Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-21 / 17. szám
Csütörtök, 1960. január 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP HAT MAP PRÓBAIDŐ ... /* egyik üzemben vitán ■ 4 vettem részt. Azt mondta valaki többek között, helyteleníti, hogy egyik-másik műszaki vezető azt sem várja meg, hogy lejárjon a hat nap próbaidő, elküldi az újonnan felvett dolgozót mondván, ő két nap alatt is meglátja, al- kalmas-e teendői elvégzésére. Ezen aztán fellángolt a vita. Hozzászólás hozzászólást követett. Magukra hagytam a vitatkozókat, elnéztem egy másik üzembe... * » * XT aposvári Ruhaüzem, dél- után hat óra. Kint sötét van, itt a géptermekben nappali fényt sugároznak a neonok. A tiszta, tágas folyosó vendégasztalkájánál ülünk. A nagy üveg csapóajtón át jól látni a gépterem munkásait. Ebben az új üzemrészben csaknem 500 új dolgozót tanítottak meg nemrégen ruhát varrni rövid idő alatt. F. Horváth József műszakja van most munkában. Nyílik a csapóajtó, és nyurga fiatalember lép ki rajta. Haja hanyagul a szemébe lóg, bizakodó gyerekszeme van, s egy kicsit könnyelműségre valló, széles, határozatlan szája. Kriszt Gabinak hívják. Amikor felvették, azonnal gép mellé ültették. Nagyszerűen dolgozott az első pillanatoktól kezdve. A műszaki és a szalagvezető el is csodálkozott, és azt mondta: — Ez igen. Szabónak született. Ebből kiváló szakmunkás lesz. Hanem az a kislány ott mellette, aki a Hűtőházból jött Reichart Anna, az bizony gyengén csinálja. Már megint hibázott, ni- csak. — Ej, ej, nem így kell felvarrni a zsebet — mondták neki. A lány elpirult, aztán még ügyetlenebbül csinálta. A műszaki vezetőben megvillant a gondolat: ebből a lányból aligha lesz varrónő ... Talán még idejében volna, ha elkül- denék, próbálkozzék meg más pályán, a varrást nem neki találták ki. Hanem Gabi egyre remekebbül irányította gépét. Nem látta, hogy Marinak élűiről kell kezdenie a műveletet. Három hónap telt el azóta. És most Gabi itt ül velünk a folyosón. Beszélgetünk. A műszaki vezető elmondja a tényállást: — Gabi, te két hétig remekül dolgoztál a gépen, amikor idekerültél. Aztán egyszer csak történt valami. Hogy mi, nem lehet pontosan tudni: untad a gépet, rosszul dolgoztál rajta, mindig rosszabbul. Aztán kérted magad a fazonkészítőkhöz. Egy ideig jól ment. Egy szép napon ezt is meguntad. Most vasalsz, közben azt hajtogatod, hogy neked a vasalásnál nincs »jövőd«. Szilveszterkor holtrészegre ittad magad, és azon gondolkodsz, hogy gyenge fizikumoddal elmész bányásznak. Ingadozol. Megbízhatatlanná válik a munkád. Elismered, hogy egyre lejjebb kerülsz, mióta idejöttél. — El — hangzik a válasz. — Arra kérünk, hallgas ránk, nem szeretnénk, ha végül is el kellene küldenünk téged. Embert akarunk faragni belőled. Hallgatsz ránk? — Megpróbálom ... Villan a csapóajtó. És most a folyosón Gabi székén Reichart Anna ül. 19 éves csinos, fekete lány. Most is hamar elpirul. Ha mosolyog is, csak szégyenlősen húzza el a száját. Félszegen ül a székén, és röviden válaszolgat: — Igen, amikor idekerültem, nagyon féltem. Sose varrtam még. Egy hónapig alig találtam a helyem. A legnehezebb a zsebezés volt. Nem ment. Se- hogvse ment. Bántott... Igen, a Hűtőbázban hideg volt. Harminc fok. Itt meleg van, fény, csillogó parkett, zöldes hátú, modern varrógének, ragyogó munkaasztalok, és sokan figyelik egymást a hosszú teremben ... Takarékoskodó fiatalok Nincs számszerű adat, hogy mennyi fiatal takarékoskodik a megyében, rakja félre keresete egy részét a jövőre gondolva. Nagyon sok, az bizonyos. Tsz-tag és villanyszerelő, textilgyári munkásnő és kőműves gyűjti a pénzt, hogy ruhát vásároljon vagy kislakást építsen. Takarékoskodnak az iskolások is. A megye 332 iskolájában 48 713 tanuló vásárol takarékbélyeget. Január 15-i adatok szerint az általuk megtakarított összeg 862 ezer forint. Ez naponta 8—10 ezer forinttal emelkedik. Nagyon szép ez az eredmény. A fiatalok egyre inkább rájönnek, hogy a takarékosság jelentős dolog, mind többen váltanak betétkönyvet, és terveznek. Hányán és hányán vannak, akiken csodálkoznak falubelijeik, hogy motorkerékpárt vásárolnak, és nem is 125-öst, hanem a komolyabb Jawát vagy Pannóniát. Hányán és hányán vannak, akik megtakarított pénzükön bútort vesznek a megtakarított pénzből épített családi házba. Akad, aki havonta 200 forintért könyvet vásárol, és most könyvszekrény kellene, mert nincs hova tenni a rengeteg olvasnivalót. Fedezet van rá, csak elő kell venni a betétkönyvet. Igen sokan például egy nyári külföldi út költségeit gyűjtik össze, mások arra vágynak, hogy megnézhessék a prágai Hradzsint vagy a moszkvai Tretyakov-képtárat, al-dunai hajókirándulásra indulhassanak. A takarékosság egyre inkább közüggyé válik hazánkban, s a fiatalok méltó helyet foglalnak el ezen a téren. P. Gy. Új körülmények! És menynyire mások, mint az előzőek voltak! A műszaki vezető elmondja a tényállást: — Anni, amikor idekerült, gyengén dolgozott. Talán neki is megfordult a fejében, hogy elküldjük. Aztán egyszer csak nem mozgott ügyetlenül, megbarátkozott a körülötte lévőkkel, megjegyezte, mit hogyan kell felvarrni. És most jól varr. Kitartott a gépe mellett. Nemrég — amint emlékszik is — egy kis jutalmat osztottunk szét a gépteremben a dolgozóknak. Nyolcán kaptak belőle. Mert elégedettek vagyunk a maga munkájával, a nyolc között volt... — Köszönöm, jólesett... ... Az üvegajtó becsapódik utána. A gépterembe látok rajt. Anni helyére ül, és gyakorlott mozdulattal nekiereszti gépét. Nem veszi észre, hogy Gabi sűrűn rápillant, s talán azon töri a fejét, hogyan lehetne utolérni ezt a kis fekete lányt... Igen, őt, akire az első napokból nem is nagyon emlékszik, s talán azt se vette volna észre, ha egy napon elküldik... « » • A vitában — amelyet em- lítettem — nem foglaltak állást. Igaz, sokan kitartottak amellett, nem szabad elhamarkodni az új emberek elta- nácsolását. Néhány nap alatt nem lehet eldönteni: ráter- mett-e valaki. Mások azt mondták, hogy a hat nap próbaidő azért van, hogy elsősorban a dolgozó döntsön: képes-e megoldani a rábízott feladatokat. Egy másik csak azt hajtogatta: nehéz vita ez, nagyon nehéz állást foglalni benne. A vitát nem is zárták le. Ezért én is hozzászóltam Gabi és Anni történetével. Szegedi Nándor Szívesen foglalkoznak a dolgozik ügyes-bajos dolgaival a Finommechanikai Vállalat kommunistái A DOLGOZÓK PANASZAIVAL, javaslataival, észrevételeivel való foglalkozás a mindennapi élet egyik fő területe a Finommechanikai VáfJalait pártszervezetében. Nincs olyan nap, hogy ne keresné fel valaki a párttitkárt vagy valamelyik pártvezetőségi tagot. Probléma mindig akad. Hol azzal nyitnak be a párttitkárhoz, hogy valahol akadozik a munka; hol azzal, hogy bajok vannak otthon a családban, rendbe kellene tenni a dolgokat; hol azzal, hogy valamelyik hivatal nem akarja elintézni az ügyüket. Hencz PÓZ párttitkár és Száméi Róbert pártvezetőségi tag beszámolt arról, hogyan foglalkozik a munkások észrevételeivel, panaszaival a pártszervezet. — Amit lehet, azonnal elintézünk, s a nehezebb ügyekben sokszor személyesen járunk el — mondja Hencz elvtárs. — Szívesen foglalkozunk a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, mert tudjuk, hogy a segítésen kívül közelebb tudunk kerülni hozzájuk — magyarázza Száméi elvtárs. — A munkások a, legbizalmasabb kérdésekkel, ügyekkel is szívesen fordulnak hozzánk, mert tudják, hogy mindent megteszünk a bajok orvoslásáért. Mivel a pártszervezet vezetői »azon melegében« szeretnek minden panaszt elintézni, nem is vezettek semmi nyilvántartásfélét. Így, ha később vissza kell térni egy ügyre, bizony alaposan meg kell erőltetni a fejeket, hogy visz- szaidézzék emlékezetükbe az ügy részleteit. Sok apró, gyorsan elintézhető is akad a panaszok között. Ezekről valóban nem szükséges feljegyzést vezetni. Azokról az ügyökről azonban igen, amelyeknek elintézése más s érvektől függ. így egy bizorycs idő elmúltával a pártszervezet érdeklődni tud az illetékeseknél az elintézés megtörténtéről. HOGY MILYEN PANASZOKKAL foglalkozott az utóbbi időben a pártszervezet? Sok olyan problémát oldott meg, ami több munkást érintett. így például a téli ruhával való ellátást. Amikor beköszöntött a hideg idő, a szállítók, épületlakatosok, udvari munkások nem voltak ellátva pufajkával, mert az anyagbeszerzés nem tudott szerezni hosszú hetekig egy darabot sem. A dolgozók jogosan tették szóvá, hogy a nagy hidegben képtelenség téli ruha nélkül dolgozni. A párttitkár és az sz. b.-ititkár felhívta a város legnagyobb vállalatait, és megérdeklődite, nincs-e felesleges pufajkájuk vagy té’d ruhájuk. A sok telefonozás sikerrel járt, a Cukorgyár kisegítette 30 pufajkával s vállalatot. Amikor megérkeztek a pufajkák, felsorakoztatták az udvari munkásokat. Akinek rossz volt a bakancsa, nadrágja, újat adtak ehelyett is. Amit az anyagbeszei-zés heteikig nem tudott elintézni, a pártszervezet és a szakszervezet másfél óra alatt elin- j tézte. Régi panaszuk veit az Irányi Dániel utcai autójavító részleg dolgozóinak, hogy munka után nem tudnak, fürdeni. A pártszervezet nem hagyta elaludni . a fürdő, ügyét, állan- . A nagyatádi felismerték (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács VB legutóbbi ülésén Vass József, az Állami Biztosító járási fiókjának vezetője számolt be az önkéntes biztosítás három évének eredményeiről. Vass eivtárs bevezetőjében utalt arra, hogy államunk évről évre fejleszti a mezőgazdaságot, gépekkel könnyíti a parasztság munkáját. A mezőgazdaságiban azonban sokféle kár keletkezhet. Ezek a veszteségek a termelőszövetkezetek eredményeit, a tagság jólétét fenyegethetik, ha nincsenek biztosítva. Termelő- szövetkezeteink tudatában vannak a biztosítás szükségességének. Ezt mutatja, hogy túlnyomó részük — a járás 22 tsz-e közül 21 — igénybe veszi a különböző biztosítási lehetőségeket. A járási fiók jejárás fepmelőszövelkezetei a biztosítás szükségességét lenleg az újonnan alakult és felfejlődött tsz-ekkel köt biztosítást. Igen fontos és előnyös a tsz-tagok háztáji gazdaságának biztosítása is. A járás területén az elmúlt évben a tsz- családoknak mintegy 60 százaléka biztosította háztáji gazdaságát tűz-, jég- és állatkár ellen. A kedvezményes, több oldalú biztosítás — évi díja családonként 130 forint — megfelelő védelmet nyújt a tsz- tagoknak. Tavaly pl. Bárdi Antal miked tsz-tagnak a biztosító 44 200 forintot fizetett ki gazdasági épülete tűzkáráért. Állatok elhullásáért, kisebb balesetekért 1959-ben összesen mintegy félmillió forintot fizetett ki az Állami Biztosító. A nagyatádi járási fiók fontos feladatának tekinti az üzemi dolgozók balesetbiztosítását is. Tavaly 1350—1400 ipari és mezőgazdasági munkásnak volt balesetbiztosítása. Főként az állami gazdasági dolgozók kötöttek szívesen biztosítást. Az idén szeretnék szélesebb körben kiterjeszteni az üzemek munkásaira is a balesetbiztosítást. A pedagógusok, közalkalmazottak és földművésszövetke- zeti dolgozók önsegélyző csoportjában négyszázan kötöttek biztosítást. A .iárési fiók nagy életbiztosítás-kötéssel és sportbaleset-biztosítással is foglalkozik. Vass elvtárs beszámolóját vita, majd határozathozatal követte. A járási tanács v. b. felhívással fordul a járás tsz- eihez, a tsz-tagokhoz, az üzemekhez és a sportszervezetekhez, hogy kósernek biztosításit. dóan napirenden tartotta* Csaknem hatvan munkás tisztálkodását oldja meg az a villanyboyler, amit a napokban kezdtek el felszerelni* Végre ezt a régen húzódó kérelmet is teljesítette a vállalat. A topenári úti telepen dolgozók azzal fordultak a párt- szervezethez, intézze el, hogy meleg teát kapjanak, míg a hideg idő tart. Az sz. b.-titkár- ral közösen intézte el ezt is a pártvezetőség. Nagy Ferenc csiszolómunkást állandóan figyelmeztetni kellett, mert nem fért össze munkatársaival, mindig veszekedett. A »molesztálás« miatt megsértődött, és kilépett a vállalattól. Néhány nap múlva — amikor már lehiggadt, s józanul ítélte meg viselkedését — felksBEste a párttitkárt. Arra kérte, segítse vissza a vállalathoz. Amikor a munkások meghallották, hogy Nagy Ferenc szeretne visszakerülni^ nagy vihar támadt. Akadt aki ellene, volt aki mellette foglalt állást. A ■ pártszervezet összehívta a csiszoló-műhely kollektíváját. Hencz elvtárs ismertette, hogy Nagy Ferenc megbánta amit tett, s megígérte, a jövőben úgy viselkedik, hogy ne legyen rá panasz. Papp Ferenc, az akkori brigádvezető kijelentette, lernend, ha visszakerül ez az esd-.eft lehetetlen dolgozó. A többiek azonban bíztak Nagy elvtársban, s azt javasolták* vegyék vissza magu.v közé, ők is segítenek neki, hogy más emberré váljon. FgyJkét nap múlva Papp elvtárs is megváltoztatta nézetét, mert látta Nagy Ferencben az igyekezetét. Azóta semmi panasz sem hangzott el magatartása ellem Sőt. a pártszervezet megbízta azzal, hogy fogja össze a brigád kollektíváját. Ezt a munkát becsülettel elvégzi. SOK SZEMÉLYES ÜGYBEN IS eljárt a pártszervezet* Vatulik Sándor lakás-ügyében elmentek az ügyészség párt- t.itkáráihoz, a főügyészhez, a megyei tanács illetékes dolgozójához; Faragó Istvánná gyermekeit elhelyezték tanulószobában, s amikor Faragóné megbetegedett, a Vöröskereszt útján csomaggal támogatták; Gerzsenyi Józsefnének elintézték a segély-ügyét, amikor belesetet szenvedett; Parragi Antalt, aki a rossz közlekedés miatt úgy látta eil éjjeliőri feladatát, hogy hónapokig alig tartózkodott otthon napi két órát, visszahelyeztették udvari munkásnak. Sorolni lehetne a példákat. De ennyi is elegendő ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk arról, howan foglalkozik a Finom- nr>e<"ha.n’kei Vállalat pártszervezete e dolgozók ügyes-bajos dolgaival. Lajos Géza. l/7- ormos Pista bácsi azt ^ mondja, amint Kapos- tulán felkapaszkodunk a szántójára: — Mire megfáznának íz elvtársak, addigra beérünk Heténybe. — Suttyant egyet ostorával, és a sárga meg a deres nekiiramodik ... * * * AJ egvállom, leettős cél M- vott Alsóheténybe. Egyrészt meg akartam ismerni a negyének ezt a keleti csúcs- tét, ahol még nem jártam, násrészt kíváncsi voltam, mit nutat egy kis település első tözös számvetése. Mert a Búzakalász fiatal szövetkezet: 1958 decemberében alakult 13 zsaluddal, 150 holdon, s a múlt '.élen fejlődött fel. Tavaly az zgész évet 62 család dolgozta végig a 992 holdas közös gaz- laságban. Hallottam, hogy az itteniek csaknem elpártoltak Somogyiól: a szervezés idején egy Tolna megyei tsz-elnök és gépállomási igazgató nagyon gyakran megfordult náluk. S i hetényiek végül is kimond- iák: megmaradunk somogyiaknak, s önálló szövetkezetét létesítünk. Ezt az epizódot Vincze Sándor, a Kaposvári Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályának munkatársa meséli útközÚTBAN A KITŰZÖTT CÉL FELÉ Alsóhetény első közös számvetése ben, aki csaknem egy évvel ezelőtt Alsóhetényben tanyázott mindaddig, míg. felfejlődött s elindult a közös úton a Búzakalász. Mire vitte azóta? Gulyás Gyula elnök zárszámadó beszámolójában számot szám után ismertet. Én csupán a néhány legjellemzőbbet idézem. — 153 tagunk között 90 az asszony és lány. Nélkülük, áldozatos munkájuk, dolgos két kezük segítsége nélkül nem boldogultunk volna a 226 hold- nyi kapásnövénnyel. Főleg a kukoricánál mutatkozik meg igyekezetük eredménye: májusi morzsoltban számítva húsz mázsa termést takarítottunk be egy-egy holdról. Hanem a cukorrépa, az bizony nem sikerült. A terv szerinti 120 mázsa helyett holdanként csak 70 mázsát adhattak át a gyárnak. Nem a munkával, hanem a talajerővel van a baj. Ezt tanúsítja a búza példája is. Egyénileg elvetettek 198 holdat e legfontosabb kenyérnek való magjával, s 10 mázsa 8 kilóval fizetett holdja. Jut belőle két és fél kiló minden egységre, a gépállomás is megkapta a géprészt, 575 mázsa földadóba ment, három vagonnyit pedig szabadon adtak át az államnak. Mégsem az a tíz mázsa a búzahozam teteje! Többre képes a hetényi föld. A tőkés nagybirtok idejében nem volt ritka a húsz mázsás gabonatermés sem, ehhez képest még kevés a mostani eredmény, de ez máris több, mint az egyéni gazdálkodás 6 —7 mázsás búzaproduktuma. Lám, a kisüzem—nagyüzem vitájában milyen pártatlan bíróként tett igazságot az élet! Egyetlen nagygazdaság mintegy 800 hold szántón többre képes, mint 62, egyenként átlag 13 holdas parasztgazdaság. S az itt még csak elv, de pár év múlva gyakorlattá válik, hogy a szocialista nagyüzem lefőzi a kapitalista nagyüzemet. Az indulás jó. Mert honnan is indultak? A 6—7 mázsás egyéni terméstől. Es miért nem hoztak ki ennél többet a földből a hetényi újgazdák? Azért, mert nem is tettek bele mindent a földbe. S ennek nem az akarat hiánya volt az oka. Az a dolog lényege, hogy nem tudtak az egyéni gazdák összesen any- nyi jószágot tartani, amennyit a nagybirtok egyedül, s ameny- nyit a föld talajerejének pótlása megkövetelt volna. Ma már útban vannak efelé — együtt, egymással összefogva. Az 55 férőhelyes szarvasmarha-istálló megtelt. A növendékek istállójának egyik felében 35 borjú fejlődik. Az épület másik felét ezután alakítják vissza sertésszállásból marhaistállóvá. Jelenleg 81 szarvasjószága van a Búzakalásznak. Sok-e ez, vagy nagyon is kevés? Ahhoz sok, hogy az alakulás után jó ideig üresen tátongott a nagy istálló, s egyetlen tag sem hozhatott be egyetlen szarvasmarhát sem: ami volt, az megmaradhatott a háztájiban. Aztán többen felajánlották szövetkezetüknek a háztáji tehenet megvételre. Legutóbb például Horváth István szólt az elnöknek ilyen ügyben. A Tenyészállatforgalmi útján is szereztek 24 hasas üszőt. Azok leellettek, s a tehenek — szinte hihetetlennek tűnik — a múlt évben átlagosan háromezer liter tejet adtak. Tehát nem akármilyen egyedek állnak a jászlaknál. — Nemsokára gondoskodnunk kell új istállóról is —* hangsúlyozza az elnök. Etetni való van bőven. Szántóföldjük 208 holdja termett szálas- takarmányt. Az alakuláskor 21 hold lucernájuk volt, most ennek kétszerese van. Nem maradt hely a csalamádénak? Feltörték a szérűskertet, abba is vetettek takarmánymagot. Őszi árpát meg a tavalyi 68 hold helyett 112 holdon aratnak 1960 nyarán. Van és lesz mód az állattenyésztés fellendítésére — tudatosan törekszenek erre. A sertésállományt is kialakították. Tavaly eladtak 95 hízót, s van 32 kocájuk, 123 hízójuk és 20 süldőjük. Tető alá hozták az 55 méter hosszú fiaz- tatót is: saját erőből, mintegy 200 ezer forintos beruházással. — A munkaegység értéke 35 forint 13 fillér — mondja az elnök. — Kiss János és családja 34 225 forint, Hegedűs Tera néni pedig 7805 forint jövedelemhez jutott a közösből — teszi hozzá. S a közgyűlés után sorra nyitnak be az irodába a tagok: érdeklődnek, mennyi egységük jött össze. Mindnyájan elégedetten távoznak, hiszen Hosszú Éva könyvelő és Boda István adminisztrátor ceruzája pontosan fog. Csupán Tar József elégedetlenkedik. Kevesli a 388,31 munkaegységet. Igaz is: rokonlátogatásért vagy az egyéb, magánjellegű elfoglaltságért nem ír elő egységet a nagykönyv! * * * 1/ isszatéröben holdvilágos késő esten siklik velünk a szán. Elhagytuk a lapi kutat, felértünk a tetőre: ennél a meggyfánál van a fele a Kapospula—Alsóhetény közötti útnak. Nincs messze az állomás. Most már tudom: Alsóhetény szövetkezeti település is elindult a jobb élethez vezető úton, s egyre feljebb kapaszkodik az emelkedőn ... Kutas József
