Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-23 / 45. szám

Kedd. I960, február 23, 5 SOMOGYI NÉPLAP TUDOMÁNY - TECHNIKA Idegen világok küldöttei a Földön? A Föld felületén, többek közt a Líbiai-sivatagban üveg­szerű képződményeket, ún, iektiteket találtak, amelyek­ben az alumínium és a beril- lium radioaktív izotópjait fe­dezték fel. Ez arról tanúsko­dik, hogy a tektitek legfeljebb egymillió évvel ezelőtt kelet­keztek, igen magas hőmérsék­let és erői radioaktív, kisugár­zás közepette. A tudósok már többször megpróbálták a tek­titek természetét megmagya­rázni, de magyarázataik egyet­len esetben sem bizonyultak elfogadhatónak. Vajon ezek az üvegszerű képződmények nem más égitestekről a Földre kül­dött kutatólövedékek marad­ványai? — teszi fel a kérdést M. M. Agreszt szovjet tudós, a fizikai és matematikai tudo­mányok kandidátusa. I baalbeki fantasztikus veranda A hipotézis szerzője úgy vé­li, hogy a távoli kozmikus térségekből gigászi űrhajó kö­zeledett a Föld felé. A csillag­közi térben a fény sebességét megközelítő sebességgel szá­guldott, s a Földtől körülbe­lül 40 000 km-nyi távolságban sebességét 3 km/sec-ra csök­kentette, és a hajtóműveket kikapcsolva mesterséges szputnyikként keringett a Föld körül. Az űrhajósok különle­ges kutatólövedékek segítsé­gével vizsgálták Földünk at­moszféráját és felületét, majd a leszállásra alkalmas hely kiválasztása után leereszked­tek a földre. Az ősidőkben emelt épít­mények közül az egyik legrej­télyesebbnek tartják a baalbe- ki »-verandát«, amely kolosszá­lis kőtömbökből álló kismére­tű plató az Anti-Libanon he­gyeiben. Eddig még senki sem adott pontos feleletet arra, mikor, hogyan és milyen cél­lal építették ezt a fantaszti­kus szikla verandát. ALEKSZEJ TOLSZTOJ (1883 1945) \Ja tizenöt esztendeje, 1945. február 23-án halt meg Alekszej Tolsztoj, a szovjet irodalom egyik leg­nagyobb alakja. Nem érhette meg a második világháború veget. Mint író tollával harcolt a szovjet és a szövetséges fegyverek győzelméért. A háborús években elbeszéléseivel, újságcikkeivel, rádióelőadásaival a Szovjetunió népeinek hazaszeretetét és győzelembe vetett hitét tartotta ébren. Alekszej Tolsztoj — akit a Szovjetunió nagy halottja­ként temettek el — a forradalom előtti, cári Oroszország­ban a haladó szellemű orosz értelmiség egyik kiemelkedő képviselőjeként kezdte írói pályáját. Földbirtokos, grófi csa­ládból származott. Mérnöki pályára készült. Előbb a péter- vári, majd a drezdai műszaki egyetemen tanult. Mégsem lett belőle mérnök, mert a művészet iránt érzett vonzal­mat. Először a festészettel próbálkozott, majd író lett. írói pályáján szimbolista versek írásával kezdte, később elbe­széléseket írt. A forradalom előtti műveiben a kritikai rea­lizmus hangján szólalt meg. Az orosz uralkodó osztály éle­tének ürességét, értelmetlenségét ábrázolta. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után elhagyja hazáját, és öt esztendőt tölt külföldön. Vilá­gosan látja és elítéli az em-igriciában élő volt orosz uralkodó- osztály szovjetellenes propagandájának hamisságát. Ügy érzi, hogy neki, a haladó szellemű írónak a forradalom nyomában újjászülető hazájában, a népi kormányzat mel­lett van a helye. Önkéntes elhatározásból visszatér a Szov­jetunióba, és vállalja a ráeső részt az új élet győzelméért megindult harcban. Az elért nagy eredmények hatására így lesz belőle a szocializmus építésének nagy írója, a szov­jet név egyik nagy tanítója. 17 leiének fő műveit kétségtelenül regényei képezik. Ezekkel szerezte meg írói hírnevét. Közülük a múltat idézi Nagy Péter című történelmi regénye, amely­ben a cár életét dolgozta fel gyermekkorától egészen a svédeken aratott narvai győzelemig. A mű befejezetlen maradt, de így is a legkiválóbb történelmi regények közé sorolható. A történelmi tényékhez híven mutatja be Nagy Péter cár harcát a cári Oroszország nagyhatalmi helyének kivívásáért, az orosz nép felemelkedéséért. Az tró a múl­tat nem menekülésszerűen idézi fel, hanem azért, hogy jö­vőbe mutató tükröt tartson saját kora elé A közelebbi múltat eleveníti meg »Kenyér« című regé­nyében. Tárgya Caricin városának, a későbbi Sztálingrád­nak védelméért folyó harc a polgárháború éveiben. Ugyan­csak a közelebbi múlt, az első világháború előtti évek, a forradalom és a polgárháború évei kelnek életre »Golgota« című háromkötetes regényében. Solohöv regényei mellett ez a regény a szovjet prózairodalom legkiemelkedőbb al­kotása. Puskin Tatjánája, Tolsztoj Leó Natasája mellett a Gol­gota Dárja Dimitrievnája és részben a nővére, Katja az orosz és a szovjet irodalom legvonzóbb, legszebben meg­rajzolt női alakjai. Teljegin mérnök és Roscsin volt cári őrnagy sorsa példázza azokat az orosz értelmiségieknek az útját, akik a cári Oroszország népellenes rendszeréből megtalálják útjukat a szovjet hatalom megértése felé, és meggyőződéssel vállalják a harcot, a munkát a szovjet nép új életéért. Az út azonban, amit a regény annyi szeretettel és olyan kiváló emberábrázoló erővel megrajzolt hősei tesz­nek meg, nem könnyű út. Tele van megpróbáltatásokkal, szenvedéssel. Bűnhődniük kell a múltért és egyben dolgoz­ni a jövőért. Katja így ír erről levelében már a regény ele­jén: »Érzem, Dása, még valami nagy bánat leselkedik ránk. Megbűnhődünk, mert csúnyán éltünk.« , A regényből megismerjük annak az orosz értelmiség­nek az életét, mely a cári »Oroszország egyetlen rétegével sem tart közösséget«. Egész létezésük értelmetlen vólt. Mégis akadtak soraikban olyanok, akik végigjárták a jövő­be vezető nehéz utat. Ezeknek nevében mondja Katja a regény végén, mikor visszaemlékezik a forradalom előtti életükre: »Milyen rémes is volt az egész, két abszolút sem­mire nem használható fiatal nő, aki nem tudott mit kez­deni a sok szabad idejével, és azért képzelt tragédiákat élt át.« A 'ekszej Tolsztoj alakjai nagy művészi erővel kelnek előttünk életre. A szovjet valóság élő emberei ők, szinte személyes ismerőseink. Olvassuk az író műveit, s élvezzük a művészi szépség és az emberi igazság lenyűgö­ző képeit! Dr. Bellyei László, a TIT tagja. A szovjet tudós feltételezi, hogy a baalbeki veranda az űrhajósok által emelt kilövő­pálya maradványa, vagy eset­leg olyan építmény, amelyet az idegen vendégek földi lá­togatásuk emlékére emeltek. Agreszt megjegyzi, hogy ez az építmény aránylag közel fekszik a Líbiai-sivataghoz ahol a tektiteket találták. Szodoma és Gomorra pusztulása Az Anti-Libanon vidékén igen gazdag ősi kéziratleletek­re bukkantak. E kéziratokat »Holt-tengeri tekercseknek« nevezték el. A tekercsek leír­ják Szodoma és Gomorra pusz­tulásét, s ez a leírás szükség­szerűen felkelti a modem atomfizika vívmányait ismerő ember figyelmét. Szodoma és Gomorra története mai nyel­ven értelmezve azt jelenti, hogy a lakosságot figyelmez­tették: hagyják el a nemsoká- ra bekövetkező robbanás szín­helyét, ne álljanak meg nyílt terepen, ne figyeljék a robba­nás fejleményeit. A menekü­lők közül azok, akik visszapil­lantottak, megvakultak és el­pusztultak. A szovjet tudós feltételezi, hogy a földünket elhagyó ide­gen világokból jött űrhajósok távozásuk előtt felrobbanthat­ták nukleáris tüzelőanyag-fe­leslegeiket, s idejében figyel­meztették a környékbeli la­kosságot, hogy ne sújtsa őket az atomrobbantás. Űrhajósok látogatták meg bolygónkat ? Az archeológusok, geológu­sok, fizikusok és rádió-kémi­kusok közös kutatásaira van szükség ahhoz, hogy választ adjunk a tektitek természeté vei, a baalbeki verandával, azi ősi kéziratokkal kapcsolatos^ kérdésekre. Lehet, hogy a tu dósoknak sikerült új utalást! találniuk az ősi kéziratokban. Lehet, hogy felfedeznek olyan' radioaktív izotópokat, amelyek' pontosan bizonyítják, hányj évvel ezelőtt következett bej ezen a földön atomrobbanás,' vagy hány évvel ezelőtt indult' el nukleáris hajtómű arról ai helyről, ahol az izotópokat! megtalálták. Az olvasóban felmerülhet a1 kérdés: ha feltételezzük, hogy valamikor az emberemlékezeti előtti időben űrhajósok látó-! gatták meg bolygónkat, mivelj magyarázzuk azt a körül­ményt, hogy a legutóbbi évez-i redekben látogatásukat nemi ismételték meg? A hipotézis szerzője szerintj erre a kérdésre roppant ne-! héz lenne választ adni, ha a feltételezett űrhajósok nap­rendszerünk valamelyik boly-j gojáról vagy a közeli csillag-1 rendszerekből jártak volna' nálunk. A világegyetem távoli mélységeiben lakó lények szá­mára viszont földünk a ren­geteg lakott bolygónak csu­pán egyike. S ezenkívül azt! se feledjük, hogy a relativitás elmélete szerint a szuperraké­tán az idő sokkal lassabban múlik, mint a földön. Talán' a feltételezett űrhajósok ha-i zája olyan messze van, hogy földünket (földi idő szerint)! ezer meg ezer esztendővel ez­előtt elhagyva még máig is útban vannak hazafelé. (A Lity era túrna ja GazetaJ 1960. február P-i számában«, megjelent cikk nyomán.) FULTON RÓBERT ISIS. február 24-én — szaznegyvenöt éve — halt meg Fulton Róbert amerikai származású mechanikus, a gőzhajó feltalálója. A hajózás addig a tenger és a széljárás függvénye volt. Fulton találmánya megszabadította a hajózást ettől a füg­gőségtől, és lehetővé tette a folyamhajózást is. A gőzhajó feltalálásának nagy jelentőségét talán legjobban gyors el­terjedése mutatja. Fulton előtt már mások is foglalkoztak a gőzhajó meg­szerkesztésének problémájával. Papin, Bernoulli, Euler és más neves tudósok kutatásai jelzik a kor igényét a gépi meghajtású hajó iránt. A véglegesnek számító megoldást azonban csak Fulton adta meg. A mechanikával 1793-ban, huszonnyolc éves kordban kezdett foglalkozni, s annak tanulmányozását később Pá­rizsban folytatta. Az 1800-as évek elején fordult figyelme a hajózás felé. Nevét ekkorra már több ötletes gép szerkesz­tésével tette ismertté. A gőzhajó megszerkesztése felé az első lépést 1803-ban a Szajnán bemutatott kísérlete jelen­tette. A kísérlet azonban még nem felelt meg a szakembe­rek várakozásának. Fulton ezután hazatért Amerikába, és ott 1807. október 7-ét a Hv'son-folyón bemutatott kísérle­te a gőzhajó születésnapja■" ' 'ette. Hajója aD. Clermont neve’ viselte. Hossza 42.67 méter, szélessége 34,57 méter volt. Hajtóművét két oldalán elhe­lyezett lapátkerék képezte. Az ezeket meghajtó gőzgép 20 lóerős volt, amelyet James Watt, a gőzgép feltalálója ma­ga épített. A gőzhajózásban sokáig ez az úgynevezett lapátkere­kes típus volt az uralkodó. Ma különösen a folyamhajózás­ban és a sekélyvizű tavakon használatosak. Dunai hajóink között láthatunk ilyen típusú gőzhajót. Keskenyebb fo- lyókra készült módosított formáján csak egy lapátkerék van a hajó tatján elhelyezve. A nagyobb vizeken járó, mélymerülési hajók ma mar csaknem kizárólag csavargőzösök. Ezeken a hajókon egy csavarszerűen görbített, rendszerint három szárnyból álló hajtó-, vagy propellercsavar a hajó hátsó részén kinyúló tengelyre van felerősítve, amelyet gőzgép hajt meg. Mo­dernebb hajókat két, esetleg több csavar hajt. Fulton hajóját dugattyús gőzgép hajtotta; a mai nagy hajókat döntő többségükben gőzturbinák hajtják. Ezek a gépek sokkal jobb hatásfokúnk, egyenletes járásukkal meg­szüntetik a hajótest korábbi jellegzetes rázkódását. A fűtőanyag kezdetben kizárólag szén volt; ma egyre inkább a kőolaj válik uralkodóvá. A jövő fűtőanyaga pe­dig az atomenergia lesz. A napjainkban vízrebocsátott Le- nin-jégtörőhajó gőzgépét már atomenergia által előállított gőz hajtja. Fulton élete utolsó éveiben a hadiipar megbízásából azon dolgozott, hogy találmánya hadi célokra is felhasznál­ható legyen. Az első hadihajót az ő tervei szerint kezdték el építeni. A gőzhajót így ragadta rögtön magához a hábo­rús gépezet. A Lenin-jégtörő, »Fulton legmodernebb gőz­hajója« az első, amely végleg vissza akarja szerezni a bé­kés emberi életnek ezt a nagyszerű találmányt. Pataki Ervin, a TIT tagja. Kaposvár legrégibb Kaposvár első elemi iskolá- meglévőhöz csak egy tanter- ja — a mai Mezőgazdasági met építettek. Technikum helyén — írott forrásaink szerint 1715-ben KetOSZtalyOS altatioda épült fel. Minden bizonnyal fából, hiszen ebből épült a templom és a meglévő néhány ház is abban az idő­ben. Ezt bizonyítja az is, hogy alig húsz év múltán, 1736-ban már az összeomlás veszélye fenyegette; s a kikül­dött varmegyei bizottság na­gyobb tantermű iskola építé­sét tartja szükségesnek. 1748-ban építik fel téglából az épületet, s benne helyet kap egy tanterem és két szo­ba az iskolamesternek. A te­tejét náddal fedték be, ebből — díszítésnek szánták — kis torony emelkedett ki, s építet­tek hozzá tornácot is. Az Iskola negyven éven át maradt ebben a formában, no­ha Mária Terézia 1777-ben ki­adott rendelete, a Ratio Edu- cationis az úgynevezett nem­zeti iskolák megszervezését tűzte Id célul; ez az iskola há­rom tanteremből állt volna, ahol három önálló tanító ok­tatta volna a növendékeket. Ti. eddig az iskolamester, aki kántor is volt, és nem ritkán jegyző is (Császár Péter 1748 —75.), a saját költségén segéd­tanítókat fogadott. Mária Te­rézia tankerületekre osztotta az országot, a kaposvári iskola a pécsi felügyelőséghez tarto­zott. Mítterpacher Dániel pécsi tanulmányi felügyelő 1779-ben tárgyal az iskola ügyében, de sem a sem a hercegi hitbizomány nem vállalja magára a költ­ségeket. II. József idejében (1784) még mindig csak a tár­gyalásoknál tartanak. 1787-bsn végül Kaposvár szerződésben kötelezte magát, hogy felépíti az iskolát, s a három tanító fi­zetéséül egyenként 100 forin­tot és hat öl fát biztosít éven­te. E szerződést sem tartották meg: a következő evben a Ezekben az években a la­kók panaszkodnak az iskolára. A tanítás nagyszerű jellemzé­sét adja Bergel József múlt századbeli orvos »Kaposvár 40 év óta« című munkájában: »Ezen közönségesen nagyon tanulatlan háromság (kántor, aki tanító is és két segédtaní­tó) állott az akkor csak két osztályból álló iskola élén, melyben egy kis katechizmu- son és nyomorúságos olvasás és íráson kívül alig tanítta­tott egyéb. E kitűnő taninté­zetből kikerült növendékek szívesen felvétettek azután a gymnasiumba.« A gimnázium felállítására 1799-ben rendeletben hívja fel a helytartótanács Somogy vármegye figyelmét: indítson gyűjtést a megye földesurai között; s még ez évben utasít­ja a pécsi tankerületi főigaz­gatót, hogy a rozzant elemi iskolát a földesúr, de főképp a város támogatásával hozza rendbe. 1806-ban a város be­jelentette a vármegyén, hogy a gimnázium principia és grammatika osztályait saját költségén (a gyűjtésnek kevés eredménye volt) megnyitja; e célra kibérelte Eszterházy vá- rosközepi vendégfogadóját. A gimnázium megnyitását meg kellett előznie a nemzeti is­kola 3. osztálya felállításának. Ez tehát legkésőbb 1806-ban építésének vagy röviddel azelőtt megtör- lakosság, tent, aztán átminősítették a gimnázium első osztályává. Az 1806-ban kiadott új Ratio Educationis értelmében az elemi iskola kétosztályos; me­zővárosi iskola vagy altano- da nevet viseli. Ferenc mester már 1812. au­gusztus 30-án panaszkodik emiatt.) A város több ízben is ígérget, de nem épít. A meg­levő épület kicsi volt: 1819- ben az első osztályt két részre különítik, 1826-ban pedig a városházán is van egy tante­rem. Az új iskola tervei már 1817-ben elkészültek, a város azonban arról vitatkozik, hogy kinek kell megépítenie. A helytartó tanács 1826. szep­tember 18-i ülésén végre fel­szólítja a várost (korábban megállapította már annak kö­telezettségét) : tegyen eleget feladatának. A város segítsé­gért folyamodik a megyéhez és Eszterházyhoz. Mindketten, különösen a megye mereven elzárkózik először, majd mégis ígér s ad is támogatást, és vármegyei gyűjtést engedé- lyez. Huszonhétben új tervek készülnek. Balogh István Ka­posvárott időző színtársulata 1828. január 16-án tartott »Arany idő" című előadásá­nak 80 forint tiszta bevételét az iskola építésére ajánlja. 1829 tavaszán megkezdődött az építkezés. A régi helyén felépülő emeletes, új iskola még a tél beállta előtt tető __ _ |___ ___ a lá kerül. Eddig 7000 forintot tarozták az isTTolát: sajnos, el­megkívánták, hogy a fiúk és lányok külön tanuljanak. 1855-ben felállították a külön leányosztályt, két hét múlva pedig a 4. fiúosztályt. Ettől íő- tanoda, majd főelemi lesz (hi­vatalos pecsétet azonban csak 1864-ben kap). Ekkor új lép­csőházat építenek az udvar fe­lé, s az emelet átalakítása folytán két tantermet építe­nek és rendes lakást a kántor- tanítónak. Az emeleti tanter­meket Lencz Sándor építész a nyolcvanas években a város költségén magasabbra építette. Mezőgazdasági Technikum 1945 előtt működött egy té­li gazdasági iskola és szakta­nácsadó állomás a Cserben. Az ottani épületet közvetlenül a felszabadulás után elcserél­tek a »Haza kis polgárainak«- épülettel, s először gazda-, és gazdasszonyképző iskola, majd egy évig a kultusztárcához tartozó Mezőgazdasági Közép­iskola lesz a hivatalos neve. 1950 októberétől a földműve­lésügyi tárca veszi át; ez idő­től a mai napig is mezőgazda­sági technikum. A negyvenes évek elején ta­építettek be, de a tanterme­ken még voltak munkálatok 1832 után is, amikor az épület homlokzatára felkerült a ba­rokkos felirat: »A haza kis polgárainak 1832.« Földszint­jén három tanterem, emeletén négy szoba volt, utóbbiakban a kántortanító és két segéd­tanító lakott. Az intézmény 1847-ben el­tüntették a szép formákat, s ekkor bontották le a kis tor­nácot is. 1959 őszén Lamping Ottó, az EM Pécsi Tervező Vállalat So­mogy megyei Tervező Irodája mérnökének tervei nyomán ismét az épület tatarozására került sor. Ekkor parkettáz- ták az épület valamennyi tan­termét és más helyiségeit; a „A haza kis polgárainak“ 1815-ben omladozik az isko- . ___ l a teteie es mennyezete (Sohár rábbi tanügyi szabályzatok veszíti »nemzeti városi iskola« konyhában és folyosón ce- jellegét, a kormány gróf Ap- mentlapot raktak le, átépítet- ponyi korlátnok új iskolasza- lék a villany- és vízvezetékhá- bályzata értelmében alsó ele­mi iskolává fokozta le. 1869-ig felekezeti, 1897-ig községi iskola, majd polgári fiúiskola (*927), később az iparostanoncok iskolája. 1858- ban már öt tanterme van (az lózatot. Az eddigi öt tanterem­ből egyet megszüntettek: ebéd­lőnek alakították át. Csaknem három és fél százezer forin­tos költséggel a Kaposvári Építőipari és Lakáskarbantar­tó Ktsz ízléses, szép külsejű osztályok szaporításakor a ta- épületet adott a város közép- nító lakását szőkítették). Ko- pontjának. Virányi Pál

Next

/
Thumbnails
Contents