Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-18 / 297. szám

Az öltözködés és az időjárás A télnek, nyárnak, tavasz­nak, ősznek megvan a maga külön divatja. A divattervezők figyelembe veszik az évszako­kat, az időjárást, és ahhoz ter­vezik a modelleket, színeket, anyagokat. Az a helyes, ha összhang van az időjárás és az DISZNÓTOR A fagy időszerűvé teszi a vi­déki háztartások egyik legfon­tosabb eseményét, a disznó­tort. A disznótor körüli általá­nos teendőket tudja minden háziasszony, így ezeket meg sem említjük. Inkább azokról szólunk, amelyeket különböző háztartásokban, különböző vi­dékeken másképp csinálnak. Mindenekelőtt azt ajánljuk, hogy a leölt disznót előbb for­rázzák le, és csak azután, ami­kor már letisztították a sörté- ját, pörköljék. így a disznó bő­re sokkal tisztább lesz, mint­ha csak pörkölnék, viszont sokkal jobb ízű, mintha csak forrázták volna. Arra, hogy a beleket kiválóan kell megtisz­títani — kétszer-háromszor is kifordítani, a hártyákat leka­parni — nem kell külön fi­gyelmeztetni a háziasszonyo­kat. Csak azt tanácsoljuk, hogy sózott, durva kukoricakásával mossuk azokat. Amikor a disz­nót szépen megtisztítottuk, fel­daraboltuk, nagy fazékba vi­zet teszünk fel, és ebben meg­abáljuk a disznósajtnak való fejet, szalonnabőrkéket, a hur­kához szükséges darabokat. Ebben az úgynevezett, abalében főzzük ki később a kész hur­kákat, disznósajtot. Fokhagy­mát magát ne tegyünk semmi­be, csak a fokhagyma vizét. Ezt úgy készítjük, hogy előtte való este beáztatunk egy nagy fej zúzott fokhagymát fél li­ter vízben, 12—15 órás állás után leszűrjük, és ezt hassznáT- juk. Abált szalonna A hasalja- vagy tokaszalon­nát tenyérnyi széles hasábok­ra vágjuk, erősen bedörzsöljük sóval, alkalmas edénybe rak­juk, fokhagymát hintünk rá, és csak annyi vizet, hogy ép­pen ellepje. Három napig hagy­juk állni, ezután ízlés szerint babérlevelet hintünk rá és any- nyi vizet, hogy a szalonna fe­lett álljon három ujjnyira. Ugyanabban az edényben a forrástól számítva fél óráig főzzük ezzel a páclével. Az­után levesszük a tűzről, és a levében langyosra hűtjük. A pácléből valamennyit leszű­rünk, lemossuk benne a szalon­náról a rátapadt fűszert és meghűtjük. Fagyasztás után kitűnő. Kenőmájas 3 kiló sertésmájat és 3 kiló szalonnát szeletekre vágunk. Előbb a szalonnát tesszük lá­basban a tűzhelyre, és mikor már olvadni — de nem sülni — kezd, hozzáadjuk a felszeletelt májat és 6 deka apróra vágott vöröshagymát. Folytonos keve­rés között 8—10 percig párol­juk együtt, akkor levéve a tűz­ről kétszer átdaráljuk, ízlés szerinti sóval, borssal, egy pi­ci szegfűborssal, esetleg pás­tétomfűszerrel fűszerezzük. Jól összedolgozzuk, hármadszOr is átdaráljuk, szépen tisztított, vastag, egyenes hurkabélbe töltjük vigyázva, hogy a tölte­lékben hézag ne maradjon. A tűzhely szélén levő forró vizes fazékba tesszük, s lassú forra­lással ^főzzük 80—90 percen át. Kivéve a forró vízből azonnal hideg vízbe tesszük, egy óra múlva kivesszük, megszik­kasztjuk és 3—4 napig füstöl­jük. Véres hurka Zsemlét kockára vágunk, zsírban sárgára pirítjuk. Abált szalonnát is vágunk apró koc­kákra jócskán, körülbelül a vér súlya egyharmadrészének megfelelően. A nyers disznó­vért, amikor jó megailvadt, m,e- Jeg abalében híg péppé dol­gozzuk, azután a zsírban pá­rolt reszelt vöröshagymával, ízlés szerinti sóval, paprikával, borssal, majoránnával fűsze­rezzük, és összekeverjük a zsemle- és szalonnakockákkal. A hurkabeleket lazán megtölt­jük ezzel, és félóráig lassú forrásnál főzzük az abalében. A majoránna ebben nagyon fontos. Az ajándékozás gondot okoz, mert igen körül­tekintően kell eljárni, hogy el­találjuk az ízlését annak, akit megajándékozunk. Cél, hogy örüljön, aki az ajándékot kap­ja. Nyilvánvaló tehát, hogy örömet csak úgy szerezhetünk, ha a megajándékozott azt kap­ja, ami ízlésének megfelel, amiben örömét találja. Nem szabad tehát csak árra gondol­ni, hogy ami nekem tetszik, jó az másnak is. Az emberek ízlése nagyon különféle, és ha másokat ajándékozunk meg, akkor ne csak az legyen az iránymutató, ami nekünk tet­szik. Ezért nehéz az ajándéko­zás. Valóságos művészet ez már, mert alaposan ismerni kell azt, akinek adjuk. Ha el­találjuk az ízlését, igaz örömet szerzünk vele, de ha nem, ak­kor udvarias mosolyt kapunk ugyan érte, de az ajándéktárgy már nem kerül tartósan a meg­becsült helyre, mert nem sze­reti az, aki kapta. A másik szempont, amire vigyázni kell, a hasznosság. Mit ér az ajándékozással az, akinek például már van leg­alább 14 váza a lakásában, és I nem tudja hová tenni, ha még ILLIK — NEM ILLIK dlz illeni alap pillér cl Az életben gyakran találkozunk olyan emberekkel, akiket szívesen latunk, azonban olyanokkal is, akik kelle­metlenek környezetünknek, tehát nem rokonszenves embe­rekkel. Már gyermekkorunk óta velünk nő, hogy megkülön­böztetünk rokonszenves, kevésbé rokonszenves, vagy ellenszenves bácsikat, néniket, fiúkat, Jányokat, osztály­társakat stb. Felvetődik a kérdés: miben rejlik az oka en­nek az egymástól eltérő értékelésnek, hogyan szerezzük meg környezetünkben a számunkra értéket jelentő rokon- szén vet, mik a feltételei a rokonszenv megszerzésének? A felelet meglepően egyszerű: az embereket a társa­ságban való viselkedésük alapján kedveljük meg. Hangsú­lyozni kell azonban, erre nem a külsőleges, modoros, mes­terkélt, mély meggyőződés, jellemszilárdság és erkölcsi alap nélküli viselkedés a mérvadó. A felületes, üres emberek gyakran első fellépésük alkalmával jó benyomást keltenek, azonban rövidesen lehullik róluk a lepel. Akik a jó modor írott és íratlan törvényei szerint járnak el, mindig és min­denütt jó benyomást keltenek, mindenki előzékeny az ilyen emberek iránt. A jó modor lényegében csupán az emberek környezetükhöz való kapcsolatának megnyilvánulása, a ma­sok iránt tanúsított figyelem és tisztelet jele. Az emberek megítélésében a magunk viselkedése a mértékadó. ,Éppen ezért joggal elvárhatjuk tőlük a jólneveltséget. udvariassá­got, készséget és tiszteletet, ha magunk is illedelmesen, udvariasan, készségesen és tisztelettudóan viselkedünk. Az olyan viselkedést, melynek ezek a tulajdonságok a pillérei — párosulva szilárd erkölcsi alappal —, és amely a társa­dalmi érintkezés általánosan érvényes szokásaihoz igazo­dik, tapintatosnak nevezzük. a órö­öltözködés között. Sajnos, akadnak divathóbortok, me­lyeknél már nem érvényesül a helyes szempont, csak a feltü- néskeltési vágy. Emlékezetes az a párizsi di­vathóbort, mely azt. eredmé­nyezte annak idején, hogy for­ró nyárban szőrmével díszített ruhákat hordtak, és télen a nők térde kékre fagyott, mert olyan rövid volt a kabát és a szoknya. Nem is olyan régen pedig szigorú télben a télika­bátok újjá olyan bő volt, hogy a szél vígan szaladt fel, és va­lósággal kisodorta a test mele­gét a ruházatból. Az idei divat nem szolgál ilyen szertelenségekkel. Még a kalapdivat is megfelel az idő­járás követelményeinek. Szólni kell azonban a bálo- zókról, a báli ruházkodásról. Itt még nincs megfelelő össz­hang. Nem öltöznek az asszo­nyok, leányok megfelelő mel*« gen, es ez az oka, hogy egy- egy sikeres bál után sok a meghűlés. Az egészségnél drá­gább kincs nincs, és ezért nem kell sajnálni azt a kis farad­ságot, amit a ruhatárban való megfelelő átöltözés jelent. A meleg bálteremből — tánco­lástól hevülten — az igen könnyű ruhácskában nem sza­bad azonnal a hűvös folyosóra vagy éppen az utcára lépni. A báli cipő sem arra való, hogy a fagyos hideg éjszakában ab­ban tipegjenek haza. A .ruha­tárban fel kell húzni az utcai cipőt, és elmarad így a láb fa- gyása, elnyomorodása. A lábnak a fagyástól való védelmét jelenti az is, hogy té­len nem viselünk nagyon szo­ros cipőt. A gumicsizma se le­gyen szoros, mert beizzad a láb, és hamar megfagyhat. KÉT CSINOS RUHA többet kap. Ilyen esetben, még ha az ízlés egyezik is a váza formájában, színében, de már nem szerez örömet, sőt bosszú­ságot okoz. Tudiii kell tehát, hogy mi­nek örülnek a legjobban. Most, a karácsonyi ünnep előtt gyakrabban álldogálnak az asszonyok a kirakatok előtt. Nézegetik az ajándékozásra alkalmas tárgyakat. Kedveltek a kisebb értékű, de igen tet­szetős ajándéktárgyat jelentő díszítő gyöngyök. Kisestélyi- hez, alkalmi ruhához nagyon jók a kristálymetszésű gyöngy­sorok. Lehet viselni pulóverek­hez is. Több színű gyöngyöt össze csavarva is hordanak. Vi­lágos és sötét színezésűek igen jó hatással díszítik az öltözé­ket. Az arany és ezüst színű gyöngyök igen szépek. A sötét ruhákhoz ma is a legszebb dísz a strassz. Egyre többen hordanak kon- tyot. A kOnytviselőknek ked­ves ajándék a kontyékszer. A japán mintás csatos pántok­nak gazdag formabősége úgy­szólván minden egyéni ízlést kielégít. Kedveltek a művirá­gok, melyek 15—20 centiméte­res bársonyból, brokátból, bőr­ből, .vagy más anyagból készít­hetünk. Jól hasznosíthatók az aján­dékozáskor az ajándék dobo­zok. Tetszés szerinti tartalom­mal tölthetők meg, ezekkel az­után lehet tréfás meglepetése­ket is okozni. A gyermekek ajándékozásá­nál figyelemmel lehetünk szalvétagyűjtésre. Nagy möt szerezhetünk a gyerme­keknek azzal, ha belföldi és külföldi szalvétákból adunk tetszetős mintadarabolMt. Le­hetőleg minden mintából ket­tőt, hogy cserélni is tudjanak majd. Ha a nőknél figyelembe vesszük a gyöngydivatot az ajándékozásnál, akkor jogos, hogy a gyermekek szalvéta- gyűjtési kedvét is kielégítsük az ünnepi ajándékozáskor. Sima ,egyszínű sjjö- vetruha, az öv roj­tozással készült. (1. minta.) Színes nop- pos tweed anyagból készült ruha, me­lyet szintén saját anyagából kihúzott rojt díszít. A ruhá­hoz bőrövet visel­jünk. (2. minta.) MIT SÜSSÜNK'/ PAHNACSÜCS 40 deka Lisztet 10 deka cukorral, 4 tojás sárgájával, 1 egész tojással, 2 evőkanál tejfellel, 1 deci borral, 1 evőkanál rummal, kevés citrom­mal összegyúrunk, és kis időkö­zönként háromszor behajtjuk, majd négyszögü darabkákra vág­juk. Tetszés szerinti ízzel töltjük, széleit tojással megkenjük, hogy jól lezárható legyen, és zsírban sütjük. Fahéjas cukorral szórjuk. VAJAS BLDACSKÄK 28 deka lisztet gyúródeszkán dör­zsöljünk el 24 deka vajjal, 4 to­jás sárgájával, kevés sóval, 2 evő­kanál tejfellel és 6 deka cukorral. Formáljunk belőle kis rudacskákat, megsütjük, és vaníliás cukorral be­szórjuk. BÜRKIFLI 18 deka lisztet, 20 deka vajat, 3 deka cukrot, 1 egész tojást és l tojás sárgáját, kis citromhéjat, l kanál tejfelt összegyúrunk. 15—20 percnyi időközönként négyszer egymásután kinyújtjuk és össze» hajtjuk (mint a vajas tésztát). Ez­után kinyújtjuk, tégla alakú for­mára vágjuk, és a következő töl­telékkel' töltjük: 2 tojás habja, 5 deka cukor, 6 deka tört mogyoró, kis fahéj és ízlés szerint kis cit­romhéj. Ezekből kifliket csinálunk. Tojássárgájával megkenjük, és for­ró sütőben pirosra sütjük. Sütés után melegen vaníliás cukorral meghintjük. KOS SUTH-KIFLI 7 deka vajat 3 tojás sárgájával, 15 deka cukorral és 1 deka élesz­tővel jó habosra keverünk. Hozzá­adunk 12 deka lisztet és a 3 tojás keményre vert habját. Lisztezett, zsírozott tepsibe téve tetejét meg­szórjuk mandulával, és előmelegí­tett sütőben sütjük. Pogácsaszag­gatóval kiflikké szaggatjuk. Ami­kor kisült, még melegen megszór­juk vaníliás cukorral. í Gyermekeknek BECSÜLETES JÁNOS Hatszögletű terítő ^ Hol volt, hol nem volt, volt jegyszer egy irdatlan nagy ma- Anyaga kis térítőkhöz 100-as,De bizony nem akármi- nagyőbb térítőkhöz bármilyen Ht/en malom volt ez, mert a vastagságú horgolócérna. ^gonosz motnar sarcolta, sa­, , .. rnuargatta vele az egesz leor­Elso sor: 9 láncszemes kor. TJlyg]cei_ Nemcsak hogy drágán Második sor: 6 kocka 3 Lány-#számította az őrlést, hanem szemből és egyráhajtásos pál-pamikor a malmot felépítette, cákból, a sor elején 3 lánc~'§dupla garatot csináltatott a szemből magasítás. %nagy kö alá. így aztán a meg­Harmadik sor: Minden má-Dőrölt liszt fele az ő külön kam- sodik kockába 4 kétráhajtásosö rajába csúszott. Hej, de sokat pálca, a második után 5 lánc- v is éheztek emiatt a falu szegé- szemes pikó. tényei! A négyes pálcacsoportok kö-2 Ebben a malomban dolgozott _, v János. Itt őrölte a huzat reg­zött 5—6 láncszem van. igeitől napestig anélkül, hogy Negyedik sor: A 6 láncsze-gmit ^ tudott volna a dupla ga­mes ívekben 6 ráhajtásos P^l'Sratról, mert ha tudja, bizony ca, közte 9 láncszem. ”c; nem vállalta volna ezt a ötödik sor: Az előző sor őrszolgálatot. pálcája fölé 7 ketráhajtásos* Történt egy napon, hogy a pálcát horgolunk, az első és ^molnárnak dolga akadt a kö- utolsó pálcákkal kapcsolj ukgzeli városkában. Magára hagy­össze a csillagokat rövidpálcá-arí-a hát Jánost. Alighogy ri­val. Majd 6 láncszemet az elő-Sment a gazda, egy öreg anyá­zó sor 9 láncszemének közepé-g ka lépett be a malomba, kezé­ben csuprot szorongatva. — Itt a vagyonkám, János — nyújtotta a legény felé. — Őröld óvatosan. Nehogy egy izem is elvesszen belőle, fj _ jvc féli, öreganyám, nem %le&z htja & búzáeskádnak — be öltünk, ugyanide 5 lánc­szemből pikó. végül 6 lánc­szem. A térítőt 10 láncszemes ívekkel horgoljuk körül tet­szés szerinti szélességben. Az utolsó soron minden ívre pi- kot horgolunk. mondotta János, azzal elvette a csuprot, és elindult vele, hogy megörölje. De milyen nagy volt megle­petése őrlés után! Hiszen mindössze egyetlen marékra való lisztet önthetett a csupor­ba. Nem nyugodott János. Fel­kutatta a malom minden ze- gét-zugát, hogy az eltűnt liszt nyomára akadjon. Végül is si­került felfedeznie mind a tit­kos raktárt, mind a dupla ga­ratot. Egész zsáknyit töltött te­le a lisztből az öregasszony számára. — No, János, hát ez meg ho­gyan történt? — álmélkódott a kis öreg a teli zsák láttán. — Ne legyen vele gondja öreganyó, vigye el nyugodtan Rájöttem ám, hogy csaló a gazda. — Azzal az öregasszony vállára segítette a megpakolt zsákot. — Hát te ezt nem tudtad eddig, János? Pedig a falube­liek váltig mondogatták, hogy te is összejátszol a gazdáddal No de ha így van, becsületes­ségedért fogadd el tőlem ezt a botot. Ha egyet suhintasz ve­le, teliesiil a kívánságod. De jól VÍm/é-z, ióíf-r r1'1 /'r mert csak egyetlenegyet kí­vánhatsz, utána vége a bot va­rázserejének. Nevetve vette át a botot Já­nos. Nem hitte ugyanis, hogy a szegény asszonynak ilyen kin­cse lehessen. Estére megjött a gazda. AVghogy belépett, máris észrevette: tárva-nyitva áll a titkos raktár ajtaja. — Hát te, gézengúz, mit ke­restél odabenn? — rivallt Já­nosra. — A szegények lisztecskéjét, amit te elloptál — válaszolt az. — Hogy merészelsz gyanúsí­tani engem? — emelte magas­ra hatalmas furkósbotját a gaz­da. Hanem János sem volt rest, ö is megsuhintotta botját a levegőben. így kiáltott a mol­nár felé: — Bárcsak elborítana az a tenger liszt, amit életedben loptál. Alighogy kimondta, egyszer­re csak eltűnt a gazda egy hegynyi liszttömeg alatt. Soha­sem látta többé senki. János lett a gazda. Az ő ke­zén bezzeg csipetnyi híja sem esett a búzának. Szerették, be- erülték, híre is járt messze földön a becsületes Jánosnak.

Next

/
Thumbnails
Contents