Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-21 / 119. szám
m SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1960. május !t fl Szovjetunió kormánya továbbra is mindent megtesz, hogy javuljon a nemzetközi légkör és jobb kapcsolatok alakuljanak ki az államok között Nagygyűlés a berlini Werner Seelenbinder-esarnokban Berlin (MTI). Nagy-Berlin- ben a Werner Seelenbinder- esarnokban pénteken délután rendezték meg a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának nagygyűlését. A csarnokot zsúfolásig megtöltő közönség lelkes éljenzése közben vonult be a Berlinben tartózkodó szovjet küldöttség, élén N'. Sz. Hruscsovval, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökével, továbbá a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának elnöksége, valamint az NDK kormányának és a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának vezetői. A két nemzet himnuszának elhangzása után Erich Correns professzor, a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsa elnökségének elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd átadta a szót N. - Sz. Hruscsovnak. Hruscsov elvtárs beszéde íme, ismét találkozhatunk önökkel, JNTémetország történetében az első munkás-paraszt állam fővárosának lakosaival — kezdte beszédét N. Sz. Hruscsov. — Engedjék meg, hogy a saját nevemben és a kíséretemben lévő elvtársak nevében forró köszönetét mondjak a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának és az NDK kormányának azért a meghívásért, hogy Párizsból Moszkvába hazatértünkben ellátogathassunk Berlinbe. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak és az egész népnek a nevében forró testvéri üdvözletemet tolmácsolom Berlin lakosainak és az egész Német Demokratikus Köztársaság lakosainak, akik kitartó, szorgos munkával építik a szocializmust az NDK területén. Külön elismerésemet tolmácsolom Ebert elvtársnak, Berlin főpolgármesterének és Berlin lakosainak azért a rendkívül megható, meleg, szívélyes fogadtatásért, amelyben mindnyájunkat részesítettek itt, Berlinben. Mindenütt orgonavirág köszöntött bennünket, amerre elhaladtunk. . Forró köszönet ezért a szívélyes fogadtatásért. Ebben kifejezését látom a Szovjetunió iránt érzett forró szeretetnek. Látom, hogy forró szeretet nyilvánul meg a mi kommunista pártunk iránt, a mi marxista—kommunista eszméink iránt és a mi népeink iránt, amelyek kemény munkával építik a kommunizmust. Párizsiban létre kellett volna jönnie a kormányfők találkozójának. E találkozót az egész világ reménykedve várta. Az egész világ azt várta, hogy ezen az értekezleten el fogják dönteni a rendkívül fontos kérdéseket és hozzá fognak látni a fő problémák megoldásához. A világ azt remélte, hogy ez az értekezlet a nemzetek békés együttélése elveinek megfelelően fejeződik majd be. Sajnálatos módon, az Egyesült Államok uralkodó köreinek agresszív magatartása miatt az értekezletre nem került sor. Az egész világ tudja ezt, s bárhogy foaidorkodjanak is az amerikai diplomaták, hogy másra hárítsák bűnüket, az igazság mindenképpen győzni fog! A Szovjetunió nagyon kitartóan, gondosan készült az értekezletre, semmiféle katonai riadót nem rendeztünk, semmiféle katonai gyakorlatot nem rendeltünk el és semmiféle felderítő katonai repülést nem végeztünk. Mi a leggondosabban és a legőszintébb szándékkal készültünk a konferenciára. A nyugati résztvevők azonban egészen másképp jártak el. Nekik is ugyanezeket a nézeteket kellett volna képviselniük és — habár az értekezletet illetően riadójeleket kaptunk —. mégis azt gondoltuk, hogy a józan ész diadalt arat. Azt reméltük, hogy normális feltételek jönnek létre ezen az értekezleten, s ezek elősegítik a bonyolult nemzetközi kérdések megoldását. Az Egyesült Államokban a felszín alatt bonyolult harc folyt a különböző politikai erők között, s ez súlyos aggodalmat keltett. Önök emlékezni fognak rá, hogy amikor visszatértem az egyesült-államokbeli utazásomról, már beszéltem erről. Már akkor sem siettük el a dolgot, hogy bizonyos kérdésekre végleges választ adjunk. Már akkor is élénk figyelemmel kísértük, vajon az. Egyesült Államokban a fegyverkezés, a hidegháború, vagy pedig a békés együttélés hívei aratnak-e győzelmet. Már akkor is hangsúlyoztam, hogy az Egyesült Államok elnökének nehezebb a helyzete, mint az enyém. Ami hazánkat illeti, ott a bel- és külpolitikánkról egyaránt a párton, a szovjet kormányon, valamint a népen belül is teljesen egységes vélemény uralkodott. Az Egyesült Államokban azonban vannak olyan erős és befolyásos körök, amelyek nem akarják a hidegháború megszüntetését. Ezek az elnök közvetlen környezetéhez tartozó körök nyomást gyakorolnak az Egyesült Államok elnökére. És most már itt van ennek az eredménye. Ahelyett, hogy előmozdítottak volna a megegyezést a leszerelésben, az atomkísérletek megszüntetésében, a német békeszerződés megkötésében és ezzel a nyu- gatberlini kérdés megoldásában, az Egyesült Államok elnökének tudtával katonai felderítő repülőgép tört be hazánkba. Képzeljék el, elvtársak, közvetlenül az értekezlet előtt, a kormányfők találkozójának előestéjén, amikor úgy gondolhatnék — a legnagyobb elő- vigyázatra lett volna szükség minden érdekelt fél részéről, nehogy megrendítsék a bizalmat és meghiúsítsák az értekezletet, szinte vezényszóra provokációs, fenyegető beszédek hangzottak el. E beszédekben barátságtalan szavakkal illették a Szovjetuniót és a szocialista országokat. Éles és arcátlan beszédet mondott Herter, Dillon és Nixon úr. Világos volt, hogy ezek a szónokok teljesen összhangban vannak egymással. Az Egyesült Államok elnöke sajtóértekezletén csatlakozott hozzájuk, s kijelentette, hogy e beszédé az Egyesült Államok politikáját fejezik ki. A legrosszabb feltevéseink igazolódtak a tekintetben, milyen az erők megoszlása az Egyesült Államokban. Minden amellett szólt, hogy az Egyesült Államok kormánya semmiképpen sem óhajtja a problémák megoldását. Arra törekedett, hogy ne jöjjön létre az értekezlet, sőt mindent megtett, hogy újabb ürügyet találjon a kapcsolatok elmérgesítésére, s a végletekig felizzítsa a helyzetet és megfossza a találkozót a normális feltételektől. A szovjet kormány azonban kitartóan és állhatatosan a békére törekszik. Még a legkisebb lehetőségeket és esélyeket Is készek vagyunk kihasználni. Ügy éreztük, hogy még van reményünk, s továbbra is készültünk a találkozóra. A Pentagon politikusai elhatározták, hogy megismétlik az agressziót, s a kémrepülőgép legközelebbi behatolását éppen május elsejére, a proletariátus ünnepére időzítették. De itt azután valami más eredmény született, mint ahogyan azt ők előre elképzelték. A repülőgép felszállt, de támaszpontjára már nem érkezett vissza. Nézzük csak meg, hogy mit műveltek. Hitszegés volt ez. Gyakran megismétlem ezt a szót, mert nagyon nehéz rá más szót találni, amely olyan pontosan kifejezné az amerikai államférfiak kalandor politikájának esztelenségét. Csak arcátlan és gőgős emberek gondolhatják, ha az ő egükön idegen repülőgépek jelennek meg, akkor ők azonnal atombombázógépeket küldhetnek, de az ő repülőgépeik nyugodtan megsérthetik más országok légiterét. Eddig is így cselekedtek és most is sokszor így tesznek. Az ellenségnek azonban sohasem fog sikerülni, hogy behatoljon a Szovjetunió légiterébe. Ha megteszi, akkor itt a pusztulás vár rá. Nekünk nem az a véleményünk, hogy az amerikai katonai klikknek ez az agresz- szív cselekedete a háború közvetlen előjele lenne. Ez a cselekmény sötét és gonosz szenvedélyeknek gyümölcse és azzal, hogy a repülőgépet lelőttük. továbbá, hogy ezt az agresszív akciót ilyen élesen a közvélemény ítélőszéke elé vittük, lehűtjük a hidegháború forrófejű lovagjait. Elvtársak! Hazánk ellen provokációt követtek el, mi mégis elutaztunk Párizsba, bár voltak olyan gondolataink, hogy talán nem kellene oda utazni, hiszen az amerikaiak a repülőgép-üggyel nyomást akartak gyakorolni a Szovjetunióra és helyzetét gyengíteni próbálták. Eisenhower elnök, Herter, Nixon és különösen Allan Dulles nyilván már előre mosolygott, amikor a párizsi kormányfői értekezletre gondolt. Eisenhower — úgymond — Hruscsovra néz majd és azt gondolja magában: »Maga csak beszéljen. Az amerikai repülőgépek berepültek a Szovjetunió légiterébe, ön semmit sem tudott tenni ellene és mégis eljött Párizsba. Következésképpen ön nem lesz képes olyan határozottan követelni a megegyezést, a leszerelést. De az névet á legjobban, aki utoljára nevet. A repülőgépet az első rakétával lelőttük. (Nagy taps.) Ahhoz a politikához híven, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget és harcoljunk a békéért, elmentünk Párizsba. Elhatároztuk, hogy összejövünk a kormányfőkkel és kijelentjük: az a politika, amelyet az Egyesült Állatnok folytat, nem ve-, zethet megegyezéshez, hanem kiélezi a nemzetközi helyzetet és meghiúsítja az esetleges megállapodást. Kormányunk elhatározta, hogy az Egyesült Államok kormányától legelőször is megkérdezi: elítéli-e cselekményét vagy sem? Ha elítélj, ha az Egyesült Államok kormánya elismeri azt az agressziót, amelyet a Szovjetunióval szemben elkövetett, ha megbünteti a bűnösöket és bocsánatot kér tőlünk, hajlandók leszünk leülni a kerékasztalhoz, és a szükséges megegyezésért tevékenykedni. Az előzetes értekezleten keményen és határozottan kifejtettük álláspontunkat de Gaulle francia köztársasági elnöknek, Macmillan angol miniszterelnöknek és Eisenhower elnöknek. A Rabbit már önök is tudják. Eisenhower kibúvókat keresett és fél beismerést tett. De komoly politikai dolgokban sem a felemás intézkedések, sem a fél beismerések nem javíthatnak a helyzeten. Ha a Szovjetunió ilyen helyzetben kész lett volna részt venni a csúcsértekezleten, akkor precedenst teremtettünk volna és az amerikai szolda- teszka azt hihette volna, hogy neki mindent szabad, s az erő nyelvén beszélhet velünk. Ilyen körülmények között nem jelenhettünk meg a kormányfői értekezleten. (Taps.) Elvtársak! Minden becsületes ember belátja, aki pedig ma nem érti, az okvetlenül meg fogja érteni, hogy nem a Szovjetunió hibájából hiúsult meg az értekezlet. A csúcsértekezlet megfenek- lése természetesen minden jóakaraté embert elszomorít. Ezért, amikor a május 16-i előzetes találkozón világossá vált, hogy az amerikai kormány elhatározta a csúcsértekezlet meghiúsítását, azt javasoltuk, hogy a konferenciát kedvezőbb időpontra halasz- szuk el. Ügy gondoltuk, legjobb lenne a konferenciát hatnyolc hónappal elhalasztani, amíg lehiggadnak a szenvedélyek. Az általunk megadott időpont a nyugati sajtóban különböző feltételezésekre adott alkalmat. Azt mondották, talán az az oka, hogy az Egyesült Államok fél év múlva új elnököt választ. Mi viszont nem úgy vetjük fel a kérdést. Nem tudjuk, ki lesz az új elnök és milyen politikát folytat majd. Lehetséges, hogy az új elnök idején is a Pentagon reakciós erői határozzák majd meg a politikát. Mi csak a magunk nevében beszélhetünk. Realisták vagyunk és soha nem vagyunk hajlandók kalandorpolitikát folytatni. A helyzet a Szovjetunióban és a szocialista tábor valamennyi országában igen jó, szilárd és napról napra tovább fog javulni. A Szovjetunió azt javasolta, hogy a csúcsértekezletet hatnyolc hónap múlva hívják ösz- sze. Ha nem értünk szót az Egyesült Államok mai vezetőivel, vagy az Eiserthowert követő elnökkel, akkor megvárjuk a következő elnököt. De nem fogunk soká vajmi a második világháború maradványainak felszámolásával, a német békeszerződés megkötésével és ennek alapján a nyugat-berlini kérdés rendezésével. Ha a nyugati hatalmak nem tanúsítanak erre hajlandóságot, kénytelenek leszünk azokkal az országokkal együtt keresni a megoldást, amelyek valóban szívükön viselik az európai béke megszilárdítását és készek aláírni a békeszerződést. Elvtársak! Most amikor az Egyesült Államok hibájából Párizsban nem volt csúcsértekezlet, egészen természetes az a kérdés, vajon milyen lesz a legközelebbi hat-nyolc hónapban a Szovjetunió és a varsói szerződéshez tartozó összes szocialista ország politikája. Nem beszélhetek minden szocialista ország nevében. Tanácskoznunk kell erről a kérdésről a baráti államok kormányaival. Ezt meg is tesz- szük, amiként már elmondottam tegnap, amikor Berlinbe érkeztem. Mégis mi az, amit kétségtelennek lehet tartani a Szovjetunió és a varsói szerződés többi országainak politikája szempontjából. Azt, hogy nem teszünk semmi olyasmit, ami kiélezné a nemzetközi helyzetet és visszavinne bennünket a hidegháború legsötétebb időszakába. Ellenkezőleg, a Szovjetunió kormánya továbbra is mindent megtesz, hogy javuljon a nemzetközi légkör és jobb kapcsolatok alakuljanak ki az államok között. Szándékunk, hogy továbbra is követjük a szocialista és a kapitalista államok békés együttélésének lenini irányvonalát, a nemzetközi feszültség enyhülésére, leszerelésre, a vitás kérdések békés megoldására törekszünk. Vajon eltűnt-e például a leszerelésnek és az új háborús, veszély kiküszöbölésének a problémája? Természetesen nem. A legutóbbi események csak fokozták eltökéltségünket, hogy törekedjünk e kérdés gyökeres megoldására. Mindenki előtt világos, hogy a nemzetközi légkör megjavításában és a normális államközi kapcsolatok megteremtésében a teljes és általános leszerelésnek döntő szerepe lehetne. A leszerelés a kérdések kérdése. Hruscsov ezután a német békeszerződés megkötéséről s az ettől elválaszthatatlan nyugat-berlini kérdésről szólt Tegnap tüzetesen megvitattuk ezt a kérdést a Német Demokratikus Köztársaság vezetőivel. Ismételten megállapítottuk, hogy a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köztársaságnak ebben és más kérdésekben azonos a véleménye. A jelenlegi helyzetben nincs más kivezető út, mint az, hogy békeszerződést írjunk alá a két ténylegesen létező német állammal, s így végre pontot tegyünk a második világháború végére. Ezen az alapon megszűnnék Nyugat-Berlin megszállása. Erre mi azt javasoltuk és javasoljuk, hogy Nyugat-Berlint nyilvánítsuk szabad várossá. Manapság, valóban furcsa a hehvet. A Hitler-ellenes kcali- ció államainak öt évnél valamivel több időre volt szüksége, hogy szétverjék a fasiszta Németországot. A német béke- szerződés megkötésére viszont 15 év is kevésnek bizonyult. Ez a helyzet annál tűrhetetlenebb, mivel Nyugat-Német- országban évről-évre fokozódik azoknak a köröknek a befolyása, amelyek nem vonták le a múlt háború tanulságait, nem nyugodtak bele a hitleri Németország leverésével kialakult helyzetbe. Az óceánon túl teljes támogatásra lelnek ezek a militarista körök, amelyeknek érdekeit oly nagy buzgalommal védelmezi Adenauer kancellár. Adenauer a szíve és a lelke e körök agresszív politikájának. Nem véletlen, hogy Amerika legreakciósabb körei magasztalják Adenauert, mint a kommunizmus ellen indított kereszteshadjárat legfőbb szervezőjét. Adenauer nyilván képtelen megérteni, hogy ma már más idők járnak. A szocialista országoknak mindenük megvan nemcsak az önvédelemhez, hanem ahhoz is, hogy megsemmisítő csapossal válaszoljanak, ha az agresszo- rok egy új háborút próbálnának kirobbantani. Ezért Adenauer , úr, ne örüljön annak, hogy — mint egyes amerikai újságírók mondogatják — sikerült az amerikai külügyminiszter tisztségére vergődnie. Ez a helyzet nem tart örökké. Egyszer az amerikaiak is megértik a dolgok lényegét. A nyugatnémet kancellár sokat tett, hogy meghiúsítsa a csúcsértékezletet, s most valószínűleg káröröm tölti el. Jellemző módon most jutalmul azt követeli, hogy szüntessék meg Nyugat-Németország fegyverkezési korlátozásait, amelyeket a hírhedt párizsi szerződések szabtak meg. Az amerikaiak ebben kezére j árnak. Ha már a béke és a nemzetközi együttműködés ellenségeiről van szó, hadd említsem meg Brandt urat, Nyugat-Berlin hangoskodó polgármesterét. Néha-néha túl harciasán hadonászik ez az úr! Brandt a napokban kijelentette, hogy Nyugat-Berlinnek alkalma lesz »akaratát nyilvánítani« és egyesülni »a szövetséges köztársaságban élő barátaival«, vagyis Nyugat-Né- metországgal. Nem szabad azonban megfeledkeznünk róla, hogy Nyugat- Berlin a Német Demokratikus Köztársaság területén van és megsemmisítő módon visszaverünk minden nyugat-németországi kísérletet Nyugat-Berlin meghódítására. Mi arra számítottunk, hogy a csúcsértekezlet közelebb hozza a rendkívül fontos nemzetközi problémákat, köztük a német békeszerződésnek a megoldását. Mit tegyünk most a kialakult helyzetben? A Szovjetuniónak és a többi békeszerető országnak természetesen most teljes erkölcsi joga van rá, hogy újabb halasztás nélkül megoldja ezt a kérdést, úgy, hogy aláírja a békeszerződést a Német Demokratákul Köztársasággal. Ezzel megoldódnék Nyugat- Berlin problémája is. Felvetődik a kérdés: nem jött-e el már most az ideje, hogy megkössük a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, hiszen annakidején ugyanígy járt el az Egyesült Államok is, amikor egyoldalúan . békeszerződést kötött Japánnal. Ezt megvizsgáltuk. Nos, az alábbi következtetésre jutottunk. Bízunk benne, hogy bár a reakciós erők meghiúsították a csúcsértekezletet, a békeszerető erőknek a béke megszilárdításáért, és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való rendezéséért világszerte kibontakozó harca a béke erőinek győzelmét hozza a háború és az agresszió erői fölött. Szeretnők hinni, hogy hat-nyolc hónap múlva meglesz a csúcsértekezlet. Ilyen körülmények között van értelme várni még egy kicsit és megkísérelni, hogy mind a négy győztes hatalom együttes erőfeszítésével találjunk megoldást a régóta megérett kérdésre: a békeszerződés aláírására a két ténylegesen meglévő német állammal. Így tehát a német békeszerződést és ezen belül Nyugat-Berlin kérdését illetően a jelek szerint a kormányfők találkozójáig fenn kell tartani a jelenlegi helyzetet, ez feltehetőleg hatnyolc hónap múlva meglesz. Nemcsak azért jutottunk arra a következtetésre, hogy e határidőig összeülhet a csúcsértekezlet, mert magunk tettünk ilyen javaslatot, hanem azért is, mert ehhez: a javaslathoz tulajdonképpen a három nyugati hatalom kormányfői is csatlakoztak május 18-i közleményükben. Ügy gondolom, helyesen értenek bennünket mindazok, akik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése politikájának hívei. De ismételten figyelmeztetnem kell tárgyalófeleinket, hogy sem a Szovjetunió, sem a Német Demokratikus Köztársaság nem hajlandó a végletekig várni, hogy kedvező szél fújjon a német békeszerződés megkötéséhez. Nem szabad visszaélni tartós türelmünkkel. A békeszerető országok nem engedik meg, hogy örökössé váljék a. nyugat-berlini megszállási rendszer. Elvtársak! Mielőtt elutaztam volna Párizsból, igen érdekes beszélgetést folytattam a nyugatnémet munkások küldöttségével. Nümbergből jöttek. Elmondották nekem, hogyan élnek, hogyan harcolnak a békéért. Helyeselték a Szovjetunió békeszerető politikáját. Hruscsov ezután elmondotta; hogy a nürnbergi munkások kérdésére ismertette a szovjet népgazdaság helyzetét. Beszélt nekik a négy és fél tonnánál is nehezebb szovjet űrhajóról; Szólt a hétéves tervről, amelyet a szovjet nép .eredményesen teljesít. Ismertette a Legfelső Tanács májusi ülésszakának határozatait: törvényt hoztak a munkások és alkalmazottak adóztatásának megszüntetéséről, a munkaidő további csökkentéséről. Nincs már messze az az idő, amikor a szovjet emberek életszínvonala lesz világviszonylatban a legmagasabb. Örömünkre szolgálnak a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak a szocialista építőmunkában elért nagy sikerei, s az önök eredményei is, kedves berlini elvtársaim — folytatta Hruscsov. Nekünk béke kell! Erőinket nem kímélve harcolni fogunk a nemzetközi feszültség enyhítéséért, kitartóan és állhatatosan tárgyalni fogunk a nyugati hatalmakkal e célért. De nem engedjük, hogy az imperialisták az erő nyelvén beszéljenek velünk. Feladatunk: leleplezni az agresszorok cselszövéseit, fokozni a népek éberségét, méginkább eggyé forrasztani a béke nagy és nemes ügyének harcosait. Napról napra növekszik a hatalmas szocialista tábor ereje, ámde a gazdagság nálunk sem hull az égből, hanem a munkások, a parasztok,' az értelmiségiek millióinak szívós munkája nyomán születik meg. De az, amit kezünkkel, eszünkkel és szivünkkel teremtünk meg, az háromszorosan értékes az embernek, s az az egész nép közkincse — mondotta Hruscsov, majd beszédét a német és szovjet nép barátsága, a kommunizmus győzelme éltetésével fejezt« be.
