Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-23 / 19. szám

Szombat, 1960. január 23. 3 SOMOGY! NÉPLAP Kicsi a bolt... Majdnem úgy van, ha két!A vevőiknek nem kellemes a ember bemegy, egynek ki kell magas lépcsőn való fel-lejár- jönnie, olyan kicsi a tüskevári; kálás. A zsúfolt, elhanyagolt, vasútállomás közelében lévő j kis raktárral rendelkező üz- 376-os élelmiszer-bolt Pedig j let nem valami barátságos ké­a Rokkantetefepen lakók közül sokan járnak ide vásárolni, hi­szen a legközelebbi élelmiszer­bolt innen egy kilométer tá­volságra van. Weinihardt Ada­tnék 1938-ban épültek ezen a környéken, s azóta itt vásárol­nak. — Kicsi ez a bolt, na­gyobb kellene — ez Wednhardt néni véleménye. Horváth István boltvezető és ( II berzencei Jobb Élet Tsz munkáját tárgyalta meg a helybeli községi tanács (Tudósítónktól.) A berzencei Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága január 19-én tartott ülésén tárgyalta meg a múlt év tavaszán ala- : kulit Jobb Élet Tenmelőszövet- } kezet eddigi munkájának ered- j ménjeit Merényi László fő- i mezőgazdász beszámolója alapján. I Merényi László beseámoió- jában ismertette, hogy bár a termelőszövetkezet jogilag csak az ősszel kezdte meg mű­ködését, a közös munka máris meghozta várt eredményeit. A Jobb Élet Termelőszövetkezet a múlt tavasz óta megalapoz­ta a közös gazdálkodást, és 6 668 978 forintos közös va­gyonra tett szert. Jelentősek a szövetkezet 1960-ra szóló beruházásiai is. Egy Zetor-Supert, egy 36 soros vezték, de átszervezés miatt vetőgépet vásárolnak, 200 lé­SS *uhak°*- ■«->« gcs, az elemi követelmények- r°helves sertéshizlaldát építe­nek megfelelő élelmiszerbol­tot létesítsenek itt is. Talán most nyílna is erre lehetőség, ha a Rákóczi Ferenc iskola pet mutat. Az üzlet tatarozását az el­múlt év utolsó negyedére tér­sz eladók: Jezemiczki Miklós- átköltözik új épületébe, s egy né és Szabó Ágnes ezt mond­ja. Havonta 140—150 ezer fo­rintos horgaimat bonyolítanak le nehéz körülmények között a régi iskolában felszabaduló sarokhelyiséget a Somogy me­gyei Élefltmiszerkiskereskedel- mi Vállalat kapna meg. nek. Az eddig termesztett nö­vényeken kívül pedig 14 hol­don dohányt, 50 holdon rost­lent, 10 holdon kendert, 20 holdem pedig édesköményt kí­vánnak termeszteni az új esz­tendőben. •* " ÜTKÖZŐPONTBAN A GYERMEK TV am hinném, hogy akad j menyüknek ’ olyan hivatott nevelő, j hogy lassan aki ne humanistának vallaná nevelés élettere, s mind az is-1 magát A pályaválasztás maga' kola, mind a szülői ház ráta-1 ' ‘ ’ .1" ' “ ' ■' ’ humanitást feltételez. Mégis | ­adtak hangot, nevelő sem. Ugyanígy nem nevelő, j hogy lassan leszűkül a kettős nélkülözheti a szülői ház sem. Három példát idézünk: A gyermek az iskolában ki­— nevelni, tanítani — már | Iái a szocialista nevelés út- ■ tűnőre felel. Megérdemli, mert 'jára. 1956 szégyenteljes bűnvalló­sokat vétenek napjainkban egyes pedagógusok a humani­tás ellen. Évek óta folyik — hol nyíl­tabban, hol burkoltan — a harc, melynek felelősségét az iskola a szülőre, a szülő az is­kolára hárítaná — az idealis­ta és a materialista nevelés között, a harc ütközőpontján a gyermekkel. Azzal a gyer­mekkel, aki mást hall az is­kolában, ismét mást otthon az őt érdeklő dolgokról. Üton- útfélen kénytelen különbséget tenni, meglátni azt a kétar­cúságot, amely őt körülveszi. Látja az űrt a nevelője által előadott tananyag és a nevelő magatartása, állásfoglalása között. Otthon ugyanez a kép fogadja, s szerez egész életére kiható élményeket, kényszerül a felnőttektől eltanult alakos­kodásra. Sokat beszéltünk már a két­féle nevelésről, s nem beszél­hetünk róla eleget sem peda- j gondolkodásmódjában fenye­| valóságos kiselőadást vágott ki a világ anyagi eredetéről. ja a kettős nevelés ádáz kö- • Otthon vasárnap reggel nyak- vetkezményeinek, az úgyneve- levessel »beszélik rá«, hogy zett semleges jóindulatnak, J úttörőfoglalkozás helyett men- amelynek értelmében azt ta- jen el a templomba. Ott azzal nítja a pedagógus, amit kell, | a tanárával találkozik, aki leg- és azt hisz, ami neki tetszik, i jobb tanítványára büszkén ír- ü igyelmeztetnünk kell új- i ^ de 32 osztálynaplóba a tó­ra meg újra a szégyen- * tűnőt. Mit gondol, érez ilyen­kor a tanítvány, a környeze­tében példakép után kutató ifjú? S hová vezet annak az érettségire készülő tizennyolc éves leánynak az útja, akihez teljes tanulságra, egyformán osztva a felelősségből társa­dalmunk egészének, az isko­lának és a szülői háznak egy­aránt. S egyúttal üldözni, számkivetni a nevelés gyakor­latából a kettősséget mert: edes szülei mostohábbak, mint az fiatal életeket sebez meg. íha mostohák volnának? A le­: ány kitűnő tanuló, s már ki­választotta gógusainkkal, sem pedig ma­gukkal a szülőkkel. Köteles­ségünknek is érezzük néhá­nyunk véleményének summá- zását itt. A megkérdezettek közül szá­mosán válaszoltak a »ne szólj arcukat. Anélkül, hogy átgon­Mindnyájan részesei a szép eredménynek Zárszámadás Rácegresen A CSIZMÁS, JÓL FELÖL­TÖZÖTT férfiak esetlenül és csak igen nehezen tudják be­préselni magukat a kisdiákok­nak készült padokba. Halkan morgolódnak, de ez inkább tréfás élcelődésnek tűnik, hi­szen valahányan jókedvűek. S ez rendjén is van, tudniillik zárszámadásra jöttek össze ide az iskolába, mégpedig nem is akármilyen zárszámadásra! Kaponya Mihály bácsi bri­gádvezető »aranyhalai« — mint szokta nevezni az asszo­nyokat — szerényen hátul hú­zódnak meg, pedig legalább annyira részesei az elért szép eredményeknek, mint a fér­fiak. Az elnök, Visnyei Mihály előtt egy fiók, tele százasok­kal, kövérre hizlalt borítékok­kal. Mikor megszólal, minden­ki elhallgat; az álldogálók ab­bahagyják a fázós toporgást, a beszélgetők a komoly vagy a tréfás társalgást. Figyelik el­nöküket, akinek tavaly ta­vasszal adták meg a legna­gyobb bizalmat, s akit az egy év munkája után még jobban megszerettek. — Elindultunk azon az úton — mondja —, amit ez ideig nem ismertünk. Mindnyájan tudjuk, és nem titok, bizony eleinte féltünk, meg-megbot- lottunk a járatlan út görön­gyeiben, de azért csak men­tünk előre. Azt mondtuk: hí­resek voltunk mi eddig is munkánkról, hát megmutat­juk, hogy így is tudunk jól dolgozni!... Figyelem az arcokat. Érdek­lődés csillog a szemekben, he­lyeslőén bólogatnak, és so­kukból szinte öntudatlanul tör elő: »Ügy van, jó mond­tad!« A beszéd lelassul, az el­nök az elmúlt év munkáját, a zárszámadást ismerteti. A záporozó puszta számok minden gyönyörűen felépített beszédnél szebben hangzanak. Külön-külön és együttvéve is arról tanúskodnak: példamu­tató, amit ez a kis település, Rácegres elért a közös gazdál­kodás első évében! — 464 hold földünkön — folytatja az elnök — 61 csa­lád gazdálkodik, azaz kivétel nélkül az egész puszta. Aztán a terméseredmények­ről beszél, melyek mind jó­val a tervezett felett vannak. — Jutalmul ezért 40 ezer fo­rintot kaptunk az államtól — súgja a mellettem ülő Haran­ben a tagok között, helyeseb­ben 40 forintos részesedést ér­tünk el... — hallom az újabb adatokat. SZINTE MEGSZÉPÜL a kopott padokkal berendezett iskolaterem. Boldogság s a sze­rény büszkeség vibrál a leve­gőben, és minden jelenlevőt magával ragad. Ezek az em­berek nem tettek mást, csali szilárdan, szinte kéz a kézben — mert Rácegres híres az összetartásáról — meg akar­ták mutatni, tudnak ők együt- erővel jól gazdálkodni. szám, nem fáj fejem« emberi értéket meghatározó kibúvó­jával. A készséggel és igazi aggo­dalommal, ügyszeretettel nyi­latkozók állásfoglalása ezzel szemben így összegezhető: A szocialista nevelésben nem Gyermekeink materialista; választotta a képességeinek nevelése nem okozhat gondot ^ megfelelő életpályát. Szülei ésszel gondolkodó pedagógu- nem engedik barátkozni sen- saink számára. Hiszen kezük-! kivel. A mama is fiatal még, be meggyőző példákat tud he- j s nincs ínyére, hogy leányá- lyezni mind a természettudo-'nak esetleg kísérői akadnak mány, mind a fejlődő techni- ' hazafelé jövet. Nemtetszésé­iül. A veszély az egyes neve- ! nek úgy ad kifejezést, hogy lök és egyes szülők maradi másnap a leánya kékre-zöld re pofozva megy iskolába. Vagy: nem kap büntetésből enni. Hogy ne tudjon elmenni a KISZ-megbeszélésre, eldugják a télikabátját, mert hátha ha­zafelé ismét kísérője akad. Az iskola e fiatalt arra ne­velte, hogy képes legyen ön­állóságra, állásfoglalásra. Az anyja azért veri, mert úgy­get, s ez azért számolható fel igen nehezen, mivel hordozói azok a fő vélemény-nemnyil- vánííók, akik makacsul dédel­getik a »ne szólj szám, nem fáj fejem« hamis elvén kettős dőlni igyekeznének, hova te­reli a kettős nevelés az ifjú embert, hogy alapjaban véve 1710 nd, őt is így kezelte az édes- a lapulásra, az alakoskodásra, anVja annak idején (!?). bujkálásra nevelnek. Aligha ‘ . Osztályfőnöki órán a szö­gön dőlj ák át a maradiságnak claítsta ^ erkölcsről beszél az kétes apostolai és apostolnői, osztályfőnök. Előírásosan, de a mást tanítók és mást hívők, \e}ektelenül. Tanítványai tud­kaphat időtlen-időkig felmen- hogy milyen károkat okoznak íak róla, hogy rossz a házas­ét felnövekedő generációnak, e^e, ' . Csoda-e hát, hogy a És dolgoztak. Pedig mondhat­ni mostohagyerekek voltak, jóformán semmi gépi segítsé­get sem kaptak. Az aratástól kezdve a silózásig mindent kézi erővel csináltak, mégis sok gépesített szövetkezetei maguk mögött hagytak. »Ügy dolgoztak az egresiek, mint a veszedelem« — hallottam többször már ezt a kifejezést, s úgy látszik, fedi is a valósá­got, szorgalmuk, tenniakará- suk előtt nem ismernek aka­dályt ... Közben véget ér a magyar­atádi tanácselnök és a Kapos­vári Járási Tanács elnökhe­lyettesének, Gőgös Péternek a hozzászólása. Mind közelebb ezt a pénzt meg elkölthetjük magunkra. Még ma meg is írom a gyerekeknek — fordul a mellette állóhoz, aztán eny­hén szégyenlősen meghúzza a vállát. — Hatholdas gazda vol­tam, de tessék elhinni, ennyi tiszta jövedelmem még nem volt, mint az idén... — Nekem 13 holdam volt — mondja idős Takács József —, mégsem tudtam úgy boldo­gulni, mint most. A világon mindenem megvan. Az évköz­ben kapott előlegből szobabú­tort vettem a lányomnak ... S LEHETNE SOROLNI MÉG Niklaiékat, Kristófékat, a termelőszövetkezet minden egyes tagját, hiszen csaknem egyformán részesei ennek a szép eredménynek. A korán szürkülő délután lassan az estébe fordul. Már rég vége a közgyűlésnek, de még senki sem mozdul. Cso­portokba verődve beszélget­nek, van idejük, most nem sürgeti Őket a munka. Ez a nap örömünnep; nagy ünnepe Rácegres minden lakójának... Vörös Márta tést az úgynevezett semleges jóindulat, amellyel egyes pe­dagógusok látják el — ez esetben nem hivatásukat — hivatalukat. Mások abbeli re­A hús minőségét vizsgálja dr. Fá­bián Imre, a fo- nyódi járás fő- állatorvosa a Ba- latonboglári Sző- lőoltványtermelő Állami Gazdaság konyháján. — A hús kitűnő — ál­lapítja meg készülhet a f nőm ebéd. társadalmunk egészó.íek. Kö­vetkezésképpen kihunyt ben­nük a humanizmus tüze, amit pedig nem nélkülözhet egy & családja szétbomlását aggó­dással látó ifjú gyötrődéseire nem tőle, nem az iskolától vár és kap gyógyírt? Nem, nem csoda. Czámtalan példát lehetne még felsorakoztatni a kettős nevelés lélekmérgező gyakorlatából. Nem tesszük. Hiszen ha a fentieken elgon­dolkodtattunk, igyekezetünk már nem volt hiábavaló. A kettős nevelés elítélésével tet­tünk valamit a szocialista ne­velésügy tisztaságának védel- meben. László Ibolya Háromnegyedmillio forint értékű könyvet adott el tavaly a marcali járási (Tudósítónktól.) 1957 április óta működik a marcali járási könyvesbolt. Az a feladata, hogy a fonyódi és a marcali járás minden köz­ségébe és pusztájára eljuttas­sa könyvkiadásunk legújabb termékeit. Forgalma. amely az első évben alig haladta meg a 200 000 forintot, 1959-ben már elérte a 730 ezer forintot; A könyvesbolt bevezette a hanglemezek árusítását i& Csak decemberben 12 ezer fo­rint értékű lemezt adtak el; Igen nagy sikere volt a ké­kerül a pénz kiosztásának pil- wwswwía^vwwwwwwwwwwwwvwwwww •v^’vvwjvw^vjwpeslevefezólap hanglemezek­lanata, ezzel egyidejűleg emelkedik a teremben ülők hangulata. Amikor Gőgös elv­társ az elkövetkező évre to­vábbi sok-sok sikert és a . munkához jó egészséget kíván, kívánságát megtoldja az egyik tag azzal: »...és 26 mázsás búzatermést, hogy megduplá­zódjék a részesedésünk ...« Derültség kíséri a szavakat, s aztán a borítékok sorra gaz­dára találnak. Csoportonként hajolnak össze a fejek, nézik, számolgatják, tó mennyit ka­pott. Nincs egyetlen morcos arc, mind mosolyog, minden­ki elégedett. Hild István bá­csi egy kicsit megilletődve tartja kezében felesége és sa­dázás a tél öröme, és ját borítékját, forgatja, nem ifcész. meri kibontani. A felirat árul­kodik a tartalomról, az egyik­ben 6669 forint van, a másik­ban 2149 forint. — Nem is tudom, hogy mit mondjak — hajtogatja, és mo­Téli mozaik Kaposvári diáklá­nyok hancúroznak a Park-vendéglő bejá­rata előtt. Formás hógolyókat csinálnak, s egymás fejét ve­szik célba. A járóke­lők is — akarva, nem akarva — szen­vedő részeseivé vál­nak a hócsatának. Egy középkorú férfi — aki telitalálatot kapott — méltatlan­kodva utasítja rendre a küzdőfeleket. Mire a copfos kislány meg­szólal: — Bocsánat, bácsi kérem, a hócsa­gozó Zoltán tanító, aki köny- solvgós szeme majdhogy nem velője, igen lelkes támogatója könnyes az örömtől. — Én a tsz-nek. iron meg vagyok elégedve. — 991 671 forintot osztot- '»n terményből ar • • • Lassan halad a gépkocsi a csúszós, jeges országúton. A reflektor fénye üldö­gélő nyuszit világít meg. Egy koppanás a következő pillanat­ban, s a sofőr biztos­ra vesd: megvan az '•áldozat. Keresi zsák­tünk tó terményben és pénz- ka*, „am, hogy bőségesen elég, »' mányát, de sehol sem leli. Ütitársa a mezőbe mutat: ott fetreng a nyúl. A gépkocsivezető elin­dul a megadott irányba. Amikor oda ér, két kézzel meg­fogja a nyúlnak vélt — trágyakupacot, melynek csupán tete­je feketéink ki a fe­hér hóból. • * * Másodszor látoga­tott el Kapospulára a minisztérium egyik állattenyésztő szak­embere. Először má­jusban járt itt, hogy szaktanácsot adjon a tavasszal alakult Ezüstkalásznak. Most, a zárszámadás­kor meg azért jött, hogy személyesen megnézze, mire vitte az első esztendőben i szövetkezet. — Lássuk hát a te­heneket — javasolta a közgyűlés után. Minthogy a tejelő jó­szág egy része most már nem a paraszti portákon, hanem az új istállóban lakozik, el kellett gyalogol­niuk a falu végi ma­jorba. A vendég mit sem bánja, hogy el­merül a hóban fél­cipője. Arra vi­szont nem vállal­kozhatott, hogy éj­nek idején gépkocsi­val visszainduljon Pestre ebben a télies időben — itt maradt hát, s jól mulatott a zárszámadási bálon másnap reggelig. Ezt teszik a közlekedési akadályok. * • * Van egy kis szö­vetkezeti falunk, ahol a tanácselnöki és tsz- elnöki tisztséget egy­azon ember tölti be Gondos és pontos ve zető a kétszeres el nők: rohan az istál­nek, nagyon sokat küldtek be­lőlük a határokon túlra is. A bizományosok közül a leg­eredményesebben Barátit László böhönyei boltvezető, lóba éjszaka is, ha el-»j Bánhegyi Ferenc lengyeltóti lenek a tehenek. Vés Guth László kéthelyi bizo- A természet törvé-í "lányos dolgozott. 260 megren- nyei szerint a múltíáelé&t gyűjtöttek a bizományo- liétre öt éjszakai bor-ísok és a könyvesbolt dolgozói jazás jutott. Szómba-5;az ötven kötetből álló Arany­ion reggel aztán az< könyvtár sorozatra. Nagyon elnök fiatal feleségeJ sok megrendelés érkezett a hat kötetes Üj Magyar Lexi­kérdőre vonta az éj­jeliőrt, miért hívja el minden éjszaka a férjét. — ö mondta, hogy szóljak neki, ha azt látom, hogy vajúdik valamelyik állat — mentegető­zött Vincze bácsi, az éjjeliőr. — Jó, jó, de hát\ azért lehetne annyi úristene magának is, hogy egy-két ellést elmismásol — jelen­tette ki határozottan a menyecske, aki nem is tagadja, hogy nem szeret egyedül aludni, különösen ilyenkor, amikor1 nagy hidegek jár- \ nak... i (Kutas) ibált, konra is. A Kincses Könyvek és az Olcsó Könyvtár soroza­tok ugyancsak kedvenc olvas­mányaivá váltak a két járás dolgozó parasztságának. Ér­demes megemlíteni, hogy olyan kis községekben, mint Vörs, Fényed vagy Hollád, a könyvforgalom megközelítette az ezer forintot. A mai írók művei közül szintén sokait adtak el. A könyvesbolt vezetője, Za* vagyai Géza szép terveket tű­zött maga elé ez év első ne­gyedében is. A könyvbizomá­nyosok és a könyvesbolt szer­vezőjének, Gosztolai Irénnek az irányításával és segítésével sok községben rendeznek könvvankétot és könyvárusi- te"'al egybekötött könyve*»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents