Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-09 / 84. szám

Szombat, 1960. április 9, 3 SOMOGYI NÉPLAP Hogy a második esztendő sikeresebb legyen ... A babócsai általános iskolások a politechnikai oktatás kere­tében virág- és konyhakertészettel is foglalkoznak. A zöldség­féleségeket a földművesszövetkezet, az óvoda és az olajfúrók konyhájára adják el. A virágokkal az óvodát és az iskolát díszítik. A bevételt politechnikai felszerelések beszerzésére fordítják. Horváth Sándor, Bogdán Mária és Ódor Rózsa ötö­dik osztályos tanulók elgereblyézik a felásott részit, és ágya­sokat készítenek. Űj ruhába öltözik a porrogi határ. Ma még sok helyütt barnállik a föld, de egy-két hét sem telik el, s zöldbe bo- | rul az egész mező. Tavasz van. Amerre járunk, mindenütt összetalálkozunk a porrogi nép- : ben megtestesült szorgalom- j mai. Az egyik táblát villás asz- szonyok lepik el, hogy eltere- í gessék a talajnak erőt, életet ! adó trágyakupacokat, a másik- | ban már dugdossa elő fejecs­kéjét a cukorrépa, odább len- veVő emberek szorgoskodnak. Van tennivaló, s amint látjuk, a porrogi Napsugár Tsz tagjai megtalálják a munkát. De a j szövetkezet tagjai közül egy- !néhányan TAVASZI SÉTA PORROGON ban. voltak a brigádvezetőkkel nak idején a többi vezető-égi együtt, különösen a múlt év tagnak ugyanez, hisz rábírhat- végén és a második év kezde- ták volna erre az elnököt, ha tén, amikor a terméskiesés neki esetleg nem volt kedvére miatt elkedvetlenedett tagok az ilyen intézkedés. A mostani mind másban keresték a fele- vezetőség viszont vonja le eb­iőst, s a munkába hívónak azt bői a megfelelő következtetést, felelték: »-Aki fizet, az párán- most még nem késő. csői.« Nincs hely és mód most, | Sok és mondhatni jogos bí- hogy bizonygassuk, mily hely- rálát éri a mostani vezetőséget télén nézet az ilyen, hisz nem is, élén Horváth (Barát) János- más fizet a szövetkezet tagjai-, sál, az elnökkel. Bár Horváih nak, mint maguk a tsz-tagok elvtárs idejének nasv résts'í; közössége — de látni kell, íme, i a mezőn, az emberek között ez is a dolgok velejárója. I tölti, és ahogy mondani szokás, S még egy adat: a Napsugár mint a tenyerét, úgy ismeri _ a Tsz tavaly mérleghiánnyal határt, szereti is a mezőt, itt azonban megreked. Ámbár azt is tudják a porrogi gazdák még egyéni korukból, hogy nem csupán a szántás­vetésből áll a gazdálkodás. már másodszor gyürkőznek hest, mint a szövetkezet vezető­nek! a közös munkának és sége és tagsága. Mert a jobban Ha ez igaz volt — márpedig azok is, akik csak most íz’el- ’ élés lehetősége adva volt szá- igaz volt — az egyéni gazdál- getik a közös munka ízét, ta- * mukra, ám bármily fájdalmas kodás keretei között, még in- A FIATALKORI EMLÉKEK, vei harcol a párt igazáért, mint nuljálk fortélyait — a fejüket is: az elmúlt évben sajnos nem , kább az kell legyen egy ezer csóválják, s közben ilyeneket használták ki a lehetőségeket, holdas gazdaságban. Sajnos e mondanak: zárt, s bár az államtól 80 000 forint segítséget kapott, a mun­kaegységekre a tervezett több mint 30 forint helyett így is csak alig 20 forintot tudtak osztani. Ügy hiszem, nem sér- , . , . tek meg senkit, ha azt mon­azok is, akik im- ,jom. errgi senki más nem te­Egy negyvenötös párttag benyomások nem tűnnek el ( az emlékezetes induláskor, nyomtalanul, megmaradnak, | Sertésgondozó a Szabadság tovább élnek, sok-sok évig hat- Termelőszövetkezetben. Két- nak az ember jellemére, gon- . százhuszonkét háromhónapos | — nem is ilyen jól, mint dolkodására. Sári György elv- j malac van a keze alatt, s nem most, de tavaly ilyenkor még társ, a nágocsi pártszervezet: akárhogy gondozza őket. »Tu- ml sem gondoltuk, hogy baj tagja is így van ezzel. ^ ^ | dományosan« — ahogy tréfá- lesz nálunk a fegyelemmel. A 1919-et írták, s ő tizenhét; san megjegyzi. Mióta tsz-tag, áaflajelőkészítésbesn, vetésben éves volt. Ismerte a szegények elvégzett egy állattenyésztési nagy segítséget adnak a gé­iskolát. Amiről azelőtt csak el- . pék és a fogatok. Most meg az vétve hallött: keményítő, fe- | a baj, hogy nem tudunk mun­sorsát. A tengernyi nyomort, szenvedést, megalázást A Za­la megyei Hegyesd községben pásztorkodott. Sohasem hallott addig a kommunistákról, csak a márciusi napok után fogadta szívébe azokat az embereket, akiket ezzel a névvel -tisztel­tek. Csak villanások maradtak meg agyában az akkori ese­ményekről, de arra tisztán em­lékszik, hogy emberséget és élelmet kapott tőlük a nép. Az­tán riasztó hírek érkeztek: el­bukott a Tanácsköztársaság. A pásztorház mellett volt a köz­ségi jégverem. Egy nap, ami­kor arra ment, furcsa lyukat látott az oldalán. Vajon mi le­het az?? Benézett rajta. Oda­lent egy katona kucorgott. Almikor az idegent észrevette, ijedten rebbent a szeme. »Ma­ga vöröskatona?-“ — szólt oda neki. Az hallgatott Végül a mosolygós, egyszerű arc meg­nyugtatta: »Igen — mondta—, üldöznek, ide bújtam.-« Ezután minden este, ahogy sötétség borult a pásztorházra, a jég­veremre, madzagra kötött edényt, kulacsot engedett le a katonának. Egy hétig bújtatta, etette. Amikor egy kicsit tisz­tább lett a levegő, megmutat­ta neki, merre menjen jó irányban. Ez az egy hét megedzette. Megfogadta, igyekszik úgy él­ni, mint ez a vöröskatona meg a többi kommunista. Harcol a szegények jussáért, boldogulá­sáért 1924-ben Somogyba került. 1945-ig sokfelé szolgált, sokat volt más kezelába. S hányszor, de hányszor vágták a szemébe, ha elégedetlenkedni merészelt: »Büdös kommunista!« »Az, az, csak mondjátok, csad szidja­tok, fogtok ti még nyüszíteni« ■— gondolta magában. S eljött a várva várt pillanat, a fel- szabadulás. Nágocson lakott ekkor. Júniusban kezdték szer­vezni a kommunista pártot. Az elsők között jelentkezett. »Na, Gyuri, téged mi hozott kö­zénk?« — kérdezték tőle. Ö csak annyit mondott csende­sen: »Magyarországon csak a kommunisták akarták és akar­ják szívből, hogy jobb élete le­gyen a nincsteleneknek... A nagyúri birtokok felosztását csak az MKP-tól várhatja a magyar paraszt. Ezért. Meg a tizenkilencben tapasztaltakért. Meg a múlt nyomorgásaiért. Most már emelt fővel szeret­nék járni. Veletek akarok har­colni a boldog jövő beteljese­déséért.« ÍGY INDULT EL tizenöt esztendővel ezelőtt Sári György a kommunisták nagy családjával a boldogabb jö­vendő útján. Amíg a mába ér­keztünk, sok munka, küzdelem, harc, itt-ott csalódás is tarkí­totta az ötvennyolc éves kom­munista útját. Az idő mély barázdákat szántott homloká­ra, azonban töretlen akaratát, hitét, erejét nem tudta meg­gyengíteni, Ma is olyan hév­hérje, foszfor, mind ismerős fo­galommá vált. Büszkén ma­gyarázza, mint kell a tápérté­két kiszámítani. Simogatón néz a rózsás kismaíacolkra, szálás, és közeleg gyönyörködik bennük. Nagyon Ezéirt mondják kát adni minden dolgozni aka­rónak. A nagy próba később következik, amikor beköszönt a növényápolás, sürget a ka- az aratás, némelyek: Márpedig minden porrogi pa- ^ téren van a legtöbb kívánni- rasztember saját tapasztalatá- j való Porrcgon. Igaz, hogy las- ból tudja: elkölteni, felélni san szaporodik a közös állat- vagy beruházni egyéni kora- j állomány, új fél száz férőhe- ban is csak azt tudta, amit i lyes tehénistálló építésébe is megtermelt. Ez olyan általános belekezdtek, de a lehetőségek­törvényszerűség, ami a szövet­kezetben sem lehet másképp. Nem szőrszálhasogatásként, hez mérten egy kicsit határo­zottabban és lendületesebben kellene e téren előrehaladniuk. majd később igyunk a medve bőrére! szépen fejlődnek. S kell-e en­nél nagyobb öröm gondozójuk­nak? Néha, amikor az iskola előtt elmegy, eszébe jut a régi isko­la, ahová a mai apák, nagy- Hogy van-e ok a kétkedésre apák jártak. S ilyenkor isidé- ^ az aggodalomra? Bizonyo- rül az arca: már csak hírből; san varL g nem is baj az ef- ^meretes Nágocson a ripotlen, {ajta félelem, ha mögötte nem ~ kishitűség, tehetetlenség, ha­nem izmot feszítő, előrelendítő ruhátlan, éhes gyermek. Hol van már az a világ, amikor a gyermekek ruházata rögtön el­árulta, ki milyen családból származik. »Ha csak ennyi változás történt volna, akkor is meg lennék elégedve« — mon­dogatja tréfálkozva az ismerő­söknek. Gyűri bácsi sokáig párttitkár volt a községben. Mikor már nem bírta a sok talpalást, fia- talabbnak adta át a helyét. Szeretne egy kicsit megpihen­ni. De nem hagyja nyugodni a vére: vitatkozik, magyaráz, ér­vel, amerre csak jár. S ha észrevesz valami rendellenes­séget, ha eszébe jut valami jó javaslat, bekopogtat a tsz-ed- nök ajtaján, s elmondja. TANÍT, NEVEL, hitest önt fiatalokba, idősebbekbe. Mert kell az utánpótlás. S ha róla szó esik a faluban, irodán vagy másutt, az emberek csak ennyit tesznek a neve után: Negyvenötös párttag. S min­denki tudja, ez mit jelent. Lajos Géza hiszen ami elmúlt, azon már Például tömi kéne a fejekét, úgysem lehet változtatni, mé- ^ és nemcsak az elnöknek — gis szükséges — ha úgy tetszik | sajnos ő sem töri —, miként — felhánytongatoi a tavalyi ■ adhatnának már az idén több hibákat és okaikat éppen azért, hogy minden porrogi ember lássa: ha nem beszélnek róla és nem lépnek fel közösen, új­ra megismétlődnek az egy év­vel ezelőtti bajok. Márpedig aki nem bekötött szemmel jár, hízott sertést az országnak, mint amennyit korábban adott a falu. Takarmányuk lesz a cséplés után, de gondolkodni kellene azon, hol létesíthetné­nek új férőhelyeket, hogy ara­tás után vásárolhassanak hiz­lalásra való süldőket. Nagyobb törekvéssel és jobb előrelátás­sal kellene keresni a módokat, az látja, hogy sem a vezetőség, „ _ __ _______ sem a tagság egész idáig nem a helyi adottságok és nagvüzem e légedetlenség lakozik és fi- I vont le mélyreható következte- , adta lehetőségeket. Akad Por- gyelmeztetés: vigyázzunk, ne rést a múlt évből. Nem eléggé ©gy emter,^aM mar kövessük el -még egyszer a ta- kiméleUen6k saját hibáikkal,"'""'"’ valyi hibákat. Mert akadnak,1 akik látják ugyan a mostani gyarlóságaikkal szemben, nekifeszülést, de tapasztalnak M eg nem késő okulni bizonyos Pató Pál-féle gondol­kodást is a vezetés részéről. Az igazság az, hogy a vezetőség nem tett meg mindent, hogy a tagságnak ne legyen oka a ké­telyre. Tóth János, az egyik fogatos így beszélt erről: »Ta­valy hatvan hold kukoricánkat evett meg a gaz, mert egyszer sem tudtuk megkapálni. Tud­ják mennyi veszteséget jelen­tett ez? legkevesebb száz hízó meghizlalásától dobtuk el a ta­karmányt. Betakarítatlanul maradtak a kaszálók is. Ebből nem lett tej, hús, zsír, de ki­esett a zsebünkből is a forint. Vajon az idén nem járunk-e úgy, mint tavaly? Mert a ve­zetés részéről nem látunk sok kezdeményezést.-« Rituper János, a tsz mező­gazdász-elnökhelyettese meg arról panaszkodik, mily baj­Kezdjük mindjárt a fejnél, a vezetőségnél. Azért ezzel, mert a tavalyi bajok is egyéni korában is tanújelét adta leleményességének, gyü- mölcsöztessék ezt valameny- nyiük javára. (Ha egyéni ko­rukban megérte a gyümölcster­mesztés, miért ne érné meg a szövetkezetnek is? De van-e erre tervük?) Nagy kő esne le sok szövet­kezeti tag szívéről, ha látná, ... , n®1J11 hogy a vezetőség valamilyen utolsósorban a gyenge vezetes, ^ kezdeménuezéaaél hoza. a I nr/rn onI fim onn I előidézte szervezetlenségből táplálkoztak. Amikor a vezetés hibáiról beszélünk, természe­tesen nem csupán egy ember, az elnök tapasztalatlanságára, a kisebb-nagyobb mulasztások­ra gondolunk, az ő hibájában osztozkodnia kell az egész ve­zetőségnek. Akadnak, akik most a volt elnök szemére ve­tik — nem is indokolatlanul —, miért nem engedte tavaly ki­osztani a tagokra a kapásterüle­teket, akkor nem maradt vol­na ápolatlan a kukorica. Jo­gos ez a felelősségrevonás, de miért nem jutott eszébe an­MOSOLY A VONATON Ágica A »bárt« egyszer csak azt érezte, hogy valaki gyengéden ütö- geti a hátát. Ágica volt a tettes, ott állt a másik ülésen. És amikor anyukája megkérdezte, oda- megy-e a bácsihoz, már nyújtotta is ki­csiny kezét, és az ölé­ben termelt. De alig ült ott néhány má­sodpercig — éppen hogy megismerkedett az új környezettel —, máris tovább vándo­rolt és ismét egy bá­csi ölében kötött ki. S az mesélni kezdett neki a hét fiú- és hét lánytestvé^ről meg a gonosz boszorkáról. Ágicának tetszett a dolog, még a cuk­rot is kiejtette seójá­ból. Azonban alig fe­jeződött be a mese, tovább indult a har­madik bácsi felé. Az­tán vissza az elsőhöz, onnan a mamához, és megint kezdődött élűiről. Közben mesét kel­lett neki olvasni a vastag könyvből, meg a mozgó játékkutyus- ra is ügyelni, hogy »alszik-e«. Előkerült a Jutka-baba is, me­lyet Ágica nagy buz­galommal éppen a so­ros »báci« markába nyomott. Az volt csak a nagy öröm, amikor felfedezte, hogy a felakasztott kabát zsebeiben »valami« van. Megkezdődött a rámolás. Persze nem egyfolytában. Mert a kis csöppség fáradha­tatlanul váloztatta helyét. Anyucinál volt, amikor valami kop­Budapesttől Ka­posvárig megállás nélkül mozgott. Csak az út végén már na­gyon álmosan és egy ici-picit sírásán. De pant a padlón. Ágica azt még észrevette, pogácsával »kínálta« hogy a kis kutyus ott lovagjait. Csak túl hosszúra sikerült a dobás. Repült a má­sik is. A harmadikat viszont sikerült az egyik »báci« kezébe adni. De Ágica már vette is vissza. Me­gint odaadta, s ismét visszavette. Tetszett a játék. A jeleneten jóízűen derült a nézőközön­ség. No meg a torna- mutatványokon is. melyet a kék szemű kislány az ülés tám­láján végzett. »alszik« az ablakban, gyorsan odatipegett érte, magához szo­rította. S amikor megállt a vonat, egy búcsúpuszit dobott a »bociknak« jutalom­ként a kellemesen eltöltött estéért. Mert ők már nem voltak érdekesek, hi­szen apuka várt az állomáson, ... akinek karjaiban el is lehe­tett aludni. (Folesz) kodik elő. Számoljanak le önnön hibáikkal Egyelőre azonban azzal is beérnék, ha a vezetőségi em­berek megértenék egymást, és egyetértésre jutnának a leg­főbb kérdésekben. Mert ez is hiányzik. Vámos János bácsi például arról panaszkodik, hogy nem érdemes gyűlésre járni, mert mindenki beszél, végül .mégsem tudnak egy- egy kérdésben dűlőre jutni. (S hogy ez így van, arról alkal­munk volt meggyőződni leg­utóbbi ott tartózkodásunkkor.) Ráadásul Horváth elvtársban, a tsz-elnökben nincs elóg ha­tározottság, ő sem mer egy-egy napirenden lévő kérdésben ál­lást foglalni. Márpedig egy tsz- elnök nem mondhat mindig szépeket, mindenkinek tetszős igent. Előfordul nem is egy­szer, amikor a közösség érde­kében egyeseknek nemet kell mondani. Aki nem ezt teszi, előbb-utóbb elveszíti tekinté­lyét, saját maga fosztja meg magát attól, hogy dolgozótár­sai vezető embert tiszteljenek benne. Nem válik hasznára és becsületére a vezetőnek az sem, ha saját magát fölébe helye i a vele egyenrangú többi tisztség­viselőnek, vágj' lejáratja őket mások előtt. Ha az elnök eldöntené ma­gában előre, milyen álláspon­tot illő elfoglalni egy-egy kér­désiben — pl. a háztáji gazda­ságok ügyében —, és érvekkel, határozott szóval harcolna a helyes elgondolások megvalósí­tásáért, akkor bizonyára nem volna a kérdések kérdése Por- rogon n ég ma is, hogy mek­kora lehet a háztáji fö’d. De egységes álláspontra kellene — ha viták útján is — jutni a vezetőségnek, hogy a közgyű- lésen egyértelműleg támogas­sák az elnököt vagy a vezető­ség bármely tagját. De amed­dig ebben a dologban nem szá­molnak le önnön hibáikkal} addig vajmi nehezen juthat­nak előre más kérdésekben. Nagy szerep hárulna a kez­deti bajokkal még küszködő szövetkezeti községben a fa­lu kommunistáinak összefogá­sára, a testvéri, elvtársi segí­tőkészségre. Az ő dolguk meg­mutatni az utat a tsz vezetői­nek: hogyan kellene, hogyan lehetne gyorsabban leküzdeni a hibákat, eltávolítani az aka­dályokat az előrehaladás út- jából. A pártszervezet feladata összefogni és a tsz megszilárdí­tásáért harcba vinni a csak­nem 180 párton kívüli tsz ta­got. Harcolni, hogy minél töb­ben szóimnak bele a vezetésbe, minél többen kezdeményezze­nek, az összesség érdekében és harcolni a helyes kezdeménye­zések, javaslatok megvalósPá- sáért, a maradiság, a lustaság, a naplopás ellen, az »ahogy lesz, úgy lesz« nézet ellen. De mit tesznek a kommunisták? Egy részük igyekszik, akar se­gíteni a bajokon, de akadnak sajnos olyanok is köztük, akik egyáltalán nem feszítik meg erejüket, sőt kényelmesen pi­hennek, s közben a múltban szerzett babéraikra hivatkoz­nak. Bizony nem szolgálják a párt politikáját az olyan párt­tagok, mint Lipics József és Vármos István, akik különbö­ző sérelmeikre hivatkozva ki­húzzák magúkat a közös mun­kából is. Hogvan várják ezek az elvtársak, hogy a tsz-tagok felnézzenek rájuk, tiszteljék őket? Erre csak akkor tarthat­nak igényt, ha példamutatóarii kommunistához méltóan dol­goznak. Igen, a munkában kell bebizonyítani, nem pedig sza­vakban hangoztatni, hogy ki a harcos forradalmár. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt az áldatlan állapotot sem, amely a tanács egyes vez'tői és a tsz-vezetők között az utóbbi időben kialakult. Miről is van szó? Csak helyeselni Phet, hogy a községi tanácsok egy­re nagyobb figyelmet fordíta­nak a szövetkezeti vezetés út­baigazítására. Gelencsér János elvtárs, a porrogi tanács elnö­ke is fontos feladatának tek’n- ti ezt. A szándék jó, ám a ki­vitelezésbe nemegyszer — jól­lehet Gelencsér elvtárs akara­ta ellenére — súlyos hiba csú­szik. Gelencsér elvtárs eseten­ként megfeledkezik a szövetke­zeti demokráciáról, igyekszik a tsz minden apró dolgába be­avatkozni, s ez már súlyos hi­ba — ő akarja kimondani a döntést, mégpedig parancsszó­val, anélkül, hogy bárkit is meggyőzne javaslata helyessé­géről. De nemcsak a vezetők­kel szemben türelmetlen, ri­deg — bár ez is baj —, mód­szere sokban hasonlít a párt által nemegyszer elítélt mun­kastílushoz. Gelencsér elvtárs gyakran ellenséget Iáit mind­azokban, akik az övétől eltérő véleményt nyilvánítanak. Le­hurrogja, elhallgattatja az em­bereket, durván megsérti őket önérzetükben. Ez a mód tel­jességgel megengedhetetlen és káros, mert lehetetlenné teszi, hogy harcoljon a tsz-ben való­ban meglévő hibák ellen, ront­ja a párt és a dolgozó parasz­tok kapcsolatát. Ahhoz tehát, hogy a porrogi bajok megszűnjenek, nem kö­zömbös, hogy mindenki belás­sa saját hibáját, és őszintén megtegye, amit az ügy tőle megkíván. Van tennivaló ép­pen elegendő. Szép célokat tűztek maguk elé a porrogi dolgozó parasztok. A párt- és az országvezetés azt kívánja tőlük — s ez minden egyes szövetkezeti csalód legbensőbb érdeke is —, hogy ebben az évben haladják túl a két évvel ezelőtti termelésüket. Az kell, hogy elkerülve a múlt évi hi­bákat, megvessék a második és sikeres esztendő alapiát, és ezzel egyengessék saját felvi­rágzásuk előtt az utat. Varga József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents