — Vesd le a kabátodat. — István szó nélkül engedelmes­kedett. Leültek, és csak nézték egymást, mint az idegenek vagy a szerelmi vallomásra ké­szülő diákok. — Itt maradhatok egypár órára? — törte meg a csendet a fiú. Á lány bólintott. István lehunyta a szemét. Száját összeszorította, arca megvonaglott. A fájdalom, amely nagyon mélyen fészket rakott a szívében, most bonto­gatni kezdte szárnyát, csap­kodta a könnyek zsilipjeit... mert milyen jó lenne sírni ... Milyen jó lenne odaborulni en­nek a tiszta, becsületes lány­nak az ölébe, gyógyírt, vigasz­talást, enyhülést találni. Biz­tató szavakat, szeretetet, mely után anyja halála óta vágyó­dott ... Istenem, de jó is vol­na szavakat hallani, valami olyasmit, hogy nincs vége még ... nem zárult le a so­rompó ... Nem, nem ... az ő számára nincs vigasztalás, nincs bocsánat... az ő élete lezárult... Hajnali öt órakor várja őt az ismeretlen, akinek át kell adnia a felfedezést... és neki végre kell hajtani, mert nem tud megválni az élet­től... Nem akart sírni, de mégis előtörtek a könnyek... Hang­talan, megrázó férfi sírással sírt ... Mint a tiszta forrásvíz szavettek? .. nítóan hatottak rá. — Végem van ... Eszterkém, végem van... — tört elő aka­dozva Istvánból. Eszter odavitte a széket a fiú mellé. Megfogta a kezét. — István. A fiú szorosan megmarkol­ta a lány csuklóját, mint a fuldokló az útjába sodródott ágat. — Tudod, hogy mindig ba­rátod voltam ... — duruzsolta a lány. — Kitartottam mellet­ted ... mondd el, mi történt? Hova tűntél? ... Aznap mentél el, mikor Holub elintézte az egyetemre való visszavétele­det. A fegyelmi bizottság dön­tését megsemmisítették, de té­ged már nem találtunk... István, mint egy szélütött, értelmetlenül bámult a lány­ra. Először nem fogta fel a szavak értelmét. Mikor a sza­vak mégis áttörték tudatának falát, s megértette miről van szó, nem akart hinni fülének. — Mit... mit mondasz? ... Hogy én ... hogy engem visz­a fiú. — Mit nem értesz? — Hát akkor... másnap miért... miért keresett az azj» alezredes __ — ök akarták közölni veled, ök tisztázták az ügyedet, és féltek, hogy valami ^butaságot: csinálsz... A többiek helyeslőén bólinta­nak, aztán újra az elnök be­szél. Amikor elment, azt mondta, ha lesz gépünk, visz- szajön. De vajon visszajön-e? A vállalatnál, úgy tudom, 2300 forintot is megkeres ha­vonta. Megtartja-e szavát? István mereven bámult. Sze.^Vis^ahúzza-e még a szíve kö­rzőnk? me mindinkább összeszűkült,; arca fokozatosan változott meg.: Először csak egy gyenge kisjf mosoly futott át rajta, aztáns valami furcsa torz vigyorrá formálódott, szája szétnyílt, és értelmetlen kiáltásba, majd ék­telen kacagásba tört ki ... — Ha-ha-ha-ha... — A ne­vetés nem a vidámság, a dám emberek 1 jóízű nevetései volt, hanem a fájdalmas lélek,5? a felkavart idegek furcsa játé-/ ka. Arca vörös volt a fájdal­mas nevetéstől, aztán az őrjí-: tő kacagás görcsös hörgéssé! — Bármelyik percben meg­érkezhet, és még mindig nem döntöttük el, hogy mennyit adjunk neki — mondja a könyvelő, és az ablak felé for­dul. Az udvarról léptek kopogá­sa hallik, de aztán elhalkul, mintha nem ide tartanának. Az elnök kinéz az ablakon, majd széles mosollyal tekint vissza a szobában lévőkre. A többiek is az ablakhoz lépnek, és most már ők is mosolyog­nak. A kotló félrevonult a gép alól, és kétségbeesetten hívja a kiscsibéket. Félti őket a zaka­toló gép mellett álló két em­bertől. Pedig nem kell félniük, mert a két embert a gépen kí­vül nem érdekli most semmi. A fiatalabb körbejárja, meg­nézi még a motort is, állít rajt valamit, aztán visszalép az idő­sebb mellé. Az öreg most nem nézne a világért sem máshová, csak a fiú arcába. Az még hallgat egy kicsit, hogy nagyobb súlya legyen szavának, aztán meg­szólal: — Gyönyörű gép eZj Miska bátyám! Én talán még jobban örülök annak, hogy megvették, mint maguk. — Hát elvállalod, fiam? —> kérdi az öreg, és mosoly buj­kál őszes bajusza alatt. — Tud­tam, hogy megtartod a sza­vad. Hidd el, nem lesz rossz helyed nálunk. Az anyagiak­ban mindjárt megegyezünk az irodában. — Azt ráérünk elintézni, Miska bátyám, később is — mondja a fiú, és újból a mo­tort figyeli. Belenyúl a szer­számos ládába, kivesz valamit, aztán leállítja a gépet, és hoz­zálát a motor beállításához. A kiscsibék is visszajönnek, nem félnék, talán érzik ők is, hogy Molnár György, a szövet­kezet új traktorosa már nem idegen ember az udvarban. (Németh) A földművesszövetkezeti ke­reskedelem jóval alacsonyabb alakult át... Teste megvonás-egokon állt a mainál, mikor 950-ben — Horváth Gyulára Ibízták a csurgói földművesszö- jvetkezet kisáruházának veze­lott, belekapaszkodott az asz­tal szélébe, kék szeme zavaro­san csillogott, arcáról eltűnt a5 lését. A boltban akkor még az rút vörös szín, és olyan fehéreélelmi szertől a konfekcióig , 4- 5mindent meg lehetett találni, lett, mint a naptol fenyes bá-*híre sem VQft a szakosí;á,nak. a hegyek mélyéből, úgy tört fel szívéből a fájdalom köny- nye... — Eszter — suttogta maga elé —, Eszterkém ... Gyűlölsz? A lány nem felelt, mereven nézte a lehunyt szemű fiút, s érezte, hogy Istvánnal valami nagy baj történt, valami rette­netes veszélyben van, szédüle­tes mély szakadék szélén áll, s neki segítenie kellene rajta, amíg nem késő, mert minden — Igen — mosolygott rá a lány. — Minden tisztázódott... — Nem, nem... Eszter ... Eszterkém ... te igazán ... iga­zat beszélsz?... Ugye nem igaz? ... Ugye csak vigasztal­ni akarsz? ... — Nem, nem vigasztallak, komolyan beszélek... f — Mikor volt ez? — Azon a napon — válaszol­ta a lány —, mikor megkaptuk a leveledet... rányfelhő Eszter a kanoséból vizet ön ÍS azóta? A változások egész ________________ . jsora ment végbe. Nem is kí­t ött egy pohárba, és kényszer: Ivánunk erről szólni, hiszen tett« , ftöt heav leven KevévelnaP°nta lehet ha!lanÍ tette a fiút, hogy igyon. Kezére is vizet locsolt, és azzal dör zsölte István homlokát és ha lántékát. A fiú mintha nem lett volna észnél, mereven nézte a! szemben levő falat. A hörgéstSállították. Az átalakítások, sza­abbahagyta, és érthetetlen sza-; vaikat mormolt. — Folytatjuk — Tíz év óta egy boltban forintos árukészlettel szemben ma 2 milliós érték kezelését látja el a vezető. A havi for­galom gyakran eléri a 700 ezer forintot. Ezen a néhány adaton is jól lemérhető a fejlődés, és a.z is, hogyan szaporodott meg Horváth Gyula gondja. Szé­gyenkezni sohasem volt oka: a tíz év alatt egyetlen fillér hiá­nya sem volt. Szakmai tudá­sát nem titkolta el, nem féltet­te senkitől sem. Az elmúlt év­tizedben tíz kereskedőtanulót nevelt fel, megtanítva őket a szövetkezeti vagyon hűséges védelmére. A tanulók közül kettő — Nagyvizeli Józsefné és Klung Istvánná — ma is együtt dolgozik Horváth Gyulával. . A 35 éves kereskedelmi ta­pasztalattal rendelkező szak­ember jól megállja a i üyét. D. 2, új önki­eleÍ választó, önkiszolgáló, szako- úr -sított üzletek létesítéséről. A változások Csurgót sem kerül­ték el. A fejlődés gyors ütemé­iben Horváth Gyula maradt a régi posztján, ahova tíz éve kosítások során 1959-ben nyer­tté el jelenlegi formáját az üz- ”let: ruházati bolt lett. A tíz évvel ezelőtti 300 ezer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents