Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-05 / 286. szám
Szombat. 1959. december 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP ............ ‘ \ Egész pártunk előtt most a mezőgazdaság szocialista átszervezése a döntő kérdés Kádár János elvtárs válasza Kádár elvtárs bevezetőben rámutatott arra. hogy a Központi Bizottság beszámolóját követő háromnaixe vitát a világos állásfoglalás, a kommunista kritikai szellem, az elvi bátorság jellemezte. Valamennyi felszólaló kifejezte: pártunkban teljes az egység minden fő kérdésben. Pártunk VII. kongresszusa tehát helyesli azt az irányvonalat. amelyet az elmúlt három esztendőben követtünk — mondotta —. s egyben az ed- dik követett irányvonal határozottabb. következetesebb és lendületesebb folytatását kívánja. (Nagy taps.) A kongresszuson több mint 35 testvérpárt küldötte szólalt, fel. köztük Hruscsov elvtárs. Kifejezésre juttatták, hogy pártunk vonalát marxista, kommunista vonalnak tartják, politikáját helyeslik, sőt ami ennél még több is, szolidárisak vele. (Nagy tat».) Ez pedig számunkra rendkívül fontos dolog, mert testvérpártjaink küldöttei személyében valójában a nemzetközi munkásosztály van ielen kongresz- szusunkon. és mond véleményt politikánkról. (Nagy taps.) Valójában olvan érzése van az embernek, hosv az élet a magyar nép egyre inkább kiteljesülő. gazdagodó, fényesen áramló úi. szocialista élete hullámzott itt a kongresszus termeiben, s ennek az ezerszínű, gazdag életnek eredményei, fogyatékosságai kerültek szóba. Ez helyes is. ió is. Az elhangzott felszólalásoknak nagy fontosságot tulajdonítunk. Nekem tehát volna egy javaslatom. Kérem a kongresszust: járuljon hozzá, hogy az újonnan megválasztott Központi Bizottság a vita anyagából gyűjtse csoportokba az egyes kérdéseket, és juttassa el az illetékesekhez. Azt hiszem jogos kívánság, hogy ezeket vizsgálják meg. és rövid időn belül adjanak rájuk érdemi választ. Az érdemi válasz esetenként lehet olvan. hogy a felszólaló elvtárs kívánsága, észrevétele. kritiikáia nem volt helytálló. Előfordult ilyen már a történelemben, sőt még itt a kongresszusi teremben is. A javaslatok, észrevételek többsége azonban olvan. amelyekre világos, határozott választ kell kapnia a Központi Bizottságnak. Az sem nagy baj, hogy a válasz pem egy önkritikus levél lesz. hanem megfelelő és jó intézkedés. Azt is elfogadjuk. (Nagy taps.) Kádár elvtárs ezután a vitában is érintett néhány fő kérdéssel foglalkozott. Az iparban, a mezőgazdaságban a kereskedelemben, a külkereskedelemben is az a fontos most, hogy jobban kihasználjuk a lehetőségeket; adjunk na°vobb lendületet'a szocialista építőmunkának; fejlesszük népgazdaságunkat, s ezzel teremtsünk reális alapot a dolgozók életszínvonalának további rendszeres emeléséhez, és vigyük előre harcunk központi és fő feladatát, a szocia- - lista társadalom építését Erről V- - szó hónapok óta a pártösszejöveteleken is. a dolgozók más tanácskozásain is. A kongresszus tehát nagvon helyesen és nyomatékosan húzta alá a gyorsabb előrehaladás fontosságát — állapította meg. és kiemelte: a döntő a termelékeny- sé- fejlesztése. Nem akarom ezt részletezni. Csak a vita alapján emlékeztetem az elv- társakat arra — Nemeskéri elvtárs mondta el —. hogy a Lenin Kohászati Művekben 13 százalékos javulást értek el ebben az évben, örvendetes dolgot közölt velünk a Közép-Dunántúli Szénbányászati Tröszt igazgatója. Hidasi elvtárs is: náluk az elmúlt évben 11 százalékkal emelkedett a termelékenység. Körülményeik részben eltérnek az ioar más ágazataitól. de céltudatosságuk példa a termelés minden vonalán do’'’"'”“' "Ivtársak számára. A I.t’» t” hászati Művekről tudjuk, hogy ott immár két és fél esztendeje a termelékenység növelésére összpontosítják a figyelmet, szinte a fillérekért is harcolnak. A következetes, körültekintő munka meghozza eredményét. Igen fontos kérdést említett meg — szerintem nagvon helyes fogalmazásban — Szőcs elvtárs. salgótarjáni mérnök. Azt mondta, hogy a szakemberek. a mérnökök, a technikusok. sőt a munkások is úgy nézegették az úi ötéves tervezetünket, mint alapjában helyes, megvalósítható célt. Nem volt azonban a legszimpatikusabb számukra, hogy a műszaki színvonalat — és ezzel a termelékenységet — nem elsősorban új gyárak építésével fejlesztjük. hanem a meglévő gyárak és berendezések újjáépítésével. korszerűsítésével. Világos ugyanis, hogy ez a nehezebb út. Ennek ellenére helyes és jó az. hogy így foglalnak állást az emberek. Bizonyos ugyanis, hogy azok. akik azt mondják: »bár könnyebb lenne új gyárakat építeni és azokat új gépekkel felszerelni — és ennek talán iobban is örülnének —. mégis helyeseljük. hogy a mi viszonyaink között a kissé nehezebb, de az ésszerű megoldást választjuk-* — az ilyen emberek tudatosabban. határozottabban dolgoznak majd a végrehajtásért is. Nem mindig annak az embernek a munkáia ér a legtöbbet. aki — meg se hallva a mondat másik felét — az első szóra felugrik, és azt mondja: »Hurrá, úgy van! Helyes! Mindenben egyetértünk-“, hanem azé, aki meghallgatja. a párt szavát, gondolkodik rajta, és utána azt mondja: »Helyeslem, egvetértek vele. végrehajtjuk«. A kongresszuson is központi kérdés volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdasági termelés fejlesztése — folytatta —. Annyi szó esett róla, hogy egyes budapesti küldöttekben már az a gondolat is felvetődhetett: mi ez? Mi valami mezőgazdasági kongresszusra tévedtünk? (Derültség.) Elvtársaik! A dolog úgy áll, hogy ez nem mezőgazdasági kongresszus, ez párt- kongresszus, de azért jó azt világosan látni: egész pártunk előtt most a mezőgazdaság szocialista átszervezése a döntő kérdés s ez nem könnyű dolog, ez bonyolult harci feladat Ismeretes, hogy iparunk termelése a kapitalista időkhöz képest mái 350 százalékos szintre emelkedett a mezőgazdaság pedig még csak 115 százalékra Ha azt akarjuk, hogy az egész népgazdaság előbbre jusson, akkor feltétlenül előbbre kell haladnunk a mezőgazdaságban, emelni kell a mezőgazdasági termelés színvonalát is. Ez másképp nem lehetséges, csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése útján. Néhány hónappal ezelőtt itt járt és megtisztelt látogatásával egy Alsop navű amerikai újságíró. Nem különösen barátja a kommunizmusnak, de valami oknál fogva érdeklődik iránta. (Derültség.) Beszélgettünk többek között a mezőgazdaságról is. Szóba került a termelőszövetkezeti mozgalom helyzete. M"’--,-'-n n«ki: nézze, mi most mindenkivel beszélgetünk, olyannal is, aki egyetért velünk, olyannal is, aki nem ért velünk egvet. Magával is beszélgetünk, ügy vagyunk, ha valaki okosabbat és jobbat tud mondani anhál. amit mi a fejünkbe vettünk, hajlandók vagyunk azt elfogadni. Ügy látjuk azonban, nem nyugodhatunk bele, hogy maguk ott Amerikában a farmjaikon 80—90, sőt még ennél is magasabb százalékos gépesítéssel termeljenek a mezőgazdaságban, mi pedig itt, ősrégi kapával. kaszával, ekével dolgozzunk. Nekünk vannak olyan Hfkos amhieióirk. hogy eoy- szer- mi is utolérjük magukat. Nem lehetünk meg mezőgazdasági nagyüzemek nélkül. Voltak itt grófi nagybirtokok, tőkés nagybirtokok. Vagy visz- sza kellene tehát hívnunk a grófokat, intézőket, nagybirtokosokat és megkérni: legyenek szívesek kicsit nagyüzemi ala- J pon gazdálkodni, vagy nekünk magunknak kell létrehozni szocialista nagyüzemeket. A magyar népnek valahogyan nem szimpatikus az, hogy visszahozz- - grófokat, meg a nagy- birtokosokat, az ispánokat, meg a csendőröket. Inkább a termelőszövetkezetet fogjuk megcsinálni. Mást nem tudunk tenni. Érdekes, hogy Alsop ■ bár ezt cikkébe nem vette be (derültség) — azt mondta, hogv: én tulajdonképpen értem !s magukat. Hogyan is áll a helyzet valójában a mezőgazdasággal? Nem tudom pontosan, mikor konstruálták meg a Pannónia motor legújabb típusát, ,de nem hinném, hogy sokkal több, mint másfél esztendeje. fis már magam is láttam a közelmúltban, hogy az egyik parasztember a legújabb típusú Pannónia motorral, vállán kapával indult ki a földre. (Derültség.) Elgondolkoztam, mikor is találták fed a kapát. Nehéz lenne pontosan kiszámítani, mert akkor még nem ‘ volt újítási hivatal, meg »szabadalmi hivatal«, de az biztos, hogy jó régen feltalálták, néhány ezer esztendeje. A parasztnak személyes ügye az, hogyan jut ki a munkahelyére — mint ahogyan ez mindenkinek személyes ügye —, de tény, hogyma már a legmodernebb technikával is kijuthat. Hiába, két és fél, vagy három kilométerre még se repülővel, se helikopterrel nem lehet közlekedni, az ilyen távon a Pannónia motor a legmodernebb technika. Ugyanakkor a'társadalmi fontosságú tevékenységéhez,. a termeléshez, ki tudia hány ezer éves kaoát visz a vállán. Ez nem normális helvzet elvtársak. Ha az illető parasztember gondolkodik, neki is meg kell ezt értenie. Azt könnyebben viselhetné el a társadalom, ha a parasztember két derék lábon ballagna ki másfél kilométerre a földre, de ott aztán a legkorszerűbb traktorokká] meg ekékkel kezdene dolgozni. Van itt tehát rengeteg meggyőző érv, csak élnünk kell velük. A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság a múlt év végén megvitatta a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét, és megállapította, megvannak a politikai és gazdasági lehetőségek ahhoz, hogy előrelépjünk. Márciusban aztán — folytatta — kez(Jndtek olyan »filozófiai« jellegű viták, hogy . a bekövetkezett fejlődés lépés volt, vagy ugrás. (Derültség). Azt hiszem, országos értelemben feltétlenül e’örelépés, határozott és jelentékeny előre’é- pés volt, és nem volt semmiféle ugrás. Az a véleményünk: Jelenleg is olvan a helyzet. hogy ismét lehet egy lépést előre tenni, ha értelmesen és jól oldjuk meg ezt a feladatot. Már a XXI. kongresszuson, amikor az önök nevében felszólaltam, — bevettem a felszólalásomba, hogy mi a magunk körülményei szerint mehetünk előre: ha csak lépésre telik az erőnkből, akkor nem ugorhatunk, mert könnyen árok közepébe ugcrhatunk ahelyett, hogy előre lépkednénk. Még a mesében is azt mondják a legénynek — amikor a királylány kezét akarja elnyerni —, hogy háromszor kísérelheted meg a találós kérdés megfejtését. (Derültség.) Tudják az elvtársak — és ez már nem tréfa —, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom esetében a mi pártunk és a mi népünk most harmadszor ind".] meg a fe1felé vez»+fi úton és entiek az útnak többé nem szabad megtörnie a mi hibáink miatt. Már a mostani őszi fejlesztés kezdetién is vannak bizonyos eredmények: körülbelül két hét alatt mintegy 11 000 paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe 60 000 hold főiddel. Jelenlegi adottságaink értelmes kihasználásával a következő hónapokban olyan lépést tehetünk előre, amely- lyel a szocialista elem mát döntő fölénybe kerül mezőgazdaságunkban. Mi azt ajánlottuk és ajánljuk az elvtársaknak, vegyék figyelembe a lehetőségeket, s kommunista forradalmár módjára gondolkozzanak. Azt ajánljuk, hogy a megye felelős emberei időnként, — amikor egy bizonyos munkát elvégeztek — álljanak meg egy kicsit, vizsgálják meg, hol tartanak elképzeléseik végrehajtásában, tárgyalják meg a tapasztalatokat és azok figyelembe vételével dolgozzanak tovább. Emlékeznek rá, egy évvel ezelőtt az mondtuk: nem lehet a termelőszövetkezeti mozgalmat úgy szervezni, hogy előbb építsük fel a termelőszövetkezet központját, a melegházat vagy a disznóólát, és utána hívjuk oda az egyénileg dolgozó parasztokat: legyetek szívesek, sétáljatok be a termelőszövetkezetbe. Ez a felfogás komolytalan. A rendes parasztemberek nem is így képzelik az életet. Az anyagi eszközök előzetes biztosítása nem lehet feltétele a szocialista fejlesztésnek. Egy előfeltétele van: a politikai. Ha az nem lenne meg. nem lehetne termelőszövetkezetet létesíteni. mert életerős termelőszövetkezeti mozgalom csak a parasztsággal egyetértésben Jöhet létre, így viszont létrejöhet! Emlékezzenek csak az ez évi tapasztalatokra: a télen és kora tavasszal alakult termelőszövetkezeteink élnek és dolgoznak, kivétel nélkül mindegyik megvan és fejlődik. Lehet tehát a parasztsággal egyetértésben fejleszteni is, szilárdítani is a termelőszövetkezeteket. A politikai feltétel a fontos. De amint a szervezés , előfeltétele nem lehet az előre | biztosított anyagi eszköz, ugyanúgy nem lehet magukra hagyni a megalakult termelő- szövetkezeteket sem. A megszervezés után azonnal hozzá kell látni a termelőszövetke- | zetek megszilárdításához. A termelőszövetkezet meg- j szilárdítása szempontjából nagyon fontos, talán még az anyagiaknál is fontosabb, hogy milyen vezetőséget választanak. A dolog nagyjából úgy áll — és ezt nyugodtan lehet mondani —, hogy a jelenleg még egyénileg dolgozó magyar parasztemberek tudják: termelőszövetkezeti parasztok lesznek. Általában már rá is adták erre a fejüket. Van még bennük maradiság, van még olyan is, hogy előbb férjhez adom a lányom, meg még 1—2 ezer forintot a takarékba nyomok, pár mázsa gabonát meg fel a padlásra és majd aztán. (Derültség.) A magyar paraszt nem fél már a termelőszövetkezettől, nem fél az államtól, bízik a pártban. Mitől fél tehát? Attól, hogy a termelőszövetkezet rossz vezetőt kap. És őszintén megmondva, elvtársak, kell is ettől egy kicsit tartani. Hiszen amilyen brigádvezetőt kifog magának az ember, aszerint van vagy nincs létezése, mert azt még valahogy csak ki lehet bírni egy ideig, ha egy országban mondjuk a Központi Bizottság titkára vagy valamelyik miniszter »nehéz« ember. De ha a brigádvezető ilyen, azt nem lehet sokáig bírni, abba egy hét alatt bele kell pusztulni. (Derültség, nagy taps.) És a parasztember azt mondja: Nem félek én attól a Dobitól, Mün- nichtől, Marosántól meg a Kádártól, ők nem foenak en- gejn bántani: bárom évig nem bántottak, miért bántanának ezután? De az nagyon fontos, hogy bánik majd velem az elnök meg a brigádvezető. A múlt évi tapaszt: latok e téren is nagyon hasznosak voltak. Jó, hogy háti ak voltunk, és azt mondtak: keressétek ki magatoko d- -zt, akit elnöknek, brigádvctTné!; vagy agronómusnak akartok. Elvtársak, megmondom őszintén, ebben a parasztok az elsőrendű érdekelt felek, és nem mi. Ök dolgoznak majd azzal az emberrel, azzal a vezetővel. Ha a brigádvezető jól dolgozik, nekik dolgozik jól, ha rosszul dolgozik, ők látják kárát. Ha komisz az ember, velük komisz, ha rendes, velük bánik jól. A paraszt nem ellensége önmagának, azért hát jól meggondolja, kire bízza ott magát, többé-kevésbé a sorsát, a jövedelmét, a megélhetését. A tavalyi és az idei tapasztalatok jók, a szövetkezeti vezetők többsége bevált. És ez a jó tapasztalat most segíteni fog. A ’ parasztok ugyanis a közbeeső időszakban nagvon figyelték, milyenek az elnökök, hogyan viselkednek, és mit csinálnak a többiekkel. Természetesen volt olyan parasztember is, akit már hét esztendeje hívtak a termelőszövetkezetbe, és mindig azt mondta: »Én nem akarom, hogy nekem más parancsolgasson«. Aztán nagy- nehezen belépett. Másnap úgy döntött a tagság, hogy ó legyen az elnök. Akkor meg attól esett kétségbe, hogy neki kell majd másoknak parancsolnia. (Derültség.) Ilyen csoda is előfordul. A vezetők többsége bevált és ez nagyon fontos, mert ismétlem: a parasztoknak most már nem a rendszerrel, nem a szocializmussal van alapvető problémájuk, hanem azon belül egyes részkérdésekkel. S néha bizony ezek a részkérdések is nagyon fontosak. Nálunk már majd 15 éve népi demokrácia van. A rendszer jó volt, a népi hatalom jó volt, azonban előfordultak hibák is, amelyek időnként megbántottak egy-egv embert. Ezekben a dolgokban segíteni kell tehát a parasztembereknek. A legjobb segítség, ha bízunk bennük, és bátrak vagyunk. Higgyék el, elvtársak, a parasztemberek közül nem kevesen azt hitték, hogy nú legalább tíz esztendeig nem merünk rájuk bízni semmit, mert ők öt vagy hat é\'ig vitatkoztak velünk: az idén lépjenek-e be a tsz-be vagy jövőre. S az a tény, hogy bízunk bennük, és azt mondjuk: vállald el, meg fogod cr'.talni, olyan erkölcsi kötelezettséget jelent az embernek, amely őt sarkallja, hogy becsülettel meg is feleljen a bizalomnak. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidőben nagyon fontos a termelés fejlesztése is. Ellenségeink azt mondják erről: nem tudjuk megoldani, hogy a mezőgazdaságot szocialista útra vigyük, és egyidejűleg a termést is növeljük, fejlesszük. Hozzá kell tennem, hogy most már ellenségeink hangadói — mint például a Szabad Európa — sem mondjak azt, hogy minek az a termelőszövetkezet, hanem olyasmiről vitatkoznak, hogy »nem győzik majd beruházással«, »hem tudják majd egyidejűleg fejleszteni a mezőgazdasági hozamokat«, »a munkások életszínvonala sínyli meg« — szóval ilyen és ehhez hasonló gondjaik vannak nekik. (Derültség.) Más síkra helyeződött át tehát a vita. Természetesen komolyra fordítva a szót, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a hozamok egyidejű növelése nem könnyű feladat. Az idei eredmények azonban azt bizonyítják, hogy megoldható. A termelőszövetkezeti mozgalom ugyanis ebben az évben körülbelül háromszorosára nőtt, s a mező- gazdasági termelés is növeke(Jett. AZ fr rri* 'c/n;-. nyékben, a hozamok emelkedésében bizonyos kedvező időjárási körülmények is közrejátszottak, de nem javulhattak volna a mezőgazdasági termelés eredményei, ha nem men- .ek volna rendjén a dolgok. Az úgynevezett kettős felült végrehajtható tehát, de nem könnyen. Ugyanis tény, hogy a falu szocialista átszervezése közben az egyéni parasztok termelési kedve bizonyos mértékig váltakozó. Érthető, ha egy parasztember gondolkodik, és azt mondja: másfél hónap rnulva már a termelőszövetkezetben leszek, tehát nem vásárolok gazdaságom számára mezőgazdasági gépet, és nem eszközlök beruházást. Az egyes parasztok termelési lendületében tehát jelentkezhetnek bizonyos közbeeső hullámvölgyek. Ez magától értetődik. De ezt a kiesést ki lehet és ki kell pótolnunk a szocialista/ bázis segítségével. Az a mezőgazdaság, amely mint a miénk, a szántóterület több mint felén már szocialista bá- zispn áll, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek termelési színvonalának fejlesztésével kiegyenlítheti, sőt túlszárnyalhatja az említett termelési megtorpanást. Ezért a termelőszövetkezeteket tovább kell szilárdítani, a termelőszövetkezetektől több árut kell kapnia az országnak! Elvtársak! A néptömegek előtt ez a számvitel rendkívül egyszerű. Ezért önmaguknak is úgy tehetik fel a k.érdést: többet ad-e a termelőszövetkezet a népnek, vagy nem ad többet? Ha a termelőszövetkezet nem képes több árut adni az országnak, akkor — megmondom őszintén — mindnyájan jobban tesszük, ha a fel- világosító szó helyett elmegyünk egy kicsit kapálni. Mert abból is kijöhet vagy tíz kiló kukorica — bár egy kicsit már kiestünk a folytonosságból. No, természetesen ez tréfa. A valóság: a szocialista mező- gazdaság sokkal több árut ad a népnek, mint. a kisáruterme- lő gazdaság, az egyéni gazdálkodás. Ez így van, és így is kell hogy legyen. A nyár elején a Győr megyei győztesek, az ország első szocialista megyéjének küldöttei bent jártak nálunk a Minisztertanácson, önérzetes emberek, igazuk is van, nem kis dolgot vittek véghez — s ebben az ő személyes munkájuknak nem kis része van. De azért mi feltettük nekik a kérdést, mondván: nos, a győzelem megvolt, meg is ünnepeltük azt, hogy Győr megye az első szocialista megye, de most gyerünk tovább egy lépéssel: több búzát fog-e adni Győr megye az országnak, mint tavaly? Ad-e több kukoricát, több sertéshúst, több marhahúst és több tejet? Az egész harc, az egész munka végső számvitele ugyanis ebben jelentkezik! Ha többet ad, akkor az egész nép azt fogja mondani: Hurrá! Gyerünk, próbáljunk még egy-két szocialista megyét csinálni! Ha meg az sül ki belőle, hogy nem ad többet, akkor sok ember kérdezheti: minek szerveztük mi ezt a szocialista megyét, ha még több áruja sincs belőle az országnak? A kommunisták helyesen fogták fel a kérdést, Győr megye szövetkezeti parasztsága pedig méltóan válaszolt: teljesítették terveiket, s a kongresszuson már joggal hivatkozhattak az eredményekre. Ez is része a falu szocialista átalakításának. Máris bebizonyosodott, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztése, a falu szocialista átalakítása együtt Jár a mezőgazdasági termelés emelkedésével. Azt szoktuk mondani — mégpedig joelső meggyőződésből —, hogy a magyar paraszt .....-'•szerető, értelmes, a* ( Folytatás a 4. oldalon.)
