Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-05 / 30. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, íy-fl. február Ki A Varsói Ssersőd sben részivérő államok nyilatkozata A francia szenátus is megszavazta a rendkívüli hatalomról szóló törvényjavaslatot Véget ért a törvényhozás kétnapos rendkívüli ülésszaka Párizs (MTI)- A francia szenátus szerdán délután ülést tartott, s megvitatta a rendkívüli hatalomról szóló törvény- javaslatot, amelyet a nemzetgyűlés már előzőleg elfogadott. Debré miniszterelnök beszéde után Jean-Paul Kalb, az »-Unió az új köztársaságért« párt tag- J ja, a szenátus jogi bizottságának előadója ismertette a törvényjavaslatot, és sürgette elfogadását. Hangoztatta, hogy a törvényjavaslat megszavazása »■bizalmi szavazás de Gaulle tábornok iránt". Ezután az egyes politikai pártok és -csoportosulások képviselői ismertették álláspontjukat. Az »Unió az új köztársaságért« degaulleista párt szónoka, Berthaud erélyesen támogatta a törvényjavaslatot, és elfogadása mellett foglalt állást. A jobboldali függetlenek két képviselője bírálta a kormány politikáját, és bejelentette, hogy a törvényjavaslat ellen szavaz. A Francia Kommunista Párt nevében Jacques Duclos szólalt feL Szembehelyezkedett a rendkívüli hatalomról szóló törvényjavaslattal, és sürgette a jelenlegi, nem a közvélemény igazi hangját képviselő nemzetgyűlés feloszlatását, amely — mint rámutatott — mindenre kapható, csakhogy hivatalban maradhasson. A Francia Kommunista Párt küldötte az algériai kérdésről szólva rámutatott, hogy csak a háború megszüntetése vethet véget a nemzetre nézve veszélyes állapotnak. Bejelentette, hogy a kommunista szenátorok a törvényjavaslat ellen szavaznak. Gaston Deferre szocialista szenátor, Marseille polgármestere rámutatott, hogy az algíri zendülés már jó ideje előre látható volt, és megkérdezte, miért nein tett Debré semmit a zendülés megakadályozására. Defenre hangsúlyozta, hogy a szocialista szenátorok a törvényjavaslat mellett szavaznak, ez a bizalom azonban elsősorban de Gaulle személyének, nem pedig a miniszterelnöknek szól. A szocialista szenátor kérdéseket tett fel Deb- rének a Massu-ügyről és a kormány esetleges átalakításáról. Edgar Faure a radikálisok nevében jelentette be, hogy megszavazza a törvényjavaslatot, ugyanakkor rámutatott: az algíri zendülés elkerülhető lett volna, ha nem kezelték volna elnézően az 1958. májusi eseményeket. A muzulmán szenátorok nevében Beloucif támogatta a törvényjavaslatot, és bizalmát fejezte ki de Gaulle iránt. A bíráló felszólalásokra válaszolva Debré miniszterelnök ismét követelte, hogy a czená- tus eredeti, a nemzetgyűlés által elfogadott formájában szavazza meg a rendkívüli hatalomról szóló törvényjavaslatot A szavazásra elsőnek feltett eredeti szöveget ezután a szenátus 226 szavazattal 39 ellenében elfogadta. Ezzel tehát véget ért a francia törvényhozás kétnapos ülésszaka, amely megadta a kormány számára a rendkívüli felhatalmazást. Szerdán este párizsi lapjelentések szerint Algériában »megfigyelés« alá vettek több tábornokot. Az AFP úgy értesült, hogy az Algériában szolgáló hadsereg három ezredese ellen szankciókat alkalmaznak a zendülés alatt tanúsított magatartása miatt. Köztük van egy ejtőernyős ezredes is. * * * Az AP párizsi tudósítójának jelentése szerint a francia kormány szerdán folytatta akció* ját a szélsőjobboldali szervezetek és személyek ellen. Számos ilyen szervezetnek és azok vezetőinek magatartását vizsgálják felük Az igazságügyi szervek házkutatási és letnrtózta- tási parancsokat adtak ki több jobboldali személyiség ellen. Az anyaországban és Algériában egyaránt utasították az ügyészségeket, vizsgállak felül az ismert szélsőjobboldali elemekről birtokukban levő iratokat, és gyorsan járjanak el minden olyan esetben, amikor megállapítható a közvetlen kapcsolat az illető személyek és az algíri zendülés között. * * * Algír. Az AP és az UPI tudósítóinak jelentése szerint Algírban — ahol az egyhetes zendülés után az élet kezd visz- szatémi a rendes kerékvágásba — bizonyos jobboldali elemek szankcióktól tartva -illegalitásba készülnek«. Többen hangoztatják, hogy »folytatni szándékoznak akciójukat de Gaulle és az Ötödiz Köztársaság edlen«. Üj röplapokat készítenek, és »propagandamunkát« szerveznek a hadseregben és az anyaországi jobboldali elemék körében. (MTI) Küssöbön a francia kormány átalakítása Párizs (MTI). A francia kormány átalakítása küszöbön áll — ez a véleménye a párizsi politikai megfigyelők többségének. Általában de Gaulle tábornok algériai utazása utánra várták egyes miniszterek leváltását, minthogy azonban a köztársasági elnök útját elhalasztották, valószínűnek tartják, hogy de Gaulle előbb rendet teremt a kormány portáján, és csak azután utazik Algírba. A köztársasági elnök a ki- szivárgott hírek szerint megígérte a parlamenti pártcsoportok vezetőinek a hadsereg és az algíri kormányszervek alapos megtisztítását. Debré miniszterelnök helyén marad — ez már bizonyosnak látszik —, hiszen a rendkívüli hatalom, amelyet a nemzetgyűlés után a szenátus is megszavazott, a Debré-kor- mánynak szól. A politikai megfigyelők véleménye megegyezik abban, hogy Soustelle minden valószínűség szerint kiválik a kormányból. Rajta kívül esetleg távozik Triboulet, a hadviseltek ügyeinek minisztere és Chatenet belügyminiszter. Az algíri lázadást követő fe- lélősségrevonás lassú előrehaladást mutat. Ennek jele a néhány algíri intézkedés. Letartóztatták a fasiszta korporációs mozgalom vezetőjét, dr. Lefevre-1, továbbá leváltották az algíri katonai kémelhárító — hivatalosan »biztonsági szervezet« — vezetőjét, Godard ezredest, s nem hivatalos hírek szerint fogdába helyeztek két ejtőernyős ezredest, Bigcardo-1 és Gardeo-t is. Az Echo d’Alger főszerkesztőjének, az ultrák hangadójának, De Re Seregnynek rendőri felügyelet alá helyezése is arra vall, hogy fokozatosan előveszik az algíri zendülés szervezőit, támogatóit. Párizsban egy lépéssel jutott ismét előbbre a fasiszták elleni akció: az egyelőre szabadlábon lévő Le Pen-t most már »az állam biztonsága elleni bűncselekménnyel« is vádolják. (Folytatás az 1. oldalról.) mát 2 596 600 fővel csökkentették, a Szovjetunióban végrehajtott jelenlegi egyoldalú hadseregcsökkentés pedig 3 796 500 főre növeli ezt a számot. Tudnak-e a NATO államok ilyen pozitív intézkedéseket felmutatni? Sajnos, a NATO intézkedései mindmáig a háborús készülődések fokozásának és a fegyveres erők, valamint a fegyverzet növelésének irányába mutatnak. A Varsói Szerződésben résztvevő országok szükségesnek tartják, hogy rámutassanak a Német Demokratikus Köztársaság pozitív példájára. A Német Demokratikus Köztársaság önként 90 000 főre csökkentette fegyveres erőinek állományát és lemondott a hadkötelezettség bevezetéséről. A béke ügye és Németország nemzeti jövője szempontjából nagy jelentőségű az a tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság politikájával bebizonyítja: Németország, ha lemond az atomfegyverkezésről, a revanspolitikáról, a határok felülvizsgálásáról és a mililarizmusról — békében és jólétben élhet), s méltó helyet foglalhat el a népek családjában. Az értekezleten képviselt államok felhívást intéznék az Északatlanti Szerződés tagállamaihoz és közülük különösen azokhoz, amelyek a legnagyobb katonai erővel rendelkeznek, hogy fegyveres erőik csökkentésével válaszoljanak a szovjet fegyveres erők egyoldalú csökkentésére, kövessék a Szovjetunió példáját. Az értekezlet résztvevői abból indulnak ki, hogy a Szovjetunió leszerelési javaslatát sokoldalúan meg kell vizsgálni a tíz áliam bizottságában, amely idén március 15-én kezdi meg munkáját. Ezzel kapcsolatban megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és Bulgária kormányai, vagyis a Varsó Szerződésnek e tízes bizottságában helyet foglaló tagállamai e bizottság- beli képviselőinek azt az utasítást adják, hogy minden módon segítsék elő a bizottság gyümölcsöző munkáját és törekedjenek az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szerződés mielőbbi kidolgozására. Az értekezlet résztvevői azon reményüket fejezik ki, hogy a nyugati hatalmak szintén hozzájárulnak a leszerelés problémájának mielőbbi megoldásához. Az általános és teljes leszerelés sikeres megvalósítása érdekében hatékony nemzetközi ellenőrzési rendszer szükséges. A jelenlegi viszonyok között a leszerelés területén végrehajtandó gyakorlati lépésektől elszakított ellenőrzést a leszereléssel homlokegyenest ellentétben álló célokra lehet felhasználni: réseket kereshetnek más országok védelmi rendszerében, olyan értesüléseket szerezhetnek, amelyek megkönnyítik egyik vagy másik ország megtámadási terveinek összeállítását. Ezért azok az állan-.ok, amelyeknek nincsenek agresszív szándékai, természetszerűen gondoskodni igyekeznek arról, hogy a nemzetközi ellenőrzés mérete megfeleljen a leszerelés tényleges fokának. Az általános és teljes leszerelés feltételei között pedig az államoknak nem lesz alapúik egymástól félni: minden lehetőség meglesz bármiben ellenőrzés, bármilyen fel- ügveiet megvalósítására. Ha a leszerelés általános és tel jes h>sz. akkor az ellenőrzés is mindent felölelő és teljes lesz. A Varsói Szerződésben résztvevő államok pozitív tényként áíbmbiák ina«/ hogv már huzamos idő óta pgvetlen atom- é.s hidrooénú/vmbűt sem robbantottak a földgolyó együk részén sem. De ha nukleáris robbantásokat egyelőre nem is végeznek, nincs még nemzetközi egyez-* mény e mhhantások betiltásáról. Aggodalmat keltenek azok a törekvések is, amelyek arra irányulnak. hogy visszafordítsák azt a haladást is, amely már gyakorlatilag megtörtént a nukleáris kísérletek megszüntetése felé vezető úton. Ha a kísérleteket a felek egyike valóban felújítaná, akkor ez sajátszerű láncreákciót idézhetne elő, amelynek eredményeként bolygónk ismét a nukleáris fegyverkísérleti robbantás terén folytatott verseny küzdőterévé válnék, az ebből eredő valamennyi veszélyes következménnyel együtt. Az értekezleten képviselt államok remélik: a genfi tárgyalások valamennyi résztvevője a lehető legnagyobb erőfeszítést teszi meg, hogy a legrövidebb időn belül elérjék a nukleáris fegyver valameny- nyi fajtájú kísérletének megszüntetését, a levegőben, a földön, a föld alatt és a víz alatt egyaránt. Az értekezlet résztvevői alapos véleménycserét folytattak a német kérdésben. A Varsói Szerződés szervezetében képviselt államok saját tapasztalatuk alapján nem egyszer érezték, mit hoz a népeknek a német agresszió. Mindezen államok közösen érdekeltek abban, hogy a német militarizmus soha többé ne fenyegesse szomszédai biztonságát és a világ békéjét, közös érdekük arra buzdítja őket, hogy határozottan síkra szánjanak a német békeszerződés aláírásáért. Miközben az NDK teljes készségét fejezi ki, hogy bármely pillanatban hajlandó tárgyalásokat kezdeni és békeszerződést kötni, a másik német állam — a Német Szövetségi Köztársaság — akadályozza e szerződés megkötését. Olyan rendellenes, példátlan helyzet alakult ki, hogy a békeszerződés megkötését az az állam utasítja vissza, amely egyik jogutóda a 15 évvel ezelőtt feltétel nélkül kapitulált, legyőzött, a háborút kirobbantó félnek. Miért akadályozza ilyen makacsul a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a békeszerződés megkötését? Mindenekelőtt azért, mert a békeszerződés hivatott a háború eredményeként kialakult helyzet megszilárdítására, többek között a német államhatárok fenntartására. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya pedig ellenzi ezt. Csupán egy következtetésre lehet jutni: a Német Szövetségi Köztársaság kormánya arra számít, hogy beköszönthet egy kedvező időpont, amikor megváltozhatnak a fasiszta Németország szétzúzásának eredményeként Európában megvont határok. Ez a jelenlegi viszonyok között tulajdonképpen törekvés az új háború kirobbantá- sára, hiszen nem mond le saját területéről egyetlen olyan állam sem, amellyel szemben a Német Szövetségi Köztársaság területi igényekkel igyekszik fellépni. A Varsói Szerződésben résztvevő államok teljes határozottsággal kijelentik, hogy a nyugatnémet kormánynak ezek a számításai kudarcra vannak ítélve. A Német Demokratikus Köztársaság, mint a béke megbízható támasza, útját állja az új, agresszív kalandokra törekvő német militaristáknak. A Varsói Szerződésben résztvevő államok támogatják azokat az intézkedéseket, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a béke biztosítására tett az Adenauer- kormány revans poli ti ká j ä val szemben. A szocialista tábor egyesített ereje szilárd biztosítéka annak, hogy nem engedi meg sem a Német Demokratikus Köztársaság függetlenségének megsértését, som Lengyelország nyugati területeinek ismételt elrablását, sem pedig Csehszlovákia határainak megsértését. Az értekezlet résztvevői kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a nyugatnémet revans- vágyók terveit, nem támogatják a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi szövetségesei, nem támogathatja és nem is fogja támogatni a Német Szövetségi Köztársaság békevágyó lakossága sem. A békeszerződés megkötése, a revans és határrevízió mindenféle eszméjének megtagadása, a lemondás Németország felfegyverzéséről és atomfegy- verkezési politikájáról — ez valamennyi európai nép biztonságának és a német nép békés jövőjének legjobb útja. Az NDK következetesen síkraszáll ezért az útért. Ha uayarverre az útra lépne az NSZK is, ez a legmeggyőzőbb hozzájárulás lenne részéről a béke megszilárdításához, valamint az általános és teljes leszerelés megkönnyítéséhez. . A Német Szövetségi Köztársaság kormánya azért utasítja vissza a békeszerződés javaslatát, mert nem akarja Nyu- aat-Berlin kérdését azon az alapon rendezni, hogy Nyugat- Berlin szabad város legyen. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya odáig megy, hogy követeli az NDK területén fekvő Nyugat-Berlin bekebelezését. De mert ez nem valósítható meg, jobbnak látja a megszállása rendszer fenntartását, amely lehetővé teszi Nyugat-Berlinnek a nyugtalanság és a háborús veszély tűzfészkeként! való felhasizná- lósát. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya azért ellenzi a német kérdés békés rendezését, mert nem akarja a német egység kérdésének békés megoldását a két német állam közötti tárgyalások és a békeszerződés megkötése útján. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya ezzel ellenséges magatartást tanúsít a német egységgel szemben. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya hallani sem akar békeszerződésről, mivel attól fél, hogy ennek aláírása megváltoztatná a Nyugat-Né- metor&zágban kialakult helyzetet. Azt a helyzetet, amely lehetővé teszi emberek elítélését csupán azért, mert van bátorságuk megvédelmezni haladó meggyőződésüket és fellépni a német nép nemzeti jogai és a béke védelmében. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának egész tevékenysége arról tanúskodik,, hogy lépésről lépésre egyengeti az utat olyan rendszer megteremtése előtt, amelynek demokratikus látszatot kellene keltenie, de amely lényegében közel áll ahhoz a rendszerhez, amely véres háborúba döntötte a világot. A német népet pedig példátlan nemzeti katasztrófába sodorta. Vajon másként lehetséges lett volna-e, hogy nyugat-németországi fasiszta elemek olyan pimasz náci és antiszemita kijelentésekre ragadtassák magukat, amelyeknek a világ szemtanúja volt az utóbbi időben? Mindez csak fokozhatja a népek bizalmatlanságát a Német Szövetségi Köztársaság politikája iránt. Ilyen helyzetben még aktívabb harcot kell vívni a békeszerződés megkötéséért. A jelenlegi értekezleten képviselt országok síkraszállnak a békés együttműködésért és a jószomszédi viszonyért is, és nem kímélik erőfeszítéseiket, hogy valóban elérjék az ilyen együttműködés megteremtését. A Varsói Szerződésben résztvevő államok igyekeznek a Németország elleni háborúban részt vett más szövetséges és társult hatalmakkal együtt elérni a Németországgal való békés rendezést. Ez a békeszerződés megkötését jelenti, amit a jelenlegi feltételek között mindkét német állam aláírhat. Ugyanakkor, ha a mindkét német állammal való békeszerződés megkötésére irányuló erőfeszítések nem találnak támogatásra és e kérdés megoldása halogatásba ütközik, a jelen értekezleten képviselt államok számára nem marad más kiút, mint békeszerződést kötni a Német Demokratikus Köztársasággal, az erre kész valamennyi állam részvételével és ezen az alapon megoldani Nyugat-Berlin kérdését is. A jelen értekezleten képviselt államok megerősítik tántoríthatatlan törekvésüket a Kelet és a Nyugat államai viszonyának megjavítására, a kölcsönös bizalom megszilárdítására, a nemzetközi együttműködés valamennyi formájának fejlesztésére. A nemzetközi helyzet megjavítása és az államok viszonyában meglévő gyanakvás felszámolása érdekében óriási jelentősége lenne, ha megszüntetnék a háborús propagandát, az uszító felhívásokat, az erő fitogtatósával való fenyegetőzés kísérleteit. A Varsói Szerződésben résztvevő országokban törvény tiltja a háborús propagandát és ezek az országok készek a maguk részéről további intézkedéseket tenni, hogy az államok viszonyában a kölcsönös gyanakvás és a kiélezett vita légköre átadja helyét a jóindulatnak és a bizalomnak. A nemzetközi feszültség szemmel látható enyhülésének közepette az előző évekhez képest még nagyobb jelentősége yan annak a javaslatnak, hogy a két államcsoportosulás — a Varsói Szerződés szervezete és az Északatlanti Szerződés szervezete — kössön megnemtámadási egyezményt, amit máig sem sikerült megoldani. Az értekezlet résztvevőinek meggyőződése, hogy e megnemtámadási egyezmény megkötésének időszerűsége évről évre növekszik. Ezért szükségesnek tartják kijelenteni, hogy e javaslat érvényben marad és hogy készek bármikor megnemtámadási szerződést aláírni a NATO-tag államokkal. A nemzetközi helyzet megjavításában jelentős szerepet játszhat a kétoldalú megnemtámadási szerződések megkötése is a különböző hatalmi csoportosulásokhoz tartozó államok között, valamint az atom és a rakétafegyverektől mentes európai övezetek megteremtése. Az értekezlet résztvevői nagy megelégedéssel üdvözli k a Szovjétunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország megállapodását arról, hogy májusban Párizsban összehívják a csúcsértekezletet. A Varsói Szerződésben résztvevő államok úgy vélik, hogy a közelgő "kormányfői értekezleten olyan nagyfontosságú és időszerű kérdéseket kell megvizsgálni, mint az általános és teljes leszerelést, a német békeszerződést, beleértve Nyugat-Berlin szabad várossá való változtatását, az atom- és hidrogénfegyver kísérletek betiltását, valamint a kelet-nyugati kapcsolatok kérdését. * Az értekezlet résztvevői azon reményüknek adnak kifejezést, hogy a kormányfők megtalálják a szóbanforgó kérdések sikeres megoldásához vezető helyes utakat az egyetemes béke megszilárdítása érdekében és hogy a közelgő csúcstalálkozó fordulópont lesz a Kelet és a Nyugat viszonyában. Különösen fontos, hogy valamennyi állam minden tőle telhetőt megtegyen a közelgő tárgyalások sikeres kimenetelét előmozdító légkör kialakítására. A jelen értekezleten képviselt államok kijelentik, hogy a célnak megfelelően fognak cselekedni, és arra hívnak fel minden más országot, segítse elő a Kelet és a Nyugat tárgyalásainak sikerét és tartózkodjék minden olyan lépéstől, amely megnehezíthetné ezeket a tárgyalásokat. A Varsói Szerződésben résztvevő államok kormányai egyöntetűen vallják, hogy korunkban az államoknak nincs és nem is lehet magasztosabb és nemesebb feladatuk, mint hozzájárulni a tartós világbéke biztosításához.
