Somogyi Néplap, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-22 / 146. szám
Szerda, 1960. június 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP A cséplőmunkások javadalmazásáról Tavaly hosszan elnyúlott a cséplés ideje. Az időjárás viszontagságai mellett a kellő szervezettség hiánya, a szövetkezeti tagok nem megfelelő hozzáállása okozta a késedelmet. Magyaregresen például szeptember 20-án végzett a cséplőgép. Így aztán a cséplőmunkások szinte hónapokig nem tudtak mást dolgozni a közösben. Ezért helyenként a kelleténél később foghattak hozzá a kapások betakarításához, az őszi kalászosok vetőágyának elkészítéséhez. A cséplés kései befejezése miatt tehát az egyéb tennivalókra is később került sor, másrészt a gabona minősége is romlott. Állandó csapatokat Most ismét a cséplés előtt állunk. A munka gyors elvégzésének döntő előfeltétele a cséplőcsapatok összeállítása. Régi tapasztalatok tanúsága szerint eredményesebb a munka, ha nem változtatják időnként a csapatot. Összeszoknak, gyakorlatra tesznek szert az emberek, megismerik a balesetvédelmi rendszabályokat, tehát a szemveszteséget a lehető legalacsonyabbra szoríthatják, a gépeket jól kihasználhatják, és testi épségüket megóvhatják. Igen ám, de helyenként azt mondják: „Én nem megyek a gép mellé, mert ott csak napi 40 forintot kereshetek, a kapálásban pedig 50 forintot is kaphatok.” Másutt pedig mindenki be akar jutni a cséplőcsapatba, mert „ott túlságosan magas jutalmazásban részesül az ember.” Mi azt javasoljuk — az előbb elmondottak értelmében —, hogy mindenütt állandó jellegű csapatot szervezzenek a gép mellé. A javadalmazást úgy célszerű meghatározni hogy legyen érdekelt a tsz-tag a cséplés mielőbbi és gondos elvégzésében, s ne keletkezzék indokolatlan aránytalanság a keresetben a cséplést és az egyéb mezőgazdasági munkákat illetően. Ismertetek néhány példát arra, hogy körzetünk egyik-másik szövetkezett községében milyen javadalma sasban részesítik majd * cséplőcsapatokat. Munkaegység és prémium Kaposmérőben munkaegységre dolgoznak majd. A számítások szerint mintegy 40 forintot ér munkaegységük. A gép műszaknormája 90 mázsa gabona. Húsz tagú csapatot számítva átlagosan 1,5 munkaegység, tehát mintegy 60 forint jár egy-egy cséplőmunkásnak naponta a terv teljesítése esetén. Elcsépelhetnek azonban naponta 150 mázsát is. Szépek a gabonák, nem lesznek apró asztagok, tehát nem kell napjában nyolcszor—tízszer húzatni. Így 2,25 munkaegység, vagyis kereken 90 forint'a napi javadalmazása egy- egy tagnak. Ez a megoldás — premizálással egybekapcsolva — kínálkozik a legjobbnak, hiszen megtalálja számítását a cséplőcsapat is, a közösség is. Helyesen számolnak a szövetkezeti tagok, mert nem részes cséplést emlegetnek, náluk nagy becsülete van a munkaegységnek. hiszen arra nemcsak gabona, hanem egyéb termény és pénz is jár. Tegyük hozzá, hogy a kaposmérői Üj Élet Tsz másodéves szövetkezet. Az új szövetkezetekben több a gond, nehezebbnek ígérkezik e nagy mezőgazdasági munka. A közös gazdálkodás útjára lépett középparasztok még a régi cséplésekre gondolnak. Mi volt akkor, az egyéni gazdálkodás idején? A módosabb paraszt udvarába behúzatott a gép, s jött az agrárproletárok soraiból szervezett cséplőcsapat. A gazda csupán felügyelt, s azt vette észre, hogy elfogyott az asztag, kazalba került a szalma, padlásra a szemtermés, s neki az a dolga maradt, hogy aláírja a cséplési eredménylapot. Később azt is látta, hogy nagy rakomány gabonát visznek haza a „masinások”. A gabonafölösleget az államnak Most is kísértenek ezek az emlékek. A kisparasztból lett szövetkezeti tag azt mondja: „Miért csak én szívjam a gép porát? Jöjjön a masinához az is, aki 10—15 holddal lépett közénk”. A volt középparaszt meg így morfondírozik: „Nem lenne igazságos dolog, ha egy- egy kévedobáló vagy szalma- kazalos két vontató gabonát vinne haza a cséplés után.” Kell tehát megoldást találni, mert sehol sem maradhat — cséplő csapat hiányában — asztagban a jövő évi kenyérnek való! Lássuk a jutaiak elgondolását. Ök munkaegységenként kb. 20 forint részesedést számítanak. A cséplést munka-; egység és természetben prémium ellenében akarják elvé-; gezni. A műszaknorma teljesí ’ tése esetén másfél munkaegy-i ség és 3 százalék prémium járna, tehát 30 forint pénz és 30i forint értékű gabona, vagyis1 összesen átlagosan 60 forint, érték jutna egy-egy napra ta-1 gonként. Ha 150 mázsát csé-] pelnek, 95 forintra számíthatnak. Ez csaknem öt munka-] egységnek az értéke, ezért el-i lenkeznék a cséplésben részt] nem vevő tagok igazságérzeté-, vei. Itt helyesebben teszik, ha a műszaknorma mértékéig! munkaegységet írnak jóvá a cséplőcsapat tagjainak, a túl teljesítést pedig 5 százalékos, természetbeni juttatással pre-] mizálják. Így napi 150 mázsa gabona elcsépléséért a csapat] egy-egy részvevője átlagosan 63 forint értékű jövedelemhez jutna. Ezzel kapcsolatban még! valamire szükséges előre felhívni a figyelmet. Húsz napi cséplést számítva a csapat csaknem egy vagonnyi gabonát kapna. Az évi kenyérnek] valót ki-ki megkapja munkaegységre, tehát kívánatos, hogy a cséplőmunkások ne sa-i ját padlásukra, hanem a Tér-1 ményforgalmi Vállalat raktá-, rába vigyék gabonaprémium-] jukat. A közösség és az egyén hasznára Kaposfüreden „feles csép- lésre” gondoltak. Mit jelent ez1 a kifejezés? Ha 150 mázsa aj napi teljesítmény, akkor T5 mázsa elcsépléséért munka-] egységet kapnak, a másik 75 mázsáért pedig cséplőrészt. Ez] a jövedelem naponta és ta-, gonként kb. 61 forint. Javaso-1 lünk másik megoldást. Mun-] kaegység a. műszaknorma ere-, jéig és 5 százalék prémium a] túlteljesítésért. Ebben az esetben járnak jobban a fürediek. Most van az ideje annak,] hogy minden szövetkezeti köz-] ségben felkészüljenek a cséplés minél1 gyorsabb lebonyolítására. Ügy vegyék számításba a tennivalókat, hogy jól menjen a cséplés is és minden más munka is. Így sem a cséplőcsapat, sem a tagság többi része, sem pedig az egész közös gazdaság nem szenved kárt, sőt mindnyájuknak előnye származik a becsülettel, szorgalmasan, idejében és jól elvégzett összes munkából. Csöndör Lajos, a Kaposvári Gépállomás igazgatója. AZ ÖREG BOGNÁR Dolgozni akar mindenáron, nem lehet rávenni arra, hogy pihenjen. Ha végzett a munkájával, itt is, ott is megjelenik, figyeli, a többiek hogyan végzik tennivalójukat, s ha valamit nem lát jónak, tanácsot ad, szól a hibáért. Mindenre gondol, mindenre kiterjed a figyelme, pedig az elszállt évtizedek már végigbarázdálták az arcát, a sok maga mögött hagyott tél dere megfehérítette nemcsak a haját, hanem nagy bajuszát is. Szeretik. Nemcsak az idős, hanem a fáradhatatlan embert is szeretik, tisztelik benne. So- pjsta kácSj hősem zúgolódik, sohasem hangoskodik, s ha munka közben néha rágyújt egy Kossuthra, — A munkának köszönheszívesen emlékezik, halk szóval tem, hogy így tartom magam idézi vissza mindazt, ami a — mondja —, engem az bete- nyolcvannégy év során vele git meg, ha nincs mit dölgoz- történt. Ilyen ő, Üst Pista bá- nőm. esi, a varászlói Aranykalász Ezzel a tulajdonságával •mber volt. Én meg mint afféle fiatal kölyök inkább máshoz mentem szakmát tanulni. Aztán felszabadult. Az élete nagy részét grófok szolgálatában töltötte. Pista biícsi dolgom zott. Észre sem vette, hogy nőtt meg két lánya, s szinte váratlan érte az is, hogy nem fizetést, hanem nyugdíjat hoz a postás __ Vará szlón a múlt év elején megfordult a világ. Pista bácsinak meg volt a nyugdíja, s ez biztosította volna a békés öregséget, lehetővé tette volna, hogy a fáradt kezek megnyugodjanak., pihenjenek. De nem igy történt. Pista bácsi neve egykettőre ott volt az egyik belépési nyilatkozaton, tagja lett az Aranykalásznak. Az a tulajdonsága, amely végigkísérte egész életén, most sem hagyta nyugodni, s külön ünnep ’bolt az az első nap, öreg bognára. Látva öt, senki kezdte fiatalon a bognárinasko- amikor belépett, birtokba vette sem tételezné fel, hogy több dúst. Apja mesterségét folytat- mint háromnegyed évszázadot ta, mégsem nála tanult. Csak hagyott már maga mögött. A egy csodálkozó tekintet, és Pis- nehéz keréktartó állványt még ta bácsi rögtön mindent meg- mindig fiatalosan emeli fel, s magyaráz: nem remeg szám. kezében a szer— Megviselte őt nagyon élet, igen ideges és szigorú Elkel azért a segítség is. Bátori Imrével közösen a munkát. végzik a szövetkezet bognárműhelyét; — Nem fáradt, Pista bácsi? Meddig akar dolgozni még? — Nem. gyerekem, nem va- az gyök én fáradt, s amíg az egészségem olyan lesz, hogy mozogni bírok, addig itt engem mindig megtalál. A 25—30 egységem megvan havonta, és én nagyon meg vagyok elégedve . .Ha szükségét érzi, hogy egy kicsit pihenjen, kisétál a határba megnézi, hogyan érik a vetés, hogyan dolgoznak társai, hogyan becsülik meg a közösét- A saját munkája mellett gondos apaként ügyel mindenre4 Nem kérte erre senki, és nem is haragszik rá senki, ha valami tanácsot ad, vagy figyelmeztet. Tudja, hogy szükség van dolgos, öreg kezére, és érzi, ő se lenne meg munka nélkül . M Vörös Márta Ketten máé belátták••• A Marcali Sütőüzemben kevés olyan munkás akad, aki elvégezte a nyolc általánost. Azt mondják, ide mindig »messze« volt az iskola, sosem jött ide tudáséval, ismeretterjesztésével. Elég volt, ha valaki jól forgatta a sütőlapátot, s űgy-ahogy megsütötte a kenyeret. Amikor a minap műszakvál- táskor bementem az üzembe, az iskola, a tanulás kavart fel hirtelen nagy vitát a munkások között. A vita középpontjában egy szókimondó, világos homlokú, magas munkás állt. Azt, hogy éppen ő lett a beszéd tárgya, annak köszönhette, hogy most végzi az általános iskolát egy másik társával. Aztjp^^em^mondhaMb Mb Mb MW MW MW BERKESI ANDRÁS « (62) V _ Marhaság! — tört ki a fő- zetbe vételére csak akkor keh adnagy. _ Felesleges udva- rülhet sor, ha konspiráltan r iasság. Miért kell itt diplomá- nem tudjátok a kocsit követni, ciai szabályokat betartani? Ok Semmi körülmények között ne sem tartják be ... maradjatok le. Készülj fel az — Ennek ellenére tedd azt, akcióra. De előtte még menj ki amit mondtam — parancsolta Rózsihoz, és tájékozódj, hogy Cselei. Hangja hivatalosan mi a helyzet a villában. Én csengett. megszervezem a villa biztosí— Merev vagy, Béla — vá- tását. Közben elmegyek Borús laszolta Kocka, és a telefonhoz Eszterhez is. öt órakor állepett. kozunk, és még egyszer megEgy óra múlva már az irodá- beszéljük a dolgokat. Rendben ban voltak. Cseleit két jelen- van? , , , , .. /akadályoznának munkástárnultam, hogy az embert a ko-Js^ a tanulásban, de rülmények teszik bűnözővé./- _ Nem hát __ N em a hajlam és nem az át — Nem — felelte a lány. — Csak most jöttem. Az alezredes két kávét kért. — Miért olyan bánatos, Esz- terkém? A lány ránézett. Szemében tisztaság és szomorúság csillogott — Mi öröm van az életben? — No, halljuk, mi bántja? — Éppen magának mondjam sem számít kitüntetésre. ivil/hözo fogaknak el? — mosolyodott el fanyarul vüagosan latjuk, hogy a fiúíh ugyancsak ráiuk férné a leány. - Képes és letartóz- tette egyáltalán nem bizonyít-JC“7, rajuk ferne ja az ő elképzelését, és nem is/e§y Lanulaf. , , , adhat mentséget neki. Ami/ . - A .a <'S,udanak- legyint pedig a körülmények szerepét-^?'" ,fele7' köpenyes kövérebb, illeti, azt hiszem, igaza van./1' .P? 1 u-- . S nekünk egymással összefog-^ Minek hat. toldja meg va kel! harcolni azért h(wv masak is. öröklés. Nos, ezek szerint a] körülményeket meg lehet te-] remteni... Ha minden jól] megy, Kallós még kitüntetést] kap. i- Nem, Eszterkém! Ezt nem>nek_ Pedi hiszem, es úgy velem, Kaltos|közben szoba kerülnek külön_ vágták rá egyszerre többen is —, hányszor elvégeztük helyette is a munkát, amikor iskolába kelllett mennie. —•... de — folytatta nyugodt hangon — nem is igen követ- ahogy öltözködés netat... — Hát nincs kizárva vetett Cselei. A felszolgáló lány letette a kávékat. Az alezredes rágyúj tott, és lassan kevergette a ká- va kell harcolni azért, hogy a tés várta. Az alezredes köhin- tett. — Kocka — szólt a főhadnagyhoz. — B—19-es jelentett. — Mit? — Igen — felelte a főhadnagy. — Már szeretnék Frédi szemébe nézni. Cselei Kocka távozása után előbb a . Bonctani Intézetbe vét, de szemét nem vette le lányról. — No — biztatta Esztert —, ossza már meg azt a nehéz bánatot. Megígérem, hogy a felét magamra veszem. — Nem tréfa ez, Cselei elva becsületes szándék és a tett ér-/ £ A mellettem állók vényesüljön. /munkást nézik, a magas mit szól ehhez Az csendben — Szélmalom harc ez, Cseleid® l®SFmtéshez. elvtárs. /csak ennyit: — Miért lenne az? / ^fát nem tudom, hogy ti .. , ,. , ,, /hogy képzelitek, de az a vélea most mondjuk Krasz-/mén em hogy mar sütő- nai hazajönne, maga, aki pon-/ apáthoz is ^úvelt embersk — ^ , _ _ előbb a . Bonctani Intézetbe társ. Sokkal komolyabb gqnd- tosan ismeri az ügyét, azokat a , — Figyelj. Felolvasom. »Teg- ment. Alaposan megnézte mik- ban vagyok, mjnt gondolja — körülményeket, amelyek a fiút/ tto- „ú in p-ííéG píjv Kras7.nfli nevil „ 1----------i i___............................................................................................... . ... .... & -LLfiV DÍJ n ap éjjel egy Krasznai nevű volt egyetemista átlépte Sopronnál a határt. Donován ezredes megbízásából ment. Üticél- ja ismeretlen. Holnap én is megérkezem. Többit szóban. Nyitást kérek 8-án 23—24 között. B—19.« — Biztosan az FB—86-ért jött — jegyezte meg Kocka. — Valószínű. De ez is érdekes jelentés — folytatta Cselei, és olvasni kezdte. »Segítő nevű informátor jelenti: Ma este Soós László századost egy CM 309-es rendszámú gépkocsi várja az Iskola utca 20. számú ház előtt.« — Ezt most remélem elkapjuk — mondta hevesen Kocka. Cselei gondolkodott egy Ideig, majd megszólalt. — Kocka, te figyeled a gépkocsit és Soós századost, öriroszkóp alatt a karmolásból származó bőrdarabokat. Mikor felállt a mikroszkóp mellől, arca vidám, mosolygós volt. — Jó kedve van az alezredes elvtársnak — nevetett a rendőrorvos. — Maga nem örülne, ha egy számra tenne, és nyer? — Alezredes elvtárs nyert? — Azt hiszem, igen — válaszolta Cselei. Szerencsés ember — gondolta a rendőrorvos. — Rám is rámférne. — Irigykedve nézett a távozó alezredes után. Egyenesen a Négylevelű lóhere eszpresszóba hajtott. Ott volta találkozója Borús Eszterrel. A lány lehangoltan várta. — Régen vár, Eszterkém? — kérdezte Cselei. — Kért már valamit? a bűnbe kergették, kiállna mel-í lette? Harcolna azért, hogy fiút ne büntessék meg? Cselei hallgatott. — Miért hallgat? Egy pillanatra csend támad. vannak itt, /aociK. szégyellik a fehér . kö- /penyt? — kérdem közbevágva. / — Igaz — mondják többen /is. — Akad, aki azt tartja, — Eszter — mondta halkan/!10^ a Pékekre nem való, mert az alezredes —, megígérem ma-^drissza, elmaradott emberek gának, hogy minden lehetőt/Yolt'ak ^ndig. Most se kell rá- megteszek Krasznai megmenté-]^1 uk a.fehor köpeny, se érdekében. / ~ Es maguk egyetértenek . , . , T~ ezzel? — kérdem. _ Az a furcs* az egészben * _ Tud]a _ húz közelebb az- nezett fel a lányhogy én ?iskolába jaró magas munkás_ támogatom magukat közben *ezt csak az áuítják; tudom, hogy ez a támogatás nem vallom maeam se tre- esetleg István elfogását segít, ;hánynak se elmaradottnak. Ha ekr Ha nem tudnám becsületes ezt tartanám. a gyökeim embernek Krasznait, nem len->melJett nem járnék iskol,ba legyintett a lány. — Én nem tréfálok, Eszter. Valóban segíteni akarok. Mondja, maga nagyon szereti Krasznait? — Azt hiszem, szeretem ... De ha nem szeretném is, akkor is ez lenne a véleményem a dolgokról. — De még nem ismerem a véleményét... — Nézze Cselei elvtárs, itt valami baj van. Krasznait belekergették a bűnbe. Sokáig nem hittem, hogy ez lehetséges. De most már látom. És az, aki ezt a tehetséges fiút tönkretette, nyugodtan éli vi- il/ Teeálvaim /»ni/he • lágát. Még a fegyelmi eljárást akit I köritt-^6™10 fejjel‘ Ért fngem? Én is felfüggesztették, mert az a futtattok kellemetlen - mmdenecetre az elmaradottszerencsétlen fiú meggondolat- kellemetlen ágra nem vágnék fel - toldotlan tettével Kallós elképzelé- e y £ta meg. — Mert azért nem sok sét igazolta. Tudja, én azt ta- — Folytatjuk — ilyen maradi ember van ám! Nézze csak ott, ő a Dóra —< mutat egy szerényen visszahlt* zódó fiatalabb munkásra. — Vele már beszélgettünk a tanulásról. És mit gondol, mit mondott? Bizony el kellene már végezni az általánost. Dóra mosolyog, aztán belemerül gondolataiba, mintha csak a házépítés árát kellene neki kiszámítania. — Több millió forinton korszerűsítik ezt az üzemet —. mondja hirtelen valaki. — Modem gépek kerülnek ide. Hát ki fogja ezeket irányítani? Az új, bonyolult munkafolyamatok elvégzéséhez egy kis ész is kell ám! — Kell hát, persze, hogy kell — válaszol egy másik. No hát, ezért kellene tanulni, de sürgősen... — Elvtárs! — fordul hozzám; — írja meg: azonkívül, hogy iskolába járunk majd, szeretnénk ám szakmailag is fejlődni. Jó lenne, ha szakszervezetünk rendezne egy-két tapasztalatcserét számunkra. Elhiszi, hogy még nem láttam a siófoki kenyérgyárat? Szívesen meghallgatnánk egy-két városi műszaki előadását a modem sütőiparról. Elolvasnánk több ismeretterjesztő folyóiratot is a szakmáról, ha volna ilyen. Többen is csatlakoznak hozzá. Már azt a két munkást is itt látom, aki az imént egyet intett a tanulásra. Nagyon figyelnek, és beleélik magukat a beszélgetésbe. Szemük egyetértésről tanúskodik. Tanulni akarnak? Nem tudom. De annyi bizonyos, hogy az iskolába járó munkásnak előttük is van tekintélye. És ez a tekintély bizonyára még nagyobb lesz, ha az általános iskolát végző két munkáshoz csatlakoznak a még ingadozó Dórák; Mindenesetre nem vesznek kárba azok a viták, amelyek az ismeretekről, fogalmakról öltözködés közben folynak. S a tudás majd szétterjed, világítani fog. és követésre sarkait másokat is. Mert igaz, hogy régen nem járt be a marcali sütőüzembe, késett egy kicsit az iskola, de itt van már a küszöbön ... Szegedi Nándo*
