Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

Vasárnap, 1960. május 22. 5 SOMOGYI NÉPLAP Nincs szükség Kötésén ? SOKAT BESZÉLÜNK, ol­vasunk a falu elöregedésének problémájáról, arról, hogy fa­lusi fiatalságunk szűknek ta­lálja szülőhelyét, elkívánkozik onnan, és az első kínálkozó al­kalommal a városba irányítja lépteit, mivel úgy látja, hogy ott szervezettebb, jobb munka-, tehát életfeltételeket talál. A rokonszenvesebb életfeltételek között keresetlenül kínálja magát a művelődésen kívül a sok szórakozási lehetőség ... A napokban Kötésén jár­tunk, a siófoki járásnak ebben az 1305 lelket számláló falu­jában. A község sártengerré dagadt utcáit a termelőszövet­kezet gépei járják. Három csa­lád kivételével tsz-gazda az egész falu népe. A közös va­gyon birtokosai az elmúlt év alacsony termelési eredmé­nyeiből okulva most látnak csak igazán hozzá a kollektív gazdálkodáshoz. A többet és jobbat akarás szándékáról be­szélnek azok a gépek is, alni- ket az idén szerzett be á tsz. Szóval: kiteljesedőben van a közös gazdálkodás, s ki- ben-kiben embersége szerint növekszik a felelősségtudat a közös gyarapodásáért. Mi van ezen túl, mi történik a napi munka végeztével, mi ad segít­séget, ösztönzést ahhoz az át­alakuláshoz, aminek benn az emberben kell végbemennie? Szinte semmi. A jobb eredmé­nyekre törő munka után a tett­vágy valósággal belefúl a falu vendégmarasztaló sarába. Az emberek élik a munka törvé­nyed által megszabott paraszti életet, pedig művelődhetnének, feszegethetnék szellemi látóha­tárukat. Tehetnék, ha a kultu­rális forradalomnak itt is akadnának fáradtságot nem is­merő előbbrevivői. Nincs szük­ség Kötésén a kultúrára, a szó­rakozás nemesebb fajtáinak meghonosítására? A fiatalok vándorkedve azt bizonyítja, hogy az új gazdálkodási forma mellett igénylik az olyanfajta életet, ami a faluba képes szó­lítani a várost, igénylik a színházat, mozit, rádiót, tele­víziót, az újságokat, könyve­ket, az önművelés sokféle ága­zatának kultuszát. Igénylik ezt Kötésén is, de lám, pillanat­kultúrháznak nincs, sok a pa­nasz a berendezésre is. Csak az a kérdés, hová lett évek fo­lyamán a táncmulatságok, la­kodalmak, az esetleges műso­ros rendezvények bevétele. ÍME A VÁLASZ a falu kul­turális életét lemérni szándé­kozó kérdések sorára: — Képtelenség összehozni az embereket egy-egy ismeret- terjesztő előadásra! — Fiatalok nélkül nem le­het semmihez sem kezdeni! — Harmincnyolc óta a kul- túrházban tartjuk a lakodal­makat. (Csodálkozunk, hogy erre mind ez ideig nem jöttek rá népművelési szerveink sem a jelentésekből, sem pedig a működési naplóból!) — Rosszak a székek, nincs rádiónk. Igaz, a tanács' meg­ígérte,. hogy a második ne­gyedévben vesz televíziót. Ez a határidő nemsokára lejár. Különben a tanács most köl­tött néhány ezer forintot a művelődési ház világításának korszerűsítésére. A segítő szándék tehát nyilvánvaló. E válaszok után hadd je­gyezzük fel, hogy 16 tagú kul­turális bizottsága van a köz­ségnek. A bizottság léte, mun­kája viszont alig látható a fa­lu kulturális életében. A koronát e lehangoló kul­turális körképre a látogatá­sunkkor kertjében foglalatos­kodó tanító, a művelődési ház igazgatója, Horváth Pál tette fel. Húszegynéhány éve tanít a faluban, azóta igazgatja a a kultúrházat is, illetve a »lagziközpontot«. Kérdésünkre, hogy milyen színdarabot mutattak be az idén, nagy gondba merül. — Azt én nem tudnám így fejből megmondani. Bemutat­tunk húsvétkor egy darabot, de ... tessék jönni, megnézzük a naplóban, hogy mi volt az. Horváth Pál a kultúrház gazdája, a falu népe művelő­désének felelőse ... Tájékozat­lansága ezért megdöbbentő. A naplóból az derül ki, hogy a földművesszövetkezet színjátszói mutattak be egyet­len darabot, a Nem vagyunk angyalok-at. Bevételükből 20 százalékot fizettek a kultúr- háznak, kifizették a villany­számlát is. Ennek előtte ven­dégszerepeitek itt a balaton- szárszóiak. A »gazda« nem em­lékszik ezekre az eseményekre. Most az a kérdés következik, hogy mi marad akkor Kötésén bizonyítani a kulturális for­radalom jelenlétét. íme eny- nyi: 11 lakodalom, 4 táncmulat­ság (közülük egy műsoros), 3 ismeretterjesztéssel egybekö­tött filmvetítés. Aki még ezután is csodálko­zik azon, hogy negyvenöt fia­talt tartanak számon elvándo- roltként, az szándékosan sü­ketséget és vakságot fogadott az elmaradottságnak, közö­nyösségnek. VÉGKÖVETKEZTETÉSÜNK lehet súlyos, de semmiképpen sem igaztalan: Rossz kezek­ben van elhelyezve Kötcse kulturális életének gondja: Nem ártana úgy összegeznie a fentiek tanulságát a kulturális bizottságnak, hogy ezután ké­pes legyen teljesíteni hivatá­sát. Horváth Pál ugyan azt mondja, hogy »nincs idejük az. embereknek, csak vasárnap, elfoglalja őket a munka, gon­dolnak is azok a művelődés­re!« Gondolnak! Tessék csak kipróbálni, még ha nem si­kerül is mindjárt az elején! Ha a művelődési ház állandó programot kínál azoknak, akik a falu változó életétől már nemcsak a munkát várják, ha­nem valamivel, a kultúrával többet, minden kulturális ese­ménynek lesz elég részvevője! László Ibolya KALÁSZ MARTON: Vonatból Fut, lobog a nyírfa elf ele; kavarog kékezüst levele. Karomat a szélben fürdetem, eltűnődve, nagyon csöndesen. S a szívemre kicsi bú oson ­villan itt meg ott egy fél torony, egymásba fogódzva tenyere táncot jár az erdők serege, fölnevet a táj, majd elmerül... Nem marad - csak arcod egyedül. \ I 01 CL; „-*r ■>. Ruisz György: Váróteremben. PÁKOLITZ ISTVÁN: Zamárdi Micsoda színek! Micsoda pompa! Micsoda játék! Fürge, faágra, százszínű vízre Hajlik az árnyék. Piros nap, kék hab, smaragdzöld bokrok, fehér kis csónak, — Ezerjó íze, drága varázsa van itt a csóknak! Aranyos felhők úsznak az égen egymásba fonva: fehér kísértet hajlik a, vízre: Tihany ó-tornya. Egy margarétán barna bogárka szárnyát kinyitja, már el is rebben, s mint ez a percem, sose tér vissza. KISS FERENC: Tavaszi ének Hanyatt fekszem a földön, nézem a jó időt, a friss eget, mint édesanya szemekékjét bölcsőjéből a kisgyerek. Csöndes jósággal ringat, dajkál, gyógyít a tavasz ereje - a Május édesanyám hangján dalol, hogy daloljak vele! Ki annyit fáztam, dideregtem — maga a puszta akarat elég volna, hogy tiszta lángban megörökítsem magamat, hogy poéta, hogy éhenkórász, hogy önemésztő láng legyek — boldog mégis, mert körülöttem melegednek az emberek! BENCZE JÓZSEF: Holies Mari Holies Mari könnyű szél volt, a szívemen átszökött, most itt játszik, bújócskázik két rezzenő ág között. Holies Mari könnyű szél volt, életemnek * ízt adó, őt csillantja elém miniden éltető ér, tiszta tó. Nyári fának, könnyű ősszel leveleit ejteni. Holies Mari költemény lett nehéz elfelejteni.. . KÖKÉNY LÁSZLÓ: Anyám Anyácskámat, a földnek lányát a hajnal sokszor a mezon érte; dolgos, fiatal lány korában koronát így tett életére. Aranyos, fénylő glóriáját kalászból fonta, semmi kétség. Nem is volt szegénynek szívéb más, csak a vágyott jóreménys Ügy állt sokszor a kapa mellett, hogy a reggel is megcsodálta, nevetni kezdett, s melegségét • ráporozta a dús hajára. Mint paraszt-szobor, élő szobor, állt a harmat csókjából úőve, Választ adva, teste kínját, az előtte pörgő vad időnek. Anyám, te öszes, szent gyümölcsfa elvirágzott, lombhulló jóság, ülök szerető árnyékodban, kutatva testijnk-lelkünk sorsát. nyilag nem találnak meg a fel-íaíJtXXX3űíJö(JíJöíX*JöiXJöCXíCWe*X5^XJeXÍSXJCSS£JCttúXXJí*!^^ soroltakból úgyszólván sem­mit. Pedig 1938 pta áll a mű velődési ház — jóllehet nem így nevezték ezt régebben. Van; könyvtár és mozi. Ezzel a kul turális forradalom kötcsei lel­tára — ami az iskolán kívüli: népművelést illeti — be is fe­jezhető. Rossz a kultúrház nézőtere, kínszenvedés egy előadást vé­gigülni a megrongált székeken. Helyiség hiányában itt helyez­te el a tanács a védőnő-rende­lőt — Ez a történelmi nevezetes­ségű esemény még ezerkilenc- száznegyvenhét tavaszán tör­tént, abban az időben, ami­kor nem voltunk olyan oko­sak, mint mostanában. Tu­dom, mai szemmel szinte már hihetetlennek tűnik, a tények azonban makacs dolgok, és én mint igazságszeretö ember nem mondhatok mást — sza­bályszerűen megcáfoltam a marxizmus tanítását. Igaz, elég szerencsétlenül. 5 nem hosszú időre, csupán né­______ ____--------------7 •........................ _T 7.„77 M ajd rövid szusszanó után még egyszer nekirugaszkod­tam, hátha félreértem, és mégis nyomára akadok az igazságnak. Mondhatom, alapos ember voltam még abban az időben. Kiírtam a nekem nem tetsző részt egy kis füzetbe, majd­nem szó szerint megtanultam, és próbáltam magyarázni így is, úgy is. Mégse tudtam megfelelő következtetésre jut­ná. fittyet hányva az egészségügyi rendtartás idevágó pontjának! BÖJTÉ SÁNDOR, az álta­lános iskola igazgatója, akit elsőként kerestünk fel, restel kedve vallotta be, hogy az idén igen sivár volt esemé­nyekben a falu kulturális élete. Ok: Nincsenek fiatalok. Pedagó- gus mondta, hinni kell... Deg ebben az esztendőben tizenegy lakodalom volt a faluban. Illet­ve ennyit tartottak a művelő­dési házban (!) Ha fiatalok nincsenek, az idősebbek lako- daímaznak? Különben az; iménti tényről úgy beszélnek; a kötcseiek, mintha a világ: legtermészetesebb dolga volnál tehettem volna egyebet Yí. An*. 1.- A,,,, ..ni ervrm nil, a művelődési hazat azért fenn­tartani, hogy legyen hol meg­rendezni a hét határra szóló lag- zikat — esetenként 300 forint terembérért és a villanykölt- ség megtérítéséért. Ha mozi- előadásos napra esik a frigykö tés, az sem baj! A bérlő kifizeti 1 a mozi eszményi bevételét, és a mozi szívesen lemond az: az előadás megtartásáról. A színpad mögött ott a konyha.)! Lakodalmas időkben ki kelli pzt használni. Nyáron az} idénynapközi is innen kapja} élelmezését. Mivel töltik idejüket a rá-| érő emberek? Unaloműzőnek* ott a kocsma, a kuglipartik, biliárdozás. A repertoár mind-^ össze a .pingpongozással és lakkozással bővült. Rádiója Bi-g hány napra, de azért el kell ismerni, ez nem csekélység, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy manapság ilyesfajta akciók semmiképpen nem sikerülnek, még olyan embereknek sem, akik magu­kat okosabbnak tartják ná­lam. A dolog ott kezdődött, hogy teljesen váratlanul ágynak es­tem valami influenza járvány csúfos támadása miatt. Agg­legény voltam, senki kutyá­ja, magamra hagy ottan iz­zadtam a dunna alatt a kal- mopirinektől és a forró som­lai bortól. Unalmamban mit min­den könyvet sorra olvastam, ami éppen a kezembe került, így kezdtem el lapozgatni — akkor először — Lenin Állam és forradalom című füzetét. Nem kevesebb érdeklődéssel forgattam a lapokat, mint ha izgalmas regénybe kezdtem volna bele. Ami a könyvben írva volt, azt én elfogadtam rögtön, annyira kézzelfogha­tó igazságnak tartottam ... Szinte úgy voltam vele, hogy majdnem kimondtam magam­ban: tudtam én ezt már ed­dig is, csak nem tudtam vol­na így megfogalmazni. Csupán a könyv vége felé kezdődött a baj, amikor a tár­sadalmi fejlődés rugóit bon­colgatta Lenin. Ekkor az át­kozott hitetlenség gyökeret eresztett bennem. Sehogy se tetszett ugyanis a végső kö­vetkeztetés. Elolvastam több­ször egymásután, mindhiába. nyik? — kacsintott rám, ami­kor észrevette, hogy a bor láttán elmosolyodom. — Hát bizony itt nagy baj van — mondtam halálos ko­molyan, és megszorítottam a könyvet, amit olvastam. — Orvos volt? — kérdezte akkor aggodalmasan. — Nem velem van a baj, öregem, hanem ezzel itt! — mutattam a bordó kötésű fü­zetre. Elvette, megnézte a címet. — Na, folytasd. Nem szólok bele. — Az eddigi fejtegetéssel nincsen semmi hiba, csak amikor a kommunizmushoz elérünk. Mert mint tudvalé­vő, a kommunizmusban meg­szűnnek az osztályok, egysé­ges társadalom alakul ki. Márpedig ha nem lesznek egymással szembenálló osztá­lyok, nem lesz, aki összecsap­jon. Akkor aztán vége a fej­lődésnek, Ez pedig, úgy hí­r GERŐ JÁNOS: Megdöntöttem a marxizmust Amint így kínlódtam ma­gamban, egyszer csak kopog­tatást hallottam, majd nyí­lott az ajtó, és belépett az én jó barátom, Endre. Egy üveg bort varázsolt elő az aktatás­kájából, mosolyogva az ágyamhoz lépett, és így kezd­te: — Kerestelek, de a titkár­nőd azt mondta, haldokolsz. A Nemzeti Parasztpárt vá­rosi titkára voltam abban az időben, Endre pedig a Kom­munista Párté. A közös har­cok barátokká tettek ben­nünket, s nem múlt el olyan hét, hogy legalább egyszer- kétszer meg ne látogassuk egymást. Szerencsére vagy szerencsétlenségre, ellentétes természettel áldott meg min­ket a sors, ő hirtelen haragú, túlságosan nyíltszívű ember volt, én meg csendesebb, kis­sé cinikus és gúnyolódó. Ez pedig éppen elegendő volt ah­hoz, hogy alkalomadtán ala­posan összevitatkozzunk, hogy aztán újra kibé­külhessünk, és kezdjük az egészet elölről. —, Mi van veled, te narod­Abban a pillanatban elkomo- rodott, mint akit halálosan megsértettek. — Szóval ez nem tetszik? — Nem arról van szó, hogy nem tetszik — kezdtem ma­gyarázkodni —, egyszerűen nem értem az egészet. Mert azt írja itt Lenin, hogy a tár­sadalmat a fejlődés viszi elő­re ugyanúgy, mint ahogy a természetben. összecsapnak az ellentétek, a régi és a szü­letőben lévő, ebből jön létre az új. Vagyis így halad előre a világ. — Na és? — kérdezte End­re vésztjóslóan. — Talán nem így van? — De igen. — Hát akkor? Mit sütöttél ki azzal a pihent narodnyik eszeddel? Határozottan sértve éreztem magam. Mert ilyen hangnem­ben ugyebár nem lehet esz­mecserét folytatni. Ha így kezdjük, tíz perc múlva egy­más fejéhez vagdossuk a po­harakat. ó is észrevette, hogy túl éles volt a hangja. Csende­sebben kezdte: szem, teszerinted is lehetet­len. — Ugyan, te kis naiv! — nevetett fölényesen Endre. Átvette a füzetet, olvasni kezdte. Ott, ahol én aláhúz- gáltam a sorokat. Némán vártam., figyeltem az arcát. Be kell ismernem, roppant kellemes érzés volt látni, hogy percről percre sá­pad, egyre jobban beletemet­kezik az olvasásba. Mert sér­tegetni könnyű, de ha tények­kel kerül szembe az ember, ott a nagy hang nem bizonyul elegendő ’ fegyvernek. Márpe­dig itt nagyon is kézzelfogha­tó tényekkel került szembe az én Endre barátom. Hogy erőt gyűjthessen, fel­bontottam a bort, töltöttem. Elfogadta szó nélkül. Majd. folytatta az olvasást nagy buzgalommal, ahol abbahagy­tam. — Khm ... Wmm — köszö­rültem a torkom hosszú hall­gatás után. — Szóljál már va­lamit, roppant kíváncsi va­gyok a véleményedre. Endre rám nézett rosszal­lóan, s így szólt: — Kérlek, ez nem olyan egyszerű. Légy egy kis türe­lemmel! Türelemmel voltam, öt per­cig. Vagy talán tízig. De ak­kor már belém bújt az ördögi vissza akartam fizetni a sér­tegetésekért. Most már én kezdtem: — Na, kis naiv! Most hall­jam a hangod! Mert vagy igaz barátocskám, hogy mió­ta a világ világ, az ellentétek viszik előre, és ez így lesz ez­után is, vagy nem igaz, és a.kkor mégdűlt az egész elmé­let. — Az nem dűlhet, . meg, mert te itt okoskodott —* vágta rá ingerülten Endre. — De azt csak belátod, hogy az én kérdésfeltevésem jogos? — Belátni éppen belátom, de csak nem gondolod komo­lyan, hogy Lenin nem tudta azt, amit te itt két pohár for­ralt bor között kisütöttél? Lehet, hogy ő tudta, de azt látom, hogy te nem tudod. És ebben a könyvben nincs is felelet az én kérdésemre. Márpedig, amíg engem meg nem győztek az ellenkezőjé­ről, addig azt kell mondanom, megdöntöttem a marxizmust. — Mármint te? — Amint látod! — Azzal a paraszteszeddel? — Pontosan azzal. — Ez csak olyan narodnyi- kizmus. Hülye harmadikutas gondolkodás. — Ez meg gorombaság. Ez­zel leplezed, hogy nekem van igazam. Egyre csapkodtuk egymás­hoz a sértéseket, míg végül is Endre megdühödött, bevág­ta rám az ajtót. Előbb csak nevettem, Örül­tem a győzelemnek. Mert hogy teljes győzelmet arat­tam, abban egy percig sem kételkedtem. Hiszen Endre semmi ellenérvet sem tudott felhozni az én állításom meg­cáfolására. Később azonban lelkiismeretfurdalásom tó­(Folytatás a 6, oldakm.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents