Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-26 / 97. szám

Kedd, 1960. április 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Meddig áll még a daru \ Balatonlellén és Balatoniöldváron is a kaposvári állomáson? í megválasztottak az új népiront-bizottságot — Miért ne legyen egy nagy teljesítményű daruja a kaposvári állomásnak? — mondták illetékesek a KPM- nél még 1954-ben. S rövid idő múlva megérkezett a daru. Jóllehet Varga Károly állomásfőnök tiltakozott el­lene, mivel a Kaposvárra érkező szállítmányok jellege nem kíván ilyen teljesítmé­nyű gépet. Évente egyszer ha jön ilyen szállítmány, azt viszont a Somogy me­gyei Építőipari Vállalat da­rujával emelik le. Ha ez nincs kéznél, akkor a pécsi mozgódarut hívják segítsé­gül. Egy állandó darura azonban nincs szükség. Hogy mennyire felesleges, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy még egyszer sem hasz­nálták. Az állomás műszaki le­írást se kapott a gépről. Az illetékesek megelégedtek azzal a puszta ténnyel, hogy elképzelésük megvalósult: Kaposvárnak darut adtak. Hogy már hat esztendeje ki­használatlanul áll, arról nem vesznek tudomást. Igaz, néhány alkalommal eladták egy-két vállalatnak, azok az alkatrészeket el is vitték, de mivel a többi rész elvite­le költséges lett volna, hát inkább visszahozták az al­katrészeket, és lemondtak a vásárlásról. Ezt meg is le­het érteni: felállítása leg­alább húszezer forintba ke­rül. Előbb azonban szét is kell szedni, ennek költsége feltehetően legalább ennyi. S ez drágává teszi az amúgy sem olcsó (kb. 600 ezer fo­rint értékű) gépet. A daru karbantartására már kb. tízezer forintot köl­töttek. Használni ellenben nem lehet. A KPM pedig megfeledkezett róla. Nem ártana, ha eszébe jutna, s megpróbálná olyan állomá­son felállítani, ahol szükség van rá. (Tudósítónktól.) A balatoniénei falugyűlésen az általános iskola úttörői üd­vözölték a megjelenteket. A népfront-bizottság beszámoló­ját Koncz Antal mondotta el. A bel- és külpolitikai kérdé­sek ismertetése után a köz­ség életében beállott változá­sokról beszélt. A beszámoló után dr. Ungár í Sándor tolmácsolta a megyei ]" népfront-elnökség üdvözletét, a' Hozzászólásában kiemelte a V Hazafias Népfront fontos sze­li] repét ötéves tervünk előkészí- ‘ tő munkálataiban, majd a Népfront legfontosabb általá­nos feladatairól szólt. Ezután egyhangúlag megvá­lasztották az új népfront-bi­zottságot. Elnöke K ncz An tál. titkára Micsinai Gyű'/ lett. * * * Balatoniöldváron az úi álta lános iskola nagytermében tartották meg a választási gyűlést a lakosság nagy érúek- lődésétől kísérve. Varga Ist­ván mondotta a beszámolót. Értékes hozzászólások hang­zottak el. Többen megemlítet­ték, hogy jóval nagyobb ered­ményeket érhettek volna el, ha a lakosság aktivitását job­ban felhasználják. Dr. Németi László, a megyei tanács v. b.- eltoölkjhelyettese hozzászólásá­ban a helyi kezdeményezések, az összefogás rendkívül nagy fontosságát hangsúlyozta, majd a »-Tiszta Somogyért« mozgalom feladatairól szólt. Szántó József, a megyei nép­front-bizottság küldötte a so­ron következő tennivalókra hívta fel a figyelmet. A hozzászólások után egy­hangúlag megválasztották a 42 tagú népfront-bizottságot. Ráérő emberek a torvaji Táncsics Tsz-ben A vállalatoknak előlegezett bizalom az új hitelellátási rendszer A második negyedévtől új hitelellátási rendszert vezet­nek be. A rendelet kimondja, hogy ha a vállalat teljesíti az irányító szervek bizonyos gaz­dasági mutatókra vonatkozó előírásait, harmincnapos lejá­ratra »likviditási« hitelt kap­hat. A negyedéves mérlegbe­számoló után vizsgálják felül, teljesítette-e a vállalat azokat a feltételeket, amelyek alapján a hitelt megkapta. Ekkor dől ei, igénybe veheti-e a jövőben a likviditási hiteit. Az új hitelrendszer vállala- i[ taink önállóságára, érettségére j i épül. Mindennemű vizsgálat i[ megelőzése nélkül kapják a hi­telt. A bank amikor a negyed­éves mérlegbeszámolók után vizsgálatot tart, azt is kutatja, milyen, ok játszott közre ab­ban, hogy a vállalat teljesítette, > túlteljesítette vagy esetleg " nem teljesítette az előírt fel­tételeket. Az új hitelrendszer könnyítés, ezért a vállalat ve­zetői, párt- és szakszervezeti bizottsága tárgyalja meg, mi­lyen ellentervet tudnának ké­szíteni, hogy a hitel igénybevé­telére előírt mutatókat ne csak teljesítsék, hanem túl is telje­sítsék. Milyen belső rejtett tar­talékokat tudnának megmoz­gatni, hogyan tudnák a nyere­séget növelni. Az előlegezett bizalomnak remélhetőleg megfelelnek vál­lalataink, és a hitelt úgy ve­szik igénybe, hogy teljesítik a mutatókat, s tanúságot tesznek arról, hogy gazdálkodásukra mindig lehet építeni. A felfejlődés után egy kicsit nehezen, vontatottan indult . meg a munka az 1300 holdas torvaji Táncsics Termelőszö­vetkezetben. De az új tagok nagy része hamar rájött arra, hogy a szövetkezetben is dol­gozni kell. S dolgoznak is szor­galmasan. Néhány nap múlva a földbe kerül a burgonya, majd a 200 hold kukorica veté­se következik. Ezeket az em­bereket' nem riasztotta meg a határban a néhány perces ta­vaszi zápor, nem hagyták abba a munkát, és nem mentek ha­za. Ha végigjárjuk a falut, úgy tűnik, hogy csupa igyekezet ez a község. Hiszen a tavaszi munkaidőben életerős férfiem­bereknek szégyenteljes dolog az utcán ácsorogni, vagy az udvaron üldögélni. Persze akadnak olyanok, akik csak ténferegnek az udvaron, a kertben és a ház körül. Nagy igyekezettel tesznek-vesznek, de se haszna, se látszata nincs »munkájuknak.« Léner István az egyik, Dankházi Imre a má­sik. Talán tizen-tizenöten le­hetnek ilyenek. Ök reggelen­ként nem a közös munkába igyekeznek, hanem az ablakok­ból nézik, hogyan indulnak a többiek, szinte az egész falu — ugyanis Torvaj termelőszö­vetkezeti község — ők azon­ban otthon maradnak. Ráér­nek. Várakoznak, és napról napra halogatják a közös mun­kát. Mindig találnak kifogást, ha a brigádvezetők szóinak ne- j ja egy kicsit furcsa kik. Léner István azt mondo­gatja: »Dolgozzék az, akinek meghagyták a lovát.« Ügy be­szél, mintha valaki is arra tar­tana igényt, hogy ő mások he­lyett dolgozzék. Elfelejti, hogy helyette sem lesz hajlandó senki dolgozni. mert is­meretlen. De az első nap el­múlik, és a többi már mindig könnyebb,' és később már való­ságos öröm, mert elfogja a kö­zösségben dolgozó embereket az alkotás vágya Ezt elmond­hatják Pintér János, Tihanyi János és még sokan azok kö­A közösség várja ezeket az ' zül, akik két hónappal ezelőtt embereket, és számit munká­jukra. De ők sajnos annyira ráérnek, hogy még az idő is; el egy napig sem. megállt fölöttük. Nem tudják, vagy nem akarják észre venni, hogy mennyire rossz úton jár­nak, amikor nem törődnek sen­kivel, semmivel, még saját magukkal sem és szembeszáll- nak falujuk akaratával. A közösség nem tűrheti meg a dologtalanságot. Az igaz, hogy a közös munka első nap­kezdték meg a közös munkát* és ma már nem maradnának Ilyenkor tavasszal a szorgos parasztember, a gondos gazda nyugtalan, és képtelen otthon ülni tétlenül, mert a friss szél behozza a határból a föld üze­netét. A torvaji ráérő embere­ket is várja a tavaszi mező, a közösség, a nagy család. N. S* Elkészült Tab községfejlesztésének részletes terve Átmeszelik az úts/kli kerék­vetőket és kilo­méterköveket. Nagy János út- őr a Csákány ?s Szőkedencs közötti 5260 méternyi út- Ü szakaszt tartja rendben. & Tab község fejlesztési terve szerint 925 ezer forintot for­dítanak különböző beruházá­sokra. Ezek közül kiemelkedik a 370 ezer forintos költséggel készülő hajt kilométer hosszú i bitumen burkolatú járda. Négy j kilométeren mór kész az alap, | egy kilométer hosszúságban pe­dig már befejezték a munkát. Évek óta akadályozta a köz­ség fejlődését, hogy ném volt elegendő házhely az építkezni szándékozók részére. A tanács mosit 45 házhelyet sajátított ki. Az utak karbantartására, fel­újítására mintegy 200 ezer fo­rintot fordítanak. Azért vált ez szükségessé, mert a főútvonal­hoz kapcsolódó utak meglehe­tősen elhanyagoltak, esőzése® idején nagy sár van a Kossuth Lajos utcában. Áthelyezték az autóbusz­megállót, az új megálló építése 90 ezer forintba került. A költ­ségekhez 40 ezer forinttal az AKÖV is hozzájárult. Az üz­letsor felújítására 70 ezer fo­rintot költenek. Rendbehozzák, parkosítják a művelődési ház környékét. Erre 40 ezer forin­tot fordít a tanács, s még kb* 30 ezer forint értékű társadal­mi munkára is szükség lesz. A társadailmi munka szervezése azonban húzódik, ez egyik akadályozója a parkosí­tás megkezdésének. . Úfiáválaszfofták Tab KlSZ-alapszervezetének vezetőségé! — Az a célunk, hogy min­denki jól érezze magát alap- szervezetünkben, egységes kö­zösséggé kovácsolódjék ez a 39 fiatal — fogalmazta meg programjukat Egyed Márta, a Tab területi KlSZ-alapszerve- zet közelmúltban megválasztott titkára. Az egész vezetőséget újjává­lasztották a tahi fiatalok, mert érezték, hogy a munka nem úgy megy, mint kellene. Több­nyire csak a taggyűléseken, való megjelenésre szorítkozott tevékenységük, s ezt jogosan kifogásolta mindenki. Az alap­szervezet tagjai a legkülönbö­zőbb foglalkozásúak. Segéd­munkás és pedagógus, motor­szerelő és óvónő is található a kis csoportban. —- Nem új és nem különleges a programunk — mondja a OÜSS8S0SJSSÍ3ÍSÍSSX3SSÍJSSSSÍ3ÍS{JÍSC?ÍSÍSCÍÍJÍSÍXJSSÍXJÍ$ÍÍÍSÍJSSSSÍ5ÍSÍSÍJSSÖS3ÍJÍJÍSÖÍXSSSSJSSSSÍ.'SÍSSSiXSÍ titkár. - Azt csináljuk csupán, Jamit elődeink elhanyagoltak. A BERKESI ANDRÁS (13) Még színházba is egyedül jár. Nem iszik, cigarettát is csak akkor szív, ha van rá felesle­ült valahol a Duna-parton a lánnyal. Maya szomorú volt. Beszélt a németországi borzal- ges pénze. Most már orvos makrói, a haláltáborok szőr- nem lehet. Ezt világosan látja. nyűségeirőL Neki mindezekről Jövőre végzett volna. Hiába tanult négy évig? Hiába volt tőle a politika, fiatal volt, a évfolyamelső? Hiába. sporton kívül mással nem tö­Tudna harcolni látható el- rődött. Mit tudta ő, hogy az lenfél ellen, de ismeretlen, lát- országban tíz- és tízezrek vár- hatatlan ellenséggel szemben júk halálos ítéletüket. Mit nem. De az mégsem lehet, hogy tudta ő, hogy százezreket nyel ne legyen orvos. Ez 'élete cél- el a háború Baálja? Maya hé­ja és értelme. _ őt le senki és semmi. Ö, de de borzalommal hallgatta, nagy szavak ezek. Hát micso- Aztán gyűlölni kezdte a né- da, kicsoda ő? Nála különb, meteket. Főleg azért, mert tapasztaltabb embereket két- Mayát bántani akarták, mert vállra fektetett már a sors. úgy látta, hogy Maya veszély­H + A rí,. , .,.1 Holub ideges hangját: nem volt tudomása. Távol állt Ncmf édesem - mondta csőt, és bezárja a kaput. Vé­gigsétált a sárgakavicsos úton. csenek. Az előszobában Juliskába, a háztartási alkalmazottba ütkö­zött, — A professzor úr itthon van? — kérdezte a fiú. — A dolgozószobában van­nak — felelte a lány. Megindult felé. Az ajtó nyitva volt, ta őt magához. lük a kapcsolatot. Barátai nin- Hova, kihez tartozik ve felnézett, és a Batthyány, utca tábláját látta maga előtt. Elhatározta, hogy felkeresi] Esztert. Megállt a bórház kapujában.] vezetőség elsőrendű feladata* hogy eljusson minden fiatal­hoz, megismerkedjék minden­napi életükkel, Ynunkájukkal, Megnézte a lakók névjegyzé- »terveikkel, gondjaikkal. Ha ezt két. Eszter özvegy nővérénél »megtesszük, úgy érzem, ----­é rtesz* <tkel1 szégyenkeznünk. nem ő? Eddig legalább Holub bí­zott benne. De most elvesz­tette a tudós bizalmát is... Milyen jó érzés töltötte el, amikor az öreg megkapta a páncélkazettáját, melynek zár- lakott. Izgalommal jára olyan büszke volt A ment fel a lépcsőn a dolgozószoba rejtélyes számkocmbinációs zá- ha Eszter is hidegen fogadja?*, egy tenyérnyire rat Holub konsruálta. A le- Talán Holub már a lánynak foglal ei az olimpiai jel- tisztén hallotta szállítás utáni másnap odahív- is elmondta az államtitkártól tvényszerző versenyre való fel­kapott felvilágosítást -----“■ * A munkatervben fontos he­es most a » „ , No, fiacskám — szólt ne- már ő is bizalmatlan lesz. feszülés. Gyakran beszélget­a professzor —, nemcsak hogy vetve a tudós. — Maga nagy Eszter nem volt otthon, * Nem gyűrheti szél^^tó^ló ^elernmel, nekidőlt a falnak. Jó] etette, És kétnapi hogy ez is bekövetkezik. megoldotta a szülnek. Délután még a labo­ratóriumba sem ment be. Hiába, nincs szerencséje. Emy- ben van. Vajon hogyan ala­TSStJff&Tt SÄÄS gém lenne. Szegény kis Maya. Mennyire szerették egymást. És milyen okos volt. A fiú érezte, hogy éhes. Fel­állt — Ebédelni kellene vala­hol — tűnődött. Aztán még­sem ment. Átsétált a hídon. Egy üzletben két pogácsát vá­sárolt. — Felmegy Holubhoz, és elmondja neki az újabb fej­leményeket. — Nem szállt fel autóbuszra, hanem sétálva megindult a Németvölgyi úton. Várja meg — ajánlotta a^megünneprésére. Május 7-én kedves, huszonnyolc év körülijja környező erdőkben, mezőkön ^virágot szednek, 8-án pedig az KISZ-alapszervezet a otthonban egész iösszes most ellenséget lát benne. Már a Duna-parton járt Le­ült a kőlépcsőre. Elmélázva nézte a csipkéket kötő habo­kat. Eszébe jutott, hogy gyer­mekkorában hányszor állt áb­rándozva a vízparton, és hány­szor tervezgetett. Haját borzol- gatfca a szél, és ő gondolatban végtelen tengereken járt, is­meretlen világban barangolt. — Álom, gyermekes álom — gondolta. Vagy talán az is gyermekes álom volt, hogy apám bűnét én az emberek gyógyításával akartam jóvá­tudós. — nem foglalkoznak az üggyel, matematikus. Ha ki tudja nővére nem is tudta megmon hanem azt akarják, hogy a fi- nyitni ezt a számkomfoínációs dani, hogy mikor jön haza.^gon^oin-,,^ út zárjam ki a további mun- zárat, kap tőlem valami szép Még délután a MEFESZ-be/, ... kából. ajándékot. — Akkor ő is mo- hívták. Valami ünnepségre ké-jj 1 z 1 István megállt. Azt hitte, solyigott. nem jól hall. Szédülő fejjel — Megpróbálom — mondta. számolás után feladatot. Igaz, — És most mit akarsz esi- sokáig törte rajta a fejét. Tíz­náln-i? — hallotta nagyon tá- szer tíz számjegy közül kellett volról Magda asszony hangját, megtalálni azt a számcsopor­— Nem tudom — felelte Ho- tot, amellyel a zárat kinyit­lub. — Tanácstalan vagyok, háttá. De sikerült. Mikor a az öreg csodálkozó szemmel né­zett rá. — Ez igen — mondotta. — Ezt nem hittem volna. Derék nem akarom rábeszélni... dolog. Fiacskám, maga kitűnő Beesteledett. Egy ideig s matematikus. — Mégsem a di- „ , . , „ .... , cséretnek örült, hanem annak, Var 00011 falal kozctt koborolt hogy az öreg nem változtatta a Bástyasétányon meg-: meg a számkombinációt. A bi- állt, rákönyökölt a párkányra Zalámnak örült a fiú. Ott, ab- és nézte az elétáruló képet. A; ban a páncélkazettában tár­va- tóttá a kísérlet vegyi leveze- el- tését, a legbizalmasabb kép­és^nek az olimpiák történetéről.- A IX. falusi spartakiádra is rövidesen meg- az edzéseket. Szívvel, lélekkel készülnek valamennyien az anyák napja ni a dologban. Lehet, hogy a fiú félrevezet, nem mond iga­zat. .. István megfordult. — Holub sem bízik már bennem — fu­tott át agyán a gondolat.;* — Holub nem bízik bennem... — Mint a szélütött, úgy botor­kált le a lépcsőn. Félig öntudatlanul, kínzó gondjaiba merülve botorkált az utcán. Szeretett volna Iákibe belekapaszkodni, barna fiatalasszony. — Nem, köszönöm — hárí-g, tóttá el a fiú —, nem akarom^művelódési zavarni. Majd máskor e’jö vök... — Ó, nem zavar — szabad­kozott a fiatalasszony —, de? délutánt betöltő műsorral kö­szönti az édesanyákat. Vala­mennyi megjelenő édesanya virágcsokrot kap a fiataloktól* A területi alapszervezet szín­játszói megkezdték Fehér K’á- ra Nem vagyunk angyalok cí­mű hárotnfelvonásos vígjáté­kának próbáit. Igaz, még csak a kezdet kezdetén tartanak, de Vérrpező, mint egy fekete ^ szorgalmuk jó mondani neki mindent, min- leteket, és ott tartotta éksze A kerti ajtót nyitva találta, dent, de kivel beszélhetné meg reit is. Most már ennek is Megint a professzor úr jött gyötrő érzéseit, kitől kérhetne vége. Többet nem megy a tudóshoz. Nem mehet. Nem hozza kellemetlen helyzetbe úgy terült el Eszébe jutott a bástya Eszter. alatti* előadást ígér. Fontos felada* vár a község haza — gondolta —, szegény, tanácsot? — És rádöbbent, tenni? Gyerekes felbuzdulás annyira szórakozott, hogy egy- ho>gy milyen egyedül él a vi­vőit csup«án? Felelős vagyok szer, cipő nélkül megy el ha- lágon. Rokonai nagy része én apám bűnéért? Nem lehe- zulról. — Kesernyésen elmo- még 1944-ben nyugatra távo- tek felelős! — Aztán eszébe solyodott. Ügy döntött, hogy zott, akik itt élnek az ország- jutott Maya. 1944 őszén, egy nem is a laboratóriumba megy, ban, azok idegenek, mert gyer- •■ép napsugaras délután itt hanem a tudóstól elkéri a kul- mekkora óta nem tartja ve­%£ -mld?-ig kÖJKISZ-fiataljaira. A művelődési ^otthon környékének parkosítá­Mert ennek ellenére szereti Holubot. Hiszen annyi, de any- nyi mindent köszönhet neki.... Szédülő fejjel botorkált to­vább. A Várhegy oldalába ér­nyökölt gondokba merülve a bástya mellvédjén, arra esz-SsánáI szükség ]esz' mélt fel, hogy fázik. Megbor­zongott. A levegő hűvös lett... Elindult. íré. Fel "jutásukat. — Folytatjuk is ajánlották támoga- csak a munka meg­kezdésére, az irányításra váj?» >nak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents