Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-04 / 2. szám

Hétfő. I960, január 4.

3

OMOGTI NÉPLAP

Síi MIT VAR?

Az\új. évtől mindig várunk valamit. Üj létesítményeket, új tennivalókat. Mindenki szeretne valamit, ami eddig még nem volt, vagy az eddigieket akarja tökéletesíteni. Az új év első napjaiban megkérdeztünk néhány dolgozót, mit vár az 1960-as esztendőtől munkahelyén.

Három pontot kell szem előtt tartani

Tihanyi Zoltán, a Magyar Nemzeti Bank megyei fiókjának vezetője a következőket tartja fontosnak:

1. A Somogy megyei munkások munkaereje és alkotó kedve olyan legyen, mint tavaly a pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben.

2. Teljesítse a megye munkássága a népgazdaság termelékenységi mutatóit. E célból jobb, tervszerűbb műszaki irányításra van szükség.

3. A közép és felsőbb irányító szerveik rendelkezései legyenek mindig következetesek

és világosak.

Nehéz lesz ez az év

— mondja Kardos Ferenc, a TRANSZVILL szskszervezeti bizottságának titkára. — A tavalyi 18 millió for.nttal szemben erre az évre 40 milliós tervet kaptunk. Ráz, hogy a Kábelgyárral egyesülve dolgozunk majd. De mind a két üzemben építkessek folynak. Ez nehezíti a nunkát. Remélem, hogy mócösítani fogják tervünket, mive nem vették figyelembe, h«y az új öntöde csak az évközepén készül el. Az idén készeresére emelkedik exportg’ártásunk is. A múlt esztendő utolsó negyedében már nerr volt kifogás ex- portkészítméiyeink minőségére.

Nagy Ancrás öntvénytisztító is azt rtméli, hogy az új öntöde mieőbb elkészül.

Ha mindenki akarja...

Zsíros iózsef fényező szerint a Fapari Vállalatnál az öltözőhelnséget okvetlenül bővíteni kél.

— Ű' sorozatokat fogunk

Hasznosítják múlt évi tapasztalataikat

Még tart a vakáció,

\e Baksai Mari a nemesvidi kis- :iy már előveszi a számikönyvet, és .zy komolyság- 1 töri fejét a kszor nehéznek ínő feladato- :on. Igyekezetét itva biztosra ve- ető, hogy janii r ll-én, amikor _.?mét megkezdőik a tanítás, :zép kövér ötöst cap a jól megoldott példáért.

★

gyártani. Ez eleinte nehéz lesz. Szerencsére igen jó a kollektívánk. Ha mindenki átadja tapasztalatait, segíti munkatársait, akkor nem lesz baj.

Az »ötletbrigád" még a külföldre szánt sakktáblákat készíti.

— Ha az idén nem leszünk nagyon lekötve exportmunkákkal, akkor tervezünk néhány új szobabútort. És reméljük. hogy sokkal eredményesebb munkát végzünk, mint tavaly — bizakodni Va- tulik Péter.

Üzemi konyha kell

Már nyolc éve dolgozik a Ruhaüzemben Csima Lászlóné kézimunkás. — Nálunk a dolgozók nagy része üzemi konyhán étkezik. Egy ekkora vállalatnak igazán kellene már egy saját étkezde — mondja. — Talán az idén megoldódik ez a probléma. Jobb anyagellátásra is szükség lesz. És főleg kevesebb új fazonátállásra. Alig gyakoroljuk be magunkat egyik vagy másik fazon készítésébe. máris átállunk egy másikra. Ez csökkenti a termelést és a keresetet.

Fegyelmezettebb

utasokat

várunk a jövő évben — mondja Fazekas Imréné, a kaposvári állomás tudakozójának dolgozója. — A beszállásoknál néha olyan tülekedés, lökdösődés van, hogy bizony nagyon elcsodálkozik az ember. A pénztárnál és a tudakozónál is várjanak nyugodtan az utazni szándékozók, amíg rájuk nem kerül a sor. Főleg a fiatalok türelmetlenek. Ha pedig rájuk szólunk, néha igen durva hangon válaszolnak ... Pedig ezen igazán könnyen javíthatnának egyes utasok, ha maguk is úgy akarnák ...

» * *

És még sokan reménykednek, bíznak 1960-ban. Mindenki szeretné, ha ez az év eredményesebb lenne a tavalyinál. persze nem «=ie& a puszta reménykedés. A tervek megvalósításához jó munkára van szükség.

Roland Ferenc

Zárszámadásra készül a

>otni Béke Ö e Tsz

A SOMI BÉKE ŰRÉ TERMELŐSZÖVETKEZET 195" őszén alakult 16 taggal. 1959 tavaszán a kívül álló gazdák látva a kis tsz eredményeit, beléptek a szövetkezetbe. A tsz 760 holdján ma 127 tag dolgozik. Igen, dolgozik. Mégpedig szorgalmasan. Persze akadtak köztük is olyanok, akik mindennel törődtek, csak a munkával nem. Mayor György inkább a kocsmába ment munka helyett. Szekeres Józsefné pedig a háztájit tartotta fontosabbnak a közösnél, és tavasztól őszig piacra járt. Budai János és Vörös György- né sem sokat törődött még az év elején a közös munkává'. Vincze Zoltánt is csak elvétve lehetett látni a szövetkezetben. Bár csak páran voltak olyanok, akik lazították a munka- fegyelmet, mégis nagy gondot okoztak a szövetkezet vezetöx- ‘ nek és a pártszervezetnek. De i nem nyugodtak bele abba, j hogy ez a néhány család ölbe- í tett kézzel várja a sült galambot, hanem türelmes szóval szinte naponta beszélgettek velük. A jó szó nem maradt hatástalan. Megváltozott ezeknek az embereknek a munkához, a közösséghez való viszonya, s ma már szorgalmasan dolgoznak a közösben.

Papp Sándor, a termelőszövetkezet elnöke elmondta, hegy lerakták az elkövetkező évek alapjait. Nagy figyelmet fordítottak a szerződött ipari növényekre és állatokra. Jövedelmük nagy része ezekből származott. A 30 szerződött bacon sertésért és a 10 szerződött hízott marháért 130 ezer forintot kaptak. A 60 hold szerződött növény 210 ezer forintot jövedelmezett.

NAGY LÉPÉSEKET TETTEK már tavaly is az állatállomány kialakítására. Vásároltak 20 sertést, újabb 25-öt pedig most akarnak venni. 20 hasas üszőjükhöz a napokban vásárolnak még 10-et. 90 törzskönyvezett anyajuha is van a tsz-nek. A szaporulatból 9 Kosi leszerzoarek.'

Az idei évben szép terveik vannak a szerződéses állatokkal. A nyáron vásárolt 51 sertést leszerződték baconként.

Márciusban akarjak leadni t 400 -.zer forint bevételt, jelent őket, ez csaknem 100 ezer forint bevételt jelent. Tervezik, hogy 175 sertést és 70 szarvas- marhát hizlalnak fel, ebből mintegy 300 ezer forintot várnak. A takarmány bőven biztosítva van.

uj, korszerű, 100 férőhelyes sertésszállás építéséhez kezdtek hozzá. Fölé kukoricagórét, a tavasszal pedig állami támogatással egy új, 50 férőhelyes szarvasmarhaistállót ékítenek. Univerzális traktort, hozzá egy 24 soros vetőgépet, tárcsás boronát, fűkaszát és pótkocsit vásárolnak.

AZ IDÉN az eddiginél is nagyobb gondot fordítanak a szerződéses növénytermelésre. Ki akarják használni a táj ad-1 ta lehetőségeket az ipari növények termelésében. A borsósmentából — amely gazdag terméssel fizet a domboldalakon1.

maja.

Az idősebb es kisenk munkabírású tagok foglalko :i; Lsá- ra négy holdon konyhákéi: é- szetet létesítenek, s hagymát paprikát és káposztát, termelnek. A konyhakertészet és a szerződött ipari növények termelése kellő foglalkoztatást biztosít a tsz tagjainak. Egy munkaegység most az előzetes számítások alapján 34 forintot ér. Az új gazdasági évben, ha mindenből közepes termést veszünk is alapul, a tsz egcsz évi jövedelme megkétszereződik. A tsz vezetői úgy tervezik, hogy minden hónapban 10 forint munkaegységelőleget osz- i tanak, s az ev végén 50 íorin- i toí ér majd egy-egy munka- j egység.

A TÉNYEK AZT BIZONYÍTJÁK, hogy a Béke Őre -már 35 höldát‘‘7l^Itek“fTsZ tagjai «^lapoztak hol- ebből 160 ezer forintra szá-1 napjukat' s évró1 evre SZebb eS míthatnak. A 110 hold szerző-] biztosabb iövö a11 elottuk’ déses növéhy is körülbelül Németh Sándor

Új részlegekkel bővül a Tabi Vegyesipari Ktsz

A nyárra elkészül az új üzemház

1959-ben 20 százalékkal több szolgáltatást végzett a Tabi Vegyesipari Ktsz a lakosságnak, mint 1958-ban. A kilenc év óta működő ktsz dolgozói igyekeznek a lehető legjobb minőségű munkát végezni, s mindig korszerű, új készítményeket mutatnak be a közönségnek. 1960 első negyedében új félkész-konfekció részleget állítanak fel, s ennek munkái már a tavaszi idényre a vásárlók elé kerülnek. A tervek

szerint évente 300—400 öltönyt kesziteneK.

Még januárban megkezdi munkáját a gumiiavító üzem — egyelőre a belépő dolgozók saját helyiségében. Ha a most

épülő üzenjház földszinti rése elkészül, oda helyezik át á gumijavítót. Erre valószínűleg a nyáron kerül sor. A női fodrászatban bevezetik a kettős műszakot.

A ktsz dolgozói sokat varnak az új üzemháztól. A szétszórt részlegek egy épületbe kerülnek, jobb lesz az anyag- ellátás, a munka irányítása. A földmunkáknál a csaknem 1100 köbméter föld nagy részel a ktsz tagjai termelték ki, 2; köbméter téglafalat bontoria1 er és tisztítottak meg. Ez°-' vü: felajánlottak, hogy 1' év. osztalékuk 10—Tf* kár az új üzemház ép' adják.

A tantestület ridegen hett- gatott. Szinte bántó csend ülte meg a tanári szobát, A levegőben még ott vibráltak az imént elhangzott fenyegető szavak:

— Akinek pedig ez nem tetszik, elmehet. Itt csak olyan nevelők dolgozhatnak, akik magukévá tették a szocialista eszmék állította követelményeket, aszerint élnek és dolgoznak az iskolán belül és kívül egyaránt. Nálam nincs pardon, nincs kifogás, csak egy van: a legkeményebb munkafegyelem. Tessék, szóljanak hozzá a kartársak.

Hangja emelt, erős, néha kiabálásba csapott át.

A nevelők maguk elé néztek. Az öreg Sibók, akinek még két éve van a nyugdíjazásig — de nemigen tudják majd nélkülözni az oktatásban rátermettségét és lelkesedését —, a ceruzájával játszott. A világért sem nézett volna fel. Szerdai tanárnő alig észrevehetően megbökte szomszédját, ami azt jelentette: »No, ugye, megmondtam? Jól kifogtuk az új igazgatót«. Egy fiatal tanító töltőtollával virágokat rajzolt füzete borítólapjára, hogy valamivel leküzdje izgatottságát.

— Tessék, kartársak, elmondtam a véleményemet, most várom az Önök hozzászólásait — vágta szét a csendet az igazgató.

Senki sem moccant. Csaknem tiz percig tartott ez <t feszült, dermedt hallgatás. A fiatal igazgató kapkodva gyújtott újra meg újra cigarettára, jegyzeteit rendezgette, és néha körülhardta tekintetét a kékesszürke füstben némán ülő pedagógusokon. Egy villanásnyira elkapta az együ: parttag tekintetét, biccentve biztatja szólásra, de az alig észreveh •tőén rántott egyet a vállán. -* s elfordította az arcát.

— NT. így is jó — állt. fel vörösbe :e az igazgató. — Hát akkor kartársak, én még haAz új

tározati javaslatot sem terjesztek az értekezlet elé, hanem kötelezem az iskola valameny- nyi dolgozóját a következe rendelkezéseim végrehajtására.

És felolvasott tizenkét pontból álló — eredetileg határozati javaslatnak szánt feladatot —, majd bezárta az értekezletet.

A történtek azonban nem hagyták nyugodni. Este dühösen ellökte az ölébe keretező kisfiát, és otthagyta vacsorája felét.

— Mi van veled. Béla? — nézett rá ijedten asszonya.

— Semmi. De majd én megmutatom ennek a reakciós bandának, hogyan kell dolgozni. Várjanak csak! Azt hiszik, velem csak úgy lehet packázni? Nem szóltak, hát nem szóltak! Nem érdekel! De aki egy percet is késik, vagy valami apró hibát találjak nála, nem kegyelmezek neki. Reakciós banda! — mondta még egyszer, és idegesen fel-alá kezdett sétálni a szobában.

Reggel, az első tanítási napon már háromnegyed nyolc kor ott állt az iskola kapujában. Kurtán fogadta a köszönéseket, idegesen leste az óráját. Amikor a csengő megszólalt, és feltűnt két siető ötödikes, elfutotta a méreg:

— Hány órára kell iskolába jönni? — förmedt a megszeppent gyerekekre.

— Nyolcra — rebegte ijedten az egyik.

— Hát hogy ezt el ne felejtsétek! — és mindegyiknek két pofont adott. A nagyobbik szipogva vette fel az ütéstől leesett sapkáját, és némán isz- koltak a tanterembe.

És ékkor odaért May Maca, a temperamentumos, örökké vidám fiatalasszony, az első osztály tanítója.

— Jó reggelt, kartársnő — nyújtotta el gúnyosan a szót az igazgató. — Föl tetszett ébredni ?

— Igen, már régen, de ...

— Nem érdekel a kifogása! — ordított most már magából kikelve, mire az asszony odatartotta az arcát:

— Tessék, pofozzon meg engem is. Ez a legegyszerűbb módszer.

Néhány pillanatig farkasszemet néztek, aztán az igazgató dühösen legyintve otthagyta.

Maca a következő tízpercben elmondta a tanáriban, hogy kisgyerekét kellett hőmérőzni, mert lázasnak látszott. — Pedig úgy rohantam a bölcsödéből — szipogja a zsebkendőjébe.

Az eset óta egy hónap telt el. A nevelők csendben, megszokottan végezték munkájukat, jól ment az úttörő, a politechnikai oktatás, sőt várakozáson felül sikerült az iskola műsoros rendezvénye is. A nevelők jól végezték társadalmi munkájukat, és ezért az igazgató a járási pártbizottságtól és a tanácstól dicséretet kapott. Vita nélkül, simán ment a munka.

Bár megkapta, amire mindig vágyott, a nevelők a legkisebb ellenvetés és megjegyzés nélkül teljesítették utasításait, szó nélkül végrehajtották még az olyan rendelkezését is, amit néhány nap múlva ö maga is helytelennek minősített. És mégis valahogy űrt érzett maga körül. Vesztett határo- izottságából, egyre bizonytalanabbá váltak ítéletei, terve Szeretett volna már véleményt hallani munkájáról, tanácsokat kapni vagy legalább biztatást. De valahányszor megkérdezte kartársait, jó lesz-e ez vagy az az elképzelése, legtöbbször ezt a választ kapta:

»Bizonyára..."

Nevelési kérdéseket is hiába próbált felvetni, nem vitatkoztak vele. »Ahogy az igazgató kartárs gondolja« — zárták

magukba véleményüket. Ha órát bírált, és megkérdezte, belátja-e a kartárs a felsorolt hibákat, kivétel nélkül igenlő volt a felelet. A háta mögött aztán hol derülve, hol dühösen felnagyították tévedéseit, lekicsinyelték tudását, és csak legyintettek: ».Nem sokat ért a szakmai munkához, csak az ideológiából él«.

Éjszakákon át álmatlanul forgolódva sokat töprengett: hol vétette el? Hiszen a gyermekek megpofozása óta, amikor Macával az a kellemetlensége volt, még hangosan sem beszélt beosztottjaival. Hát akkor hol a hiba?

A negyedévi értekezlet

zí előtt egy héttel aztán már nem bírta tovább a . körülötte kialakult fagyos légkört. Deküzdve magában a beismerés szégyenkezését, felkereste az iskola hajdani igazgatóját, a harminc év óta tanító Albert bácsit, aki nemcsak kiváló emberismeretéről volt híres, hanem a legnagyobb szaktekintélynek is tartották a tantestületben. Beteges volt. ezért mondott le két éve az igazgatói beosztásáról.

Az idős pedagógus szívesen fogadta vendégét, borral kínálta, és igyekezett kedélyes hangulatot teremteni. De az igazgató komolyra fordította a szót. Zavartam,, mint aki önkritikát gyakorol, egy kissé akadozva kezdi el:

— Hadd mondjam el neked, Albert bátyám, az én bajomat.

— Szívesen hallgatom.

— De ne csak hallgasd, hanem segíts is rajtam.

—■ Ami rajtam áll...

— Rajtad meg az egész tantestületen.

— No csak.

— Tudjátok ti, honnan kerültem én ide?

— Igen, egy hat tanerös iskolában működtél.

— Egy évig. És azelőtt hol voltam? Kultúrházat igazgattam három éven át. Annak előtte pedig katonáskodtam, mindjárt azután, hogy letöltöttem a gyakorlóévemet. Így hát összesen kétévi tanítási gyakorlattal rendelkezem. Nem sok, ugye? Ahhoz meg éppenséggel nem elegendő, hogy egy huszonkét tagú tantestület vezetését vegyem át. De azt hittem, hogy igy is megy. De nem, kénytelen vagyok belátni, hogy a politikai tudás és a határozottság nem elegendő. Pedig azt mondták a járásnál: »Kovács elvtárs, egy igazgatónak nem feltétlenül szükséges mindjárt az elején olyan nagyon jártasnak lenni az oktatási kérdésekben. A munkának azt a részét elvégzi az igazgatóhelyettes. Te csak a politikai vonalat vidd, és légy kemény a tantestülettel szemben.« — Három hónap alatt tanult-ami meg, hogy a kettőt nem lehet szétválasztani.

Tf gy kis hallgatás telepe- ^ dett közéjük. Nem bántó, inkább jóleső csönd. Kor- tyintotta.k, aztán Albert bácssi szólalt meg: ;

— Ha így kezdteti, volna a bemutatkozáskor, már más képp állanánk. P edig ne hidd hogy butaság okát mondtá azon az értekezleten. Csak ahogy mondtad, az váltott k visszatetszést a tantestület

tagjai közül. Én tudom. jót akartál, csak az eszközein irt ’3 nem elég változatosak. Mert az eHberek érzékeny hangszerek, ét mindegyik különféle, t the miel-f V Ti keit ra;_

tűk. Van köztük nagybőgő amely ’

kies t lejjebb vagy föli■. • - fo■ nt

■ t.íffí V • II harszimfoniku.

öröm hallgoú ís a hun. De gedű m- g masc-dr töl l ..

zeit játszani ev gyakorlaf. .nme y munka ■ meny jelentsen tatásuk H-j ez\ m tolod, tpismere reket, fi dód. her szani rajtuk, akt., let olyan lesz, m monikusan zengő zenekar, amelyet jjatni. Lehet, hogy sántít ep< kissé a hasotilatom, -.gy inkáb csak annyit mondok: tentestü lefed minden tagja e m b e - « maga hibájával, erényeivel és gondjaival Ezt kell észre venned, és akkor vem lesz ne,he- munkád. És ha benned megvan a jó szándék, mi segítünk, hogy eljuss odáig. — Mindenekelőtt azonban békülj ki a tantestület két várttag javai. Látom, csodálkozol, hogy én mondom ezt, a virtonkivü.i.

' jVe magyarázkodj. tudqm.

■ miért vesztétek össze: -balosának tituláltak téged Hát czí legelőször szüntessétek meg, és mindenekelőtt közietek legyen meg a békesség, de inkább ma, mint holnap. No. egészségedre — emeli fel poharát. A1- bért bácsi.

Az igazgató búcsúzóul csak ennyit mondott:

— Megpróbálom.

fis hazafelé egy pillanat- ‘ra meaállt az egyik párttag kartársa lakása élőit, aztán határozott mozdulattal lenyomta a ki*" *" set.

Somogyi KÁroljr