Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-15 / 12. szám

SOMOGY I NÉPLAP

2

Péntek, 1360. Január tü.

Hruscsov beszámolója a Legfelső Tanács csütörtöki ülésén

(Folytatás az 1. oldalról.)

Kéretné, ha a közelgő csúcsértekezlet hasznos és termékeny lenne. Meggyőződésünk — folytatta Hruscsov —, hogy valamennyi fél érdekeinek ésszerű figyelembevételével, kölcsönös közeledési készséggel minden kiélezett és bonyolult kérdést közmegelégedésre, békésen lehet mejgoíaani.

Az elsődleges fontosságú kérdések között említette Hruscsov a teljes és általános leszerelést, a német békeszerződés megkötését — beleértve Nyugat-Berlin szabad város megteremtését —, a nukleáris kísérleti robbantások megtiltását és a kelet—nyugati viszonyt. Elsősorban ezeket a kérdéseket javasoltuk a csúcs- értekezlet napirendjéül — mondotta.

Minden alapot nélkülöz az az aggály, hogy a nagyhatalmak megegyezésükkor figyelmen kívül hagyhatják a kis országok érdekeit.

Ami a Szovjetuniót illeti, sohasem akart és ma sem akar más országok háta mögött olyan kérdésekről tárgyalni, amelyek közvetlenül érintik ezeknek az országoknak az érdekeit.

A csúcsértekezlet céljainak semmi esetre sem felelne meg valamiféle olyan kísérlet, hogy más országok kárára egyoldalú előnyökhöz jusson bárki is, hiszen az értekezlet eredményeinek a békét, tehát valamennyi nagy1 és kis ország érdekét kell szolgálniuk.

Ezután kijelentette, hogy az Eisenhowerrel .folytatott Camp David-i nyílt és igen hasznos megbeszélések, . továbbá a Macmillan angol miniszterelnökkel folytatott tárgyalások í-emélni engedik, hogy a közelgő csúcsértekezleten is a realizmus, az őszinteség és az együttműködés szelleme fog uralkodni.

Küszöbönálló franciaországi látogatásáról szólva Hruscsov reményét fejezte ki, hogy a de Gaulle köztársasági elnökkel folytatandó tárgyalásai pozitív eredményeket hoznak mind a szovjet—francia kapcsolatok, mind pedig a nemzetközi helyzet általános megjavításában.

Sokat várhatunk Eisenhower elnök júniusi moszkvai látogatásától is — folytatta. — A szovjet kormány reméli, hogy a Camp Davidben megkezdett nemes ügyet, a szovjet—amerikai bizalom megteremtését sikeresen folytathatjuk majd Moszkvában.

Hruscsov hangoztatta a vezető államférfiak személyes kapcsolatainak nagy jelentőségét. Utalt Vorosilov küszöbönálló indiai és nepáli utazására, valamint saját indonéziai, indiai, . afganisztáni és burmai látogatására, továbbá Gronchi olasz köztársasági elnök februári moszkvai útjára.

Reményét fejezte ki, hogy ezek a látogatások valamennyi érintett ország kapcsolatainak meg javulását és a világbéke megszilárdítását szolgálják. A nemzetközi életben több irányzat kedvez a feszültség enyhítésének — folytatta Hruscsov —, ugyanakkor

a nagy nyugati országokban, elsősorban a NATO- < ágáltam okban, még működnek olyan befolyásos erők, amelyek nem örülnek a viszonyok javulásának cs a vezetők személyes kapcsolatainak.

Hruscsov megemlítette Rockefellert;; New York állam kormányzóját, Truman volt amerikai elnököt és Acheson volt külügyminisztert. Ez a három ember — de rajtuk kívül sok más is — a nemzetközi kérdésekben olyan állásponttal hozakodik elő, amely igen-igen távol áll a Camp David-i szovjet—amerikai közös közlemény tartalmától.

Maró- gúnnyal beszélt arról, hogy a két -volt ember« — Truman és Acheson — sehogyan sem tud megválni az erő- politikától, az idejét múlta »szakadék szélén táncolás« gondolatától. A tőkés országok politikájában sok ellentmondó megnyilvánulás van, s a felszínen hol a nemzetközi együttműködés, hol a viták kiéleződésére irányuló tendencia nyilvánul meg. Ennek példája az amerikai kormány álláspontja a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetésének kérdésében.

Hruscsov ismét hangoztatta, azért, hogy a kísérleti robbantásokat mielőbb megtiltsák,

a szovjet kormány továbbra sem kíván nukleáris robbantásokat folytatni, ha a nyugati hatalmak sem újítják fel kísérleteiket.

A Szovjetunió továbbra is keresni fogja a genfi értekezleten felbukkant akadályok áthidalásának módjait. Mindent meg fog tenni, hogy mielőbb aláírhassák a kísérleti robbantások örökre szóló megtiltásáról kötendő egyezményt. Ezt az egyezményt már most alá lehetne írni, ha valamennyi fél törekednék a megegyezésre — mondotta Hruscsov. — A Szovjetunió szilárdan kitart amellett, hogy meg kell szüntetni minden nukleáris kísérleti robbantást levegőben, földön, föld alatt és víz alatt egyaránt.

A legutóbbi évek — folytatta — olyan nemzetközi eseményeket hoztak, amelyek megszilárdították a Szovjetunió és a szocialista országok nemzetközi helyzetét. Teljes joggal állíthatjuk, hogy

a szovjet állam fennállásának egész dicső történelme alatt még sohasem állt ilyen magas fokon az ország védelme, mint éppen ma.

A Szovjetunió nemzetközi tekintélye és befolyása ma szintén nagyobb, mint valaha.

A nemzetközi küzdőtér erőviszonyai úgy alakultak, hogy a békeszerető államok túlsúlyba kerültek. A békét védő országok egységes soraiban halad a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság s valamennyi szocialista ország; sok ázsiai, afrikai és latin-amerikai állam pedig egyre tevékenyebben száll síkra a béke megőrzéséért.

Hruscsov ezután hangoztatta, az általános és teljes leszerelés: világos út, hogy az emberiséget megszabadítsa a háború borzalmaitól.

A Szovjetunió olyan leszerelési egyezményt kíván, amely szilárdan biztosítja, hogy egyetlen ország se.m szegheti meg leszerelési kötelezettségeit.

A szovjet javaslatok hatékony nemzetközi ellenőrzést irányoznak elő.

A leszerelés nem egy államnak vagy államcsoportnak hasznos, hanem minden ország és nép előtt megnyitja a tartós béke és a gazdasági fejlődés útját, Az ipar békés termelésre való átállása lehetővé tenné, hogy csökkentsék a lakosság megadóztatását, növeljék a belső piac felvevő képességét, fokozzák az oktatás, az egészségvédelem és a társadalombiztosításra előirányzott összegeket.

Ezután Hruscsov ismertette a szovjet hadsereg fejlesztésének néhány statisztikai adatát. Elmondotta: a polgárháború befejeztével az újjászervezett hadseregben 1927-ben 586 000 ember szolgált. Japán távol-keleti agressziója és Hitler uralomraj utása után a szovjet hadsereget megnövelték. 1936-ban 1 453 000 ember volt fegyverben. A háború kitörése növelte a Szovjetunió ellen irányuló agresszió veszélyét. 1941-re a hadsereg létszámát 4 207 000 főre emelték. A fasizmus szétzúzása után 1945 májusában a szovjet hadsereg létszáma 11 365 000 fő volt.

A győzelem kivívása után a Szovjetunió csökkentette fegyveres erőinek létszámát. 1943- ban a hadsereg létszáma mindössze 2 874 000 fő volt. Az agresszív észak-atlanti tömb létrejötte, valamint az a tény, hogy a Szovjetuniót — amely abban az időben még nem rendelkezett nukleáris fegyverekkel — atomfegyverekkel fenyegették, szükségessé tette, hogy 1955-ig a hadsereg létszámát fokozatosan 5 763 000 főre emeljék. 1955 és 1958 között a Szovjetunió a fegyvere*

erők egyoldalú csökkentését több szakaszban végrehajtva, több mint 2 140 000 fővel csökkentette hadseregét, kivonta alakulatait Romániából, csökkentette azoknak az alakulatoknak a létszámát, amelyek a varsói szerződés alapján a Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelországban és Magyarországon állomásoznak.

Jelenleg a hadsereg létszáma: 3 623 000 fő.

Hruscsov kijelentette:

A Szovjetunió most, mint ezelőtt is, lehetségesnek tartja a fegyveres erők üjabb nagyarányú csökkentését, mégpedig egyoldalúan, attól függetlenül, hogyan halad a leszerelés megvitatása a tíztagú nemzetközi bizottságban és a többi nemzetközi szervezetben.

Ezután Hruscsov a szovjet kormány, valamint az SZKP Központi Bizottsága nevében javasolta a Legfelső Tanácsnak, hogy a szovjet fegyveres erők létszámát újabb 1 200 000 fővel csökkentsék. Ha ezt a javaslatot elfogadják, a fegyveres erők létszáma 2 423 000 fő lesz.

Ez azt jelenti, hogy a szovjet fegyveres erők létszáma alacsonyabb lesz, mint az a színvonal, amelyet 1956-ban az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország javasolt az akkori leszerelési tárgyalásokon. Akkor ugyanis a három nyugati nagyhatalom azt javasolta, hogy 2 500 000 főben állapítsák meg a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok hadseregének létszámát.

A fegyveres erők létszámának újabb csökkentését részletesen és sokoldalúan tanulmányoztuk — mondotta Hruscsov. — A honvédelmünk — realisztikusan figyelembe véve minden tényezőt — így is elégséges lesz.

Azért vagyunk bizonyosak

a javasolt intézkedések helyességében — folytatta —, mert a Szovjetunióban példátlan ölemben fejlődik a népgazdaság, a szovjet társadalom szoros erkölcsi és politikai egységbe tömörül, a szovjet tudósok, mérnökök és munkások a legkorszerűbb fegyverekkel látták el a hadsereget.

A szovjet népgazdaság, a tudomány és a technika fejlődése tehát lehetővé tette a hadsereg létszámának csökkentését. Emellett tekintetbe vesz- szük a szocialista tábor megszilárdulását és növekedését is.

A Szovjetunió jelenleg minden irányban előre halad. Eddigi sikereink alapján a tudósok, a mérnökök és a hadiipar dolgozói újabb fegyvereket alkottak, amelyek a legkorszerűbbek, és megfelelnek a tudomány, a technika legújabb vívmányainak. Ez lehetővé teszi, hogy honvédelmi érdekeink ne szenvedjenek csorbát a fegyveres erők létszámának csökkentése folytán.

A Szovjetunió elegendő mennyiségű atom- és hidrogénfegyvert halmozott

fel — folytatta Hruscsov.

— Amíg nem születik megegyezés a nukleáris fegyverek megtiltására, kénvtelenek leszünk folytatni e fegyverek előállítását.

Természetesen nem kis összegeket vagyunk kénytelenek e célra fordítani. De jelenleg nem mondhatunk le teljesen a nukleáris fegyverek előállításáról, hiszen ezt csak valamennyi »atomhatalom« közös megegyezésével lehet elérni.

A Szovjetunió nagy teljesítményű rakétatechnikával rendelkezik. A haditechnika legújabb vívmányai mellett a légierők és a hadiflotta elvesztette korábbi nagy jelentőségét. Ezeket a fegyvernemeket nem csökkentik, hanem mással helyettesítik.

Most jelentősen csökkentettük a bombázó repülőgépek és más elavult fegyverfajták előállítását, s valószínűleg tovább csökkentjük, sőt meg is szüntetjük e fegyverfajták gyártását. A hadiflottában nagy jelentőségre tesznek szert a ten- igeralattjáróJt.

Fegyveres erőinket — mondotta Hruscsov — nagy mértékben átállítottuk atomrakéta- fegyverre. E fegyvert tökéletesítjük mindaddig, amíg nemzetközi megegyezés alapján be nem tiltják. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány jelentheti, hogy a már most rendelkezésünkre álló fegyver rettenetes fegyver. Az pedig, amely, hogy úgy mondjuk megalkotás alatt van, még tökéletesebb, még rettenetesebb.

A szovjet hadsereg — folytatta Hruscsov

olyan harci eszközökkel és olyan tűzerővel rendelkezik, mely még egyetlen hadseregnek sem volt birtokában.

Újból hangsúlyozom, hogy már annyi nukleáris fegyverünk van és megfelelő mennyiségű rakétánk e fegyver eljuttatására az esetleges agresszor területére, hogy

ha valamiféle őrült megtámadná hazánkat, vagy más szocialista országokat, akkor a támadó országot vagy országokat a szó szoros értelmében el tudnánk törölni a föld szí- nérőL

Minden józan gondolkozású ember jól tudja, hogy az atom- és hidrogénfegyver azokat az országokat fenyegeti leginkább, amelyeknek lakossága sűrű. Egy új világháború kitörése esetén természetesen valamilyen mértékben minden ország szenvedne. Mi szintén nagy károkat szenvednénk, sok áldozatunk lenne, de mégis talpra állnánk, mert országunk területe óriási és lakossága kevésbé összpontosul nagy ipari központokban, mint sok más országban, összehasonlíthatatlanul jobban szenvedne a Nyugat, ha az agresszorok új' háborút robbantanak ki; ez a kapitalista világ számára az utolsó háború lesz, mert a népek világosan látni fogják, hogy a kapitalizmus a háborúk okozója, és nem fogják tovább tűrni azt a rendszert, amely lzenvedéseket és nyomorúságot zúdít az emberiségre.

Mindezt figyelembe véve a szovjet emberek nyugodtan élhetnek és biztonságban érezhetik magukat: a szovjet hadsereg jelenlegi fegyverzete teljes mértékben biztosítja országunk bevehetetlenségét.

Hruscsov ezután arról beszélt, hogy más államok most igyekeznek behozni lemaradásukat a rakétatechnikában. Az Egyesült Államok például öt év leforgása alatt akarjg utolérni a Szovjetuniót a rakéták előállításában.

Mi természetesen núndent megteszünk — folytatta Hruscsov —, hogy kihasználjuk a rakétafegyverzet fejlesztésében nyert időelőnyünket és továbbra is vezető helyen maradjunk, amíg létre nem jön a nemzetközi leszerelési egyezmény.

Felmerül azonban a kérdés, nem lehetséges-e, miközben egyes kapitalista államok versengenek velünk a modern fegyverzet előállításában, ál- nok módon elsőként megtámadnak bennünket, hogy kihasználják a rajtaütésszerű támadás tényezőjét egy olyan szörnyű fegyver segítségével, mint az atomrakéta és ezzel előnyt szerezzenek maguknak a győzelem biztosítására? Ez nem lehetséges. A mai hadviselési eszközök egyik félnek sem. adnak ilyen előnyt.

Tegyük fel — folytatta Hruscsov —, hogy valamely államnak vagy államcsoportnak sikerül rajtaütésszerű támadást előkészíteni és végrehajtani egy olyan hatalom ellen, amely nukleáris és rakétafegyverrel rendelkezik, de annak az államnak, amelyet rajtaütésszerű támadás ér, ha természetesen elég nagy állam, mindig lesz annyi lehetősége, hogy kellőképpen visszavágjon a támadónak.

Számolunk azzal, hogy országunkat külföldi katonai támaszpontok veszik körül, ezért

rakétatechnikánkat kétszeres, sőt háromszoros lépcsőzetben helyezzük el országunk területén.

sőt a hadsereg minőségileg sokszorosan megerősödik.

Országunk területe óriási, és így kellőképpen szétszórhatjuk és jól álcázhatjuk rakétatechnikánkat. Olyan rendszert alakítunk ki, hogy ha kidőlnek a sorból egyes eszközök, amelyeknek feladata a visszavágás, mindig működésbe léphessenek az ezeket pótló eszközök és tartalék állásokból mérjenek csapást a kitűzött célpontokra.

A nyugati hatalmak vezetői

— folytatta — még nem mondtak le az erőpolitika, a háborús szakadék szélén táncolás poliitikájárói. Ebben különösen Adenauer kancellár szorgoskodik. De a mai viszonyok között -erőpolitikát« folytatni a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben: ez nem más, mint vészterhes kalandok utjara lépni.

Hruscsov utalt rá, hogy Nyu- gat-Németországban az utóbbi időben egyre határozottabban kifejezésre jut az a törekvés, hogy tisztára mossák, sőt majd hogy nem rehabilitálják a véres hitleri rezsimet.

A nyugatnémet városokban nemrég lezajlott fasiszta, antiszemita kirohanások jeOlemző módon bizonyítják a reakció erősödését. E reakció különféle ármánykodásait már régen és alaposain megismerhette a világközvélemény.

A Szovjetunió mindig is barátságot akart valamennyi néppel, a német néppel is. Igen jó baráti viszonyt alakítottunk ki a Német Demokratikus Köztársasággal, s ezt a barátságot szivünkön viseljük. Mindent megteszünk, hogy jó baráti kapcsolatokat létesítsünk a nyugat-németországi németekkel is. De

a Német Szövetségi Köztársaság kormányának és különösen Adenauer kancellárnak a hidegháború szitására irányuló tevékenysége nagymértékben elkeserít bennünket

A hadsereg létszámának csökkentése viszont — mondotta — évi 16—17 milliárd rubelnyi megtakarítást tesz lehetővé.

Nem azért csökkentjük a hadsereg létszámát, mert gazdaságilag vagy költségvetési- leg gyengék vagyunk, hanem azért, mert erősek és hatalmasak vagyunk, és népünk békeszerető törekvései vezetnek bennünket.

A Szovjetunió azért csökkenti fegyveres erőit, mert nem akar háborút, mert senkit sem akar megtámadni, senkit sem fenyeget, és nincsenek hóditő céljai.

Amikor csökkentjük a hadsereg létszámát, ezzel azt bizonyítjuk, hogy hazánk céljai nem agresszívek, hanem békések.

A kormány és a párt központi bizottsága most azt a kérdést tanulmányozza, hogy a fegyveres erők szervezésében terülni rendszert vezessünk be a jövőben. Ez azt jelentemé, hogy csapattesteinket területenként alakítanánk meg, s a személyi állomány termelő- munkája mellett sajátítaná él a katonai ismereteket, s ha kell, repülőgépekkel és más közlekedési eszközökkel a kellő helyen hajthatnánk végre a csapatok összevonását Hruscsov kijelentette:

»A Szovjetunió amikor csökkenti fegyveres erőit, őszintén reméli, hogy más országok is követik. Ha nyugati partnereink nem hajlandók követni példánkat, ez minden népben csalódást keltene.

Magától értetődik, hogy a létszámcsökkentés után sem csökkentjük erófeszítésemket, hogy megegyezést érjünk el a nyugati hatalmakkal az általános és teljes leszerelés kérdésé— mondotta.

Adenauer legutóbbi, nyugatberlini provokációs kijelentéseiről: szólva Hruscsov a következőket mondotta: »Teljes nyíltsággal ki kell jelentenem, ha Nyugat-Németországban azok a hétpróbás fasisztái?, akiket ma közel engednek a hatalomhoz, a parancsnoklas- hoz, a Bundeswehr megteremtéséhez, a N ATO-erők parancsnokságához, tehát

ha ezek a fasiszták felülkerekednének, és mindezek a férgek határaikon túl is elő akarnának mászni, akkor nemcsak hogy Moszkváig és Sztálingrádig nem tudnának el- kúszni, ahogy ez a hitleri támadáskor sikerült, hanem saját földjükön taposnánk őket széjjel.«

Nem lehet megdöbbenés nélkül szemlélni — folytatta Hruscsov —, hogy a nyugatnémet háborús készülődést olyan államok is támogatják, mint Franciaország, Anglia és a hitleri inváziótól szenvedett több más ország.

Most isme téten beigazolódik, mennyire időszerű az a feladat, amelynek megoldását régóta követeli a szovjet kormány: békeszerződést kötni

mindkét német állammal. A szovjet kormány úgy véli, hogy a Németországgal való béke- rendeíés halaszthatatlan nemzetkert kérdés, elsőrendű fontosságú kérdés.

Hruscsov megismételte, ha a Szovjetunió továbbra sem tudja megkötni a békeszerződést mindkét német állammal, úgy több más állammal egyiití aláírja a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, ennek minden következményével együtt.

Hruscsov még egyszer hangsúlyozta, hogy a hadsereg létszámának újabb csökkentése nem gyengíti a Szovjetunió védelmi potenciálját. Továbbra is minden szükséges védelmi eszköz birtokában leszünk, s azt ellenfelünk is jól tudja — mondotta. — Ha pedig nem tudná, akkor figyelmeztetjük és nyíltan megmondjuk:

a fegyveres erők létszámát csökkentve nem gyengítjük hadseregünk tűzerőjét.

ben.«

Hangoztatta, hogy a Szovjetunió egyoldalú erőfeszítései nagyban enyhíteni fogják « nemzetközi feszültséget, naxjy hatással lesznek a nemzetközi heJyzeye. Feltételezhető, hogy a nyugati országok népe és közvéleménye fokozza majd nyomását azokkal a NATO- körökkel szemben, amelyek a fegyveres erők növelését, a fegyverzet felhalmozását kívánják. Meg akarjuk menteni önmagáinkat és mindenki mást a háborús veszedelemtől, ki akarjuk küszöbölni azokat a véletleneket, amelyek az emberiséget háborúba taszíthatják, hiszen a háború korunkban elkerülhetetlenül világháborúvá változnék.

Hruscsov kiemelte, hogy az altalános és teljes leszerelés eredményeképpen felszabaduló hatalmas összegeket többek között a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére lehetne fordítani. A nemzetközi élet legfontosabb kérdése: valamennyi állam, minden társadalmi rendszerű ország békés együttélése. Oyrkis a leszereléssel alátámasztott békés együttélés útján lehet eljutni a "tartós békéhez, a pusztító világháborúk lidércnyomásának eltüntetéséhez.

A békés együtt élés nem kitalálás, hanem való tény, amely a mai világban kialakult két társadalmi rendszer — a szocializmus és a kapitalizmus — letét tükrözi.

A hadsereg úiabb lé+szám- csölckentéftcVél jó példát mutatunk. óban példát, amely az emberiség legszebb eszményeiből fakad. Azt akarjuk, hogy a békés fejlődésben minden rendszer megmutathassa előnyeit, s a népek valameny- nyi országban masuk döntsék el, melv'k társadalmi rendszert választják.

Hruscsov a következő szavakkal feiez'e he beszédét:

"A szovjet név biztos saját eredében, ragyogó íkommunis- ta jövőjében, A Szovjetunió rendületlenül halad a kom-s munlsta társadalom felépítésének útján, s továbbra is szilárdan védelmezni fogja a népek békéjét«. (MTIj