Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-05 / 30. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XVII. évfolyam, 30. szám. ÄRA 50 FILLÉR Péntek, 1960. február 5. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL Tőlük függ a jószágtenyésztés sikere (3. oldalon) Felelnek az esztergapadok (3. oldalon) OTTHONUNK (S. oldalon) Budapest—Kaposvár 3 óra 10 perc (6. oldalon) Közlemény a varsói barátsági, egjiittmfikodési és kölcsönös segélynyújtási egyezményben résztvevő államok politikai tanácskozó bizottságának értekezletéről Moszkva (TASZSZ). A Var­sói Szerződés harmadik cikke­lyének megfelelően, 1960. feb­ruár 4-én Moszkvában meg­tartották a politikai tanács­kozó bizottság rendes ülését. A politikai tanácskozó bi­zottság ülésén a következők vettek részt: Az Albán Népköztársaság részéről: Enver Hodzsa, az Al­bán Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Meh­met Shehu minisztere1 nők, Beqir Balluku miniszterelnök- helyettes és honvédelmi mi­niszter, Behat Shtylla kül­ügyminiszter, Nesti Nase moszkvai nagykövet. A Bplgár Népköztársaság ré­széről: Todot ,Zsivkov, a Bol­gár Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának első titkára, Anton Jugov miniszterelnök, Ivan Mihájlov miniszterelnök- heflyettes és honvédelmi mi­niszter, Karlo Lukanov kül­ügyminiszter, Ljuben Gera- szimov moszkvai nagykövet., A Magyar Népköztársaság részéről: Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc miniszterelnök, Révész Géza honvédelmi miniszter, dr. Sík Étidre külügyminiszter ' A Német Demokratikus Köz­társaság részéről: Walter Ulb­richt, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Ofto Grote- wohl miniszterelnök, Willi Stoph honvédelmi miniszter, dr. Lothar Bolz külügyminisz­ter. A Lengyel Népköztársaság részéről: Wladyslav Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Jozef Cyrankie- wicz miniszterelnök, Adam Rapacki külügyminiszter, Ma­rian Spychalski honvédelmi miniszter, Boleslaw Jaszczuk moszkvai nagykövet. A Román Népköztársaság ré­széről: Gheorghe Gheorghiu- dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Chivu Stoica minisz­terelnök, Lecntin Sa'ajan hon­védelmi miniszter, Avram Bunaciu külügyminiszter, Mi- hai Dalea moszkvai nagykö­vet. A Szovjet Szocialista Köztár­saság Szövetsége részéről: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, mi­niszterelnök, A. A. Gromiko külügyminiszter, R. J. Mali- novszkij marsall, honvédelmi miniszter. A Csehszlovák Köztársaság részéről: Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Köztár­saság elnöke, Viliam Siroky miniszterelnök, Otakár Simu- nek miniszterelnökhelyettes, Vaclav David külügyminiszter Bohumir Lomsky honvédé’mi miniszter, Richard Dvorak moszkvai nagykövet. A Kinai Népköztársaság ré­széről megfigyelőként jelen voltak: Kang Sen, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának póttagja, Liu Hsziao, a Központi Bizottság tagja, moszkvai nagykövet, Vu Hsuü-csuan, a Központi Bi­zottság tagja. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részéről megfi­gyelőként jelen voltak: Kim IJ, 1 a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága elnökségének tag- j ja, első miniszterelnökhelyet­tes, Pák Szón Csői külügymi- niszter. Ho Bon Hak honvédel­mi miniszterhelyettes. A Mongol Népköztársaság részéről megfigyelőként jelen voltak: J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, miniszterelnök, L. Cend, a Központi Bizottság másod­titkára, P. Sagdarszuren kül­ügyminiszter, Zs. Lhagvaszuren honvédelmi miniszter. Az értekezlet munkájában részt vett Sz. Konyev marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancs­noka. Az ülésen dr. Münnich Fe­renc, a Magyar Népköztársa­ság miniszterelnöke elnökölt. Az ülés megvitatta a mai nemzetközi helyzet legfonto­sabb kérdéseit és vélemény- cserét folytatott olyan fontos problémákról, mint az általá­nos és teljes leszerelés, a né­met békeszerződés megkötése. N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke bejelentést tett a Szov­jetunió újabb jelentős hadse­regcsökkentéséről és a Szov­jetuniónak a küszöbönálló csúcsértekezleten követendő álláspontjáról. Az értekezlet részvevői sok oldalú eszmecserében egyez­tették további lépéseiket, melyeknek célja a bekövetke­zett nemzetközi enyhülés meg­szilárdítása és fejlesztése. Az értekezlet részvevői el­határozták, hogy a párizsi kor­mányfői találkozó előkészítése során folytatni fogják kölcsö­nös tanácskozásaikat. A politikai tanácskozó bi­zottság értekezlete a teljes kölcsönös megértés és a szi­lárd barátság szellemében folyt. Az eszmecsere megmu­tatta, hogy teljes az egyetér­tés mind a nemzetközi hely­zet felmérésében, mind pedig a megvitatott konkrét kérdé­sekben. A politikai tanácskozó bizottság elfogadta a Varsói Szerződésben részvevő álla­mok nyilatkozatát. A Varsói Szerződésben résztvevő államok nyilatkozata Moszkva (MTI). A Varsói Szerződésben részt vevő álla­mok a nyilatkozatban megelé­gedéssel állapítják meg, hogy a Varsói Szerződés szervezete politikai tanácskozó bizottsá­gának 1958. májusában meg­tartott előző értekezlete óta a nemzetközi helyzetben hatá­rozott javulás tapasztalható. A világ jelenleg az alapvető vi­tás nemzetközi problémák rendezésére irányuló tárgyalá­sok szakaszába lépett a tartós béke megteremtése céljából; a hidegháború hívei vereséget szenvedtek. A nemzetközi helyzet e ja­vulásának alapját azok a foptos változások alkotják, amelyek az utóbbi években mentek végbe az erőviszonyokban a világ küzdőterén. Ezekben az években roha­mosan növekedett a Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország gazdasági ereje és ezek az or­szágok még inkább tömörültek az egységes szocialista táboron belül. Olyan évek voltak ezek, amelyeket a Szovjetunió leg­nagyobb tudományos és tech­nikai eredményei tettek neve­zetessé. Az első szputnyik fel­lövése röppályájára, rakéta fellövése a Hold felületére és behatolás a Hold túlsó, a Föld felé sohasem forduló oldalá­nak titkaiba. Végül jellemezte ezeket az éveket, azt, hogy új fellendü­lés mutatkozott a szocialista j táborhoz tartozó valamennyi j országnak a béke megszilárdí­tására irányuló tevékenységé­ben, valamint azt, hogy tovább 1 növekedett a gyarmati és fél- j gyarmati függőségtől megsza­badult békeszerető ázsiai, af­rikai és latin-amerikai orszá­gok nemzetközi szerepe. Ennek eredményeként a vi­lág erőviszonyai mindinkább azok javára változnak meg, akik síkraszállnak a rakéta-, nukleáris és más fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a hi­degháború felszámolásáért, a valamennyi állam közötti bé­kés együttélésért — függetle­nül társadalmi rendjüktől és ideológiájuktól. Olyan helyzet alakult ki, amikor bármely ag­resszív állam részéről jövő bármiféle olyan kísérlet, hogy fegyvert alkalmazzon a vitás nemzetközi kérdések -.megoldá­sára, hogy a háború útjára lépjen, a békebontó azonnali és teljes szétzúzását idézné elő. A népek tudatában, számos politikai és állami személyi­ség gondolkodásában, többek között Nyugaton is, egyre in­kább tért hódít az a vélemény, hogy azon a színvonalon, me- j lyet jelenleg a tömegpusztító: fegyver és e fegyvert pillana­tok alatt a földgolyó bármely pontjára szállító eszközök fej­lődése elért, a háború egyálta­lán nem lehet többé a nemzet­közi viták megoldásának mód­szere, és így az egyetlen gya­korlatilag lehetséges útja a békés együttélés alapjára épí­teni az államok kapcsolatát. Az értekezlet résztvevőiben mély megelégedést kelt az a körülmény, hogy egyre na­gyobb jelentőséget ölt az ál­lamok közötti kapcsolatok olyan formája, mint a külön­böző keleti és' nyugati orszá­gok vezető állámférfiainak ta­lálkozói és tárgyalásai. E tekintetben különösen ki­magasló szerepet játszott N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének az Egyesült Államokban tett tör­ténelmi jelentőségű utazása és Eisenhower elnökkel folytatott tárgyalása. E látoga­tás eredményeként megtört a hidegháború jege a világ két legerősebb hatalma — a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok — viszonyában, és új sza­kasz nyílt a nemzetközi kap­csolatok fejlődésében egészben véve. A nemzetközi légkör egészségesebbé tételében — mint ismeretes — nagy jelen­tőségük volt azoknak a tárgya­lásoknak is, amelyeket a szov­jet és az angol kormány ve­zetői folytattak Macmillannek, Nagy-Britannia miniszterelnö­kének moszkvai látogatása idején. Az értekezlet résztvevői azon reményüket fejezik ki, hogy N. Sz. Hruscsov elvfárs közelgő franciaországi látoga­tása, valamint az Olasz Köz­társaság elnökének, Gronchi- nak utazása a Szovjetunióba, az államok közötti, elsősorban az európai államok közötti kölcsönös megértés további megszilárdulásához vezet és előmozdítja majd a világbéke megerősítését. Az értekezlet résztvevőinek általános és egyöntetű kíván­sága. hogy Eisenhower ame­rikai elnök idén nyáron sorra kerülő szovjetunióbeli látoga­tása a Szovjetunió és az Egyé­sült Államok viszonyának további fejlődéséhez vezessen, a barátság és az együttműkö­dés útján, ez fontos biztosíté­ka lenne a világbéke meg- bontha tatlanságának. Az államférfiak az utóbbi időben bővülő látogatáscseré­je a szocialista tábor államai és a békeszerető, független ázsiai, afrikai, latin-amerikai országok között létrejövő kö­zeledés szilárd tényezője lett. A nemzetközi helyzet javu­lása már kezdi meghozni gyü­mölcseit a nemzetközi kapcso­latok számos területén. 1959 végén 12 állam, többek között a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Anglia és Fran­ciaország fontos egyezményt kötött az Antarktisz békés felhasználásáról. Helyes irány­ban tett hasznos lépést jelent az 1959 decemberében az ENSZ közgyűlésén elfogadott határozat is, amelynek értel­mében állandó ENSZ-bizott- ságot hoznak létre a kozmosz békés kutatására. E bizottság tagjai között a Varsói Szerző­dés szervezetének hét tagálla­ma foglal helyet: Albánia, Bul­gária, Csehszlovákia, Lengyel- ország,. Magyarország, Romá­nia és a Szovjetunió. Az értekezlet résztvevői ugyanakkor megállapítják, hogy a béke megszilárdulásá­val továbbra is konokul szem- beszáltnak a nyugati országok bizonyos befolyásos erői. Ezek az erők vagy olyan körök, amelyek a fegyvergyártásból származó nyereségeiktől nem látják, milyen halálos veszély fenyegeti őket háború kitörése esetén, vagy olyan politikusok, akik olyannyira befagytak a hidegháború jegébe, hogy nem tudnak normális békés vi­szonyt elképzelni az államok között. A NATO-tagállamok nem­csak, hogy továbbra is fenn­tartják felduzzasztott hadsere­güket, hanem még inkább nö­velik létszámát, miközben kü­lönös figyelmet fordítanak a volt hitlerista tábornokok és tisztek parancsnoksága alatt álló nyugatnémet Bundes- wehrre. A Bundeswehr^ raké­tafegyverrel látták el, a Német Szövetségi Köztársaságnak utat nyitottak a fegyver gyár­tására, mi több, további in­tézkedéseket tesznek a Bun­deswehr atomfelfegyvérzésére. A nyugatnémet militarizmus erősödésével párhuzamosan megy végbe a japán militaris­ta erők nyilvánvaló újjáéledé­se és ezen ország további be­vonása a háborús készülődé­sekbe. Erről tanúskodik a Ja­pán és az Égj esült Államok között nemrégiben aláírt új katonai szerződés. A NATO-tagok, valamint a SEATO, a CENTO és ezek szövetségeseinek fegyverkezési hajszáját semmiképpen sem lehet védelmi célokkal igazol­ni és magyarázni. Ezt megerősíti az is, hogy a nyugati hatalmak befolyásos politikai és katonai személyi­ségei és a sajtó egy része to­vábbra is rendszeresen ter­jesztik a különböző társadalmi rendszerű államok közötti bi­zalmatlanságot és az ellensé­geskedést. A béke megszilár­dulásának ellenfelei nem akar­nak tárgyalásokat a vitás nemzetközi kérdések rendezé­séről és igyekeznek megakadá­lyozni megállapodás elérését, még ott is, ahol már határozot­tan kirajzolódott a megegye­zés lehetősége. De a hidegháború híveinek semmiféle kísérlete sem képes megváltoztatni azt, hogy a bé­kés együttélés szükségességé­nek tudata ne váljék napjaink­ban a nemzetközi viszonyok fejlődésének döntő tényezőjé­vé. Az erők megoszlása a nem­zetközi küzdőtéren biztosítja a békeszerető államok túlsúlyt és a béke erői a jövőben is felülmúlják a háború erőit. Ez kezdvező feltételeket teremt azoknak a céloknak az eléré­sére, amelyekért a Varsói Szerződésben résztvevő álla­mok következetesen és válto­zatlanul harcolnak a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, valamennyi ország baráti együttműködésének fejleszté­séért. Az első helyen természetesen a leszerelés problémája szere­pel. Napjainkban ez a nem­zetközi élet fő kérdése. E kér­dés megoldásától függ, vajon sikerül-e teljesen kizárni az új háború lehetőségét, amely a jelenlegi viszonyok között az emberek százmillióinak pusz­tulásához és egész államok szétrombolásához vezetne. Az emberiség érdeke meg­követeli: gátolják meg azt, hogy valaha is működésibe hozzák a hallatlan pusztító­erejű nukleáris rakéta-fegy­vert. S e cél eléréséhez a leg­biztosabb út — valamennyi fegyverfajta, valamennyi had­viselési eszköz megsemmisíté­se, vagyis minden egyes állam általános és teljes leszerelése. Éppen ezért az ilyen leszere­lésről szóló javaslat, amelyet a Szovjetunió terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében, megfelel az emberiség legéletbevágóbb érdekeinek. Ez a magyarázata, miért hat a Szovjetunió ezen javaslata óriási erővel a népekre. Nagy jelentőségű az az egyetértés, amellyel az ENSZ tagállamai helyeselték a közgyűlés lezaj­lott 14. ülésszakán az általános és teljes leszerelés eszméjét, örvendetes ez a Hm- is. hogy ezt a döntést azon határozati javaslat alapján hozták, ame­lyet két olyan hatalom iolgo- zott ki közösen, mint a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok. Ahhoz, hogy a történelem folyamán először valóra vál­jék az államok leszerelési egyezménye, mindenekelőtt át kell térni a szavakról a gya­korlati tettekre. Ez a mai nem­zedék legfontosabb történelmi feladata. A Varsói Szerződés­ben résztvevő államok, mi­után a jelen értekezleten esz­mecserét folytattak a megtar­tandó leszerelési tárgyalások távlatairól, arra a következte­tésre jutottak, hogy jelenleg — jobban mint bármikor — meg­vannak a kedvező előfeltéte­lek a Kelet és a Nyugat álla­mai között a gyümölcsöző le­szerelési _tárgyalások számára. Az ENSZ-ben a szovjet kor­mány előterjesztette leszerelé­si javaslat visszatükrözi a Var­sói Szerződésben résztvevő ál­lamok, valamennyi szocialista ország közös álláspontját. A Varsói Szerződésben résztvevő ! valamennyi állam kifejezi azon ; törekvését, hogy részese akar j lenni az általános és teljes le­szerelésről kötendő egyez­ménynek. Az értekezleten képviselt ál­lamok megelégedéssel állapít- • ják meg, hogy az első állam, amely gyakorlati lépéseket tett az említett ENSZ-határozat- megvalósításának irányába, a Varsói Szerződés szervezeté­nek résztvevője — a Szovjet­unió —, amely egyoldalúan 1 200 000 fővel csökkenti fegy­veres erőit. A Szovjetunió fegyveres erőinek létszáma most alacsonyabb lesz annál a színvonalnál, amelyet maguk a nyugati hatalmak javasoltak 1956-ban a Szovjetunió, illet­ve az Egyesült Államok szá­mára, továbbá alacsonyabb az amerikai fegyveres erők tény­leges létszámánál, noha az Egyesült Államoknak jelentő­sen kisebb a területe és hatá­rainak hosszúsága, mint a Szovjetunióé. Nyugaton egyesek készek a nemzetközi ügyekben tett bár­milyen helyes cselekedetet, bármilyen jó kezdeményezést hamisan magyarázni, eltorzítva feltüntetni. Éppen így tesznek most a leszerelés ellenfelei, amikor azt állítják, hogy a Szovjetunió fegyveres erőinek újabb csökkentése nem a le­szerelés felé vezető lépés, ha­nem a fegyveres erő átszerve­zése. Ilyen könnyelmű állítá­sokat a leszerelés területén 1 megnyilatkozó gyakorlati tet- 1 tekkel szemben csupán szán­dékos lelkiismeretlenség dik­tálhat. Mindenki előtt világos, hogy csupán az az állam ké­pes egyoldalúan csökkenteni fegyveres erőit, amelynek nin­csenek agresszív szándékai. Az értekezleten képviselt ált lamok úgy tekintik a Szovjet­unió döntését fegyveres erői­nek új nagyarányú csökkenté­séről, amelyet a szocialista tá­bor más országaival történt összeegyeztetés alapján hozott, mint a Varsói Szerződés szer­vezetének közös hozzájárulását a leszerelés ügyéhez, mint Olyan kezdeníényezést, amely megkönnyíti az általános és teljes leszerelésről szóló egj'ez- mény elérését a Kelet és a Nyugat államai között. A Var­sói Szerződés szervezete meg­alakulása óta a tagországok r gyveres erőinek összlétszá- 0 (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents