Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-06 / 106. szám

m SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek. I960, májas &. Hruscsov előadói beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának csütörtöki ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) zalékot költöttek a védelem szükségleteire. A fegyveres erők újab'b jelentős csökkenté­se lehetővé teszi, hogy tovább mérsékeljék a költségvetés honvédelmi előirányzatait is. Jelenleg a Szovjetunió ren­delkezik . minden szükséges tar­talékkal ahhoz, hogy már az idén megkezdje a munkások és alkalmazottak adóztatásának megszüntetését. Az adó aránya a költségvetési bevételekben eddig is következetesen csök­kent. A második világháború óta hozott intézkedések követ­keztében a lakosság már ed­dig is 13 milliárd rubellel ke­vesebb adót fizetett évente. Megszüntették az államkölcsön kibocsátását, a kötelező be­szolgáltatást. Mindez számotte­vően megnövelte a lakosság jövedelmét, és a takarékbeté­tek gyors gyarapodását ered­ményezte. Csupán két év alatt 20 mil­liárd rubellel növekedtek a takarékbetétek: jelenleg több mint 50 millió betéttulajdonos 105 milliárd rubelt • tart taka­rékban. A Minisztertanács — foly­tatta Hruscsov — javasla­tot dolgozott ki a kereseti adó fokozatos megszünteté­sére, és az erről szóló törvényjavas­latot benyújtja a Legfelső Ta­nácsnak. — Az adók teljes megszüntetéséhez időre van szükség, mert' figyelembe kell venni az állam lehetőségeit. Ez év október 1-től 1965-ig szakaszonként kell megvalósí­tani az adóztatás megszünteté­sét. Először az1 alacsonyabb keresetű dolgozók adóiról mond le az állam. A törvényjavaslat adómentessé teszi a havi 2000 rubelt el nem érő kereseteket. így a munkások és alkalma­zottak 99,4 százaléka maga­sabb fizetést kap majd kéz­hez. A 2000 rubelt meghaladó fizetések adóztatását úgy szün­tetik meg, hogy a fizetés ösz- szegét az eddigi adó összegé­vel csökkentik,' tehát ezek a dolgozók változatlan • kereset­ben részesülnek. A kereseti adó teljes meg­szűnése után 59,4 millió dol­gozó keresete az eddigi adó összegével, néhány millió dol­gozó keresete az eddigi adó fe­lével növekszik, kisebb létszá­mú dolgozó réteg keresete pe­dig nem emelkedik. A kereseti adókkal, egy idő­ben megszüntetik az agglegé­nyek és a kiscsaládos állam­polgárok megadóztatását is. A munkások és alkalmazottak jövedelme az adóztatás meg­szüntetésének eredményeképp pen 1966-ig körülbelül évi 74 milliárd rubellel emelkedik. Az adók megszüntetésével egy időben’ folynak a XXI. kong­resszus által előirányzott in­tézkedések a minimális bérek emelésére is. Az adók eltörlé­se, azt is szolgálja, hogy csök­kenjen a különbség az ala­csony és a magas fizetések kö­zött. A mezőgazdasági lakosság háztáji gazdaságának megadóz­tatásáról szólva Hruscsov kije­lentette, hogy ezt az adót át­menetileg fenn kell tartam, mert bizonyos szerepet játszik a kolhozok" munkafegyelmének megszilárdításában, a kolho­zisták jövedelmeinek szabályo­zásában. Idővel a kolhozok jö­vedelme még nagyobb mér­tékben fokozódni fog, s ez le­hetővé teszi, hogy még telje­sebben kielégítsük a közös gazdaság, szükségleteit és a kolhozisták egyéni szükségle­teit egyaránt. Eközben egyre csökken majd a háztáji gazda­ság szerepe, s így megérlelőd­nek a feltételek a mezőgazda- sági adó eltörlésére is — mon­dotta. Ezután Hruscsov felvetette a szovjet rubel értéke megnö­vekedésének kérdését, a jelen­legi árrendszer megváltoztatá­sát. A Szovjetuniónak szilárd valutája és stabil pénzrendsze­re van — mondotta. — Még inkább szilárdult a rubel áru­fedezete, amit az is bizonyít, hogy a lakosság takarékbeté­tei szakadatlanul növekszenek. Ugyanakkor a béralapot,' az ipari össztermelést, a kisipari áruforgalmat és a költségve­tést már billiókban kell ki­fejezni. Ezért szükségessé vált, hagy a rubel aranyalapját fo­kozzuk. és felülvizsgáljuk az árrendszert — mondotta. Mint mondotta, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elhatá­rozta, hogy 1961 elejétől fogva az eddigi tízrubeleseket új egy- rubeles pénzegységre váltja be, tehát tízszeresére növeli a rubel értékét. Ez az intézkedés semmiféle veszteséget nem ró sem az államra, sem a lakos­ságra. Egyszerűen arról van szó. hogy minden ár és min­den bér, nyugdíj, ösztöndíj,-stb. tízszeresére csökken. Ez nagy- m<?rtékDen egyszerűsíti majd a fizetési és elszámolási techni­kát. növeli az automaták al­kalmazását a kereskedelemben. Három hónap alatt cserélik ki a régi típusú bankjegyeket és váltópénzeket. Hruscsov hangoztatta, hogy az árrendszer megváltoztatása még szilárdabbá teszi a szov­jet rubelt, és lehetővé teszi az anyagi eszközök ésszerűbb fel- használását. Ugyanakkor meg fogjuk változtatni a rubel és a külföldi pénznemek árfolya­mát, ez azonban nem jelent majd veszteséget sem a kül­földi államoknak, sem a Szov­jetuniónak — mondotta. A szovjet kormányfő ezután a közszükségleti cikkek terme­lésének kibővítéséről szólt. Megállapította, hogy az adóz­tatás megszüntetése és a dol­gozók jövedelmének fokozó­dása növelni fogja a vásárló­erőt, és megköveteli a piaci árubőség fokozását. A közszükségleti cikkek jelenlegi termelése oly gyorsan emelkedik, hogy máris meghaladja a hét­éves tervben előirányzott évi mutatószámokat. Az idén például a Szovjetunió 7,9 milliárd méter szövetet ter­* A 'szovjet kormányfő- ezután a küszöbönálló négyhatalmi csúcsértekezletről szólott. Ki­jelentette: a közeli múlt arra kötelez bennünket és háborús szövetségeseinket, hogy ápoljuk és védelmezzük a békét, vég­leg tegyünk pontot a háború után, és biztosítsuk, hogy ne törhessen ki új háború, ne rob­banthassanak ki világégést Hitler újdonsült utánzói.- Az első és legfontosabb nem­zetközi kérdésként Hruscsov a leszerelést említette. Mi e probléma legradikálisabb meg­oldását:' minden állam teljes lesze­relését, a hadviselési esz­közök megsemmisítését, a hadsereg feloszlatását ja­vasoljuk — mondotta. — Igyekszünk meggyőzni tárgyaló partne­reinket, hogy ez lenne a leg­jobb megoldás. Ha megvaló­sul az általános és teljes lesze­relés, akkor éppen ilyen álta­lános és átfogó ellenőrzést is lehet teremteni — mondotta. Második fontos kérdésként jelölte meg Hruscsov a német békeszerződés megkötését s, Nyugat-Boriin, ■ az ellentmon-, dások e veszedelmes csomó­pontja kérdésének, megoldását. Emlékeztetett, a Szovjetunió javaslatára: békeszerződést köt­ni a két fennálló német ál­lammal, és ily módon végleg eltüntetni a második világhá­ború maradványait Európában, rendezni a berlini helyzetet. Ha sikerül megoldani napjaink alapkérdéseit: a leszerelést és a német kérdést, beleértve a nyugat-berlini helyzet norma­lizálását, akkor a kelet—nyu­gati kapcsolatok megjavításá­nak feladata magától megol­dódnék — jelentette ki Hrus­csov. Megjegyezte, bogy a nem­zetközi enyhülés nem minden­kinek van Ínyére. Vannak még olyan tevékeny erők Nyugaton. amelyek! képtelenek megérte­ni, mennyire elengedhetetlen­né vált a szocialista és a tő­kés államok békés együttélé­se, mennyire esztelen minden olyan próbálkozás, hogy a je­len helyzetben folytassák a há­borús szakadék szélén tánco­lás politikáját. Ügy látszik, mel, tehát többet, mint Fran­ciaország, Anglia és a Német Szövetségi Köztársaság együtt­véve. Az egy személyre jutó szövetmennyiség felhasználá­sában a Szovjetunió utolérte Olaszországot és Franciaorszá­got, s három-négy éven belül maga mögé utasítja Nyugat- Németországot és Angliát Ta­valy hatmillió tonna cukrot termeltek, tehát többet, mint Anglia, Franciaország, Nyugat- Németország, Olaszország, Dá­nia, Belgium, Ausztria és Hol­landia együttvéve. Az SZKP Központi Bizott­sága és a Minisztertanács meg­bízta az Állami Tervbizottsá­got, készítsen elő konkrét in­tézkedéseket a közszükségleti cikkek termelésének további emelésére, hogy a Szovjetunió gyorsabban utolérje az Egye­sült Államok termelési színvo­nalát. A hétéves terv végén a Szovjetunió több közszükség­leti cikk egy főre jutó terme­lésében utoléri. a legfejlettebb nyugat-európai tőkés országo­kat. Hruscsov kijelentette: Életünk tényei vei, mun­kánkkal és sikereinkkel cáfoljuk meg a burzsoá po­litikusok és filozófusok hazugságait arról, hogy a kapitalizmus biztosítja a legmagasabb életszínvona­lat. Hajónk nyüt óceánba fut ki, és semmi sem tart minket visz- sza a kapitalizmussal folyó ver­sengésben. Az emberek tuda­tában is mély és széles baráz­dát szántunk, megmutatjuk ne­kik, hogy nem a kapitalizmus, hanem a kommunizmus te­remti meg az emberiség szá­mára legjobb élet lehetőségét. A Szovjetunió mindig a nemzetközi munkásosztály él­Bonnbáü borii'tudnak bele­nyugodni a múlt háború- ■ ban elszenvedett vereség­be, ismét egy új háború ki­robbantásának gonosztevő terveit szövögetik, még mindig a visszavágásról ábrándoznak, és arra várnak, hogy semmivé tegyék a hitle­ri Németország megsemmisíté­sének következményeit. Adenauer kancellár politiká­ja arra irányul, hogy megte­remtse a revans feltételeit, buzdítsa az új háborúra készü­lő revansistákat. Adenauer kancellár odáig ment, hogy a Szovjetunió térképére mutatva mennydörgi: ellenségünk a Szovjetunió. Ugyanígy bökdö- sött a térképre annak idején az eszelős Führer is, és minden­ki tudja, hol végezte — je­gyezte meg Hruscsov. — A nyugati hatalmak közreműköd­nek Nyugat-Németország fel­fegyverzésében. Részt vesz eb­ben Franciaország is, amelyet annak idején Hitler lerohant, és amelynek éppen • ezért leg­inkább kellene tartania a né­met militarizmustól. Nagyon kockázatos politika ez, és nyíltan meg kell monda­nunk volt szövetségeseink­nek: akarva, vagy akarat­lanul, de sajátkezüleg har­madik világháborúra buz­dítjátok a revansistákat, ha közreműködtök az NSZK felfegyverzésében. Egyébként természetes — folytatta —, hogy a mai nem­zetközi helyzetben, a fennálló erőviszonyok mellett a nyu­gatnémet fegyverkezés önma­gában véve nem jelent na­gyobb veszélyt. Azonban Nyu­gat-Németország egymaga is kirobbanthatja a fegyveres összeütközést, és belekeverhe­ti a nagyhatalmakat Gyakor­latilag máris erre irányul Nyu­gat-Németország jelenlegi po­litikája. Adenauer kancellár a revansisták kedve szerint fog­lal állást, amikor ellenzi a bé­keszerződés megkötését és Nyugat-Berlin szabad város megteremtését. Hruscsov hangoztatta,- hogy a nyugat-berlini kérdés megol­dása minden németnek, de el­sősorban a Német Demokra­harcosának tekintette magát — folytatta. — Az élet azt mu­tatja, hogy a Szovjetunió ered­ményesen hajtja végre ezt a megtisztelő, de rendkívül fele­lősségteljes szerepét... Nem háborúval fogjuk ter­jeszteni a kommunizmus eszméit... A kommuniz­mus kézzelfogható sikerei mutatják meg az emberi­ségnek, hogy nincs más út az ember felszabadulására, anyagi és szellemi szük­ségleteinek teljes kielégí­tésére. Az imperializmus • prókáto­rainak rágalmaira válaszolva Hruscsov kijelentette: Miként nem lehet tenyérrel eltakarni a Napot, éppen így nem lehet eltitkolni a népektől az igaz­ságot. A kommunizmus igaz­sága minden akadályt leküzd­ve utat tör magának... Elér­kezett az az idő, amikor a szo­cializmus és a kommunizmus az eddigi politikai és szociális előnyökön kívül egyre sokaso­dó anyagi és szellemi javakat is nyújt az embereknek. A Szovjetunió ma mór meg­teheti, hogy a nehézipar fej­lesztésének lassítása nélkül el­törölje a lakosság adóztatását, és növelje a közszükségleti cik­kek termelését szolgáló beru­házásokat. De egy percre sem szabad elhanyagolni a nehéz­ipar fejlesztését, mert ez biz­tosítja, hogy ne térjünk le a lenini útról, és ne , hajoljunk meg a tőkés nyomás előtt A Szovjetunió azért érhette el ed­digi eredményeit, mert a kom­munista párt szilárdan és ren­dületlenül végrehajtotta Lenin végakaratát a nehézipar elsőd­leges fejlesztéséről, hű maradt a leninizmushoz. tikus Köztársaság lakosainak érdeke. A nyugat-berlini hely­zet más európai népeket is aggaszt, mert ezek a népek — helyesen — feszültség! gócot látnak benne. Arról sem szabad megfeledkeznünk — folytatta —, hogy a nyugati csapatok nem a nyugat-berlini lakosság kérésére, hanem a szövetséges hatalmak megegyezésének ér­telmében tartózkodnak Nyu- gat-Berlinben. E körülmény ’minden jog­alaptól megfosztja azokat a próbálkozásokat, hogy a nyu­gati csapatok nyugat-berlini tartózkodását a nyugat-berlini lakosság véleményétől tegyék függővé. Nyugat-Berlin kérdésének egyetlen helyes megoldása a szabad város megterem­tése — hangoztatta Hruscsov. Ezután áttért a csúcsérte­kezlet előtti nemzetközi hely­zet értékelésére. Mint mondot­ta, partnereinek legutóbbi lé­pései, nyilatkozatai és egyes cselekedetei sajnos egyelőre kevés reményt nyújtanak ar­ra, hogy Kormányaik valóban kézzelfogható megoldásokat kutatnak. így például az a benyomás alakult ki, hogy egyes amerikai vezető kö- * rök még nem látták be, hogy szükséges a feszült­ség enyhítése és a vitás kérdések tárgyalásos meg­oldása, Herter, Nixon, Dillon és több más politikus legutóbbi beszé­dei rossz jelként hatottak. Ezek a politikusok nem éppen remény tkel tőén szóltak a má­jus 16-án kezdődő tárgyalások előtt. Sajnos még borúsabbá teszi a helyzetet, hogy az Egyesült Államok elnöke he­lyeselte ezeket a beszédeket Hasonlóképpen sajnálatos Ei­senhower elnök ama szándéka, hogy hét napra korlátozza je­lenlétét a csúcsértekezleten. Hruscsov utalt rá, hogy eb­ben a kérdésben levelet vál­tott Eisenhower elnökkel. Mint mondotta, a szovjet em­berek véleménye szerint ma mindenkinek legfontosabb do­log a béke megszilárdítása, a háború elhárítása. Ha pedig valaki jó előre korlátozik je­lenlétének idejét a legfonto­sabb tárgyaláson, ez azt mu­tatja, hogy nem tanúsít kellő figyelmet az ott megvitatásra kerülő kérdések iránt. Nixon alelnöknek a csúcsér­tekezleten való részvételéről Hruscsov a következőket mon­dotta: — Nehéz elhessegetnem azt a benyomásomat, hogy Ni­xon úrnak kisebb gondja is nagyobb a vitás kérdések tár­gyalásos megoldásánál, a fe­szültség, a hidegháború és a fegyverkezési hajsza megszün­tetésénél. Attól tartok, hogy ha Nixon úrra bízzák a tárgyalá­sok folytatását, valahogy olyan helyzet alakulhat ki, amit a közismert népi mondás így fe­jez ki: «-Kecskére bízzák a ká­posztát.­A genfi atomértekezlet és a leszerelési értekezlet ed­digi menete szintén nem tanúsítja a nyugati hatal­mak megegyezési készsé­gét, sőt mi több, az utóbbi időben egyenesen provo­kációs cselekményekre ke­rült sor. Hruscsov a szovjet kormány megbízásából ismertette a Leg­felső Tanács képviselőivel az amerikai agresszív cselekmé­nyeket. Mint közölte, amerikai repülőgépek megsértették a szovjet határt, és berepültek a Szovjetunió légiterébe. Az utolsó előtti agresszív cselek­ményre április 9-én került sor, amikor egy amerikai repülő­gép Afganisztán felől lépte át a szovjet határt. Nyilvánvaló, hogy ebben a határsértésben nem a baráti Afganisztán a lu­das. Meggyőződésünk — foly­tatta Hruscsov —, hogy ez az amerikai repülőgép valahol Törökország, Irán vagy Pa­kisztán területén, tehát az ag­resszív CENTO-tömb területén szállt fel. Második agresszív cselek­ményként május elsején 5,36 órakor amerikai repülőgép beha­tolt a Szovjetunió légiteré­be. A gépet lelőtték. Éppen úgy megsértette a szov­jet államhatárt, mint az ápri­lis 9-i repülőgép. Az összes adatok tanulmá­nyozása után a szovjet kor­mány erélyesen tiltakozni fog az Egyesült Államoknál, és fi­gyelmeztetni fogja: hasonló agresszív cselekmények meg­ismétlődése esetén fenntartja magának a jogot, hogy kellő intézkedésekkel megvédje a Szovjetunió biztonságát — mondotta Hruscsov. Majd így folytatta: Azt hiszem, senki sera ké­telkedik benne, hogy van mivel válaszolnunk. Igaz ugyan, nincsenek színte­lenül köröző bombázógépednk, amelyekről többször beszéltek amerikai hivatalos személyek. De vannak ügyeletes raké­táink, amelyek pontosan és el- háríthatatlanul célba találnak, mégpedig biztosabban, mint a járőrszolgálatos repülőgépek. Hruscsov ezután a legkomo­lyabban figyelmeztette mind­azokat az országokat, amelyek az agresszív erők rendelkezé­sére bocsátják területüket. A Szovjetunióba behatolt ame­rikai repülőgép ügyét egyéb­ként felvetik a Biztonsági Ta­nácsban is, mert az ehhez ha­sonló cselekmények igen nagy veszedelmet rejtenek maguk­ban. Az amenkai agresszív im­perialista erők az utóbbi Idő­ben igen buzgón igyekszenek meghiúsítani a csúcsértekezle­tet, vagy legalábbis megaka­dályozni a világszerte várt megegyezést. A csúcsértekezlet előtt «beütemezett« agresszív cselekményekkel nyomást akarnak gyakorolni a Szovjet­unióra, vélt katonai fölényük­kel meg akarják ijeszteni a Szovjetuniót, hogy ezzel gyen­gítsék elszánt harcát az eny­hülésért, a hidegháború és a fegyverkezési hajsza megszün­tetéséért. Megmondhatjuk azoknak az uraknak, akik azt a repülőgé­pet küldték, hogy bennünket hidegen hagynak próbálkozá­saik, amelyekkel térdre akar­nak kényszeríteni — folytatta Hruscsov. — A Szovjetuniónak módjá« ban áll visszavágni mind­azoknak, akik nyomásuk­kal az agresszornak ked­vező megoldást akarnak elérni. Hruscsov kijelentette, nem úgy értékeli az amerikai re­pülőgép határsértését, mint háború előtti erőpróbát és tá­madás céljából végzett kato­nai felderítést, hanem mint olyan katonai felderítést, amelynek célja az idegek fe­szítése, és amely arra irányul, hogy a Szovjetuniót visszaves­sék a hidegháborús állapotba. Mindez azért történik, hogy a hidegháború széttöredezett je­gének darabjait ne engedjék el­olvadni, újból összefagyasszák; s ismét visszatérhessenek a fe­szültség állapotába, s így az imperialisták adóikkal nyugod­tan fosztogathassák a népeket, folytathassák a fegyverkezési versenyt, és háborús félelem­ben, engedelmességben , tartsák a népeket. A Szovjetunió — folytat­ta Hruscsov — ismét fel­hívja az Egyesült Államok kormányát, hagyjon fel a hidegháborúval, szüntesse meg provokációit más or­szágok ellen. Mély meggyőződésem, hogy az amerikai nép — kivéve bizo­nyos imperialista, monopolista köröket — békét akar, és ba­rátkozni, akar a Szovjetunió­val. i * Hangoztatta, hogy a szovjet kormány a békés együttélés világos és következetes lenini politikáját folytatja. A Szov­jetunió mindent megtesz, hogy megtalálja a vitás kérdések tárgyalásos megoldásának módjait. A Szovjetunió tiszta szívvel, jó szándékkal készül a párizsi csúcstalálkozóra, és minden erejét latba veti, hogy •kölcsönösen elfogadható meg­egyezést érjen el. A küszöbön­álló csúcsértekezleten nagy erőfeszítéseket kell tenni az egyetemes béke megszilárdítá­sára. AZ értekezlet résztvevői­nek feladata, hogy megte­remtsék az egészségesebb és valóban békés nemzetközi kap­csolatok alapját — fejezte be beszédét Hruscsov. Közlemény az SZKP Központi Bizottságának üléséről A Központi Bizottság fel­Moszkva (TASZSZ). Május 4-én ülést tartott a Szovjet­unió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Az ülés megvizsgálta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának üléssza­kával kapcsolatos kérdéseket, és néhány szervezeti kérdéssel foglalkozott Az SZKP Központi Bizottsá­gának elnökségi tagjaivá vá­lasztották Alekszej Koszigmi, Nyikola) Podgomijt és Dmitrij Poljanszkijt. Averkíj Ariszto- vat, az SZKP KB elnökségé­nek tagját és Pjatr Poszpelo- vot, az elnökség póttagját fel­mentették az SZKP KB titkári tisztsége alól, mivel az SZKP Központi Bizottságának OSZSZSZK-irodájában végzett munkájukra kell összpontosíta- i niuk figyelmüket, mentette Nyikolaj Ignatovot, az SZKP KB elnökségének tagját a Központi Bizottság titkári tisztsége alól, mivel kinevez­ték a Minisztertanács elnökhe­lyettesévé. A Központi Bizottság felmen­tette Jeikatyerina Furcevát, az SZKP KB elnökségének tagját az SZKP KB titkári tásztséga alól, minthogy kinevezték 4 Szovjetunió művelődésügyi mi­niszterévé. A Központi Bizottság Frol Kozlovot, az SZKP KB elnök­ségének tagját az SZKP KB titkárává választották. Nyikolaj Beljajevet és Alek. szej Kiricsenkót , felmentették az SZKP KB elnöki “agsága, illetve az SZKP KB titkári tisztsége alól. (MTI) A Szovjetunió mindent megtes%9 hogy megtalálja a vitás hérdéseh tárgyalásos megoldásának módjait

Next

/
Thumbnails
Contents