Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-12 / 61. szám

Bsombai, 1960. március 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP II somogydöröcskei kommunisták összefognak A somogydöröcskei Novem­ber 7. Tsz mérleghiánnyal, igen gyengén zárta a tavalyi évet. A termelőszövetkezet ve­zetőinek erélytelenségén, ta­pasztalatlanságán sok múlott. A tagság nagy része rendszer­telenül dolgozott. A munkafe­gyelem meglazult. A közös vagyont is megdézsmálták né­melyek, mert nem volt meg­felelő az ellenőrzés. A brigád­vezetőknek minden áldott reg­gel házalniuk kellett, mégis kevesen s nagy sokára ballag­tak ki a mezőre. A terv meg­alapozatlansága is hátráltatta a munkát. Nem mindegyik bri­gádban voltak párttagok, ez okozta, hogy nem akadt min­denkor olyan valaki, aki mun­ka közben figyelmeztette vol­na az embereket arra, ne ká­rosítsák meg a közöst, művel­jék meg becsülettel a földet, dolgozzák le becsülettel a szükséges munkaidőt. A termelőszövetkezet párt­szervezetének februári tag­gyűlésén a kommunisták meg­állapították, mi gátolta az eredmények elérését. Az idei jobb munka lehetőségeit, mó­dozatait is számba vették. Ke­mény leckét kaptak tavaly a kommunisták is. Láthatták, hová jut a termelőszövetkezet, ha nem állnak egységesen mellette, ha takargatják a hi­bákat, nem mondják meg ke­reken, hol szorít a cipő. A párttaggyűlés lelkes han­gulata, az emberek féltő gon­doskodása azt éreztette, ebben az esztendőben résen lesznek a kommunisták, ők lesznek a munka elvégzésében, szerve­zésében az élharcosok. Kovács Imre párttitkár fő feladatként azt jelölte meg: osszák el a kommunistákat a brigádokba. Ez elősegíti a tsz munkafe­gyelmének megszilárdulását. A sürgős mezőgazdasági mun­kák megindítását és elvégzé­sét szívvel-lélekkel segíteniük kell a párttagoknak. S ezt hol lehetne legjobban elérni, mint a brigádokban. Minden terme­lőszövetkezeti taggal beszélni kell, apróra el kell magyaráz­ni, kinek mi a teendője. A kommunistáknak meg kell ér­tetniük a tsz-tagokkal, ha nem dolgozik mindenki, annak se lesz, aki dolgozik. A becsüle­tes emberek akkor majd oda- állnak a párttagok mellé, s velük vállvetve küzdenek azért, hogy a munkákat ide­jében elvégezzék, a vonakodó- kat: dologra serkentsék. Teljes erővel dolgozni — ez a kom­munisták feladata. Ha össze­fognak a somogydöröcskei pártszervezet tagjai, helyt is tudnak álkii. — Az idén nem termelünk dohányt, majoránnát, inkább a takarmánytermesztésre fordí­tunk nagyobb gondot — mondta Kovács elvtárs. — Olyan elázott szemétre azon­ban nincs szükségünk, mint amilyen tavaly volt. A mi kö­telességünk minden előfelté­telt megteremteni a takar­mánytermeléshez. A kommu­nisták mozgósítsák családtag­jaikat, hogy minden szál ta­karmányt kellő időben leka­szálhassunk. Csak így valósít­hatjuk meg az elénk tűzött célokat. A taggyűlésen elhangzott hozzászólások egytől egyig a kommunisták nagy felelősség- érzetéről tanúskodtak. Kuti Ferenc brigádvezető elmon­dotta: Somogydöröcskén ma is annyian laknak, mint régen. Azelőtt a szomszédos közsé­gek határaiban is volt föld­jük a döröcskeieknek, s meg tudták művelni. Mert öten vagy hatan is dolgoztak egy- egy családból, nem úgy, mint most. A kommunisták felada­ta elérni, hogy aki behozta a földjét, művelje is meg. Érvel­jenek, magyarázzanak, vitat­kozzanak. De ezt el kell érni. — Ez a község a miénk — mondotta Kuti elvtárs. — Amit termelünk, az a miénk. Ezt kell az emberekkel megértet­ni. S ha ezt megértik, egysé­ges nagy család leszünk. Hogy nem tudunk több búzát, ku­koricát termelni? Dehogynem tudunk. Csak áldozatot kell vállalni. Tavaly ősszel többen azt mondták: elpusztul télen az állatállomány. Megmutat­tuk, hogy nem pusztult el. Most azt mondják, nem tud­juk törleszteni az adósságun­kat. Nem így van. Mindent helyrehozhatunk, ha becsület­tel helytállunk a munkában. Nekünk, kommunistáknak nem mindegy, mennyit kapnak év -végén a tsz-tagok. Ezért kell nyíltan, keményen beszél­ni azokkal, akik vonakodnak a közös munkában részt venni. Nem döcöghetünk évről évre mérleghiánnyal. Minden kom­munista jól nyissa ki a sze­mét, figyelje, hogyan megy a munka, vigyázzon, ne károsít­hassa meg senki a közöst, ne írjon be senki megdolgozatlan munkaegységet. Nem szabad megismétlődnie annak, ami ta­valy történt aratáskor: ugyan­annyi munkaegysége volt an­nak, akinek a kezében égett a munka és annak, aki a másik brigádban a leggyengébb mun­kás volt. Csak akkor lesz meg a megélhetésünk, ha többet termelünk, mint tavaly. A somogydöröcskei Novem­ber 7. Termelőszövetkezet pártszervezete februári tag­gyűlésén megjelölte azt az utat, amit az elkövetkező idő­ben a párttagoknak járniuk kell, azokat a legfontosabb te­endőket, amiket el kell végez­ni. Minél előbb valósulnak meg ezek az elképzelések, an­nál megalapozottabb lesz a remény arra, hogy ezt az évet sikeresen kezdje, majd zárja a termelőszövetkezet. MI AZ OKA AZ ÜZEMI BALESETEKNEK? Beszélgetés biztonsági megbízottakkal az SZMT klubjában Semmi munkát nem végez? Gyakran éri vád a Hazafias Népfrontot, hogy semmi tevé­kenységet nem végez, csak ne­vében létezik. Néha jogos a ki­fogás, de általánosítani nem­csak hogy nem lehet, de egye­nesen hiba is volna. Az igaz­ság az, hogy a Hazafias Nép­front nem fejt ki olyan tevé­kenységet, mint mondjuk a tanácsi vagy más szervek, de minden megnyilatkozásával támogatja a szocializmus épí­tését. Ez a támogatás sokszor egészen aprónak tűnő dolgok­ban nyilvánul meg, mégis je­lentős, ha kihatását is figye­lembe vesszük. Nézzük meg, milyen munkát végzett az utóbbi időben a barcsi járás népfront-bizottsá­ga, mi az, ami kézzelfogható eredmény, mi az, amiről nem beszél senki sem mint a nép­front-munkáról, mégis az. A közelmúlt időszakának fő feladata volt a népfront-okta­tás. Pandur István és Bódis József, a járási népfront-bi­zottság vezetői az oktatás megindítását megelőzően elő­készítő tanfolyamokat, úgyne­vezett tájértekezleteket tartot­tak a községi elnökök és titká­rok részére. Megbeszélték az oktatás gerincé» jelentő három témakört. Nemegyszer tartal­mas vita is kerekedett például az ifjúság nevelésének kérdé­séről. A kastélyosdombói elő­készítőn szóba került a falusi | fiatalság városba vándorlása. Szóba került a községi ta­nácsok és a népfront-bizottsá­gok kapcsolata is. A résztve­vők megegyeztek abban, hogy — tekintettel a községfejlesz­tési tervek előkészítésének időszakára — a Népfront első­rendű feladata az emberek vé­leményének megismerése és az összesített javaslatok alap­ján készített terv tanácsülés elé terjesztése. Harmadik témakörként a termelőszövetkezeti mozgalom szerepelt. S hogy a Népfront­nak, vezetőinek tekintélye van a parasztság körében, azt leg­jobban a vízvári példa bizo­nyítja: amint a Népfront elnö­ke belépett a termelőszövet­kezetbe, sorra utánamentek a többiek is. S ha már Vízvárról esett szó, feltétlenül említést érde­mel a Népfront villamosítási javaslata. Minthogy az állami vállalat nagy összeget kért az oszlopokért s az egyéb mun­kákért, Drávái elvtárs, az el­nök javasolta a lakosságnak: van községi erdő, ott kivág­hatják az oszlopokhoz szüksé­ges fát, a szerelési munkákat pedig elvégeztetik egy barcsi szakemberrel. Így is történt, a munka már megkezdődött. Az emberek hallgattak az okos szóra, sokat segítettek társa­dalmi munkában. Sok társadalmi munkát vé­geztek és végeznek az embe­rek — ugyancsak a Népfront kezdeményezésére — az útépí­téseknél, járdakészítésnél. Az a tapasztalat, hogy ahol megfelelő a népfront-elnök, ott megy a munka. Ahol vi­szont baj van az elnök szemé­lyével — mint Bolhón —, nem mutatnak fel semmi ered­ményt. Mindenki a másikra vár, hogy majd csinál vala­mit, ennek a következménye pedig tétlenség. Körül kellene nézni a községben, hiszen min­denütt akad alkalmas ember, akit meg lehet bízni a vezetés­sel. Hasonló a helyzet Barcson is. Míg Vértes György nép­front-elnök a művelődési ház igazgatója volt, jutott ideje a szervezésre, de most, hogy v. b.-elnökké választották, szin­te egy percet sem tud foglal­kozni a népfront-munkával. Nem tartják számon nép­front-munkaként, ha valamely más szervvel közösen tevé­kenykednek, ha a Népfront aktivisták segítenek- a kultu­rális munkában s megannyi más helyen. Így lehet az, hogy sokan nem látják, valójában mi is történik, és csak nevében léte­ző szervként emlegetik a Ha­zafias Népfrontot. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának és a Somogyi Néplap szei'kesztőségének meghívására néhány biztonsá­gi megbízott jött el az SZMT klubjába, hogy elbeszélgessen az üzemi balesetvédelemről. A résztvevők megállapították hogy az építő- és malomipar­ban, a Finommechanikai Vál­lalatnál 1959-ben csökkent a balesetek száma 1958-hoz vi szonyítva, noha a létszám és a termelés növekedett. A Hús­ipari Vállalatnál ellenben né­mileg emelkedett a balesetek száma. Többségük (a másik vállalatoknál is) könnyebb sé­rülés. A halálos végű üzemi balesetek száma megyeszerte csökkent. Elmarad a kivizsgálás Fia baleset történik, felelős­sé kell tenni, aki mulasztásá­val előidézte azt. A gyakorlat­ban azonban a felelősségrevo- nás többnyire késik vagy el­marad — mondták a munka- védelmi megbízottak. A Csur­gói Faipari Vállalatnál 49 bal­eset közül harmincnál »nincs felelős«, mert a balesetet nem követte kivizsgálás. A bizton­sági megbízottak a vizsgálat elmaradását objektív nehézsé­gekkel: idő és közlekedési esz­köz hiányával magyarázzák. Különösen áll ez — mint Pál- fi László megjegyezte — az Építőipari Vállalatnál, ahol 60 —80 km-re is van egy-egy munkahely. Mire kiszállhatna már nem találja meg a bal­eset nyomait, körülményeit. Baj, hogy a dolgozók maguk sem segítik a kivizsgálást, sőt ahol lehet, elkendőzik az igaz­ságot. Mit kellene tenni, hogy a munkavédelmi megbízott gyor­san kivizsgálhassa a baleset okát, és felelősségre vonhassa a hibázókat? Elsősorban segíteni kell ab­ban, hogy gyorsan eljusson a helyszínre. Helytelen, ha — mint az Építőipari Vállalatnál — a biztonsági megbízott újí­tási felelős is, noha az egyik munkakör is teljesen leköti idejét és erejét. Nemcsak a munkavédelmi megbízottnak, hanem a vállalatnak is érde­ke, hogy a baleseteket kivizs­gálják, hiszen csak ezután ta­lálhatják meg az orvoslás módját. Az üzemnek és a dol­gozónak nem mindegy, hogy az Építőipari Vállalatnál ta­valy 1820 munkaóra, a Ma­VNNVNlomipari Vállalatnál pedig 65 ’ | nap esett ki a termelésből ki- sebb-nagyobb sérülések miatt, í A Finommechanikai Vállalat a Wagner-üqy 11. J ír ta: Jan Petersen — Fordította: Baló László rényén a kis olvasólámpát, az­tán visszamegy hoz, ismét eloltja zetvilágítást, és odalép a lá­nyához. Átöleli, megcsókolja, a falikapcsoló-S f: f vanaiar tja a mennye-^lztonsaf1 megbízottja, Peter 7i Lajos elmondta, hogy tavaly szinte egyetlen balesetet se és nagy szeretettel, vigasztal ^ *dé”LÄt lón mondja: — Nem kell olyan komolyan'? tőén változtatnak e helytelen szemléleten. Mert mit is mu­Inge torka még mindig ösz- szeszorul, csak bólintani tud. — Bocsáss meg, Rita ... De fogalmad sincs, miről van itt szó! — mondja Wagner, aztán Inge felé fordulva izgatottan, elkeseredve folytatja: — Biz­tosan sokat legyeskedik körü­lötted a fiatalúr, ez a Hennig, ugye? És felőlem is érdeklő­dik, mi?! Hogy miket gondol az apád, miket mond, mit csi­nál ...? A lány elsápad. Csak kis szünet után válaszol, zavartan, értetlenül: — Nem tudom, mire gon­dolsz, apa. De Hennig tisztes­séges, becsületes ember! Wagnerné Inge mögé lép, és nyugtatóan megsimogatja a haját, mindketten szótlanul merednek Wagnerre. A doktor feldúltan járkál. Aztán megint megáll Inge előtt. — Tudod te, kicsoda ez a Hennig?... Besúgó! Spicli! — sziszegi. — Spicli? ... De apa .., Hogy-hogy? — dadogja a lány. — Majd mindjárt elmon­dom, hogyan! — folytatja Wagner feldúltan. — Odaül­tették a nyakamra! Tudod miért? ... Mert egy fontos ta­lálmányon dolgozom, és szem­mel akarnak tartani! — Ez lehetetlen, apa! — kiált fel megbotránkozva In­ge. Wagner nem is figyel rá. — Az pedig, hogy körülöt­ted forgolódik, pontosan egy­bevág a megbízatásával! A lány teáscsészéjét forgat­ja, szája görcsösen megrándul, könnyek tolulnak szemébe. Aztán felugrik, és kirohan a szobából. Wagnerné megrendülve néz a lánya után, aztán férjére emeli tekintetét. De Wagner elkerüli a pillantását, a tálaló­hoz megy, egy fényezett do­bozból szivart vesz elő. Maga is meghökkent szavai hatásá­tól, és most szeretné vissza­nyerni nyugalmát. — Nem értem, Kurt, semmit sem értek ... — kezdi az asz- szony, de elakad. Tanácstalan. Aztán ismét megszólal: — De hiszen ez szörnyű ... Húsz év óta dolgozol ott... — Szem­pillája nyugtalanul verdes, de igyekszik nyugodtabban be­szélni. — És még ha így is volna, mint ahogyan mondod, miért kellett erről a gyerek előtt? ... Hátha csak félreér­tés az egész... Ez megint csak olaj a tűzre. Dr. Wagner haragja újra fel­lobban: — Félreértés? — kiáltja foj­tottam — Éppen azért, mert régen dolgozom ott, éppen azért érzem meg, hogy mi tör­ténik körülöttem! Most meg már itthon sem lehet meg a nyugalmam... — Rágyújt a szivarra. —• Ingének minden­esetre jobb, ha rögtön meg­tudta; mi a véleményem erről a Hennigről... Hidd el, tu­dom, mit beszélek! Az asszony elgondolkodva szedi össze a tányérokat. — Ne feledd el, Kurt — fi­gyelmezteti a férjét —, Inge már elég felnőtt ahhoz, hogy önálló véleménye legyen! — Ügy!... Te persze tudtál erről a ... barátságról! — tá­mad rá sértődötten Wagner. — Csak előttem hallgattátok el... Igaz, mit is számítok én itt! — Ugyan, Kurt, hagyd már abba ... Inge nekem sem szolt egy szót sem — feleli az asz- szony. Eltűnődik, aztán moso­lyogva fűzi hozzá: — De én is voltam egyszer régen húsz­éves. .. A sötét szobába csak az utcáról vetődik be né­mi fény. Inge az ablaknál áll, az elhagyatott utcát nézi. Olyan kábult, mintha fejbe­ütötték volna. Arca merev, szeme furcsa fényben izzik. Anyja lép be, felkattintja a villaqyt, majd Inge éjjeliszek­venni, kislányom... Tudomgtat a kivizsgálás? jól, hogy van ez, tudom, Embereken múlik mi^ megy végbe benned... De még# fiatal vagy, előtted az egész# a balesetet többnyire azok élet... És nem vagy egyedül...gaz emberek okozzák, akik el- Itt vagyunk melletted. # mulasztanak alkalmazni vala­Inge meg sem mozdul. Kis-fc1?6" vártatva halkan, togva mondja: szinte #dést. A munkavédelmi megbí- sut-#Zottak szerint a legtöbb mu- ^lasztás azokat a dolgozókat — Nem tudom elhinni azt átterheli, akik fittyet hánynak dolgot anya #az előírásoknak, nem használ­J, . , Slák a védőeszközöket. Gyürecs En is remelem, hogy apag elvtárs megemlítette, hogy a asszony#Húsipari Vállalatnál sokszor De ismered őt,^ ágy kell kényszeríteni a késsel nem szokott könnyelmű, meg-$^0lg°z°ka.\kog3f a . , ftdrothalo kötényt. A Finomme­gondolatlan ’— tenni. téved — feleli gyöngéden. kijelentéseket chanikai Vállalatnál az egyik csiszoló azért kapott kötőhár- Inge az anyja felé fordítja* tyagyulladást, mert nem hasz­ánadt sr(*áx TVrr.cn1i7r.oni nr A #nÜltä a VÓdŐí sápadt arcát. Mosolyogni pró-^naixa a védőszemüveget. Még ... 8sem tanult a nagy fajdalom­a ' gból, az éjszakai mentőzésből. — Talán mégis kiderül,S Miután meggyógyult, újra hogy nem volt igaza ... gcsak szemüveg nélkül dolgo­Az asszony megéi'tően simo-#zo!?‘ # Se szeri, se szama azoknak gat ja lánya haját. * * «# ) Dr. Wagner titkárnője azí írógép előtt ül, ujjai a billen tyűkön nyugszanak; a mellet te álló Neumannal beszél. — Nem, a doktor úr mé.aj r.em jött vissza az igazgató Ságról, Neumann úr! (Folytatjuk.) ja sérüléseknek, amelyeket a (szesz, az italozás okoz. A Ma­lomipari Vállalat munka vé- I delmi megbízottja, Bánki Ist- \ván is találkozott hasonló ese­ttekkel. Az egyik molnár ittas­sága miatt majdnem tűz kelet- ékezett valamelyik malomban. i A balesetek 90 százaléka, azon- t ban nemtörődömségből, mun ■ ka közbeni felelőtlen játékból, figyelmetlenségből, azaz fe­gyelmezetlenül végzett mun­kából ered. Az építőiparban azok közül szenvednek legtöb­ben balesetet, akik átjáróház­nak tekintik a vállalatot, s ál­talában nem fűlik a foguk a rendhez. Kevesebb a baleset a törzsgárdában, a becsülettel, felelősséggel végzett munka közben. A tapasztalat szerint sok múlik a munkahelyi vezető­kön, művezetőkön. Műszaki­jaink többsége sajnos igen ke­veset törődik a munkavéde­lemmel, noha már azzal kelle­ne kezdeniük a napot, hogy elhárítsanak mindennemű akadályt, ellenőrizzék, hogy a szabályok szerint dolgoznak-e beosztottjaik. Pálfi elvtárs említette, hogy egy győri ta­pasztalatcserén több, Szovjet­unióban végzett művezetővel beszélgetett. Ők valóban fele­lős vezetői munkahelyüknek* példát mutatnak, és ennek eredményeképpen sokkal ke­vesebb a baleset náluk, mint például Somogybán. Az is baj nálunk, hogy legtöbbször ak­kor gondolunk a balesetvéde­lemre, amikor a munka már félig elkészült, pedig az óvó­intézkedéseket már a tervek elkészítésekor át kell gondolni és meg kell tenni. Milyen legyen a büntetés? A baleset után felelősségi« kell vonni a vállalat vezetőit* de a dolgozót is, ha hibás a baleset előidézésében. Ez sú­lyosabb esetben nem okoz különösebb problémát. Nehe­zen döntik el azonban, milyen büntetést alkalmazzanak ki­sebb mulasztások esetén. Az építőiparban, de másutt is gyakran elvonják a prémium egy részét a mulasztóktól. Ez azonban nem érint mindenkit. Ezért többen azt javasolták* hogy a nyereségrészesedést is fel kell használni az elővigyá­zatosság megteremtésére. At­tól, aki hibát követett el, $ nem véletlenül szenvedett bal­esetet, meg kell vonni a nye­reségrészesedés egy hányadát. Persze ugyanígy kellene tenni azokkal a vállalatvezetőkkel, üzemvezetőkkel, műszakiakkal szemben is, akik nem tartják meg a kötelező havi szemlé­ket, elmulasztják az óvóintéz­kedéseket. Igazságos lenne az is, ha kevesebb nyereségrésze­sedést kapna az a biztonsági megbízott, aki halogatja, el­mulasztja a balesetek kivizs­gálását. Nem eredménytelen az sem, ha az ittasan munká­ba jött dolgozót hazaküldik. Valaki javasolta, ugyanezt kellene tenni azokkal is, akik fittyet hánynak a figyelmezte­tő szónak, s továbbra is sza­bálytalanul, a balesetvédelmi előírások ellenére végzik mun­kájukat. A hazatanácsolást természetesen a szakszervezet­nek, a vállalat vezetőségének is támogatnia kell, ha az in­dokolt — hangoztatták a mun­kavédelmi megbízottak. Meg kell találni a kisebb szabály­talanságok hathatós bünteté­sének eszközét. Mint minde­nütt, a megelőzésnek itt is nagy jelentősége van. Persze a munkavédelmi fe­lelős egyedül kevés ahhoz, hogy a balesetek száma még jobban csökkenjen. Ehhez az üzemvezetők, a szakszervezet támogatására, sok aktíva se­gítségére, a munkatársak ne­velésére is szükség van. Aa Építőipari Vállalatnál — he­lyesen — társadalmi bizottsá­got hoztak létre, amely ellen­őrzi a sérülést szenvedettet otthonában, mert sajnos az is előfordul, hogy kisebb sérülé­seket némelyek arra használ­nak fel, hogy betegszabadsá­guk idején más munkát vál­lalnak. Ha a vezetők és a dol­gozók egyformán összr-t'ienaíí, a jövőben számottevő-tr -sök- kenni fog a balesetek száma.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents