Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-06 / 106. szám
Péntek, 1960. május 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP „Mégiscsak jók ások a gépek! 66 A mikéi népben nagy munkakedv feszül. Az emberek szíves-örömest mennek dolgozni. Ha a brigádvezető öt asszonynak szól, biztosan húszra szaporodnak, mire a mezőre érnek. Egy kis féltékenység azonban bennük szorult, a gépeket nemigen kedvelik. Tavaly még régi módon vetették a burgonyát. Eke után. Mentek a »burgonyacucával« s úgy ültették a vetőgumót. A sortávolságra senki sem ügyelt. Aztán amikor rámentek az ekekapával, a fogatosok nem győzték hol összébb, hol széj- jelebb venni az ekét S amit kihagytak, az asszonyoknak kellett megkapálni. Bizony kevés burgonya termett így. Amikor először szóba került, hogy az idén nagyüzemi módon ültetik el a burgonyát, az emberek felhördültek: »Miért, ahogy eddig csináltuk, nem volt jó? Igaz, hogy a múlt év nem sok burgonyát hozott De csak azért, mert nem elég gondosan vetettük el.« A bátrak nemigen törődtek azzal, hogy majd mindenkinek ez a véleménye. A kommunisták az új mellett kardoskodtak. Legjobban Pitz Géza párttitkár, a Rákóczi Tsz mezőgazdásza. Traktort vett a tsz, felszereltek rá egy töltőekét. Nem szántásra állították, hanem jelölésre. S elmentek kipróbálni. Szantner Lőrinc, Pozsega István növénytermesztési brigádvezetők és Zságer János tartott a párttitkárral. Az öreg Zságer ült fel először. A többiek ott loholtak a gép után, s elismeréssel mondták egymásnak: »Egyforma mélyen jelöl'.« »Milyen gyönyörűen mennek a sorok!« Nem győztek gyönyörködni benne Ilyet nem láttak mostanában a mikei határban. Szépen megmunkálták a krumpliföldeket A szántás, tárcsázás, fogasolás kifogástalan volt »Még nézni is szép.« »Mintha csak kerti föld volna« — mondogatták az emberek. »Azért csak jobb a gép«, kockáztatta meg valaki ezt a Mikében eddig nemigen hangoztatott igazságot És senki sem cáfolta meg. Csak némán rábólintottak a fejek. Másnap elkezdődött a vetés. Két kocsi burgonyát vittek a brigádvezetők. Az asszonyok kétszer annyian mentek a mezőre, mint kellett volna. S bizony csodálkozásukban nem győzték tátani a szájukat Kövest Ferencné, Szktdcki Károlyivá, Füst Jánosné így áradoztak a többieknek: »Hát, asszonyok, egy napon sem lehet említeni a tavalyi meg az idei munkát Szidhatják a gépet, akik becsukott szemmel járnak, de én azt mondom, különbül dolgozik, mint a fogat« Kétszer mertek az asszonyok, s már el is fogyott a krumpli. A tőtávolságra úgy vigyáztak, mint a szemük fényére. Rászóltak egymásra, ha hibát láttak. »Arra gondolj, hogy kultivá- torral végzik majd a növényápolást« — mondták. Második napja vetették a burgonyát, amikor Pitz elvtárs szeme megakadt a gépállomás burgonya vetőgépén. — Te, Józsi — szólította meg Máger József tsz-elnököt — Ide figyelj. Mi lenne, ha nem hevertetnénk kihasználatlanul ezt a burgonyaültetőt? Csak olcsóbb géppel vetni, nem megy rá annyi munkaegység. — Te tudod, Pitz elvtárs, te régebben benne vagy, többet csináltad, vágjunk neki Gyorsan híre szaladt az asz- szonyok között, hogy másnap már géppel ültetik a krumplit. »Hát velünk meg mi lesz? Kitúr a munkából bennünket!« — mérgelődtek. Amikor a tsz- elnök odament a Pozsega-bri- gádhoz, huszonöt asszony is körülfogta, egyszerre Csak úgy záporoztak a kérdések. — Hát mi hol keresünk, ha a gép dolgozik helyettünk? — így az egyik. — Tudja, hogy kiszedjük a haját munkáért, s még ezt is elveszi tőlünk — fortyant fel a másik. — A krumplit is, a kukoricát is elveti a gép, nekünk mi marad? — szólt közbe megint valaki. — Egy percig se féljenek, hogy nem marad munka. Először is az egészet a gép nem tudja elvetni. Meg ne csak azt nézzük, hogy minél több munkaegységet szerezzünk, arra is vigyázzunk, sokat érő legyen. A gépi munka olcsóbb. Tegnap bent jártam a gépállomáson. Ha például négyzetesen vetik a kukoricánkat, harminchárom forintot számítanak érte holdanként. • Ha mi vetjük, rámegy három munkaegység, az kilencvenkilenc forint. Az asszonyok dünnyögtek valamit, aztán mentek vetni. Este megállították a párttitkárt is, s megkérdezték tőle: »Igaz-e, hogy nem károsodunk a géppel?« Nagyon megnyugtatta őket, hogy szóról szóra ugyanazt hallották, mint délelőtt az elnöktől. Másnap munkába állt a vetőgép. Sokan kíváncsiak voltak mint dolgozik. Maga az elnök is. • — Hát bizony sokkal jobban vet Egyforma mélyre kerül a gumó, és a tárcsák is egyformán takarják — mondta az elnök a párttitkárnak. — Még egy hengert is mögé akasztunk, aztán simít is egyúttal — szólt Máger elvtárshoz a párttitkór. A vetőgépet nézdegélő emberek bólintottak helyeselve a párttitkár szavait. Eszükbe sem jutott, hogy néhány nappal ezelőtt még úgy fújtak a gépre, mint a mérges macska. Sőt egyikük megjegyezte — s ez már a bennük kialakult gondolatok summázása volt: — »Mégiscsak jók azok a gépek!« Lajos Géza Győzött a közös akarat Megoldódott az elnök-probléma a lengyeltóti Táncsics Tsz-ben m 88 kabin épül a bélatelepi strandon 80 ezer forintos költséggel. A kabinokat június elsején adják át rendeltetésüknek. * Járom a falut, hallgatom a szövetkezeti tagok és a vezetők szavait. Valamennyien azzal kezdik a beszélgetést, hogy jól indult a tavaszi munka a felfejlődés után. Idejében elvetettek mindent, már összevonták a szarvasmarhaállományt, és hozzákezdtek a növényápoláshoz. De a beszélgetésekből kitűnik az is, hogy az új belépők egy része csak lassan barátkozik az új élettel. Ahogy mondják, oly lassan, hogy még mindig az »enyémbe« vetik a nagyobb bizalmat; a közös munkáról azt tartják, hogy »majd csak lesz valahogy«. A bizonytalankodók viselkedése éreztette hatását az elmúlt hónapokban. A felfejlődött lengyeltóti Táncsics Tsz tagsága az alalpiló közgyűlésen- egyhangúlag a 8 holdas Misefa Sándort választotta meg elnöknek. Miseta Sándor húzódozott a megtisztelő feladattól, de paraszttársai akaratának nem tudott ellentmondani. Az egyszerű, becsületes, jól dolgozó, kevés beszédű embernek úgyszólván nem volt egyetlen haragosa sem a faluban. • S egy kicsit már az első pillanattól kezdve félve gondolt arra, hogy neki ezután sokszor nemet kell mondania, hisz a nagy családban egységes, közös akaratra lesz szükség. • Elment a balatonboglári elnökképző tanfolyamra, de egy hót múlva otthagyta, és lemondott az elnökségről e szavakkal: »Én még három napnál tovább sohasem voltam távol a családomtól, nem vagyok én alkalmas elnöknek, iskolám sincs, meg aztán szívesebben dolgozom a földeken. Bízzanak meg mást az elnökséggel.« Mindez három hónappal ezelőtt történt Tehát még a tavaszi munkák megkezdése előtt elnök nélkül maradt a kétezer holdas közös gazdaság Az élet mégsem állt meg. A fiatal, egyetemet végzett mezőgazdász, Gödöny Mihály a vezetőséggel és a pártszervezettel együtt irányította a tavaszi munkákat A három hónap alatt két alkalommal is j összehívták a közgyűlést el- I nökválasztás végett A vezetőség Koller Imrét, a volt min- ; tagazdát javasolta elnöknek. | De határozatot nem tudott hoz- 1 ni a közgyűlés, mert a bizonytalankodók és a részeg vendégek, akik nem is tagjai a szövetkezetnek, közbekiáltásokkal és a közös gazdálkodást rágalmazó felszólalásaikkal megzavarták a közgyűlés rendjét. A bomlasztani akarók tovább is mentek. Névtelen leveleket A szövetkezet tagsága nevében azt állították, hogy Koller Imrét a községi és a járási tanács akarja »a tagság nyakára ültetni«. A közelmúltban megtartott elnökválasztó közgyűlés megcáfolta a levélben írtakat. A tagság egyhangúlag Koller Imrét választotta meg elnöknek. Győzött a közös akarat. A bomlasztani akarók vereséget szenvedtek • De nézzük meg, kik ezek Sutyor József az egyik Őszülő hajú, kérges kezű ember. Amikor meglátogattuk háztáji földjét szántotta a szemerkélő eső ellenére. Már a beszélgetés elején' szidott mindenkit A fiait, amiért elhagyták, 3 szövetkezetét, mert bemérték a háztájiba a kertjét is, a tanácsot, mert tűri ezt Mielőtt belépett ges, szószátyár embernek ismeri, aki nem tanult még abból sem, hogy fiai elhagyták tűrhetetlen viselkedése miatt. Komondi József és Molnár Lőrinc új tagok ugyancsak nem erőltették meg magukat a közös munkában. Komondi mindössze egy, Molnár pedig hat munkaegységet szerzett a tavasszal. Szabó János, nem tsz-tag, a tüzelő- és építőanyag- telepen dolgozik. A közgyűlésen vendégként vett részt. De hangoskodva kiabált, intézkedett és szervezett. Milyen jogon? A legutóbbi közgyűlésen a bomlasztani akarókat legyőzte a közösség egységes akarata. De az új elnök, a mintagazda és kiváló állattenyésztő csak akkor tud eredmény esen vezetni, ha a szövetkezet becsűa tsz-be, hét holdon gazdáiké | letes tagjai egy emberként áll*, dott. Rekedt, borízű hangon mellette. A bizalomhoz, arról beszélt, hogy mennyire! a szövetkezeti élethez johmegszenvedett a múlt rend- j han odaköti a falut, az is szük- szerben az uradalmi földeken í séges, hogy az új belépők bi- a mindennapi megélhetésért, j zonytalankodó része jó gazda ►»•Nem félek én a munkától, ké- módjára vegye ki részét a rém, kidolgozom bárkinek a I munkából. Mert csak így lesz szemét- — mondta nagy han- , év végén teli a kamra. Az pe- gon. De amikor arról beszél- i fontos, hogy telt ^ legyen, tünk, hogy a legnagyobb tava- ; o^^t akkor azt mondják majd szi munkák idején mindössze i ^ *még bizonytalankodók: négy munkaegységet teljesített, I a szövetkezés, lám milyen elvesztette biztonságát. Sutyor j szépen boldogulunk az ossze- nem örvend közmegbecsülés- j házasított parcellakon! nek a faluban, mindenki része- ' Németh Sándor Befejeződött a pedagógusok továbbképző tanfolyama Nemrégiben fejeződtek be a vizsgák a pedagógusok továbbképző tanfolyamain. Több mint ezer nevelő adott számot arról, mit tanult az 1959—60-as oktatási évben, hogyan sajátította el a marxizmus—leniniz- must, a politikai gazdaságtant, a munkásmozgalom, a filozófia történetét, a dialektikus és történelmi materializmust. Az 1958—59-es esztendőben 102? hallgató vett részt az oktatásban, ezzel szemben az idén már 1265 hallgató tanult 63 csoportban. Ebből 14 csoport a marxizmus—leninizmust, 28 a dialektikus és történelmi materializmust, 13 a munkás- mozgalom történetét, 4 a politikai gazdaságtant és 4 a filozófia történetét tanulta. A tanfolyamoknak az volt a céljuk, hogy biztos világnézeti alapot adjanak a nevelőknek, s ezáltal segítsék a fiatalok szocialista szellemben való nevelését. Az első és második évfolyam létszámemelkedése és az 1960—61 -es oktatási esztendőre várható újabb 200 hallgató azt bizonyítja, hogy a pe« dagógusok igénylik a politikai továbbképzést, tudják, hogy enélkül elképzelhetetlen a fejlődésük. Mi sem bizonyítja jobban a pedagógusok továbbképzésének fontosságát, mint az a tény, hogy a megyei pártbizottság és a járási pártbizottságok, a tanácsok munka tár* sai rendszeresen látogatták a tanfolyamokat A kiküldöttek majd minden esetben azt tapasztalták, hogy a hallgatók látóköre szélesedett, világnézetük megalapozottabb lett, s hogy többségük alaposan, becsületesen felkészült az anyagból. A következő oktatási évben hasznosítani kell a tapasztaltakat, ha azt akarjuk, hogy gyermekeink nevelői még nagyobb tudással rendelkezzenek. írtak a különböző szerveknek. voltak a legfőbb hiányosságok? Az elméleti résszel álBERKESI ANDRÁS « (22) — Ennek ezer oka. lehet — válaszolta az alezredes. — Talán zsarolta őt. Talán nem akart megfelelően dolgozni. De az is lehet, hogy túl sokat tudott, vagy fecsegett valahol. Ezen én nem csodálkozom. Ez beletartozik az imperialisták módszerébe. Csak addik dolgoztatnak valakivel, míg nem veszélyes számukra. Ha már nem tudják használni, eltüntetik. Nem kockáztatnak semmit Ne felejtse el, hogy Vildmann régi ügynök. A háború alatt Távol-Keleten élt majd Törökországban. Sok mindent tudhatott — Igen — felelte Kocka. — Viszont én agy meglepőbb dolgot mondok — folytatta az alezredes. A főhadnagy kérdőn ránézett. — Ez a Krasznai-gyerek véletlenül keveredett a dologba! — mondta mosolyogva Cselei. — Véletlenül ? — Igen. Tegnap találkoztam egyik barátommal. Tavaly együtt voltunk pártiskolán. Olajosnak hívják. A Közoktatásiban dolgozik. Beszélgettünk, és felháborodva meséli ennek a Krasznainak az eltávolítását Azonnal részletesen utánanéztem. Megállapítottam, hogy a tanulmányi osztály ve- aetője állította össze a jelenít » 8 I» test, és adta be a rendőrségnek. Ormán mi csak kivonatot kaptunk. A jelentés egy csomó feltevést tartalmaz, ami semmivel sem támasztható alá. Az egyetemen nagyon rendes, becsületes gyereknek Ismerik, és a tanárok véleménye szerint nagyon tehetséges. — De hogyan került a Liliomba? És Éva miért vitte a lakására? — kérdezte Kocka. — Azt még nem tudom. De egy óra múlva többet tudok mondani — felelte mosolyogva Cselei. — Egy óra múlva találkozom Olajossal, akitől egy szívességet kertem. — Akkor a fiú figyelését állítsam le? — Egyelőre ne — felelte az alezredes. — Lehet, hogy én tévedek. NEGYEDIK FEJEZET Olajos Géza másodszor kopogott özv. Sámsonná lakásának ajtaján. A lakásajtó kitárult, és egy fiatal, karcsú lányt pillantott meg Olajos mosolyogva leemelte kalapját, barátságosan köszönt. Szőke haján megcsillant a délelőtti napsugár. — Borús Eszter elvtársnőt keresem. — En vagyak. Tessék — fe- lelte tartózkodóan a lány. — Beszélni szeretnék magával — mondta mosolyogva a fiatalember. — A Közoktatás- ügyi Minisztériumból jöttem. — Tessék befáradni. — Köszönöm. — Olajos belépett a keskeny előszobába. Eszter becsukta az ajtót, ösztönös mozdulattal megigazította haját. — Talán menjünk a szobába — ajánlotta —, arra tessék. A férfi belépett A kisméretű szoba ízlésesen volt berendezve. Az ablak mellett egy asztal állt, az ajtótól jobbra ruhásszekrény, azzal szentben egy sezlon. Az asztalon könyvek, füzetek halmaza és egy asztali lámpa. — Biztosan a tanulásban zavartam meg — szabadkozott Olajos —, de igyekszem nagyon rövid lenni. — Foglaljon helyet — mondta Eszter, és az egyik kárpitozott szélae mutatott. A fiatalember letette kalapját a sez)orvra és leült. — Krasznai István ügyében kerestem fel — törte meg a csendet Olajcs. Eszter felkapta a fejét. — Történt valami? — kérdez- te ijedten. — Nem, semmi, illetve az történt, hogy kizárták az egyetemről, de ezt maga is tudja... — Igen, ezt tudom — válaszolta a lány. — Kérem, ne lepődjön meg azon, amit most mondok — folytatta a férfi — Tagja voltam én is a fegyelmi bizottságnak, és valahogy nyugtalanít a döntés. Magam részéről ellene szavaztam, de az most nem érdekes. Szeretnék a fiún segíteni, mert az az érzésem, hogy melléfogtunk. Tudok arról, Holub professzor is eljárt az ügyben, de eredménytelenül... — Igen — szólt közbe a lány. — Holubot úgy informál, ták, hogy Istvánnak a fegyelmi előtt már valami rendőrségi Ügye volt. — Erről nem tudok — mondta csodálkozva Olajos. — Én * napokban beszéltem Hahibbal — folytatta Eszter. — A professzor elvtársat az államtitkár úgy tájékoztatta, hogy a fegyelmi és az eltávolítás annak a bizonyos rendőrségi ügynek a következménye. — Ez nem igaz — vágott közbe a fiatalember. — Akkor az államtitkár elvtársat félrevezették. Szó sem volt a fegyelmi tárgyaláson rendőrségi ügyről. Mondja, elvtánsnő, magának Krasznai mesélt a múltjáról? — Igen — felelte a lány. — Négy éve ismerem őt. Pontosan elmondta az apjával vaV> szakítást. Arról nem tudtam, hogy apja nyugatra távozását nem írta be az életrajzába. Ez tényleg könnyelműség volt. De az nem igaz, hogy István szov- jetellanes. Nem kommunista, nem sokat politizál, de egy biztos, mellettünk áll szíweil- lélakkel, és nem ellenség Tudja, 6 tudó6 típus. A tanuláson kívül semmi más nem érdekli. Minden szabad idejét a könyvek között és a laboratóriumban tölti. Kimagaslik közülünk. Tehetség! Nem tudok j ^ában tisztában voltak a hall- mási mondani. 'J gatók, a gyakorlati példákkal — Értem — mondja Olajos. '!azonban sok helyen hadilábon-J, tud a volt ntenyasszo-5 ^ bÍ2ony0s £okig ab. n~ Nem sokat. István nagyon^1 eredt- ho®' nem mélyed- zárkózott. Keveset beszél, nin-5jtek el kellően az anyagban, csenek barátai. Azt tudom,/Látszott ez abból is, hogy a hogy még most is szerelmes a8kötelező és javasolt irodalom— Tudomásom szerint kellett volna. Érmek oka, Azaz, várjon csak. — Eszter5 hogy évközben nem tanultak egy kis ideig gondolkodott. —/néhány csoportban folyamato- Pár napja megismerkedett vé-/wn Jetlemül egy kenyereslánnyal,^ valamelyik étteremben. Mintha/ 1 ■ az tetszene neki. Nagyon egye-jj küUSit & ÍdeRÍleS te)i£6en? Június 5-én ünnepük — Mit tud erről a kenyeres / O podoQOQUSncipOt lányról? * — Csak annyit, amennyit/ Az idén június 5-ón üunepIstván nekem elmondott. —s^iik hazánkban a nevelők napEszter részletesen elmesél te íj át. A kilencedik pedagógus““»‘■“’«a Kvé-ta„, , ... >és vidéken részben június 4-én, — Kérdezhetek valamit? — Ft , ’ szólt zavartan Olajt» Géza. 5 idomba ton. több helyütt pedig — Tessék. «vasárnap, 5-én rendezik a — Maga milyen viszonyban 5 hazafias Népfront, a tanácsok. — Barátok vagyunk. Nem* szakszervezetének helyi szerudvarol, de mindent elmond / vei, valamint a KISZ és a szü- Móg azt is elmondta, hogy aíjiőj munkaközösségek. A peda- kenyereislány, trnnt nó tetszi' gáóguínap a Wemel. /kedő munkát végzett nevelőknek! Olajos elgondolkodott. J** ültetéseket adnak át, s — .Maga szerint — szólalt/. , _ , ..... m eg egy idő múlva - Krasz-*?riiu5gszerte köszöntek majd nai becsületes ember? Olyan,/ »et az iskolák tanulói és 4 altiért nyugodtan felelnsségeí/szülöi munkaközösségek. Ün- lehet vállalni? /népségek lesznek a felsőokt*« — Folytatjuk — ■*tási intézményekben is.
