Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-21 / 17. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1960. január TU A szocializmus és a kommunizmus ideológiája győzedelmesen nyomul előre .<1 TASZSZ as amerikai szenátus külügyi bizottságának „Ideológia és külpolitika** című jelentéséről Washington (MTI). Az amerikai szenátus külügyi bizottságának megbízásából a Harvard-egyetem nemzetközi kutatóközpontja jelentést készített, amelyet most adtak ki "Ideológia és külpolitika« címmel. Mint a TASZSZ közli, a jelentés készítői elismerik, hogy fontos szerepük van a nemzetközi kapcsolatokban a népeket mozgósító eszméknek. Arra a következtetésre jutnak, hogy az ideológia »jelentős tényezővé vált a nemzetközi kapcsolatokban«. A jelentés óvatos formában elismeri, hogy a gyarmati és félgyarmati országok nem akarnak továbbra is beletörődni alárendelt helyzetükbe. Ezek az országok kedvező talajt nyújtanak a politikai mozgalmakhoz, és »e mozgalmak sikere attól függ, milyen arányban támogatják a néptömegek«. A jelentés kiemeli, hogy a gyarmati országok népei, amelyek már függetlenné váltak, s a legjobb politikai és gazdasági rendszert keresik, nem hajlandók ai nyugati kapitalista országokat követni, hanem egyre inkább a szocializmus eszméi felé fordulnak. »A kommunisták kihasználják ezt a helyzetet — mondja a jelentés —, és a Szovjetuniót állítják oda a gyors ipari haladás mintaképéül.« A »kommunista ideológiát« elemző részében a jelentés a szokásos rágalmak mellett kénytelen elismerni, hogy a Szovjetuniónak és a szocialista tábor többi országának gazdasági eredményei, a kapitalizmusnak szóló gazdasági versenykihívás olyan jelenség, amellyel a kapitalizmus és ezen belül az Egyesült Államok nehezen tud megbirkózni. »Hruscsov sokkal nagyobb eredményt tudott elérni, mint Sztálin abban, hogy beoltotta az orosz társadalomba a nyugati világgal szemben a fölényre való törekvést és abban, hogy az orosz népet a pártja által kitűzött feladatok szolgálatába állítsd« — mondja a jelentés. »A kommunizmus szélesen kibontakozó építésének jelszava adta újabb lendület új szakaszt jelent a forradalmi változások szempontjából a Szovjetunióban«, vagyis további sikereket a kommunizmus felépítésében. A jelentés ékesen szóló elismeréseket tartalmaz a szocializmus sikereit és növekvő népszerűségét illetően, viszont sokkal színtelenebb »A kapitalizmus ideológiai alapja« című szakasza. Emlékeztet az »amerikai politikai hitvallást« magukban foglaló nyilatkozatokra, amelyekben meghirdették az amerikai propaganda által oly sokat hirdetett demokratikus elveket. A jelentés készítői megállapítják, hogy az Egyesült Államok a gyakorlatban, különösen külpolitikájában állandóan megszegi ezeket az elveket. Jellemző, hogy a jelentés készítői elismerik, milyen óriási jelentőségű ma az ideológia, és milyen győzedelmesen nyomul előre a szocializmus és a kommunizmus ideológiája. Ugyanakkor lényegében véve nem tudnak semmiféle lépést ajánlani a kapitalizmus és ezen belül az Egyesült Államok helyzetének erősítésére a két világrendszer ideológiai harcában. Miért halasztották el a londoni kerekasztal- értekezletet ? Athén (MTI). Makariosz érsek, a hamarosan függetlenné nyilvánítandó Ciprusi Köztársaság elnöke és Kücük alel- nök a kerekasztal-értekezlet elnapolása után kedden két ízben tárgyalt az angol külügyminisztériumban, majd este Selwyn Lloyd külügyminiszterrel is. Mint ismeretes, az értekezlet azért szakadt félbe, mert az angolok 122 négy- zetmérföldes területét kémek katonai támaszpont céljára, a ciprusiak pedig mindössze 36 négyzetmérföldet hajlandók átengedni. Mint a Reuter-iroda jelenti, rthéni diplomáciai megfigyelők ú"y vélik, hogy a londoni crle' r ,ct elhalasztásában szerepe v: n Grivasz tábornoknak, az EOK A ez idő szerint Athénben élő volt vezérének. Grivasz élesen ellenez minden engedményt az angoloknak. Hiába minden hamisítás, tagadás • •. A világ közvéleménye Nyugat-Németországban látja a nácizmus újjáéledésének központját a kommunistáBonn. A nyugatnémet hatóságok nagyarányú provokációra készülnek azokkal a fasiszta és antiszemita kilengésekkel kapcsolatban, amelyek az utóbbi hetekben elárasztják a Német Szövetségi Köztársaságot — írja Boriszov, a TASZSZ bonni tudósítója. E provokáció célja fehérre mosni és eltitkolni e fasiszta akciók tulajdon- képpé V elkövetőit cs sugal- mazóit, és e gaztettekért fcicEljön az idő, amikor Nyugat-Németország egészséges elemei ménéképpen megleckézletik az éj háború szészélúil Malinovszkij marsall beszéde a moszkvai helyőrség tisztjeinek aktívagyűlésén l\!oszkca"(MTI). A moszkvai helyőrség tisztikara kedden aktivogyűlésen foglalkozott a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán hozott határozatokkal. Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter a gyűlésen mondott beszédében — mint a TASZSZ közli — részletesen méltatta Hruscsov beszédének és a szovjet hadsereg létszámcsökkentésének jelentőségét, majd kitért a nemzetközi helyzet egyes kérdéseire is. Beszélt a nemzetközi helyzetben a legutóbbi öt év alatt végbement változásokról, és kijelentette, hogy az erőviszonyok a szocializmus javára tolódlak el. Hangsúlyozta, hogy a szovjet fegyveres erők létszámának tervezett csökkentése semmiképpen sem gyen- pi'i a szovjet hadsereg tűzere- jét. — Hadseregünk — mondotta — olyan tűzerővel rendelkezik, mint még soha egyetlen hadsereg sem. Atom- és hidrogén fegyver-késsdeteink, vala- mint az e fegyverek célpontba juttatásához szükséges ra- k mennyisége akkora, Napjainkban csak az eszeveszett akarhatja a háborút, a világon kialakult helyzet erőszakos megváltoztatását. Kétségtelenül eljön az idő, amikor Nyugat-Németország népének egészséges elemei méltóképpen megleckéztetik az új háború szószólóit. Malinovszkij csodálkozását fejezte ki amiatt, hogy Franciaország, Anglia és más országok, amelyek a hitlerizmus- tól szenvedte, támogatják a nyugatnémet háborús készülődéseket. A szovjet fegyveres erők csökkentésével összefüggő feladatokról szólva Malinovszkij kijelentette, hogy az erre vonatkozó törvényt lényegében ni, és 1961 őszére be kell fejezni a végrehajtással kapcsolatos intézkedéseket. Egész sor fegyveres alakulatot, katonai raktárt, támaszpontot, katonaiskolát kell megszüntetnünk, lényegesen csökkente- nünk kell az irányító apparátust — mondotta. — A szovjet fegyveres erőkből összesen több mint 250 000 tisztet, tábornokot és tengernagyot kell elbocsátani. Ugyanakkoit gondoskodni kell arról — mondotta végül Malinovszkij marsall —, hogy a leszerelendő katonatisztek őrizzék meg katonai képzettségüket, tartsák frissen ismereteiket, mindig legyenek készen arra, hogy a párt és a kormány első hívására, ha a haza megkívánja, visszatérje1960—61-ben végre kell hajta- nek a hadsereg soraiba. hogy akadna, olyan örült, aki támadást kockáztatna meg hazánk és a többi srogjalista. ország ellen, a sgó szoros értelmében el tudnánk törö'ni a föld színéről a bennünket megtámadó országot vagy orszá- \okat. Mérhetetlenül nagyobb a lehetőségünk erre, mint mellesleg szólva Adenauer úrnak és Szovjetunió döntése »azt je- hadügyminiszterének, akik lenti, hogy ez a szocialista igen gyakran hangoztatják azt, nagyhatalom következetesen az esztelen fenyegetést, hogy' valósítja meg külpolitikai »eltörlik a. földről« a Szov-d alapelveit: védelmezi a népek jetv.niót. | nemzeti függetlenségét. A dönAdenauer legutóbbi nyugat- tés arról tanúskodik, hogy az berlini kihNp beszédében ki- arab—szovjet barátság mara- jelentette. hogy a Szovjetunió- dandó, s hogy a Szovjetunió ban kő kövön nem maradna, őszintén óhajtja a békés Közel-keleti és nyugati lapvéleeiéeyek az asszuéoi gát építésében nyújtott szovjet segítségről Damaszkusz (MTI). A damaszkuszi lapok nagybetűs címekkel első oldalon számolnak be arról, hogy új megállapodás jött létre az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió között az asszuáni gát második szakaszának építéséről. Az A1 Vahda erről azt írja, hogy »az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió együttműködése nemes célok elérését szolgálja, és a két ország igazi egyetértését bizonyítja.«. (TASZSZ) Beirut. Az An Nida írja: A ha atomháborúra kerülne sor. Malinovszkij ezzel kapcsolatban kijelentette: Adenauer frnnhéjázásáJiak aljasságát fokozza, hogy hajlandó felelőtlen játékot űzni az egész német nép és más népek tízmillióinak sorsával, életevei. együttélést valamennyi néppel«. Az A1 Kifah című lap rámutat, a Szovjetunió részvétele az asszuáni gát második szakaszának építésében »igen fontos politikai és gazdasági következményekkel« jár. Az asz- szuáni gát megépítése után — írja a lap — az EAK hozzákezdhet nagyarányú ipari és mezőgazdasági terveinek megvalósításához. Kairó (AP). Az AP hírügynökség megbízható kairól forrásra hivatkozva azt írja: Korai lenne azt mondani, hogy a Nyugatot véglegesen kizárták az asszuáni gátépítésben való részvételből. Kairóban azzal a bejelentéssel egyidejűleg, hogy a Szovjetunió támogatásával készül el a gát második szakasza is, a sajtó kampányt indított a Nyugat meggyőzésére, hogy nyújtsanak támogatást más építkezésekhez, amelyeket az egyiptomiak ugyanolyan fontosnak tartanak, mint az asszuáni gátat. Bonn. Ny ugat-Németországban hűvösen fogadták Kairónak azt a bejelentését, hogy az asszuáni gátépítés második szakaszához is a Szovjetunió nyújt segítséget. Bonnban ugyanis arra számítottak, iiogy a felajánlott hitel folytán az építkezés nagy részét a Szövetségi Köztársaság fogja lebonyolítani. Nem lehet tudni, Bonn elfogadja-e Kairónak azt a javaslatát, hogy a gátépítésre szánt összeget más építkezésekbe ruházzák be. (MTI) lőssé tenni.., kát. Ennék az aljas próbálkozás- nak Stvauss bonni hadügyminiszter a kezdeményezője. Portugáliában, ahol hivatalos látogatáson volt, Strauss azt állította, hogy nyugat-németországi fasiszta kilengések részben kommunista támadások. Mivel azonban a nyugatnémet hatóságoknak nincs és nem is lehet olyan bizonyíték a kezükben, mely alátámasztaná c-zt a koholmányt, Göbbelsre emlékeztető módszerhez folyamodtak. Bannba visszatérve Strauss január 18-án néhány újságíró előtt utalt a »szövetségi kém- szolgálat« bizonyos értesüléseire, amelyek állítólag igazolják a hadügyminiszter állításainak »helyességét«; Ez a hamisítás annyira otromba, hogy még a nyugatnémet lapok is kétségbe vonják hitelességét. A »szövetségi kémszolgálat« említett értesülései szerint a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága Hremdkí- vüli ülésen« már 1959 januárjában lei tervezte, hogy antiszemita kampányt szervez a Szövetségi Köztársaságban. A nyugatnémet hatóságoknak ezt a provokációját sajtókörökben párhú- zamba állítják a Reichstag 1933-ban történt felgyújtásával. Strauss hadügyminiszter állításainak tarthatatlansága annyira nyilvánvaló, hogy — amint a keddi nyugatnémet sajtóból kitűnik — még a bonni kormányban is éles nézeteltérések támadtak miattuk. Berlin, Mint az ADN jelenti, a NSZEP Központi Bizottságának sajtóosztálya kedden erélyes hangú nyilatkozatban utasította vissza a bonni hadügyminiszter állításait A nyilatkozat rámutat: a bonni kormány nem tud dűlőre jutni abban, hogyan terelje el a lakosság és a külföld figyelmét az antiszemita provokációk igazi okozóiról, akik bent ülnek magában a szövetségi kormányban. Ezért folyamodik ilyen átlátszó hamisításokhoz, amelyeknek otromba voltát még nyugati sajtókörökben is elismerik. CLARA ZETKIN: (Vi&jLzaem tékfzhek Jßeninre I? zekben a nehéz órákban, amikor valamennyien á legnagyobb fájdalom nyomasztó súlyával érezzük, hogy egy pótolhatatlan ember távozott el közülünk, ragyogó fénysugárként, az élet elevenségével tör ránk az emlékezés, mely villanásszerűen megmutatja a nagy vezérben a nagy embert. A vezér és az ember nagyságának harmonikus összhangja jellemezte Lenin alakját; ez az, amiért örökre szívébe zárta Lenint a világproletariátus, ami Marx szavai szerint a kommunizmus harcosainak dicső sorsa. Idegenkedem attól, hogy személyes dolgokat a nyilvánosság elé vigyek. Mégis úgy érzem, kötelességem, hogy átadjak egyet és mást abból a kincsből, amit a felejthetetlen vezérről és barátról vrlő emlékeim jelentenek. Kötelesség ez vele szemben, rl<> az elmélet útján és tettekkel tanított bennünket arra, hogy forradalmi akarat képes tudatosan kialakítani azt. arai történelmileg szükségszerű és megérett. Kötelesség azok’.-l szemben, akiket szeretett és akikért cselekedett: az egész világ proletárjaival, dolgozóival, kizsákmányoltjaival, rabszolgáival szemben, akiket együttérző szíve mint szenvedőket átölelt, és akiket büszke gondolata mint forradalmi harcosokat, mint egy magasabbrendű társadalmi rend. építőit értékelt. Lenin legkiemelkedőbb jellemvonása az egyszerűség és a szívélyesség, a magától értetődő természetesség, amellyel az összes elvtársakkal érintkezett. Azt mondom: természetesség, mert az a határozott benyomás alakult ki bennem, hogy ez az ember nem tud mást mutatni, mint amilyen valójában. Belső lényének természetes kifejezése az a mód, ahogyan az elvtársakkal beszélt. Tenin osztatlanul elismert vezére volt annak a pártnak, amely céltudatosan és iránymutatóan vezette áz orosz proletárokat és parasztokat a hatalomért vívott harcukban, és amely most a dolgozók bizalmától övezve kormányozza az országot, gyakorolja a proletárdiktatúrát. Amennyire az egyes ember erre egyáltalán képes, Lenin alkotója és vezetője volt annak a nagy birodalomnak, amely a világ első munkás- és parasztállamává alakult át. Gondolatai, akarata milliókban élt, Szovjet-Oroszor- szág határain túl is. Felfogása minden fontos döntés meghozatalánál mértékadó volt, neve pedig a reménység és a felszabadulás jelképe mindenütt, ahol csak kizsákmányoltak és elnyomottak élnek. »-Lenin elvtárs a kommunizmushoz vezet bennünket, kitartunk, bármilyen nehéz is« — jelentették ki az orosz munkások, akik — lelkűkben a magasrendű emberiesség eszményi birodalmának képével — éhezve, fázva sietlek a frontra, vagy kimondhatatlan nehézségek közepette fáradoztak az ipar helyreállításán. »Miért féljünk attól, hogy az urak visszajönnek és elveszik földjeinket? Iljics és a bolsevikok a vörösgárdistákkal megmentenek bennünket.« Így vélekedtek a földhözjutta- tott parasztok. »Evviva Lenin!« — állt nem egy olasz templom falán a felirat — valamelyik proletár lelkes csodálatának kifejezése, aki az orosz forradalomban saját fel- szabadulásának úttörőjét köszöl,tötte. Lenin nevével szervezkedtek az elégedetlenek — Amerikában éppúgy, mint Japánban és Indiában — a vagyonosok leigázó hatalma ellen. Milyen egyszerűen, milyen szerényen viselkedett Lenin, aki már egy óriási történelmi teljesítményre tekinthetett vissza, és akire a hívő bizalom, a legsúlyosabb felelősség és a szakadatlan munka nyomasztó terhe nehezedett! Egészen elmerült az elvtársak tömegében, egy volt velük, egy volt a sok közül. Egyetlen gesztusával, egyetlen arckifejezésével sem akart mint »személyiség« hatni. Az ilyen magatartás idegen volt számára, mert valóban személyiség volt. Szüntelenül hozták a futárok a köziemé« nyékét a különböző hivataloktól, polgári és katonai szervezetektől. A közleményekre gyakran csak néhány hirtele- nében odavetett szó volt a válasz. Leninnek minden küldönc számára volt egy barátságos mosolya vagy fejbólin- tása, és cserébe mindig örömtől ragyogó arcok tekintettek rá vissza. A tárgyalások során időnként feltűnés nélkül értekezett a vezető elvtársakkal. A szünetekben valósággal megostromolták Lenint. Elvtársak ts elvtársnők vették körül Moszkvából, Petrográdból, a mozgalom különböző központjaiból, és nagy számban tolongtak körülötte a fiatalok. »Vlagyimir Iljics, kérem ...« »Lenin elvtárs, ne vegye rossz néven...« »Tudjuk jól, Iljics, hoay ön... de ...« Ilyen és hasonló formában rajzottak körülötte a kérések, kérdn-ek, javaslatok. T enin kifogyhatatlan, megható türelemmel hallgat- ta meg az embereket és válaszolt nekik. Mindenki számára volt valami jó tanácsa, akár pártügyben, akár személyes panasszal fordultak hozzá, Szívet-lelket üdítő volt az a mód, ahogyan a fiatalokkal érintkezett — elv- társiasan, ment minden fontoskodó leckéztetéstől, sohasem viselkedett olyan fölényeskedően, mintha a kor már egymagában véve is felülmúlhatatlan erény volna. Lenin úgy mozgott az emberek között, akikkel minden idegszálával össze volt kötve, mint egyenlő az egyenlők között. • 1924. január 21-én halt meg Vlagyimir njies Lenin. Hruscsov és Nasszer levélváltása Moszkva (TASZSZ). Kedden Moszkvában közzétették Nyi- kita Hruscsov és Gamal Abdel Nasszer levélváltását. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke közölte, hogy a szovjet kormány a továbbiakban is erősíteni óhajtja a két ország baráti kapcsolatait, ezért kész ugyanolyan alapon részt venni az asszuáni duzzasztógát második szakaszának építésében, mint amilyen feltételekben az első szakasz építése kapcsán megállapodtak. »Legyen az asszuáni gát építése népeink tartós barátságának jelképe« — irta Hruscsov az EAK elnökéhez intézett levelében. Hruscsov levelében köszönetét mondott azért az arany emlékéremért, amelyet a világ egyik legnagyobb vízműépítésének megkezdése alkalmából alapítottak, s amelyet neki is adományoztak. Gamal Abdel Nasszer levelében1 kifejezte azt a meggyőződését, hogy az arab mérnököknek és munkásoknak a szovjet mérnökökkel kialakított együttműködése előmozdítja az EAK és a Szovjetunió népei barátságának erősödését, »Bízom abban, hogy az asszuáni nagygát mindenkor népeink barátságának jelképe marad.« Nasszer végül ismét rámutatott arra, hogy ez a megállapodás nem tartalmaz semmiféle korlátozást vagy feltételt. A gát építése — írja levelében — jelentősen növeli aa EAK népében a Szovjetunió iránt érzett háláját. (MTI)
