Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-02 / 52. szám
TILAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP JA XVII. évfolyam, 52. szám. ÁRA 50 FILLÉR Szerda, 1960. március 2. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Kaposfő az új életre készül (3. oldalon) TODOMÁNY — TECHNIKA (5. oldalon) Bekötött szemmel <5. oldalon) JELENTÉS A FÖLDEKRŐL Kivonultak a traktorok a határba A gépállomásokon úgy tervezték, hogy a szokásos tavaszi gépszemléket e héten tartják meg. Az időjárás azonban kedvezőre fordult, s a traktorok megkezdték a kivonulást a földekre. Így tehát a brigádszállásokon, a tsz-ek földjein kerül sor e gépek megjavításának ellenőrzésére. A traktorosok örömmel vették tudomásul, hogy vége a téli időszaknak, és munkához láthatnak a határban. Tegnap már 200 traktor vett részt a talajelőkészitésben. Eddig mintegy 2 ezer normálholdat teljesítettek, s ebből 1100 holdnyi a szántás. A marcaliak pl. 350, a fonóiak 150, a tapsonyiak 130 holdat szántottak fel. A Kaposvári Gépállomás körzetében megkezdték a borsó vetését is. Vetik a borsót a lengyeltótiak A Somogyi Néplap keddi száma hírül adta, hogy megkezdődött megyénkben a tavaszi munka. A cikk megjelenése után telefonon felhívta szerkesztőségünket Horváth János, a lengyeltóti Táncsics Tsz párttitkára. Horváth elvtárs elmondotta: »■Mi is hozzáfogtunk a mezei munkákhoz. A fogatok az elmúlt hetekben hordták a trágyát, s február utolsó napjaitól kezdve hat traktor szánt határunkban. Sok a tennivalónk: 150 hold tavaszi árpát, 100 hold zabot, 60 hold cukorborsót és 46 hold cukorrépát szándékozunk vetni. A föld szombatra any- nyira megszikkadt, hogy megkezdhettük a cukorborsó vetését. Ezt a munkát azóta folyamatosan végezzük.« Hasznos tapasztalatokkal tértünk haza a Szovjetunióból“ 99 Interjú dr. László Istvánnal, a megyei tanács v. b.-elnökével rendelkező vezetők állnak. Dr. László István, a megyei tanács v. b.-elnöke a közelmúltban kéthetes tanulmányúton vett részt a Szovjetunióban. Az utazásról és tapasztalatairól érdeklődtünk tőle. f— Kik és ml célból látogattak el a Szovjetunióba? — Meghívásra egy 15 tagú tanácsi küldöttséggel mentem ki, hogy tanulmányozzuk a szovjetek munkamódszereit, főleg a mezőgazdaság, az ipar irányítását, a szovjetek hatáskörét, a kulturális munkát. Moszkvában a Minisztertanács első elnökhelyettese, Jasznov elvtárs fogadott bennünket, és tájékoztatott a Minisztertanács működéséről. Másnap találkoztunk az Elnöki Tanács titkárával, ő az Elnöki Tanács munkájáról beszélt. Az oktatási, az egészség- ügyi és a kulturális helyzetről a szakminiszterek tájékoztattak bennünket. Lakásépítkezésekhez is ellátogattunk, megmutatták az új panel építési módszereket. Igen érdekes tapasztalatokat szeretünk a moszkvai egyetemen, ahol 60 nemzetiségi nyelven tanítanak, és 50 nemzet fiataljai képviseltetik magukat. Figyelemre méltó, hogy az egyetem tanulóinak 60 százaléka foglalkozik természettudományokkal és 40 százaléka humán tárgyakkal, s a hallgatók 70 százaléka már dolgozott a termelésben egyetemi évei előtt. Jártunk Gorkij megyében és Gorkij városában is. Itt a megyei, a járási tanácsok munkáját tanulmányoztuk, és részt vettünk a városi tanács ülésén. Leningrádban a városi tanács munkájával, az apparátus felépítésével ismerkedtünk meg. — Milyen tapasztalatokat szereztek a tanulmányúton? — Általános benyomásunk az volt, hogy á Szovjetunióban igen nagyra becsülik a Magyar Népköztársaság eredményeit, szeretik a magyar embereket. A tanácsi munkát illetően is igen érdekes, hasznos tapasztalatokat szereztünk. Megállapítottuk, hogy munkájukat a szovjetek aokkal nyilván osab- ban végzik, mint Magyarországon a tanácsok. Fő feladatuknak tartják a íakosság ellátásának megjavítását, a kulturális igények fokozottabb kielégítését és a mezőgazdasági termelés emelését. A szovjetek és a mi tanácsaink munkájában sok a hasonlóság, persze a szovjetek előbbre járnak. Nagyszámú aktívával és bizottsággal dolgoznak, így a lakossággal széleskörű, közvetlen kapcsolatot tudnak kiépíteni. A szovjetek élén mindenütt bőséges élettapasztalattal |— Mit láttak a kolhozokban? — A kolhozok gazdasági eredményeit igen fellendítette, hogy a gépeket saját kezelésbe vették át. Határozottan törekszenek arra, hogy a munkafolyamatokat teljesen gépesítsék. így érthető, hogy termés- eredményeik évről évre növekszenek. Ehhez természetesen hozzájárul a jó munkafegyelem és a széleskörű premizálási rendszer. Liszkoho járásban a Biztos Űt kolhozban láttuk, hogy a fejőnők jövedelme a tejhozam növekedésével arányosan nő. Ezer liter után 7, ezertől kétezer literig 10, kétezertől háromezer literig 15 és háromezer literen felül 20 kopek prémiumot kapnak literenként. A kolhozok az öregek ellátására igen nagy gondot fordítanak. Voltunk olyan helyen, ahol havi 15—30 munkaegységet, háztáji földet és messzemenő támogatást nyújtottak az öregeknek. Jellemző, hogy a kolhozok mindinkább rátérnek a teljes pénzfizetési rendszerre, és minden gazdaságnak megvan az egy- és hétéves terve. ■— Végső tanulság? — Az út rendkívül hasznos volt. Nagy szükség van az ilyen tapasztalatszerző látogatásokra. Találkozva a szovjet emberekkel és vezetőikkel ta- pásztalni és érezni lehet, hogy szívósan megküzdottek eredményeik eléréséért. Amit elvégeztek, az lelkesedést ad a látogatóknak az itthoni munkához. A szerzett tapasztalatokat a magyarországi, illetve somogyi viszonyoknak megfelelően fogjuk alkalmazni. V. M. Csaknem hatezer mázsa hibrid vetőmagot fémzároltak a martonvásári hibridözemben A Martonvásári Mezőgazda- sági Kutató Intézet hibrid-üzeme befejezte a hibridkukorica vetőmagvak tisztítását. Az üzem a Martonvásári 1-es hibridből 291 mázsa, a Martonvásári 5-ösből 5270 mázsa, a Martonvásári 39-esből 45 mázsa és a Martonvásári 40-esből 88 mázsa vetőmagot fémzárolKérdések és feleletek Hruscsov sajtóértekezletén tatott A jövő évtől kezdve az üzem a martonvásári hibrid- kukoricák törzsanyagának és az egyszeres keresztezések előállításával foglalkozik, míg a kétszeres keresztezések előállítását átengedi az állami gazdaságok kezelésében lévő hibrid-üzemeknek. (MTI) A Hariatn Rákját tudósítójának kérdése a japán imperializmus feléledéséről szólt. Megemlítette, hogy Hruscsovnak az indonéz parlamentben ezzel kapcsolatDzsakarta (TASZSZ). Nyiki- ta Hruscsov szovjet miniszter- elnök hétfőn Dzsakartában sajtóértekezletet tartott. Miután felolvasta nyilatkozatát, válaszolt az újságírók kérdéseire. Az első kérdést az Antara indonéz hírügynökség tudósítója tette fel. Megkérdezte, mit mondhat Hruscsov őzökről a lapjelentésekről, hogy a Szovjetunió Ambon szigetén állítólag katonai támaszpontot akar építeni. Hruscsov így válaszolt: — Mit felelhetnék erre a kérdésre? Azt mondják, hogy egyetlen bolond annyi kérdést tehet fel, hogy tíz okos ember sem tud rá válaszolni. (Derültség.) Kérem, ne értsenek félre, nem a kérdést feltevő újságíróról van szó. Minden jelenlévőt nemcsak okosnak, de egyenesen lángésznek tartok. (Derültség, »Jól van!« felkiáltások.) De hadd feleljek érdemben is a kérdésre, nehogy azt mondják, hogy Hruscsov kitérő választ adott. Aki figyelemmel kíséri a Szovjetunió politikáját, az tudja, hogy megszüntettük külföldi katonai, támaszpontjainkat, csökkentjük fegyveres erőink létszámát, és követeljük, /hogy külföldön minden katonai támaszpontot számoljanak fel, s minden ország kizárólag saját területén tartson csapatokat. Mi több: nemcsak a külföldi katonai támaszpontok, de minden hadsereg teljés feloszlatását javasoljuk. Ezért az amboni szovjet támaszpontról kifundált ostobaság egyáltalán nem illik bele a szovjet kormány józan politikájába. A második kérdést is az Antara tudósítója tette fel. Megkérdezte, meg tudja-e oldani a csúcsértekezlet a nagy világproblémákat a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül? Hruscsov .azt válaszolta, hogy Kína, India, Indonézia, Japán és más nagyhatalmak csúcsértekezleten való részvételéről már elég részletesen beszélt az indonéz parlament ülésén. Ma viszont olyan a nemzetközi helyzet, hogy egyes országok még az ENSZ munkájában sem vesznek részt A népi Kína valóban nem lesz ott a májusi csúcsértekezleten — mondotta a többi között a szovjet kormányfő. — De úgy vélem — folytatta —, hogy a csúcsértekezletre váró kérdéseket nem szabad befagyasztani. A most megoldható kérdések közül több probléma — a német kérdés és több más — elsősorban a csúcsértekezlet résztvevőit érinti. Egyetlen értekezleten különben sem lehet minden vitás kérdést megoldani. Ezért azt hiszem, hogy a május 16-i találkozó jó kezdet lehet, ha valamennyi résztvevője erőfeszítéseket tesz ezért. Azt hiszem, a csúcsértekezlet meggyőzi a ma még érthetetleneket arról, hogy bővíteni kell az ehhez hasonló értekezletek részvevőinek körét, s a népi Kína így nemcsak az ENSZ-ben, hanem a csúcs- értekezleten is elfoglalja majd az őt megillető helyet, akárcsak India, Indonézia és Japán. Ezeket az országokat valóban nagyhatalmaknak tartom a Szovjetunió és az Egyesült Államok mellett. Az Antara tudósítója még megkérdezte, milyen segélyt ad a Szovjetunió a gazdaságilag fejletlen országoknak. Hruscsov válaszában utalt rá, hogy a Szovjetunió igen sok országot segít, s ez a segély valószínűleg fokozódni fog. — Ami a segély feltételeit illeti — tette hozzá —, azt hiszem, hogy önök, újságírók, nemcsak írnak, hanem olvasnak is. Ezért kérem, hogy olvassák el legalább a ma közölt egyezményt, amelyet tegnap írtunk alá az indonéz köztársasági elnökkel. Akkor meglátják, hogy a legkedvezményesebb feltételek mellett nyújtunk hitelt, mégpedig nem gazdagodás! célból, hanem testvéri segítségképpen, s ezt a segélyt érdemének megfelelően becsülik bará tainik, a megsegélyezett országok népei. A bélavári földművesszövetkezet múlt év őszén újjáépült 2. számú üzletében nagy a forgalom. Pénzár Vendel tíz évvel ezelőtt vette át a régi boltot 16 ezer forintos árukészlettel. Ma fél millió forint az árukészletük értéke, és havonta 200—250 ezer forintos forgalmat bonyolítanak le. — 2. képünkön: Lakatos Györgyné nehezen tud választani a különböző színű és szabású huligánok közül. Simon Márta eladó készségesen segít az árit kiválasztásában. ban elmondott szavait Kisi japán miniszterelnök »beavatkozásnak« nevezte. Hruscsov ezzel kapcsolatban kijelentette: Ha Kisi úr így értelmezi nyilatkozatomat, akkor én is appellálhatok őhozzá. Elmondhatom, hogy ő is beavatkozik belügyeinkbe, mert az a szerződés, amelyet ő írt alá Washingtonban, előirányozza, hogy amerikai csapatok továbbra is megszállva tartsák Japán szigeteit. Vajon miért maradnak amerikai csapatok Japánban? Nem hinném, hogy az errefelé gyakori tájfunok leküzdésére! (Derültség.) Ez elsősorban a népi Kína és a Szovjetunió ellen irányul. Következésképpen ez beavatkozás a mi ügyeinkbe. Ha pedig ily módon beavatkoznak* akkor hadd válaszoljunk nekik: harcoltunk és harcolni fogunk az idegen területeken létesített katonai támaszpontok és tömbök ellen. Meggyőződésem, hogy a józan ész, amelynek mi hívei vagyunk, győzni fog! A Rudé Právó tudósítója megkérdezte, milyen személyes benyomásokat szerzett Hruscsov Indonéziában. Hruscsov elmondotta, hogy Indonézia valóban mesés, paradicsomi ország. Hiszek benne — folytatta —, ha Indonézia kiheveri az évszázados gyarmati elnyomás következményeit, és kifejleszti iparát, mezőgazdaságát, az egyik leggazdagabb és legboldogabb országgá válik majd. Nagyon tehetséges és dolgos nép az indonéz, boldogságot, virágzást kívánok neki. Az AP amerikai hírügynökség tudósítója a következő kérdést tette fel: Valóban mondotta-e ön, hogy ragaszkodni fog hozzá, a nyugati szövetségesek hagyják el Nyugat-Berlint, függetlenül attól, tesznek-e engedményeket Oroszországnak a leszerelés kérdésében? Mondott-e ön ilyesmit Gronchi olasz köztársasági elnöknek? Hruscsov így válaszolt: A kérdés feltevése nem egészen helyes. A nyugati hatalmak — úgymond — engedményt tesznek a Szovjetuniónak a béke biztosításában, mi pedig engedményt teszünk a Nyugatnak Berlin ügyében. Ez nem helyes. Ezek önálló kérdésekj és külön kell őket megoldani. Vagy talán csak a Szovjetunió és a többi szocialista ország érdeke ezért a leszerelés* a béke biztosítása? A béke fenntartása minden nép érdeke. Ezért a leszerelés kérdését úgy kell megvitatni és megoldani, hogy minden országnak* minden népnek hasznára váljék és a békét szolgálja, A nyugat-berlini kérdés egészen más dolog. Arról van szó* hogy meg kell szüntetni a második világháború maradványait, s ez a probléma immár 15 éve, a háború befejezése óta húzódik. Egyáltalán meddig várjunk még? Nemsokára ösz- szeül a csúcsértekezlet a béke megszilárdítására, de hiszen még az elmúlt háború maradványait sem számolták fel. Ez a helyzet ellentmond a józan észnek. Ezért követelni fogjuk, számolják fel a háború maradványait, igyekszünk meggyőzni háborús szövetségeseinket, kössenek békeszerződést a két meglévő német állammal. (Folytatás a 2. oldalon)