Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-15 / 114. szám

Vasárnap, 1960. május 15.

s

SOMOGYI NÉPLAP

Amiről nem Párizsban döntenek

Egyik új szövetkezeti községünkben néhány héttel ezelőtt kijelölték a major helyét. A föld tulajdonosa, aiki szintén szövetkezeti gazda, nagy figyelemmel szemlélte a mérnök munkáját. Végül megkérdezte: mikor kezdődik, az építkezés. A válasz után így szólt: »Szeretném, ha elhalasztanák a nyárra a kezdést. .. Mert ki tudja, mit határoz a csúcstalálkozó...«

Szerencsére elszigetelt jelenségről van szó. Am emlékszünk rá, hogy tavaly is az a hiedelem kapott lábra egyik-másik faluban, hogy szövetkezetük sorsáról nemzetközi fórum dönt.

Holnap délelőtt tárgyaló- asztalhoz ül a szovjet, a francia, az angol és az amerikai kormányfő. Még nem tudhatjuk pontosan, hogy Hruscsov elvtárs, de Gaulle, Macmillan és Eisenhower mi mindenről tanácskoznak. Egy azonban bizonyos: a barcsi járás, Somogy megye, a Magyar Népköztársaság termelőszövetkezeti mozgalmának helyzetét nem vették fel a párizsi értekezlet napirendjére. A szocializmus felépítése hazánkban reánk vár, a közös gazdálkodás dolgainak elrendezése a mi hatáskörünkbe tartozik, a szövetkezeti istállók helyének kijelöléséről a helyszínen döntenek a társult parasztemberek. Döntsenek is teljes joggal!

Egy kommunista tsz-elnök

Papp Sándort, a somi Béke Őre Termelőszövetkezet elnökét mindenki tiszteli a faluban. Tavaly júliusban választották meg a tsz élére, azelőtt párttitkár volt. Világéletében a mezőgazdaságban dolgozott, az utóbbi években mint traktoros kereste kenyerét. Sok hasznos tapasztalatot gyűjtött, s azt bátran felhasználta elnökké választása után is. Az első perctől azt hirdette: »Nem úgy kell gazdálkodnunk, mint öregapáink tették, ök csak arra ügyeltek, minél több búza teremjen. Sok takarmány, jó állattenyésztés, minél több szerződéses növény — ez legyen gazdálkodásunk fő elve.« Nemcsak hirdette ezt, meg is valósította. A közelben van a Da- rár.ypusztai Illóolajkutató Kísérleti Gazdaság. Szorgalmazta, hogy minél több mentát termeljenek.

A bátor, kezdeményező vezetést a tagok örömmel támogatták. Ennek köszönhető, hogy a somi termelőszövetkezet a legjobbak közé vereked- te magát a járásban. Nagy rétélye. Több fiatal, aki otthagyta a gazdaságot, visszajött. Tetszik nekik, hogy minden hónapban osztunk előleget. S amire büszkék vagyunk, egy fillér hitelt sem kértünk a banktól, mindent magunk gazdálkodtunk ki — újságolja az elnök.

— Hogy vagy megelégedve a gépállomás munkájával? — kérdezi Pecze elvtárs.

— Ilyen jó munkát még sohasem végeztek.

— Ne csak dicsérj, mondd meg a hibákat is — nevet Ferenc elvtárs.

— Csak jót mondhatok; igaz, hogy mi is megválogattuk a traktorosokat — magyarázza Papp elvtárs.

— Igaz, hogy a komádat is elküldted?

— El én. Egy hétig nem köszönt, aztán megbékélt. Megmondtam neki, 128 család érdekét kell szem előtt tartanom, te meg nem vigyázol a minőségre ... Egy bajunk van csak. Nincs mezőgazdászunk.

— Elvégzed a munkáját te

sze van Papp elvtársnak az magad is, — nyugtatja meg Pe- eredmények elérésében. A tsz- cze elvtárs az elnököt.

tagok elismerik munkáját, becsülik benne a határozott, egyenes kommunistát. Szívesen fordulnak hozzá minden ügyes-bajos dolgukkal.

Egyik nap a mentaföldekre igyekezett kerékpárján. Hirtelen egy gépkocsi állt meg mellette. Pecze Lajos, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának főmezőgazdásza és Ferenc József, a Tabi Gépállomás igazgatója szállt ki belőle. A kölcsönös üdvözlés után megkérdezték, mi hír a tsz-ben.

— Szépen haladunk a munkával. A mentát gyomlálják az asszonyok, azt megyek megPecze elvtárs a négyzetes kukoricavetésről érdeklődik, Papp Sándor egy faággal a porba rajzolja a kukoricaföldek elhelyezését, elmondja, mi kifogása van az elvégzett munka ellen.

A gépállomásiak beülnek a kocsiba, Papp elvtárs meg a mentát gyomláló asszonyokhoz biciklizik. Azok örömmel fogadják.

— Azt hittük, már meg sem néz bennünket — mondja Kovács Istvánná tetetett mérges- séggel.

— Dehogy mulasztom én ezt eV. — így vissza az elnök. —

vos, adjam el az összes boromat.

— Jaj, akkor inkább itassa meg velünk, legalább jobban megy a munka — cserfel Szálai József né.

— Hallod-e te, tsz-elnök — viccelődik Ozsváth Jánosné —, koszorút fonok acatból, s este a nyakadba akasztom.

Nevetnek.

— Mikor elfogy ez a menta, mindenkitől megkérdezheti, hogy érzi magát, akkorra el- vásik a derekunk — morog Bálint Józsefné.

— Mindenki kap majd áldomást, aztán megvigasztalódik — nyugtatja meg az asz- szonyokat az elnök, majd komolyabbra fordítja a szót. — Vettek-e észre különbséget a mentasorokban ?

— Egyik szebb, mint a másik — vágja ki az egyik asz- szony.

Az elnök hosszú magyarázásba kezd, miért adódott ez a különbség, majd indul visz- sza az irodára, mert a da- ránypusztai gazdaság burgonyáért küldi az egyik kocsiját, s a rakodásnál ott akar lenni. Visszaútban időnként lehajol, s ahol elhagyott gazt vagy vadmentát talál, kitépi. S közben az jár az eszében, hogy az emberek eleinte mennyire idegenkedtek a menta termelésétől. Az első szállítmányért kapott pénz azonban mindenkit meggyőzött, s íme most 40 holdon termelik ezt a hasznos növényt.

L. G.

nézni. Növekszik a tsz tekin- Képzeljék, azt mondta az orK étszáz KISZ-aktivista lelkes hangú nagygyűlése

az Ifjúsági Házban

A városi KISZ-bizottság aktívaülésen számolt be Kaposvár kiszesei előtt a közelmúltban végzett munkáról. A Kilián György Ifjúsági Házban megtartott nagygyűlésen Simon László, a városi KISZ- bizottság titkára tartott beszédet.

Elmondotta, hogy számottevő a fejlődés az alapss^rveze- tek munkájában. Nagyon jó erőpróba volt a KISZ-tagság részére az Ifjúság a szocializmusért mozgalom. Megállapította, hogy az Ifjúsági Szövetségben ilyen aktív élet még nem volt, mint napjainkban. Simon elvtárs beszédében kitért az Ifjú Gárdára is. Elmondotta, hogy míg 1958-ban mindössze 30 fiatal öltötte magára a kék inget és a vörös nyakkendőt, ma már 120 a városi gárda létszáma, és olyan nagyszerű elvtársak dolgoznak itt, akikkel hegyeket lehetne megmozgatni.

A városi bizottság titkára ezután a jövő feladatait határozta meg. Első helyen a tanulást említette, mert nélküle nincs haladás, majd a munka megszerettetéséről, a haza iránti hűségre való nevelésről beszélt.

Beszámolója végén kiváló munkájuk elismeréséül átnyújtotta a MÁV Pályafenntartás ifjúsági brigádjának a városi KISZ-bizottság vándorzászlaját, az ifjúsági mozgalomban példás munkát végző elvtársaknak pedig okleveleket adott át.

Ezután Bíró Gyula, a megyei KISZ-bizottság szervező titkára bejelentette, hogy a KISZ Központi Bizottságának határozata értelmében Simon László elvtársat más munkakörbe helyezik, s emiatt meg kell válnia a városi titkári tisztségtől. A megyei KISZ-bizottság úgy határozott, hogy a városi KISZ-bizottság titkára Kovács István elvtárs lesz.

Bíró elvtárs bejelentése után a város KlSZ-alapszervezetei- nek nevében az Egészségügyi Szakiskola KISZ-titkára köszönte meg Simon elvtárs fáradozását s eddigi tevékenységét, majd a városi KISZ-bi- zottság munkatársai kívántak további sikereket volt titkáruknak.

ÜZENJENEK BÉKÉT A HÁBORÚNAK

Bármerre j ár az ember, mindenütt május 16-ról beszélnek, s újra meg újra felhangzik a kérdés: Lesz-e béke a világon? Megszűnik-e a rettegés, a jövőért való aggódás, avagy továbbra is megmarad a feszültség? Ezt latolgatja a munkás a TRANSZ- VILL-ban, kezében tartva az újság legújabb számait, mely éppen az amerikai kémkedésről közöl adatokat; a békére gondol a Textilművekben dolgozó fonónő, aki a ragyogó napsütésben babakocsit tol az úton; a jövő foglalkoztatja a Szabadság park padján ülő fiatal párt akkor, amikor a fiú átfogja a kislány vállát, és megkérdezi: lennél-e a feleségem?

Az újságíró arra a kérdésre, hogy »mit vár a csúcstalálkozótól-«, csak azt a választ kapja: »Békét!« S nem frázis ez a szó, hiszen apró egyéni vágyak sűrűsödnek egységes egésszé benne.

Csányi Mária, a Ruhaüzem dolgozója szeretné elvégezni a technikumot. De ehhez béke kell. Az a két fiatal lány, akit megállítottam az utcán, hirtelenjében nem tudott mit válaszolni, s azán mégis kimondta: »Szeretnénk szépen öltözködni.« S ehhez is béke kell. Béke kell, hogy a fiatal szakmunkás még 30—40 évet dolgozhasson azon a helyen,

ahol tanulóéveit töltötte, és ahol igen erősen a szívéhez nőttek az emberek, a gépeké

— Okvetlenül békét, meg-» egyezést várok, hiszen ez. a legelemibb — mondta kénlé» semre Jukk József.

— Itt az ideje, hogy a nagy« hatalmak megegyezzenek —* jelentette ki Szabó János.

Megegyezést várnak tehát az emberek, azt, hogy ne körözzenek hidrogénbombát szállító repülőgépek egyetlen ország fölött sem, azt, hogy a rakéták a környező boly-» gók felé szállnának, s ne emberé letet kicilfani.

Természetesen sokan tud« ják, hogy a párizsi csúcsta« lálkozó nem oszlat el egy csapásra minden nézetelté« rést. Még hosszú időre van szükség, amíg a nagyhatalmak megállapodnak a külön-» böző vitás kérdések rendezési módjában. De ez a mostani találkozás már egy lépést jelent előre, s ha elindul az emberiség a béke útján, azon következetesen végig is keU haladnia.

Batsányi, a költő így kiál« tott fel egykor: »Vigyázó sze« metek Párizsra vessétek!« Nos, ez a mondás talán még sohasem volt ilyen aktuális.

Az emberiség Párizsra te-» kint.

S reménykedik.

(Poles b)

Istállók, ólak szíves látogatója

......1

M

indig, de mindig keresi a módját annak, hogy hivatali munkáját gyorsan elvégezhesse, örül, ha rendben tudja az aktákat, jelentéseket, ám igazán akkor derül jókedvre, amint behúzza maga mögött irodája ajtaját. Nem az íróasztal mellett, hanem falun, a szövetkezeti majorokban érzi otthonosan magát. Ilyen ember Gajdi Imre, a megyei főállattenyésztő.

Most éppen vidékre indul. Szegődjünk mellé szemlélődő útitársnak. Kadarkúton borí- tós szekereket pillant meg. Hetipiac van. Érdekli, milyen és mennyi a portéka, s menynyiért adják-veszik a süldőket, malacokat. Keresi az Állatforgalmi Vállalat felvásárlóját, tőle kér felvilágosítást. Cserébe megszívlelendő tanácsot ad neki: »Nézni, szemmel

tartani a malacot is, abból lesz a süldő, majd pedig a szerződött hízó.«

A mikei úton asszonyok két süldőt hajtanak. Megáll a gépkocsi, s a megkérdezettek mondják: »Ezernyolcszázba került a kettő.« Nézi a süldőket, s így szól az asszonyoknak: »Jó vásárt csináltak.«

Nagyatádon a járási főállattenyésztővel tanácskozik, majd Bakházán a malomárok láttán megjegyzi: »Micsoda lehetőség víziszárnyasok tartására.« Háromfa a következő állomás. Itt hosszasabban időzik. Nagy tételt: száz kocasüldőt kapott az Űj Barázda. A kincset érő állomány gondozása jó kezekben van. »Igen, így helyes: friss főt krumplit adni nekik. A szójadarával vigyázni kell, csak 10—12 százaléknyit kaphatnak belőle a kocák, mert különben bajuk lesz.« Aztán a közösbe került szarvasmarhák elhelyezését, takarmányozását vizsgálgatja. Bemegy a karámba, s szinte minden jószágot szemügyre vesz. Tartatlanok, lefogytak a télen. De nincs ok aggodalomra. A legelőn, a zöldtakarmányon minden soBERKES! ANDRÁS •

Jvány tehén friss fejős lesz - Alkonyat felé megeredt az ta a bakancsot, magára öltötte ^mondja a közmondás szavai eső. Sűrű, apró cseppekben a gumírozott esőkabátot. ^ val.

esett, mintha valahol az -- ~ M<Kt idefigyeljen — mond-/ Dicsé

égi

mond, , fa a férfi. — Itt van ez az

_______________________________ magasban átsétálták volna a íras. _ Bgy hivatalo6 papírt

(30) cseppeket nyújtott át - Maga az Erdő-;

öt óra után megérkezett igazgatóság előadója. Érti? István egyedül maradt. Bel- idegenben. — Légy erős — bíz- Papp Lajos, ső izgatottságát nem tudta le- tatta magát. — Lásd be hogy „ •• ,. , ,

győzni, szeretett volna már nincs más választásod, itt or- ~ Gy0rsa" oJtozzon flat^‘ mindenen túl lenni. Nyolc óra vos nem lehetsz. Börtönbe em'3er — szólt Istvánhoz. — felé Papp felesége teát és zsí- akarnak zárni, mint Éva vőle- Indulunk. — A fiút izgalom roskenyeret hozott be. Az ala- gónyét. Künn orvos leszel. fogta el. Felvette ballonkabát- csony, kövér, babaarcú fekete Elvégzed az egyetemet, és ját, barna kalapját.

— Igen.

Adja ide a bejelentőlap-^

babaarcú fekete fiatalasszony szó nélkül az asz— Készen vagyok.

A férfi végignézett rajta.

— Nem lesz ez jó, barátom

talra tette a reggelit, és ki- hazajöss^ Nem vétesz az ur- ment. István megitta a teát, a Sz^-S ellen. Igen, gyötörni fog kenyérhez azonban nem nyúlt, a honvágy — tűnődött —, tuFel-alá sétált a félhomályos dam, hogy gyötörni fog. De — szólalt meg. — Bőrig ázik. szobában. Néha megállt az ab- , . „ , - — Gondolkodott egy percig,

laknál, és kitekintett a gyű- " *eU gy°™°m' Vtovegre ket Qdalépett a szekré~vhez> £

mölcsíákkal teleültetett ud- három évről van szó. Ket-ha- egy pályás esőköpenyt vett , varra. ram évet valahogy kibírok, elő. — Hányas lába van?

Az idő hűvösre fordult. A Addigra majd csak tisztázódik, — Negyvenkettes — felelte a tegnapi szép napsütést felhős, hogy nem követtem el semmit, fiú.

ját.

A fiú elővette a bejelentő-* lapot, és átnyújtotta. A férfi* leült az asztalhoz, elővette tol-? tőtollát, majd irattárcájából? egy üres bejelentő lapot, ame-f

lyen azonban pecsét és aláírás* óozó.

Dícsér, de bírál is Tótújfaluban. Elismerően szól a Határőr Tsz építkezéséről, sertésállományáról, ám az apaállatgondozónak határozottan megmondja a magáét, miután látja, hogy valóban hanyagságról van szó. A hozzáértő szakembernek mindjárt szemet szúr, hogy az istállóban furcsán áll a bika.

— Szokott-e járni ez az állat?

— Hogyne, minden harmadnap vezetgetem — feleli a gonszeles idő váltotta fel. A haesőtől duzzadó felle- majd a hatosa- a férfi kiment. Pár perc múlvolt. írni kezdett. Mikor a be-! jelentőlapot kitöltötte, átnyúj és tóttá a fiúnak. — Ne felejtse: hogy itt lakik Szombathelyen, a Mályva utca 8. szám! alatt. Hol lakik?

— Mályva utca 8. — dadog-!

muszmu, esoioi auzzaao ieue- - ------------------------ — ■——---* f, meeleDetten a fiú

g

ek, mint a gyors vitorlások, goknak. Megírom, hogy ártat- Va egy viseltes bakanccsal tért .. ..

száguldottak kelet felé. A fák lan vagyok. Én nem tehetek vissza. N°’ ® erunk mondotlombtalan ágai összeverődtek, róia hogy Kallós valamiért _ Vegye ezt fel Mmdiárt U 3 férfÍ' A konyhában e§y:

s az Alpok felől süvöltő hideg * . vegye ez* leL caoma^ot vett fel az asztalról,

szél a kéményen keresztül be- gyuloL Lehet’ hogy nem * gyű- nezek valami kapcat is. — To- _ Ezt :

sírt a szobába. löl, talán így akarja megbízha- vább kutatott a szekrényben. . .

tóságát bizonyítani. Nem tu- István magyarázkodni akart utor* elfogyaszthatja. A ke-:_ _____ dóm. Át kell szöknöm. de Papp leintette. nyerben talal egy pár schillm-, dik sürgősen egy-egy halasztGondolkodott, töprengett, és -Ne beszéljen barátom. Jt- Vigyázzon, nehogy lenyel-^ hatatlan ügyben. közben múlt az idő. Délben Csrnalja. azt, amit mondok. Je- Etáján. A szenyéri Búzakalász

£ — Kérem, vezesse ki az udvarra... Ez az, itt a hiba: nagyok, egymásra nőttek a körmei. Holnap legyen a napja, hogy elvezeti a kovácshoz. Ha nem fogad szót, jó ember, akkor ezt a gyönyörű állatot nemsokára elvihetik a vágóhídra. Pedig legalább húszezer forintot ér.

Másnap reggel eligazítás van a megyei mezőgazdasági osztály állattenyésztési csoportján: tegnap szerzett tapasztalatai alapján ad feladatot munkatársainak a főállattenyésztő, vagy maga intézkevolna: Ne menj, ne hagyd el aludni. Félálomban hánykoló- csavarta lábát a molinóba,

Szádat, mi lesz veled a távol dott amit a férfi adott neki, felhúzKibírhatatlan erővel tört rá az egyedüllét nyomasztó érzé^ Közel állta síráshoz. Sej- kézben múit az idő. Délben Csinálja azt, amit mondok, je

telmek gyötörtek, rossz, kelle- ^ keve&et evett> ^ végig_ Jobban ismerem én mi kell István csak táguló szemek-,üj Mállójában egy gondozót metlen eloerzete volt, mintha „Ilonon & meeoróbált ögy llyen uthoz> mmt maga. kej nézett a sötét szemű, mo-. találunk. — Abrakot mennyit

valami vagy valaki azt súgta ^ OJU1

__’t___ u A fiú nem szólt többet. Be- soiyg<j férfira. Alapnak a szarvasmarhák? —

j

gkérdi a megyei főállattenyész- — Folytatjuk — &tő.

— Egyenként másfél kilót.

— Hát ez? — mutat az egyik borjas tehénre.

— Ez is annyit.

— Nem jól van. Fokozatosan emeljék fel az adagját öt kilóra. Az előhasi üszőknek pedig négy kilót adjanak. Máskülönben összeesnek a fiatal állatok, amint leellenek, s nem lesz elég tej, és megcsök- nek a borjúk.

Az állatgondozó ígéri, hogy mindezt tudtára adja az elnöknek is, a mezőgazdásznak is.

— Merre van a tsz sertésólja? — szólítja meg az egyik járókelőt Mesztegnyő utcáján. S az útmutatás szerint megtalálja a kocákat.

A szomszédos portán a növendékmarhák kaptak szállást. Megnézi azokat is, majd nyitva hagyja az istállóajtót, hadd tudják meg a gondozók, hogy nemcsak jó takarmány, hanem friss levegő is kell a jószágnak.

Kelevíz,' Bize, majd Kéthely az útirány. A kéthelyi elnök különös kérdéssel fordul hozzá: »Vehetünk-e hizlalásra keresztezett süldőt is, vagy csak »fehéret«?

Igennel válaszol. De talán éppen ez az egy szó kellett ahhoz, hogy idejében megteljék a kéthelyi Aranykalász hizlaldája.

Az állatok összevonása ma fejeződött be Szőkedencsen. Itt találjuk Hottó Istvánt, a marcali járás főállattenyésztőjét. S ez így helyes: a szakembernek itt a helye, ahol elméleti tudását több tejjé és hússá változtatja a gyakorlat.

Ezen fáradozik a megyei főállattenyésztő is. Fájlalja, hogy nem juthat el egyszerre vagy egy év alatt minden somogyi községbe. Ezért nem időzik tsz-irodákban, ezért siet körülnézni itt is, ott is. Több évtizedes gyakorlati tapasztalata jóvoltából nincs szüksége arra, hogy bárhol is sokat kérdezősködjék. Jó szeme van, pillanatok alatt tud tájékozódni.

Minden lehetséges módon segíteni a tenyésztői munkát — ez a lefőbb törekvése, Át kellene térni az itatásos borjúnevelésre? Elutazik Keszthelyre, s az akadémia kísérleti gazdaságának vezetőivel megállapodik abban, hogy fogadják a somogyi szövetkezeti állatgondozókat, és ismertessék meg velük ezt a módszert. Idegenkednek a szövetkezetek az egyszerű épületek létesítéséről? Fogja a tollat, és cikket ír a megyei lapba a szabadtartásos istállózás előnyeiről.

Szakmája s mi több: élethivatása ez.

Kutas József