Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1960. május 1« A tieténvi ösztönzés EMBERT FORMÁLÓ TAVASZ LULLÁN Végigjártuk a majort. Min­denfelé — a határban is — fia­tal facsemeték. Az ősszel és a tavasszal 23 ezret ültettek el — annyit, amennyit tervük sze­rint 5 év alatt kellett volna. Megnéztük a jószágot, s be­szélgettünk a tavaszi munkák­ról. Főként az parancsol tisz­teletet az alsóhetényi Búzaka­lász Tsz igyekvése iránt, hogy amikor helyenként még vetet­ték, itt már megsarabolták a répát. — Biztosan jó premizá­lási rendszert sikerült kidol­gozni, ez serkenti munkára a tagokat — jegyzem meg maga­biztosan. Gulyás Gyula elnök azonban tagadóan rázza a fe­jét. Mit csinálnak hát a heté- nyiek, és mi eredményeik moz­gató rugója? Megteltek az istállók Az állattenyésztés lehet a szövetkezet anyagi helyzeté­nek legszilárdabb tartópillére — jól tudják ezt a Búzakalász tagjai. Elsősorban a szarvas­marha-állomány kialakításán fáradoztak. A mintegy nyolc­száz hold szántón gazdálkodó szövetkezetnek a múlt év vé­gén 81 szarvasmarhája volt. Ma pedig 45 tehén, 17 hasas üsző, 19 hízómarha és 34 nö­vendék áll a két nagy istálló­ban. Azért nem több, mert ép­pen 115 a férőhelyek száma. Másutt is van szarvasjószá­guk. Velner József, Póth Már­ton és mások a háztáji tehén borját eladták a közösnek. Az idén 13 tehenet és borjút vett a tagoktól a Búzakalász. A kö­zös istállókban minden jászol­karika foglalt, így hát a tagok otthon gondozzák eladott álla­taikat. Ugyanolyan lelkiisme­retességgel, mint amikor a jár- latlevélen az ő nevük szere­pelt. — Nem fordulhat elő, hogy a fölösleges jószág, főleg a jó egyedek szaporulata más ke­zébe kerüljön. Megvesszük mi, aztán majd elmennek a hízó­marhák, s bekötjük a tenyész­állatokat a helyükre — magya­rázza az elnök. Kétszázzal több hízó Amit a sertésíi aztatóban ta­pasztal a, látogató, az minden elismerést megérdemel. A 31 kutricában 247 malac szundi­kál. Legidősebbjük egyhóna­pos múlt, a legkisebbek pár naposak. Ez a szép állomány nagy hasznot ígér... Különös panasszal fordult a járási szervekhez a szövetke­zet vezetősége. Itt van 80 kész hízó, intézzék el, hogy helyben vegye át az Állatforgalmi Vál­lalat. S a járásiak azt mond­ták: bár sok ilyen kellemes gond megoldásában kellene se­gíteniük. Az alsóhetényi Búzakalász arra készül, hogy gyakrabban lesz dolga az A1'-forgalmival. Tavaly nem cg'szcn száz ser­tést hizlalt nrrg, erre az évre 168 hízó értékesítését irányoz­ta elő. Messze vagyunk még a Szilveszter-naptól, de máris rájöttek: laza ez a terv. Kérik a vállalatot, hogy újabb sül­dőket szerezzen nekik. S a mostani kismalacokból is fej­lődik sonkasüldő az év végéig. Ügy számolnak, hogy terven felül 200 vágósertést adnak az idén közfogyasztásra. A te­nyésztés érdekét persze nem tévesztik szem elől. A 31 koca szaporulatából meghagynak legalább 30 kocasüldőt. Havi 24 forint előleg A zárszámadáskor azt mond­ta az elnök: »A múlt évben a Mintegy ötezer tsz-tag kapta meg az öregségi járadékot 226 hold kapásterületet főleg 90 asszony és lány művelte meg.« Az idén 450 hold kapál - nivaló vár a szorgos asszony- és lánykezekre. Kukoricát pél­dául 200 holdon vetnek. A ter­mésből jut az állatoknak is és eladásra is: 160 mázsára kötöt­tek szerződést a Terményfor­galmi Vállalattal. Aranyözön vetőkukoricából pedig 12 va­gonnyit adnak át áz államnak. S prémium nélkül sem ma­rad gazban a kukorica? De nem ám! Nagy igyekezettel dolgoznak a családtagok is. Ta­valy a 62 családot számláló szövetkezet közös munkáiban 153 tag vett részt. És most Is azon panaszkodnak, hogy ke­vés a föld! Bizony, keveslik az egy családra jutó 4 hold ka­pásnövényt. — Talán nem is a terület ki­csiny, hanem a szorgalom nagy — vetem közbe. — Nálunk nincs baj a fegye­lemmel. Mindenki dolgozni akar tudása, ereje szerint — veszi át a szót Gulyás elvtárs. Mi is hát a nagy munkaaka­rat magyarázata? A rendszeres havi előleg. A tavalyi 35,13 forintos részesedéssel szemben erre az esztendőre 40 forintos munkaegységet terveztek. Azt is elhatározták, hogy nem visznek haza egy szem felesle­ges terményt sem. A szüksé­ges mennyiséget búzából, ku­koricából és másból is megkap­ják a tagok, a fölösleget egy tételben értékesíti a szövetke­VALAKI AZT MONDTA egy beszélgetéskor, hogy való­ságos hősköltemény az, ami most a somogyi falvakban tör­ténik. Dolgozó parasztságunk új életformát választott, egy család lett a falvak népe. Az új barázdák hőskölteményé- ből itt csak egy részletet eme­lünk ki, de ez is érzékelteti a születő új világ hű arculatát, s e nemes példaadás másoknak is mutathat utat, azoknak, akik még bátortalanul járnak ezen az úton. Lulla mindössze 6 kilométer­re van Tabtól, a járási szék­helytől, az itteniek mégis azt mondják, hogy az év legna­gyobb részében el vannak vág­va a világtól. A kicsi faluba vezető földutat ősszel és ta­vasszal feneketlen sár, télen pedig hófúvás borítja. Az eltelt négy hónap alatt sok minden megváltozott eb­ben a »világtól elzárt« kis fa­luban. Az elmúlt év decem­bere óta ugyanis Lulla terme­lőszövetkezeti község. Sokan hitetlenül rázták a fejüket ak­kor, amikor a Tabi Gépállo­más igazgatója az alakuló köz­gyűlésen a gépek segítségéről beszélt, és megígérte, hogy a tavaszi talajmunkák elvégzé­séhez adnak traktorokat. »Ügy sem lesz abból semmi — mondták a hitetlenkedők —, mert mire ide érnek a gépek, megjön a nyár. Na és, ha be­jönnek is, mit tudnának csi­nálni? Legfeljebb bukfencet vetnek a dombokról a völgy­be, mert itt gép még nem pró­bálkozott emberemlékezet óta.« S amikor a gépek megérkeztek, a falu apraja-nagyja lélegzet­visszafojtva figyelte a hegyol­dalon cserebogárnak tűnő lánctalpasokat. A jóslások nem váltak be, azóta a Jóreménység Tsz tag­jai nagyon megszerették a gé­peket, s a tavaszi munkák megkezdése óta négy erőgép dolgozik a határban. Persze, még akadtak páran, akik nem nagy jövőt jósoltak a közös­nek, mondván: »A gépek ugyan már dolgoznak, de mit csiná­lunk legelő és istálló nélkül? Ha Jabapuszta nen hozzánk tartozik, akkor ne— «-okra me­gyünk.« S az illetékesek Jabapusztát Lullához csatol­ták, mivel az ott élő húsz csa­lád is belépett a termelőszö­vetkezetbe. A HATÄRBAN, amióta ki­nyílott az idő, mozgalmas az élet. A fogatolok 150 held földet trágyáztak le a tavaszi vetések alá. A koratavasziak vetését befejezték. A A’ami- brigád tagjai az alsó határré szén a burgonyát ültették a múlt héten, a ouszta mögötti táblán pedig megkezdték a ku­koricavetést és a szépen soro­ló cukorrépa sarabolását. Az építőbrigád tagjai rövidesen el­készítik a Jaba-patakon az új hidat és hozzákezdenek a 30 férőhelyes sertésfiaztató építéséhez. Az állatállományt itt he'yezik el a pusztai istál­lókban. Taka'~mánvgond? Az ismeretlen volt itt. A tagság önként összeadta már a 40 pár ló, az 50 szarvasmarha és a 30 anyakoca szálas- és ab- rak takarm á n yát. S ha kellj adnak még. Egy »kicsit« megváltoztak Lullán az emberek, amióta kö- ösen gazdálkodnak. Errő be­szélgettünk Nagy Imre bri­gádvezetővel, aki nyugtalanul járja reggeltől estig a határt, a terül'etet, mert belül, leg- ■belül ott ég az alkotás tüze; Az hajtja. És az emberek, a nagy család akarata formálja, hogy ne csak papíron marad­ion a terv. meg a többi elkép­zelés, amiből majd pénz, sza­lonna, ruha és kenyér lesz. A .TÓREMÉNYSÉG TSZ GAZDÁI a tegnapból jöttek, de a ma emberei. Még sok kö­löncöt le kell rázni magukról, de hát megy az lassan. Aho­gyan megvalósulnak az álmok, úgy lépnek előre mindig min­dennap. Ó, azok a soha nem múló álmok. Mindig voltak és mindig lesznek is, de n--wen- öt óta rendszerint megvalósul­nak. És a tegnapi álom szüli a mait, a holnapi a va'óságot: a búzát, a kenyeret, a még több bdldogságot. Németh Sándor zet szerződéses alapon. S az előlegből máris van annyi pénzük, hogy minden hónap­ban kifizethetnek egységenként 24 forint előleget. A fogatosok átlagosan több mint 800 fo­rintot Vesznek fel havonként. Varga Mihály tehenész pedig márciusban 1344 forint előle­get kapott. Íme, ez a hetényi ösztönzés jól bevált módszere. Kedvező hatása pedig az állatállomány gyarapodásában, a szántóföld példás megművelésében — a közös gazdaság erősödésében — szemlátomást tapasztalható. Kutas József Tsz-asszcnyok találkoztak Taranyban és Csc^cSyban (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Nőtanács rendezésében tartották meg Taranyban és Csökölyben a termelőszövetkezeti asszonyok találkozóját. A cél az volt, hogy a szomszédos községek tsz einek asszonyai megismerkedjenek egy­mással, és kicseréljék tapasztalataikat. Taranyban a háromfai, a bakházi és a nagy­atádi asszonyok mintegy száz tagú csoportja vett részt a találkozón. Horváth Imréné, a községi nőtanács elnöke üdvözölte a kedves vendégeket, majd Benkó Imre, a Május 1. Tsz elnöke ismertette szövetkezetük életét, az asszonyok szorgalmas munkáját. Tóth Vendéi­vé, a járási pártbizottság osztályvezetője fel­szólalásában elmondta, hogy szeretnék rend­szeresíteni a tapasztalatcserét. A vendégek megtekintették a szövetkezet portáját, gazdasági épületeit, az állatállo­mányt, kisétáltak a halastóhoz, maid a me­legágyakat nézték meg. A szövetkeze 170 holdon termeszt munkaigényes konzervipari növényeket Ezek gondozáséban munkát vál­laltak az asszonyok is. Csökölyben öt község termelőszövetkezetei­nek asszonyai vettek részt a találkozón. Fagy- gyas János, a Hetedik Pártkongresszus Tsz elnöke és Farkas Imréné, a nőtanács elnöke köszöntötte a vendégeket. A tsz felépítésével, a munkacsapatok kialakításával, a jövedelem- elosztással kapcsolatos kérdésekről Incze Gá­bor főmezőgazdász tájékoztatta az asszonyo­kat! A találkozón részt vett és felszólalt Sas­vári Ferenc, a járási tanács v. b.-einöke isj A látogatók megtekintették az üzemegysége­ket és a határt, majd megbeszélték a látotta­kat. A tanácskozást Horváth Sándomé, a me­gyei nőtanács titkára zárta be. Megyénkben tavaly a ter­melőszövetkezeti mozgalom erőteljes fejlődése során több száz olyan parasztember lépett be a közös gazdaságokba, akik már kiöregedtek a munkából, vagy munkaképtelenek voltak. Ezek nagy része azelőtt úgy tartotta fenn magát, hogy föld­jeiket felesben mások művel­ték meg, s gyakran lehetett tő­lük hallani, vajon mi lesz a sorsuk, ki gondoskodik majd róluk öreg napjaikban a ter­melőszövetkezetben. E bizony­talanságot végleg eloszlatta az öregségi járadékkal kapcsola­tos kormányhatározat, amely enyhít az idős, munkaképtelen tsz-tagok megélhetési gond­jain. A rendelet megjelenése után a szövetkezetekben ismer­tették a kormány intézkedését. A tsz-ek vezetősége nyilván­tartásba vette azokat, akik jo­gosultak az öregségi járadékra, és javasolták részükre annak kifizetését. A somogyszili Pe­tőfi Termelőszövetkezet 173 idős vagy beteg ember járadék iránti kérelmét terjesztette fel az Országos Nyugdíjintézethez. Köztük van özv. Apáti István­ná, Ábrahám Mihály, Berendií József. Volt is öröm körükben,? amikor kifizették nekik a ha-, vi 260 forintot. ^ A késő délutáni napsugár A göllei Béke Termelőszö-" szelíden csillan meg a kézi na- vetkezetben több mint száz gyitón. Az asztalon burgonyák idős tag kap öregségi járadé-i sorakoznak. Mindegyiken más­A somogyi burgonyanemesítő kot. Ennek örömére az idősek röpgyűlést tartottak, s köszö­net ükét fejezték ki a pártnak’ és a kormánynak e gondosko­dásért. A megyében eddig mintegy ötezer termelőszövetkezeti tag kapta meg az öregségi járadé- 1 kot. A szocialista brigád cím elnyeréséért versenyez a nagyatádi földművesszövetke­zet 1. sz. ruházati és 2. sz. élelmiszerboltja. A napokban röpgyűlésen vitatták meg ten­nivalóikat e két »kiváló bolt« címmel kitüntetett üzlet dol­gozói. Első negyedévi tervü­ket túlteljesítették, s úgy dol­goznak, hogy megszerezzék a szocialista brigád címet. 180 mozgóbolt járja a megye földjeit a nagy munkák idején Megyénk földművesszövetkezetei az idén is felkészültek arra, hogy a nagy mezei munkák idején a földeken szorgos- kodóknak hűsítő italokat, cukorkát, dohányféleségeket szál­lítsanak a helyszínre. Erre a célra 180 mozgóboltot állítanak be, amelyek kaszapengéket és kaszaköveket is visznek ma­gukkal. Hogy megfelelő mennyiségű üdítőital álljon rendel­kezésre, három helyen — Barcson, Nagyatádon és Csurgón — palackozó üzemet létesítenek mintegy 450 ezer forintos be­ruházással. Az áruk kiszállításához a termelőszövetkezetek többsége fogatot ad, s a földművesszövetkezetek járművei, motorra és teherautóra szerelt mozgóboltjai is járják majd a határt. A falusi boltok nyitvatartását a munkáikhoz igazítják: az üzle­tek a kora reggeli és a késő esti órákban is a vásárlók ren­delkezésére állnak. Barcson, Marcaliban és Nagyatádon meg­kezdik az áruk házhoz szállítását. A Kaposvár és Vidéke Földművesszövetkezetnél meg­alakult a megye első mozgókereskedelmi üzemnága. Ez a pót­kocsis teherautó-mozgóbólt rendszeresen járja a vidéket, s főleg olyan árut visz a falvakba, amely a helyi földműves- szövetkezeti boltban ritkábban kapható. más színű csíra. A prizma alatt olyanok, mint valami hatal­mas, áttetsző kristályok. Li­lák, rózsaszínűek, sárgák. A Marietta-pusztai kutatóte­lepen Barsy Saroltával állunk szemtől szemben. Neve és munkás életének eredmé­nye: az új burgonyafajták már ismertek az ország határain túl is. Az iroda falán szemléltető szakmai képek. Észreveszi az érdeklődést és meghív az épp most folyó melegágyi palánta- ültetéshez. Útközben, míg lassan lépkedünk egymás mellett az évszázados fák alatt, arról be­szélgetünk, mi minden szük­séges a növénynemesítéshez. Először ts alapos felkészültség. Barsy Sarolta 26 éves növény­nemesítő munkája a moson­magyaróvári akadémián kez­dődött, ugyanis ennek befeje­zése után tizenhat évig vég­zett ott kutatómunkát. A ne­me sítőnek egész sor tudo­mányágban, főleg az öröklés­tanban kell otthon lennie. Hi­vatásszeretet, kitartás és türe­lem — nagy-nagy türelem — szükséges a sok újrakezdéshez. És persze idő. Egy burgonya­fajta beállításához hét év kell! Mennyi alapos tanulmányozás szükséges az apa- és anyafaj­ták kiválasztásához! Egyik törzs a fonalférgekkel szem­ben ellenálló, a másik majd a szabadtérbe való kiül­tetés ezer gonddal jár. Ha nem sikerül, kezdődhet az egész új­ra jövőre. A vegetatív részek, a gumók elültetése már az öröklött tulajdonságot viszi magával. Leírhatatlan sok ap­ró és mégis nagyon fontos részfeladat megoldása után lítva is a legnagyobb termést hozza (180 mázsát holdanként). E hónap végén ismerik el az ízletes somogyi kiflit, különleges minőségű, jó ízű. Két újabb fajtát szintén ver­senyre adott, s ezt a tizennégy helyen már el is ültették. Am ezzel nem állt meg a munka, Barsy Sarolta ellenőrzi a burgonyapalántáit pikérozását. héjú, szép külsejű és bőtermő. Ezután a porozás, a kereszte­zés, vagyis a házasitás mun­kája következik. És bár csak i sikerüljön a magfogás! Ez rit- tkán jár sikerrel. A bogyókból i a kötődött magvak kimosása fnagy figyelmet, alapos munkát ( igényel. Az aprómagvak me­legágyi vetésének sikere szin- ) tén a pontos, megfeszített mun- tka eredménye. ( A magvak kikelése után az iáttűzdelés, a palántanevelés, kerül a fajtaversenyre, ahol az Országos Fajtaminősítő Tanács dönt. Ha elfogadják, finom az országban tizennégy külön­mert további új törzsek van­nak kísérletezés alatt és be­állítás előtt. — Szabad idő? Az kevés van — mondja a kutatónő, és talán most mosolyog előszór. — Este és hajnalban is akad elég probléma a szállításokkal, Barsy Sarolta eddigi kutató- felülvizsgálatokkal. Termelő­szövetkezetekbe, állami gazda­ságokba is többször meghív­nak. Ha jön egy nagy eső, gyorsan meg kell nézni, nincs-e víznyomás a földön. Ilyenkor összefogunk, mert csatornát kell ásni. Né' a este végre szakirodalomhoz jutok, a szakcikkeket is meg kell ir­böző helyen próbálják ki. A kísérleteknek újabb négy éve után a kinemesített fajtát vagy elismerik, vagy nem. munkájának eredménye: két új burgonyafajta. Az egyik a somogyi korai, amelyre már több nyugati állam is fel­figyelt. A másik, a bőtermő somogyi sárga, amely külföldi fajtákkal összehason­ni valamikor. Háromszáz hol­don gazdálkodunk. Sok az ad­minisztráció. — Szépirodalom? Csehovot szeretem legjobban. Gárdonyit, Mikszáthot, Aranyt olvasgatom néha. Édesapám rengeteg könyvet hagyott rám, csak idő nincs az olvasáshoz. Csodálattal nézem az egy­szerű, szerény s oly nagy aka­raterejű nőt. A csendben szin­te sóhajtásnak tűnik halk, fi­nom szava. — Egyszerű és rövid az éle­tem. Gyorsan múlik. Amikor az ember többet igyekezne tö­rődni magával, már vége felé jár. A napsugár most újra meg­csillan a már pihenő nagyí­tón .., Elszigetelve, alkotó magány­ban telik ennek a nagyszerű embernek az élete. Ez az elet csak látszólag csendes, magá­nyos, de egyáltalán nem unal­mas. Mert idegfeszítő és izgal­mas munka folyik itt. Az em­berek, a munkatársai é: tik már csendes szavát, hiszen évek óta dolgoznak vele együtt és a keze alatt. Az ő srgí.sé- gükkel érte el kiváló ere mé- nyeit. Ez a tartalmas kutatómunka a maga küzdelmeivel betöltöt­te Barsy Sarolta egész <■ .elét. Feláldozta érte ifjúságát, Ere­jét. Ám még most is új mód­szereket talál, például a rönt­gensugárzás módszerét. Az öt­let régi. De ő alkalmazta elő­ször burgonyánál. Most már egész erős sugárral végzi kí­sérleteit. Ez az új mó szer jó eredményeket ad. Nehezen ment, de megszerezte a kuta­tótelepnek a röntgenkészülé­ket is. Ennyi szép, nagy eredmény után várjuk további, jó tulaj­donságokkal rendelkező. ’■asz- nos, kiváló burgonyafaj ákat a mi somogyi burgonyineme- sítőnktől. Merényi Károlyné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents