Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-22 / 146. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1960. június 22. Ferbat Abbasz felhívása az algériai néphez Tunisz (AFP). Ferhat Abbasz, az Algériai Köztársaság ideig­lenes kormányának miniszter- elnöke hétfőn az alábbi felhí­vást intézte Algéria népéhez: A köztársasági elnök leg­utóbbi nyilatkozata után az Algériai Köztársaság ideigle­nes kormánya úgy döntött, hogy küldöttséget indít Párizs­ba. A döntés beleillik politi­kánk keretébe, e politika ér­telmében, miközben fokozzuk fegyveres harcunkat, meg kell ragadnunk minden olyan al­kalmat, amely megkönnyítheti a kérdés békés rendezését. Bár De Gaulle tábornok nyi­latkozata haladást jelent ko­rábbi nyilatkozataihoz képest, még távol áll álláspontunktól. Jelentős problémákat kell még tisztázni. Ez nem történhet meg másképp, mint közvetlen érint­kezés útján. Az algériai kormányfő ez­után vázolta a fennálló hely­zetet. A hatévi harc megte­remtette a szolidaritás és ro- konszenv légkörét. Franciaor­szágban is állandóan erősöd­nek a demokratikus erők, me­lyek nagyobb lendülettel kö­vetelik az algériai kérdés bé­kés rendezését. Küldöttségünk abban a re­ményben utazik Párizsba, hogy meggyőzi a francia kormányt függetlenségi harcunk jogossá gáról, álláspontunk helyessé­géről. A feladat nem lesz könnyű, mert Franciaország ban nemcsak békeszerető erők vannak. Párizs gyarmatosítói és az algíri ultrák nem szerel­tek le. Nem fognak visszariad­ni semmiféle mesterkedéstől, hogy meghiúsítsák a tárgya­lást, és időtlen időkig elhúz­zák a háborút. Éppen ezért az algériai nép nek harcra kész állapotban kell maradnia. A nemzeti fel­szabadító hadsereg • szilárdan folytatja harcát célunk eléré­séig. Franciaországban nagy határt keltett az algériai ideiglenes kormány nyilatkozata Párizs (MTI). Rövid idővel azután, hogy Tuniszban el­hangzott az algériai ideiglenes kormány nyilatkozata, Párizs és Algír a francia rádió hír­adásából értesült a válaszról, amelyet történelmi jelentőségű nyilatkozatukban a felkelés vezetői De Gaulle tábornok jú­nius 14-i rádióbeszédére adtak. A közvélemény úgy értékeli az FLN feleletét, hogy végre meg­kezdődhetnek a tárgyalások az algériai konfliktus rendezésére. De a francia nép tudatában van annak is, hogy még min­dig jelentős különbség van De Gaulle tábornok és az al­gériai ideiglenes kormány ál­láspontja között. Ez pedig szük­ségessé teszi, hogy a francia dolgozók erőteljesen hangot adjanak követelésüknek: a francia kormány kezdjen a fegyverszüneti tárgyalásokkal egy időben politikai tárgyalá­sokat is az FLN megbízottai- val. A június 28-ra meghirde­tett országos akció-nagygyűlé­sek, tüntetések formájában ezt a követelést fejezi majd ki. Az algériai háború kezdete óta első ízben nyílik lehetőség arra, hogy a francia kormány megbízottai és az FLN vezetői leüljenek a tárgyalóasztalhoz. Ferhat Abbaszhangoztatják párizsi megfigyelők — semmi esetre sem utaznék Párizsba, ha csak az ellenségeskedések befejezéséről, röviden: a tűz­szünetről, lenne ott szó ... Fel­tűnt továbbá, hogy az algériai kormány nyilatkozata leszöge­zi, Ferhat Abbasz magával De Gaulle tábornokkal akar talál­kozni. Ebből azt következtetik, hogy az algériai ideiglenes kormány a tárgyalásokat a leg­magasabb szinten kívánja foly­tatni, s aligha elégednék meg azzal, ha a francia köztársa­sági elnök a kormány egyik tagját bízná meg a francia kül­döttség vezetésével. Párizsban hivatalos helyen mindeddig csak annak kije­lentésére szorítkoztak, hogy ha az algériai küldöttség párizsi útjának megszervezésére ki­küldött személlyel az előzetes megbeszélések eredményre ve­zetnek, és nyilvánosságra ke­rül az algériai küldöttség név­sora, akkor majd közlik a fran­cia kormányküldöttség összeté­telét is. Francia részről han­goztatják: minden eszközzel meg akarják könnyíteni az al­gériai ideiglenes kormány kül­döttének párizsi útját, és Tu­niszban különrepülögépet bo­csátanak rendel ke zésére. Az első sajtóvisszhangok Valamennyi párizsi esti lap teljes terjedelmében vezető he­lyen közölte az algériai ideig­lenes kormány nyilatkozatát. A kommentárok alaphangja reménykedő. A Le Monde le­szögezi vezércikkében: Jogos a remény: a hírt örömmel kell fogadni, de túlzott illúziók nél­kül. A két fél álláspontja még igen távol áll egymástól, de hozzáfűzi, hogy a nehézsége­ken, az ambíciókon, a gyűlö­leten túl mindkét fél előtt meg kell jelennie néhány alapvető igazságnak. Amikor egész Af­rika felszabadul az európaiak gyámsága alól, elképzelhető-e, hogy egyedül Algéria maradhat kíyül e hatalmas átalakuláson? Politikai személyiségek első nyilatkozatai A francia politikai életben — leszámítva az ultrák szóvi­vőinek és a szélsőjobboldalnak dühödt megnyilatkozásait — általános megkönnyebbülést és reményt keltett az algériai Ideiglenes kormány nyilatkoza­ta. Még a jobboldali függetle­nek soraiban is pozitívan ér­tékelték az algériai választ. Mollet, a szocialista párt fő­titkára kijelentette, hogy az algériai nyilatkozat majdnem bizonyossá teszi a háború be­fejezésit. Az algériai ultrák és anya­országi szóvivőik annál na­gyobb dühvei fogadták az al­gériai választ és annak lehe­tőségét, hogy az algériai ideig­lenes kormány küldöttsége rö­videsen Párizsba érkezik. Jacques Soustelle volt minisz­ter gyűlölködő hangú nyilat­kozatában még jobban szembe­fordult De Gaulle tábornok­kal. Soustelle és társai egész nap tárgyaltak a Párizs melletti Vincennes-ben összehozott »kol­lokviumon«. Megbeszélésük azt célozta, hogyan foghatják ösz- sze az algériai és az anyaor­szági erőket »Francia-Algéria megvédésére«. Algírból Párizsba érkező hí­rek azt jelzik, hogy az európai lakosságnak az ultrák uszályá­ba sodródott rétegei elkesere­detten fogadták a hírt. Algír­ban és a többi nagyvárosban a hangulat nyugtalan és feszült. A középületek védelmét meg­erősítették. Az atomháború ellen az egyetlen biztos védelem — a béke London (MTI). R. Meyner, New Jersey állam kormány­zója a Progress című ameri­kai folyóiratban megjelent cik­kében az amerikai nép súlyos félrevezetésének minősíti a washingtoni kormánynak azt az állítását, hogy háború ese­ten az óvóhelyek megbízható védelmet nyújtanának a pol­gári lakosságnak. Többek között ezeket írja cikkében: — A washingtoni kormány azzal szolgálhatná legjobban az amerikai népet, ha végre megértené, hogy ' atomháború ellen csak egyetlen biztos vé­delem lehetséges — és ez a béke. — Nem kétséges, hogy Hrus­csov békét akar, mert jól tud­ja, hogy az atomháború nem alkalmas eszköz a kommuniz­mus ügyének előmozdítására. Ami pedig minket illet, azt hiszem, hogy a demokrácia sem virágozhat a nemzetközi öngyilkosság veszedelmének nyomasztó árnyékában. — Sajnálatos dolog, hogy amikor Genfben a leszerelési kérdésekről tárgyalnak, az amerikai kormány fennen han­goztatja azt a szándékát, hogy atomfegyverekkel lát el más nemzeteket. TASZSZ-kom mentár a Mali Államszövetség kikiáltásáról Moszkva (MTI). A TASZSZ Jegorov hírmagyarázatát közli a Szenegál és Szudán francia gyarmatból alakult Mali Ál­lamszövetség függetlenné nyil­vánításáról. A két volt gyar­mat népei vasárnap a függet­lenség kikiáltásával fontos győ­zelmet arattak a szabadságu­kért és nemzeti függetlenségü­kért folyó harcban, de még korai lenne az a megállapítás, hogy harcuk befejeződött. Az államszövetség ezzel csak az első lépést tette meg igazi sza­badsága és függetlensége ki­vívása felé. A cikkíró ezután rámutat, hogy a Mali Államszövetségre éppúgy, mint a napokban füg­getlenné váló Madagaszkárra olyan »együttműködési« szer­ződéseket kényszerítettek, me­lyekkel Franciaország tovább­ra is biztosítani igyekszik ezeknek az országoknak poli­tikai és gazdasági ellenőrzését. Jegorov hangsúlyozza: Az »együttműködési« szerződés a Mali Államszövetséget annak elismerésére kényszeríti, hogy Franciaország gyarmati csapa­tokat és katonai támaszponto­kat tarthasson az ország terü­letén. Ezzel az államszövetsé­get bekapcsolták a francia pa­rancsnokság katonai terveibe, amelyeknek semmi közük a fiatal afrikai állam nemzeti ér­dekeihez. Gazdasági téren sem rózsá- sabb a helyzet. Az új állam gazdaságpolitikai önállósága mindaddig látszólagos, amíg az ország gazdasági életében fran­cia monopóliumok uralkodnak. Jelenleg Franciaország ellen­őrzi az új állam kivitelének 88 és behozatalának 68 százalékát. Az első számú amerikai kém folytatja körútját London (TASZSZ). Sajtóköz­lemények szerint Allen Dulles, a CIA amerikai központi hír­szerző ügynökség vezetője, akt a múlt héten »magánlátoga­tást« tett Londonban, hétfőn A nyugatnémet dolgozók tanulhatnak a japán nép példájából Berlin (MTI). A Német De­mokratikus Köztársaság veze­tő személyiségei közül az utób­bi napokban többen állást fog­laltak a japán eseményekkel kapcsolatban. Figyelemre mél­tó megállapítások hangzottak el a Német Szocialista Egység­párt kerületi küldöttkonferen­ciáin. Heinrich Rau, az NDK Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tese, az NSZEP Politikai Bi­zottságának tagja a potsdami küldöttértekezleten mondott beszédében azt tanácsolta a nyugat-németországi munkás- osztálynak és az összes haza­fias erőknek, hogy tanulmá­nyozzák a japán példát, mert abból sok tanulságot lehet le­vonni a német nemzeti kérdés és megoldásának legnagyobb Washingtonban és Toktóban elhúzódik az amerikai—japán „biztonsági szerződés” ratifikálása Washington (MTI). Az ame­rikai—japán úgynevezett új biz­tonsági szerződés ratifikálása Washingtonban késedelmet szenved. Az amerikai szenátus hétfőn ülést tartott, és Washingtonban úgy vélték, ezen az ülésen a sze­nátorok foglalkozni szándékoz­nak a szerződés ratifikálásával. Megerősítette ezt a véleményt Johnson szenátor, a szenátus demokrata párti vezetője is, Egy megkésett „cáfolat" Washington (MTI). A nyugati világlapoknak abban az egyhangú kórusában, amellyel Eisenhower »bátorságát« ma­gasztalták, mert a hatalmas arányú tokiói tüntetések ellenére is ragaszkodott tókiói utazásához, meglehetősen disszonáns akkordként vegyült az a hír, hogy csütörtökön Eisenhower környezetéből rendkívüli futár érkezett Tokióba, és tudomá­sára hozta a japán kormány vezetőinek: a szerda esti esemé­nyek után Eisenhower »megértéssel fogadná, ha tokiói láto­gatásának lemondására kérnék«. Ezzel egybehangzó az AP amerikai hírügynökségnek az a híre, hogy az Eisenhower védelmével megbízott amerikai biztonsági szervek sürgették Kisit Eisenhower tokiói meghí­vásának visszavonására. Az UPI amerikai hírügynökség most azt a hírt közli, hogy Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium sajtó­főnöke — meglehetősen későn — »cáfolatot« adott ki ezek­kel a jelentésekkel kapcsolatban, és tagadta azt is, hogy Douglas Macarthur, az Egyesült Államok tokiói nagykövete még Eisenhower útnak irtüulása előtt azt javasolta Kisi ja­pán miniszterelnöknek: kérje fel Eisenhower elnököt tokiói látogatásának elhalasztására. White kijelentette, hogy az Egyesült Államok részéről so­hasem intéztek ilyen irányú kérést Kisi miniszterelnökhöz. Ugyancsak az UPI jelenti: A washingtoni Evening Star című lap hétfői száma kifejezi azt a reményét, hogy Japán­ban megszigorítják az eddigi »hihetetlenül enyhe rendőri törvényeket«. A jelenlegi rendőri törvények nem alkalmasak arra, hogy megakadályozzák azoknak a tömegeknek meg- mpzdulásait, amelyeket az amerikai lap szemérmetlen módon »csőcseléknek« minősít. Az Evening Star számol azzal, hogy a Kisi-kormány megbukik, de hozzáfűzi, hogy ha a liberális-demokrata párt újból győztesen kerül ki a választásokból, az új kormány folytatja Kisi »nyugatbarát, nem semleges és kommunistaelle- íTmíi politikáját«. aki elmondotta, hogy fierier amerikai külügyminiszter előbb távbeszélőn, majd levél­ben közölte,»hogy »az ameri­kai külügyminisztérium véle­ménye szerint a szerződést a lehető leggyorsabban ratifikál­ni kell«. Mint az UPI jelenti, »a sze­nátus az utolsó pillanatban megváltoztatta terveit«. A hét­fői ülés utolsó perceiben John­son szenátor kijelentette, hogy az eredeti tervektől. eltérően a szerződés feletti vita nem lesz a szenátus kedd délután tar­tott ülésén az első napirendi pont, bár — mint mondotta — lehetséges, hogy sor kerül erre a vitára. Tokió. A Kisi-kormány ha­sonló lépést tett kedden. Mint a Reuter jelenti, a, japán kor­mány úgy döntött, hogy a szerződés ratifikálásának befe­jező részét csak az amerikai szenátus állásfoglalása után hajtja végre. Ismeretes, hogy a szerződés életbeléptetéséhez Japánban már csak a minisz­tertanács jóváhagyása és Hiro- hito császár aláírása szüksé­ges. A Reuter ismerteti a politi­kai megfigyelők véleményét, akik szerint Kisi miniszterel­nök azonnal lemond, mihelyt megtörtént a szerződés ratifi­kációs okmányainak kicserélé­se Tokió és Washington között, de maga a kormány a helyén marad. Ezekben a körökben valószínűnek tartják, hogy jú­lius végére összehívják a par­lament rendkívüli ülését, amely kijelöli az új miniszter­elnököt, és ugyanebben az idő­pontban választana Kisi he­lyett új elnököt a liberális­demokrata párt is. A parlament feloszlatására ősszel kerül sor. akadálya, a német militariz- mus elleni harc számára. Eisenhowernek is meg kel­lene azonban értenie, hogy a népek ellenzik politikájukat. A Gera kerületi küldöttérte­kezleten Albert Norden pro­fesszor, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára foglalkozott a japán nép háborúellenes har­cával. »Az események azt mu­tatják, hogy az erő politikusai­ra vereséget mér a nép ereje. Az amerikaiak az egyik poli­tikai propaganda- és lélektani vereség után a következő felé haladnak« — mondotta. A német kérdés megoldásá­val kapcsolatban Norden pro­fesszor megjegyezte: »Mi és csak mi vagyunk annak a va­rázskulcsnak a birtokában, amely kinyitja Németország újraegyesülésének kapuját.« Friedrich Ebert, a Politikai Bizottság tagja, Nagy-Berlin főpolgármestere megállapítot­ta: »A nyugatnémet munkás­ság tanulhat a japán dolgozók példájából. Láthatják, micsoda erő rejlik az egységes akciók­ban, ha a béke megvédéséről van szó.« az angol fővárosból Versailles- ba utazott. A Daily Telegraph szerint Allen Dulles tárgyalásokat folytat majd Versailles-ban Norstad tábornokkal, a NATO európai fegyveres erőinek fő­parancsnokával. Versailles-ból pedig Bonnba utazik, hogy ott a nyugatnémet hírszerző szervekkel tárgyaljon. Róma. Az ABC című új mi­lánói hetilap fényt dérit Allen Dulles londoni »magánlátoga­tásának« valódi céljaira. A lap rámutat, Dulles és az angol titkosszolgálat vezetői olyan megállapodást kötöttek, hogy egyesítik a két ország kém- szolgálatatt. Erre az a megálla­podás szolgált alapul, amely — a lap szavai szerint — Mac­millan és Eisenhower között jött létre legutóbbi tanácsko­zásuk idején. A lap közleményéből kitű­nik, az amerikai kémfőnök minden követ megmozgat, hogy bevonja az Egyesült Államok partnereit botrányos kémtevé­kenységébe. Mint az ABC írja, Dulles londoni tárgyalásainak egyik célja: »Az angol és ame­rikai ügynökök munkáját a Nyugatot érdeklő legfontosabb területre összpontosítani... Az angol és amerikai kémszolgá­latot ma elsősorban a Szov­jetunió rakétasikerei érdek­lik.« (MTI) Japaínban folytatódik a harc a „biztonsági szerződés66 elvetéséért Hokkiado szigetén többezer egyetemi hallgató tüntetett hétfőn a szerződés ellen Az »Amerikai—japán bizton­sági szerződés módosítása ellen küzdő országos tanács« nevű szervezet hétfői nyilatkozatá­ban ismételten hangoztatja, hogy a szervezet újabb moz­galmakat indít a »biztonsági szerződés« felbontásáért. A Japán Szocialista Párt hét­főn kiadott nyilatkozata meg­állapítja, hogy semmisnek te­kinti a szerződés egyoldalú el­fogadását a japán parlament­ben, ahol Kisi keresztülhajszol­ta az okmány ratifikálását. »Ezzel az eljárással mind a parlament, mind a ratifikálási törvény elvesztette tekintélyét. Ma erősebb Japánban a fasiz­mus veszélye, mint bármikor« — hangoztatja a nyilatkozat, majd bejelenti, hogy »a Japán Szocialista Párt nem ismeri el sem az új biztonsági szerződést, sem a ratifikációs törvényt.« * * * Az UPI jelenti, Washingtonban hétfőn New York-i, bostoni, phila­delphiai és baltimorei diák- szervezetek képviselői tün­tettek az amerikai—japán »biztonsági szerződés« el­len a kongresszus, majd a Fehér Ház épülete előtt. A tüntetők »támogatjuk Japán álláspont­ját«, feliratokkal tüntettek, és röplapokat osztogattak. '»Nem akarjuk, hogy az amerikai népre háruljon a felelősség az amerikai kormánynak a japán réppel szemben elkövetett to­vábbi bűnei miatt« — hangzik a röpirat szövege. Sok amerikai lap foglalkozik keddi számában Eisenhower kudarccal végződött távol­keleti útjával. A New York Post felveti a kérdést, vajon tisztábban lát-e Eisenhower távol-keleti útja óta. »Min­denesetre eddig kevés jele volt annak, hogy az a kudarc, amit az elnök elmaradt látogatása jelent, új módon világította volna meg Eisenhower előtt kínai politikánk veszélyeit. Ellenkezőleg, az elnök tajvani kijelentései arra utalnak, hogy Eisenhower érzéketlen maradt az utazásnak a tapasztalatokat szélesítő hatásával szemben.« »Li Szin Man, Menderesz és Kisi példája azt mutatja, hogy Eisenhower még mindig össze­zavarja az amerikai politikát támogató kormányokat a sza­badság ügyét szolgáló népek­kel.« A Newsweek legutóbbi szá­mában megállapítja, a »távol­keleti kudarc« a helyzet politi­kai megítélésében elkövetett tévedés következménye. Az amerikai elnökválasztási had­járatban az első helyen az amerikai külpolitika kérdése kell hogy szerepeljen »a nagy távolkeleti kudarc miatt.« (MTI) Rövid külföldi hírek A megbukott Me-dere^z-kor- mány 38 volt parlamenti kép­viselője külföldön tartózkodik. A török kormány szóvivője be­jelentette, ha a képviselők nem térnek vissza hazájukba, akkor távollétükben elítélik őket. A Menderesz-rendszer meg­döntését ünnepelte mintegy 15 ezer egyetemi hallgató az an­karai sportpályán. A tömeg­gyűlésen nyilvánosan elégették a volt miniszterelnök képét. * * * Frondizi argentin köztársaság ri elnök hétben e"rópai kőr­útjának második állomására, Svájcba érkezett. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents