Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-20 / 68. szám
Vasárnap, 1960. március 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP Bírálat és li a látta Nemrégiben az egyiik községi vezető meglehetősen morózus hangulatban azt mondta: — Nem lesz jó vége ennek! Maguk mindig csak a kommunistákat ostorozzák, mindenért őket állítják pellengérre. Nem értem ... Hát nem találnak elég fasisztát a megyében ... ? Próbáltuk magyarázni, hogy a bírálattal senkit sem állítunk pellengérre, hogy a párt politikája szerint igyekszünk mindig elvtár- sias, jó szándékú figyelmeztetéssel szólni az élet bármely területén fellelhető hibákról, az emberek, a vezetők esetleges eltévelyedéséről. Előfordulhat, hogy a hangnemmel, a bírálat stílusával kapcsolatban merülnek fel kifogások, s néha nem a legszerencsésebben választjuk meg a műfajt. Szándékunkban azonban mindenkor az őszinte segíteni akarás vezérel. De ő csak mondta a magáét, s hiú sértődöttségében képtelen volt megőrizni tárgyilagosságát. És manapság egyre gyakrabban találkozunk hasonló véleményekkel. Gyakran állunk szemben az igaztalan váddal: miért »bántjuk« a funkcionáriusokat, miért bíráljuk a kommunista vezetőt a nagy nyilvánosság előtt, hisz tudnunk illene: ezzel lejáratjuk tekintélyüket, lehetetlenné tesszük az emberek előtt, s nem lesz többé erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy bizalmat élvezve álljanak a tömeg elé... Az effajta vélemény annyira elgondolkoztató, hogy érdemes bővebben szólni róla, hisz voltaképpen alapvető tévedésről, a kritika lényegének nem értéséről vagy eltorzításáról is szó van. S ezenfelül néha elvtelen tekintélyféltésről, mellyel többet árthatunk mint használnánk a társadalom ügyének. Nem szükségtelen papírra vetni, hogy a kommunista bírálat a proletárdiktatúra megszilárdításának módszere, s olyan nélkülözhetetlen hajtóerő a szocializmus építésébén, melyről semmi szín alatt sem mondhatunk le. S ez a kritika nem rombol, ellenkezőleg: épít, adott esetben javítja a vezetést, s a gyorsabb előrejutást segíti elő. Bevezetőként talán ennyi is elég. Régi igazság, és senki sem vitatja, hogy munka közben hibák adódnak. Az emberek általában hajlamosak arra, hogy jobb, kiegyensúlyozottabb körülmények között elengedjék magukat, s talán nem is szánt szándékkal, de hivatásuk, funkciójuk tudatában kissé könnyebben, felülről kezeljék a dolgokat. Sokan szocializmust építő fárasztó és odaadó munkájuk közepette nem veszik észre, hogy nemcsak új kultúrházak, üzemek, istállóik épültek, de népünk is nagyra nőtt, okosodott, s többet vár vezetőitől, mint tíz évvel ezelőtt. Mindezekre jó szándékkal, segíteni akaróan figyelmeztet a párt..; De kit figyelmeztessen? A vezetők nagy többsége párttag, kommunista, akinek értenie kell rendszerünk lényegét, a bírálat szükségességét, és nem szabad megütközni azon, hogy a pártnak saját hibáin kell nevelnie kádereit. Volt egy időszak, azt mondták akkoriban, hogy a párt elhanyagolja kádereit, nem figyelmezteti idejekorán, s a magárahagyatott- ság nemegyszer az alapjában becsületes, elvhű, de félrelépő ember bukásához vezetett. Pártunk sokat tanult ebből, s ma nem akarja magára hagyni tagjait. Óm inti, vigyázza lépteiket, s idejekorán figyelmeztet. Ugyan ki vitathatja, hogy így jobb, így igazabb, emberségesebb? Mondják, hogy mégis csak baj lesz a tekintéllyel, a nyilvános bírálat nyomán. Talán BÍZTA to jelek jobb lenne név nélkül, úgy általánosságban. Ne tudja mindenki, hogy megtörtént, és ki követte el a hibát.... Nagyon naív álláspont ez. Naív, mert akik mondják, tévhitükben azzal áltatják magukat' nem is történt meg, amiről nem írt az újság. Fedig mindenki látja, mindenki tudja. Hibáinkat nem lehet, nem is tudjuk takargatni. Nyilvános bírálat néikül is tudják az emberek, hogy mi történt, legfeljebb nem szólnak, nem ágálnak ellene, s ezzel csak súlyosbodik helyzetünk. A tömeg, melynek felelősséggel tartozunk, élénken reagál cselekedeteinkre, s nem nézi jő szemmel tévedéseinket. Ugyan.milyen következménye lenne az általános bírálatnak? Sok példát sorolhatnánk, mert megpróbáltuk. Tudunk olyan esetről, amikor a bírált személy meghallgatta, elolvasta a kritikát, aztán félretette legyintve: »Igen, hát vannak ilyen emberek-«... mondta s maradt minden a régiben. A munkáspártok történetében soha nem volt és nem lesz olyan gyakorlat, hogy csak ? pártonkívülit érhet nyilvános bírálat, s a kommunistákat csak párton belül figyelmeztethetjük tévedéseikre. Nem, a pártnak az az álláspontja, hogy személyre szóló bírálattal Jj segítsük a szocializmus építését, s ehhez ra- í gaszkodnunk kell. Azt mondják sokan: tőkéig kovácsol belőle az ellenség. Igen, nemegyszer láthatunk felcsillanó szemeket, összedugott fejeket, rosszindulatú csámcsogást hibáink feltárása hallatán. Ezzel számolnunk kell. A párt azonban sok-sok esztendő tapasztalatából tudja: koránt sem olyan veszélyes ez, mintha elhallgatjuk hibáinkat A dolgozó nép, amelyre dr~ ami nem hasanáL rendünk, jövőnk épül, elismeréssel nyugtázza ■ őszinteségünket, s a néhány fecsegő, rosszindulatú kaján hadd fújja a magáét, mi csak erősebbek leszünk, szilárdabbak, egységesebbek. S a tekintély? Szerintünk egyetlen vezető tekintélye sem szenvedhet csorbát a nyilvános bírálattól. Más összetevői, feltételei vannak annak. Meggyőződésünk: csak növekedhet valakinek a tekintélye, ha a nép látja, hogy tévedett ugyan, de volt ereje, önbecsülése, igaz szándéka, hogy változtasson magatartásán, számot vessen előbbi tevékenységével. A suba alatti bírálatnak nem sok foganatja van. így is előfordul nemegyszer, hogy a bírált személyt mentegetni próbálják felettesei, Elvtelenül takargatják dolgait, ahelyett, hogy keményen figyelmeztetnék. Á »jó szándék« így voltaképpen ártalmára viain mindenkinek, s éppen ezt akarja elkerülni a párt. Mert mennyivel jobb, ha az első, a második félrelépésnél állunk valaki mellé, mintha feltornyosodnak hibái, az ember már menthetetlen, s csak lehajtott fővel búcsúzunk tőle, amikor Hogyan dolgozik majd a paraszt ha bevonul a szövetkezetbe? Megműveli-e becsülettel a földet, gondozza-e lelkiismeretesen a jószágot — úgy, ahogyan egyéni korában tette? S magáénak érzd-e majd a közöst? Számosán tették fel így a kérdést S ha válaszolni akarunk, nincs más dolgunk, mint a mindennapi élet néhány apró jelenségét felsorakoztatni. Mosdóson jártunk a tél végén. Sötét estébe hajlott az idő. Sáfár István fogatos éppen dr. Nagy Gyula állatorvost kalauzolta az istállókban. Amikor távozni készült az állatorvos, odahívta az egyik igáslóhoz: — Nézze meg, mi lehet a baja: annyit eszik, mint három másik, mégsem fog rajta az abrak. — S búcsúzóul, amikor lelkére kötötte az állatorvos, hogy holnap hozzon gyógyszert — de vigyen legalább nyolcszáz forintot magával, így felelt: — Megyék, doktor úr, a patikába: jobb a bajt megelőzni, mint gyógyítani; s tudom, hogy csak az az orvosság . Nem ő hajtja, hiszen neki futó .lova} vannak, és mégis, mégis érezte: az a betegesnek látszó ló az övé is, mint ahogyan mindennek, ami a szövetkezeté, résztulajdonosa valamennyi tag. Nagyberkiben Farkas Sándor tekintélyes középparaszt volt. Egy esztendeje dolgozik ismét a' szövetkezetben, s most így vélekedik: »Okos dolog volt, hogy összefogtunk, legalább nem mérgesedtek el jobban, hanem inkább csökkenték az ellentétek a szegényebb és a módosabb parasztok között.« Termeltek any- nyit a szövetkezetben, mint itt születtem a barázdánál, a paraszti (mesterséget űztem világéletemben — teszi hozzá elgondolkodva. Vallomásnak is vehetjük szavaik Berki Józsefét pedig még inkább annak. Ö, a h cxmoks zen tgyörgyi Zöldmező elnöke a burgonya termesztési tanácskozáson így kezdte felszólalását: — Egyszerű parasztember vagyok, nem tudok oly mesterien bánni a szavakkal, mint az előadó és az előttem felszólalók. Mégis megpróbálom elmondani a véleményemet. Aztán olyan szépen összeválogatott szavakat, jól megfogalmazott mondatokat, gondosan felépített beszédet hallottunk tőle, hogy gyakorlott szónoknak is becsületére vált volna. Idézünk felszólalásából: — Közel áll a szívünkhöz, régi ismerősünk a burgonya Megköveteli a munkát, de meg is hálálja azt. Szereti a mi földünket, s ezt a szere- tetet gondoskodással viszonozzuk. Homoki gazdák vagyunk, ez a fő növényünk. Ha sikerül a burgonya, akkor sikerül az év, s van jövedelem. Ha gyengébb a termés, akkor gyengébb a részesedés is. Mi megteszünk mindent azért, hogy az idén is jó termést takaríthassunk be a burgonyaföldekről. Igen, ők egyéni korukban kötöttek barátságot a burgonyával: s a szövetkezetben ia behatóan foglalkoznak termesztésével. Vetőgumót nem kémek másoktól, hanem adnak másoknak. Ebben az év-G ben négyszáz holdon raknak el burgonyát. E terület felén — egy bürgen yaterm es ztési felelős irányításával — vető- gumót termetinek. Kidolgozták a premizálási feltételeket, hogy aki derekasabban, nagyobb gondossággal ápolja a rábízott parcellát, az jobban járjon a részesedés elosztásakor is. Megszervezték jól a munkát — ontja majd a homok a kincset érő vetőburgonyát. Bőkezűbben, mint bármikor is. Szerte a megyében mo6t formálódnak a fiatal közös gazdaságok. Tagjaik keze munkája nyomán ólak, istállók nőnek ki a földből. S nem üresek a jószág közös férőhelyei. A határban is megpezsdült az élet. Zsendül az üdén zöldellő vetés, fejlődnek a gabonák, a földbe kerül a tavasziak magja. Szép reményeket fakaszt a falvak új tavasza, gazdag aratást várhatunk. Mert napról napra újabb és újabb szövetkezeti parasztok jutnak el a felismerésre: akkor élek én is jobban, ha mi mindnyájan megtesszük a magunk dolgát. Tanácsrendelet a Balaton környéki építkezések szabályozására Népünk életszínvonalának emelkedése magával hozta a Balatom-parti építkezések számának növekedését is. Minthogy az üdülőhely adta sajátos átadjuk felmondólevelét, a véghatározatot. Ide í egyéni korukban, megvan a i viszonyokra országos érvényű vnn/r» a V»íib-Ao Irrit-i Író finn r-cinlóHiíic fiZAllpm i ór\í+/ácíi-cr\ri cvoKóDr o sük« ' ’ " • • ■ vinne a békés, kritikátlan, családias szellem, amely ellen következetesen küzdünk és küzde nünk kell. ,A marxizmus—leninizmus elve azt parancsolja: igenis a tömegek ellenőrzése alá kall j vonni mindennapi munkánkat. A nép tapasz- •, lalatainak, alkotó véleményének érvényre kell ? jutni a vezetésben. Ennek tudatában vállaltuk a megbízatásit, s ez segít, hogy magunkba • lássunk: mert a szándék önmagában kevés. szén jól tudják: ahogyan dől De jó úton járunk-e, s magatartásunk, módsze- / goznak, úgy veszik hasznát. .-eink segítik-e céljaink megvalósulását? — Én nyáron a pacsirtával több szépséggel és kényelemBirálunk, s bíráljunk tovább keményen, cm- S kelek, s későn térek nyugovó-, mel szolgálja a dolgozók pihe- berséggel, jó szándékkal. A nyilvános kritika? ra: úgy, mint amikor egyéni- ' nősét, s a nemzetközi fürdőhe- egy ember számára sem katasztrófa, csak ak-í leg gazdálkodtam — mondja lyek között minél előbb kivív- kar, ha nem tudja belátni tévedését, s hábo-? Farkas elvtárs. — Nem tud- ja azt a helyet, ami valójában rog, hogy mentse magát.• nám elhagyni a földet, hiszen megilleti. s a falu öregjeinek sem Veszprém megyei Tanáccsal csupán jó szót, hanem kényé- egyetértésben — szükségesnek rét is tudtak adni a közösből.i tartotta a Balaton környék _ __. . . . építésügyi rendjéről szóló ta> 311*6, 3fül mOSl i-S UllZuítjO, nácsrendelet megalkotását. Ez serkenti munkára az embere- hivatott a Balaton-parti épít- ket? Persze, hogy van. Hi- (kezesek egyöntetűségé!t, stzínvonalát, tájjellegét biztosítani, hogy a »magyar tenger« még a Waqner-oqy A megyei tanács végrehajtó bizottságának korábbi határozata értelmében — a Balatoni Intéző Bizottsággal egyetértésben — a Balatan-part valamennyi községére és lakott! helyére elkészültek az únj rendelkezési tervek. E tervek a Balaton-parton építési övezeteket jelölnek meg, és azt is meghatározzák, hogy az egyes övezetekben az építési hatóságoknak milyen épületek felépítésére szabad engedélyt adni; A tervek a siófoki és a fonyó- di járási tanácsok műszaki csoportjánál, mint elsőfokú építési hatóságnál, valamint az illetékes községi tanácsoknál betekintésié rendelkezésre állnak a lakosság számára. Igen fontos, s a telekvásárlókat, valamint az építkezni szándékozókat nagyon sok ágtól és kellemetlenség18. írta: Jan Petersen — Fordította: Baló László „ , 5töl kíméli meg az, ha a telekFeder választ varoan, mere- £ vásárlás előtt vagy mielőtt a ven nézi Wagnert A doktor ^telekre vonatkozó építési terüli ja a pillantását, és — hall- y ^A<et elkészíttetik, betekinte- , ’ ^nek a rendészeti tervekbe) ^ ' /Ennek elmulasztása esetén az — U-gy gondolom, a radio- térdekeltek könnyen kerülhet3 --í. .--’1---- ■— ™ • — Űúúgy?!.:; És akkor ho- — És mit kezdünk Wagner- mokratikus övezet utolsó ál- gyan, miért kapjuk meg azt a rel? — kérdi fennhangon. lomása! kis vacakot? — kiált Rolling- Feder lenézően csettint az Az utasfülke ajtaja mellett Együttérző hangot igyekszik megütni: — Sajnos, az ön esete nem egyedülálló, doktor úr..: — mondja. — Ön csak egyike azoknak az ezreiknek, akik a menekültekkel foglalkozó hivatalhoz fordulnak, s onnan szélnie erről aztán gyakran idekerülnek ... beszélni Feder, és mivel Wag- Reálra nem hasznosíthatják- De mi majd segítünk önnek, ner még mindig hallgat, hoz- /vagy , megtervezett éníileteí Segítünk, legyen nyugodt! zátesziJ - Ezért természete-^8^; ötösig ner^ngt B-lAS-nál kellene be- /nek olyan helyzetbe, hogy a erről! — próbálja rá- ^megvásárolt telkeket a kívánt kis vacakot? — kialt Rolling- teder Jenezoen csettint az Az utasfulke ajtaja mellett Elnyomja cigarettáiét de se« űzet:;; tiszteletdíj is jár-/déwí fejéníteni ra, hüvelyk- és mutatóujjat ujjaval, mintha azt mondana: hon horgas nyomozó álldogál. - ,.„...8 -1 . .. fle nai /■ / teepitem. egymáshoz dörzsölve. — Vagy még ezt iá tőlem kérdezi? Az- Megvárja, amíg a körülötte Ii0gton.-ragyujt ... ^ masikra- ... S A rendészeti te magya- tülekedő utasok kiszállnak, még egy gyors pillantást vet a mehet fülkében ülő Hennigre, aztán fürgén, leugrik, és ügyesen, _ s ietve, kifelé kígyózik a vonat- - " . hoz tóduló emberek között. - es csdlad-,ana3c’ — Kész! Vigyázat, indulás! — dongák a hangszórók. Amikor a szerelvény megindul, a hórlhorgas fiatalember amelyből talán magát nem is érdekli ez tán kioktató hangon az apróság? rázza: Pénzről lévén szó, Rolling — Vissza úgy sem felbátorodva kiegyenesedik: már..; A találmánya- Majd Neumann! - vágj a az úgyis ^ 32ért a ra habozás nélkül. — A lúd- , , . . , . wigs,hafeni ál’ásról szó sem le- rézkonszernjeinket, hogy a hét, amíg nem szerzi meg a ta- páncélszekrényükbe zárhassák! lálmány leírásának másolatait. — Hüvelykujját a mellényzse- És ne ide hozza, hanem tegye bébe akasztja, elgondolkozik. le a titkos helyre. — Mégis... Majd magam be- visszanéz a kocsira, Feder helyeslőén bólint. De szélek Wagnerrel — mondja kiszállt, aztán megtot felcsattan: végül Rollingnak.- A másolatokat? Hogy az- C^f3’ düböröfe ** tán az eredeti leírással vígan . 06 a gyorsvasat szere ...... , , . 5 vényé az állomásra. A vonatai11* dolgozzanak a labora- ^ ÜJ-k Rolling tétovázva néz maga másba olvadt foltok- hangja, lármás fecsegése. MiRolling tétovázva néz maga nak latjak a peronon varakozo féle tulajdonképpen? ele- Az an suntve mu- _ kérdi magátoL A drá„a öl_ — Jól van, már tudom.-.-, kodesbe lep a legfek, a varako- — _ ,.x. —x,--------------------— szólal meg ismét Feder. — z?k arca, alakja egyre kivehe- Küldje csak fel hozzám azt a többé válik, a vonat lassít, Rückertet. majd csikorogva megáll. — Jó, felküldöm... — feleli Hennig vagonja éppen a Rolling vontatottan, mert köz- menetiránytáblákkal szemben ben arra gondol: Vajon mit áll meg. Westkreuz — tájékoz- akarhat ez a Rückerttől? ... ‘a' az tőle balra, egy na- De ha megkérdezem, még go- §yobb táblán piedig az állomás Az ujján megcsillannak a gyűHennig a vonatban maradt! T) - Wagner fáradtan, kö- zönyösen néz maga elé. , ., , .. Nehezére esik, fárasztja a vele országban.,; ban ulokaz ablakonat ^ehno- szemben ülő ’férfi erőszakos hálhatnám.. A pillanatnyi szünetet kihasználva Rolling is közbeszól: — Gondoskodunk lakásról doktor úr! És állásról is! — Köszönöm — mondja fásultan Wagner. — Egyelőre itt, Berlinben — toldja meg Feder. Wagner kiegyenesedik a székén, ránéz: — Sók régi ismerősöm és kollégám van Nyugat-NémetTalán megpróna! A kutató kapja fel a fejét — Nem!.;; Ezt. tudom most..: elhatározni — feleli végül kitérően. A rendőrségi riadóautó csi- korogva fékez a rendőrőrs épülete előtt. A kocsi hátsó fala lecsapódik, rendőrök * A rendészeti terv szabályoz« megbotránkozvajfza, hogy az egyes építési öve- Ezetekben mekkora az a legki- ezt nemésebb teleknagyság, amelyre az odaillő épület felépíthető. Ez övezetenként változó. Ha valakinek az építésre kijelölt övezetben olyan telke van« amely akár méreténél, akár alakjánál fogva építésre altöny, a két széles, nehéz aranygyűrű, a szarukeretes szemüveg egy cseppet sem vág ösz- sze durva, bárdolatlan hangjával. Mi is a neve? ... Feder. És az a magas, karcsú, az án- golnasima modorával? ..; Áhá, Rolling. Igen. Rolling .. s Federnek fogalma sincs arFeder harsogva félbeszakítja: —• Nem szükséges! Bízza csak ránk! Végtére is ön elsőrangú szakember, majd csak találunk valami rendes munkát! Olyat, ami megfelel a képiességeinek! — Közelebb hajol Wagnerhez, s igyekszik még együttérzőbb hangon beszélni: — De nézze csak, dokugranak az úttestre, és felsza-' inatlan, leérheti a hatóságiadnak a lépicsőkön. Ugyanak- iM0, az epitesire^ alkalmassá té- kor jön ki Hennig, és a rend- * eb Az üdülőterület fej'esz- őrök mellett lemegy az utcá- <r 1?? uduloielleg megóvása ra 4 cebabol a községi tante-ok a ■ telies va§F részleges énítési tifáradt, laImat korlátozast csalódott. Maga sem tudja rendelhetnek el mar, hányadik nyugat-berlini . rendőrőrs ez, ahol Wagnerek A tanácsrendelet a továb- címe után próbált tudakozód- biakban intézkedik a közműve^ •ni- ürítésről, a beénítési módokról; Ragyogó napfényben fürdik 'a zöldövezetek kialakításáról- az utca, vidám öröm sugárzik felsorolja azokat a léterítmé! rombább lesz, mert azt hiszi, neye: Friedrichstrasse. Dörögve ról, mi megy végbe Wagner- tor úr... Nagyon jó lenne, és ellenőrizni akarom... Valamit szólalnak meg odakint a hang- ben. Az arca elég megviselt — nagyon fontos is, ha elmonda- mégis meg kell kérdeznem, kü- szórók: gondolja.. — De hát ez érthe- ná, hogyan tartották szemmel, kaiben később bajok lehetnek; =s Friedrichstrasse! A de- tő. Jól elintéztük! hogyan üldözték odaát; a járdán játszó kislányok arcáról. Egymás kezét fogva, énekelve forognak körbe: Lánc, lánc, eszterlánc, Eszterlánci cérna Cérna volna, selyem volna Mégis kifordulna. Pénz volna karika, karika Forduljon ki... (Folytatjuk.) nyékét, melyekhez építési engedély szükséges, s végül ki- londja, ho£y a rendele1 ellen [Vétőket szabálysértési e'^árás (alá kell vonni, s 1000 forintig terjedhető pénzbüntetéssel lelhet büntetni. Dr. Petrás István jogtanácsos»
