Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

SOMOGYI NÉPLAP

6

Vasárnap, 1960. április lt|

JJä (l régi ÖT egek valamire rámondták: fekete, fekete volt az, mint a szabad kémény torka, mert a jól megrágott időtlen bölcsesség szólott vélük, amikor szóltak. Azt tartották, hogy aki daruhúzós idején született, riadtan repked élete ámenjéig, mint a darumadár. Nem lél nyugalmat az, örömet se sokat. Daru lesz az az emberek között. Hanga Imre bácsi születésekor darvak krúg- tak búcsút a nyárnak, s már kántusos gyerkőckorában a mehetnék sugdosott a fülébe. Nem fogta se szó, se szigor, ha belébizsergett az eredj. Indult, s ritkán tért meg, míg egészben volt rajta a gönc. Pedig iskolába íratták szülei, hátha kihancúrozza magából, vagy betűkkel viaskodva elfárasztja a maradhatatlanság ördögét. Ment is az Szent Mihálytól Szent György napjáig, csakhogy meg nem érkezett soha.

S három esztendő után így ágaskodott szembe Szebenyi tanító Hanga Jánossal:

— Mondja kend, János, minek íratják be minden évben ezt a gyereket, ha egyszer se láttam az ábrázatát. Kár a lúdpennát a kalamusba mártani érte.

— Nem gyün? Pedig indul

— döbbent meg az apa Hanga, s legyintett utána, hiszen a szószaporítás úgyis felesleges.

Így került csavargó hírébe Hanga Imre gyerekfővel, s már két talpa térképére mérte ekkoi'ára öt falu határát. Fejelte az apja, siratta az anyja, kitudták az emberi gyülekezetből ismerősei, hiszen saját belső mehetnékét követve, tíz- esztendős fővel ki gyalogolt belőle. Az igazlátók maradtak az utolsó mentség.

— Zivatarba eltévedt a testbe rendelt lélek, amikor született, azt keresi. Nem is lesz pihenése csak a föld alatt — mondta elrévedve világtalan Homok Rozi néni. aki látását elveszítve a lélek láthatatlan szemeivel lett igazán látó.

— Megrontották azok a megfagyott kolompárcigányok

— olvasta vízbe csöpögtetett olvasztott ólomból Tátili Brigitta néni. — Hetvennyócban, amikor az az iszonyatos tél vót, akkor vét az. Kéreckedtek hozzátok, de az urad elkutyáz- ta őköt. Ott fagyott mind a három sátorajja a keselyűsi határhalom torkában. Azok átkoztak meg benneteket nemzetségestül. De csak a gyereken fogott a rontás, mer nem vót már több ereje a félig fagyott, szoptatós kolompárasz- szonynak, aki a legöregebb átokszót kimondta.

— Mongya még, Brigitta né- ném, az Isten is megáldja — könyörögte a szót Hangáné, de zsákjában maradt a malaszt.

— Pár tyúkért ez is fölös. Tudok én többet is, még tán helyre is lehetne hozni, de az hároméves hágatlan hófehér üszőbe kerül, aminek négy nagy meg négy kis csöcse van. Ennyiért csak az jár, hogy a kolompárok vótak.

Voltak, nem voltak, nyolc csöcsű szűzüsző biztosan nem volt, a szó s képzelet útja meg kacskaringós, mint a villám cikája. Az azonban szentigaz, hogy Hanga Imre jegyet váltott az országutakkal, és csavargásával bizonyította a szóbeszédet. Csalódin is, valódin is.

— Ebből már valamicsodás

ember nem lesz, mert kikanyarog a borozdából — mondta végzésként a szót az öreg Hanga. Kézen fogta a kolompárátok hordozóját, a kákái pusztára gyalogolt vele, s kezére játszotta Ustoros Sala János számadónak. Neveljen gulyást belőle, — A borit se ójja

— ráncolt haragot a homlokára, hogy a gyerekveszejtés bánatát elfüggönyözze. — Ha hasad, majd befódozza az idő, a szél, a nap meg az Isten. Ha kendné se, a sír fenekin se lesz ember belőlle.

A számadó annyit se mondott, hogy: nézve látjuk. Elvette a pálinkát, amivel ins- tálták, kínálta a vendéget, s utána egy szuszra kivallatta a bütyköst, hogy üresen kerüljön haza. Ígéretet se tett, s az aggyonistenből is vicsorgós isten lett, amikor búcsúzáskor tömzsi mutatóujját az égfelé- karimás pásztorkalap széléhez bökte.

Embernek nem lett nevezetes Hanga Imre, de hajcsáréppen a szabadíts meg a go- mondta a tiszt, hogy karasó. nosztól-ra, máj csak hogy nya- Még kezet is adott. Az unokán nem vetett hurkot a kőiéi, kámnak meg büdös vagyok. Hazaengedték. Hajcsárnak. S S ezután ez lett a bánat, hi- megindultak megint a pénzes szén bánatra szakad világ kö- utalványok Békésszentandrás- tényére az ember, mindig van ra, néha a szülői házhoz is.

nak országos hírű. Pedig a számadó mindent megpróbált, amit véle is próbáltak, amit tudott, hegy ne legyen ez, s legyen az. Véle húzatta a vizet, zavarázta a tehénszagra egymásnak veszett bikák után, aludni se hagyta, hogy szelídüljön a természete. Jó szava se volt hozzá, s közbe figyelte a szemét, fészkére ült-e benne a nyughatatlanság két repdeső madara. De azok csak riadoz- tak, mint a fogolymadár, ha fiókás fészke fölött suhan a kasza. Nem volt nyugovásuk.

Három kiverés és gulyaszavillant benne a tudat, meghatotta a puha dunna-derékalj patyolat fehérsége. Meg a célratörő asszonyi szó.

— A puli? Hun a puli? — kérdezte, s malomkövet emelt mellében a beszéd.

— Jó helyen, fiam, az istálló sarkában, új kasban, tiszta szalmán — mutogatta egyszem fogát Huszárikné a barátságos mosolygás subája alatt. — Gondja van arra Rozinak, mert a tiéd.

— Hát a somfabotom?

— Melletted, fiam, a dunna

— Minek is hagynád, fiam — ölelte Hangáné nagy szeretettel, hiszen ritkán látta, előtte is, utána is. — Irigy a nép, fiam, ne aggy rá semmit.

— Különben se a kakas a fontos, hanem a tyúk meg a tojás. Meg hogy kinek a fészkibe tojják — nevetett az öreg Hanga, és bort hozott fia tiszteletére.

— Te osztán nem vagy unt vendég, neked ez kijár. A sóhajtásunk se érne utó, ha keresni próbálna.

— Ügy írja, tisztelt úr, hogy Huszárik Rozi hites feleségének küldi szeretettel Hanga Imre, a hajcsár, Békésszentandrás, Templom zug 6. szám alá.

— Nem fér rá, bátyám — értetlenkedtek a postások —, meg nem is szokás. Cím, felvalami, ami az öröm árnyékába szegődik, nehogy repülni tanítson a kedv. Száiland, mint az idő, melynek vásárterein, többször mint nem, szövetkezeti vezetők alkudtak az öreg Hangával, a kupecek, jószágcserélő gazdák helyett.

— Majd jön az öreg Hanga — nyugtatta brigád vezetőjét a zalaszentgróti Vörös Hajnal elnöke is két nappal az egerszegi kisasszonynapi vásár előtt. — Pontosabb az, mint a te Doxád, Bándics elvtárs. Ne nyugtalan- ■kodjál a tinók miatt. Ha nem volna olyan öreg, meg fogná a hely, szavamra, marasztalnám.

— Nem vóna kedve nyugodni végre, Imre bátyám? Betenném a községi szeretetház- ba. Nehéz lehet már a bot — marasztalta faluja tanácselnöke.

tímár Máté:

Hanga Imre

1 aj tás között # tízszer is elszökött — legutóbb már nyűgbe verték —, bojtársága negyedik tavaszán azonban keresetlen jelentkezett a talpa alá rendelt országút, mint Fütyörinek a vasfű.

A Kákán is uraság Benz báró szilajgulyát cserélt svájcer tehenekért Sigray zalai gróffal, s megbízható hajtókát kerestek a hosszú útra. Ustoros Sala számadónak öröm villant a szemében, és dicsérettel szabadult Hanga Imrétől:

— Rád gondoltam, te sós- nyomú. Te leszel az öregbojtár, mert a jószágot is szereted, az országút lépetlen is elvinne, meg szag után is leled az irányt. Szóval ronggyal tömni a kolompot, indulás. Csak oszt pászoljon a rovás.

Hanga Imre köszönte a jószíwellételt, és vissza se nézett. Kiterítkezett előtte az Alföld, útját állta a Tisza— Duna, túladunai feszesebb látóhatár kéred zkedett a két szeme kocsijára, és szaladt véle kicsike falvak, majorságok, erdők, hegyek-völgyek között egészen Zaláig. Eligazította a cserét, vissza is hajtotta a puszta széléig, hanem ott a segítségre bízta — hogy ő már egyszer elköszönt, kétszer meg az szokott, aki maradni akar —, és soha többé nem tűrte az állandó hely pányvaláncát magán.

Vásárról vásárra járt, haj- tanivalót vállalt, nem volt már faluja, otthona, s községként is csak az létezett számára, ami a kalendárium vásárlistájában helyet kapott. A többi csak »van még ott pár rossz ház« lett a vásárjogos helységek között. Így lett belőle Hajcsár Hanga Imre, Hanga Imre, a hajcsár, ahogy önmagát nevezte.

Aki a világnak adja magát, kirékeszti önmagát az összetartozás kicsi, köréből. Olyan kicsi pont lesz a nagyvilág végtelen körén, hogy nem sodródik ügyébe más. Még ha akarja se. Hanga Imre meg nem akarta. Nem is birtokolt soha többet, mint a rajtalevőt, a terelő somfabotot, karikás- ustorát meg egy kanpulit, melyet a széles határban elszórt szaporulatával újított, ha kidűlt a szolgálatból. Azt sem bánta, ha nem vették emberszámba, ha a birkaálláson kapott hálóhelyet, csak a pulit meg a somfabotot ne bántsák.

S akadjon haj tani való. Ette az avasszalonnát, vereshagymát, kalapjából itta a háborítatlan pusztai vizeket, úgy őrizte a reá bízott marhát, birkát, mint a szemefényét. Legeltette, időtől oltalmazta, és mindég odaért a vásárnyitásra.

Akadt asszony farsangié- 1 lejtett, aki alsóját mosta, foltot vetett a dakura, a természete nemigen mozgatta meg alatta az ágyat.

Két okból se. Mert kigyalogolta az indulat • feleslegét, s mert szinte mindig az anyaföld volt. néki a hálásra rendelt nyoszolya. Huszárik Rozival is a ruhanemű hozta ösz- sze, Békésszentandráson.

özvegy Huszárikné mosott néki Kecskemét és Szeged között, s amikor a már méternyire függönytvonó ködben bekapta a halásztelki Holt Körös léke, a tiszta ágyba erőltette.

Három napig magán kívül lázban terelt Hanga Imre, s amikor negyedik reggelre felalatt. Rozim tette oda. A karikásod is ott van.

— Hát a tarisznyám?

— Nézz fel, ott lóg a fejed felett, a szentcsalád képének szögére akasztva. A csizmád hájjal kenve, a kalapod négy- ágbafont lószőrrel körülkon- colva, a ruhád fódva. Mind a Rozi csinálta ezt, mert huzalma van hozzád. — S már nyomta is szájához a herba teát.

— Igyál, no, Imre, el ne eméssze magát utánad a lányom.

Így esett, hogy Hanga Imre házasságra lépett a lánynak koros, új asszonynak is öre- gecske Huszárik Rozival. A konyha sarkába állította tartalék somfabotját, ólat épített a pulinak, s elmondta vagy ötször emlékezetből, mikor, hol lesz országos vásár, hogy asz- szonyának örömet szerezzen. Aztán hűlni hagyta a nászágyat, feltarisznyáit, s indult keletnek, mert vállalt tinók bőgősét hallotta álmában. Ami eszébe juttatta az aradi vásárt. Nem is látták bő negyedévig, két otthonhálás után félévig, s harmadszorra meg alvó baba feküdt az ágya mellé állított bölcsőben. Leánya Hanga Rozi.

— Te Imre — szólogatta Bickó szomszédja, amikor portajárás közben a kert hátuljába került. — Te Imre szomszéd! Inkább tőlem halld meg, mint olyantól, aki rókaindulattal van hozzád ... Szóval azt beszélik, hogy nem a tied a gyerek, hanem Süllyösorrú Varga Dani az apja. Itt ette a fene mindig, míg az ország- utaKat csőszköited. Láttam este jönni, hajnalban menni én is.

— Nekem is szállást adnak jóemberek, mégse szaporodott meg tüllem senki. Meg Rozi az én hites feleségem, pappal is, polgárral is, nem lehet az, szomszéd. Ne is mongy nekem ilyeneket. — S visszagyalogló- ban, a tornácon született meg fejében a bölcsesség. — Irigy a világ, konkolyt szeretne hinteni a búzavetésbe, de nem engedi. Ö nem lop, életébe se lopott, nem parázna, nem kocs- más, minden este imádkozik a családjáért, nem, nem igaz ebből egy szó sem.

Kedves volt, míg otthon volt, a gyanút elhessegette, csak édesanyjának panaszkodott, amikor a gyomai vásárt érve meglátogatta a szülői házat.

— Piszkosak az emberek, szülém, még a hites asszonyában is megingatnák az embert, ha nyetrebik lenne, és hagyná magát. Én nem ...

Kereshette volna szentigaz — legfeljebb a vásáros iparosok, kupecek vitték haza hírét —, a császári levél mégis megtalálta a háború második évében, amikor az ötször ki- szuperáltak is kelendők lettek. Közös baka lett Neuhausban, minden csúfságok céltáblája foglalkozása meg különössége miatt. Égette a ruha, gyötörték a büntetések, hívták a vásárok, mégsem az álombéli kojomp- szó kötött úti laput a sarkára, hanem az anyai leyél. Mert ő is íratott pakli dohányért szíves írástudóval feleségének is, szüíőanyjának is. Ha nem is viszonozta csak a szülői ház.

— Szóval azt írják, komám, hogy tiszteltetnek jó egészséggel? — kérdezte vissza azt, amire első hallomásra pogány- kemény volt a feje. — Mit írnak még?

— Hogy bátyád, két öcséd, sógorod a fronton vannak, hogy apád beteg, meg hogy nem tudja édesanyád, lesz-e, aki levágja a kis búzátokat.

— Segíteni kéne nekik — sóhajtott Hanga Imre, s csillogós fényt kapott a szeme. — Mer nem úgy van az, komám, hogy az ember csak úgy átlépi a szülőt, .mint az árkot. Meg itt úgyse teszünk két tű érő hasznot.

És reggelre üres volt az ágya, sorakozókor nem állt helyére senki, teljes szerelvényével együtt elveszett. Hazagyalogolt.

S a szomszédság csodálkozva nézte a Hangáék búzáját. Nappal nem akasztott kaszát a sarkának senki, reggelre mégis szaporodtak a keresztek. Mire a másé asztallapsima lett, az övék is kopaszon nyújtózkodott, mint gyerekfej a nullás nyírógép után. Éjszaka kopott el a trágyadombjuk is. Bámulták az asszonyok, hány inge-gatyája szárad a kötélen Hanga szomszédnak nagymosás után. Nemigen több akkor se, mikor még négy embernyi ember forgolódott a tanya körül. Most meg maga van az öreg, az is ágyban, ahol nem koszolódik a fehér.

Huszárik Rozira is rákopogott éjszakánként. S volt úgy, hogy alkalmatlan időben, éppen a Süllyösorrú sógor dörzsölte a hátát az asszonyáéhoz. Elverte úgy, hogy a somfabot kettő lett egy helyett, hétre meg a zsandárok keresték. Elhajtották vasraverve.

Édesanyja addig sírt a bírónak, doktornak, míg a község igazolta gyengeelméjűségét,

,p§K>8><>S©e&3D§D£HD&-. zSOr^§c^a<m»c^QSc

I BENCZE JÓZSEF:

VÁLJON MÉZZÉ

Szederlombos kocsicsapáson porban fürdőit itt életem.

Istenátkú jégveréstől féltem, s szivárvány lett szép eszméletem.

Villámcsapások félelmei közt futottam át a túlsó sorra, de emlékeim nem hagyják feledni, mi volt itt a törökdúlás óta.

Szitkok-pemyéjét, ódon szívek üszkét, gyász-szalagát elhordja az ég, abroszán a szelíd szabadságnak váljon mézzé a keserűség.

adó, kész. Minek litániázni.

— Mert azt úgy kell, hogy tuggya, én küldöm. Meg hogy nem neheztelek. Megfüzetem én, nem is alkudok. Írja, ahogy mondom.

De azért a tüske szúrta a lelkét, s holmi kökénybokrok tövében, ahol asztalt vetett a tarisznyájára, elpanaszolta a Fickó pulinak.

— Csak neked mondom, Fickó, azért csak leveles a Rozi. Nem érdemeltem azt, amit tett vélem. Mindég annak jut ki, aki érdemtelen rá. Én nem ha- ragszok, csak felejteni se tudok.

Ahogy a háborúnak vége lett, s forradalmak kerestek kiutat a régi rend mocsarából, reá is feladatot parancsolt az idő. Hajtott ő a románoknak is, a vörösöknek is — igaz, hogy magyaroknak hívta őket —, hanem, hogy hány az ágyú, a katona, azt csak haza mondta, elfelé soha. Pedig arra is megtanították, hogy a huszonöt mennyivel több, ha kancsuka alatt testére olvassák, mint mondjuk híg koronában, tenyérre nyálazva.

— Olyan éníéle emberek vótak a magyarok. Nem csúfoltak, egy bőrkabátos meg is veregette a vállamat — dicseked- te később —, mert minden román ágyú után egyet karmoltam a botomra, oszt klappolt. Hordta is nekik az élelmet a berkek aljára, mikor üldözöttek lettek. A határra is kalauznak vállalkozott, s csak annyit kért érte, hogy jegyezzék meg a nevét.

— Hanga Imre, a hajcsár, a becsületes nevem. Üzennyenek, ha haj tani valót tunnak. Csak birkát meg marhát; lovat, disznót nem vállalok.

De a huszonöt bot után a fogverést is vállalta, nem adott ki senkit.

— Én hajcsár vagyok. Nevezetes. Zsandár urak! Én nem nézek sehova, csak az országúira, a lábom alá.

— Mondta az emberünk, te disznó bolseviki. Hat hónapig tápláltad őket, meg leveleket hordoztál tőlük. Piszok kommunista vagy.

— Mán engedőimet, én katolikus vagyok meg hajcsár.

S évek múlva Csíki komájának a décsi nagy kanális partján, nagyokat köpködve a békanyálas vízbe:

— Csak úr ne vóna, komám, meg csendőr meg határ. Olyan kicsi mán ez az ország, hogy fröstöktű vacsoráig az egyikhez a másik határ. Végrehajtó, döglött vásár meg nyomorúság.

Negyedszer cserélt pulit,

amikor férjhez ment a leánya, ötödszörre megszelídült Huszárik Rozi, s szorgalmasan foltozott, mint új menyecske korában. És tartottak is a foltjai, melegítettek is, amióta a Süly- lyösorrút széjjel rothasztotta a rák. A hatodik pulicserekor esküdött az unokája, s a nagyapát meg sem hívták a kiadóba. Hálátlan ' leány, felnéző unokavő.

— Aszonták, hogy büdös vagyok a sok hagyínátú. Meg zsebkendő nékű fújom az orrom. Nincs tisztességes ruhám. De tisztességem van — mondta a pulinak, a hatodiknak. — Látod, puli? Azok a csillagos katonák rám bízták a marhát. Másoggyára mán puskás kísérő nékű. Hogy davaj

Budapest. Ott meg azt

— Én, mán mint nekem? — csudálkozott az öreg. — Hiszen bírok én még, visz még a csizmám. Meg csak a hetedik pulit nyüstölöm. Köszönet, öccse, majd ha nem bírok. Meg mi vóna nélkülem az asszonynyal?

— Gyühet az is, Imre bátyám. Járt lent egy elvtárs, országos nagy vezető elvtárs, érdeklődött maga után. Azt mondta, hogy kosztot hordott neki a Bakonyerdőbe. Meg a határon is átvezette. Vörös parancsnok volt tizenkilencben.

— Magyarok vótak azok, nem veresek, nem jó tudod te aztat. Meg hajkurászták is őket. Én is tiszteltetem jó egészséggel. Sokan vótak. Az egyiknek nálam maradt a bicskája. Ha tuggya az illető ki éj szívesen visszaadom. De a szegényházba csak ha nem bírok. Isten maraggyon veled, öcsém. Várnak Zalaszentgróton a Hajnalba. Tinókat hajtok az egerszegi vásárba — s már porzott is a nyoma. S jött a második marasztalás.

A Napkeleti vendéglő iránt

összeesett. A puli, a hetedikj nyüszítve szólogatta a járókelőket. Két cigány tragacsra tette, orvoshoz tolta.

— Vigyétek a szeretetházba, szuszogja ott az utolsót — mosta lavór felett a kezét a Szerb doktor, miután előre megírta a halotti levelet. — Kár lenne mentőt hívni. Mire ideérne, üresen fordulhatna vissza. Halál ellen nincs orvosság.

A faluban meg szárnyat övezett magára a hír.

— Hanga Imre, a hajcsár utósóba van.

— Szegény. Hány éves lehetett? >.

— Nyócvan felett. Együtt sorozták Szabó Elek bácsival, a koporsóssal.

— Annyit gyalogolt az, hogy be lehetne drótozni léptehosz- szával a föld labdáját. Becsületes ember vót.

— Mink is odaérünk, nyu- goggyon.

A szeretetházba, a hatos szobába, ahová a haldoklókat fektetik, öreg szülék, vénemberek zsolozsmáztak a fejénél.

Ments meg engem Uram

az örök haláltólj

Ama rettenetes napon

minden bajtól...

S közben szót kért a halál békessége...

— Szép halála vót. Utolsóig azt csinálta, amit szeretett.

— Örök világosság fényes- kedjék bűnös lelkinek.

S nyugodott ő, sárgán kisimult vonásokkal. Hanem, amikor tizenegyet vert a toronyóra, s a hetedik puli kísértetiesen, sürgetően felüvöltött az udvaron, Hanga Imre, a hajcsár felült az ágyon, megdörzsölte szemeit, és rákiáltott a legközelebb litániázó öregasz- szonyrá:

— Hoci a ruhám Maris,

ne danójatok mán a fülembe. Még elkések az egerszegi vásárbú, ha nem igyekszek. Pedig egyregyüttem az elnökkel.

És belédült az éjszakába.

Azóta is él, hajt Hanga Imrej a hajcsár. Hiszen daruhúzá» idején született...