Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-17 / 40. szám

Szerda, 1960, február 17. s SOMOGYI NfiPtiAP HATTÓL TÍZIG MARCALIBAN Egy gimnazista kislány vá­ratlanul odajön, és leoltja a villanyt. Haditanácsot ülünk, éppen a cukrászda asztalkája körül. Csodálkozva nézek rá, s ő félénken megjegyzi: — Olyan világos van itt... A sarokban egy fiú és egy másik kislány társaságában suttognak. Ugyan, ki lehet a fölösleges harmadik? Zavartan mosolyog, visszajön, és felkat- tintja a villanyt. Aztán gyor­san szedelőzködünk, s meg­vallom, egy kissé cinikusan áíszólok hozzájuk: — Íme, itt az alkalom... Hálásan bólint, felugrik, s újra félhomály borul a füg­göny mögé... Odakint már sötét van, ki­haltnak látszik a falu. Elvétve egy-egy gépkocsi száguld vé­gig az utcán. Hallom, már nemcsak a főtér neonfényei, az áruház ragyogó kirakatai, a magasba nyúló televíziós an­tennák jelentik az újat Mar­caliban,. nemcsak a mozi, a művelődési ház hozott válto­zást az emberek életébe. Nem­Károly mindjárt agitál is. Horváth János hallgat inkább, Samu Mihály meg nemigen hi­szi, hogy jó lesz. — Majd megtudják — mond­ja Károly bátyánk, és bizalma­san odasúgja a fülembe: — Csak a nagypolgárok ne uraskodjanak a szegény fölött. Ennek örülök én... Evődnek, »-húzzák egymást«, s oly jó hallgatni, látni érdek­lődésüket, átvenni a hangula­tot, mely az új élet < kezdetén hatalmába kerítette ezt a há­rom parasztembert... Elfogtak egy piros ultit. Ab­ban a pillanatban, amikor be­lépünk a BM-klub tisztaságtól ragyogó kártyaszobájába. Tíz- tizenkét ember üli körül az asztalokat, kibicben sincs hi­ány. Kellemes meleg van, ba­rátságos a környezet. Az új klub, azt hiszem, ezzel rázta le magáról a régi nem éppen Burgonycttermoiésiíisk fejlesztéséről Tiszüassztonyok vidám tánca. Piros ulti a BM-klubhan, rég áj életei kezdett a falzt, jó hírét. A kártyázgatőkkal s'jgzt mondják: lakói most a nehéz lenne szót váltani, el- wtöóéás »fáradalmait« pihenik odahaza, nemigen mutatkoz­nék estefelé. Tévedés. Bemyitmüc a gombad ital­boltba. Három poharazgató parasztember áll a söntés előtt. F&füUel hallom, őrről társa­lognak, hogy mi az a háztáji. űsszel-smerkedÜTtk. — ■Maga hol éh? — kérdezi bizcdmatlanaZ Samu Mi­váltani, végre terített durkmars van kilátásban. Varjú Miklós azon­ban hajlandó letenni a lapo­kat. Végignézzük a szép klub termeit, színpadát, könyvtárát, rokbam, unalmas kifejezéssel rágja a húst, s hölgyet nem látván a közelben, vágyakozó pillantást vet a prímás felé... Azt mondják, nem tudni, mi az oka, hogy ilyen kevesen járnak ide. Pedig suttogják, és magam is észreveszem: hiány­zik a zenekarból a kitűnő cimbalmos meg a bőgős is. Talán lendítene valamit a for­galmon, ha visszahoznák őket_ Dér Dóra művészeti előadó fázósan húzza maga köré ken­dőjét a művelődési ház udva­rán. Várja a vendégeket, pe­dig odabent már megkezdő­dött az esti »foglalkozás«. A kisteremben langyos meleg van, bár másutt is ilyen volna. Terefere, mint általában asz- szonyok, lányok között. Hu­szonöt tagja van a kézimunka szakkörnek, s ha nincs is itt mindenki, heves a vita. Fiatal és fiatalabb asszoiiyok, lányok öltögetnek. Megakad a sze­mem Bíró Erián, aki egy sze­rencsétlenség közepette elvesz­tette jobb kezét, s bámulatra méltó ügyességgel kézimunká­Én Kaposváron, maga Gombán — válaszolom. — Nem Gomba ez, hallja-e. Ur-asodtunik. Marcali HE kerü­Asszonyok, lányok tereferélnek a művelődési házban. Dér Dóra türelmetlenül várja látogatókat. AshWmI, hogy ’kérdezném, ügy szól Samu Mihályt — Hát hiszen nem tudom, mát akarnak maguk, de ha így lesz, mint most, akkor jó lesz. Egy kissé félreérthető ugyan e megfogalmazás, de Czuczka maga elé képzelheti a szombat —vasárnapi »zsúfolt házat«, ahová nemcsak inni, hanem főként szórakozni és művelőd­ni járnak az emberek A földművesszövetkezeti ét­terem kihalt. És csendes is lenne, ha a zenekar tagjai nem húznák saját fülükbe a jóféle magyar nótát. Dávid Lajos és Sinkó József, a fejtö­rés kedvelői sakkoznak az egyik asztalnak Rajtuk kívül egyetlen fiatalember ül a sa­nem ez Marcali legfőbb szóra­kozóhelye, ahol kulturált kö- lálmények között művelődhet­nek az emberek... Jó lenne még bekukkantani néhány házba, látni, tapasztal­ni, hogy mivel tölti az estét a marcali ember. Az a hír járja. s az idegen erőlködés nélkül is zik a bállal. A nagyteremben A moziban. errefelé nem szokás »szomszé-j dőlni«, elcsevegni esténként a világ dolgairól. Alig hiszem. De ki tudná megmondani, hogy melyik fénylő ablakszem mögött lelhetnénk rá azokra, akik inkább családi körbenő ütik agyon a hosszú estéket?...',' Egyszerű hétköznap este van, az élet mégis mozgalmas, derűs, tartalmas, ha egy ki­csit tovább néz az ember a kihalt utcák sötétjén, s nem kályhák helyett a sport szere- tete fűti a fiatalokat, lvusza István »csapkod« a szakosz­tályvezető asztalára, s a má­siknál Fazekas Júlia próbál­gatja erejét az asztalitenisz­ben Rák Istvánnak Odaát har­monika szól, katonák tanulják a somogyi Sommás táncot Pal­kó Anna kultúrotthon-igazga- tó vezetésével, akit tíz perc múltán már a tiszti klub nagy­termében találok egy másik tánccsoport élén. Felhajtott szőnyegek és félretolt székek közepette ropják a Tápéi da- rudöbögőt tisztek és tisztiasz- szonyok nekipirultan. Szól a harmonika vidáman, s aligha­nem zavarja is egy kissé a másik terem közönségét, ott ugyanis ma este éppen filmve­títés van... Tíz óra felé járunk, rövide­sen vége lesz a mozinak, és néhány percre benépesül az utca. Bepillantunk még a gyö­nyörű filmszínházba, ahol A pingpongozok büszkesége. mond ítéletet első benyomásai alapján. Nem nagy dolgok ezek, apró morzsák csupán, s a krónikásnak elég, ha kom­mentár nélkül papírra veti őket. f A BURGONYA, MINT JÓL j ^ TUDJUK, a kenyérgabonáié lék után egyik legfontosabb j! népélelmezési cikkünk. Mégis í azt tapasztaljuk, hogy a váro- ? si lakosság, az ipari munkás- ;> ság burgonyaellátása nem mindig kielégítő. Hogyan ma- . gyarázható, hogy a magasabb ■ | termésátlagok ellenére sem biztosítható a lakosság burgo nyával való egyenletes ellátá­sa? A legfontosabb tényező hogy eddig a burgonya ossz- vetésterületének csak kis ré­sze összpontosult a szocialista szektorban, a zöme pedig a kisparaszti gazdaságokban. A kisparaszti gazdaságok viszont a termés túl magas hányadát nem közfogyasztásra adták, hanem nem gazdaságos takar­mányozásra fordították, és ki­használták a spekulációs lehe­tőségeket. Nyilvánvaló tehát, hogy a megfelelő burgonyaellátás ér­dekében a szocialista szektor burgonyavetésterületét leg . alább az országos átlagszintre _ kell emelnünk. Sajnos ennek bizonyos mér­tékig gátat szab az állami gaz­daságok és tsz-ek idegenkedé­se a burgonyatermeléstől oly területeken is, ahol e növény számára optimálisak az adott­ságok. A szocialista gazdasá­gok idegenkedése főleg onnét ered, hogy a burgonyaterme­lést jellegzetesen nagy munka- igényes, kisüzemi termelési ágnak tekintik, amely nagy­üzemi feltételek között — rész­ben munkaszervezési nehézsé­gek miatt — nem jövedelmező. Egyes munkafolyamatokra — állítólag — túl sok kézi mun­kaerőt kell összpontosítani, amely — szintén állítólag — a gazdaságok munkaszervezé­sében zavarokat okoz. Ez azonban nem igy van. A burgonyatermelés valóban nagyon munkaigényes, de nagy jövedelmet biztosító bel­terjes termelési ág. Legmun­kaigényesebb folyamatai — szinte az összes növények kö­zül — a legjobban gépesíthe- tők, a gépi munka a kézi mun­kánál jobb minőségű, olcsóbb, és igy alacsonyabb költséggel nagyobb terméshozamot bizto­sít. Jól bizonyítja ezt az, hogy a burgonyatermelő állami gaz­daságok és termelőszövetkeze­tek holdanként! burgonyater­melése magasabb, mint az egyéni gazdaságoké. Valóban nehéz elképzelni, hogy a ló- vagy tehénfogattal szántó és művelő, a munkák zömét kézi erővel végző kis­paraszti gazdaságok egyik leg­jövedelmezőbb termelési ága, a burgonyatermesztés a gépe- f sített szocialista gazdaságok J részére nem lenne az. í MILYEN ELŐNYÖKKEL RENDELKEZIK a szocialista j nagyüzem a kisüzemekkel «J szemben a burgonyatermelés- \ ben? Mindenekelőtt nagy előnyt i jelent a gépesítés nagy leheiő- sége. Az eredményes, jövedel­mező burgonyatermesztés egyik legfontosabb feltétele — futóhomok jellegű talajaink kivételével — az őszi mély­szántás. Az őszi mélyszántást megfelelő gépellátottságuk és egységes nagy tábláik követ­keztében éppen a szocialista nagyüzemek tudják a legked­vezőbb feltételek között elvé­gezni. Ez nemcsak hogy jobb jj minőségű, mint a lóval vagy í] tehénnel végzett kisparaszti munka, hanem olcsóbb is. Az eredményes burgonyater­melés fontos feltétele a korai, optimális időpontban történő vetés. A tavaszi talajelőkészí­tési munkákat rövid idő alatt és jó minőségben kell elvégez­nünk. Ezt szintén csak a gépek alkalmazásával tudjuk meg­tenni. Nagyon munkaigényes fo­A diáklányok már eltűntekí lyamata a burgonyatermelés­ei cukrászdából, a neon is ki­aludt az élelmiszerbolt hom­lokzatán, a főtér hármas. útjel-J most éppen 318 néző figyeli zőtáblája azonban még most isi gyorsan wi i «f fi n n ii iinlX/I /ipi % KrUlr) 1 Rí nek az ültetés. Ezt a szocialis­ta nagyüzemekben géppel olcsón és a kézi rrtun­•Majü meglátjátok» begy io ie merengve Gene Kelly színes amerikai táncfilmjét. Tízezer néző egy hónap alatt! AUgha­mintha a művelődési tok felé irányítaná az gént... közpon-i kánál sokkal jobb minőségben ” ide-,' tudják elvégezni. ^ A gyomtalanitási, növény- jávori Béla ápolási munkákat szintén gépi erővel végezhetjük el. Az elsői saraboiásig ismételt fogasolás­sal biztosíthatjuk a gyommen­tességet. A sarabolásokat, töl- tügetéseket viszont géppel sok­kal jobb minőségben és opti­mális időben olcsóbban végez­hetjük, mint a kisparaszti gaz­daságok fogaterővel. Az ápo­lási munkákat ilyen módon megszervezve a kézi erővel végzendő munka mindössze a sorok egyszeri gazolására és a virágzás utáni gazolásra szo­rítkozhatok. A szedést a nagyüzembe^ szintén kifogástalan minőség­ben géppel végezhetik. A gépi szedés kézi munkaerőszükség­lete csak mintegy harmada a kézi szedésnek, azonkívül a betakarítási veszteség is jóval alacsonyabb, mint kézi szedés esetén. A munkaigényes osztályozás nagy teljesítményű burgonya­rostákkal gyorsan és olcsón végezhető el. A NAGYFOKÚ GÉPESÍTÉS BIZTOSÍTJA, hogy a nagy­üzemben olcsón és a kisüzem­nél jobb minőségben termel­jük meg a burgonyát. A he­lyes munkaszervezés, koráig közép- és késői érésű fajták helyes arányban való termelé­se a munkaerő egyenletes.) gazdaságos kihasználását te­szi lehetővé: a nem kívánatos munkacsúcsokat ki tudjuk ik­tatni. A nagyüzem másik előnye a műtrágyázásban adódik. A burgonya egyike azoknak a növényeinknek, amelyek a műtrágyákat a legjobban hasznosítják. Kormányzatunk a nagyüzemek optimális mű­trágyaellátottságát minden eszközzel biztosítja, a terme­lőszövetkezetek és az állami gazdaságok így a termésho­zam növelése érdekében a megfelelő adagokat alkalmaz­hatják. A műtrágya kiszórásá­ra már szintén nagy teljesít­ményű gépekkel rendelkezünk, A magas terméshozamnak így a jövedelmező burgonya- termelésnek döntő feltétele a jó minőségű vetőgumó haszná­lata. Ebben is elsősorban a szocialista nagyüzemek vannak előnyben, mert megfelelő mi­nőségű vetőgumóval való el­látottságukat minden eszköz­zel biztosítjuk. A sok munkaerővel rendel­kező nagyüzemek még külön jövedelmező burgonyatermelé­si ágakat vezethetnek be. Sem­mi esetre sem lenne helyes» nekik a géppel olcsón elvégez­hető munkákra felhasználni felesleges munkaerejüket) mert így az egy főre eső jöve­delem nem emelkednék. Ehe­lyett a fentebb leírt munkák géppel való elvégzése mellett speciális burgonyatermelési ágakat helyes választaniuk a kézi munkaerő teljes kihasz­nálására. Ilyen belterjesebb burgonya­termelési ág az előcsíráztatásos burgonyatermesztés. Az előcsí­ráztatásos burgonyatermesz­tésnél, a vetőanyag előkészíté­sénél, az előcsíráztatásnál) majd a szedésnél tudják az egyébként kihasználatlan munkaerőt hasznositani. A megfelelően és idejében ül­tetett előcsíráztatott burgonya a teljes érésben szedettnél is nagyobb jövedelmet ad. Még további előnyt jelent, hogy a korán felszedett burgonya után kiváló eredménnyel ter­melhetünk másodvetésű növé­nyeket. AZ ELŐCSÍRÁZTATÁSOS BURGONYATERMELÉST — az optimális adottságokkal rendelkező körzeteken kívül, ahol elsősorban exportra ér­demes szerződni — a városel­látó övezetekben, nagyvárosok) ipari centrumok közelében ér­demes fokoznunk. A jó burgonyatermelő vidé­keken elsősorban a vetőburgo­nya-termelés választható mint jövedelmet fokozó belterjes termelési ág, ha munkái el­végzésére megvan a lehetősé­günk, mert így a leromlás miatti kiesés veszélye csökken, Teichmann Vilmos a Kisvárdal Mezőgazdasági Kutatóintézet vezetője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents