Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-15 / 269. szám
SOMOGYI NÉPLAP ▼asáraap, 1953. jKwember IS) A mexőgasd a ság fejlesztésének néhány kérdése a nagyatádi járásban A nagyatádi járás — Kaposvár után — Somogy megye legjobban iparosított járása. A konzervgyár, a fonalgyár, a dohánybeváltó és a téglagyár évi átlagban ezernél több doligo- zótfoglalkoztat. Jelentős számú dolgozó keresi kenyerét a nyomdában, az AKÖV-nél, a sütőipari vállalatnál és a ktsz-efcben is. A második ötéves terv során további, igen számottevő iparfejlesztésre számítunk. Ennek ellenére — sőt részben ennek következtéiben — továbbra is elsőrendű jelentősége van a mezőgazdaság fejlesztésének. A nem mezőigazdasági dolgozók száma és igénye állandóan növekszik. Ez magában is fokozódó mennyiségi és minőségi követelményt támaszt a mezőgazdasági áruellátás iránt. A tegnap még falusi termelő üzemi munkássá válva mára igényes fogyasztóvá lép elő. Részben ez szabja meg az előttünk álló feladatokat. Több. olcsóbb és jobb minőségű élelmiszert kell előállítanunk a helyi és az országos szükségletek kielégítésiére. Rendkívül különleges feladat is vár a jártás mezőgazdaságára. Közismert, hogy itt és a barcsi járásban terem a légi óbb minőségű vetőburgonya, és ezekben a járásokban a legnagyobb méretű a dohánytermesztés. A Nagyatádi Konzervgyár körzetében máris jelentős mértékű zöldségtermesztés folyik, de ezt még nagymértékben fejleszteni kell. A megyei pártér- teíkezlet határozata külön is kötelez bennünket — a táj jellegének megfelelően — a burgonya, a dohány és a konzervipari növények nagyöbbmérvű termelésére. A járási pártbizottság a legjobb mezőgazdasági szakemberek véleményének meghallgatása után — akiknek munkájáért ezúttal is köszönetét mondunk — készítette el határozati javaslatát, s azt a küldöttértekezlet egyhangúlag jóváhagyta. A feladatokat lényegéiben két csoportba sorolta. Egyik: a járás meglévő tsz-einek megszilárdítása és a még egyéni községek átszervezése; a másik: a növénytermelés és az állattenyésztés hozamainak növelése, vstlamint az árutermelés fokozása. A két feladat olyan szorosan összefügg, hogy egyik a másik nélkül véglegesen nem oldható meg. Az állítást néhány példával kívánom alátámasztani A határozat kimondja, hogy a kukorica termésátlagát 40 százalékkal, a burgonyáét 30 százalékkal kell emelni az utolsó öt év átlagához képest. Csö- kölyön kívül Taranyban és Háromfán lehet a legjobb minőségű vetőburgonyát megtermelni. Azonban a szerződéses termeltetés kiszélesítése az elaprózott parcellákon nem valósítható meg. A fajtatisztaság biztosítása, a megfelelő szelekció és a szakszerű növényvédelem megoldhatatlan a szétszórt parcellákon! Háromfán még 101, Taranyban pedig 50 tehénfogatot találunk. Miféle mélyszántás az, amit ezekkel, de még az is, amit lovakkal végeznek? Nem véletlen, hogy az egyéni termelők burgonyatermésének átlaga 1958-ban 75,70 mázsa, a termelőszövetkezetek 85,4 mázsájával szemben. Csak ebből az egy növényféleségbol évente 512 030 forint kár éri a háromfai és 401 000 forint a tara- nyi gazdákat A termésátlagok növelése céljából előirányoztuk a vetésforgó bevezetését, a talajjavítás széleskörű alkalmazását és a vegyszeres gvomir- tást Ha ma megnézzük az egyéni községek határait, igen szomorú látványban van részünk. Talajjavítás ‘sehol, a gyomosodás a járás nagy részében ijesztő méretű. Ugyanakkor Csökölyfoen, Mikében, Szabáson vagy Kutason kialakították már a táblákat, megteremtették a vetésforgó előfeltételeit, szerződést kötöttek a vegyszeres gyomirtásra, és több száz holdon végeznek talajjavítást. Háromfán vagy Taranyban, Görgetegen vagy Kuntelepen alig valami, vagy semmi sem történt ezen a területen. Nem kell hozzá egyetem, hogy bárki megállapítsa: Tarany és Háromfa — de a többiek is — sok százezer forintot dobnak ki az ablakon mindaddig, amíg nem alkalmazzák az említett eljárásokat. De .:. meiginit csak a kisparcella korlátaiba ütközünk. Vetésforgó, talajjavítás, vegyszeres gyomirtás eredményesen csak a nagyüzemben alkalmazható. A határozat szerint az egy tehénre 'eső évi feiési átlagot 1600 literről 2200 literre emeljük az ötéves terv időszakában. Ez a szám alacsonyabb az országos célkitűzésnél, de reálisan csak az adott helyzetből indulhattunk ki. Az pedig — sajnos — eléggé vigasztalan. Háromfán főleg az ígázás következtében az egy tehénre eső átlag 1265 liter. Taranyban 1200 liter! Ha itt is elérjük a célt. akikor Háromfa évente 965 000 forinttal. Tarany 652 800 LEV OVALOV FORDÍTOTTA: BARANDI KOMOR VILMA 79. forinttal több bevételhez jut csupán a tej eladásiból. Nem jelentéktelen az sem, amit az állatok súlygyarapodása,, minőségi javulása és a trágyatermelés növekedése hoz a konyhára, Háromfán és Taranyban is igen szorgalmas nép lakik. A földterülethez mérten sok a munkaerő. Ez a lehetőség szinte kiált a ibelterje- sebb gazdálkodás után. Tovább kell fokozni a kapások, elsősorban a kukorica termelését, a konzervgyár pedig szinte korlátlanul kötne szerződést a különféle zöldségnövényekre. Jelentős mértékben lehetne fejleszteni az öntözéses termesztést — de ehhez természetesen, megfelelő beruházásra lenne szükség. Hiába jó gazdák if j. Horváth Imre (131-esi és Cservég Viktor Háromfán vagy Zelkó György és Horváth György Taranyban, külön-kü- lön ilyen feladatra nem vállalkozhatnak! De ha az egész falu összefog, akkor ugrásszerűen meg lehet emelni a hozamokat. Amikor a járási pártbizottság elkészítette javaslatát, természetesen számolt azzal, hogy aránylag rövid időn belül az egész járás a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság útjára lép. Azt sem feledtük el. hogy a legjobb tanácsot sem fogadja, el mindenki az első szára. Éppen ezért elsősorban a kommunisták feladatává tettük, hogy példamutatással, türelmes, fáradhatatlan felvilágosító munkával segítsék járásunk dolgozó parasztjait a döntés meghozatalában. Az elkövetkező hetekben, á hosszú téli estéken igen sok lesz a vívódás, a számvetés, az összehasonlítás falvamkfoan. Parasztságunk nagy többsége már ma is világosan Lá£ja: nem lehet tovább a régi módon élni. Még nyűgözi őket a múlt. de már szakadoznak a szálak. A kommunisták tanácskozása világosan tette fel a kérdéseket: tíz vagy tizenöt mázsa gabonát akar-e parasztsásunk egy holdon termelni, 1500 vagy 2500 litert akar-e fejni, tehénnel vagv traktorral akar-e szántani, földiének rabszolgája vagy ura akar-e lenni? A válasz nem lehet kétséges! A magasabb terméshozamokat, a szocialista nagyüzemi mezen gazdaságot parasztságunkkal együtt járásunkban is meg fogjuk teremteni. Torma István. a Nagyatádi Járási Pártbizottság titkára. Nagybajom novembere II Meglepi az embert, hogy mennyi minden új van ebben az ötezer lelket számláló, községben. Végiggondolni is nehéz, hogy a tanácsház folyosóján különböző táblázatokat látni, amiket emlékeztetőnek szántak a falu vezetői. Űj iskola vüfomosítás, fedett piac, új, gyönyörű művelődési ház, lakások épülnek, zenés cukrászda csalogat a központba, a főtéren taxiállomás létesült, s korszerű, önkiszolgáló csemegeboltban vásárolhatnak az emberek. De nő is az igényük, mint eső után az erdei gonba. Bölcsőde, óvoda van, de már kicsi, újabbat akarnak építeni. Azt hiszem, az emberek, ha nem is tudatosan készülnek rá, de érzik már, hogy másképp kell berendezkedni, mert a jelenlegi életkörülmények aligha biztosíthatnak további fejlődést. Talán ezt szűrhetném le Bodrogi János szavaiból is, aki hetenként kétszer megkérdezi a tanácselnöktől, ha ösz- szetalálkoznak a csemegeboltban: — Elnök elvtárs, hát mikor kezdjük már? — Hamarosan, csak türelem ... — De miért nem előbb? — Ejnye, János, eddig nem volt disznója meg bora sem. Hát mivel kínálta volna meg a vendégeket? — viccelt az elnök. De Bodrogi János a "hát az igaz« megjegyzése után is csak ostromolja Dómján Lászlót. Korántsem akarom ezzel azt mondani, hogy a faluban mindenki ilyen szíves-örömest várja a nagy átalakulást. De hogy benne él az emeberekben, az bizonyos. Egy megbeszélésen hallottam valakitől, hogy: — Sok ember olyan, mint a jó keresztény. Mindenáron a mennyországba akar jutni, csak minél később ... Nagy derültség fogadta e szavakat, jómagam talán hittem is, nem is. Később aztán be kellett látnom: ha nem is jó helyről vettük a hasonlatot, azért sok igazság van benne ... Délután Tóth M. Sándor középparaszttal társalogtunk — tsz-elnök is volt 56 előtt —, s ő bizony őszinteségéről biztosítva azt erősgefte, hogy az emberek nyolcvan százaléka, bár látja a fejlődés útját, húzódozik, szeretne kimaradni. Aztán az ő véleményét kérdeztem, s akkor azt mondta: — A párt és a kormány célkitűzése helyes, kell is a tsz, csakhát ne én legyek az első ... Máshol is hallottam hasonlót, és meggyőződésem: nem más ez, mint az átalakulás gyermekbetegsége. De mivel ismerjük, könnyen gyógyítható betegség. Később — ha nem is vonta vissza Tóth M- Sándor azt a bizonyos nyolcvan százalékot — más oldalról megcáfolta, amit előbb mondott. Szavából előcsengett az, amiről tegnap szóltam: aggódás, fé- lés, ragaszkodás a régihez, amit nem kell, nem is szabad elítélni, hisz a gőzmozdonyra is valamikor kaszával, kapával, vasvillával támadtak az emberek. De azóta már nehezen szánják rá magukat a gyaloglásra ... Hallottam egy emberről — nem írom ide a nevét —, büszkén, mellét veregetve hí- resztelte a faluban: — Én bizony csak egy hold búzát vetek. Minek is többet, talán, a tsz-nek? S miközben így ugratta az embereket, kiderült, hogy már hat holdon vetett őszi gabonát. Miért beszélt mégis így? Talán mert attól félt, hogy zászlóvivőnek tartják... Az egyik utcában kis duga- dőlt zsúpos viskóra akadtam. Mögötte jól látszik a felépített téglaház. Ajtó ablak még nincs rajta, de a tetőről már lepereg az eső. Nem is tudnám hirtelenében, hogy hót vagy nyolc gyerek szorong-e a kis zsúpos házban. Édesanyjukkal beszélgettem, Ács Kocsis Jánosijával. — Hát agyé, a módasabbak húzódoznak, féltik, ami ezután is az övék lesz. De azért majd ráállnák ám, nagyon beszélik a faluban ... — Nekünk? Nekünk csak jobb lehet 'Nem kell napszámba járni a föld mellett. Meg aztán akárhogy nézem is, a három munkaegység meglesz naponta. Hárman megyünk, az uram, a nagyobbik fiam meg én is ... így beszélt Ács Kocsisné, s mintha egy kicsit választ adott volna Horváth M. István középparaszt aggodalmára. Mert először ugyan arról beszélt, hogy mennyit küzdöttek az ő ősei a földért meg a szép házért. De aztán afeletti aggodalmát hajtogatta, hogy összefognak-e majd az emberek. Tudnak-e együtt dolgoznij lesz-e, aki "kordában« tartja őket... ? Ács Kocsisaié szava pedig biztosíték. Mert aki élni akar — és mindig jobban —, az dolgozik ezután is, úgy, mint ahogy ők tervezik: békességben, nyugalomban és egyre nagyobb kedvvel __ — Ha mindenki annyit dolgozna, mint most egyénileg — mondta Horváth István —, akkor nem lenne baj. De miért kellene feltételezni az ellenkezőjét? Hiszen Nagybajomban szorgalmas, jó dolgos emberek élnek. Eddig is csak akkor találták meg a számításukat, ha dolgoztak. Márpedig azt senki se mondhatja* senki se ígérheti, hogy a tsz- ben munka nélkül is lehet élni. Erre gondoltam s a közösségi szellemre, ami nem előre, csak a közösségi munka nyomán alaikulhat ki. S ez a közös munka akkor már emberi kötelesség lesz mindenkinek önmaga és társai iránt... Beszélgetnek az emberek nyíltan, őszintén. S a téma mindig ugyanaz: milyen lesz, hogy lesz majd akkor ...? Jávori Béla Nagy az érdéklodés Balatonlellén a pártoktatás iránt (Tudósítónktól.) Ez év őszén igen erős tanulása vágy mutatkozott meg Ba- latonleilén. A községi, párt- szervezet eredetileg két tanfolyamot tervezett, jelenleg azonban már a megszervezett három tanfolyam is kevésnek bizonyul Október 27-én kezdődött a rendszeres foglalkozás. A párttagság nagy része a "Marxizmus-lenini! zmus kérdései« tanfolyamon vesz részt. Több pár- tonkívüli dolgozó is bekapcsolódott a tanulásba. Az oktatás vezetője Petrás Pál; a pártszervezet vezetőségi tagja. Az "Időszerű kérdések« tarn« folyamán két csoport kezdte meg a tanulást Az egyikben tömegszervezeti vezetők és tagok, a másikban főként pedagógusok, földművesszövetkezeti dolgozók tanulnak Baross István pártvezetőségi tagnak, illetve Szabó Lajosnak, az általános iskola igazgatójának vezetésével. Az oktaiás iránti érdeklődést bizonyítja, hogy a legutóbbi foglalkozáson újabb 9 dolgozó kérte a felvételét a tanfolyamra. Említésre méltó, hogy több házaspár közösen vesz részt az oktatásiban.. 15. A kaktuszok árnyékában Wilhelm van Pohlmann úr sietett a megüresedett helyet elfoglalni: ha Gröner profesz- szornak nem is állt módjában Edingeren túladni, a befolyása elég volt ahhoz, hogy Pőhl- mannt neveztesse ki a helyére. Grönemél ismerkedtem meg Pohhnann-nal, egy-két nappal az új Gestapo-főnök megérkezése után. Sem külsőleg, sem lelkileg nem hasonlított elődjére. Inkább jómódú fogorvosnak vagy gyógyszerésznek néztem volna. Fekete, rövidre nyírt haja volt, nagy, sötét, kisbé dülledt szeme, húsos orra és puha, nedves szája.. -. Nyugodt, fegyelmezett, higgadt embernek látszott, szarukeretes szemüvege mögül udvariasan nézett mindenkire, és mindenkit szívesen végighallgatott. De alig telt el néhány hét, Pohlmann cselekedetei messze túlszárnyalták a kiegyensúlyozatlan Edinger tetteit! Edingerről azt beszélték a •munkatársai, hogy egy-egy túl makacs és beszélni nem akaró ietartóztatott kihallgatásánál könnyen dühbe jött, és maga esett neki a fogolynak. Vagy pedig Hitlert idézve valósággal önkívületbe esett, szeme kifordult, és a szó legszorosabb értelmében mindenről megfeledkezett a világon. Pohlmann, éppen ellenkezőleg, sohasem jött ki a sodrából, és sohasem ereszkedett le odáig, hogy saját kezűleg bántalmazza a foglyokat. Ehelyett , azonban valósággal rendszerezte az alkalmazható kínzásokat az SS-nek, és különleges utasításokkal pontosan megszabta a kínzások sorrendjei. Pohlmann megtiltotta a vizsgálati fogságban levők bántalmazását, ehelyett azonban növelte a szakértő felügyelők számát, és különleges módszereket vezetett be a nyelvek megoldására. Egyszóval, ha Eddinger maga volt a következetlenség, ügy Pohlmann -maga volt a megtestesült rendszeresség és hidegvérűség. Pohlmann különben kitűnően játszott klarinéton, és muzsikával kezdődött az ismeretségünk is ott Grönemél. Pohlmann ugyanis a vendégek szórakoztatására néhány régi tircli táncot adott elő klarinétján. Talán éppen Pohlmann meg- rkezésével kapcsolatosan hielt meg Gröner is villájába. — Kedves August — recsegje vacsora után — őszinte ■römömre szolgálna, ha nem tasítaná vissza meghívásomat, és vendégül láthatnám jövő vasárnap a villámban. Gröner osak egészen közeli barátait hívta meg a villába, és ez a meghívás nemcsak a barátságnak, hanem Taylor tábornok irántam tanúsított figyelmének is szólt. De nem találtam el: Gröner azért hívott meg, mert számomra — mint ahogy gondolta — meghökkentő meglepetést tartogatott. Pohlmann ártól azonban még előbb volt meglepetésben részem. Négy vagy öt nappal azután, hogy Pohlmann Rigába érkezett. Márta egyszerű, szürke borítékot nyújtott át, amelyben közönséges nyomtatványon Avgust BerzAny urat a Gestapo irodájába idézitek 1942. augusztus 15-én déli egy órára. Nyilván az idézést egészen alacsony rangú tisztviselő is írhatta, aiki nem tudta, ki is az az August Berziny. Később azonban kiderült, hogy tévedtem. Az idézést nagyon is tekintélyes személy írta. Egy órakor odaértem a parancsnokság elé. A .parancsnokságon irataimat kérték, habár Edingemél tett előző látogatásaimból igen jól ismertek. Pohlmann úr rendet teremtett a Gestaponál is. Az első emeletre irányítottaott vámom kellett, majd » harmadikra küldtek, ahol szintén vártam, onnan a második emeletre kellett mennem, ahol bevezettek Pohlmann irodájába és itt megint megvárakoztatták. Nem volt nagyon kedvemre váló ez az egész, lázadásnak azonban nem lett volna értelme. Az egész nem volt egyéb, mint lélektani előkészítés: vedd tudomásul, hogy itt senki vagy. Végre Pohlmann hivatott. Ugyanolyan nyugodt, higgadd volst, mint akkor, amikor Grönemél találkoztunk. Könnyed mosollyal érdeklődve pillantott rám szemüvege mögül. — Ha a háború előtt találkoztunk volna, nem várakoztattam volna így meg — mondta. — Ha csak angol tiszt lenne, akikor nyomban lágerbe irányítanám. Mivel azonban valamennyire a mi munkatársunk is, behivattam magamhoz és a sorrend szerint fogadtam. Rám nézett. Tökéletesen nyugodt voltam. — Leülhet — mondta Pohlmann, szinte paramcsólóan. Leültem. — Azért hivattam be, hogy tudomására hozzam, nem vagyunk önnel megelégedve — kezdte. — Én még Berlinben megismerkedtem Edinger Obergruppenführer jelentéseivel, önnek át kellett volna adnia ügynökhálózatát még... — egy mbrzs&t söpört le a keze alól — még a múlt évben. Folytatjuk — „SZELLEM VIZSGA" Hasznos kezdeményezés a Faipari Vállalatnál A Faipari Vállalat párttiijká- ra. Dolgos Gyula elvtárs beszélgetés közben megkérdezte a vállalat egyik tanulóját, tudja-e, ki a Minisztertanács elnöke. Ugyancsak élcsodálkozott. amikor a fiú nem tudott rá válaszolni. Még többet is kérdezett hasonló tárgykörből, de hiába. A válasszal mindig adós maradt a kérdezett. Ekkor összehívta a tanulókat, hogy vajon valamennyien ennyire tájékozatlanok-e. És kiderült, ho^y sajnos, igen. Ekkor gondolta Dolgos elvtárs, hogy egy olyan »szellemvizs- gát« kellene rendezni a fiatalok számára, amelyben politikai. történelmi és szakmai kérdések szerepelnének. A tanulóknak is tetszett az ötlet, s hozzáláttak a felkészüléshez. Az eddigi témák — a tánc, a sport vagy más szórakozás — egy időre kiröpoentek a fejekből, s mindenki újságokat, folyóiratokat lapozgatott otthon. Még az üzemben is ilyesmiről beszélgettek. Cselik elvtárs, az JI oktatójuk nem győzött csodál- kozni a fiatalokon, amikor nem szakmai kérdésekkel átírtak elő. hanem Latiinka Sán- ídor, Kilián György életéről ér- Jdeklődtek, vagy hogy kik a Mj- ^nisztertanács tagjai. A "szellemvizsgán« idősebb ^dolgozók is megjelentek, s ’nemegyszer ők is összenéztek ? ! kérdések hallatára ... Harmincöt kérdé« szerepelt - ^»•viz&gán«. Akik a legtöbbet megoldották, ajándékot kaptak, töltőtollat vagy könyvet A tamiloknak igen tetszett ez, s már várják a következő alkalmat. Arra még jobban felkészülnek. Hasznos és követendő ez a kezdeményezés, mert a fiatalok olyan problémákkal is megismerkednek. amelyekkel eddig nemigen törődtek. Jobban tájékozódnak a napi politika e.te- ményei között, megismerik történelmünk nagyjait stb., bővülnek ismereteik, szélesedik látókörük. R. F. Az általános iskolákban tilos a táncmulatság A Művelődésügyi Minisztérium tudomására jutott, hogy az elmúlt tanévben egyes iskolákban — aí igazgató és a szülői munkaközösség vezetőinek hozzájárulásával —1 több alkalommal gyűjtöttek pénzt a szülőktől az oktató-nevelő munkát nem érintő célokra is. A minisztérium rendelkezése kimondja: meg kell szüntetni, hogy iskolai ünnepségek, rendezvények, összejövetelek, vizsgák alkalmával a büfé, zene stb. költségeivel a szülőket terheljék. Iskolai tánc- mulatságokat általános iskolákban n^m szabad rendezni, középiskolákban pedig évenként legfeljebb j egyszer. Szigorúan fel kell lépni a színház- és mozilátogatások erőszakolt szervezése ellen. Rámutat vé- 1 gül a rendelkezés arra is: hely te- lien,' hogy egyes szervezetek a pe- 'dagógusok, illetve tanulók útján árusítsanak különböző célozol jegyeket, meghívókat stb. (MTI)
