Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-10 / 59. szám
CMttftrtSk, 1960. március 10. 3 SOMOGYI NÉFLA* MOSÓGÉPET HOZTAK Kettő a négy közül lit osógépet hoztak a Fi- nommechanikai Vállalat tekercselő részlegéhez. Ott állnak sorban nem mesz- sze Egedi Ernőtől, Szabó Gyulától, Walhelm Kálmántól, Héra Gábortól. Somogyi Imre részlegvezető irányításával általában ők javítják a háztartási gépeket. Valameny- nyien fiatalok, s tudnak bosz- szankodni — különösen akkor, ha a tegnapelőtt javított porszívót ma ismét behozzák azzal a gúnyos megjegyzéssel, hogy »ezt aztán jól megcsinálták", miközben kiderül, hogy a gépnek kutya baja, csupán egy csavar lazult meg, amit otthon is megszoríthattak volna. Bosz- szantó, ha azért panaszkodik valaki, hogy a tegnap vett porszívó egynapi használat után elromlott. Ilyenkor mindig meg kell magyarázni, hogy az új porszívót se lehet egész nap üzemeltetni egyfolytában, mert nem bírja. Persze kacagni, örülni is tudnak ők. Különösen, ha a világot járt Szilvást Lajos bácsi elbeszéli, hogyan értették meg magukat az osztrákokkal. Azokkal még csak valahogy, mert ha Ausztriában lerajzoltak egy tehenet, akkor tejet hozott a pincér. Spanyolországban ha lerajzoltak egyet, két jegyet kaptak a bikaviadalra. Elgondolom, hogy a javításra kerülő mosógép az enyém. És hogy mennyit fogok fizetni, az att®l is függ majd, hogy Eaedi Ernő lelkiismeretes-e, amikor a hibafelvételi lapot kiállítja a gépről. A mosógépjavítás múltjához tartozik, hogy a hibamegállapítás nem volt mindig helyes. Igaz, hogy ma már ezen túl vannak, de azért a részlegvezető összehúzott homlokkal tételről tételre ellenőrzi, valóban azt kell-e kijavítani, amit a fiú felírt. Mert ha Ernő a kalkulációs lapra felvezeti mondjuk azt, hogy a vízkeverő csavart is ki kell cserélni, noha az nem rossz, akkor semmi se ment meg attól, hogy egy százassal többet fizessek a javításért. A kalkulációs lapnak abba a rovatába, ahol az elkészítésre kérnek meghatározott időt, 180 perc kerül. Csak akkor tudom meg, hogy ez számomra kellemes-e vagy kellemetlen, amikor kiderül, hogy ugyanerre a javításra másfél évvel ezelőtt még 300—360 percet kértek. Mit tettek vajon, hogy felére csökkent a javítási idő? Nos, ha itt dolgoznék, már engem is felmérgesített volna jó néhányszor az, hogy a golyóscsapágyat hosszú ideig tart le- cibálni, nemegyszer kalapácscsal kell leverni a helyéről. Meg hogy több csavart kellő szerszám híján úgy kell »lekö- nyörögni". No de az okos ember segít magán. A részlegnek ma már kétféle, saját rezsiben gyártott golyóscsapágy-lehúzó- ja van, és Somogyi Imre most csinálja a legnagyobb teljesítményű harmadikat. Ezekkel egy pillanat műve a csapágy lehúzása. Aztán előkerül egy különleges alakú kulcs is. Pontosan ráillik a mosógép nagy csavarjára, egy mozdulat és kész. XT ezdem érteni, mi a ma- gyarázata annak, hogy a korábbi javítási idő a felére csökkent. Azt is, hogyan lehetett emelni nemrég a részleg dolgozóinak a bérét. Ugyanis azzal, hogy most 360 perc alatt két mosógépet javítanak meg, feltétlenül növekedett a termelékenység. Márpedig ha ez nő, nyomában az életszínvonal is emelkedik. De maradjunk a rendelő érdekénél. Ha Ernő a kért 180 perc alatt megjavítja a mosógépet, a számlázásnál a korábbi 360 perc helyett most csak 180-nal szoroznak. Ezt meg kell éreznie a javíttatónak is! Villámgyorsan mozog a tekercselők csuklója. Alighanem ennek a beidegzett gyorsaságnak is köszönhetek már valamit. Egy szétszerelt porszívó is ott forog a kezükön. Az egyik fiú felemel egy kis rézszínú kollaktort, a porszívó percenként 15 ezret forduló alkatrészét. Ennek műanyag szigetelése egykettőre kiolvad. Hm, szegény javíttató. Mindjárt visszateszik gépedbe kijavítva ezt az alkatrészt, de ha egy kicsit jobban megerőlteted, hozhatod is vissza. De nem. A munkásfiú félreteszi a műanyag-kollaktort, és szépen, összeállít helyette egy másikat, amely nem műanyag, és, állja a sarat. Ez becsülendő' törődés a javíttató érdekeivel Könnyen kiszámíthatnám/ mennyivel emeli az én élet-5 színvonalamat ez a lelkiisme-% retes munka. i De maradjunk csak a jelen/ légi tényéknél. A mosógép"! ugyanis elkészült, és kiszámí/ tották, mennyit fizetek érte"; rezsivel, anyagköltséggel. Ez, 117,90 forint. Megkérem a' szánilázót, mondja meg, mi t] kellett volna fizetnem másfél _ évvel ezelőtt ugyanezért. —ji 203,70 forintot — mondja.i Megnyugszom. Birizgí )a] azonban az oldalamat, vajon ai ráfordított 180 percet nem le-j hetne-e még leszorítani. Az-f zal, hogy a részleg bővül, he-' xyiség lesz, könnyen lehet,, hogy 180-ról 170-re, ha pedig! folyamatosabb lesz a munka-] ellátottság, akkor esetleg 150i percre is csökkenhet a javítá-j si idő. És itt már valóbani meg kell állni? A mosógépj gumi lábát mélyen kis csavar, szorítja a fémtesthez. Ha ez1 vizet kap s megrozsdásodik,! nehéz onnan kicsavarni. Hát-' ha egyik nap valamelyik kö] zültik így kiált majd fel: »Fiúk, csináltam egy olyan1 szerszámot, amellyel ezt az át-] kozott csavart is könnyen levehetjük«. S az sem kizárt, hogy valamelyikük az eddig felhasznált 1 liter mosóbenzin helyett csak felet használ el, és követi őt a többi is. r\ e véletlen dolga ez?! Előkerül egy papírlap,-; amelyen ott a munkaverseny- felajánlás. Ami abban aí termelékenység növelésére vo-? natkozik, mindannyiuk tuda-\ tos törekvésének az eredmé-5 nye. S ezért egyszer majd tán>J 150 perc alatt is meg lehet ja-1 vítani a mosógépet. Nem lesz»] ez valami nagy ünnep. A nagy'i dolgok csendben, hétköznap^ születnek. De azért jó ienneí majd odaállni az átvevő ablakhoz, és megkérdezni a ja-] víttatókat, akik a mostaninál kevesebbet fizetnek, mi a véleményük azokról a munká-] sokról, akik ötletes, becsüle-' tes törekvésének ezt köszön-] hetik. Szegedi Nándor KÉT FÉRFI TÁMASZKO-1 DIK az istálló falához. Az egyik középmagas, s katona- ] nadrágot, -kabátot, szürke sil-, tes sapkát visel. A másik nyurga, testén fekete munkaruha feszül, fején kopott kék svájcisapka. Gál László az egyik, Ntyies István a másik férfi. Jószággondozók. Negyvennégy hízómarha van a kezükre bízva. Míg az állatok odabenn kérődznek, ők egy kis friss levegőt szippantanak. Kémlelik a bárányfelhő foltozta ég kékjét, süttetik magukat a napon, nézik az előttük elhúzó trágyával rakott vontatókat. Szemük csillogása arról árulkodik, örülnek, hogy a csurgói Szorgalom Tsz so- mogyudvarhelyi üzemegységében is megindult a munka. Szóba elegyedünk velük. Először általános kérdések s ehhez illő válaszok hangzanak el. — Hány éves? — Harminchét — így Gál László. — Én meg csak huszonnyolc — mosolyog Méhes István. — Mióta dolgoznak a tsz- ben? — ötvenhat decemberében kerültem ide. Azelőtt katonatiszt voltam — mondja Gál elvtárs. — Dolgoztam gyalogmunkásként, voltam már kocsis, most jószággondozó vagyok. — Én egy hónappal később, ötvenhét januárjában léptem be. örülök, hogy Gál elvtárssal dolgozom együtt. Jól megértjük egymást. Elpolitizálga- tunk. Mindketten párttagok vagyunk — veszi át a szót Méhes elvtárs. — Csak egymással politizálnak? — Csudát! Jól is néznénk ki, ha elzárkóznánk a többi ember elől — feleli Gál elvtárs. LASSAN BELEMELEGSZENEK a beszélgetésbe. Elmondják, hogy négy kommunista van az üzemegységben. A községi pártszervezethez tartoznak. Az itteni párttagság azért fogyatkozott meg, mert többen átléptek a somogyud- varhelyi Március 15. Termelő- szövetkezet pártszervezetébe. A Szorgalom Tsz pártvezetősége először azt akarta, hogy az alsoki szervezethez tartozzanak, de ez kivihetetlennek bizonyult, hisz még a taggyűlésre is alig-alig tudtak volna lemenni, s hogyan vehettek volna részt a politikai oktatáson? — Bemenni még csak hagy-: ján, de visszafelé kutyagolhat-' tunk volna éjnek idején — állapítja meg Méhes elvtárs.! Kis hallgatás után hozzáteszi: j — Legjobban azt szeretnénk, ■ ha megalakíthatnánk az üzemegység pártszervezetét. Sokkal nagyobb segítséget tudnánk adni a tsz gondjainak, bajainak orvoslásához. — Ehhez azonban az szükséges, hogy a mi gondolkodásunkat tisztelőket sorainkba hozzuk — mondja Gál elvtárs. — Addig azonban a községi alapszervezetben kell a helyünket megállni. Most új titkár került a szervezet élére, remélhetőleg felfrissíti szervezeti életünket, jobban megmozgatja a kommunistákat. ARRA TERELŐDIK A SZÓ, hogyan »politizálnak" a többi tsz-taggal, végeznek-e felvilágosító munkát. — Február 14-én volt a zárszámadás. 31 forintot kaptunk munkaegységenként — kezdi Gál elvtárs. — Egyesek kevésnek találták a kézhez kapott pénzösszeget, morogtak, mér- geskedtek. Beszélgettünk az elégedetlenkedőkkel, leültünk számolnL Persze egyik se vette figyelembe, amit év köa^ ben kapott. — Pedig mindig osztottak előleget — szól közbe Méhes elvtárs. — Sokan kaptunk búzát, árpát — veszi vissza a szót Gál elvtárs. — Számításba vettük a háztájiból befolyt összegeket is. Így sikerült meggyőzni mindenkit. A tényeket senki sem cáfolhatta meg. — NEM MINDEGY, MILYEN KEDVVEL látnak munkához az emberek — magyarázza Méhes elvtárs. — Ha nem oszlatjuk el a félreértéseket, aratásig ezen ráadnak. — Kiszámítottuk azt is, hogy átlagosan 1500—1600 forint jut egy hónapra. Ha máshova mennénk dolgozni, még ha ugyanennyit keresnénk, se érne ennyit — mondja Gól elvtárs elgondolkozva. — Mi például két hízót vágtunk az idén. 110 liter zsírja lett, el lesz vele a család. — Két év óta magam dolgozom a családból, s mondhatom, jól élünk. Tavaly egy hónapig betegeskedtem, mégis 315 munkaegységet szereztem — osztja Méhes elvtárs munkatársa véleményét. Sok másról is szó esik a többi tsz-tag és Méhes elvtárs között, de mindenről számot adni egyszerre nem lehet. Azzal búcsúznak el, hogy a nyári munkák idején, ha erre járunk, újra elmondják mit tettek. Lajos Géza i ■jé Elindulnak. Hennig szerel-2 lesen nézi a lánvt. & 9. A Waqner-ügy" Irta: Jan Petersen — Fordította: Baló László A dolgozószobából kihallat- szik dr. Wagner hangja. A titkárnőjének diktál:... — ... »A lakk szigetelése 0,03 millimétertől 0,06 milliméterig terjedhet"... Megvan? — Meg, doktor úr! — Akkor folytassa: »1000-tól 3000 voltig terjedő átütőszilárdsággal kellene rendelkeznie ..." A házi kézbesítőnő lép a szobába a postával. Neumann arcáról egy csapásra eltűnik a türelmetlen, ingerült kifejezés. A nő köszönésképpen bólint, a postát a titkárnő asztalára teszi, majd kifelémenet a félig nyitott ajtón beszól a másik szobába: — A posta! Wagner doktor tovább diktál: — » ... ilyen módon más előnyök is elérhetők... Az alumíniumhuzal lakkrétege, bár igen vékony, százhúsz usque százharminc fokig terjedő hőmérsékletet is elbír... « Neumann félreteszi a folyóiratot. Két lépéssel a titkárnő asztalánál terem, és átfutja a postát. Tudja, hogy amíg Wagner diktál, nem történhet baj. Érdeklődését egy négyrét hajtott papírlap kelti fel. Kibontja és villámgyorsan elolvassa: Feljegyzés: a személyzeti osztálytól dr. Wagnernek! Hans Hennig urat az ön osztályára asszisztensnek szerződtettük. Hennig úr a jövő hónap elsején kezdi meg munkáját. Schlükter, személyzeti oszt. vez. — Hát ezzel meglennénk, Fehlau kisasszony ... Köszönöm ... — mondja a szomszédos szobában Wagner. A vegyész összehajtja a papírlapot, visszadugja a levelek közé, és már ismét a folyóiratot lapozgatta. A peremvárosi kis kocsmá** ban hangok összevisz- szasága. A cigaretta-, szivar- és pipafüst vastag felhővé sűrűsödve, lassan emelkedik a mennyezet felé. A bejárat melletti asztalon három munkásforma férfi veti a blattot. Szájuk szögletében égő cigaretta, előttük söröskorsók. A söntéspult mögött a kövér, paprikapiros arcú kocsmá- ros poharakat öblít, s közben árgus szemmel figyeli pincérét, aki asztaltól asztalhoz jár, összeszedi az üres poharakat és korsókat, s szótlanul, csak egy-egy mozdulattal biztatja ezt vagy azt a vendéget: hajtsa fel már azt a kis maradékot! A kocsmáros pillantása a sarokasztalnál ülő vendégre esik. Ebből se néz ki nagy fogyasztás. Futóvendég. Egy korsó sör. Ismerjük ezt a fajtát. Alig fejezte be a gondolatot, és íme, a »futóvendég« feláll, és előrejön a söntéshez. — Adjon még egy brandyt — mondja’ — Duplát? — Csakis! Összehúzott szemmel figyeli az ital csorgását, aztán egy hajtásra lenyeli. — Telefonálhatok innen? — kérdi. — Hogyne! — A kocsmáros jobbra mutat, az üvegajtajú telefonfülkére. A vendég lassú léptekkel odamegy, és gondosan behúzza maga után az ajtót. Csörrennek az érmék a készülékben, surrogva forog a tárcsa. A telefonáló arca feszült figyelmet tükröz ... Most! — Itt egy jóakarója beszél, doktor úr!... Egyszer már figyelmeztettem önt... Hétfőtől kezdve új asszisztens fog dolgozni önnél... az igazi feladata azonban az lesz, hogy szemmel tartsa önt! Elváltoztatott, mély hangon beszél, szaggatottan, mint egy asztmás, aki minden szónál levegő után kapkod. Mondókájat befejezve azonnal leteszi a hallgatót. Amikor a fülkét elhagyja, s a söntés felé tart, az egyik játékos épp az asztalra csap egy kártyát. — Adu! — kiáltja. A Deutsches Theater fény- ben úszó előcsarnokából sűrű sorokban özönlik ki az esti előadás közönsége. Az egyik oldalajtón Hans Hennig és Inge Wagner sodródik kifelé. Hennig még teljesen az előadás hatása alatt áll. — Hogy tetszett? — kérdi felvillanyozva a lánytól. — A díszletek kissé ... hogy is mondjam ... szegényesek voltak. De a színészek!... Nagyszerűen játszottak! — Nagyszerűen! — ismétli elragadtatva Inge. — Főleg Jeanne d’Arc! Az épület sarkán levő vitrin előtt megállnak, megnézik az előadásról készült fényképeket. — Remek színésznő! — lelkesedik újra a lány. — Tökéletesen beleélte magát a szerepébe! Ragyogó volt! — Igen... Csak a díszletek., a színpadkép... — kezdené újra a fiú. — Nem, nincs igaza! — vág a szavába Inge. — A légkör a döntő ... Hogy sikeriil-e érzékeltetni a kor levegőjét. És ez sikerült! mesen nézi a lányt. — Hogy tud lelkesedni —; mondja. És incselkedve fűzi • hozzá: — Átirányítható ez lelkesedés másra is? A lány nevet: — Azt nem lehet tudni! Erre persze Hennig is nevet/ s kezét észrevétlenül Inge kar-J jára teszi. — Tulajdonképpen azt hi-5 szem — kezdi, de megakad. A tapsonyi tojás- és baromfifelvásárlóban naponta 2500—3000 tojást vesz át Báli János telepvezető. Képünkön: Farkas Margit baromfit visz az átvevőhelyre. Ünnepségsorozat március 15-től Azt akarom mondani, hogy éna április 10-Íg a rendezésében például... nagyon örülnék, holnap, vasárnap . Inge már tudja, miről van* Nagy jelentőségű évfordu- szó. Előbb könnyedén, de hatá-8 lók egész sora közeledik. Már- rozottan leveszi a fiú kezéig cius 15-én az 1848-as polgári a karjáról, aztán kijelenti: 5 forradalomra és a szabadság— Holnap, sajnos, nem érek/harc kezdetére emlékezünk, rá... Rengeteget kell magol-í 21-én a Tanácsköztársaság 41. nőm! 5és a KISZ megalakulásának 3. Ilyen könnyen azonban nem? évfordulója lesz. Hazánk fellehet Henniggel elbánni. Kér-S szabadulásának 15. évforduló- lelően ugyan, de határozottan? ját pedig április 4-én ünnepeljelenti ki: — Magolni?... Aztaíük. már nem! / a lehet, de este már nem! A kaposvári KlSZ-alapszerA villamoson szinte egymás^ vezetek megkezdték az előkészületeket, a városi KISZ-bi- zottság pedig elkészítette a tervet a március 15-től április 10-ig tartó ünnepségsorozatra. Március 14-én valamennyi általános és középiskolában megemlékeznek az 1848-as forradalom évfordulójáról, 15-én délelőtt pedig koszorú- zási ünnepség lesz a Petőfi- és a Kossuth-szobornál, melyei: hátán állnak az utasok, de In-: gének sikerül elcsípnie egy ép-: pen felszabaduló ülőhelyet. Henniget, bár keményen kapaszkodik, a kocsi mozgása] ide-oda lódítja. Az utasok a] kivilágított utcát nézik, a sie-] tő, kései járókelőket, a fény-: reklámokat, a villamos mellett] elsuhanó autókat. Ingével szemben fiatal há-* zaspár ÜL Az asszony ölében* általános iskolák VIJI. ősz- alvó fiúcska. Kötött, tarkaS tályos tanulói, a közéDiskolák mackójában, bojtos sapkajaval* diáksága és a Felsőfokú Tani- mmt egy kedves, óriási/ tóképző hallgatói vesznek játekbaba. Pufok a rcan furcsa* részt Délután ünnepi nagy - fintor, hüvelykujja a szajaban./ gyűlés lesz a Vörös Csillag Inge es Hennig mosolyogva/ Moziban, ahol Kocsis László, a nezik. Aztán a lány fénylő^ TIT elnöke emlékezik meg a szemmel pillant a fiúra. *112 éve történtekről. — »Eletenek borús es vidám* • , . , sorsjegyei még az idő szeren-/ , Va^roemiji ^ISZ-alapszer- csekerekében forognak ...« —* v.ezet öleseket tart maridézi Hennig a költőt. Aztán? -toITa?.n:l.IS ™-ig. ahol tréfálkozó hangon fűzi hozzá:* atad’!ak ^Ifjúság a szoaahz- - Hétfőn reggel számomra isjlSS.!? Jelvenyet a fia' megkezdődik a komoly élet. *ta 0KlldKInge meglepődve néz rá: Tavasznyitó Ibolya-bál lesz — Ö ... már elhelyezkedett?? március 19-án az Ifjúsági HázHennig bólint. ffban, 20-án pedig a KTSZ-ak.— De még hogy! - 8 íívők és ifjúsági vorc- ők zártg kerti találkozóját rendezi'A Tanácsköztársaság 41. és a KISZ megalakulásának 3. évfordulója tiszteletére március 21-én ifjúsági nagygyűlés lesz a Kilián György Ifjúsági Házban. Ekkor adják át a kiváló munkát végző fiataloknak az aránykoszorús KISZ- j el vényeket, a megyei és városi KISZ-bizottság pedig tárgy- jutalmakat is kioszt. A Felszabadulási Kulturális Szemle keretében március 23-án és 30-án rendezik meg a szellemi öttusa városi döntőjét. A felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére április 2-án a város ifjúsága nagyszabású fáklyás felvonulást rendez, a Kossuth téren rövid ünnepség is lesz. Az ünnepségsorozat április 10-én zárul, ekkor tartják a Felszabadulási Kulturális Szemle vetélkedésén részt vevő művészeti csoportok bemutatóját. (Folytatjuk.) vmeg. {A. iPsJÜl' EföadósBka? tartanak Balaton- fcldváron a VII. pártkongresszus anyagából (Tudósítónktól.) Tanulmányozzák a pártkongresszus anyagát Balatonföldváron. \ helyi pártszervezet vezetősége a párt- és a KISZ-oktatáson kívül februárban és márciusban 4—4 előadást szervezett a VII. kongresszus anyagából. A nőtanács a szakszervezettel, a sportkör az MHS-sel közösen vesz részt az elő- j adásokon. Külön előadásokat tar« | t.anak a helyi Építőipari Kf^z-nél# Í - «'rfvr y,raa. r«*ósAgánél és üdültetési Kis#» 1 gítő Gazdaságnál,
