Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1960. május 2S. DÉR ENDRE: (®£ilLag (id az éjben Szép volt Picinké, s kedves, mint a nyári íény. Pia a fűz vesszeje hajlik s csúfondáros nevetés­Szívemvére is megakadt, a levelet. Rácsapott Picinké, s mari mohón olvasott.. Közbe-közbe sei.. a az ételbe is belekavart nagy ________ _ v íz tükrére, bizony látom Pi- szelesen. Amint végzett, kinyi- ahogyan néztem, s csak las- cinke derekát, s ha csillag fut tóttá a tűzhely ajtaját, s a san> lassan kígyózott fel fe- — • • - levél világot vetett ajkára és jemig a kérdőjel: Hát megcsalt szemére. — Hogyan jöttél? — egyene az éjben, bizony Picinké sze me villog ... Ö, mit nem adtam volna, ha megfoghatom fürge, csepp ke- sedett^fel,^ s rám ^sugárzott, zét, s megsimíthatom ragyogó haját! Örmény leány volt Picinké. Kelet virága. Apja, a dagadt főjegyző nem biciklizni. — Keréken — feleltem, s el­fordultam, lábam kaparászva. — Keréken? Ez a beszéd1 Elhúzom az ételt, s megyünk hasonlított a virágokhoz. De­Még mindig nem tanult reka: mint a tuskó, feje: mint meg? - kérdeztem kedvre de- a sárgatök, s a lába: lőcs. rülve. A szeme eléggé fekete volt —• de mint a tüske. Mégse bántam, hogy rám szúrt vele azon a messzehullott ^°ny nyári délelőttön: — Hé! Lesz-állottam a gépről. — Komádiba mész? — Oda Picinké? S kacag rajtam? — Ráadásul az ablak is kinyílt, s a körorvos — vasalt ruhájú dalia — harsogva csatlakozott a felesége jókedvéhez. Soha olyan lassan nem telt az idő, mint visszamenet. Mint­ha valaki mázsás zsákot csa­pott volna vállamra, oly ne­hezen küszködtem a pedállal... Öcsém, húgom, s a fürge kicsi raj még mindig a falu szélén játszott. t)e irigyeltem őket! De azt is éreztem, hogy ólom­cső a hosszúnadrág rajtam, nem enged a kör felé ... Leül­tem hát odébb a Szillér-tó intettem^ dagadó partján, onnan néztem őket, s * ^ a szívem hasogatta sipogó — De nem ám! — nevetett Picinké, s úgy nézett rám, mintha lány volna s nem asz­Meptanítsz, ugye? Emlékszel-e? Tavaly megígér­ted! — Csakis mellel. Ű kézen fogott. Kifu- _ _____ s zívem a torkom- tottunk sebbel-lobbal az udvar- hangjuk: ba röppent. * ra, én megmarkoltam a nyereg — Vidd ezt is — morogta, s alatt a masinát, sűrű erővel, köszönés nélkül döcögött el. s lemosolyogtam Picinkére, Levél volt Picinkének, kit a mint valami kisdedre: komádi körorvos rabolt fele- — Fél lehet ülni. a vit Lerúgta virágos papucsát, Hat olyan gyorsan sem vit- felf& lődött Z nvereo-be - tem apámnak ebédet, mint ez- reueszKeloaott a nyeregbe, egyszer! Tapostam a pedált, ahogy csak tellett a tizenhat éves dobogó szívemtől. Vidá­Sút a^fa^Sén ízének - hol jobbra, hol balra ja az éj leplét... s húgomnak akik gyermek »STSÄ kÖre' d-ékon äptam, s ben hullani kezdtek a csilla- útón: Ez kell nekem, ez, Ezt kedvelem, ezt, szép maga, szép ruhája, lobogós ingválla ... Nagy kövér könnycseppet csillantatott meg szemem, mint indultam véle, mint a táltos, a megszabdalt venyigeszár... Micsoda hancúrozás kerekedett Észre sem vettem, hogy a há- azon az udvaron! tam mögé lopódzik az alkony, Nyeklett a kezében a kor- csendben, csendben rám borít­— Ez kell nekem, ez, Ezt kedvelem, ezt. Szép maga, szép ruhája, lobogós ingválla... nem engedtem. Pihegett, mint gok, mint a zápor: mintha az a madárka — s tagjai, mint a égi boltozatra ökle pörölyével halté.!. Záporozott az öröm reávágott volna furcsa kedvé- a szívemben, s visszatettem a ben egy óriás. nyeregre, mint a pelyhet. Ám alig engedem el, kikapja a ke­zemből a gépet, s száguld az lag ezernyi fénynyila mind az De takaros volt a Picinké udvaron körbe, biztosan, vidá- én szívemen ejtett sebet. Minden csillagban a Picinké szeme villogott. S a sok csil­ingválla s tarka kötője. Ő ma­ga pedig fürge, mint a tavaszi szél. Nagyot sákoltott, mikor a konyhába futottam, s csepp fakanalat elejtve ölelt meg: — Bandiükám! — kacagta bu- gyogva. S hogy belepirultam az öle­lésbe, rám nézett Picinké, s bogárszemén áthullámzott a zavar. Elengedett, s kezét elé- bem adta tenyérrel. — Nagyot nőttél — mondta csendesedve. Fénylő szemmel fogtam meg öt gyermeki ujját, s ragyogó szemmel méricskélt ő is. *— Tán meg is házasodtál azóta, te? — ütött a képemre gyengén. Megint lángot vetett az ár- cam, s ő megint megzavaro­dott. Csend kezdődött, amely már-már csontom hasogatta, ám Picinké belélelkendezett a csendbe: — Otthon van-e újság? Könnyű kézzel lengettem elő Mai magyar írók regényei, novellái, versei a Magvető Kiadó terveken Az ünnepi könyvhéten öt magyar író új regényét, há­rom verskötetet és Aragon A nagyhét című világsikert aratott művét adja közre a Magvető Kiadó . A regények tematikája vál­tozatos, abban azonban meg­egyeznek, hogy mondanivaló­juk a szocialista eszmeiséget szolgálja. Barabás Tibor EGY CÍMÍRÖ FELJEGYZÉSEI című leg­újabb műve az emlékirat és a regény egybeötvözéséből ke­letkezett. Egy kommunistává fejlődött munkanélküli port­réját rajzolja meg az író. Hő­sének hányódásával egyidejű­leg képet nyújt a 30-as évek Magyarországának társadalmi Erdős László SZÖKEVÉNYE fordulatokban gazdag, izgal­makban bővelkedő történet egy kommunistáról, aki tizen­két évi börtönélet után meg­szökik, s nehezen találja meg magát az illegalitás körülmé­nyed között. A bujkálás, a me­nekülés az üldözők elől igen sok nehézséget okoz, de egy­szersmind alkalom arra, hogy jellemének új oldalai bonta­kozzanak ki. Az ellenforradalom temati­kája jelentkezik Földeák János regényében, a TÉKOZLÖK-ban. A kötet — amelyből részlete­ket közöltek már az irodalmi lapok is — pesterzsébeti fiata­lokról, az ellenforradalomban tanúsított magatartásukról szól. helyzetéről is. «NNNNNNNXXNXNXNNXNXNXNXNNXNXNXXNS VXNXXXXNXNNV* A felszabadulás óta első íz­ben nyúlt időszerű témához Most már letettem a hiába-^rcgényében Kodolányi János, való keresésről. MegittamfiV ALASZUTAK címmel az el­egy fél liter bort búfelejtő-] (Folytatás az 5. oldalról.) madt. Hátha elhamarkodtam a dolgot, nem olvastam fi­gyelmesen végig a könyvet, és csak a levegőt csapkodtam felesleges okvetetlenkedé- semmel. Elővettem a jegyze­tet még egyszer. Ha lehet, még alaposabban olvastam. Nem lettem okosabb! Bosz- szantott a dolog, de még en­nél is jobban az, hogy harag­gal váltunk el. Ilyen csúnyán nem vesztünk még össze so­ha. Estefelé felöltözködtém, be­mentem az irodába. Telefo­non felhívtam a városi párt- bizottságot. — Nincs itthon! — kaptam a titkárnőtől a feleletet. — Hogyhogy nincs? — rek­lamáltam. Délelőtt még nálam járt. — A déli vonattal felutazott Pestre — világosított fel a titkárnő. Hanem azt ő sem tudta megmondani, mikor érkezik haza. Na már most — gondoltam magamban — vagy megsértő­dött, és letagadtatja magát (ezt pedig sohasem tette még meg), vagy csakugyan valami országos jelentőségű esemény történt, és valóban Pestre hi­vatták hirtelen. Másképp nem lehet, mert mondta volna, hogy délben elutazik. Reggel megint kerestem. Híre se volt. Dél felé is ered­ménytelen maradt telefonhí­vásom. fső világháború utáni évekről nek, és visszafeküdtem az/ír Ez a társadalmi regény ágyba. í 1920—21-ben a baranyai há­Az álom csakhamar karjai-/romszögben játszódik. A szer­ba zárt, elaludtam. Nem tu-i dóm, mennyi ideig feküdtemí szinte öntudatlanul, de? arra ébredtem, valaki veri az% ajtót irgalmatlanul és kiabálj Megismertem Endre hang-\ ját azonnal. Kinyitottam az 4 ajtót, ott állt az én barátomJ ünneplőben, gyilkos mosollyal£ az arcán. — Beengednél talán? —i mondta nagy hangon, aztáni mint valami győztes hadve- i zér, besétált a szobába. j — Hát kisöcsém — kezdte* zőnek alkalma nyílik arra, hogy a kor minden fontosabb [társadalmi problémáját és osz- | tályellen tétét bonckés alá ve­gye. A század elejére nyúlik visz- isza Oravecz Paula több kötet­be tervezett családregényének [első része, mely a FAFORGÁ­CSOK címmel jelenik meg .ugyancsak az ünnepi könyv­ihétre. A mai olvasónak igen oktató hangon —, nem oií/an>!s°kat mond el a Faforgácsok — könnyű megdönteni a marxiz-%három testvér életútjának must. Mert ha nem lesznek^ példájával az első világháború ellentétes osztályok, akkor is/ . , , „ lesz, ami előrevigye a fejlö-%elottl .ldokro1' Az irono nem dést. Az emberiség majdZ elégszik meg az események olyan célokat tűz maga elé,/ puszta leírásával, mély pszi- mint a bolygók, csillagoké chológiával ábrázolja szerep- meghóditása, a természet Ze-glőinek tusakodását, sorsukat igazasa, es akkor is lesz ma-S ’ radiság, butaság — itt hatá-% Ais Ferenc, Keszthelyi Zol- rozottan rám mutatott —, amié Ián és Vas litván új verseit ellen küzdeni kell. '/ tartalmazza az a három ver­- Ezt viszont nem te találjsesk6nyv> ameliyei a Magvető tad ki! — vágtam rá kissé dü-\ hősen. — Mit számít az! — neve-: tett Endre. — Ha éppen tudni az ünnepi könyvsátrakban je­lentkezik majd. A második negyedévben a akarod, fent voltam Révainál,i^könyvnapiakon kívül még szá- ő mondta. Na, mit bámulsz?* s tőg jelenik Van meg egy pohár oorod,á J , . mert kegyetlenül megszom-/a Magvető Kiadó gondozasa- jaztam az úton... ‘ban. Levél Lelyefí... sT\osszul esett a maradiság vádjával (illetnem téged, aki barátom vagy, s akit jó orvosnak tartok, ezen­kívül pedig talpig embernek. Nem tehet­tem mást, amikor legutóbbi találkozásunk alkalmából szakmai vitánk kilencven fokos fordulattal világnézeti vitába csapott át, s te magadon kívül kiáltottad arcomba, hogy a fennálló rendeletek végrehajtása lelkiismereteddel állít szembe, mert te gyilkosságnak tartod a terhesség megsza­kítását ... Tisztelet, becsület idős, orvosi gyakorlatban példaszerűen gazdag, tudós kollégáinknak, de ha közülük nyilatkozik valaki így, nem háborodom fel, nem is csodálkozom, jóllehet valóban rejtély előt­tem, hogy az olyan tudománnyal foglalko­zó ember tudatában, mint amilyen tudo­mány az orvosé, hogyan maradhatnak az idealizmus számára ködös foltok. Indulatos felkiáltásodtól már csak egy lépés kellett, s nyakig benne voltunk a vi­ta hevében vallásról, egyházról, nem utol­sósorban pedig a papságról. Te megrög­zött ateistának neveztél — én büszke vol­tam erre, titokban pedig arra kellett gon­dolnom, hogy legjobb barátait, hozzátarto­zóit sem igyekezhet eléggé megismerni az ember. Rólgd például annyi apró-cseprő dolgot tudtam és tudok, hiszen együtt jár­tunk a gimnáziumba, barátokként kerül­tünk az egyetemre, csak később a munka választott el bennünket. Mondom, sok mindent tudtam és tudok rólad, és restel­kedem, hogy nem láttam meg a lénye­gest, a megkülönböztető szakadékot közöt­tünk. A szakmai konferencián örömmel fedeztelek fel a kollégák között, ha jól emlékszem, egy éve nem találkoztunk, volt tehát miről beszélni. Sajnálom is, nem is, hogy eszmecserénk úgy elcsúszott, hogy te az egyház legkedveltebb tanítását vághat­tad a fejemhez. Nem a te orvosi hitvallá­sodat, hanem az egyházét, mely azt pré­dikálja, hogy bűn beleavatkozni a termé­szet rendjébe. Ö, nemcsak a terhesség meg­szakítása gyilkosság e tanítások szerint, bűn a társadalmi rend megváltoztatására törő igyekvés is, mert az is az isteni ter­mészet rendje, hogy van szegény és van gazdag. Isten parancsa pedig erről az, hogy a szegény tűrjön, mert övé lesz a mennyek országa. A gazdag pedig a dog­máktól, az egyháztól védve hizlalja csak gazdagságát a kiszolgáltatottak verejté­kén, vérén... Mindig lobbanékony ember voltál, most is a magas cé volt a kezdőhang va­lahány érved megfogalmazásában. Vitat­koztunk, én pedig döbbenten vettem ész­re kis idő múltán, hogy semmi fáradtság­ba sem kerül »érveid« megingathatóságá- nák bebizonyítása. Ezen csodálkoztam. Hi­szen te a gyógyító csend világában met­szőén éles elme vagy, jó orvos, de ebben a vitában úgy handabandáztál, mint az a matematikából felelő diák, akinek fogal­ma sincs arról, amiről beszélnie kell. Tu­dod, mi jutott eszembe ekkor? Az a májusi délután, amikor egy kölcsönadott köny­vemért reszketve ott álltam az ebédlőtök homályában melletted. Előttünk ösztövér termetű bácsikád ült a süppedő bőrfotel­ben, és rákvörösre gyúlt arccal, irtózva — mintha valami undokságot fogna — tar­totta kezében a tilalmas olvasmányt. A tőlem kapott lila kötésű Zola-kötetet ott találta meg a bácsi a könyveid között, éppen látogatóban járt nálatok, és köteles­ségének vélte szemlét tartani érettségire készülő keresztfia könyvei között. Papot — ha jól emlékszem, apátplébános volt a bácsikád — így dühöngeni még nem lát­tam. Reszkettem a könyvért, míg ő taj­tékzott, te meg lehajtott fejjel, bűntudat­tal eltelve tűrted, hogy szennyiromány­nak nevezze a világirodalom egyik leg­szebb szerelmi regényét, a Mouret abbé vétkét. Próbálkoztam, de a bácsi nem tűrt ellenvetést. Ö volt az első pap, akit meg­gyűlöltem. Tombolása végén kezembe nyomta a könyvet, ezután pedig sürgősen ajtót mutatott. Az ablak alatt hallottam, hogy megtiltotta a velem váló barátko- zást: »Ilyen istentelen kölykökkel pedig megtiltom a barátkozást! Mind ilyenek ezek a proli fattyak!« Erről az epizódról nem beszélgettünk se másnap, se később. Nem hibáztattalak téged, csak sajnáltalak, hogy tizennyolc évesen sincs annyi ítélőképességed, hogy a magad fejével gondolkodj. Nem is hoz­tam szóba a dolgot, mert tudtam, hogy szenvedsz. Ó, nem ettől az esettől! Inkább azoktól a mendemondáktól, melyek sze­rint özvegy édesanyád szépsége az oka an­nak, hogy a pap nagybácsi olyan buzgón látja el az apai tisztet nevelésedben. Te — akkor azt hittem, látszólag — nem vetted észre, mi történik körülötted. Most azt kell mondanom, hogy máig sem tanultál meg látni. Két lelked és lelkiis­mereted van. Hogy megrögzött ateista volnék? Az vagyok! Ezért is vettem bátorságot, hogy ismét kifejtsem véleményemet magáról a vallásról, főként pedig papjairól, akiket te úgy védelmezel. Hm... a terhesség megszakítását gyilkosságnak nevezted, mert így ivó­dott beléd. A pap nagybácsi volt apád helyettese. Nos, nem tartotta gyilkosság­nak a terhesség megszakítását N. falu ifjú káplánja, akit születése megáldott mind­azzal, amit a nők a férfiszépség krité­riumának tartanak? A káplán úrnak sok botránya volt már a papi nőtlensé­get kompromittáló ügyei miatt. Helyez- gették ide, helyezgették oda. Nem sok sikerrel. Ez a mesterségére nézve »szent« férfiú megölte jövendő gyermekét és gyermekének tizenhat éves anyját is. Mert amikor megtudta a szoknyás Don Juan, hogy hódításának új állomáshelyén is következménye lesz, a leányt elvitte a falu nyugdíjas bábaasszonyához, aki szor­galmas templomjáró hírében állt. A »hit«, no meg a felkínált ötszáz forint megtette a magáét... Az út ide vezetett az inté­zetbe, de nem tudtuk megmenteni a fia­tal anyát. Te tudod, mit jelent az avatat­lan beavatkozással bekövetkező vérmér­gezés, különösen ha későn kérik az orvosi segítséget. Szerettem volna elmondani ezt neked, de búcsú nélkül hagytál faképnél. S olvasd csak el a következő esetet: Magányos asszony feküdt hosszú idő óta az osztályomon. Szervezetét a beteg­ség és a magas életkor olyannyira meg­viselte, hogy lemondtunk róla. Csupán emberségből tartottuk benn, mivel csak távoli hozzátartozói voltak és azok is más városokban. Kevés látogatója volt, egy- egy ismerős tért be hozzá látogatási na­pokon. Rendszeresen csupán egy jókora pocakú pap járt be hozzá, később pedig három — a néni bevallása szerint — is­meretlen nő, akit a plébános kért meg, hogy amikor nem ér rá benézni a kór­házba, helyettesítse. Helyettesítették is, és mindaddig nem tudtam mire vélni a nagy buzgalmat, míg azt nem hallottam, hogy a beteg több ezer forintot érő ékszereket őriz fiókjában. Ekkor kezdtem jobban érdeklődni a beteg kilétéről, többet akartam tudni, mint ami egy-egy kórlapon található. Sikerült a nővérek segítségével kibogoz­nom, hogy betegünk egy jómódú tanár öz­vegye. Bár spártai szerénységben élt a néni, lakása valóságos kis múzeum, szép műbútorokkal, festményekkel. Lassan rá­döbbentem, hogy mire jó a pap rendsze­res látogatása és a három istenes öreg­asszony udvarlása... Nem csalódtam. Egy délután, jó másfél órával a láto­gatás előtt a nővér lélekszakadva futott hozzám, hogy agonizál az idős hölgy, s főorvosi engedéllyel ott van mellette a három varjú. Fekete öltözékük után így neveztük el az asszonyságokat. — Mit keresnek itt? — fordultam hozzájuk, miután a helyszínre sietve megállapítottam, hogy igen, ez már a hálál küszöbe, amit a csontvázzá sová- nyodott asszony önkívületében jár. ■— Imádkozunk! — A főorvos megengedte, mivel a megboldogult hűséges leánya volt is­tennek! Mérgemet lenyelve léptem lei a fo­lyosóra, de valami ott tartott az ajtó kö­zelében. Orvos vagyok, nem szeretem, ha valaki megboldogultnak nevez még élő embert, ha az százszor a halállal vergődik is. Meg bevallom, gyanakodtam is. Lé­iéi sétáltam a szoba előtt be-bepillantva az ajtónyíláson. S mit gondolsz, mit lát­tam kis idő múlva? Míg a három hálott- imádkozó közül kettő szemrebbenés nél­kül morzsolta a rózsafüzért valamiféle könyörgő refrénnel, a harmadik ott fog­lalatoskodott a haldokló asszony ágya mellett. A mosdóhoz sietett szappanért. Ekkor értettem meg, mi folyik a szobá­ban. Beléptem. A szikár, fekete ruhás alak már lehúzta a haldokló ujjúról a két vastag jegygyűrűt és egy ékköves férfi­gyűrűt, ami bizonnyal a férjéé volt a másik karikagyűrűvel együtt. Azt hiszed, restelkedtek a haldokló asszony tolvajai? Egyszerre fordultak velem szembe, mint a hárpiák, és bizonygatták, hogy a hal­dokló a plébános úrra hagyta a gyűrű­ket, és azért jöttek, hogy elvigyék, mi­előtt az ékszerek elvesznének! Elöntötte az agyamat a vér, és szokásomtól eltérően kiabálva utasítottam ki a három nőt a kórházból. Távozóban az imént még szap­pannal buzgólkodó gúnyorosan szólt visz- sza, hogy úgyis hiába minden, mert a megboldogult a plébános úrra hagyta ér­téktárgyait. Mit fűzhetnék még az elmondott két esethez? Vond le a következtetéseket te magad. Dr. Élő László ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents