Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-26 / 97. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1960. április 26. Az MSZBT kongresszusának második napja (Folytatás az 1. oldalról.) házi pedagógus azt a gondolatot vetette föl, hogy minél több személyes találkozón vitassák meg a szovjet és magyar pedagógusok a nevel« feladatait. Bugár Jánosáé, a SZOT titkára ismertette a szakszervezeteknek a magyar—szovjet barátság ápolásában kifejtett tevékenységét. A szakszervezetek könyvtáraiban lévő mintegy 4,5 millió kötetből körülbelüli egymillió kötet orosz klasszikus vagy szovjet szerzők műveit tartalmazza. A szakszervezeti művelődési házak mozijaiban jelentős számmal mutatnak be ismeretterjesztő szovjet filmeket. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióról szóló Ismeret- terjesztő munka akkor éri el a legjobban célját, ha a mindennapi élethez kapcsolódó, élményszerű ismertetést nyújt. Végül elmondotta, hogy a SZOT elhatározta, miunkásde- legációk cseréjével segíti élő a magyar és a szovjet brigádok közvetlen találkozását. Dr. Nyilas József, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tudományos munkatársa után Belovicz Károly, az MSZBT Győr megyei szervezetének titkára szólalt fel. A vita utolsó hozzászólója Gergő György bányamérnök volt, majd az elhangzottakra Kardos László, az MSZBT budapesti elnöke válaszolt. A kongresszus táviratban köszönte meg a Szovjet Baráti Társaságok és Kulturális Kapcsolatok Intéaetei Szövetségének és a Szovjet—Magyar Barátság Társaságának a tanácskozás alkalmából küldött üdvözletét.. Ezután Vadász Elemér elnök bejelentette a korgresszusnak az országos elnökség lemondását; utána egyhangúlag megválasztották az új országos elnökséget. Az új elnökség a szünetben megválasztotta az MSZBT tisztségviselőit. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnökévé Rónai Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, az országgyűlés elnökét, alelnökké Vadász Elemér Kossuth-díjas akadémikust, Kardos László Kossuth- díjas egyetemi tanárt és Ker- kai Andormé vegyészmérnököt, főtitkárává Demeter Sándor tanárt választotta az elnökség. Erdey-Gruz Tibor zárszava után az Interhaciomálé hangjaival ért véget a kétnapos kongresszus. (MTI) Megkezdődött az Azerltajdzsáni Legfelső Tanács ünnepi ülésszaka Baku (TASZSZ). Az Azerbajdzsánt Legfelső Tanács ünnepi ülésszakán hétfőn Véli Jltszuv Ahundov, az Azer- bajdzsáni Kommunista Párt első titkára emlékezett meg a szovjet hatalom kikiáltásának és az Azerbajdzsáni Kommunista Párt megalakításának 4Ö. évfordulójáról. Az ülésen felszólalt Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke is. Hruscsov beszéde e bőkul ünnepi ülésen Franciaország kiválik az Emi-ből? De Gaulle washingtoni látogatásáról Washington (MTIj. De Gaulle tábornok vasárnap . Eisenhower gettysburgi farmjára látogatott el, majd utána Camp Davidben ebédelt, és folytatta megbeszéléseit az amerikai elnökkel. Délután tértek vissza Washingtonba, s ott de Gaulle fogadást adott a francia nagykövetségen a washingtoni francia kolónia tiszteletére. Mint a Reuter írja, a.két államférfi megállapodott abban, hogy milyen politikát folytasson a csúcsértekezleten. A szokástól eltérően, még a tárgyalások befejezése előtt, vasárnap tájékoztatást adtak a megbeszélések menetéről. Flagerty, az amerikai szóvivő utalt rá, hogy mindazokkal a kérdésekkel foglalkoztak, amelyek a csúcsértekezleten megvitatásra kerülhetnek. * « » Párizs (MTI). A Combat washingtoni diplomáciai körök véleményét idézi, amely szerint Eisenhower és de Gaulle tábornok megbeszélésén a francia államfő felvetette Afrika problémáit. A francia köztársasági elnök szerette volna, ha véleményét osztja a kérdésben Eisenhower is. De Gaulle — washingtoni diplomáciai körök szerint — mindinkább úgy véli, hogy az ENSZ közgyűlése az afrikai és ázsiai országok fórumává válik a világ más részeinek rovására. Ennek az elemzésnek végkövetkeztetéseként egyesek nem tartják lehetetlennek : Franciaország fontolóra veheti, hogy ä szeptemberi közgyűlésen kiválik a világszervezetből. Megfigyelők úgy vélik, Franciaország magatartása függhet az Egyesült Államok állásfoglalásától. Emlékeztetnek arra, hogy de Gaulle tábornokot rendkívül érzékenyen érintette az Egyesült Államoknak az a döntése, hogy nem szavaz az afrikai és ázsiai országok Algériáról szóló határozati javaslata ellen. Washingtonban arra is céloznak, hogy de Gaulle esetleg megvitatja vendéglátójával olyan egyezménv lehetőségét, amely megakadályozná, hogy fegyverkezési hajsza induljon meg Afrika független országai között. Negyvenegy képviselő kilépei* Li Szin Man pártjából Huh Csüng igyekszik dél-koreai hivatalnok-kormányt- alakífani Szöul (MTI). Li Szin Man dél-koreai elnök, aki vasárnap ködös nyilatkozatba burkoltan elárulta, hogy továbbra is kezében akarja tartani a legfőbb politikai hatalmat, vasárnap este Huh Csungot, régi hívét bízta meg hivatalnok-kormány megalakításával. Huh Csüng már megkezdte tanácskozásait. Li Ki Pong, akit1 a március 15-i választási komédia során a’elnöknek választottak, vasárnap visszavonta korábbi lemondását.' Azt állította, hogy később kíván lemondani, most azonban hivatalában marad, mert ezt »követeli Li Szin Man és a nemzet érdeke.« A dél-koreai parlament hétfőn ülést tartott, amelyen a képviselőknek mintegy a fele vett részt. Az ülés megnyitása után az ellenzéki felszólalók ismételten követelték Li Szín Man lemondását és a március 15-én tartott választások megismétlését. A parlament 116:0 szavazataránnyal kimondta, hogy a Dél-Kore aban életbeléptetett ] rendkívüli állapot törvényellenes, és oat azonnal meg kell szüntetni. A határozati javaslat vitájában felszólalók azonban hangoztatták, nem kifogásolják az úgynevezett biztonsági statárium érvényben maradását. Ellenzéki képviselők hangoztatták, hogy indítványt kívánnak beterjeszteni, amelynek értelmében a parlament felszólítaná Li Szin Mant a lemondásra. A képviselőház kedden újabb •ülést tart. Nagy feltűnést keltett, hogv a liberális párt negyvenegy képviselő tagja hétfőn bejelentette, kilép a kormánypártból, s a jövőben független képviselőként lesz tagja a parlamentnek. A negyvenegy képviselő kiválása a liberális pártból azt jelenti, hogy megszűnt Li Szin Man pártjának nyolv év óta élvezett többsége a parlamentben. A dél-ko-reai képviselőházban ma száztizenegy liberális, hetvenegy demokratapárti és negyvenkilenc független képviselő van. Két mandátum nincs betöltve; Nyikita Szergéjevics Hruscsov, a szovjet minisztertanács elnöke a bakui ünnepi ülésen hétfőn mondott beszédében megállapította, hogy Azerbajdzsán ünnepe egybeesik Lenin születésének f>0. évfordulójával. — A lenini úton haladva — mondotta — a Szovjetunió népei 42 év alatt óriási lépést tettek az elmaradottságból a haladás irányába. A kommunizmus, amely sok nemzedéken át igen vonzó, de távoli ábránd volt, ma már a lenini eszmék lelkesítette szovjet emberek millióinak gyakorlati ügyévé vált. Hruscsov kiemelte, milyen hatalmas fejlődés ment végbe az azerbajdzsáni falvakban. Kijelentette, Azerbajdzsánban megvan minden, ami szükséges, hogy komoly mértékben elősegítse a nagy, össznépi feladat megoldását: utolérni az Egyesült Államokat az egy főre jutó mezőgazdasági termelésben. Szovjet-Azerbajdzsán — mondotta Hruscsov — a felsőfokú oktatás arányait tekintve messze maga mögött hagyott nagy európai országokat is, nem is szólva olyan szomszéd államokról, mint Irán és Törökország. Azerbajdzsán népgazdaságában jelenleg több mint 67 000 főiskolai és körülbelül 73 000 középfokú szakiskolai képzettségű ember dolgozik. A nemzetközi kérdésekre áttérve Hruscsov megállapította, hogy a szovjet kormány értékelése szerint a jelenlegi nemzetközi helyzet jó. Az utóbbi időben lezajlott állam- és kormányfői találkozók — mondotta —, valamint más államférfiak találkozói, és elsősorban az Egyesült Államokban tett látogatásunk, de még ezt megelőzően Macmillan angol miniszterelnökkel Moszkvában lezajlott találkozónk és beszélgetésünk, látogatásunk Indiában, Burmában, Indonéziában, Afganisztánban, s végül franciaországi utazásunk mind a nemzetközi feszültség enyhülését jelzik. Az államférfiakkal folytatott beszélgetésünkből arra a következtetésre jutottunk, hogy megértik: elő kell segíteni a nemzetközi feszültség további enyhülését és a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalásokkal, nem pedig háborúval kell megoldani. Azt hiszem, hogy a nemzetközi enyhülés áldásos folyamata folytatódni fog — jelentette ki Hruscsov, majd a csúcs- értekezletről szólva ezt mondotta: Azzal az őszinte szándékkal megyünk Párizsba, hogy ne csak előmozdítsuk a nemzetközi helyzet általános javulását, hanem mindent megtegyünk azért is, hogy kölcsönös megértésre jussunk a nyugati hatalmak állam- és kormányfőivel, előbbre vigyük a halaszthatatlan, hogy úgy mondjuk, az ajtón kopogtató kérdések megoldását. Mindenekfelett előbbre kell vinni a leszerelés kérdésének ügyét. A másik kérdés, amelyben sok állam érdekei kereszteződnek: a német békeszerződés megkötése, beleértve a nyugat-berlini helyzet rendezését. A német békeszerződés megkötése egyúttal a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetését is jelentené, és azt eredményezné, hogy kivonják onnan a megszálló csapatokat. Enélkül aligha lehet számítani arra, hogy kiküszöbölődik az államok közötti ellentétek veszélyes góca és létrejönnek a normális életviszonyok a nyugat-berlini lakosság számára. Hruscsov hangsúlyozta: abban a szovjet javaslatban, hogy változtassák Nyugat-Ber- lint szabad várossá, nincs semmi, ami kárt okozna partnereinknek. Elismerését nyilvánította a Német Demokratikus Köztársaság kormányának, mert megérti, hogy meg kell szüntetni a feszültséget Németország szívében, és bizonyos áldozatot hozott, amikor beleegyezett, hogy Nyugat-Ber- lin váljék szabad várossá, jóllehet területileg ez a város a Német Demokratikus Köztársaság elválaszthatatlan része. A szovjet kormányfő kijelentette: Teljesen megérett a megoldásra az atom- és hidro- génfegyver-kís érietek megszüntetésének kérdése. Hangsúlyozta, hogy Eisenhower elnök és Macmillan miniszterelnök közös nyilatkozata — amely szerint a két államférfi elvileg egyetért abban, hogy kötelezettséget kell vállalni: nem hajtanak végre föld alatti nukleáris robbantásokat, amíg folynak a vizsgálatok az ellenőrzés módszereinek megállapítására — felkelti a reményt, hogy a közeljövőben ki lehet küszöbölni a nézeteltéréseket és meg lehet kötni a szerződést a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről. Most a nyugati hatalmaktól függ a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről folyó tárgyalások további haladása — mondotta Hruscsov. — Reméljük, hogy a kormányfőknek sikerül megoldást találniuk erre az égető kérdésre. Hruscsov óvatosságra intett azzal kapcsolatban, hogy egyes nyugati államférfiak egyoldalúan kezelik a csúcsértekezlet előtt álló problémákat. Ezek kikeresik és felfújják egyik- másik problémának éppen azokat a vonatkozásait, amelyeknek kiélezett előtérbe állítása nem segítheti elő a kölcsönösen elfogadható határozatok kidolgozását. Ez a módszer természetesen nem segíti elő, hogy megtaláljuk a módot a fontos nemzetközi kérdések megoldására. Éppen ellenkezőleg, a feszültség fennmaradását eredményezi és akadályozza az államok közötti kapcsolatok rendezését. Hruscsov példaként utalt Dillon amerikai külügyi államtitkár nemrég elhangzott beszédére. — Ezt a beszédet a hidegháború szelleme hatotta át — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy Dillon kijelentései nincsenek összhangban a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában az Eisenhower elnökkel Camp Davidben folytatott beszélgetések nyomán kialakult légkörrel. A leszerelés kérdéséről és a tízhatalmi bizottság munkájáról szólva Hruscsov kifejtette, hogy a nyugati hatalmak e bizottságban előterjesztett javaslatai nem a leszerelésre irányulnak, hanem arra, hogy ellenőrzést létesítsenek leszerelés nélkül. A genfi tárgyalásokon a nyugati hatalmak ugyanarra az álláspontra helyezkednek, amelyet az utóbbi években is elfoglaltak: ki akarnak térni a tényleges leszerelés elől, el akarják ködösíteni a probléma lényegét és az egész kérdést kizárólag az ellenőrzésre akarják korlátozni. Ez az út azonban nem előre, hanem visszafelé vezet — mondotta Hruscsov. Hruscsov ezek után hangoztatta, a Szovjetunió kitart ama álláspontja mellett, hogy el kell érni a leszerelés kérdésének megoldását. A leszerelés — mondotta — olyan döntő kérdés, amelynek rendezésétől függ az új háború veszélyének elhárítása. Nem egyezhetünk bele, és nem is járulunk hozzá, hogy a leszerelést az ellenőrzéssel cseréljük fel. Mindent megteszünk érte, hogy valóra váltsuk a leghatékonyabban és legsokoldalúbban ellenőrzött leszerelést. Célunk az összes tömegpusztító fegyverek — köztük az atom- és a rakéta- t’egyverek megsemmisítése, valamint a hadseregek feloszlatása. Támogatjuk a szigorú ellen őrzést, ha a leszereléssel jár együtt, és ellenezzük a leszerelés nélküli ellenőrzést. A Szovjetuniónak változatlanul ez az álláspontja, és erről soha nem fog letérni — hangsúlyozta Hruscsov. A szovjet kormányfő rámutatott, hogy az imperialista államokban szemmelláthatólag még erősek az agresszív körök. Ezek nem tudnak belenyugodni a szocialista tábor létezésébe. A szocialista tábor úgy látszik »az imperialisták torkán akadt«. Hruscsov kijelentette, hogy a szocialista országok ereje ma nem kisebb, hanem nagyobb az imperialista államokénál és erejük, hatalmuk napról napra, évről évre fokozódik. Kijelentette, hogy nincs jövője annak a politikának, melyet a szocialista országok társadalmi rendjével szemben táplált elvakult düh irányít. Ha józanul vizsgáljuk a dolgok rendjét a világon — folytatta a szovjet kormányfő —, csupán egy kiutat találunk. El kell ismerni a kapitalista és szocialista társadalmi rendszerű országok békés együttélésének elkerülhetetlenségét és normális, ésszerű kapcsolatokat kell teremteni az említett országok között. Fejleszteni kell a kereskedelmet, a kulturális kapcsolatokat és a tudományos együttműködést, más választás nincs, mert egy más választás háborút jelent. Hruscsov kijelentette, hogy jelentős aggodalmat okoz egyes nyugati államférfiak álláspontja a csúcstalálkozóval és azzal kapcsolatban, hogy a kormányfői találkozón meg fogják vizsgálni a Németországgal kapcsolatos kérdéseket. Hruscsov ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Herter április 4-én Chicagóban mondott beszéde »sajnálatra méltó, ez a beszéd azt mutatja, hogy Herter úr távol áll a kialakult helyzet realista értelmezésétől«. Hruscsov kijelentette, hogy amennyiben a Szovjetunió minden erőfeszítése ellenére a nyugati hatalmak nem óhajtják a Szovjetunióval együtt keresni a békeszerződés közös megoldásának lehetőségeit, és a józan ésszel ellentétben kerülni fogják ezt a kérdést, >-mi a magunk útján fogunk haladni és békeszerződést kötünk a Német Demokratikus Köztárgasággal«. Ebben az esetben megszűnnek a fegyverletétel teremtette körülmények. Érvényüket vesztik azok a jogok is, amelyeket a hitleri Németország fegyverletétele következtében az NDK területén a nyugati hatalmak élveznek, köztük az a jog, hogy továbbra is fenntartsák Nyugat-Berlinben • a megszállási rendszert. A szovjet kormányfő megjegyezte, hogy a békeszerződés aláírása után az NDK szuverén jogokat gyakorol államának egész területén. Ha a nyugati hatalmak nem akarják | aláírni a békeszerződést az NDK-val, ez nem jelenti azt, hogy továbbra is megmaradnak jogaik, amelyek fenntartását követelik. A nyugati hatalmak természetesem elvesztik azt a jogukat, hogy Nyugat-B rlint szárazföldön, vizen vagy levegőn át megközelítsék. A szovjet kormány — mondotta Hruscsov — bízik benne, hogy végül is diadalmaskodik a józan ész és a csúcstalálkozó tárgyalásainak befejezésével a küldöttségek Párizsból való elutazása után a résztvevő országok között az eddiginél jobb lesz a viszony, s nem megfordítva. A szovjet kormányfő hangsúlyozta: A szovjet kormány- nem kíméli az erőfeszítéseket, hogy »a csúcstalálkozó sikeres és eredményes legyen, hogy a kormányfői tanácskozás eredményeként a népek elégedetten állapíthassák meg: új és fontos lépést tettünk a béke biztosítására«. * » * Nyikita Hruscsov Azerbajdzsán Legfelső Tanácsának küldöttei előtt felolvasta az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának az ünnepi ülésszak résztvevőihez intézett üdvözletét. Az üdvözletben kifejezésre jut a meggyőződés, hogy az azerbajdzsáni nép méltóképpen járul majd hozzá a kommunizmus győzelméért vívott harc diadalához. (MTI) A FÜGGETLEN TOGO Togo, az egykori német gyarmat, majd francia gyámsági terület 1960. április 27-én a független országok sorába lép. Az 56 600 négyzetkilométer területű — tehát hazánk felénél valamivel nagyobb —, 1,2 millió lakosú ország gazdasági életére a több évtizedes gyarmati elnyomás nyomta rá bélyegét. Ipara jóformán nincs; csupán néhány kisebb üzemben dolgozzák fel az ország mezőegy gazdasági terményeinek részét. A tengerparthoz közeli, trópusi éghajlatú vidéken terülnek el a túlnyomóan , európai telepesek birtokában lévő kávé-, kakaó-, valamint ol&jpál- ma-ültetvények. Az ország középső részén főleg gyapotot és földimogyorót termeinek. Áz északi szavarmás területeken a bennszülött lakosság állattenyésztéssel foglalkozik. a ii pi § ■ fiisfl-voHA KOZTARSASl
