Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

Kedd. 1959. december I. 3 SOMOGYI NÉPLAP Kádár János elvtárs előadói beszéde (Folytatás a 2. oldalról.) ti egység ma erősebb, mint ko­rábban bármiikor. Hazánkban munkáshatalom. proletárdik­tatúra volt. és a szocializmus épült, amikor 195-3 októberében bekövetkeztek az ismert ese­mények. A párt az események minden lényeges mozzanatára kiterjedő vizsgálatot folytatott, hogy feltárja az ellenforrada­lom okait, a közreiátszott té­nyezőket. az eseményekben működő erőket. A Központi Bizottság megállapította: az 1956. október 23-án Bu­dapesten kirobbant fegyve­res felkelés a munkásosz­tály hatalma, a népi állam, a magyar nép szocialista vívmányai ellen irányult, ezért burzsoá, ellenforra­dalmi jellegű volt. Az eseményeket felidéző okok­ra. az azokban részt vevő és ható tényezőikre vonatkozóan megállapítást nvert: lényeges tényezőként szerepet játszottak Rákosi és csoport iának hibái. Figyelmen kívül hagyták a ha­zai adottságokat és nemzeti sajátosságokat, s így egy idő múltán képtelennek bizonyul­tak arra. hogy a szocializmus építésének nemzetközi fő tör­vényszerűségeit helyesen al­kalmazzák hazánkban. E hibák súlyossága és tartóssága gyen­gítette a proletárdiktatúrát, és kedvező talajt teremtett az osztályellensésnek az ellenfor­radalom kirobbantásához. Súlyos szerepet játszott Nagy Imre és csoportjának példátlan árulása is. Végigjár­ták az utat a párton belüli frakciózástól a burzsoáziával és az imperialistákkal kötött tit­kos és nyílt szövetségig; mint osztályárulók a munkáshata­lom. feladásáig; mint hazaáru­lók az imperialisták beavatko­zásának sürgetéséig. Az ellenforradalom honi fő ereje a politikai hatalmától, kiváltságaitól és gazdasági felapjától korábban megfosztott kapitalistá és fasiszta restau­rációra törő egykori nagybir­tokos és tőkés osztály és reak­ciós uszályhordozóinak serege volt Gyorsan újjászervezték és mozgósították erőiket. Rövid néhány nap alatt 40 pártot szerveztek. Ezek között ott volt az ellenforradalmi alapon újjá­szervezett három egykori koa­líciós párt csakúgy, mint a két vármegyében nyíltan zászlót, bontó nyilaskeresztes, leplezet­lenül fasiszta párt. A volt uralkodó osztályok — pártjai­kon kívül — az ellenforradal­mi platformon álló úgyneve­zett munkástanácsokat és »for­radalmi-“ bizottságokat hasz­nálták fel politikai céljaikra. A Magyarországon kirob­bantott ellenforradalmi fel­kelésnek legerősebb ténye­zője a nemzetközi imperia­lizmus volt a reakciós USA-körökkel az élen. Ily módon a Magyar Népköz- társasággal szemben valójában két egymással szövetkezett — a belső ellenforradalmi és a nemzetközi imperialista — erő lépett fel. Pártunk Központi Bizottsá­ga — folytatta Kádár János — az 1956 októberi ellenforrada­lomról adott marxista elemzé­sét és állásfoglalását először az 1956 decemberi határozatá­ban foglalta össze. Most, a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolatban három fontos tényre mutathatunk rá: Először: az 1956 novemberé­nek első napjaiban és azt kö­vetően az események ellenfor­radalmi jellegéről tett minden megállapításunk helyesnek bi­zonyult, s a későbbiekben ki­derült tények mindazt csak megerősítették és igazolták. Másodszor: pártunk értékelését az ellenforradalom okairól és mozgató erőiről elfogadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Harmadszor: értékelésün­ket elfogadta és helyesli az egész nemzetközi kommunista mozgalom s a haladó emberek az egész világon. Az ellenforradalmi felkelés­ben — mondotta a továbbiak­ban — a párt és a népköztár­saság minden hazai ellensége egyesült, szorosan együtt dol­gozott velük az amerikai kor­mány által pénzelt és ez alka­lommal Bécsbe vezényelt emig- rációs csoport, Nagy Ferenc és társai. Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt a súlyos helyzetben kötelessége sze­rint járt cl. A nép sorsáért érzett felelős­ségtől áthatva a magyar kom­munisták létrehozták az új for­radalmi központot, megszervez­ték a harc vezető erejét, az új Központi Bizottságot, létrehoz­ták a forradalmi munkás-pa­raszt kormányt, amely a Szov­jetunió — hűséges és legjobb barátunk és szövetségesünk — segítségét kérte. A bátor, nyílt és horethexetes marxista— leninista állásfoglalás és politika meghozta a maga gyümölcsét A kérdések, amelyeket a tör­ténelem akkor napirendre tű­zött, súlyosak és bonyolultak voltaic — folytatta Kádár elv­társ, és hangsúlyozta: abban a helyzetben csak szilárd elvi politikával és határozottsággal lehetett boldogulni. Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kellett tárni a tö­megek előtt, hogy Nagy Im- réék átmentek az ellenség tá­borába. Fegyvert kellett sze­gezni annak, aki fegyverrel tá­madt a népköztársaság ellen. Szabadságot és demokráciát kellett adni a szocialista for­radalom harcosainak, a dolgo­zó népnek, de üldözni kellett az ellenforradalmárokat, a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú sze- kértolóikat. A nacionalizmus és a nemzeti gyűlölködés szí­tásával szemben félreérthetet­lenül és, nyíltan a népköztár­saság iránti hűség, az igaz ha- zafiság, a munkás-nemzetközi­ség eszméjével lehetett harcol­ni. Az ellenforradalmárok *>semlegességével« szemben félreérthetetlenül meg kellett mondani, hogy mi hűek mara­dunk a Varsói Szerződés szer­vezetéhez mindaddig, amíg ar­ra szükség lesz, és mindenkor együtt haladunk a szocialista táborral. Világosan válaszoltunk arra is: mire alapozzuk országunk politikai rendszerét? A mun­kás-paraszt szövetséget vezető marxista—leninista pártra, a szakszervezetekre, a Hazafias Népfrontra és a többi tömeg­szervezetre építjük politikai rendszerünket, elvetve a mun­kástanácsok rendszerét. Az el­lenforradalmi felkelés idősza­kában bebizonyosodott, hogy viszonyaink között a többpárt­rendszer az ellenforradalom javára hajtotta a vizet — ezért elvetettük ezt. A többpártrend­szer helyett a párt által veze­tett Hazafias Népfrontot fej­lesztettük. A Hazafias Népfront alkalmas és leépes arra, hogy politikai egységbe tömörítse a kommunistákat és mindazokat a pártonkívülieket, akik az alapvető célok tekintetében — a szocializmus felépítése, az ország szuverenitásának és függetlenségének védelme, a népköztársaság erősítése — egyetértenek. Három év pozi­tív tapasztalata bizonyítja, hogy a párt által vezetett Ha­zafias Népfront alkotó munlcá-r ra képes politikai mozgalom, amely a kommunisták mellett a párton kívüli közéleti té­nyezőket tömöríti, tekintet nél­kül arra, hogy korábban más partoknak voltak tagjai, vagy esetleg mindig is pártonkívü- liek voltak. A nép életbevágó érdekeinek biztosítása megkövetelte az ellenforradalmi felkelés kezde­ményezőinek, vezetőinek, szer­vezőinek és a gyilkosságokat elkövetőknek a megbüntetését. Meg kellett viszont bocsátani azoknak, akik főbenjáró bűnt nem követtek el, akiket meg­tévesztettek és félrevezettek. Súlyos helyzetben és egy idő­ben kellett a pártnak két na­gyon fontos feladatot megolda­nia: szakítani a , korábbi hi­bákkal és leszámolni az ellen- forradalommal. Pártunk képes volt erre, és egy időben meg­oldotta mindkét feladatot. A bátor, nyílt és következetes marxista—leninista állásfogla­lás és politika meghozta a 'ma­ga gyümölcsét. Az ellenforradalmi felkelés valamennyi tanulságát és A népi hatalom erősebb, mint az ellenforradalmi felke­lés előtt volt — folytatta Ká­dár elvtárs. — A szocializmus alapjai jelentősen szélesedtek azóta, és a szocializmus építése rendben, lendületesen folyik. Ez a helyzet nem jöhetett vol­na létre a tömegek politikai támogatása és odaadó, szor­galmas munkája nélkül. Ez a tény bizonyos mértékig tükrö­ződik még a Magyarországgal szemben erősen elfogult nyu­gati sajtóban is. Az utóbbi idő­ben teret kapnak ott a való­ságnak jobban megfelelő tudó­sítások is. A reális szemlélet csak ja­vára válhat azoknak is, akik nem túlságosan szeretik a Ma­gyar Népköztársaságot. Mosta­nában az ilyen emberek, mi­közben szemük előtt erősödik a Magyar Népköztársaság, kü­lönböző képzelgésekkel áltat­ják magukat. Azt mondják: el­lentétek varrnak a pártban. Pártunkban egység van és ha ellenségeink arra vár­nak, hogy pártunkban ellenté­tek lesznek, akkor csak várja­nak türelemmel, mei't bizony még jó sokáig kell várniuk. Más rakciósok eszelősségükben ahhoz fűzik reményeiket, hogy háború lesz. Az ilyen embe­reknek, ha egyáltalán képesek értelmes szót megérteni, csak azt mondhatjuk, okkal bízunk tapasztalatát meg sokáig számon kell tartania a pártnak, de magáról az el­lenforradalomról elmond­ható, hogy minden terüle­ten teljes vereséget szen­vedett és a múlté. Kádár elvtárs itt emlékez­közmondás az ilyenre mondja: »Éhes disznó makkal álmodik«. Megtanultuk ast, amit kell... Megint mások reakciós re­ményeiket ahhoz fűzik, hogy »kivonulnak Magyarországról a szovjet csapatok«.'Erről a kér­désről érdemes egypár komo­lyabb szót váltani. A szovjet csapatok ma Magyarországon nem belpolitikai okokból, ha­nem kizárólag a ma még nem rendezett nemzetközi . kérdé­sektől függően tartózkodnak. Mi a szovjet kormánnyal, a Varsói Szerződés szervezeté­ben egyesült országok kormá­nyaival, a szocialista országok kormányaival egyetértésben a külföldön állomásozó csapatok egyidejű és kölcsönös visszavo­násáról való tárgyalás mellett vagyunk. Jelenleg még mindig nyílt fenyegetések hangzanak el a népi demokratikus orszá­gok ellen. Világosan meg­mondtuk nemegyszer: a szovjet csapatok addig fognak Magyarországon ál­lomásozni, ameddig a nem­zetközi helyzet ezt szüksé­gessé teszi. Ami pedig azokat a beszélge­téseket illeti, hogy mi lesz, ha tetett a tavaly novemberben tartott országgyűlési és ta­nácsválasztásokra, amelyeken a leszavazottak 99,6 százalé­kának támogatását megkapták a párt által vezetett Hazafias Népfront jelöltjei. a szovjet csapatok kivonulnak Magyarországról, megmondhat­juk”, a rakción az sem fog se­gíteni. A szocialista forrada­lom magyarországi erői és hí­vei megtanulták azt. amit kell, és meg tudják védelmezni rendszerüket a belső ellenség­gel szemben. Ha a reakciósok újból verekedni akarnak, nem leszünk ellene, mert a magyar népnek van ereje, és még van elegendő törleszteni valója is az ellenforradalmárokkal szemben. | A tapasztalatokat számon tartjuk, nem ismételjük meg a hibákat, nem felejt­jük az árulást, se az osz­tályellenséget, se az impe­rialistákat. A tapasztalatok alapján to­vább erősítjük népi államun­kat, rendszerünket. Továjsb erősítjük államunk legfőbb po­litikai alapját, a munkás-pa­raszt szövetséget Erősítjük a munkásosztály szövetségét a többi dolgozók rétegeivel is. A Hazafias Népfront mozgalmi erejére támaszkodva tovább szélesítjük a nemzet vala­mennyi alkotásra képes erői­nek egyesítésé^. Tovább fej­lesztjük rendszerünk demokra­tizmusát. Érvényesítjük a de­j mokratikus centralizmus elvét j az államéletben is. A törvényt ! tiszteletben tartó állampolgá­rok jogai a jövőben tovább bővülnek. Ugyanígy bővülnek a helyi államhatalmi szervek önkormányzati jogai is, fenn­tartva és erősítve alapvető kér­désekben az állam központi irányítását. Népköztársaságunk alkot­mányban rögzített szervezete, rz országgyűlés és a helyi ta­kácsok rendszere bevált. Az ,'lmúlt három évben fejlesz­tettük az országgyűlés és a he­lyi tanácsok munkáját. Meg­növekedett politikai, gazdasá­gi és . kulturális szerepük. Bő­vült hatáskörük, és az a törek­vésük, hogy ez a jövőben még inkább bővüljön. A helyi ta­nácsok hatáskörének ésszerű bővítése egyúttal hatásos harc a burzsoáziától örökölt és saj­nos, rendszerünkben még egy­általán le nem küzdött bürok­rácia ellen. Elvtársak! Elmondhatjuk, hogy a három esztendő alatt tel­jes mértékben sikerült helyreállítani a Magyar Népköztársaság törvényes belső rendjét, a belpolitikai helyzet jó, és kielégítően fejlődik a közrend s a közállapotok olyanok ná­lunk, hogy bármely nyugati ka­pitalista ország megirigyelhet­né. Ez a párt egységének, he­lyes politikájának, a párt és a nép összeforrottságának, a munkásosztály vezette nemzeti tömörülésnek köszönhető. Rendszerünk és társadalmunk belső erejének forrása, hogy a párt mint vezető erő képes be­tölteni feladatát, és bírja a nép támogatását. A hároméves terv túlteljesítésével jó alapot kell teremteni as új ötéves tervhes A Magyar Népköztársaság bélpalitihn 1 helysetét ma a nyugalom, a meg szilárduló a gyors fejlődés jellemzi minden központi kezdemé­nyezés nélkül, egyidejűleg az ország különböző ré­szein százszámra alakítot­tak brigádokat, amelyek a szocialista brigád címének elnyeréséért versenyeznek. Ezek a brigádok, igen helye­sen. a termelési célokon és 3 munka fejlesztésén kívül a-szocialista magatartás és er­kölcs feilesztésén is munkál­kodnak. Ma már mintegy há­rom és fél—négyezer ilyen bri­gád dolgozik az országban. Az évi terv első háromne­gyedének teljesítése a követke­ző képet mutatja: A mezőgazdaságban megszi­lárdítottuk a termelőszövetke­zeteket. Az ipari termelés !2 százalékkal, a termelékenység múlt év azonos időszakához abban, hogy még a hideghábo­rút is sikerül felszámolni, de akárhogyan lesz is, kapitalizmus és fasizmus Magyarországon még egy­szer nem lesz. Ezt verjék ki a fejükből, és nekik is jobb lesz. Megint más reakciósok azt mondják: »Hruscsov és Eisen­hower megegyeztek«. Mi tud­juk, hogy Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök úr néhány dologban megegyeztek, és re­méljük, kívánjuk is, hogy a jö­vőben még sok dologban egyez­zenek meg. Be mi azt gondol­juk, hogy az a reakciós, aki va­lamely torz logikával azt gon­dolja, hogy bármelyik Hrus­csov—Eisenhower-találkozóból és tárgyalásból — nem tudni, milyen alapon — kapitalista, fasiszta Magyarország születik, legalábbis erősen téved. A Kádár elvtárs beszámolója harmadik részében az ország gazdasági helyzetével foglalko­zott. Részletesen ismertette a második világháború és az el­lenforradalom okozta gazdasá­gi károkat. A második világháború pél­dául Magyarország gazdaságá­ban 300 milliárd forint értékű kárt okozott, vagyis az akkori színvonalon számítva öt év nemzeti jövedelmét, az egész nép ötévi munkájának minden eredményét megsemmisítette. Az ellenforradalom gazdasá­gi »adománya« 22 milliárd fo­rint értékű kár a magyar nép­nek. A Központi Bizottság, a forradalmi munkás-paraszt kormány már a fegyveres harc közben erélyesen kézbe vette a népgazdaság helyreállításának ügyét. A népgazdaság már 1957 végére helyreállt. A terme­lés színvonala és a dolgo­zók életszínvonala már ak­kor meghaladta az ellen­4 százalékkal növekedett a forradalom előtti utolsó normális év, 1955 színvo­nalát. Egy év alatt ilyen eredményre is csali a szocialista rendszer és a szocializmus nemzetközi szolidaritása képes. A Közpon­ti Bizottság ez év márciusában felhívta népünket a nagyszá­mú új és megnövekedett terme­lőszövetkezetek megszilárdítá­sára. továbbá arra. hogy na­gyobb lendületet vigyen a szo­cializmus építésébe. A Közpon­ti Bizottság márciusi határoza­ta hatalmas visszhangot keltett a dolgozók tömegeiben. Fel­ajánlásaik végösszege — bár a gyárak és trösztök vezetődnek egy része rendkívüli óvatossá­got tanúsított — a szocialista iparban 3.2 milliárd forintnyi értéket tett ki. Még a felaján­lásoknál is több és szebb azon­ban. hogy dolgozóink — no­vember eleiéig az évi felaján­lás 97 százalékát teljesítették — összesen 3.1 milliárd forint értéket adtak terven felül. A felajánlások és azok teljesíté­se a szocialista öntudat és a lelkes munka meghatóan szép eredményei. A munkások, pa­rasztok. értelmiségiek közül, a fővárosi és vidéki kollektívák közül igazságosan szinte lehe­tetlen bármelyiket is kiemelni; A munkás brigádok, a mező- gazdasági dolgozók brigádjai vagy az úgynevezett komplex­brigádok, amelyekben fizikai és szellemi dolgozók fogtak ösz- sze egy-egy adott feladat meg­oldására — nagyon szép ered­ményeket értek el. Különösen örvendetes a fiatal dolgozók lagöntudatosabbjainak helyt­állása. Közülük is kiemelhető az ifjúsági exportbrigádok jó munkája. Még napjainkban is születnek úiabb és úiabb fel­ajánlások — folytatta Kádár János. A szocialista mumikaverseny fejlődésében a tavasszal nagy­szerű dolgoknak voltunk tanúi. Újságjaink hírt adtak arról, hogy a Szovjetunióban Kom­munista brigádok. Csehszlová­kiában szocialista brigádok alakítását kezdeményezték a dolgozók. Ezeket az újsághíre­ket követően' mintegy két-há­rom héten belül (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents