Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-21 / 17. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1960. január TU A szocializmus és a kommunizmus ideológiája győzedelmesen nyomul előre .<1 TASZSZ as amerikai szenátus külügyi bizottságának „Ideológia és külpolitika** című jelentéséről Washington (MTI). Az ame­rikai szenátus külügyi bizott­ságának megbízásából a Har­vard-egyetem nemzetközi ku­tatóközpontja jelentést készí­tett, amelyet most adtak ki "Ideológia és külpolitika« címmel. Mint a TASZSZ közli, a je­lentés készítői elismerik, hogy fontos szerepük van a nem­zetközi kapcsolatokban a né­peket mozgósító eszméknek. Arra a következtetésre jutnak, hogy az ideológia »jelentős té­nyezővé vált a nemzetközi kapcsolatokban«. A jelentés óvatos formában elismeri, hogy a gyarmati és félgyarmati országok nem akarnak továbbra is beletörőd­ni alárendelt helyzetükbe. Ezek az országok kedvező ta­lajt nyújtanak a politikai moz­galmakhoz, és »e mozgalmak sikere attól függ, milyen arány­ban támogatják a néptöme­gek«. A jelentés kiemeli, hogy a gyarmati országok népei, ame­lyek már függetlenné váltak, s a legjobb politikai és gazda­sági rendszert keresik, nem hajlandók ai nyugati kapita­lista országokat követni, ha­nem egyre inkább a szocializ­mus eszméi felé fordulnak. »A kommunisták kihasználják ezt a helyzetet — mondja a jelen­tés —, és a Szovjetuniót állít­ják oda a gyors ipari haladás mintaképéül.« A »kommunista ideológiát« elemző részében a jelentés a szokásos rágalmak mellett kénytelen elismerni, hogy a Szovjetuniónak és a szocialis­ta tábor többi országának gaz­dasági eredményei, a kapitaliz­musnak szóló gazdasági ver­senykihívás olyan jelenség, amellyel a kapitalizmus és ezen belül az Egyesült Álla­mok nehezen tud megbirkózni. »Hruscsov sokkal nagyobb eredményt tudott elérni, mint Sztálin abban, hogy beoltotta az orosz társadalomba a nyu­gati világgal szemben a fölény­re való törekvést és abban, hogy az orosz népet a pártja által kitűzött feladatok szol­gálatába állítsd« — mondja a jelentés. »A kommunizmus szé­lesen kibontakozó építésének jelszava adta újabb lendület új szakaszt jelent a forradalmi változások szempontjából a Szovjetunióban«, vagyis to­vábbi sikereket a kommuniz­mus felépítésében. A jelentés ékesen szóló el­ismeréseket tartalmaz a szo­cializmus sikereit és növekvő népszerűségét illetően, viszont sokkal színtelenebb »A kapi­talizmus ideológiai alapja« cí­mű szakasza. Emlékeztet az »amerikai politikai hitvallást« magukban foglaló nyilatkoza­tokra, amelyekben meghirdet­ték az amerikai propaganda által oly sokat hirdetett de­mokratikus elveket. A jelen­tés készítői megállapítják, hogy az Egyesült Államok a gyakorlatban, különösen kül­politikájában állandóan meg­szegi ezeket az elveket. Jellemző, hogy a jelentés ké­szítői elismerik, milyen óriási jelentőségű ma az ideológia, és milyen győzedelmesen nyo­mul előre a szocializmus és a kommunizmus ideológiája. Ugyanakkor lényegében véve nem tudnak semmiféle lépést ajánlani a kapitalizmus és ezen belül az Egyesült Álla­mok helyzetének erősítésére a két világrendszer ideológiai harcában. Miért halasztották el a londoni kerekasztal- értekezletet ? Athén (MTI). Makariosz ér­sek, a hamarosan függetlenné nyilvánítandó Ciprusi Köztár­saság elnöke és Kücük alel- nök a kerekasztal-értekezlet elnapolása után kedden két íz­ben tárgyalt az angol külügy­minisztériumban, majd este Selwyn Lloyd külügyminisz­terrel is. Mint ismeretes, az értekezlet azért szakadt fél­be, mert az angolok 122 négy- zetmérföldes területét kémek katonai támaszpont céljára, a ciprusiak pedig mindössze 36 négyzetmérföldet hajlandók átengedni. Mint a Reuter-iroda jelenti, rthéni diplomáciai megfigye­lők ú"y vélik, hogy a londoni crle' r ,ct elhalasztásában sze­repe v: n Grivasz tábornok­nak, az EOK A ez idő szerint Athénben élő volt vezérének. Grivasz élesen ellenez minden engedményt az angoloknak. Hiába minden hamisítás, tagadás • •. A világ közvéleménye Nyugat-Németországban látja a nácizmus újjáéledésének központját a kommunistá­Bonn. A nyugatnémet hatóságok nagyarányú provokációra ké­szülnek azokkal a fasiszta és antiszemita kilengésekkel kap­csolatban, amelyek az utóbbi hetekben elárasztják a Német Szövetségi Köztársaságot — írja Boriszov, a TASZSZ bon­ni tudósítója. E provokáció célja fehérre mosni és eltitkol­ni e fasiszta akciók tulajdon- képpé V elkövetőit cs sugal- mazóit, és e gaztettekért fcic­Eljön az idő, amikor Nyugat-Németország egészséges elemei ménéképpen megleckézletik az éj háború szészélúil Malinovszkij marsall beszéde a moszkvai helyőrség tisztjeinek aktívagyűlésén l\!oszkca"(MTI). A moszkvai helyőrség tisztikara kedden aktivogyűlésen foglalkozott a Szovjetunió Legfelső Taná­csának ülésszakán hozott ha­tározatokkal. Malinovszkij marsall, szov­jet honvédelmi miniszter a gyűlésen mondott beszédében — mint a TASZSZ közli — részletesen méltatta Hruscsov beszédének és a szovjet had­sereg létszámcsökkentésének jelentőségét, majd kitért a nemzetközi helyzet egyes kér­déseire is. Beszélt a nemzetközi hely­zetben a legutóbbi öt év alatt végbement változásokról, és kijelentette, hogy az erőviszo­nyok a szocializmus javára tolódlak el. Hangsúlyozta, hogy a szovjet fegyveres erők lét­számának tervezett csökken­tése semmiképpen sem gyen- pi'i a szovjet hadsereg tűzere- jét. — Hadseregünk — mondot­ta — olyan tűzerővel rendel­kezik, mint még soha egyetlen hadsereg sem. Atom- és hidro­gén fegyver-késsdeteink, vala- mint az e fegyverek célpont­ba juttatásához szükséges ra- k mennyisége akkora, Napjainkban csak az esze­veszett akarhatja a hábo­rút, a világon kialakult helyzet erőszakos megváltoztatását. Kétségtelenül eljön az idő, amikor Nyugat-Németország népének egészséges elemei méltóképpen megleckéztetik az új háború szószólóit. Malinovszkij csodálkozását fejezte ki amiatt, hogy Fran­ciaország, Anglia és más or­szágok, amelyek a hitlerizmus- tól szenvedte, támogatják a nyugatnémet háborús készülő­déseket. A szovjet fegyveres erők csökkentésével összefüggő fel­adatokról szólva Malinovszkij kijelentette, hogy az erre vo­natkozó törvényt lényegében ni, és 1961 őszére be kell fe­jezni a végrehajtással kap­csolatos intézkedéseket. Egész sor fegyveres alakulatot, ka­tonai raktárt, támaszpontot, katonaiskolát kell megszüntet­nünk, lényegesen csökkente- nünk kell az irányító appará­tust — mondotta. — A szov­jet fegyveres erőkből össze­sen több mint 250 000 tisztet, tábornokot és tengernagyot kell elbocsátani. Ugyanakkoit gondoskodni kell arról — mondotta végül Malinovszkij marsall —, hogy a leszerelendő katonatisztek őrizzék meg katonai képzett­ségüket, tartsák frissen isme­reteiket, mindig legyenek ké­szen arra, hogy a párt és a kormány első hívására, ha a haza megkívánja, visszatérje­1960—61-ben végre kell hajta- nek a hadsereg soraiba. hogy akadna, olyan örült, aki támadást kockáztatna meg hazánk és a többi srogjalista. ország ellen, a sgó szoros értelmében el tudnánk törö'ni a föld szí­néről a bennünket megtá­madó országot vagy orszá- \okat. Mérhetetlenül nagyobb a lehe­tőségünk erre, mint mellesleg szólva Adenauer úrnak és Szovjetunió döntése »azt je- hadügyminiszterének, akik lenti, hogy ez a szocialista igen gyakran hangoztatják azt, nagyhatalom következetesen az esztelen fenyegetést, hogy' valósítja meg külpolitikai »eltörlik a. földről« a Szov-d alapelveit: védelmezi a népek jetv.niót. | nemzeti függetlenségét. A dön­Adenauer legutóbbi nyugat- tés arról tanúskodik, hogy az berlini kihNp beszédében ki- arab—szovjet barátság mara- jelentette. hogy a Szovjetunió- dandó, s hogy a Szovjetunió ban kő kövön nem maradna, őszintén óhajtja a békés Közel-keleti és nyugati lapvéleeiéeyek az asszuéoi gát építésében nyújtott szovjet segítségről Damaszkusz (MTI). A da­maszkuszi lapok nagybetűs cí­mekkel első oldalon számolnak be arról, hogy új megállapodás jött létre az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió között az asszuáni gát máso­dik szakaszának építéséről. Az A1 Vahda erről azt írja, hogy »az Egyesült Arab Köz­társaság és a Szovjetunió együttműködése nemes célok elérését szolgálja, és a két or­szág igazi egyetértését bizo­nyítja.«. (TASZSZ) Beirut. Az An Nida írja: A ha atomháborúra kerülne sor. Malinovszkij ezzel kapcsolat­ban kijelentette: Adenauer frnnhéjázásáJiak aljasságát fokozza, hogy hajlandó felelőtlen játé­kot űzni az egész német nép és más népek tízmil­lióinak sorsával, életevei. együttélést valamennyi nép­pel«. Az A1 Kifah című lap rámu­tat, a Szovjetunió részvétele az asszuáni gát második szaka­szának építésében »igen fon­tos politikai és gazdasági kö­vetkezményekkel« jár. Az asz- szuáni gát megépítése után — írja a lap — az EAK hozzá­kezdhet nagyarányú ipari és mezőgazdasági terveinek meg­valósításához. Kairó (AP). Az AP hírügy­nökség megbízható kairól for­rásra hivatkozva azt írja: Ko­rai lenne azt mondani, hogy a Nyugatot véglegesen kizárták az asszuáni gátépítésben való részvételből. Kairóban azzal a bejelentéssel egyidejűleg, hogy a Szovjetunió támogatásával készül el a gát második sza­kasza is, a sajtó kampányt in­dított a Nyugat meggyőzésé­re, hogy nyújtsanak támoga­tást más építkezésekhez, ame­lyeket az egyiptomiak ugyan­olyan fontosnak tartanak, mint az asszuáni gátat. Bonn. Ny ugat-Németország­ban hűvösen fogadták Kairó­nak azt a bejelentését, hogy az asszuáni gátépítés második szakaszához is a Szovjetunió nyújt segítséget. Bonnban ugyanis arra számítottak, iiogy a felajánlott hitel foly­tán az építkezés nagy részét a Szövetségi Köztársaság fogja lebonyolítani. Nem lehet tud­ni, Bonn elfogadja-e Kairónak azt a javaslatát, hogy a gát­építésre szánt összeget más építkezésekbe ruházzák be. (MTI) lőssé tenni.., kát. Ennék az aljas próbálkozás- nak Stvauss bonni hadügymi­niszter a kezdeményezője. Portugáliában, ahol hivatalos látogatáson volt, Strauss azt állította, hogy nyugat-német­országi fasiszta kilengések részben kommunista támadá­sok. Mivel azonban a nyugat­német hatóságoknak nincs és nem is lehet olyan bizo­nyíték a kezükben, mely alátámasztaná c-zt a kohol­mányt, Göbbelsre emlé­keztető módszerhez folya­modtak. Bannba visszatérve Strauss ja­nuár 18-án néhány újságíró előtt utalt a »szövetségi kém- szolgálat« bizonyos értesülé­seire, amelyek állítólag iga­zolják a hadügyminiszter állí­tásainak »helyességét«; Ez a hamisítás annyira otromba, hogy még a nyugatnémet la­pok is kétségbe vonják hite­lességét. A »szövetségi kémszolgálat« említett értesülései szerint a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága Hremdkí- vüli ülésen« már 1959 január­jában lei tervezte, hogy antisze­mita kampányt szervez a Szö­vetségi Köztársaságban. A nyugatnémet hatósá­goknak ezt a provokáció­ját sajtókörökben párhú- zamba állítják a Reichs­tag 1933-ban történt fel­gyújtásával. Strauss hadügyminiszter ál­lításainak tarthatatlansága annyira nyilvánvaló, hogy — amint a keddi nyugatnémet saj­tóból kitűnik — még a bonni kormányban is éles nézetelté­rések támadtak miattuk. Berlin, Mint az ADN jelenti, a NSZEP Központi Bizottságá­nak sajtóosztálya kedden eré­lyes hangú nyilatkozatban uta­sította vissza a bonni hadügy­miniszter állításait A nyilat­kozat rámutat: a bonni kormány nem tud dűlőre jutni abban, ho­gyan terelje el a lakosság és a külföld figyelmét az antiszemita provokációk igazi okozóiról, akik bent ülnek magában a szövet­ségi kormányban. Ezért folyamodik ilyen át­látszó hamisításokhoz, ame­lyeknek otromba voltát még nyugati sajtókörökben is el­ismerik. CLARA ZETKIN: (Vi&jLzaem tékfzhek Jßeninre I? zekben a nehéz órákban, amikor valamennyien á legnagyobb fájdalom nyomasztó súlyával érezzük, hogy egy pótolhatatlan ember távozott el közülünk, ra­gyogó fénysugárként, az élet elevenségével tör ránk az emlékezés, mely villanásszerűen megmutatja a nagy ve­zérben a nagy embert. A vezér és az ember nagyságának harmonikus összhangja jellemezte Lenin alakját; ez az, amiért örökre szívébe zárta Lenint a világproletariátus, ami Marx szavai szerint a kommunizmus harcosainak di­cső sorsa. Idegenkedem attól, hogy személyes dolgokat a nyil­vánosság elé vigyek. Mégis úgy érzem, kötelességem, hogy átadjak egyet és mást abból a kincsből, amit a felejthe­tetlen vezérről és barátról vrlő emlékeim jelentenek. Kö­telesség ez vele szemben, rl<> az elmélet útján és tettek­kel tanított bennünket arra, hogy forradalmi akarat képes tudatosan kialakítani azt. arai történelmileg szükségszerű és megérett. Kötelesség azok’.-l szemben, akiket szeretett és akikért cselekedett: az egész világ proletárjaival, dol­gozóival, kizsákmányoltjaival, rabszolgáival szemben, aki­ket együttérző szíve mint szenvedőket átölelt, és akiket büszke gondolata mint forradalmi harcosokat, mint egy magasabbrendű társadalmi rend. építőit értékelt. Lenin legkiemelkedőbb jellemvonása az egyszerűség és a szívélyesség, a magától értetődő természetesség, amellyel az összes elvtársakkal érintkezett. Azt mondom: természetesség, mert az a határozott benyomás alakult ki bennem, hogy ez az ember nem tud mást mutatni, mint amilyen valójában. Belső lényének természetes kifejezése az a mód, ahogyan az elvtársakkal beszélt. Tenin osztatlanul elismert vezére volt annak a párt­nak, amely céltudatosan és iránymutatóan vezette áz orosz proletárokat és parasztokat a hatalomért vívott harcukban, és amely most a dolgozók bizalmától övezve kormányozza az országot, gyakorolja a proletárdiktatúrát. Amennyire az egyes ember erre egyáltalán képes, Lenin alkotója és vezetője volt annak a nagy birodalomnak, amely a világ első munkás- és parasztállamává alakult át. Gondolatai, akarata milliókban élt, Szovjet-Oroszor- szág határain túl is. Felfogása minden fontos döntés meg­hozatalánál mértékadó volt, neve pedig a reménység és a felszabadulás jelképe mindenütt, ahol csak kizsákmányol­tak és elnyomottak élnek. »-Lenin elvtárs a kommuniz­mushoz vezet bennünket, kitartunk, bármilyen nehéz is« — jelentették ki az orosz munkások, akik — lelkűkben a magasrendű emberiesség eszményi birodalmának képével — éhezve, fázva sietlek a frontra, vagy kimondhatatlan nehézségek közepette fáradoztak az ipar helyreállításán. »Miért féljünk attól, hogy az urak visszajönnek és elve­szik földjeinket? Iljics és a bolsevikok a vörösgárdistákkal megmentenek bennünket.« Így vélekedtek a földhözjutta- tott parasztok. »Evviva Lenin!« — állt nem egy olasz templom falán a felirat — valamelyik proletár lelkes cso­dálatának kifejezése, aki az orosz forradalomban saját fel- szabadulásának úttörőjét köszöl,tötte. Lenin nevével szer­vezkedtek az elégedetlenek — Amerikában éppúgy, mint Japánban és Indiában — a vagyonosok leigázó hatalma ellen. Milyen egyszerűen, milyen szerényen viselkedett Le­nin, aki már egy óriási történelmi teljesítményre tekint­hetett vissza, és akire a hívő bizalom, a legsúlyosabb fe­lelősség és a szakadatlan munka nyomasztó terhe nehe­zedett! Egészen elmerült az elvtársak tömegében, egy volt velük, egy volt a sok közül. Egyetlen gesztusával, egyet­len arckifejezésével sem akart mint »személyiség« hatni. Az ilyen magatartás idegen volt számára, mert valóban személyiség volt. Szüntelenül hozták a futárok a köziemé« nyékét a különböző hivataloktól, polgári és katonai szer­vezetektől. A közleményekre gyakran csak néhány hirtele- nében odavetett szó volt a válasz. Leninnek minden kül­dönc számára volt egy barátságos mosolya vagy fejbólin- tása, és cserébe mindig örömtől ragyogó arcok tekintettek rá vissza. A tárgyalások során időnként feltűnés nélkül értekezett a vezető elvtársakkal. A szünetekben valósággal megostromolták Lenint. Elvtársak ts elvtársnők vették körül Moszkvából, Petrográdból, a mozgalom különböző központjaiból, és nagy számban tolongtak körülötte a fia­talok. »Vlagyimir Iljics, kérem ...« »Lenin elvtárs, ne ve­gye rossz néven...« »Tudjuk jól, Iljics, hoay ön... de ...« Ilyen és hasonló formában rajzottak körülötte a kérések, kérdn-ek, javaslatok. T enin kifogyhatatlan, megható türelemmel hallgat- ta meg az embereket és válaszolt nekik. Mindenki számára volt valami jó tanácsa, akár pártügyben, akár személyes panasszal fordultak hozzá, Szívet-lelket üdítő volt az a mód, ahogyan a fiatalokkal érintkezett — elv- társiasan, ment minden fontoskodó leckéztetéstől, sohasem viselkedett olyan fölényeskedően, mintha a kor már egy­magában véve is felülmúlhatatlan erény volna. Lenin úgy mozgott az emberek között, akikkel minden idegszálával össze volt kötve, mint egyenlő az egyenlők között. • 1924. január 21-én halt meg Vlagyimir njies Lenin. Hruscsov és Nasszer levélváltása Moszkva (TASZSZ). Kedden Moszkvában közzétették Nyi- kita Hruscsov és Gamal Abdel Nasszer levélváltását. A Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke közölte, hogy a szovjet kormány a továbbiakban is erősíteni óhajtja a két ország baráti kapcsolatait, ezért kész ugyanolyan alapon részt ven­ni az asszuáni duzzasztógát második szakaszának építésé­ben, mint amilyen feltételek­ben az első szakasz építése kapcsán megállapodtak. »Legyen az asszuáni gát építése népeink tartós barát­ságának jelképe« — irta Hrus­csov az EAK elnökéhez inté­zett levelében. Hruscsov levelében köszöne­tét mondott azért az arany em­lékéremért, amelyet a világ egyik legnagyobb vízműépíté­sének megkezdése alkalmából alapítottak, s amelyet neki is adományoztak. Gamal Abdel Nasszer leve­lében1 kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy az arab mérnö­köknek és munkásoknak a szovjet mérnökökkel kialakí­tott együttműködése előmoz­dítja az EAK és a Szovjetunió népei barátságának erősödését, »Bízom abban, hogy az asszuá­ni nagygát mindenkor népeink barátságának jelképe marad.« Nasszer végül ismét rámu­tatott arra, hogy ez a megál­lapodás nem tartalmaz semmi­féle korlátozást vagy feltételt. A gát építése — írja levelé­ben — jelentősen növeli aa EAK népében a Szovjetunió iránt érzett háláját. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents