Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-21 / 119. szám
Szombat, 1960. május 2L 3 SOMOGYI NÉPLAP A C-műszak kiszesei Amikor Loginov elvtárs Textilművekben történt látogatásáról tudósítottam, megállítottak a C-műszak lányai: Kunvári Zsuzsa, Rajczi Gizella és Friss Magdolna. Azzal vádoltak, hogy állandóan csak az A- meg a B-műszakról írunk, s róluk bizony elfeledkezünk. Nos, Zsuzsa, miről írjak? Ezt kérdeztem Kunvári Zsuzsától az üzemben, amikor éppen a C-műszak lányai álltak a gépek mellett. Zsuzsa elpirult, zavarba jött. Hiába fordult el Illés József, az alapszervezet titkára, hogy hátha úgy jobban megy a nyilatkozás, nem akart megszólalni. Viszont Diós Piroska már mondott érdekeset. — Nincs meg az összhang a tagság között És nincs egy csepp vitatkozó szellem sem a gyerekekben. Ezt egyébként Friss Magdi is alátámasztotta, aki így beszélt az alapszervezet munkájáról: — Nem készítettünk önálló ban nem sok ímivaló akad a C-műszakról. Kunvári Zsuzsa nem tudott konkrét adatokat mondani, Kubacska András, a Textilművek KlSZ-szervezeté- nek csúcstitkára viszont úgy vélekedik, hogy a C-sek még városi viszonylatban is az elsők között állnak. Néhány példa csupán. — Az üzemben elsőként 55-en kapták meg az Ifjúság a szocializmusért próba jelvényeit, egyöntetű lelkesedéssel csatlakoztak a házon belüli -»negyven társadalmi munkaórát-« mozgalomhoz, melynek elvégzését ingyenes kirándulással és ezer forinttal jutalmazza a' KISZ-bizottság, az előfonóban hulladék- és minőségi ellenőrzést vezettek be, egy brigád műszakkezdés előtt pedig arra ügyel, hogy senki ne menjen előbb el. A lánccsévélő üzemrészben nagy tettre készül Ács Erzsébet és brigádjának három tagmunkatervet, hanem azt, amit ja. Szeretnék elnyerni a szo- «•fentről-« javasoltak, ellenvetés nélkül elfogadtuk. Pedig... — Hát ha nem tetszett, miért fogadták el? Üjra Diós Piroskáé a szó. — Ha más nem szól, én bizony nem szólok. No lám, itt lesz valahol a hiba Mindenki a másikra vár... De menjünk csak tovább. — Eddig nem volt kultúr- csoportunk, csak kultúrfelelő- sünk. Most fordítva van, mert csoport létezik, csak a felelős hiányzik, hogy megnézze a próbákat és segítsen, ahol kell — mondják a lányok. Pedig van kultúrfelelős: Bánhegyesi Erzsébet. Csak ő eddig vélt, vagy igaz (ki tudná megállapítani) személyes sérelem miatt elhanyagolta a csoportot. Most, ahogy beszélgettünk megígérte, hogy ezentúl minden héten .egyszer ellátogat a kulturosokhoz. Erre kezet is adott, akárcsak Diós Piroska. Ha ők is hozzálátnak a munkához, nem panaszkodik majd Kaszás Erzsi sem, aki azt kifogásolta, hogy egy embernek nagyon sok funkciója van, s emiatt nem tud egy munkaterületen rendesen dolgozni, meg Szabolcsi Jánosné, a leányotthon nevelője sem, aki úgy látja: csak Illés József, Rajczi Gizi meg még egy-két fiatal tevékenykedik csupán. cialista brigád címet. Kollektív vállalásuk — állandó 100| százalékos tervteljesítés, minőségi kifogás nélküli munka —1 mellett egyéni vállalásokat is tettek a lányok, többek közti egymás segítése is céL Rendkívül lelkes kislány Mi- halovics Vera. ö a sportolás1 lelkes patrónusa és valószínűi sportfelelőssé is megválasztja a! legközelebbi taggyűlés. Panasz-, kodott ugyan, hogy lusták aj lányok, mert nem jönnek spor-1 tolni, de aztán meg dicseke-i dett. — Van ám egy röplabda-i meg egy kézilabda-csapatunk] is, és a keres ztorsózóból 29 lány szeretné megszerezni az1 olimpiai jelvényt, hiszen eny-| nyien hallgatták meg Hidegkúti előadását íme, ez a kép bontakozott ki a Textilművek C-műszakja KISZ-alapszervezetének munkájára. P. Gy. A Marcali Téglagyárban Éjjel még néha füstöléssel A fejtők ütemesebben for- Bera Mária egy csillét gurít kellett óvni a friss téglákat az gatják a csákányt, az ásót. Pe- a présházba Takács József Sí^ Tenyegették ^^nedvS 012 Uyenkor déItájban már már raWa is az agyagos desz- agyagkockákat, de végül is ugyancsak odatűz a nap. A kára a friss téglákat. Aztán a megérkezett a derült idő. Meg- föld még nedves az elmúlt he- kocsi tovább gördül. Dombor könnyebbültek a Marcali Tég- tek esőzéseitől, s Meiszterics Irén a következő. Mint egy időbS so&ljobb,Stónnylbb Lászlá’ Nagy lstván’ Király tós vonat’ úgy zakatolnak a dolgozni. László és Fábián Ferenc szán- kerekek. A forgón ügyesen ráállítja a sínre és megy tovább. Amott a nyers téglákat rakják kazalba, az üdvaron pedig már állnak a kocsik és vontatók, hogy felrakják a kemencékből kihordott friss, meleg téglát. A környező tsz-ek szállítják saját építkezéseikhez. A táskái tsz 56 ezer darabot, a gadányi 40 ezret rendelt De itt vannak Kelevízről, Nagyszakácsiból, sőt még a helyi tsz is itt várakozik, hogy sor kerüljön rá. Mert szerte a járásban mindenütt építkeznek... „S mégis mozog a föld?“ A szárítóhelyen egyre másra emelkednek a nyerstégla kariak. A kommunisták egysége sok kellemetlenségtől kímélheti meg a tsz-t öreg tsz-nek titulálják a pusztakovácsi Dimitrov Termelőszövetkezetet, hiszen tagjai tizenegyedik éve gazdálkodnak közösen. Maroknyi csoport kezdte a munkát, s később is meglehetősen kevesen voltak. Az ellenforradalom után együtt maradt a »»mag-«, dolgoztak, termeltek, mert tudták, hogy az országnak kell a kenyér és a hús. 1957-ben 65 forintot, 1958-bam 50 forintot osztottak a tagoknak. Aztán jött az 1959-es esztendő. A párttagok biztató szavára megindult a parasztság a közösbe. Az ötvenes létszám kétszázhar- mdncra nőtt. A régi tagokban ott lappangott valami kenyérféltés, irigykedve nézegettek az újakat, akikkel osztozkodni kell majd az esztendő végén. Rossz időjárás, rossz hangulat és még sok egyéb miatt nem a legfényeseben sikerült az év. 23 forintot osztott a pusztakovácsi Dimitrov. Nekikeseredtek az emberek. Olyan is volt, aki szitkozódott. Sokan jóformán szóba se akartak állni a vezetőséggel. Ebben a viharos időben elkelt volna a biztatás, a magyarázás, a felvilágosító szó. De nem volt meg az egység. A kommunisták egymás közt is vitatkoztak, volt olyan párttag, aki úton-útfélen szította a rossz hangulatot. A fiatalok egymás után mentek el a faluból, ki erre, ki arra. Sokan az öreglaki Magtermeltető Vállalathoz szegődtek. Aki látta a vándorlást, még jobban búnak eresztette a fejét. »Mi lesz velünk, ha a fiatalok itthagyják a tsz-t — keseregtek. Aztán megjött a tavasz. Oj szelek fújdogál- tak a mezőn, kivirágzott a természet. Amerre szem ellátott, dolgoztak az emberek. Egyelőre csak dolgoztak. Arcukon még csalódás tükröződött. S most kellett odaállni meHéjök, önfbizal-j mat adni, lelkesíteni, buzdítani. Kedvre déri-1 tani minden tsz-tagót, hisz lógó orrú embe-j rekkel nem lehet eredményt elérni. A kommunisták rendezték soraikat, aztá: összedugták fejüket a tsz vezetőivel, s megbeszélték, hogy hogyan kezdjék a munkát. Ki-j dolgozták a premizálást, megoldották a terű-: letelosztást, előleget biztosítottak. Ezek voltak] a gazdasági intézkedések. A ráadás a kammu-i nisták munkája volf. Elbeszélgettek a tagok-] Icai a múltról, a jövőről, az idei év tapaszba-: latairól, megmagyarázták, hogy mi okozta a] tavalyi gyenge eredményt. Megmutatták az utat. hogyan biztosit a becsületes munka becsületes megélhetést. S az emberek gondolko* zóba estek, megváltoztatták véleményüket. Újból tavasz van. Az emberek dolgoznak. S már mosoly vibrál a szájuk szegletében. A »-vándormadarak- is felfigyeltek a változásra. S lassan megindultak hazafelé. Vajda János, Szőke István és a többiek is belátták, hogy a tsz-ben nagyobb szükség van rájuk. Tetszett az embereknek, hogy a fiatalok visszapártoltak. Boldogan újságolták egymás-i nak, ha megtudták, hogy valaki megint hazajött. S az arcokon ekkor már nyoma sem; volt a kedvetlenségnek. Vidáman, nótaszóval] mentek a mezőre..: A kommunisták elégedetten szemlélték a' változást, s így summázták a történteket: ha, első perctől kezdve egységesen fellépünk a] rossz hangulat ellen, sok kellemetlenségtől] megkíméljük a tsz-t és vezetőit. Okulnunk] kell az esetből,; ? L.G.! te élvezettel fejű a nagy csillékbe. Néha megállnak egy percre, amíg a megrakott csille helyett üreset tolnak be a sáros síneken. Aztán tovább fejtenek, s a csillék hol itt, hol ott zördülnek meg... A régi présházban még kézzel vágják a téglát a hosszú agyagrúdrőL A prés életében ez a negyvenötödik tavasz. Az öreg jószág fáradhatatlanul zakatol, préseli a masszát Vajon hány házat építettek fel az itt készült téglákból? Dombor Irén mosolyogva tolja a megrakott csilléket A kemencéből egyenesen a kocsikra téglát hordják Az előbb elmondottakból bizonyára az tűnt ki, hogy valóBERKES! ANDRÁS (35) — Mindörökké.:; — felelte a pap. — Foglaljon helyet. István leült a székre. Körülnézett a szobában. A falak fejmagasságig dörzsölt tölggyel voltak burkolva, és faragások díszítették. Az asztal felett a falon fekete ébenfakereszt, az ablakkal szemben pedig Krisztus szenvedő arca a töviskoszorúval. Valami rézkarc lehetett. Alatta hatalmas, háromrészes könyvszekrény és virágok. A szoba minden szabad helyét virágok foglalták el. A kandalló előtt alacsony asztalka három kényelmes fotellel. A bejárati ajtó mellett ezüst szenteltvíztartó. — Pál atyát keresem — szólt csendesen. — Én vagyok ..; — Sónyi Éva küldött. Megkért, hogy ezt a jelvényt adjam át. Kihúzta hajtókájából a jelvényt, és átnyújtotta. Pál atya arca felderült — Éva, hogy van az én kedves kis unokahugom? — Nagyon szomorú mostanában. Pál atya arca elkomorult. — Igen. Nem könnyű az élet e vasfüggönyön túl... De reméljük, nem sokáig..: Ne feledje fiacskám, hogy minden tél után tavasz jön. — Igen, tisztelendő atyám. — Nos, fiacskám, mondja el miért jött. István beszélni kezdett. Elmondta szökésének okát, Évával történt beszélgetését. — Éva mondta, hogy itt folytathatom tanulmányaimat. Orvos akarok lenni, tisztelendő atyám. Pál atya figyelmesen hallgatta a fiút. Arca mozdulatlan volt, nem árulta el gondolatait. — Igen — mondta elgondolkodva. — helyesen cselekedett fiacskám. A mi szervezetünk — hála a szabad nemzeteknek — azért van, hogy segítségére legyünk a kommunista elnyomás alatt szenvedő fiataloknak. Müven nyelven beszél, fiacskám. — Csak németül — felelte István. — No, nem baj. Majd hamarosan megtanul más nyelvet is. — Kis ideig gondolkodott. — Ha jól hallottam, azt mondta az imént, hogy Holub professzor aszisztense volt. Nemde? — Igen — felelte a fiú. — Holub? Holub? Nem ismerem ezt a nevet — mélázott Pál atya. Nem mutatta, hogy a név hallása mennyire izgalomba hozta. — Egyetemen tarnt? — Igen, de otthon.:: — a fiú zavartan elhallgatott..: — Valamit mondani akart, ugye? — kérdezte nyájasan a pap. — Azt akartam mondani, hogy... — dadogta a fiú —, hogy... otthon a laboratóriumában különböző kísérleteket folytat. — Értem, fiacskám. — Pál atya felállt. A fiú is. — Fiacskám, egyelőre itt marad. — Johann megmutatja a szobáját. Bár, ha van szállása, semmi akadálya, hogy oda menjen. — Nem, tisztelendő atyám, nincs — mondta gyorsan a fiú. — Akkor maradjon itt. Fü- rödjék meg, hozza rendbe magát, pihenjen, aludjon. Adok majd papírt, és megkérem, hogy írja le részletesen életrajzát. Ez az egyetemi felvételhez kell. Addig én utána nézek a szükséges iratoknak. Pénze van? — Nincs — felelte a fiú. — Szerzek a missziótól ruhát is, mert borzalmasan néz ki. Sajnos, fiacskám, jelenleg csak valamelyik amerikai egyetemre tudjuk küldeni, mert a többi országok kontingensei már két évre kimerültek. — Nekem mindegy, tisztelendő atyám. Csak tanulhassak. Tessék megmondani, mennyi idő múlva dől el a felvételem ügye? — kérdezte izgalommal a fiú, — Ha mindéin jól megy, egy hét múlva már Amerikában lesz — felelte az atya. Csengetett. Johann jött be. Pál atya németül kiadta az utasítást. — Jawohl — hajtotta meg fejét Johann, aztán a fiú felé fordult. — Bitte kommen Sie mit mir — mondta színtelen hangom István biccentett, látta, hogy a pap nyájasan int kezével, aztán megforc.ult, és elindult Johann után. Mikor az ajtó becsukódott, Pál atya odament a kereszt alá. Megnyomott egy kiugró faragást. Az ajtó hangtalanul kinyílt. Fejét lehajtva belépett a másik szobába. A faburkolat visszacsukódott. — Sikerült a felvéted? — kérdezte nevetve a fiatal, huszonnyolc év körüli férfit, aki a magnetofonkészülék fölé hajolt. — Pompásan. — A filmfelvétel is? — Az is. Gerry már dolgozik az előhíváson. Te, atya — mondta a fiatalember —, ez az Éva aranyat ér. — Nekem mondod, Clairk — nevettt Diószeghy Pál, és kibújt a reverendából. — Unalmas ez a papi szerep — folytatta —, néha alig bírom a nevetést visszatartani. — A te ötleted volt — felelte Clairk —, de igazán jól bevált. — Azt hiszem — mondla Clairk kapitány — hogy az öreg Donován kiugrik a bőré-? bői, ha megtudja a történteket.? Mindenre mertem volna gon-í colni, csak arra nem, hogy ép-! pen Holub első számú segédje* hull az ölünkbe. — Óvatosan kell csinálni a? 39 vagon méz értékesítésére szerződtek méhész szakcsoportjaink (Tudósítónktól.) Megyénkben a jövő hétre dolgokat — válaszolta Dió-Jvárható az akácerdők virágba szeghy, — Gyere, menjünk át Dono-: vánhoz, és beszéljük meg a továbbiakat. — Menj előre, én addig Gcr-: r.vvel beszélek, hogy a szükséges papíroka: szerezze meg. — Rendben van — vá1 aszol ta a kapitány. — Fél óra múl-, va Donovánnál találkozunk. Pár nap telt el. A fiú álom-; világban élt. Pál atya elhalmozta őt kedvességgel, figyelmességgel. Már másnap örömmel közölte vele, hogy rendben) van minden, napok alatt indul-' ; borulása. A MÉSZÖV irányításával dolgozó méhész szak- szövetkezet és az 53 méhész jszakcsoport 30 000 méhcsalád- ;dal rendelkezik. A szakcsoportok tagjai mindent megtettek [azért, hogy készen álljanak a [legjobban mézelő növény virágzására. Az eddigi időjárás kedvezőtlen volt. A gyümölcsfák virágzása idején elég hűvös idő ■járta, emiatt a méhek nem tudtak elegendő nektárt gyűjteni, és nem segíthették elő Jeléggé a gyümölcsfák virágaihat. Angol nyelvkönyvet adott,ín,ak porzását sem. A méhcsa- hogy máris kezdjen el tanulni. 5 Padokat etetni kellett, mert szükség lesz az angolt ^ , szakcsoportba tömörült nyelvre. Tetőtől-talpig felöl-8??fk®szeken klva^ az iúén kez- töztette a fiút. Esténként hosz-i). , me® komolyabban munká- szabb ideig beszélgetett vele, a .termelőszövetkezetek ügyesen, hogy a fiú észre segmeheszete,1 ls- Együttesen 39 vegye, lassanként adagolta az$Ya,Son m®z szalútasara kötöt- új világ csodálatos életét, azo-%tek szerződést. Ez különösen kát a szépségeket, amelyekí ,axport szempontjából je« Amerikában várnak rá. Fény-J e os‘ képeket, prospektusokat muto-$. ^ szakcsoportok tagjai az gatott. Majd arról beszélt, hogy«}dén nagyobb mértékű vándormilyen szörnyűségek történn:kirast végeznek a méhcsaládok- a vasfüggöny mögötti orszá-nka^ . ®s tgy. igyekeznek eleget gokban és sajnos ezekről az ott&H1?11* szerződéses kötelezettsé- élő emberek nem sokat Aid-g^.aknek- állam segítségükre nak, mert a vörösök nagyon ,.s az autóval és a vastokban dolgoznak; ^juton történő szállításhoz száymottevő kedvezményt biztosi- — Folytatjuk — ^tott a méhészeknek.
