Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
Vasárnap, 1960. május 1. 5 SOMOGYI NÉPLAP Pályázati felhívás ez MSZMP Somogy megyei Bizottsága Marxizmus—leninizmus Esti Egyetemére A Somogy megyei Pártbizottság felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem I960—61-es tanévére. Az egyetem célja, hogy párt-, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagandisták szervezett marxista—leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom történetét tanulják. A tantárgyakból minden félévben vizsgáznak. Az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. Az egyetemen hetenként egyszer meghatározott napon kötött foglalkozás van (előadás, osztályfoglalkozás), melyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 150 Ft + 20 Ft nyomtatványdíj, mely félévenként fizetendő. Az egyetem hallgatóinak a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1088—1957. (XI. hó 21.) számú határozata alapján egy évre 24 napi tanulmányi szabadság jár. A felvétel feltételei: Felvételüket kérhetik, akik érettségivel vagy ennek megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek, és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola stb. hallgatója. A pályázat a megyei pártbizottságon (Sztálin u. 14.) beszerezhető kérdőív alapján történ ik. A pályázatot a megyei pártbizottság ogitációs és propaganda osztályára kell küldeni június 15-ig. Mellékelni kell: 1. Részletes, önéletrajzot; 2. az illetékes pártszervezet javaslatát; 3. a vállalat, intézmény igazolását jelenlegi munkaköréről. MSZMP Somogy megyei Bizottsága. Gárda ajándéka EIJÉGEWEl' L UN M Ml»0K Valahányszor Siófokon járunk, Az Ifjú Még januárban történt, hagy az osztagfoglalkozásra érkező ifjúgárdisták sorra gratuláltak társuknak, Klug Rudinak eljegyzése alkalmából. S az újdonsült vőlegény boldogan fogadta a jókívánságokat. De gondolatai -messze kalandoztak. Lakás, lakás kellene, hogy minél előbb megtarthassák a lakodalmat is. Menyasszonya édesanyjának van a Honvéd utcában egy háza, két egyszoba-kony- hás lakással. De a tűzfal leomlott már régebben, úgyhogy csak az egyik szárny használható. Ha sikerülne valami úton-módon rendbehozni az épületeit, egy gonddal kevesebb maradna. Nosza, gyors eszmecsere a kis menyasszonnyal, az anyóx- jelölttel, s aztán megszületik a döntés: fel kell építeni a falát, s helyrehozni az egyéb hibákat is. Viszont mindehhez pénz kell. Újabb gond: honnan? Legkevesebb 9—10 ezer forintra lenne szükség. Feltűnik Rudi szótlansága társainak, faggatják: mi a baj. S ő egyszer csak kimondja: fiúk, segítsetek. Nem kell biztatni a társaságot. Bizderi Zoli kőműves, azonnal vállalkozik a fal felhúzására. fis sorra jelentkezik a többi gárdista: Ágoston Sanyi, Zsobrák Lajos, Karáéi Laci, Horváth III. Jóska, Németh Pista meg még jó néhá- nyan. Az egyik szombaton aztán benépesült a Honvéd utca 18. környéke. Széjjel kellett verni a leomlott falat, s eltakarítani az épület környékéről a felesleges anyagot. Míg a fiúk egy csoportja ezt csinálta, a másik l . iordta az új téglákat a ház elöl. Volt, aki maltert kevert, Bizderi Zoli meg ne kikéSeülödöl t a téglarakásnak. Délután háromkor kezdték a munkái, s este hét felé hagyták abba. No, nem azért, mert elfáradtak. Csak mert besötétedett. Vasárnap folytatódott az építkezés. Újra ott voltak valamennyien. Csatárláncban adogatták a téglát, a »főnők-* álig győzte rakni. Malter is volt mindig kéznél, nem kellett megállni egy pillanatra sem. Még egyikét hétköznap is megjelentek a fiúk Rudi és Ibolya jövendő otthonánál, s kezük szorgos munkája nyomán szinte újjávarázsőlódabt az épület. Már csak a fal vakolása van hátra meg a festés. Ezt is gárdista végzi majd, Papp Jancsi. Rövidesen rendbehozzák az udvart, a kertet is. Veres Emőke, aiki az Ifjúsági Ház udvarában végzett kertészeti munkát irányította, vállalta, hogy itt is valami szépet, újat csinál. (Szakember, biztosan elégedett lesz mindenki a munkájával.) Sem Rudi, sem pedig menyasszonya, Ibolya nem számította ki eddig, mennyi pénzt takarítottak meg a gárdisták segítsége révén. Csák most gondolkodtak ezen, s kiderült, hogy ötezer forint körüli ösz- szeg az, melyet nem kellett kiadniuk, melyből -most sok más egyebet vehetnek majd. Az esküvő időpontja még nincs kitűzve. Az Ifjú Gárda ajándékát azonban már megkapták a fiatalok. megjelennek a vészmadarak, s az utca forgatagában, a S'ó-hídon, az állomás éttermében, az áruházban, az iskolában vagy éppen a tanácsházán valaki következetesen fülünkbe súgja a »szállóigét«: — Somogy nem törődik velünk. A megye elhanyagolja Siófokot... Annyi helyről hallani már, s oly szenvedélyes tiltakozással, hogy a méltatlankodás eme megnyilvánulását nyugodtan nevezhetnénk közhangulatnak, ha éppen nem tudnánk, hogy akadnak szép számmal mérlegelő, okosan fontolgató emberek is, akik egyelőre még nem azonosítják magukat a hírközlőkkel. De beszé’nek erről, hangoztatják fennen mintegy követelő érvként vagy inkább saját tehetetlenségük leleplezésére. Mert érdekes dolog, amit az ember hosszabb vizsgálódás után megtudhat. Nem árt beszélni erről. A közhangulatot helytelen irányban befolyásolni akarók talán egy kissé magukba néznek, s revideálják véleményüket... Horniét erői ez a minden alapot nélkülöző elégedetlenkedés? Azt mondják, 1956-ban — amikor a területrendezés állt az érdeklődés középpontjában — valaki járt ott Pestről, s a tanácson megkérdezte: Somogyhoz vagy Fejér megyéhez akamalj tartozni? Választ adni senki sem mert, s akkor a magas fórum küldötte megkérdezett tíz járókelőt az utcán. Kilencen Fejért választották. A hír úgy terjedt, mint a ragályos betegség, s jóllehet semmi sem lett az elképze’ésből, az úgynevezett vágy tovább élt... No de hát milyen érveket próbál felsorakoztatni a méltatlankodó? Azt mondja: Kaposvár távol esik Siófoktól, fárasztó az utazás, rossz a közlekedés. A megye semmire sem ad beruházást, mert érzi, hogy a községet előbb-utóbb úgyis elviszi Fejér megye, miért építsen másnak? Aztán: miért Fonyódra épült az áruház, miért Tabra a művelődési otthon, és miért nem Siófokra? Miért nem nerno- sítottak? Ja, persze, Kaposvár előbbre való volt... Miért nem építenek lakásokat, nőért nincs elég szálloda, vízvezeték, és egyáltalán miért nem fejlődik Siófok? (!) Persze, mert mostohagyermekként kezeli a megye... Körülbelül így hangzik a gyakran kitörő méltatlankodás. Kár volna most arra gondolni, hogy e sorokat vela r i- fóle vitaindítónak szánjuk. Nem! Ezeken a dolgokéin egyszerűen nem lehet vitatkozni, mert nem igazak. Az »érvek« mindegyike már-már a demagógia határát súrolja, s oly távol áll a valósághoz, hogy beszélni sem lenne érdemes róla, ha nem volnánk sokszor felületesek, akiknek többet jelent a szószátyár hatásvadász szólama, mint saját szemünk, érzékszerveink, melyekkel tökéletesen felfoghatjuk a község fejlődését, előrejutását .. -. Talán azzal kéne kezdeni, hogy tíz esztendő alatt egy- harmadával növekedett a lakosság, nagyrészt azért, mert új üzemek, vállalatok, létesítmények születtek a gyárosok, bankárok volt nyaralóhelyén. Hihetetlen, hogy éppen az ottaniak ne látnák a három vagonos kenyérgyárat, a korszerű hűtő- és konzervüzemet, a villany- és vízvezetékhálózat 5—6 kilométeres bővülését, a Motel szállót és éttermet, a 12 tantermes gimnáziumot, a 16 tantermes általános iskolát, a szülőotthont, a partvédőművet, a strandot, a tanácsházát, mely mind új létesítmény, beszédes bizonyítéka fejlődésünknek. S a modem üzletsor, a korszerűen berendezett boltok, az utcák változó útburkolata, a neonfény sem tűnik szemünkbe? Mendemondák. Igen, men* demonda mindaz, amit felsorakoztatnak. Mert a neoncsöveket nem Kaposvárra hoztak, Szekszárdna irányította a DÉDÁSZ, s nem a megyén múlik, hogy nem tudják tatarozta tni s 16 lakást teremteni a Bal a ton-ette rém melletti emeletes épületből. A megye két éve tartalékolja rá a fél milliót, s a helyi szervek nem intézkednek, nem képesek kiüríteni. (Nehogy előnyhöz jussanak a jogtalan beköltözők.) Közlekedés ? Kifogástalan műút köti össze Siófokot a megyeszékhellyel, autóbusz- járat van, s május 1-től gyorsvonat. 9701 ezer forintba kerül a neoncsítás, ki tudja, még hány millióba a közeljövőben felépülő 320 ágyas kórház. Nem ad'semmit a megye? Ugyan, ki tudna mondani járási székhelyet, mely többet kapott az elmúlt tíz esztendő alatt? Senki. Művelődési ház? Igen, az keTerte. Senki sem vitatja. De ki a felelős azért, hogy 20 000 forintba került a régi kultúr- ház terve, s aztán semmi sem lett belőle? S egy kicsit túlzottak az igények. 11 milliós kultúrházat valóban nem vállalhat a megye. A társadalmi erők mozgatása pedig ez idáig csak cél volt, de eredménye kevés. Ígérték a tanácsháí- épitáshez is. s a végén másfél milliót a húsüzemtől kellett elvinni, hogy mégis felépüljön a székház. Más községek tervéből vett el a megye. hogy korszerűsítse Siófok utcáinak burkolatát, a BI.B évente 7—8 milliót költ a fürdővárosra. A megye felajánlotta: építsenek OTP-lakáso- kat, az idén is lenne rá lehetőség. Senki sem szervezte meg... A nagy állami, megyei beruházások mellett valamicskét kapni is kéne a siófokiaktól, a tervek megvalósítását; következetességet, sagítőszán- f’ékot. A fentieken kívül még hogyan gondoskodjék a megye Siófokról...? Egyik értekezleten, amikor ki tudja, hányadszor kultúr- házépítésről esett szó, az egyik járási vezető azt mondta: — Nem adott a megyei tanács ezelőtt három meg négy évvel, nem ad ezután sem, jól tudom ... Ugyan miért csodálkozunk akkor, ha ezt mondják az emberek is; ha a népboltban mást sem hallani; ha méltatlankodnak a hajósok közül is néhányan anélkül, hogy tud& Németh Ági vörsi XV. osztályos kislány szorgalmasan tanul, hogy továbbra is kitűnő rendű legyen. £ BERKES! ANDRÁS « (18) FI » « teni. Nekem nem mindegy ... Te is tudod, hogy ez nem igaz. És, Eszterként, itt a tragédia, hogy nem hisznek nekem. Kallós szavára többet adnak, mint az én szavamra, és ezen semmi csodálkozni való nincs. Én nem azokra haragszom, akik Kallósnak hisznek, hanem Kallósra, aki becsapja, félrevezeti őket. Nincs kiút. Hidd el. Ki az, aki ki mer állni értem ... — Én is — szólt közbe a lány. — Ó Eszterként. Aranyos vagy. De találsz-e valakit, aki meghallgat? A lány gondolatban igazat adott a fiúnak. De mégis valahogy tartani akarta benne az önbizalmat. — Tudod, Eszterként, ha az én apám kommunista lenne, mint a tied, ha én szegényparaszt családból származtam volna, mint te, talán másképpen állnék a harchoz... Nem, Eszterkém. Belőlem orvos nem lehet. Hiszen látod, már Holub mellett sem dolgozhatom. — István — szólalt meg a lány — te nem csiná’tál olyan dolgot, ami esetleg törvénybe ütközik ami mondjuk a rendőrséget érdekli?... A fiú felkapta a fejét. Szemében most zavarosan csillogott a fény. — Eszter! Te feltételezed rólam? — S hogy a lány nem felelt, szenvedélyesebben mondta: — esküszöm neked, hogy nem! — Nem — válaszolt a lány. — Elmondanád, hogy mit hallottál Holubnál. — Azt mondjam el, amit ők is tudnak? Nevetséges. — Fenét. Kérd meg őket, hogy vizsgálják ki az ügyedet! — Remélem, ezt nem gona fiú. — Á, butaság. Beszéljünk másról. Például, hogy megtaníthatnál táncolni. — Ne légy cinikus, István. Ennek nincs sok értelme... — De annak sincs, olyan dolgokon gyötrődjünk, amit megoldani nem tudunk ... Lényegében nem nagy dolog az enyém. Nem egy ember sorsán múlik az ország jövője. Ti azért orvosok lesztek ... Én kihulltam ... — Hagyd abba, nagyon kér— hirtelen elharapta a szót. — Mi nem mindegy? — kérdezte a fiú. Eszter lehajtotta a fejét, hallgatott — No, mi nem mindegy? — Hát az — folytatta akadozva a lány —, hogy... hogy milyen politika van ebben az országban... — Azt hittem, mást fogsz mondani. Újabb vendégek érkeztek. A az a nő..; István odanézett. — Igen — felelte. Aztán szó nélkül ültek egymás kezét fogva. Ugyanazon nap Éva szabadnapos volt. Fél tízkor kellett lek — szólt a lány. 1st- találkoznia Frédivel. Nagyon ván, én őszintén akorok segí- ideges volt, és nagyon félt, A — Akkor pedig azt javaslom, hogy menj fel a rendőrségre, és... — És ... — kérdezte a fiú —, és mondjam azt, hogy engedjenek tovább tanulni? fiú a belépőkre nézett, es arcán meglepetés tükröződött. Mosolyogva megbiccentette a fejét. dolod komolyan? — kérdezte dezte Eszter. hogy 'tettem neki. — At hittem barátod. Szép Az a magas fiatalember lépett be egy csinos fekete lánynyal, akit a villamosra felsegített. A férfi is visszamosó1 y- gott, majd leültek az egyik asztalhoz — Kinek köszöntél? — kér— Nem ismerem — válaszolta István. — Mikor hozzád jöttem, ő is arra a villamosra ugrott fel, amelyikre én. Segíszázadossal még mindig nem ért el eredményt, márpedig Frédit az érdekli. A lánynak egy idő óta az volt az érzése, hogy figyelik, bár eddig semmi jelét nem tapasztalta. A konspiráció szabályait pontosan betartotta, de azért nagyon félt a lebukástóL Felöltözött. Elindulása előtt leoltotta a villanyt, majd oda- állt az ablakhoz, és kitekintett. Hosszasan nézte a kapu előtti parkot, de semmi gyanúsat nem látott. Lassú, kényelmes léptekkel lement a lépcsőn. A kapu előtt óvatosan körülnézett. Csendes és kietlen volt a park, csak a Pozsonyi út felől hallatszott a villamos csengetése és az autómotorok zaja. Kiment a Pozsonyi útra. A villamosmegállónál hosszabban Időzött. Kockás ernyőjén halkan kopogtak az esőcseppek. Megnyugodott. Nem látott senkit. Elindult a Körút felé. Az autóbuszmegállóhoz sétált. Várt egy 12-es autóbuszt, de nem szállt fel. Ugyanezt végigjátszotta a 6-ossal is. — Nem figyelnek — állapította meg. Ha figyelnének, akkor észrevenném, mert itt álmának velem. — Megkönnyebülve visszasétált a Fürst Sándor utcába, és bement a Duna moziba. Még azt sem nézte meg pontosan, hogy hova szól a jegye. Délelőtt, mikor a jegyet borítékba zárva bedobták azi ajtaján, csak azt jegyezte meg,* hogy az utolsó előadásra kellá mennie. Egykedvűen nézte a hirdeté-J seket, a következő előadás ké-«| peit. Megvárta míg a második^ csengetés megszólalt, és csak^ azután ment be. A huszonne-rf gyedik sor szélén a második# székre szólt a jegye. A mozi£ tömve volt,.csak a mellette le-£ vő legszélső szék volt üres.j£ Megkezdődött az előadás. AS lány nem nagyon figyelte a ké-e pékét, idegesen várt. Tudta,y hogy Frédi nem szokott késni. Megkezdődött a nagyfilm. Azj) első képek peregtek, amikor* érezte, hogy valaki melléje ült.^> Nem Frédi volt. öt megismerte ’’ volna jellegzetes levendula^ parfömjéről. Szíve hangosan £ vert Érezte, hogy az ismeret-ÍJ len megfogja a kezét. Nem el-> lenkezett. A férfi óvatosan esy* kulcsot csúsztatott a tenyerébe*’: Még pár percig ott üüit mellet-*, te, aztán felállt, és a sötétben^ eltávozott. Éva nagyot sóhaj-^ tott. Tudta, hogy a kulcs át-5 adása mit jelent. Frédi sürgo-g sem beszélni akar vele a vilii-” ham Tehát még ma, az elő-S adás után fel kell mennie. Az * előadás befejezése előtt pár/ perccel ő is eltávozott. — Folytatjuk — / nák, mit mondanak; s ha tanácsülésen is gyakran erről folyik a vita: jobb lenne Fejérhez tartozni.:: Egy idősebb ember azt) mondta: amikor nem Kaposvár volt a megyeszékhely,. akkor Veszprém volt a rossz, s ha igazat adnánk nekik, Székesfehérvár lenne az ... S ebbn! tökéletesen érezhető azoknak a siófokiaknak mentalitása, akiknek soha semmi sem jó, akik látván az eredményeket is tudnak elégedetlenkedni, mert ez talán népszerű mások előtt, s hangulatot kelteni, hogy 'zavarják munkánkat, fejlődésünket. Valamiféle arisztokratikus gőg csendül ki a szavak mögül, felsőbbrendűség! érzés, mert ugyebár Siófok világhírű fürdőhely. De miért nem szidják azokat, akik évtizedeken át csak saját kényelmükre építettek, s miért nem látják be, hogy nem lehet mindent egyszerre pótolni. Az utóbbi évek fej’ődése nagyobb, mint hihettük volna, s a fürdőváros lakói igazán nem panaszkodhatnak. Próbálnának inkább saját erőből is tenni valamit, mint a szárszóiak. Érdemesebb, hasznosabb lenne ilyen irány, ba terelni a közhangulatot.:, Jávori Béla
