Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

riLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja XVII. évfolyam, 1. szám. ARA 60 FILI.ÉR Péntek, 1960. január 1. f Eredményekben gazdag, boldog új évet kívánunk kedves Olvasóinknak! ÍJJÉW1 SZÁMVETÉS Irta: SZIRMAI JENŐ ŰJ ESZTENDŐT KÖSZÖNTÜNK. Ilyenkor számvetést szoktunk készíteni, visszatekinte­ni a megtett útra és előre vetni tekintetün­ket. Három éve még nyugtalanság, bizonytalan­ság ülte meg az emberek szívét, agyát. Ugyanakkor a reménykedés, a bizakodás mindjobban erősödött. Az ellenforradalom tetemes kárt okozott megyénkben is. A kiesett termelési érték 70 millió forint volt. Az üzemekben bár meg­kezdődött a munka, de még nem folyt kielé­gítően. Akkor a termelés megindítása volt a legfőbb feladat. A mezőgazdaságban a szocialista szektor ellen irányította az ellenség a fő tüzet, és több helyen fegyverrel verte szét a tsz-t. En­nél is nagyobb kárt okozott az ellenség esz­mei téren. A revizionizmus sok embert meg-, tévesztett. Fokozták a nehézségeket a szek- táns, dogmatikus nézetek és maradványai. Az élet bebizonyította,, hogy helyes a kétfron- tos harc. Ezt meg kellett vívni. Ahogy erő­södött a párt, úgy tisztultak a fejek, úgy tud­tuk meggyorsítani az építőmunka ütemét. A Somogy megyei Pártbizottság a munkás­hatalom helyreállításé/al és megszilárdításá­val egy időben célul tűzte — a kommunis­tákra és megyénk dolgozóira támaszkodva — kiemelni Somogyot abból az elmaradottság­ból, amely a múlt átkos örökségeként az iparban és mezőgazdaságban még mindig megvolt. Miért kellett ezt célul tűzni? Egyrészt azért, mert a volt uralkodó osz­tály tagjai a felszabadulás előtt arra töre­kedtek, hogy Kaposvárott és a megyében ne legyen ipar. Féltek, hogy akkor megjelennek a kommunisták. Ezért megyénk elmaradt feudál-kapitalista jellegű volt. A cukorgyá­ron kívül nem volt jelentős üzeme. Másrészt azért is fejlesztenünk kell iparunkat, hogy a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerő ré­szére munkaalkalmat teremtsünk. A megye mezőgazdaságában feudális jel­leg uralkodott. Bár a földet felosztottuk, a ..melés azonban csak alig 1—2 százalékkal emelkedett a felszabadulás előtti szinthez ké­pest. Ebből adódott a feladat: megteremteni a szocialista, nagyüzemi mezőgazdaságot MILYEN EREDMÉNYEKET ÉRTÜNK EL EDDIG? Növekedett az ipari termelés volu- menje, csökkent az önköltség. nőtt a terme­lékenység. 1959. november 30-ig megyénk ipari üzemei időarányos tervüket 4,2 száza- kal túlteljesítették, s a termelékenységet százalékkal növelték. Ezek az eredmények mutatják, hogy a dolgozók egyetértenek jartu Központi Bizottsága március 6-i ha­tározatával, s tettekkel támogatják azt. ~lőrejutottunk az iparosításban is. Kapos- •y bővítettük a Textilmüveket, s most j munkást foglalkoztat. Űj ruhaüzemet itettünk, itt 800 munkással dolgozott több 159-oen, mint a megelőző évben. Fejlesztet- k i kaposvári és a csurgói faüzemet, illet- . bútorgyárat. A Finommechanikai Válla­ltnál új üzemrész építését kezdtük meg. Lét- ejött a Vaskombinát helyén a TRANSZVILL Jáj ilat, s már több millió forintot ruházott az üzem bővítésére. Mindezek és más felbővítések azt eredményezték, hogy Ka- s\ áron több mint 2000 főnek tudtunk ta- új munkaalkalmat teremteni. A legjelentősebb fejlődést a mezőgazda­ságban értük el. 1959. január 1-én a tanácsi szántóterületnek 7 százalékán gazdálkodtak tsz-ek. A tavaszi felfejlődés eredményeként ez az arány 53,5 százalékra emelkedett. Az őszi fejlesztést is figyelembe véve megyénk lényegében szövetkezeti megye. A szántóte­rületnek mintegy 85 százaléka tartozik a zocíalista szektorhoz. Minek köszönhető, hogy a dolgozó parasz­tok tízezrei választották a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás útját? Ez elsősorban an­nak az országos politikának köszönhető, ame­lyet pártunk Központi Bizottsága az ellen­forradalom után folytatott és folytat, s ame­lyet a pártkongresszus megerősített. Másrészt e politika alapján a parasztság részéről meg­nyilvánuló bizalomnak köszönhető — annak, hogy parasztságunk bízik a pártban, bízik a munkás-paraszt hatalomban. Köszönhető a munkásoknak, az értelmiségieknek, a kom­munista és a párton kívüli aktivistáknak, akik segítették megmagyarázni szövetsége­süknek, barátjuknak, a parasztságnak a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Nem volt könnyű a választása a tsz-be tö­mörült parasztságnak. Nem könnyű, mert számtalan szál fűzte és bizonyos értelemben még ma is fűzi a múlthoz. De az őszinte be- ■zéd, az okos szó. a helyes intézkedések meg­termettek gyümölcsüket. Nem régóta dolgoznak új szövetkezeteink Munka iukról átfogó értékelést még nehéz adni. De megállaníthatjuk, hogy a kezdeti eredmények biztatóak. A tavasz óta bebizo­nyosodott. hogy értelmes, vezetésre kénes pa- ya«!7tA-nbf>rpk ezrei vannak megvénkben, ■kiknek bátran kell megbízatást adni. Kivá­ló, gyakorlott szövetkezeti vezetőink mellett — mint Losonczi, Walter, Huszár és Bognár elvtársak — újak nőttek ki. a többi között a ságvári Szigeti József, a zimányi BÍzderi Já­nos, a tótújfalui Nyári Pál és a boronkai Bá­bos Imre. ök és más párton kívüli vezetők is jól oldják meg feladataikat. A rendkívül csapadékos időjárás ellenére a tsz-ekben már az első évben megvalósították a kettős feladatot. Kenyérgabonából 1,5, őszi árpából 1,4 mázsával volt magasabb termés­átlaguk az egyéni parasztokénál. Egy év alatt tízszeresére nőtt a közös szarvasmarhaállo­mány. 100 holdra 15,2 db számosállat jut. Ezek a szövetkezetek még sok gyermekbe­tegséggel küzdenek. De a tagság lépésről lé­pésre haladva legyűri a nehézségeket. Nem kétséges tehát, hogy virágzó szövetkezetek lesznek Somogy megyében. A köznevelésben is jelentős eredményeket értünk el. Létrehoztuk az első főiskolát, a Felsőfokú Tanítóképző Intézetet. Ma már Barcs és Fonyód kivételével minden járási székhelyen van középiskola. Javult az édesipari, a me­zőgazdasági technikum munkája, és megnőtt az esti levelező tanfolyamokon tanulók szá­ma. Ezeket az eredményeket azért értük el, mert a célkitűzések egybeestek a dolgozók véleményével, óhajával, kérésével. Maguké­nak érezték a feladatokat, és lelkesen vettek részt azok valóra váltásában. Az eredmények tehát elsősorban megyénk dolgozóinak ered­ményei, a sikerek az ő munkájukat dicsérik. November 30-tól december 5-ig ülésezett pártunk hetedik kongresszusa. A kongresszus határozatai értelmében a következő ötéves tervben az ipari termelést 60—65, a mező- gazdasági termelést 30—32. az életszínvonalat 25—28 százalékkal kell emelnünk. Mindezek olyan célok, amelyekkel népünk többsége egyetért, kész lelkesen dolgozni megvalósítá­sukért. A kongresszus célkitűzései, megyénk jelenlegi helyzete megköveteli, hogy haladék­talanul lássunk munkához. MILYEN FELADATOK VARNAK ME­GYÉNK DOLGOZÓIRA? Figyelmünket az iparban az elmaradottság felszámolására kell összpontosítanunk. Egy-két korszerű állami üzem kivételével üzemeink manufakturális jellegűek. Különösen vonatkozik ez a helyi iparra és a ktsz-ekre. Gyártmányaik nem fe­lelnek meg a piaci követelményeknek, magas az előállítási költség. Ezért a műszaki fej­lesztés, új gépek beállítása az egyik legfon­tosabb feladat. Az üzemszervezést illetően pedig át kell térni a szalag- és félszalág rendszerű termelési folyamatra. Kevesebb cikkféleséget nagyobb szériában kell termel­niük üzemeinknek. Üj profilokat kell kiala­kítani és új gyártmányokat, bevezetni. Van­nak lehetőségek piacszerzésre, pl. a lakatos- áiuk iránt nagy a kereslet országszerte. A termelés volumenje jelentősen növeke­dett. Vele párhuzamosan azonban nem nőtt a munka termelékenysége. Ha a termelé­kenység növekedésében nem megyünk előre, és drágán termelünk, akkor kénytelenek le­szünk leállítani egy-két üzemet. Ennek elke­rülése céljából elsősorban arra kell töreked­nünk, hogy növekedjék a munka termelé­kenysége. A gépkapacitás, a munkaidő teljes kihasz­nálására, az anyagi érdekeltség helyes ér­vényre juttatására az eddiginél nagyobb gon­dot kell fordítani. Másik feladatunk változatlanul az ipar fejlesztése. Elsősorban saját erőforrásainkból kell merítenünk, feltárnunk lehetőségeinket. Ez különösen a helyi iparra és a ktsz-ekre vonatkozik. Nagy lehetőség van pl. a Szabó­féle görgős eke, a kukoricaszár-vágógép, perme­tezőgép stb. gyártására, mezőgazdasági termé­keket feldolgozó üzemek létesítésére, bővíté­sére és egyebekre. Ehhez az szükséges, hogy megyénk munkásai, parasztjai, értelmiségei bátran kezdeményezzenek, tegyenek javasla­tot új gyártmányok bevezetésére, üzemek lé­tesítésére, szem előtt tartva természetesen a népgazdaság érdekeit, a piac igényeit. Itt még korlátlan lehetőségek vannak. Az irá­nyító szervek bizonyára megtalálják a mód­ját annak, hogy támogassák az alulról jövő kezdeményezést, és segítsék kibontakoztatá­sát. Célkitűzéseink megvalósításához a mi­nisztériumoktól a kapott segítségnél többet kérünk. A mezőgazdaságban új helyzet állott elő. SzáTitóteirületünk 85 százalékán szocialista szektor gazdálkodik. E helyzetben két alap­vétő feladatunk van: a tsz-tagok öntudatá­nak formálása, az egységes szövetkezeti pa­rasztosztály megteremtése; valamint a ve­zetés és gazdálkodás színvonalának emelése. Természetesen ezt sok részfeladat egészíti ki. A MUNKÁK MEGJAVÍTÁSÁNAK KULCS­KÉRDÉSE az emberek tudatának átformálása. A gazdasági alap gyors megváltozását nem követte automatikusan a tudat megváltozá­sa. Volt változás, de ez sokkal lassúbb, mint a gazdasági alap megváltozása. Az emberek tudata átformálásának legfon­tosabb eszköze: saját tapasztalatuk alap­ján győződjenek meg a tsz-tagok, hogy érde­mes a közösben dolgozni. Ilyen tapasztalat volt pl. 1959-ben, hogy ahol jól álltak hozzá a tsz-tagok a munkához, ott megalapozták jövőjüket, és számottevő jövedelmet tudnak osztani. A szuloki tsz-tagok több mint 50 fo­rintot oszthatnak munkaegységenként, és csak azért nem többet, mert tartalékolnak. A csurgói szövetkezetekben is több mint 50 fo­rintos a részesedés. Lehetne sorolni azokat a szövetkezeteket, ahol jó eredményt értek el azért, mert a tagság hozzáállása jó volt. Fel­adatunkhoz tartozik: világosan, félreérthetetle­nül meg kell mondani: ahogy dolgoznak a tsz-ben, olyan jövedelemre tesznek szert, úgy gazdagítják saját magukat és az országot is. A magyar parasztságban van egy egészséges virtus, amelyet nótába is foglalt: «•Vagyok olyan legény, mint te, Vágok olyan rendet, mint te.« Helyes, ha ez a virtus a munkában jut kifejezésre. A tudat és a termelés kölcsönhatásban van egymással. A szocialista tudat kialakításá­ban való előrejutás kedvezően hat a termelés­re, gazdálkodásra. A termelésben elért ered­mények viszont kedvezően hatnak a tsz-ta­gok tudatának alakulására. Ezért azt mond­juk, hogy a pártszervezetek kössék össze a. politikai munkát a gazdasági feladatokkal, ■s világosan lássák, hogy most a gazdasági szervező és a nevelömunka került előtérbe a Hz-ekben is. A GAZDÁLKODÁST ÉS A TERMELÉST ILLETŐEN abból az elvből indulunk ki, hogy egységnyi területről többet, minőségileg job­bat és olcsóbban termeljünk. A pártkong­resszus határozatának figyelembevételével a megyében a második ötéves terv időszakában 30— 35 százalékkal kell emelni a termésát­lagot. Ez nagy feladat. De meg tudjuk oldani a dolgozó parasztság szorgalmával, hozzáér­tésével. Ezzel kapcsolatban egy-két tenniva­lóra fel kell hívni a figyelmet. Az egyik: a tájjelleg szerinti termelés. Ez annyit jelent, hogy figyelembe vesszük a talaj minőségét, a talajerőt, az éghajlati viszonyokat és adott­ságokat. Pl. burgonyából a barcsi járásban átlagban 100—150 mázsás holdanként! átla­got is elérhetünk, a fonyódi járásban ennek felét. Magától értetődik, hogy burgonyát zömmel a barcsi járásban kell termelnünk. Nagyon fontos, hogy kialakítsuk a megfe­lelő vetésforgót. Minőségi vetőmagvakat ves­sünk, idejében és jó minőségben végezzük el a mezőgazdasági munkákat. Állandóan ja­vítsuk a talaj szerkezetét, növeljük tápere­jét. Az erőfeszítéseket néhány fő terményre kell összpontosítani. Így burgonyából a 100 mázsás, kukoricából a 30 mázsás, cukorrépá­ból a 150 mázsás, kenyérgabonából a 10—12 mázsás holdankénti átlagtermés elérésére tö­rekedjünk. Fordítsunk nagy gondot az állatállomány fejlesztésére, a hozamok növelésére. A ta­vasszal alakult minden szövetkezet rendel­kezik megfelelő kocaállománnyal. Arra kell törekedni, hogy 1961-re szarvasmarhából is ki tudjuk alakítani a törzsállományt. Célki­tűzéseinkhez tartozik, hogy 1960. december 31- ig 100 hold szántóra szarvasmarhából a jelenlegi 9,3-del szemben 13.5 darab jusson, és ebből legalább 5 legyen a tehén a mosta­ni 2,9-del szemben. Sertésből 100 holdra 3,5 jusson. Ebben az évben 4600 vagon kenyér- gabonát és — a háztáii állománnyal együtt 100 holdra vetítve — 55 mázsa húst adjanak a közellátásnak a tsz-ek. Ehhez azonban meg kell teremteni a megfelelő takarmánvbázist. Ezért a pillangós takarmányt a szántóterület 15—20 százalékán, s számosállatonként 10 köbméter silókukoricát termeljünk. Rendbe kell hozni a réteket és legelőket, ugyanis többségük rossz állapotban van, és holdja átlag 3 mázsa szénát ad. Ezt 1961-re legalább kétszeresére kell növelni. Csupán ezzel mint­egy 50 ezer szarvasmarhának az ellátását biztosítjuk. Az állattenyésztéshez megfelelő férőhelyek szükségesek. Ezeket elsősorban saját erőből teremtsük meg. A volt erdőbirtokosság, le­geltetési bizottság területei tsz-tulaidonba kerültek. Az erdőgazdaság segítségével olyan fákat keli iHWmelni, amelyek építkezési cé­lokat szolgálhatnak. Kavicsbányát kell nyitni a Dráva-parton, ki kell termelni a nádat a halastavakon, a nádas területeken. Égessenek téglát a tsz-ek. A tanácsi gyárak pedig törekedjenek arra, hogy terven felül minél több téglát termelje­nek. A Kaposvári Finommechanikai Vállalat minél előbb nyissa meg lakatosáru-üzemét, hogy kielégítse a tsz-ek ilyen irányú szük­ségleteit. Mindezeket megyei nyersanyagból tudjuk megcsinálni. MEGNÖVEKEDTEK A FELADATOK, eh­hez képest javítsuk a vezetés színvonalát. A tsz-ek vezetői becsületes, rendes emberek, akik már az első évben is megállták helyü­ket. Többségük 5—15 holdas paraszt, aki most 1—6 ezer holdas gazdaságot irányít. Ekkora gazdaságokat vezetni nagyon nehéz, ezért segíteni kell őket. Ügy foglalhatjuk össze mezőgazdasági fel­adatainkat, hogy adva van a szocialista ke­ret, s azt tartalommal kell megtölteni. Ez nem megy egyik napról a másikra. A mező- gazdaságban dolgozó minden embert arra ké­rünk, hogy tudásával, képességével segítse a célkitűzések valóra váltását. Ezeket a feladatokat akkor tudjuk megva­lósítani, ha a kulturális forradalom még szé­lesebb méretekben bontakozik ki. ha az ál­talános műveltséget és szakképzettséget, elő­térbe helyezzük. Minden szervnek jobban kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel. Nagy feladatok várnak megoldásra. Tenni­valóink elvégzésének megvannak a feltéte­lei, ezek közül a legfontosabb a szubjektív feltétel. Nemcsak a körülmények változtak meg megyénkben, hanem az emberek tuda­tában is jelentős változás történt. Ma az osztályok, rétegek népi demokráciánkhoz va­ló viszonya sokkal jobb, mint bármikor volt. A munkásosztály sorai felhígultak. Az új dolgozók a munkásosztályhoz tartoznak, s többségük nemcsak dolgozik a munkapad mellett, hanem érzi is a felelősséget a megye, az ország sorsa iránt, szilárd védelmezője és harcosa népi demokráciánknak. Ma a parasztság abszolút többsége nemcsak egyetért a párt politikájával, hanem harcol is megvalósításáért. Ennek eredményeként a hatalom alapja, a munkás-paraszt szövetség szilárdabb, mint bármikor volt. Ez az egyik legfőbb biztosítéka az előrehaladásnak. Az értelmiség többsége ma már összeforrt a néppel, a nép értelmisége, és ebben a szel­lemben dolgozik is. A kispolgárság közül is mind többen tapasztalják, hogy a népi de­mokráciában nem kell félni a jövőtől. Becsü­lik az őszinte szót, és ezért a kisiparosok, kiskereskedők mindjobban megtalálják he­lyüket, és támogatják a fejlődést. Helyesnek bizonyult az a politika is, ame­lyet pártunk Központi Bizottsága folytatott az osztályidegenekkel kapcsolatban. Többek között ezt fejezi ki a 7. számú törvényerejű rendelet, amely kimondja, hogy ha két évig becsületesen dolgozik a kulák a szövetkezet­ben, egyenjogú tsz-taggá válik. Tőle függ, hogy él-e ezzel a lehetőséggel. Akik nem jó szemmel nézik, hogy mind nagyobb eredményeket érünk el. azokat fő­leg a népi-nemzeti egység, a közös összefo­gás fogja visszatartani attól, hogy kezet emeljenek népi demokratikus rendszerünkre. A népi-nemzeti egység élharcosai a kom­munisták. Vezetésükkel erősödött meg az or­szág. A kommunista aktivisták, pártbizott­ságaink, a tanácsi aktivisták, tanácsaink so­kat dolgoztak az 1959-es évben, naponta ma-' gyarázták pártunk, kormányunk célkitűzé­seit. Elismerésünket fejezzük ki áldozatos munkájukért. További előrehaladásunk elő­segítése céljából még kitartóbb munkát ké­rünk tőlük. KÖZÖS ERŐFESZÍTÉSSEL ÉS ÖSSZEFO­GÁSSAL gyorsabban tudjuk megoldani iparit mezőgazdasági és kulturális feladatainkat. Segítsük egymást a munkában, a szocialista gondolkodás kialakításában, a tudat átfor­málásában. Segítsük az új magyar jövendő, a szocializmus mielőbbi felépítését, népünk ragyogó jövőjének megteremtését. Ez a mi munkánk, közös munkánk. Bizonyos vagyok abban, hogy e nagyszerű célokat és feladato­kat a város, a falvak népe, a munkások, mű­szakiak, mezőgazdasági dolgozók és szakem­berek, pedagógusok, orvosok, jogászok, kis­iparosok, nők, férfiak, fiatalok, öregek magu­kénak vallják, támogatják, és részt kérnek megvalósításukból. E gondolatok jegyében a megyei párt-vég­rehajtó bizottság elismerését és köszönetét tolmácsolom a somogyi dolgozóknak múlt év­ben végzett munkájukért, és az 1960-as év első napján kívánom, hogy még szebb, béké- ?0hh és boldogabb új esztendőben legyen rt- szűk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents