Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-18 / 297. szám
Az öltözködés és az időjárás A télnek, nyárnak, tavasznak, ősznek megvan a maga külön divatja. A divattervezők figyelembe veszik az évszakokat, az időjárást, és ahhoz tervezik a modelleket, színeket, anyagokat. Az a helyes, ha összhang van az időjárás és az DISZNÓTOR A fagy időszerűvé teszi a vidéki háztartások egyik legfontosabb eseményét, a disznótort. A disznótor körüli általános teendőket tudja minden háziasszony, így ezeket meg sem említjük. Inkább azokról szólunk, amelyeket különböző háztartásokban, különböző vidékeken másképp csinálnak. Mindenekelőtt azt ajánljuk, hogy a leölt disznót előbb forrázzák le, és csak azután, amikor már letisztították a sörté- ját, pörköljék. így a disznó bőre sokkal tisztább lesz, mintha csak pörkölnék, viszont sokkal jobb ízű, mintha csak forrázták volna. Arra, hogy a beleket kiválóan kell megtisztítani — kétszer-háromszor is kifordítani, a hártyákat lekaparni — nem kell külön figyelmeztetni a háziasszonyokat. Csak azt tanácsoljuk, hogy sózott, durva kukoricakásával mossuk azokat. Amikor a disznót szépen megtisztítottuk, feldaraboltuk, nagy fazékba vizet teszünk fel, és ebben megabáljuk a disznósajtnak való fejet, szalonnabőrkéket, a hurkához szükséges darabokat. Ebben az úgynevezett, abalében főzzük ki később a kész hurkákat, disznósajtot. Fokhagymát magát ne tegyünk semmibe, csak a fokhagyma vizét. Ezt úgy készítjük, hogy előtte való este beáztatunk egy nagy fej zúzott fokhagymát fél liter vízben, 12—15 órás állás után leszűrjük, és ezt hassznáT- juk. Abált szalonna A hasalja- vagy tokaszalonnát tenyérnyi széles hasábokra vágjuk, erősen bedörzsöljük sóval, alkalmas edénybe rakjuk, fokhagymát hintünk rá, és csak annyi vizet, hogy éppen ellepje. Három napig hagyjuk állni, ezután ízlés szerint babérlevelet hintünk rá és any- nyi vizet, hogy a szalonna felett álljon három ujjnyira. Ugyanabban az edényben a forrástól számítva fél óráig főzzük ezzel a páclével. Azután levesszük a tűzről, és a levében langyosra hűtjük. A pácléből valamennyit leszűrünk, lemossuk benne a szalonnáról a rátapadt fűszert és meghűtjük. Fagyasztás után kitűnő. Kenőmájas 3 kiló sertésmájat és 3 kiló szalonnát szeletekre vágunk. Előbb a szalonnát tesszük lábasban a tűzhelyre, és mikor már olvadni — de nem sülni — kezd, hozzáadjuk a felszeletelt májat és 6 deka apróra vágott vöröshagymát. Folytonos keverés között 8—10 percig pároljuk együtt, akkor levéve a tűzről kétszer átdaráljuk, ízlés szerinti sóval, borssal, egy pici szegfűborssal, esetleg pástétomfűszerrel fűszerezzük. Jól összedolgozzuk, hármadszOr is átdaráljuk, szépen tisztított, vastag, egyenes hurkabélbe töltjük vigyázva, hogy a töltelékben hézag ne maradjon. A tűzhely szélén levő forró vizes fazékba tesszük, s lassú forralással ^főzzük 80—90 percen át. Kivéve a forró vízből azonnal hideg vízbe tesszük, egy óra múlva kivesszük, megszikkasztjuk és 3—4 napig füstöljük. Véres hurka Zsemlét kockára vágunk, zsírban sárgára pirítjuk. Abált szalonnát is vágunk apró kockákra jócskán, körülbelül a vér súlya egyharmadrészének megfelelően. A nyers disznóvért, amikor jó megailvadt, m,e- Jeg abalében híg péppé dolgozzuk, azután a zsírban párolt reszelt vöröshagymával, ízlés szerinti sóval, paprikával, borssal, majoránnával fűszerezzük, és összekeverjük a zsemle- és szalonnakockákkal. A hurkabeleket lazán megtöltjük ezzel, és félóráig lassú forrásnál főzzük az abalében. A majoránna ebben nagyon fontos. Az ajándékozás gondot okoz, mert igen körültekintően kell eljárni, hogy eltaláljuk az ízlését annak, akit megajándékozunk. Cél, hogy örüljön, aki az ajándékot kapja. Nyilvánvaló tehát, hogy örömet csak úgy szerezhetünk, ha a megajándékozott azt kapja, ami ízlésének megfelel, amiben örömét találja. Nem szabad tehát csak árra gondolni, hogy ami nekem tetszik, jó az másnak is. Az emberek ízlése nagyon különféle, és ha másokat ajándékozunk meg, akkor ne csak az legyen az iránymutató, ami nekünk tetszik. Ezért nehéz az ajándékozás. Valóságos művészet ez már, mert alaposan ismerni kell azt, akinek adjuk. Ha eltaláljuk az ízlését, igaz örömet szerzünk vele, de ha nem, akkor udvarias mosolyt kapunk ugyan érte, de az ajándéktárgy már nem kerül tartósan a megbecsült helyre, mert nem szereti az, aki kapta. A másik szempont, amire vigyázni kell, a hasznosság. Mit ér az ajándékozással az, akinek például már van legalább 14 váza a lakásában, és I nem tudja hová tenni, ha még ILLIK — NEM ILLIK dlz illeni alap pillér cl Az életben gyakran találkozunk olyan emberekkel, akiket szívesen latunk, azonban olyanokkal is, akik kellemetlenek környezetünknek, tehát nem rokonszenves emberekkel. Már gyermekkorunk óta velünk nő, hogy megkülönböztetünk rokonszenves, kevésbé rokonszenves, vagy ellenszenves bácsikat, néniket, fiúkat, Jányokat, osztálytársakat stb. Felvetődik a kérdés: miben rejlik az oka ennek az egymástól eltérő értékelésnek, hogyan szerezzük meg környezetünkben a számunkra értéket jelentő rokon- szén vet, mik a feltételei a rokonszenv megszerzésének? A felelet meglepően egyszerű: az embereket a társaságban való viselkedésük alapján kedveljük meg. Hangsúlyozni kell azonban, erre nem a külsőleges, modoros, mesterkélt, mély meggyőződés, jellemszilárdság és erkölcsi alap nélküli viselkedés a mérvadó. A felületes, üres emberek gyakran első fellépésük alkalmával jó benyomást keltenek, azonban rövidesen lehullik róluk a lepel. Akik a jó modor írott és íratlan törvényei szerint járnak el, mindig és mindenütt jó benyomást keltenek, mindenki előzékeny az ilyen emberek iránt. A jó modor lényegében csupán az emberek környezetükhöz való kapcsolatának megnyilvánulása, a masok iránt tanúsított figyelem és tisztelet jele. Az emberek megítélésében a magunk viselkedése a mértékadó. ,Éppen ezért joggal elvárhatjuk tőlük a jólneveltséget. udvariasságot, készséget és tiszteletet, ha magunk is illedelmesen, udvariasan, készségesen és tisztelettudóan viselkedünk. Az olyan viselkedést, melynek ezek a tulajdonságok a pillérei — párosulva szilárd erkölcsi alappal —, és amely a társadalmi érintkezés általánosan érvényes szokásaihoz igazodik, tapintatosnak nevezzük. a órööltözködés között. Sajnos, akadnak divathóbortok, melyeknél már nem érvényesül a helyes szempont, csak a feltü- néskeltési vágy. Emlékezetes az a párizsi divathóbort, mely azt. eredményezte annak idején, hogy forró nyárban szőrmével díszített ruhákat hordtak, és télen a nők térde kékre fagyott, mert olyan rövid volt a kabát és a szoknya. Nem is olyan régen pedig szigorú télben a télikabátok újjá olyan bő volt, hogy a szél vígan szaladt fel, és valósággal kisodorta a test melegét a ruházatból. Az idei divat nem szolgál ilyen szertelenségekkel. Még a kalapdivat is megfelel az időjárás követelményeinek. Szólni kell azonban a bálo- zókról, a báli ruházkodásról. Itt még nincs megfelelő összhang. Nem öltöznek az asszonyok, leányok megfelelő mel*« gen, es ez az oka, hogy egy- egy sikeres bál után sok a meghűlés. Az egészségnél drágább kincs nincs, és ezért nem kell sajnálni azt a kis faradságot, amit a ruhatárban való megfelelő átöltözés jelent. A meleg bálteremből — táncolástól hevülten — az igen könnyű ruhácskában nem szabad azonnal a hűvös folyosóra vagy éppen az utcára lépni. A báli cipő sem arra való, hogy a fagyos hideg éjszakában abban tipegjenek haza. A .ruhatárban fel kell húzni az utcai cipőt, és elmarad így a láb fa- gyása, elnyomorodása. A lábnak a fagyástól való védelmét jelenti az is, hogy télen nem viselünk nagyon szoros cipőt. A gumicsizma se legyen szoros, mert beizzad a láb, és hamar megfagyhat. KÉT CSINOS RUHA többet kap. Ilyen esetben, még ha az ízlés egyezik is a váza formájában, színében, de már nem szerez örömet, sőt bosszúságot okoz. Tudiii kell tehát, hogy minek örülnek a legjobban. Most, a karácsonyi ünnep előtt gyakrabban álldogálnak az asszonyok a kirakatok előtt. Nézegetik az ajándékozásra alkalmas tárgyakat. Kedveltek a kisebb értékű, de igen tetszetős ajándéktárgyat jelentő díszítő gyöngyök. Kisestélyi- hez, alkalmi ruhához nagyon jók a kristálymetszésű gyöngysorok. Lehet viselni pulóverekhez is. Több színű gyöngyöt össze csavarva is hordanak. Világos és sötét színezésűek igen jó hatással díszítik az öltözéket. Az arany és ezüst színű gyöngyök igen szépek. A sötét ruhákhoz ma is a legszebb dísz a strassz. Egyre többen hordanak kon- tyot. A kOnytviselőknek kedves ajándék a kontyékszer. A japán mintás csatos pántoknak gazdag formabősége úgyszólván minden egyéni ízlést kielégít. Kedveltek a művirágok, melyek 15—20 centiméteres bársonyból, brokátból, bőrből, .vagy más anyagból készíthetünk. Jól hasznosíthatók az ajándékozáskor az ajándék dobozok. Tetszés szerinti tartalommal tölthetők meg, ezekkel azután lehet tréfás meglepetéseket is okozni. A gyermekek ajándékozásánál figyelemmel lehetünk szalvétagyűjtésre. Nagy möt szerezhetünk a gyermekeknek azzal, ha belföldi és külföldi szalvétákból adunk tetszetős mintadarabolMt. Lehetőleg minden mintából kettőt, hogy cserélni is tudjanak majd. Ha a nőknél figyelembe vesszük a gyöngydivatot az ajándékozásnál, akkor jogos, hogy a gyermekek szalvéta- gyűjtési kedvét is kielégítsük az ünnepi ajándékozáskor. Sima ,egyszínű sjjö- vetruha, az öv rojtozással készült. (1. minta.) Színes nop- pos tweed anyagból készült ruha, melyet szintén saját anyagából kihúzott rojt díszít. A ruhához bőrövet viseljünk. (2. minta.) MIT SÜSSÜNK'/ PAHNACSÜCS 40 deka Lisztet 10 deka cukorral, 4 tojás sárgájával, 1 egész tojással, 2 evőkanál tejfellel, 1 deci borral, 1 evőkanál rummal, kevés citrommal összegyúrunk, és kis időközönként háromszor behajtjuk, majd négyszögü darabkákra vágjuk. Tetszés szerinti ízzel töltjük, széleit tojással megkenjük, hogy jól lezárható legyen, és zsírban sütjük. Fahéjas cukorral szórjuk. VAJAS BLDACSKÄK 28 deka lisztet gyúródeszkán dörzsöljünk el 24 deka vajjal, 4 tojás sárgájával, kevés sóval, 2 evőkanál tejfellel és 6 deka cukorral. Formáljunk belőle kis rudacskákat, megsütjük, és vaníliás cukorral beszórjuk. BÜRKIFLI 18 deka lisztet, 20 deka vajat, 3 deka cukrot, 1 egész tojást és l tojás sárgáját, kis citromhéjat, l kanál tejfelt összegyúrunk. 15—20 percnyi időközönként négyszer egymásután kinyújtjuk és össze» hajtjuk (mint a vajas tésztát). Ezután kinyújtjuk, tégla alakú formára vágjuk, és a következő töltelékkel' töltjük: 2 tojás habja, 5 deka cukor, 6 deka tört mogyoró, kis fahéj és ízlés szerint kis citromhéj. Ezekből kifliket csinálunk. Tojássárgájával megkenjük, és forró sütőben pirosra sütjük. Sütés után melegen vaníliás cukorral meghintjük. KOS SUTH-KIFLI 7 deka vajat 3 tojás sárgájával, 15 deka cukorral és 1 deka élesztővel jó habosra keverünk. Hozzáadunk 12 deka lisztet és a 3 tojás keményre vert habját. Lisztezett, zsírozott tepsibe téve tetejét megszórjuk mandulával, és előmelegített sütőben sütjük. Pogácsaszaggatóval kiflikké szaggatjuk. Amikor kisült, még melegen megszórjuk vaníliás cukorral. í Gyermekeknek BECSÜLETES JÁNOS Hatszögletű terítő ^ Hol volt, hol nem volt, volt jegyszer egy irdatlan nagy ma- Anyaga kis térítőkhöz 100-as,De bizony nem akármi- nagyőbb térítőkhöz bármilyen Ht/en malom volt ez, mert a vastagságú horgolócérna. ^gonosz motnar sarcolta, sa, , .. rnuargatta vele az egesz leorElso sor: 9 láncszemes kor. TJlyg]cei_ Nemcsak hogy drágán Második sor: 6 kocka 3 Lány-#számította az őrlést, hanem szemből és egyráhajtásos pál-pamikor a malmot felépítette, cákból, a sor elején 3 lánc~'§dupla garatot csináltatott a szemből magasítás. %nagy kö alá. így aztán a megHarmadik sor: Minden má-Dőrölt liszt fele az ő külön kam- sodik kockába 4 kétráhajtásosö rajába csúszott. Hej, de sokat pálca, a második után 5 lánc- v is éheztek emiatt a falu szegé- szemes pikó. tényei! A négyes pálcacsoportok kö-2 Ebben a malomban dolgozott _, v János. Itt őrölte a huzat regzött 5—6 láncszem van. igeitől napestig anélkül, hogy Negyedik sor: A 6 láncsze-gmit ^ tudott volna a dupla games ívekben 6 ráhajtásos P^l'Sratról, mert ha tudja, bizony ca, közte 9 láncszem. ”c; nem vállalta volna ezt a ötödik sor: Az előző sor őrszolgálatot. pálcája fölé 7 ketráhajtásos* Történt egy napon, hogy a pálcát horgolunk, az első és ^molnárnak dolga akadt a kö- utolsó pálcákkal kapcsolj ukgzeli városkában. Magára hagyössze a csillagokat rövidpálcá-arí-a hát Jánost. Alighogy rival. Majd 6 láncszemet az elő-Sment a gazda, egy öreg anyázó sor 9 láncszemének közepé-g ka lépett be a malomba, kezében csuprot szorongatva. — Itt a vagyonkám, János — nyújtotta a legény felé. — Őröld óvatosan. Nehogy egy izem is elvesszen belőle, fj _ jvc féli, öreganyám, nem %le&z htja & búzáeskádnak — be öltünk, ugyanide 5 láncszemből pikó. végül 6 láncszem. A térítőt 10 láncszemes ívekkel horgoljuk körül tetszés szerinti szélességben. Az utolsó soron minden ívre pi- kot horgolunk. mondotta János, azzal elvette a csuprot, és elindult vele, hogy megörölje. De milyen nagy volt meglepetése őrlés után! Hiszen mindössze egyetlen marékra való lisztet önthetett a csuporba. Nem nyugodott János. Felkutatta a malom minden ze- gét-zugát, hogy az eltűnt liszt nyomára akadjon. Végül is sikerült felfedeznie mind a titkos raktárt, mind a dupla garatot. Egész zsáknyit töltött tele a lisztből az öregasszony számára. — No, János, hát ez meg hogyan történt? — álmélkódott a kis öreg a teli zsák láttán. — Ne legyen vele gondja öreganyó, vigye el nyugodtan Rájöttem ám, hogy csaló a gazda. — Azzal az öregasszony vállára segítette a megpakolt zsákot. — Hát te ezt nem tudtad eddig, János? Pedig a falubeliek váltig mondogatták, hogy te is összejátszol a gazdáddal No de ha így van, becsületességedért fogadd el tőlem ezt a botot. Ha egyet suhintasz vele, teliesiil a kívánságod. De jól VÍm/é-z, ióíf-r r1'1 /'r mert csak egyetlenegyet kívánhatsz, utána vége a bot varázserejének. Nevetve vette át a botot János. Nem hitte ugyanis, hogy a szegény asszonynak ilyen kincse lehessen. Estére megjött a gazda. AVghogy belépett, máris észrevette: tárva-nyitva áll a titkos raktár ajtaja. — Hát te, gézengúz, mit kerestél odabenn? — rivallt Jánosra. — A szegények lisztecskéjét, amit te elloptál — válaszolt az. — Hogy merészelsz gyanúsítani engem? — emelte magasra hatalmas furkósbotját a gazda. Hanem János sem volt rest, ö is megsuhintotta botját a levegőben. így kiáltott a molnár felé: — Bárcsak elborítana az a tenger liszt, amit életedben loptál. Alighogy kimondta, egyszerre csak eltűnt a gazda egy hegynyi liszttömeg alatt. Sohasem látta többé senki. János lett a gazda. Az ő kezén bezzeg csipetnyi híja sem esett a búzának. Szerették, be- erülték, híre is járt messze földön a becsületes Jánosnak.
