Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 5 Mrd», 1960. május TL Hruscsov beszéde a moszkvai csehszlovák nagykövetség fogadásán Herter és Allen Dulles as amerikai kongresszus vesetőivel tárgyalt (Folytatás az 1. oldalról.) retnének elru a jogokkal, ame­lyek Németország fegyverleté­teléből erednek, még akkor is, íia' ezzel megsértik az általunk aláírt békeszerződést. De ami­kor mi aláírjuk a békeszerző­dést az NDK-val, véget ér a h'adiállapot, következésképpen érvényüket vesztik a fegyver- letételi feltételek is. Ha ä békeszerződés aláírá­sa után valaki erőszakkal próbál utat törni Nyugat- Berlinhez, amelyet mi sza­bad városnak szeretnénk látni, ezzel az erőszakkal mi a mi erőnket állítjuk szembe. Ezt tudva az Egyesült Álla­mok egyes politikusai elhatá­rozták, hogy megleckéztetik Hruscsovot: Mivel azt mond­ja, hogy az erővel erőt állít szembe, mi majd megtanítjuk a Szovjetuniót, átrepülünk fö­lötte. Már repültek is és visz- fzatértek. Így volt ez április 9-én is. Beszéltem erről. Az Egyesült Államokban még ta­gadják ezt a berepülést. Az adott esetben így fest a sza­bály: ha nem fogták meg, nem tolvaj. Most aztán megfogtuk a tolvajt, és az egész világ tud róla. Április 9-én is le kellett vol­na lőni a felderítő gépet. Ka­tonáink azonban, enyhén szól­va, elmulasztották ezt. Ahogy mondani szokás, ezért meglec­kéztettük őket. Május elsején a felderítő gépet lelőtték. Ka­tonáink ragyogóan ellátták fel­adatukat, amikor az ellenség arcátlanná vált. Az amerikai katonai vezetők ugyanis így gondolkoztak: Az április 9-i berepülés büntetle­nül végződött, tehát nincs olyant eszköz, amely a repülő­gépet elérhetné ebben a ma­gasságban. Erre az agresszív katonai csoport 15 nappal a csúcsértekezlet előtt még egy­szer meg akarta mutatni ere­jét. Na, Hruscsov, mit dicsek­szel? Országotok fölött repü­lünk, és semmit sem tudtok csinálni. Ezúttal is arra számí­tottak, hogy átrepülnek a szov­jet terület fölött, átrepülnek Szverdlovszk fölött, és megmu­tatják, hogy mi semmit sem tudunk csinálni. Valóban kel­lemetlen helyzet, és most, amikor a rakétával lesújtottunk a légikalózra, ahogy mondani szokás, leszálltak a lóról. Még mindig megpróbálnák azzal ijesztgetni bennünket, hogy náluk Nyugaton a bom­bázók éjjel-nappal röpdösnek, és ügyeletet tartanak. Ezeknek az embereknek azt szeretném mondani: Idefigyeljenek, uraim, nekünk is vannak bom­bázóink, de azok nem tarta­nak ügyeletet. Nálunk rakéták az ügyeletesek! Tudvalevő, hogy a bombázó­gépek általában 12—17 000 mé­ter magasságban repülnek. En­nél magasabbra nem emelked­hetnek, mert a technikának egyelőre nem sikerült áthidal­nia a konstruktőrök nehézsé­geit. A május 1-i határsértő repülőgép 20 000 méter magas­ságban repült. Azt mondják, hogy ez fegyvertelen gép volt. Éppen azért repülhetett ilyen magasságban, mert fegyverte­len volt. • Ők azt hitték, hogy az ilyen típusú gép még so­káig sebezhetetlen marad, sőt még abban is reménykedtek, hogy ez az állapot örökké el­tart. Elárulok még valamit:’ ami­kor a Szovjetunióban járt Twining, aki annak idején az amerikai légierők vezérkari főnöke volt, vendégszeretően fogadtuk. Amikor hazarepült, mindjárt másnap nagy magas­ságban szálló repülőgépet in­dított országunk fölé. Ez a gép Kijevig jutott el. Felvetődött a kérdés: tiltakozzunk-e? Én azt javasoltam, hogy ne küld­jünk tiltakozást. Ezért csak levontuk a következtetést, és meggyorsítottuk a ra­kéták és a vadászgépek fejlesztését. Vadászgépeink 28 000 méter­re emelkednek. A nehézség azonban az, hogy a vadászgép jó magasra száll ugyan, de nem egykönnyen találja meg a célpontot. Ugyanis a repülőgép a levegőben elvész, mint a gombostű az óceánban. A rakéta viszont magától megtalálja célpontját! Ebben rejlik a rakéta fölénye, s mi ezt aknáztuk ki. Nekünk va­dászgépeink is, rakétáink is vannak. Ezért mondom, hogy ha még vannak olyan po­litikusok, akik bombavető repülőgépekre akarnak tá­maszkodni, kudarcra van­nak ítélve. A korszerű ka­tonai technikával a bom­bavető gépeket már útban a cél felé megsemmisítik. Ezért hát mondjunk le a köl­csönös fenyegetésekről, s in­kább beszeljünk békéről és ba­rátságról, kölcsönösen előnyös kereskedelemről, arról, hogyan javíthatjuk meg a népek vi­szonyát, hogyan fejleszthetjük a kulturális kapcsolatokat és az idegenforgalmat. Mennyivel hasznosabb és nemesebb fel­adat ez! Ezt minden nép üd­vözölné. Amikor a Legfelső Tanács legutóbbi ülésére készültünk, eszünk ágában sem volt kato­nai kérdéseket megvitatni. Elő­készítettük a dolgozók adózta­tásának megszüntetéséről, a hét-, illetve hatórás munka­nap bevezetéséről szóló tör­vényt. Az ülésszakra olyan ja­vaslatot is hoztunk, hogy 25— 30 milliárd rubellel növeljük a közszükségleti cikkeket terme­lő ipar előirányzatait, hogy még ebben a hétéves időszak­ban az első helyre kerüljünk Európában, újabb öt év múlva pedig utolérjük az Egyesült Államokat is. Ezek nemes cé­lok, amelyeknek megvalósítá­sa a világon egyetlen népnek, egyetlen embernek sem okoz kárt! S aztán, ahogy mondani szo­kás, »a lelkek felvidítására« ilyen agresszív cselekményt időzítettek május elsejére, a nagy proletárünnepre! De az agresszorok maguk sem vár­ták, hogy valóban felvidítják lelkünket. Amikor május else­jén Malinovszkij marsall fel­ment az emelvényre, hogy el­mondja beszédét, már gratu­lálhattam neki a repülőgép le- lövéséhez. Azt válaszolta, hogy ezt éppen akkor közöl­ték vele, amikor kijött a Vö­rös térre. Jó hír volt a minisz­ternek a május elsejei dísz­szemlén mondott beszéde előtt. Hruscsov beszédének befeje­ző részében a győzelem napját méltatta, majd poharát azokra az országokra és népekre emel­te, amelyek a hitleri Németor­szág ellen harcoltak, .és a Szov­jetunióval együtt kivívták a nagy diadalt. Arra ürítem poharam — fe­jezte be beszédét a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke —, hogy ne legyen háború, ne le­gyenek provokációk, a békére és a népek barátságára! N. Sz. Hruscsov beszédét a résztvevők többször viharos tapssal szakították meg, és be­szédének végén hosszasan ün­nepelték a Minisztertanács el­nökét. (MTI) Adenauer újabb provokációs beszéde A német kérdés a csúcsértekezlet középpontjában Düsseldorf. Mint nyugati hírügynökségek jelentik, Ade­nauer kancellár hétfőn beszé­det mondott az »Oszthatatlan Németország Kuratóriuma« el­nevezésű hírhedt revansista szervezet gyűlésén. A kancellát beszédének be­vezető részében a május 16-án kezdődő csúcsértekezlettel fog­lalkozott, és bejelentette, hogy »a nyugati szövetségesek tájé­koztatják majd a szövetségi Egy örült felgyújtotta Beethoven bánni szülőházának egyik szobáját Bonn (DPA—Reuter). Botho von Steegen hatvan éves bon­ni lakos hétfőn felgyújtotta a bonni Beethoven-ház egyik szobáját. A tűz nagy pusztí­tást vitt véghez. A tettes ké­sőbb önké.nt jelentkezett a rendőrségen. Kihallgatása so­rán hétfő délutánig nem tud­ták kideríteni, mi vezethette a gyújtogatásra. A tűz következtében telje­sen tönkrement az úgynevezett bonni szoba, amelyben a Beethoven-család értékes bű- torai és a nagy zeneszerző több kézirata volt. Steegen mint egyszerű mú­zeumlátogató érkezett az épü­letbe, és azzal utasított el min­den kíséretet, hogy már isme­ri a kiállítást. Amikor a bonni szobába érkezett, a magával vitt plasztiktömlöből benzint öntött a padlóra, és azt meg­gyújtotta. Az ablakok nyitva voltak, és az erős légvbnat kö­vetkeztében a szoba pillanatok alatt lángba borult. (MTI) kormányt a csúcsértekezlet menetéről, sőt szükség esetén véleményét is kikérik«. Adenauer »kielégítőnek« ne­vezte a csúcsértekezlet nyugati előkészítését. Nem volt haj­landó nyilatkozni az értekez­let várható eredményeit ille­tően, de kijelentette: »Valószí­nűleg nem ez lesz az utolsó kormányfői találkozó.« Han­goztatta, véleménye szerint a párizsi csúcsértekezlet »nem . tart néhány napnál hosszabb ideig«, és hozzáfűzte, »ilyen rövid idő alatt természetesen nem lehet kibogozni a nemzet­közi politika gordiuszi csomó­ját«. A kancellár végül kifejtette: Nyugat-Németországnak »min­den oka megvan, hogy a leg­nagyobb figyelemmel és éber­séggel kísérje a csúcsértekez­letet«. Foglalkozott Adenauer a provokációs amerikai repülő­gépincidens kérdésével is. Mint az ADN rámutat, a kan­cellár igazolni próbálta az ame- rika provokációt, és figyelmen kívül hagyva annak rendkívüli súlyosságát, »természetes do­lognak« igyekezett feltüntet­ni, hogy »a jelenlegi nemzet­közi helyzetben a nagyhatal­mak ilyen kémtevékenységet folytatnak«. Szóba hozta Adenauer Wash­ingtonban előterjesztett provo­kációs javaslatát a nyugat-ber­lini népszavazás megtartásá­ról, s »sajnálkozását« fejezte ki, hogy a csúcsértekezlet előtt nem tartanak ilyen nép­szavazást Nyugat-Berlinben. Adenauer végül visszautasí­totta az NDK-val kötendő kü­lönbéke gondolatát, és beszé­dét azzal fejezte be, hogy — mint már a múltban is több íz­ben — fogadatlan prókátor­ként »önrendelkezési jogot« kö­vetelt Németország és Berlin lakosságának. Az AFP jelentése szerint a bonni külügyminisztérium szó­vivője hétfőn délután sajtóér­tekezleten közölte, hogy Bren­tano külügyminiszter a párizsi csúcsértekezleten »kész talál­kozni « Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel. (MTI) Nigériai diákok tüntetése Londonban London (MTI). A nigériai vezetők kedden Londonban az angol gyarmatügyi miniszté­riumban hazájuk függetlensé­gének utolsó részleteiről kezd­ték meg tárgyalásaikat. A tanácskozások megkezdő­désének hírére kedden nigé­riai diákok tüntettek a gyar­matügyi minisztérium épülete előtt. A tüntetők zászlókat hordoztak kezükben a követ­kező felírásokkal: »Teljes füg­getlenséget akarunk!«, »Nem kérünk a háborús támaszpon­tokból 1« Az amerikai külügyminiszter nyilatkozata Washington (MTI). Az UP jelentése szerint Herter ameri­kai Külügyminiszter és Allen Dulles, a hírszerző szolgálat vezetője hétfőn másfél órás be­számolót tartott a kongresszus vezetőinek a május elsejei lé­giincidensről. Az amerikai külügyminiszté­rium bejelentette, utasítani fogja az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, kérjen engedélyt ama, hogy találkoz- hassék Potversszel, a lelőtt gép pilótájával. Herter a kongresszus veze­tőivel folytatott zártkörű meg­beszélés után nyilatkozatot tett közzé. Elismerte, hogy amerikai gépek élénk légifelderítést folytatnak a Szovjetunió határai mentén, és több­ször is előfordult, hrtry az amerikai gépek mélyen be­hatoltak a Szovjetunió légi terébe. Az amerikai külügyminiszter a kémkedést azzal próbálta in­dokolná, hogy tartaná kell a »rajtaütésszerű támadástól«. Tehát az Egyesült Államok »önvédelemből« kémkedik. Hozzátette, hogy Eisenhower elnök nem adott felhatalma­zást a légifelderítésre, viszont hivatkozott Eisenhowernek ar­ra a korábbi utasítására, hogy a »vasfüggöny« mögül értesü­léseket kell szerezni »minden lehető módon«. Herter megjegyezte, a Szov­jetunió vezetői nyilvánvalóan régen tudtak arról, hogy ame­rikaiak ilyen légifelderítése­ket folytatnak. Kifejezte reményét, hogy a légiprovokáció nem árt majd a párizsi csúcsértekezletnek. Ez­után ismét magyarázkodni kezdett, és hangoztatta, e re­pülőincidensnek -fel kell tár­nia, mennyire fontos, hogy a nagyhatalmak megegyezzenek a rajtaütésszerű támadás elle­ni hatékony biztosítékokban«. Herter a továbbiakban rátért a szokásos szovjetellenes vá­dakra. Azt állította, hogy a második világháború után a nyugati világnak állandóan »tartani kellett« a Szovjetunió­tól, mert a korszerű szovjet fegyverek fejlődése és a »tá­madás veszélye« állandóan ret­tegésben tartotta. Herter sze­rint az Egyesült Államok és szövetségesei »csökkenteni igyekeztek« a veszélyt, és ezért terjesztette elő 1955-ben Eisen­hower elnök a »nyílt ég«, azaz a korlátlan légifényképezés ja­vaslatát. Herter ezután furcsa logikával azt mondta, lehet, hogy a Szovjetunió vezetői »félnek a nyugati támadástól, de ez a félelem alaptalan«. A külügyminiszter hibáztatta a Szovjetuniót, mert elutasította az amerikai javaslatokat, hol­ott azok csak »a rajtaütésszerű támadás megelőzését szekáló hatékony intézkedéseket és a leszerelési intézkedések meg­felelő ellenőrzését« célozták. Herter nyilatkozata után Lincoln White-től, a külügy­minisztérium szóvivőjétől új­ságírók megkérdezték: Tesz-e az Egyesült Államok a jövő­ben is olyan intézkedéseket, mint a múltban, beleértve re­pülőgépek kiküldését? »Mint c nyilatkozat meg­mondja, kötele&£ő?ünk, hogy minden intézkedést íregte- gyünk a rajtaütésszerű táma­dás megelőzésére« — hangzott White harcias válasza. (MTI) Az amerikai légiprovokáció továbbra is élénken foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt Nyilatkozatok, lapvélemények Washington (MTI). Paul Koht, Norvégia washingtoni nagykövete hétfőn kormánya utasítására felkereste Herter amerikai külügyminisztert, és magyarázatot kért tőle a május elsejei légiprovokációról. A Reuter közlése szerint a negyedórás megbeszélés után a nagykövet kijelentette, az a nézet alakult ki benne, hogy a Szovjetunióban lelőtt amerikai gép nem akart Norvégiában leszállni. A nagykövet szerint az ame­rikai gép nyilvánvalóan nem akart Norvégiába repülni, mert akkor az Egyesült Államok »előzetesen engedélyt kért vol­na« a leszállásra. Koht azon­ban hozzátette, úgy véli, hogy Herter sem tudott a gép út­irányáról. * * * Walter Reuther, az Ameri­kai Autómunkások Szakszer­vezetének elnöke megállapítot­ta, hogy a Szovjetunióban folyta­tott légikémkedés az Egye­sült Államok teheneimé­nek »legostobább balfogá­sa« volt. A New York Times hírt ad arról, hogy az Egyesült Álla­mok még az ősszel fel akar lőni olyan mesterséges holda­kat, amelyek kémfeladatot lát­hatnak el. A lap szerint a mes­terséges hold »lefényképezi majd a Szovjetunió területé­Moszkvu (TASZSZ). »A pro­vokátorokat tetten érték« cím­mel M. Mihajlov az Izvesztyi­ja keddi számában megállapít­ja, hogy Hruscsovnak, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa ülés­szakán elmondott zárszava részletes képet nyújtott a vi­lágnak az amerikai katonai klikk veszedelmes provokáció­járól. Az agresszív cselekmény kezdeményezői és végrehajtói kilátástalan helyzetbe kerültek. Hazug beállításuk ködként szertefoszlott. A Szovjetunió ellen elköve­tett agresszív cselekményével az Egyesült Államok telje­sen leleplezte magát a vi­lág közvéleménye előtt — folytatja a cikkíró. Fejvesztett zavar uralkodik az amerikai kongresszusban is — folytatja Mihajlov. — Sok szenátor és képviselő, aki arra számított, hogy az amerikai nek minden négyzetcentiméte­rét«. * * * New York. A New York Journal American csak azt tartja sajnálatosnak, hogy a legutóbbi kémfelderítést — te­kintettel a csúcsértekezletre — »rosszul időzítették«. A Reuter idézi a New York-i diplomáciai megfigyelők yéle- ményét is. A hírügynökség'sze­rint egyes amerikai körök ki­jelentették, »kívánatosabb lett volna, ha az Amerikai Egye­sült Államok nem foglal ál­lást az ügyben«. E körök sze­rint a légiprovokáció még in­kább alátámasztja a szovjet állítást, hogy Eisenhowert olyan katonai klikk veszi kö­rül, amely a hidegháború foly­tatására törekszik, és teljesen függetleníti magát az elnök po­litikájától, sőt ellentétes vele. * * * Ottawa. A Reuter és az UPI közlése szerint hétfőn ismét megszólalt Green kanadai kül­ügyminiszter. Kijelentette, hogy * a jövőben óvakodni kell az ilyen incidensektől, mert könnyen »nukleáris hábo­rú robbanhat ki«. A kanadai kormány a légiin­cidenst »igen komolynak« te­kinti. A kormány aggodalmát az amerikai vezetők tudomására hozta — mondotta a külügy­miniszter —, de hozzátette, külügyminisztériumnak »idő­járáskutató repüléséről« szóló hazug verziója mögé bújhat, igen nehéz helyzetbe került, és most mély haraggal nyilatko­zik a kormányról és a hírszer­ző szervekről, amelyek ilyen kellemetlen helyzetbe hozták őket. A világ népei ismét meg- 1 győződhettek, mennyire veszélyes az egyetemes béke érdekeit semmibe vevő politika. Ez a politika nem fér össze a nemzetközi feszültség enyhíté­sével, amelynek érdekében a négy hatalom kormányfői ha­marosan összeülnek. A Szovjetunió, a szovjet kor­mányfő az amerikai provokáció határozott leleplezésével nagy szolgálatot tett a népeknek, amelyek nyugodt, békés életre vágynak — írja befejezésül Mihajlov. (MTI) hogy hivatalosan nem tilta­koznak az Egyesült Államok­nál. * * * London. A DP A jól értesült körökre hivatkozva jelenti, aligha kétségesek azok a sajtó­hírek, hogy angol repülőgépek is részt vesznek a légikémke­désben. Londonban emlékez­tetne^ rá, hogy a Canberra-tí- pusú lökhajtásos bombázó re­pülőgépek többször is behatol­tak a szocialista országok légi­terébe. »de csak néhányszáz kilométert tettek meg, majd gyorsan visszafordultak«. A parlamentben a munkás­párti képviselők valószínűleg hamarosan felvetik, milyen mértékben vesznek részt az angolok a Kelet-Európa felett végzett légi felderítésben. Vár­ható, hogy a képviselők heve­sen bírálni fogják »az ameri­kai szövetségest« — írja a DP A. (MTI) * * * Párizs (MTI). A Combat megállapítja, hogy a nyugatiak »védekező diplomáciára« kény­szerülnek a csúcskonferencián. Az amerikaiak »tévedése« folytán az induláskor a Szov­jetunió kerül a legjobb hely­zetbe — írja a lap. A Szovjetuniónak oka van a panaszra és lehetősbe van a nevetségessé tételre. Teljes jó­hiszeműséggel vádolhat. Egye­bekben pedig légvédelme ki­tűnő voltával is dicsekedhetik, s ez mellesleg megerősíti a re­pülőgépek sebezhető voltát a rakéta lövedékekkel szemben. Ez pedig elgondolkoztathatja az államok katonai költségve­tésének összeállítóit. A l'Humanitéban Andre Wurmser arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy egy közönséges kémkedési ügynél súlyosabb ez az »incidens«. »Engedjük meg — írja az ismert publicis­ta —, hogy amint a New York Times írta, a washingtoni jobbkéz nem tudta, mit csinál a balkéz Törökországban és Pa­kisztánban. Ez azonban azt je­lenti, hogy egy amerikai tá­maszponton az első jött-ment ezredes elkövethet provokáció­kat, akár akarja ezt az elnök, akár nem. Ez azt jelenti, hogy a világ békéje egy texasi ez­redes kezében van, akit Tö­rökország »védelmére« osztot­tak be. Csodálatos bizonysága ez a leszerelés sürgős voltának. Mindaddig, amíg ilyen embe­reknek lesz mivel lángraborí- tani a világot, addig nem les» jogunk a nyugodt alvásra.« Az amerikai provokáció leleplezésével a ! Szovjetunió nagy szolgálatot tett a népeknek — írja az Izvesztyija

Next

/
Thumbnails
Contents