Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

Péntek, 1959. december 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP Úttörő-tra ki or — Gyerekek, tudnánk szerezni egy traktort a tsz-eknek, ha ti is úgy akarjátok. Csak 50 má­zsa vasat kell gyűjteni. És mi­lyen büszkék lehetnétek, hogy ti adtok egy gépet a felnőttek­nek ... így pengette meg a lehetősé­get az igazgató, és nem is fű­zött hozzá semmit. Másnap be­kopogtatott Frikton Gyuri és a Buneváczék Gyurkája: — Igazgató bácsi, nálunk ösz- sze lehet szedni odahaza 5—6 mázsát. — Nálunk is van vagy négy­re való — szólt a másik, és Csák Ernő melle dagadt a büsz­keségtől. Egy hét is eltelt az­után, míg jelentkezett a követ­kező, Gelencsér Lali, az őrsve­zető: — Igazgató bácsi, nagyobb mennyiségű vasat találtunk portya közben a vasút-parton. Csak a Szigeti öcsi papájával kellene beszélni... — Rendben van, fiúk, én be­szélek a papával, de ti szólja­tok az öcsinek. Ügy is történt, s a vas azóta a bon nyal úttörők tulajdona. Pozsonyi Sanyi így meséli: a Párduc őrs először felderítette a terepet. Nagyon izgatottak voltak akkortájt. Gelencsér La­li, Pozsonyi Sanyi és Ehl Béla mindig a régi malomhoz jártak fürödni, s most elhatározták, felkutatják a belsejét. A nagy­keréknél be is másztak, és ren­geteg vasat találtak odabent. Az őrs minden tagja gyűjtött. Bíró Gyuri, akit különben Pú­éinak szólítanak, Lencsés Pista meg Béni, igazi nevén Sinko- vics Sándor is »beavatkoztak« a versenybe. És a lányok? — Azokról nem tudunk, velük nem szoktunk tanácskozni, ha­dilábon állunk velük — mond­— Hadilábon áHunk a lányokkal • mondja Pozsonyi Sanyi. ja nagy komolyan, Pozsonyi Sanyi...- Ok inkább rongyot meg tökmagot gyűjtöttek - mondja az igazgató. A traktor a fiuk büszkesége lesz... Valóban, még októberben je­lentést kapott Tanai Imre járá­si úttörőtitkár: jöhet a MÉH, az 50 mázsa vas rendelkezésre áll... Hanem több is van mar annál, csak éppen hogy nem jönnek érte. Szép munka volt, meg kell hagyni. És Csák Ernő, az isko­la igazgatója nem is volt rest, hogy szóljon a gépállomás igazgatójának: — Hát a traktor az meglesz. Mi nyerjük meg, csak azt szeret­nénk, ha lehet, a mi falunkban dolgozzon majd, lesz munkája a tsz-községben.. • S az igazgató megígérte. Sőt vontatót is ad a hulladék gyűj­tésére. A kis falu úttörőcsapata pedig még mindig nem tudni mikor, de saját falujában, Bonnyán hallja majd pöfögni az új traktort, amelyet kedvvel, lelkesedéssel, igazi úttörő aka­rással gyűjtögetett össze ócska­vasból .. • S a traktoron tábla hirdeti majd: a bonnyai úttörők gé­pe ••• AZ ÉLET ISKOLÁJA „MINDENKI OTTHONA“ Pislákolnak a fények Len­gyeltóti ban. Hatra jár az óra. Egy fiú toppan be a földmű­vesszövetkezeti vendéglő ajta­ján. Odaszalad Gács István pincérhez, a pártszervezet esúcstitkárához. — Pista bá’, gyorsan a párt­klub kulcsát, mert már ott topog a fiatalság az ajtó előtt Megkapja. Már viszi is. Nyitja a klubot, gyújtja a vil­lanyt Fény önti el a termet A fiatalok betódulnak. Sakk, kártya, könyv, újság kerül az asztalokra, és kezdődik a já­ték, olvasgatás. Az egyik asz­talnál a közkedvelt Füles ma­gyaráz barátjának, mégpedig kézzel-lábbal * — Cigányéletem volt eddig, pajtás! Hajnalban indultam traktorommal a környező fal­vakba, s többet mentem, mint amennyit dolgoztam. Most, hogy mindenki benn van a kö­zösben, végre itthon lehetek... Lassan szállingóznak az idő­sebbek is. Leülnek, beszélget­nek. Csete Gyula bácsi dugja be ezüstös fejét az ajtón, ö a klub gondnoka. 68. évét tapos­sa, mégis fiatalosan, örömmel látja el feladatát. Körülnéz, rend van-e, majd a kályhával kezd szöszmötölni. Módos Géza tanácselnök és Gács elvtárs lép be. Boldog mosoly ül arcukon. Elégedet­tek. Tele van ma is a klub. Szeptemberben nyitották meg, és rövid három hónap lefor­gása alatt a község társadalmi életének egyik fóruma lett. Mindennap van valami prog­ram: kedden a nők gyűlnek össze, szerdán politikai oktatás van, csütörtökön ismeretter­jesztő előadás, pénteken KISZ- oktatás, vasárnap meg egész napos klubfoglalkozás. — Emlékszel, Pista, milyen nehezen indult meg itt az élet? —. kezdi Módos elvtárs. — Először csak a televízió végett járogattak ide. később rákap­tak az előadásokra, a szórako­zásra is. — De még hogy! — kontráz a párttitkár. — Csökkent a vendéglő forgalma, mert az délután 4-től 10-ig is a kisze- seké legyen a klub. Ilyenkor előkerül a társasjáték, aztán, ha megjön a gitáros meg a harmonikás, táncolnak is egyet. Ciráki Lajos, a járásbí­róság dolgozója nem ok nél­kül mondogatja: mindenki ott­hona ez a klub. Asszonyok érkeznek. Kedd van. Ilyenkor övék a terem. Tesári Józsefné vezetésével buzsáki hímzést tanulnak. El­kezdtek egy három méteres térítőt. — A klubnak szánják. Hogy ne unatkozzanak, hím­zés közben egyikük felolvas. A múltkor például a kongresszus anyagát tanulmányozták. Odakint egyre nagyobb a sö­tétség. Csak a pártklub abla­kai világítanak. Odabent meg­kezdődik a hímzőtanfolyam. Lajos Géza — Mondja meg nekem, me­lyikük gimnazista — mutat Veres Zoltán főtechnológus a Textilművek lánccsévélö üzemrésze gépei mellett mun­kálkodó fiatal lányokra, asz- szonyokra. Zavarban vagyok. Mert az egyforma kék kö­peny, a babos főkötő nem árulkodik. Együtt dolgozik a textilgyári munkáslány és az elsős gimnazista, egy gép mellett, egy munkán. Közelebb a fizikai munkához Néhány kivételtől eltekint­ve örömmel vették tudomá­sul a Munkácsy Mihály Leánygimnázium elsős tanu­lói, hogy a politechnikai ok­tatás keretében megtanulják a fonószakmát, és az érettsé­givel egy időben szakmunkás vizsgát tesznek. Ismerkedés a gyárral, az élettel — ez von­zotta a 14—15 éves leányokat, hiszen eddig úgyszólván csak hírből ismerték a gépek biro­dalmát. " Nagyon szívesen fogad­tuk a kislányokat, ők pedig — úgy érezzük — szívesen járnak ide — hallom mind­untalan, bárkivel beszélek a Textilművek dolgozói közül. Igen, szívesen járnak a lá­nyok a Textilművekbe. Erről tanúskodnak azok az iskolai dolgozatok is, melyeket fono­dái élményeik alapján írtak. *►,Szívesen és örömmel ve­szem fel a munkaruhát és a pettyes kendőt, hiszen részben már én is fonónő vagyok« — írja Vincze Márta. Kiár Edit pedig arra gon­dol, mit vesz abból a pénz­ből, melyet az egyhónapos nyári munka alatt keres: “A nyári blúznak az anyaga sely­mesebb lesz rajtam, a szandál szebben, csinosabban áll majd lábamon, az öv csatjai pedig fényesebbek lesznek, hiszen első fizetésemből vesz- szük majd.*' De nemcsak a dolgozatok­ból derül ki, hogy tetszik az üzem. Szorgalmasak, igyek­vők a lányok mind az elmé­leti órákon, mind a gépek mellett. — Kénytelenek vagyunk ötösöket adni nekik, annyira megtanulják az anyagot — dicséri őket Veres Zoltán, amikor vége az elméleti órá­nak. Valóban, a naplóban szép kövér ötösök sorakoz­nak, s csak nagy ritkán ta­lálni gyengébb osztályzatot. Naponta két óra elméleti, négy óra gyakorlati foglalko­zásuk van. Az üzemben eltöl­tendő négy év alatt minden üzemrésszel, munkafogással megismerkednek. Az idén a lánccsévélő üzemrészben gya­korolnak, de jövőre már a gyűrűsfonodába is bejutnak. űOtthon érez.ük magunkat a gépek között' Summázva ezt lehet meg­állapítani a lányok szavaiból. Ahogy fürge ujjakkal kötö­zik az elszakadt szálakat, és cserélik a copsokat — egyál­talán nem tapasztalható ide­genkedés a gépektől. Illetve a régiektől igen, mert azok nagyon zörögnek, gyakran tépik a szálat. — Bezzeg az M—150-esek — dicsérik a modem szovjet automatákat. Szeptember közepe óta jár­nak üzemi gyakorlatra, s má­ris jelentékeny haladást ér­tek el. A cops-cserét fele idő­vel hamarabb végzik el, mint az első hetekben. A szálkötö­zés ugyan komplikáltabb mű­velet, de itt is szép javulás tapasztalható. — Két alkalommal volt már nálam egy kislány — mondja Lőcze Istvánná. — Érdeklődött az üzemi munká­ról, az én dolgomról, kerese­temről, s álig akart elmenni a gép mellől. Csonka Mária is elégedett a mellé beosztott kislánnyal, Takács Erzsébettel. — Ott áll mindig a gép mellett, és figyeli, mikor fogy le a szál. Meg szépen előké­szíti a cseréhez a copsokat, hogy amikor jönnek mérni, gyorsabban elvégezhesse a munkát. Jó a kapcsolat a munkás^ és a diáklányok, az iskola és az üzem között. Nem csoda ez* hiszen a Textilművek lá­nyai a gimnázium tornater­mében tornásznak, az iskola pedagógusai pedig különböző előadásokat tartanak a leány­otthonban, vagy az üzemben. Barátság is szövődik a fiata­lok között. A gyerekek igen szorgal­masak. Lossos Mária, Merő Zsuzsa, Meződi Anna, Szabó Katalin, Takács Klára és Zsi- rai Éva — akik most dicsé­retben részesültek szorgal­mukért — mindnyájan nagy várakozással tekintenek a nyári foglalkozás elé. Mond­ják az üzemben, hogy az egy­hónapos nyári gyakorlat után 90—95 százalékot is tudnak majd teljesíteni. Beválta politechnikai oktatás örvendetes, hogy az iskola pedagógusai is szinte kivétel nélkül helyeslik a politechni­kai foglalkozást. Zelenik Sa­rolta irodalom szakos tanárnő nagy szeretettel szól az üzem­ről, az ott dolgozó emberek­ről. A kislányok kisérő tanár­nője, Matuszka Józsefné épp­úgy beöltözik és dolgozik a gépek mellett, mint tanítvá­nyai. Nagy igyekezetét látva váltig törik a fejüket a Tex­tilművek vezetői: vajon ő is kapjon-e szakmunkás-bizo­nyítványt. A kislányok közül nagyon sokan ma még textilmérnö­kök, textiltervezök szeretné­nek lenni, de már egy új if­júság arca bontakozik ki a körképből. Azé az ifjúságé, amely egyre közelebb kerül a fizikai munkához, és nem te­kinti tragédiának, ha üzem­ben kell dolgoznia. Vitatkoznak még sokan, va­jon helyes-e a politechnikai oktatás. A Textilművelőben szerzett tapasztalatok is iga­zolják helyességét. PoJesz György Második A z orvos magabiztosan emelkedett fel a szék­ről. Barna haját hátrasimítot­ta és körülnézett. Arcvoná­sain nyoma sem látszott a fö­lénynek; nyílt tekintete vizs­gálódón pihent meg egy-egy arcon, mintha tudni akarná, mire gondolnak most az em­berek. Aztán nagyon komo­lyan, megfontoltan beszélni kezdett. Csak az első monda­tokból, hangszálainak rezdü­léséből érződött némi elfo­gultság vagy inkább ünnepé­lyesség, ami nagyon is érthető idősebbek inkább a klubba í egy ilyen jelentős semény fe­iárnalr ol . í i — „„au járnak el sakkozni, vitatkoz­ni. Aztán az a sok paraszt- fiatal, aki pinceszerre járt ed­dig, most itt szórakozik — mondja őrömmel Módos elv­társ. Na és az utóbbi tanács­ülés? — kacsint Gács elvtárs az elnökre. — Több mint szá- zan gyűltek egybe, mert a klubban tartottuk. Ennyien sem voltak még. Van vonzó­ereje klubunknak. Hallgatnak. Aztán újra meg­szólal Gács elvtárs: — Magukénak érzik az em- . berek a klubot. Azt meséli £ Kenesei Géza, hogy amikor " inspekciós volt a klubban, lát­ta, hogy az egyik fiú a körmé­vel kapirgálja az új széket. Már épp rá akart szólni, ami­kor az egyik kiszes rámordult a fiúra: »Ne bántsd, ez a mi­enk!« A fiú úgy elszégyellte magát, hogy kiment a szobá­ból. Somogyvári Ottó KISZ-tit­ledhetetlen perceiben... — Elvtársak! A kinevezés itt van a zsebemben, az in­tézet főorvosa vagyok. Saját autóm van, egy szép alma­zöld Moszkvics. Lakásomat kényelmesen berendeztem, s havonta több mint négyezret keresek. Dolgozom, és békes­ségben, nyugodt körülmények között élek családommal... Soha senki sem bántott... Egyre fokozódó érdeklődés­sel figyelték. Az emberek agyában gyorsan forogtak a gondolatok, s már találgatták J magukban, miként döntsenek. Mert eddig még mit sem tud­nak róla, legfeljebb azt, hogy őszinte. Vagy talán dicsek­szik ... ? — Csak azért mondom el ezeket, mert szeretném, ha megértenék, látnák, hogy semmiféle anyagi vagy erköl­csi érdek nem késztet önök közé. Nem akarok előnyöket, nem akarok »jól feküdni« — ahogy mondani szokás —, hisz eddig is megbecsüllek munká­kár és helyettese. Dávid Erzsé- f mért. Gyógyítani akarok, de bet kiharcolták, hogy vasárnap í nemcsak a testet. Dolgozni akarok, mert ha elhagyom a fehér ágyakat, úgy érzem, ma­rad még energiám, hogy má­sutt is segítsek. Fiatal va­gyok, s ami az önök elve, meggyőződése, hivatása, tet­szik nekem... Már csattanták volna a te­nyerek, ha a formula enged­né, már vita nélkül is igent szavaznának az emberek. Mert ennyi őszinte szót s az elhatározás ily egyszerű és magától értetődő megfogal­mazását csak bizalommal le­het viszonozni. Még ki sem ért az ajtón, hívták vissza. S az intézet fő­orvosa tagja lett a kommu­nisták családjának... Ügy érezte most magát, mint a diák egy nehéz vizsga után. Felszabadultan, jóked­vűen. Megszűnt az idegfe­szültség, mely mint apró ka­lapácsok ütötték a visszauta­sítás érzetének húrjait. Nem mintha önnönmagában lelhe­tett volna hibákra. De tudja, hogy az orvosok társadalmá­ról kedvezőtlen vélemények is kialakulnak néha, sokszor joggal, sokszor igaztalanul. És ő — ha gondolkodásában nem is, de hivatásában egy velük. Ezért tartott a vissza­utasítástól. És most jólesett a bizalom, a szeretet, ahogy foc-Aták a kommunisták ... IKfem telt el hosszú idő, L ’ tálán csak egyetlen hét, máris éreznie kellett: va­lami nincs rendben. Valahogy másképp néznek rá a kollé­gái, mint azelőtt. Megérzi ezt az ember, felfogta eleitett sza­vaidból. a köszönt's ~eaneaú- lyá^C1. m Jr - -i v­tainak változásából. És ha­marosan — a járás székhe­lyén — így fogadta őt felet­tese: — Na, mi az, mi történt ve­led, hogy így megváltoztál? Az első pillanatban szólni se tudott. Látta a kissé gú­nyos, kissé értetlen mosollyal pásztázó ismerős szempárt, érezte, ahogy végigmérték, s hirtelen felforrt benne a vér. Mégis nyugalmat erőszakolt magára, és nagyon közvetle­nül, mosolygón válaszolt: — Az vagyok, aki voltam... Szó sincs változásról __ J azzel abba is maradt a dolog, csak lelke mé­lyén töprenkedett. Ugyan miért lehetnek ilyenek az emberek? Mert tudja: volta­képpen nem a párt ellen ágál­nak ... Csak ... csak egysze­rűen tiz-tizenöt évvel előbb elszakadtak az élettől, és alig­hanem képtelenek felzárkóz­ni. Nem értik, miért van a párt, azt sem, hogy miért jó, ha ott dolgoznak az elvvel azonosuló emberek, még ak­kor is, ha orvosi pályán mű­ködnek.. Rendkívül furcsa, ért­hetetlen ez az ő szemükben, pedig milyen szép, milyen felemelő hivatás ... Kérdezett valamit a védő­nőtől, s az kínosan hallgatott, majd így próbált kitérni a válasz elől: — Talán kérdezné meg a főorvos úr mástól... Én ... én igazán nem mondhatok semmit... én nem is tehetek róla... Kegyetlen zavarban volt, aztán hosszabb kérlelésre mé­giscsak kibökte- — Tetszik túl ni , , felette­sünk mondta, hogy ... hogy a főorvos úrral most vigyáz­ni kell... nem szabad beszél­ni előtte semmit... mert... belépett a pártba ... — Igen, tudom nővér, hal­lottam már... — válaszolta, és mélyen elgondolkozott, ügy látszik összefogták elle­nem. De hát tulajdonképpen miért kell félni tőlem? Miért vagyok én más ember, mint azelőtt? Mert dolgozom a fa­luban, mert gyűlésekre járok, mert megbeszéljük az elnök­kel, hogy mit, hogyan te­gyünk? Felőlem ugyan mond­hatnak, amit akarnak, de hát mégsem jó, hogy így van. Egy kicsit ők is közelebb kerül­hetnének hozzánk. Talán ész- revennék, hogy mi történik a világban... Jji Ikerülték. Elmaradtak ^ az esti összejövetelek. Mióta párttag, sehova se hív­ták meg. Azelőtt? Felesége névnapján szinte nem tudott helyet adni a vendégeknek. Most négyen jöttek. Világért sem hiányolja a nagy vendé­geskedést, mégis, olyan dolog ez, ami szöget üt az ember fe­jébe ... Egyszer egy kollégájával ta­lálkozott, s az igencsak kajá­nul azt mondta: — Én nem bánom .. Tu­dod, jó, hogy ott vagy a párt­ban, mert valaki legalább megvéd bennünket... Rá tudta volna borítani az asztalt, mégis higgadtan vá­laszolt: — A bűnösöket a kommu- nisták se védik ... Hanem csodák csodájára, nagyon »megváltozott« az or­vos felettese. Híre jött, hogy a doktor urat felvették taa- ’ előlinek. Most ő ment oda azzá, és visszafordította a kérdést: — Na, mi az, mi történt ve­led, hogy így megváltoztál? A felettes úr kutyaszorító­ban érezhette magát, mert el­vörösödve, dadogva válaszolt: — Hát... khm ... izé ... tiv- dód te, hogy ... hogy én min­dig szó ... szocialista érzel­mű ember voltam ... — Igen, tudom — mondta az orvos és félrefordult. Las­san, elgondolkozva lépett ki a szobából. Pedig szerette vol­na mindezt a másik fejéhez csapkodni. Szerette volna azt mondani, hogy legyetek őszintébbek, éljetek köztünk, eszméljetek, a mi társadal­munk számít rátok... Ne ítéljetek, ha nem ismeritek az életet, ne alkossatok véle­ményt alaptalanul... És mos: már kiirthatnátok magatok­ból azt a régi begyöpösödött "életelvet", hogy »orvos va­gyok, hivatásomnak élek, és más nem érdekel«. Más ember is hivatást tel­jesít, de sokszor többet, mert emberek jövőjéért is dolgo­zik. Ti talán megvetettetek, kiközösítettetek engem, mert kommunista lettem. Én büszke vagyok rá. És most mír nem fáj a húzódozástok, mert a betegeim, sohasem éreztettek velem hasonlót, a falu lakói sem. Ti is megértetek majd egyszer, de miért nem igye­keztek? /VT em mondta el. Sietett a faluba, tanácsülés volt azon az estén. Az orvos felállt, és beszélt az emberek­hez. Nem gondolt már más­ra, csak övéire, akik úgy it­ták a szavát, mint a kisgyer­mek az első verset. Igen, ez az ö világa, ide vezérelte tt második hivatás .. . Jávori Bál»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents