Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-15 / 114. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1960. május 15* AZ ELSŐ LÉPÉSEK Nagyszerű dolog alapítónak lenni. Legszebb élményeim közé tartozik, ha egy gyár, intézmény alapító tagjaival jubileumi ünnepségeken beszélgethetek. Mennyi szeretettel emlékeznek meg ilyenkor az üzem, a gyár, a szövetkezet első lépéseiről! Az emlékek legtöbbször könnyeket csalnak az alapítók szemébe. Ezúttal olyan helyen jártunk, ahol az alapító tagok nem visszaemlékeznek, hanem — alapítanak. Olyan üzemben, lemmel tanulgatták a szakma csínját-bínját. A szabóműhelyben valamivel előbbre vannak. összegyűjtötték a környék szakembereit.. Nekik a varrás ugyan nem jelent újat, de az üzemi munka egy kicsit szokatlan. Az egyik munkástól az üzem tervéről érdeklődtem. — Még nincs tervünk — mondotta szerényen —, most próbálkozunk, egyelőre any- nyit termelünk, amennyit tudunk. A fonál, amelyből törülköző lesz, innen indul el. amelynek küszöbét aHg néhány napja lépték át azok a munkások, akik először indították meg a gépeket, készítették el az első pantallót és törülközőszövetet. Heresznyén, e határmenti kis községben találkoztunk velük egy volt laktanyában, ahol a Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat szövőüzemet és varrodát rendezett be. A szövőüzemben még nem ment minden gép. Ugyanis nincs még elég szakmunkás. Az a két-három parasztlány is, akit a pécsi gyárból jött szakmunkások, Kollár Piroska és Hodemalczki Aranka tanítanak, nemrég még ugyancsak bátortalanul sétáltak a néhány működő szövőgép között, és odaadó figyeBőla József, az egyik alapító tag. nyeiek. Kell hozzá a megye segítsége is? Igen. De . kell hozzá az itt lévők öntudatos törekvése, önképzése, jobbat, szebbet akarása is. A közös akarat ehhez, úgy láttam, megvan. Megvan a kis Zserecz Kláriban, aki most tanul — eddig kapát irányított, de gépet még soha —, és megvan a többiekben is. Azt hiszem, tudják, hogy az alapító tagoknak, akik ma még tanulók itt, mestereknek kell lenniük nemsokára. Kézen kell fogniuk azokat, akik a most még szakember hiánya miatt álló gépek mellé jönnek dolgozni. Kis szalagot képeznek már a varrógépek. Féterhidáról A rendörjárör naplójából: »Március 13-án 21 óra 10 perckor a 646-os útvonal Babócsa-Komlósd közötti szakaszán, néhány méterre egy motorbaleset színhelyétől holtan találtuk Turman József barcsi lakost. . .« Turman József barcsi fodrászt és Hodoli József barcsi lakost jó barátokként emlegették. Hogy válójában milyen barátság volt ez, kiderül abból a szomorú eseményből, melynek következtében a 23 éves Turman József életével fizetett. Kocsmából kocsmába Hodoli gyakran hívta a fiatal fodrászt italozni. Március 13-án Turman motorján Csökön yavison tára ruccantak ki egy kis italozásra. Már az indulás előtt is ittak. Útközben minden vendéglőnél pihenőt tartottak. Drávaszentes, Kom- lósd, Babócsa — újabb és újabb fröcesök. Csokonyavi- sontára már eléggé italos állaAhogy sétáltunk a hatalmas volt laktanyában, amelyben felmoraj lottak a béke fegyverei, a gépek, arra gondoltam, milyen nagyszerű könnyűipari üzemet lehet itt majd nem is olyan sokára kialakítani. Lehet, hogv ennek az eddig jóformán ismeretlen kis falunak gyára és neve lesz. Hiszen milyen óriássá nőttek már azok az üzemek, amélyek 10—15 évvel ezelőtt valahogy igy kezdték, mint a hereszFegyelem és törekvés a jó munkára — ez az ő legfontosabb feladatuk. Az elkészült törülközők, a munkásruhák sorsáról gondoskodik majd a kereskedelem. Azt hisszük, alapító tagnak lenni Heresznyén is nagyszerű dolog. Reméljük, hogy később is így vélekednek az első lépések időszakáról az alapítók, és azt mondják majd, hogy megérte a fáradozás és a lelkesedés. Mire meglátják a tengert... Cserbenhagyta barátját pothan érkeztek meg, ennek ellenére folytatták az italozást. A szemtanúk szerint olyan állapotban voltak, hogy nem motorral, de még gyalog is nehezen tudtak elindulni. Jogosítvány nélkül, részegen Az iddogálás után elhatároznák, hogy hazaindulnak. A motor vezetését Hodoli vette át. .Jogosítványa nem volt, tudniillik a közüekedés rendjének veszélyeztetése miatt bevonták tőle. (Részegen vezetett) A tanúk elmondták: Turman olyan részeg volt, hogy Hodolit átölelve tehetetlenül lógott a motoron. A babócsai kanyart elhagyva a motor egy kapcsolásnál megcsúszott, s mindketten az úttestre zuhantak. Hodoli, amikor látta, hogy Turman nem bír lábra állni, sőt eszméletlenül esik össze, az úttest szélére húzta, betakarta kukoricaszárral, majd sorsára hagyva, motorkerékpárra ült, és tovább hajtott. Ha baleset történt, telefonálhat... Hodoli Korrüósdra érve Dombóvári Géza körzeti villanyszerelő lakására ment, neki ugj'anis van szolgálati telefonja. Kérte, hogy Barcsra telefonálhasson taxiért. Közölték vele, hogy a telefont csak fontos ügyben veheti igénybe, pl. ha a rendőrségre vagy a mentőkért akar telefonálni. Dombóváriné meg is kérdezte tőle: »Csak nem baleset történt?« — Majd azt mondta neki: »Mert ha igen, akkor telefonáljon.« Hodoli azonban nemmel felelt, s azt mondta, azért akar telefonálni, mert nincs kedve a hidegben motorozni. Erre a célra azonban nem engedték meg neki a telefonálást. Hodoli tehát továbbállt. Ügy látszik, még mindig nem volt elég neki az ital, mert a komiósdi kocsmában is megivott egy féldecit. Barcsra érve két újabbat, majd hazament VERÖFÉNYES A SIÓFOKI KIKÖTÖ. Az első meleg nap elűzte innen a csendet: korzó lett a móló. A Bányász Üdülő leányai ellepik a környék padjait. A bennszülöttek is kisétálnak látni a vizet, amelyről ilszállt a köd. A Veszprém vontató gőzöst most festik, szerelik vízre Kovács Gyula, Mogyoródi Imre, Tóth János és Huszár Jenő szocialista címért küzdő brigádjai. Amott asztalosok készítik elő a Beloian- niszt a 28-án kezdődő évadra. Igen, lesz mit nézni majd e nagyszerű erőfeszítés után az értékelő brigádnak! Mert mire a 34 hajóegység mind vízre kelhet, mire elkészítik a kikötői építkezéseket, a munkában új nevek bukkannak fel, amelyeket tisztelettel és megbecsüléssel ejtenek ki a kikötőben. Várok. Az éppen befutó vízibusz legénységétől kérdem, nem látták-e a hajóstiszti tanfolyam gyakorló hajóit. — Feleúton hagytuk őket — mondja az egyik. — Hamarosan itt lesznek. Vitorlással jönnek. És valóban, a délutáni fényben feltűnik két vitorlás. Leszaladnak az árbocokról a vitorlák, suhogásukat egyenletes motorzúgás váltja fel. Visszamegyek a kikötő telepére, hogy találkozzam a tanfolyam megérkezett részvevőivel. Kék melegítés, fekete hajú fiatalemberbe botiok, érdeklődöm tőle. — Tessék, Kábái István vagyok — mutatkozik be az egyik a hallgatók közül. — Nem, nem somogyi vagyok, Pestről jöttem. Somogyiak? Igen, van közöttünk kettő. De már hazamentek. Megmutatom a lakásukat A KAPUZÖRGETÉSRE magas, világos homlokú fiatalember, Pincehelyi Károly, a tiszti tanfolyam hallgatója fogad bennünket Hamarosan ott terem Kulcsár István, a másik somogyi —, a tanfolyam legidősebb résztvevője is. — :;. Ködben indultunk reggel a füredi hajógyárba — hallom az elbeszélést. — Vitorlás motorokkal mentünk, semmit sem láttunk. Az egyik hajón volt iránytű, az vezetett. Hogy szóra sem érdemes eltéréssel érték el a ködben Füredet, az azt bizonyítja, hogy a Hajózási Főigazgatóság által szervezett hajóstiszti tanfolyam' mar eddig sem volt eredménytelen. — :. .Bekapcsolhatták volna a motort is a ködben, de nem tették. Ott ültek valamennyien a kötelek mellett, és teljesítették a parancsokat. Nem volt nehéz azoknak, akik a tanfolyamon ízről ízre megismerkedtek a hajó minden por- cikájával, felépítésük fizikájával és geometriájával; akik elsajátították a vitorlázás, vagyis a legősibb, a legtermészetesebb hajózás tudományát, a mesterség igazi alapját. Lehet, hogy a pestiek zavarba jöttek volna a balatoni ködben, mivel eddig csiak szűk mederhez, a folyóvíz áramlásához viszonyítva irányították hajóikat a gyakorlaton? Nem valószínű, de ha mégis? A KÉT SOMOGYI HAJÓS elmosolyodik, és azt mondja: — Hát akkor segítettünk volna nekik. Hiszen mielőtt tanfolyamra jelöltek bennünket, itt dolgoztunk a balatoni hajókon. Úgy ismerjük a vizet, mint a tenyerünket. Előfordult, hogy mi többet tudtunk és segítettünk, de ugyanezt tették a Dunán a folyami hajósok. Ott találkoztunk először szikla- és zátonyveszéllyel..: Mindig azt gondoltam, hogy a hajóskapitánynak aranyélete van. Odaáll a karmányke- rékhez, és nekiered a végtelen víznek. Most, amikor a két somogyi hajóstiszt-jelölt arról beszél, hogy a tanfolyam előtt főiskolai szinten felvételi vizsgát kellett tenniük. orosz és német nyelvet tanulnak, fejükben tartják a Duna Bizottság összes rendeletéit, a hajózás nemzetközi törvényeit — kétszeresére nő előttem becsületük. És ha meí?( ndolom, hogy a tanfolyam elvégzése után még csak hadnagyok lesznek, hogy azután még hceszabb időt kell tölteniük folyami hajókon, mire tengerre is mehetnek — nem irigylem őket. És a hajósélet? Ha vpgre is kapitány lesz valaki, akkor a folyami hajókon a sötétség beálltával átveszi a másodtiszttől a kar- mánykereket, és virraszt haj- nalhasadtáig. Aztán a család, amelyet hosszú időre elhagynak! De ne folytassuk. Ezek a tisztjelöltek számoltak min» derulel, mégis lelkesedéssel, kitartó szorgalommal tanulnak, nemcsak azért, mert az állam sok kedvezménnyel könnyíti meg a hajóséletet, hanem mert a csuda tudja, azért mégiscsak szép élet ez S niég inkább meg tudom érteni elhatározásukat^ ha meggondolom, «hogy a tanfolyamra való jelölés kitüntetés: előzménye a jól végzett munka volt. Pincehelyi ballont vesz, s eljön bemutatni a többi hallgatót is. Megcsókolja gyönyörű kislányát, aki már hozzászokott, hegy aput mindig csak várni kell. A hajóstiszt-hallga- tók jól érzik magukat a Balatonnál, s a két hétből eltelt napjaik olyanok voltak a kemény munka ellenére is, mint valami előleg a nyárból. Gyorsan bekapják a vacsorát, mert számon tartották, hogy a Bányász Üdülő lányai ma tartják búcsúestjüket. LASSAN SZÜRKÜLET BORUL a tájra. Az utolsó hajó is kifutott már. A csendes parton, * ahol pár napja ismeretséget kötöttek — borong a búcsúzás. De lehet, hogy nem is borong, mert a hajósok • már hozzászoktak, hogyan kell mo- solygva búcsúzni. Nevetve nézni a túlsó partot, ahol apró fények vibrálnak, és egy kicsit büszkén mondani, hogy látod, oda már csak hajóval lehet eljutni. De a hajósoknak nemcsak elmenni kell, hanem visszatérni is. Emlékek, balatoni élmények — visszajövünk! Szegedi Nándor Indítsák be újra a „motort" ci TRANSZVILL öntödéiében Az üzem motorjának nevezték a TRANSZVILL öntödéjében dolgozó Latinka Sándor- brigádot. Meg is érdemelte ezt a nevet. Az öntöde általában mindenben élen járt, bátran kezdeményezett, s mindig sikeresen be is fejezte, amibe belefogott. Mióta a brigád megalakult, még jobb eredmények születtek. Február 28-án elhatározták, hogy versenybe kezdenek » szocialista brigád címért. Voltaképpen ezzel indult el a »motor«. Március 3-án az árbockapcsoló szerelőbrigádja, 9-én pedig a marósok brigádja követte a példát. A Latinka-brigád állta a fc átöltözni, s csak ezután in-j dúlt taxiért. Ha meghalt, menjünk haza... A taxi vezetőjének sem* mondta meg hogy baleset tör-* tént, csak azt, hogy Turman* nagyon berúgott. A helyszínre* érve ki sem szállt a taxiból.£ A gépkocsivezető odament a£ kukoricaszárral betakart era-E berhez, s megdöbbenve látta,£ hogy az halott Amikor szólt Hodolinak — ember, hiszen ez halott —, Hodoli közönyösen csak ennyit mondott: — Hát ha meghalt, menjünk haza... £ Hodoli azt állítja, hogy a* baleset bekövetkezésekor Túr-* man vezetett. Ezt megcáfolj ákk a tanúk. Szerintük Turman erre képtelen lett volna, hisz* annyira részeg volt. Ezt bizo-f nyitja a vér-alkohol vizsgálati és a baleset nyoma is. £ Turman József koponyaala-í pi törést, nyakcsigolyatörést J szenvedett, s az azonnali kli-í » nikai beavatkozás sem bizo-J nyos, hogy megmentette volna* életét. Ssalai László) szavát. A munka minősége javult, emelkedett a termelés. Márciusban 128, áprilisban 126 százalékot ért el. Ha valamelyik brigádtag hamarabb elkészült munkájával, akkor segített a még dolgozó társának. Nemegyszer előfordult, hogy a szerelde anyaghiány miatt lemaradt a tervteljesítésben. A hó végén megindult a hajrá. Az öntödei brigád rftunfcavégeztével átment a szereidébe segíteni. Festett, tisztított, anyagot mozgatott. Vele tartottak az öntöde brigádon kívül dolgozói is, ők sem akartak lemaradni. De találtak maguknak más elfoglaltságot is a kis közösség tagjai. A Cser egyik körzetében önként vállalt felvilágosító munkát végeztek a lakosság körében. Április 4-e előtt pl. végiglátogatták a házakat, elbeszélgettek a házbeliekkel az ünnep jelentőségéről. Mint általában az öntöde dolgozói, szerették, megbecsülték egymást. A magánéletben is jó kollégák voltak. Egyik társuk üdülni ment. A brigád dísztáviratot küldött neki névnapja alkalmából. Egy másik brigádtag, aki kórházban feküdt, a sikeres operáció után a brigádnak írt levelet... Már-már úgy látszott, hogy a Latinka-brigád zökkenőmentesen halad a szocialista cím (13502) KŐMŰVES szakmunkásokat felvesz qSomogy megyei Tatarozó és Építő Vállalat, Kaposvár, Május 1. n. 52. elérése felé. Május elsején azonban az egyik tag vétett a brigád Íratlan törvényei ellen. Sok szeszesitalt fogyasztott, s az egyébként elismert, lelkiismeretes dolgozó rágalmakkal illette a gyár vezetőit. Ezért kizárták a brigádból. Az eset felbomlasztotta az addig egységes kollektívát. Többen úgy érezték, minden elveszett, minden eddigi eredmény hiábavaló. Nincs brigád — mondogatták, s lassan ismét egyedül végezték munkájukat. Szétszóródtak. Nem is gondoltak arra, hogy esetleg még lehetne segíteni. Nem fordultak se a párt-, se a szakszervezeti vezetőkhöz. Az öntöde vezetője is csak véletlenül tudta meg, mi az oka a megtorpanásnak: A brigádnak, az üzem motorjának még nem kell szétesnie, ha egy csavar meglazul vagy eltörik. Helyes, hogy a szak- szervezet vezetősége — miután tudomást szerzett róla — foglalkozik az üggyel, s igyekszik minden segítséget megadni, hogy a hibát helyrehozhassák. S ez, ha a tagok maguk is akarják — márpedig biztosan akarják —, nem is lesz olyan nehéz. A brigád nemsokára ismét elfoglalhatja helyét az üzem élén, ismét fellendítheti a munkát és az általuk kezdeményezett brigádmozgalmat R. F, Á TRANSZVILL kaposvári gyára keres közgazdasági egyetemet végzett és többéves gyakorlattal rendelkező közgazdászt felvételre. Jelentkezni lehet 9—11 óráig a vállalat személyzeti osztályán. (13523)
