Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-22 / 69. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 69. szám. ÄRA 50 FILLÉR Kedd, 1960. március 22. MAI SZÁMUNK T ART A LM ÁBÓL: I TRANSZVILL kommunistái szívügyükké teszik az újításokat '3 ^Ida lom A vasárnap sportja (4. oldalon) ÚTTÖRŐ HÍRADÓ (5. oldalon) A magyar párt- és kormányküldöttség visszaérkezett a Lengyel Népköztársaságból Hétfőn reggel a Nyugati pá­lyaudvar előtt fellobogózott téren több ezer fővárosi dol­gozó gyűlt össze a Lengyel Népköztársaságból hazaérkező magyar párt- és kormánykül­döttség fogadására. A küldöttség Kádár János­nak, az MSZMP Közpönti Bi­zottsága első titkárának, ál­lamminiszternek a vezetésével — a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak és a Lengyel Népköztársa­ság kormányának a meghívá­sára — baráti látogatást tett Lengyelországban. A küldött­ség tagja volt Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára. Trautmann Rezső építésügyi miniszter. A magyar párt- és kormány- küldöttség elé utazott a határ­ra Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, belügyminiszter és Sándor Jó­zsef, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja. A küldöttség fogadására a Nyugati pályaudvaron megje­lent Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Nemes De­zső. Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Sándor és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a Mi­nisztertanácsnak számos tagja, a politikai élet sok más vezető személyisége. Megjelent a fo­gadásnál a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos veze­tője és tagja, s ott voltak a bu­dapesti lengyel tagjai. NYILA TKOZ A T a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a Lengyel Egyesült f Munkáspárt Központi Bizottsága és a Lengyel Népköztársaság kormánya küldöttségeinek tárgyalásairól A küldöttség vonata 9 óra- zottsága első titkárának veze- kor gördült be a pályaudvarra. tésével 1960. március 16-tól A magyar párt- és kormány­küldöttséggel együtt visszaér­kezett Budapestre Henryk Grochulski, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti nagykö­vete. Üttörők vjrágcso’ ' at nyújtottak át a küldöttség g­rr gának tag)., a Központi Bi-j" zottság titkára mondott üdvöz­lő beszédet. 20-ig baráti látogatást tett Len­gyelországban. A küldöttség lengyelországi látogatása alatt megismerke­dett a Lengyel Népköztársaság szocialista építésének különbö­ző területeivel, az elért ered­ményekkel és az időszerű kér­Marosán György beszéde után Kádár János lépett a mikrofon elé. Bevezetőül megköszönte a kedves, szívélyes fogadtatást, majd röviden beszámolt a párt- és kormányküldöttség lengyelországi tapasztalatairól. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Kádár János és a küldöttség tagjai elhaladtak a dolgozók hosszú sorai előtt, és köszöntötték őket. Ä dolgozók tapssal, éljenzéssel viszonoz­ták az üdvözlést, majd a kül­döttség tagjai és a fogadásuk­ra megjelent párt- és állami vezetők a megjelentek ünnep­lése közben hagyták el a pá­Bizottságának tagjai, Gáspár lyaudvar épületét. (MTI) Két évfordulóra emlékezett Kaposvár népe Koszorúzás a Nádasdi erdőben Nagygyűlés az Ifjúsági Házban A Tanácsköztársaság kikiál­tásának 41. és a KISZ meg­alakulásának 3. évfordulója tiszteletére a tegnapi nap fo­lyamán Kaposvárott több he­lyen tartottak ünnepséget. Délelőtt 9 óra után néhány perccel a Cukoripari Techni­kum falán lévő emléktáblánál rövid megemlékezés hangzott el. Bizwurm Antal, a munkás- mozgalom régi harcosa beszélt a 41. évforduló jelentőségéről, majd Németh Ferenc, a városi pártbizottság titkára és Halom­vári György, a városi tanács v. b.-titkára helyezett el ko­szorút a Latinka Sándor és tár­sai dicsőségét hirdető emlék­táblánál. Az ünnepség délelőtt 11 óra­kor a Nádasdi erdőben folyta­tódott. Mintegy 600 ember gyűlt össze a Tanácsköztársa­ság hős mártírjainak emlék­művénél. Ott voltak az egyko­ri harcostársak, özvegy Latin­káné és a többi mártír hozzá­tartozója, az üzemek dolgozói, iskolás fiatalok. Elsőként Szmogyi Pál író sa­ját versét olvasta fel, majd Mikecz János, a városi tanács v. b.-elnöke mondott ünnepi beszédet. — Szűkebb hazánk, Somogy megye és Kaposvár is bővelke­dik harcos iriunkásmozgalmi tradíciókban — mondotta töb­bek között. — Ragyogó fejeze­tet jelentenek a magyar mun­kásosztály történetében a So- IBiogy megyei események, La­tiinka Sándor és társainak bá­nagy jellemformáló erő a mai ifjúság nevelésében. Az ünnepi beszéd elhangzá­sa után sorra a mártír-emlék­mű elé járultak a megyei és városi pártbizottság, a megyei és városi tanács küldöttei, az üzemek, intézmények, iskolák képviselői, és elhelyezték ko­szorúikat, csokraikat a síron. Este a Kilián György Ifjú­sági Házban a KISZ-fiatalok ifjúsági szövetségük megalaku­lásának 3. évfordulójáról em­lékeztek meg. Az Ifjúsági Ház nagytermét zsúfolásig megtöltötte az ün­neplő közönség, sokan az elő­csarnokból hallgatták a meg­nyitót. Both Rudolf, az Ifjúsá­gi Ház igazgatója köszöntötte a megjelent vendégeket, majd úttörőküldöttség üdvözölte a nagygyűlés résztvevőit. Ezután Marton Ilona, a Munkácsy Mi­hály Leánygimnázium tanulója elszavalta Ady Endre Üj ta­vaszi seregszemle című versét, majd Simon László, a városi KISZ-bizottság titkára mon­dott ünnepi beszédet. Ezután Bizwurm Antal és Latinka Sándorné szólt a meg­jelentekhez. A nagygyűlés a DIVSZ-in- duló hangjaival fejeződött be. Ezután műsor következett, me­lyen a Táncsics Gimnázium szavalókórusa, a Felsőfokú Ta­nítóképző Intézet énekkara, a Munkás Stúdió és az Ifjúsági Ház szavaiéi szerepeltek. A Lengyel Egyesült Munkás- j elért korszakalkotó eredmé- párt Központi Bizottságának nyeiben és a többi szocialista és a Lengyel Népköztársaság ■ ország jelentős sikereiben. A kormányának meghívására a szocialista tábor országai fej- Magyar Szocialista Munkás- j lődésének lendülete mind na­párt Központi Bizottságának és gyobb befolyást gyakorol a a Magyar Népköztársaság kor- ■ nemzetközi helyzetre. Ennek . mányának küldöttsége Kádár j tudata utat tör a dolgozók egy- nagykövetség j Jánosnak, a Magyar Szociális-! re szélesebb tömegeinek gon- ta Munkáspárt Központi Bi- j dolkozásához, felkelti a gyar­mati elnyomás alól felszaba­dult, valamint a felszabadulás útján lévő népek figyelmét. A szocialista országok meg van­nak győződve arról, hogy a kapitalizmussal folytatott bé­kés versenyből a szocializmus kerül ki győztesen. A szocialista országok egy­sége és ereje alapvető biztosíté­kot nyújt biztonságuk számára, és egyszersmind kudarcra íté­li az imperializmus »erőpoliti­káját«. A szocialista államok békepo­litikája, különösen pedig a Szovjetunió kezdeményezései egyre növekvő megértéssel és támogatással találkoznak. Mind szélesebbé, általánosabbá válik a világ népeinek tudatában, hogy a háború, mint a vitás nemzetközi kérdések megol­dásának eszköze, kiküszöbölhe­tő. Az e célért folytatott harc­hoz minden eddiginél nagyobb társadalmi és politikai erők csatlakoztak. A háború veszé­lyének elhárításában érdekel­tek a szocializmust építő népek mellett azok a népek is, ame­lyek a gyarmati járom alól már felszabadultak, vagy har­colna!?; a felszabadulásért, va­lamint a dolgozó emberek az egész világon. A békés együtt­élés eszméjének gondolata lé­pésről lépésre utat tör a kapi­talista világ befolyásos körei­hez és józanul gondolkodó ál- lamférfiaihoz is. Az elmúlt év döntő esemé­nyei, mint például N. Sz. Hrus­csov miniszterelnöknek az Egyesült Államokban tett tör­ténelmi jelentőségű látogatása, a vezető államférfiak egyre gyakoribb személyes találko­zásai, a Szovjetunió az általá­nos és teljes leszerelésre va- natkozó javaslata — nagy re­ményeket ébresztettek a né­pekben. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság nagy megelégedéssel üdvözli azokat az előnyös változáso­kat, amelyek a nemzetközi vi­szonyok légkörében mutatkoz­nak. Mindkét fél újból megerő­síti legteljesebb egyetértését a varsói szerződés államainak ez év február 4-i nyilatkozatával, az abban foglalt közös helyzet­értékeléssel és tennivalókkal. E nyilatkozat meghatározza a Kelet és Nyugat közti feszült­ség enyhüléséhez vezető utat. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság a töb­bi szocialista országgal közösen a leghatározottabban támogat­ja a Szovjetuniónak az általá­nos, teljes és ellenőrzött lesze­relésre vonatkozó javaslatait. Konstruktív lépésnek tekintik a Szovjetunió fegyveres erői­nek jelentős csökkentéséről ho­zott határozatot, amely előmoz­dítja a leszerelés ügyét. A Szovjetunió általános és teljes leszerelésre vonatkozó javasla­tainak elfogadása új korszakot teremtene a nemzetközi viszo­nyokban. A két fél kifejezi azt a re­ményét, hogy a tízes leszerelé­tar helytállása. Az ő hősi éle- _________ t űk, halált megvető bátorságuk kölcsönös segítségnek. só és Szilézia lakosságával. Ezek a találkozások alkalmat adtak a két nép közötti szolida­ritás és őszinte barátság meg­erősítésére, a békéért és a szo­cializmusért folytatott közös harc elmélyítésére. A küldöttség megbeszélése­ket folytatott a Lengyel Egye­sült Munkáspárt vezetőivel és a Lengyel Népköztársaság kor­mányával. A megbeszélések a barátság és a kölcsönös megértés lég­körében folytak le. A felek ki­cserélték véleményüket az őket érdeklő időszerű nemzet­közi kérdésekről, a nemzetkö­zi munkásmozgalom egves kér­déseiről, megbeszélték az or­szágaik és testvérpártjaik kö­zötti együttműködés továbbfej­lesztésének távlatait és fel­adatait. Mindkét fél örömmel állapí­totta meg, hogy véleményük minden megbeszélt kérdésben teljesen megegyezik. A lefolytatott megbeszélése­ken mindkét fél hangsúlyozta, hogy nagy jelentőséget tulajdo­nítanak a szocialista táborhoz tartozó országok egységének, együttműködésük további fej­lesztésének, erősítésének és a Orszá­gaikat a marxizmus—leniniz- mus eszméje, a kommunizmus és a szocializmus építésének történelmi feladataiból folyó közös érdekek kapcsolják ösz- sze. A szocialista tábornak a proletár internacionalizmus el­vei alapján álló egysége a szo­cialista tábor anyagi és erköl­csi erejének talpköve. Ez az egység a szocialista rendszer győzelmének és sikereinek alapvető feltétele, s e sikerek szemléltetően bizonyítják a szocialista rendszer magasabb- rendűségét. A szocialista tábor egysége elengedhetetlen bizto­sítéka minden szocialista állam életbevágó érdekei védelmé­nek. A szocialista fejlődés útja és a szocialista tábor többi ál­lamaival, valamint a világ szocialista és békeszerető erői­vel való szoros kapcsolat a ma­gyar és a lengyel nép leg­alapvetőbb érdekeiből és szük­ségleteiből adódik. Mindkét fél továbbra is a legnagyobb mértékben elősegíti a szocialis­ta tábor erejének és szilárdsá­gának állandó növelését, a szocialista országok együttmű­ködésének egyre magasabb színvonalra való emelését. A nemzetközi erőviszonyok­ban alapvető változások tör­téntek a szocializmus és a bé-! si bizottság most folyó tárgya­ké javara. Ez kifejezésre jut a1., . : lasai pozitív eredményekre Szovjetuniónak a kommuniz­mus építésében, gazdasági, j vezetnek. «technikai és tudományos téren J A két fél üdvözli a közelgő csúcsértekezletet, és bízik ab­ban, hogy az értekezlet részt­vevői a világ békeszerető né­pei vágyainak megfelelően megtalálják az égető nemzet­közi kérdések megoldását. A felek megállapítják, hogy a fe­szültség csökkentésére irányu­ló tendenciák ellenére még mindig működnek a hideghá­ború erői. Az európai és a világbéke szempontjából különösen nagy veszélyt jelentenek a nyugat- németországi militarista és revansista erők. A Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya a NATO vezetőinek támogatá­sával lázasan készíti elő had­seregének atomfegyverekkel való ellátását, és gyorsan nö­veli katonai erejét A Német Szövetségi Köztársaság revams- politikát folytat Lengyelország nyugati határai, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köz­társaság ellen. Ennek a politi­kának — amelyet egyes nyuga­ti államok is támogatnak — egyik megnyilvánulása az, hogy a hitleri uralom ki nem irtott olyan maradványai, mint a sovinizmus, fasizmus és a faji gyűlölet még élnek a nyu­gatnémet közvélemény egy ré­szében. Ez azonban mind Ke­leten, mind Nyugaton, de ma­gában a Német Szövetségi Köztársaságban is mozgósítja a haladó és demokratikus erőket. A militarista és revansista erők terveit határozottan visz- szautasította a varsói szerződés tagállamainak' legutóbbi kon­ferenciája. A kiadott nyilat­kozat nyomatékosan aláhúzta, hogy a szocialista tábor egysé­ge és ereje biztosítja bármely szocialista állam jogainak megsértésére irányuló minden próbálkozás határozott megfé­kezését és elfojtását. A Magyar Népköztársaság kormánya újból kijelenti, hogy az Odera—Neisse-határt sért­hetetlennek tartja. Ez a határ a béke határa, amelynek meg­változtatására irányuló bármi­lyen kísérlet súlyos merénylet a béke ellen. A felek megállapítják, hogy az európai biztonság és a béke tartóssá tétele a világ eme ré­széiben múlhatatlanul megkö­veteli a német kérdés rendezé­sét: a békeszierződés megköté­sét mindkét német állammal és Nyugat-Berlin problémájának rendezését. Amennyiben az égetően sür­gős kérdések megoldását to­vábbra is halogatják, a Ma­gyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság más országokkal együtt, amelyek erre hajlandók, kénytelen lesz megkötni a békeszerző­dést a Német Demokratikus Köztársasággal. A két fél nagy súlyt helyez arra, hogy a különböző rend­szerű országok eredményesen együttműködjenek a nemzet­közi szervezetekben. Éppen ezért elítéli a hideghá­borús körök mesterkedéseit, amelyek az úgynevezett ^ma­gyar kérdés« napirenden tar­tására irányuló kísérletekkel, s rágalmak terjesztésével a javu­ló nemzetközi légkör megmér- gezésére törekednek. KÁDÁR JÄNOS a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára. APRÓ ANTAL a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának «teő elnökhelyettese. Elmélyítve barátságunkat, valamint a szocialista táborral való testvéri szövetséget és egységet, egyidejűleg mindkét ország törekszik a más társa­dalmi rendszerű államokkal való békés együttélés megvaló­sítására, a gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok fej­lesztésére. Az egyenjogúság, a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. A felek behatóan megvitat­ták az országaik közötti köl­csönös kapcsolatok fejlesztésé­nek kérdéseit. A magyar—len­gyel barátság, amely közös ha­ladó hagyományokban gazdag, teljességben csak a népi hata­lom időszakában bontakozott ki. A felek megállapítják, hogy a két ország politikai, gazdasá­gi és kulturális kapcsolatai gyümölcsözően fejlődnek és azokat a célkitűzéseket, ame­lyeket a lengyel párt- és kor­mányküldöttség budapesti lá­togatása idején, 1958 májusá­ban aláírt közös nyilatkozat tartalmaz, teljes egészében megvalósították. A két ország szerződéses kapcsolatai tovább bővültek. Sor került az egészségügyi megállapodás, a szociálpoliti­kai és társadalombiztosítási megállapodás, a polgári jog­segély-egyezmény és a konzuli egyezmény- megkötésére, meg­állapodás jött létre az atom­energia Dekés felhasználásá­ról és határozatot hoztak az alumíniumipari együttműkö­désre vonatkozóan. Különösen hasznos eredményeket értek el a gazdasági kapcsolatok te­rén. Ehhez jelentős mérték­ben hozzájárult a magyar- lengyel gazdasági együttműkö­dési bizottság létrehozása. Az utóbbi években a két ország között állandóan növekedett az árucsereforgalom, s ez nagyjelentőségű népgazdasá­gaik számára. A magyar párt- és kormány- küldöttség lengyelországi láto­gatása során aláírták az 1961 —1965. évekre szóló magyar— lengyel hosszúlejáratú árucse­reforgalmi egyezményt. Ez a megállapodás hozzájárul a magyar és lengyel népgazda­ság további fejlesztéséhez és a két nép életszínvonalának további emeléséhez. A felek megállapodtak ab­ban, hogy az ipari kooperáció terén újabb lépéseket tesznek. A tárgyalásokon elhatározták, hogy fejlesztik a két ország közötti idegenforgalmat, és előkészítik a kettős állampol­gárságra vonatkozó egyez­ményt. A két fél megállapította, hogy további lehetőségek vár­nak a magyar—lengyel tudo­mányos és kulturális együtt­működés kiszélesítésére. A magyar párt- és kormány- küldöttség lengyelországi láto­gatása újabb jelentős állomá­sa volt a két testvérnép ha­gyományos barátságának és kapcsolataik továbbfejleszté­sének. A két fél meggyőződé­se, hogy ez egyben hozzájá­rult a • szocialista tábor egysé­gének erősítéséhez. Varsó, 1960. március 20-án: WLADISLAW GOMULKA a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára. JOZEF CYRANKIEWICZ a Lengyel Népköztársaság Minis7i<-prt8nácsán.ak elnök#.

Next

/
Thumbnails
Contents