Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
a Somogyi Néplap KULTURÁLIS MELLÉKLETE LENIN ÉS A MŰVÉSZET »Vannak emberek — mondotta Makszim Gorkij Leninről —, akiknek a jelentőségét valahogyan nem lehet emberi szóval kifejezni. Ilyen ember az egész világ, az egész föld számára Vlagyimir lljics. Azt hiszem, akármennyit beszélünk is róla szép szavakkal, nem tudjuk kifejezni, nem tudjuk körülírni, milyen nagy jelentőségű az ő munkássága, energiája, ragyogó szelleme nemcsak a mi számunkra, hanem az egész emberiség számára is.« Lenin mindent előre látott: as imperialista háborúkat és a proletárforradalmakat, a kapitalista gazdaság válságát és a szocializmus sikereit, Kelet népeinek ébredését és a két rendszer békés egymás mellett élésének szükségességét, az atomhasadást és az új, szocialista kultúra megszületését. Most csupán egyetlen kérdést vizsgáljunk meg: milyen nézeteket vallott Lenin a kultúráról, a művészetről, és hogy milyen jótékonyan hatottak ezek a nézetek a szovjet szocialista kultúra fejlődésére. Maradjunk a tényéknél. Tény, hogy Oroszország, amelynek lakossága a forradalom előtt túlnyomórészt írás- tudatlan volt, teljesen felszámolta az analfabetizmust, és évente több mérnököt, pedagógust és orvost képez; mint a világ bármelyik órszága. Tény, hogy a modem tudomány és technika igen sok döntő fontosságú ágában a Szovjetunió az első a világon; Tény, hogy a Szovjetunióban működik a legtöbb állandó színház; hogy a szovjet balett az egész világot meghódította; hogy a szovjet filmek nagy elismerést szereznek a nemzetközi filmfesztiválokon; hogy Prokofjevet és Sosztako- vicsot a kor legnagyobb zeneszerzőinek, Gilelszt és Ojszt- raht a legnagyobb muzsikusoknak nevezik; hogy Solohov regényei és Majakovszkij verseit a világ csaknem valamennyi nyelvére lefordították. A szocialista kultúra sikereinek alapját a Lenin által kidolgozott elvek alkotják. Ha néhány szóban foglaljuk ösz- sze ezeket az elveket, akkor a következőket mondhatjuk: átöröklés, realizmus, pártosság, népiesség. Vizsgáljuk meg kicsit alaposabban ezeket á lenini elveket 1919-ben, amikor pedig igen ban reá hámló feladatoknak nagy volt a papírhiány, 750000 lenini értelmezésén alapszik. Átöröklés példányban adták ki Puskin műveit. Lenin melegen támogatta Gorkij kezdeményezését, hogy ki kell adni a »Világirodalmi könyvtár«-at, és segített is ennek megvalósításában. Lenin bölcsességének nagyszerű példája volt a régi, forradalom előtti színházakhoz való viszonya, amelyek nem álltak át mindjárt az új vágányra. Akadtak forró fejű emberek, akik azt tanácsolták, hogy meg kell szüntetni ezeket a színházakat, mert állítólag nem képesek ráállni a szocializmus sínjeire. Lenin ebbe nem egyezett bele. S hogy milyen eredményeket hozott ez a bölcs lenini politika, ragyogóan bizonyítják az olyan régi orosz színházak nagyszerű sikerei, mint a moszkvai Nagy Színház, a Kis Színház és a Művész Színház, a leningrádi Puskin miai Színház stb. Itt pedig eljutunk a lenini esztétika csomópontjához, a pártosság elvéhez. Pártosság Ezt az elvet leginkább azok Látszólag mindez vitathatat- ■ lan... De sajnos, erről még most, 55 évvel azután is vitat- kozni kell, hogy Lenin meg- “< írta ezeket a világos és félre ? nem érthető sorokat. Vitázni \. kell, mert Nyugaton egyesek é még ma is úgy akarják beál- J Irf.Eini Q cfrif minlKo o nár. I* aj,.., ____Irtani a dolgot, mintha a par- j t ámadták, akik azt hitték vagy tosság kizárná a szovjet mű- |í azt hiszik — őszintén vagy vészek alkotó szabadságát. Pe- í , képmutatóan —, hogy a mű- dip nemcsak hogy nem zárja $ f L- vész a társadalomtól független ki, hanem egyenesen feltété- ‘ j lehet, amelyben él és alkot, lázi! Lenin 1920-ban a követ- V . Lenin meggyőzően bebizonyí- kezőket mondotta Klara Zet-1 * tóttá: »Társadalomban élni és kinnel folytatott beszélgetései- >| a társadalomtól függetlennek ben: »Minden művésznek, S lenni nem lehetséges. A pol- mindenkinek, aki annak tartja i párt író, művész, színésznő magát, joga van szabadon, a szabadsága csak leplezett vagy rnaga ideáljával meggyőzően, képmutatóan álcázott függés a mindentől függetlenül alkotni, pénzeszsáktól, a megvásárlás- É>e persze mi —„ kommunisták tói, attól, hogy valaki kitartja vagyunk. Nem állhatunk karókét.-« ba tett kézzel, és nem hagyA kommunistákat azzal vá- hatjuk, hogy a káosz tetszése doiták — amikor meghirdet- szerint alakuljon. Ezt a folya- ték a művészet pártosságának matot egész tervszerűen kell elvét, és az irodalmat a pro- irányítani és eredményét ki- letariátus pártügyének részévé alakítani.« A lenini esztétikában a pártosság elvét szervesen kiegészíti a művészet népiességének elve. wr.-f&W'Lóránt János: Tanulmányfej. Realizmus Ez az elv szoros összefüggésben áll a kulturális örökség elvével, hiszen a realizmus az emberiség művészi fejlődésének egyik legnagyobb eredménye. Lenin nem pusztán tették —, hogy figyelmen kívül hagyták a művészi alkotómunka sajátosságát. Az ilyen Akade- szemrehányások azonban a legjobb esetben is félreértésen alapulnak. »Pártszervezet és Népiesség pártirodalom« című cikkében * Lenin a következőket írta: Mit jelent ez az elv? Lenin »■Nem vitás, hogy az irodái- szavai szerint azt jelenti: »A mi munka tűri legkevésbé a művészet a népé, legmélyebb gépies egyformásitást, nivel- gyökereit a széles dolgozó tö- lálást, a többségnek a kisebb- megek sűrűjébe kell lebocsá- ségen való uralmát. Nem vi- tani. Ezek előtt a tömegek tás, hogy ebben a munkában előtt kell érthetőnek és ked művészi irányzatnak tekintet- föltétlenül nagyobb teret kell vésnék lennie. Ezeknek a töte a realizmust, hanem az igazi művészi alkotómunka objektív törvényszerűségének is. Lenin Tolsztoj munkásságában látta a kritikai realizmus csúcsát, és egész cikksorozatban foglalkozott vele. Bár a szovjet művészet alkotó módszerének, a szocialista-realizmusnak a fogalma már Lenin halála után született meg, mégis a művészi alkotómunka természetének a kommunista építés időszakábiztosítani az egyéni kezdemé- megeknek érzéseit, gondolko nyezésnek, az individuális haj- dását és akaratát kell össze- lamoknak, a gondolatnak és fognia, őket kell felemelnie, fantáziának, a formának és a Bennük kell a művészt feléb- tartalomnak. Ez mind vitatha- resztenie és kifejlesztenie.« tatlan, de mindez csak azt Helyben lenne ha ebből . . ’ t . azt a kovetkeztetest vonnánk bizonyítja, hogy a proletana- ]e hogy a művészetnek a még tus pártmunkájának irodalmi fejletlen esztétikai ízléshez részét nem lehet sablonsze- kell igazodnia — ellenkezőleg, fejlesztenie kell az ízlést. Lenem rűen azonosítani a proletariátus pártmunkájának más részeivel.« Ez azt jelenti, hogy a szocialista kultúra nem puszta helyen és még kevésbé »a civilizáció romjain« épül fel, hanem ellenkezőleg, a sok évszázados kultúrtörténelem legnagyszerűbb eredményeinek alapján. »A proletárkultúra... — mondotta Lenin 1920-ban — nem azoknak az embereknek a kitalálása, akik magukat szakembereknek nevezik a proletárkultúra területén. Mindez merő sületlenség. A proletárkultúrának ama felhalmozott tudás törvényszerű fejlődése útján kell létrejönnie, melyet az emberiség a kapitalista társadalom, a földesúri társadalom, a bürokratikus társadalom nyomása alatt dolgozott ki.« Lenin nemcsak meghirdette az átöröklés elvét, hanem az ő irányításával a szovjethatalom már a legelső évektől kezdve következetesen valóra is váltotta azt. Egyetlen év alatt — 1918 májusától 1919 májusáig — 115 orosz klasszikus irodalmi mű jelent meg összesen 6 millió példányban. Csupán nin, aki nagyra becsülte Gyem jan Bjednij, a népszerű proletárköltő irodalmi munkásságát, azt mondotta, hogy Bjednij »az olvasó után kullog, pedig egy kicsit előtte kellene járnia«. »Kicsit előtte járni« — ez annyit jelent, hogy nevelni, fejleszteni kell az olvasó tömegek ízlését, és nem ahhoz kell igazodnia. Nagy vonásokban ezek Lenin esztétikai elvei. És ezek a kommunista párt művészeti politikájának elméleti alapjai is, amelyek elősegítették a szovjet művészetnek, mint a szovjet szocialista kultúra szerves alkotórészének fejlődését és virágzását. ewv.^yvwwvwwwww%PW%rtJ,wwwwwM,ww'WWWWww^v.*wwwrvwv'j' nrjwwvm kekek imke: HAJNALI ERDŐN Már az opál ködöt éles fürge sugárral az ékes Nap töri kergeti szét verve subája díszét Ébred az illatos erdő hullat a fája lepergő Gyöngyös cseppköveket s mézízű gyanta csepeg Lám idehallik a csermely víg muzsikája amellyel Száz meg ezernyi madár égre kelő dala száll Fészek öléből zugból hallod-e gerle burukkol Rikkant sárgarigó hang fuvoláz millió Szállnak ezüstös trillák mint kék légben ha nyü vág Fénybe borul a szerény kis nefelejcs s a kökény Csillog s villog a pázsit kék szemű őzike ásít Aztán csintalanul ugrani szökni tanul Halld ekhózik a tisztás most kezdődik az irtás Fűrész fejsze zenél víg de kemény szava Gyors mozgású legénynek harsan örömteli ének Fújja öreg fiatal röppen s szárnyal a dal Kérd el a fejszéjük s nosza állj te közéjük Hisz testvéreid ők a soha-nem-pihenők* kél Ruisz György: Fuvaros GARAI ISTVÁN: ORSZÁGOS Országos már éhe a szépnek, a. jónak és iyaznak itt. Osszátok szét kenyereteknek legtáplálóbb karéjait! S ti, szívnek mérnökei: költők, ne fukarkodjatok tovább. Mint kelő Nap búzavetésre ontsátok fényiek bíborát! Élni akarunk, örvendezni — nyomort, fegyvert felejtve rég. Az élre pedig azt, ki köztünk állandósultán hű, derék. Legyen a szó ma kürt és balzsam: riogató, gyógyítni kész. S akire sem ez, sem az nem hat, lelkében marad csenevész. A szépség szőnyegét terítsük, s tegyük tömegesen a jót. Ám az igazság pallosát is forgassuk jó lovagi-mód. — Micsoda időszerűtlenség: kék virágba bódult egyén. — Ma a csillagok orgonáján kórusban zeng a költemény. Országos már éhe a szépnek, a jónak és igaznak itt. Nyitott ingmellel, szembe-széllel a világról zengd dalaid! BALOGH GYULA: EGYÜTT Ha hívtál: mentem. Mennem kellett hozzád! Ha jöttél: szívdobogva vártalak. Ha mosolyogtál: fény szökött szívembe, És hűnyt szemmel is Téged láttalak. Tavaszi szél fújt (pont húsz éve ennek), S oly rügyfakasztón szikrázott a nap, Mikor egy áprilisi szerda reggel Közös utunkra kézen fogtalak. Tudtuk, hogy minden boldogság csírája A földi élet méhében fogan, S hogy emberségünk önmagunkban hordjuk, Bár nem eszméltek erre még sokan. Mi megtaláltuk egymásban az embert. És élet társak lettünk Te meg én, S azóta vívjuk győzelmes csatánkat A szemforgatók könnyű seregén. Szemed szemeimmel nézte a világot, Szíved szívembe jó fészket rakott, S húsz évnek sok-sok vészes viharában Közös hajónk léket sosem kapott. Gondos kezeddel ápolt otthonunkban Több volt a napfény, mint a jaj, sírás... S hogy hős voltál e hosszú életúton, Nem tudja rajtam kívül senki más. • Dicsérjelek most felzengő szavakkal? Nem illik hozzád, s jól sem esne tán Annak, ki ilyen észrevétlen hordja A jóság fényét tiszta homlokán. Harcunk közös volt szívben, szóban, tettben, S közös a vágy. mely bennünk énekel: Hogy életünk a hátralévő úton Együtt lobogjon, s együtt égjen el. Irta: ] E F I M HOLODOV, a Szovjet írók Szövetségének tagja, a Tyeatr című folyóirat szerkesztő bizottságának tagja
