Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-17 / 244. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Szombat, 1959. október H TANULÓ JUHÁSZBOJTÁROK BOTOT FARICSGALVA, a vastag bundájú, békésen bége- tő juhok után ballagva, lógó nyelvvel loholó puli társaságá­ban él a legtöbb ember tuda­tában a magyar juhász. Talán kevesen gondolnak arra, hogy nemcsak a kényelmes terelge­tés eredménye az egyre több és jobb minőségű gyapjú, s hogy a mai kor juhászát is mind magasabb követelmények elé állítja az élet. Alaposabb szakképzettséget, de az általá­nos műveltség terén is nagyobb tudást kell szerezniük, hogy megfeleljenek a megnövekedett követelményeknek. Ezt az igényt kielégítendő hozta létre a Gyapjútermeltető Tröszt a juhászbojtárok iskoláját. En­nek egyik tagozata Pusztako­vácsiban, a keszthelyi Gyapjú­termeltető Vállalat üzemegysé­gében kapott otthont Kék és szürke munkaruhás fiatalok beszélgetnek csendben a hajdani kastély falához tá­maszkodva az őszi délelőtti ve- rófényben. Óraközi szünetet az új típusú mezőgazdasági szakmunkásképző iskoláról be­szélgetünk. — Az erre a célra készült tankönyvek elég maxi­mális követelményeket tartal­maznak, igaz, hogy az idén in­dult meg először a juhászboj­tárok ilyen formájú képzése. — Mennyi ideig tart e tan' folyam? — KÉTÉVI TANULÓIDŐRE SZERZŐDTEK az itt levők. Ez alatt az idő alatt két alkalom­mal három-három hónapig bentlakásos tanfolyamon vesz­nek részt, heti 36 órában köz­ismereti tárgyakat tanulnak, illetve szakmai foglalkozáso­kon a juhtenyésztéssel össze­függő témákkal bővítik szak­ismeretüket. Bondor László üzemegy.tóg- vezető, egyben osztályt ín ok kí­séretében Kiss elvtárs végigve­zet a pingpong-asztallal, rá­dióval felszerelt klubtermen, ahol a tanulók szabad idejüket töltik, majd a hálóteremoe nyi­tunk be. Egyforma vaságyak fehér huzattal és paplannal, tartanak. Ahogy azonban meg- középen futószőnyeg. pillantják az érkező tanárt, Szókisíboris Bélát, figyelmezte­tés nélkül bevonulnak a f°£" lalkozási terembe. KEZDŐDIK AZ ŐRÁ. Az anyag: a többjegyű számok szorzása. Vigyázva, nagy igye­Az iskola anyagi része felöl érdeklődőim. — Teljes egészében a tröszt tartja fenn a tanfolyamot. A tanulók teljes ellátást, havi nyolcvan forint zsebpénzt kap­nak itt-tartózkodásuk alait, a kezettel rajzolják a számokat, gyakorlati képzésen pedig írástól elszokott, munkában el- nyolcszáz forint a fizetésük. A nehezült kezükben mélyen nvo- ,.+a-n< víts­módik a füzet lapjába a ceru­za hegye. Felváltva felelnek, végzik a részszorzásokat, kiejtésük ha­zánk több jellegzetes tájszólá­sáról árulkodik: az ország csaknem minden nagyobb ré­sze képviselve van a terem­ben. Nehezen bajlódnak a SB^" mokkái. Hiába, a tizenihat ta­nuló közül csupán ketten ju­tottak el a nyolcadik osztályig, de ők sem szerezték végbizo­nyítványt. A többi ennél ké­két év utáni szakmunkás vizs­ga letétele után illetményük száz forinttal emelkedik. — Hány helyen indult meg az idén hasonló tanfolyam? — Mindössze két községben. Itt a 18—32. a Debrecen mel­letti Parragon a 14—17 évesek számára. Az utóbbihoz azon­ban legalább hat osztály elvég­zése volt szükséges, mivel a következő évben az iskolán megszerzik a nyolc osztályos bizonyítványt is. Célunk, hogy a juhtenyésztés színvonalát emeljük, valamint, hogy az iiparitanuló-képzéshez hason­Nincs keret? Kezdődik a KISZ oktatási év Inkén hosszas tusakodás után döntöttek az emberek mondván: — L>egyen világos­ság! Az áramszolgáltató szere­lői aztán sudár betonoszlopo­kat palántáitok a komisz homokos talajba, huzalokat feszítettek a porceláncsigák­ra, mint miami ég és föld közé dobott citerákra, aztán furdalni kezdték sorban a házak falait, hogy majd amikor a közvilágítás elké­szítése után sor kerül a vil­lany bekötésére a házakban is, már kész legyen a régen várt fény útja. Mondották tehát: legyen világossági Legyen még ak­kor is, ha sokba kerül. És lön. Inke hosszan nyújtóz­kodó utcáit már nem lak­ja a sötétség, és közeleg az az idő is rohamléptekkel, amikor a családi ereklyék, közé kerülhetnek a petró­leumlámpák és a még ősibb világitó eszközök. Nagy öröm ez. Ve íme, mit tesz néhány ember két­ezer megkeserítésére! Az utcákon már este hatkor szolgálatba áll a vManyvi- lágítis, az irckeiek kedveit klubjában, az italboltban szintén villanyfény mellett megy az iddogálás — mint­ha nem találná meg a szá­ját a jó ívó a petróleum­lámpa mellett —, viszont úgy végeztek a járás szék­helyén, a magasságos Csur­gón, hogy a falu középüle­teiben marad a tizenöt év óta itt is nagyon idegen sö­tétség. — Póthitel nincs! A bekö­tés, szerelés költségeit gaz- dálkodja ki a tanács, ha azt akarja, hogy az iskolában, a művelődési házban, a tanács- házán és a pedagóguslaká­sokban is villany világítson, ■'V Nem tudná a községi ta­nács, mit lehet kérni és mit nem? Tudja bizony, hiszen a megyei tanács tervosztályán Bálint elvtársitól kapták azt a biztatást, hogy csak nyújt­sák be a költségvetést, a pót- hitel-igénylést, amikor ez időszerű lesz, mert van pénz. Hol az igazság hát? A megye felelős nyilatkozójá­nál, vagy a járás pénzügyi osztály i vezetőjénél, Navra- csies Lászlónál, aki felleb- bezhetetlenül jelentette ki: — Nincs keret! Az a véleményünk, hogy az igazság szálainak kibogo­zása u'.án mégis keríteni ké­ne keretet, mert szégyentel­jes dolog az, hogy míg las­san a lakóházakban otthont kap a fény, az italozás szin­tén villanyvilágítás mellett folyik, az inkei középületek­ben csak akkor kerülhet sor a fény honfoglalására, ami­kor a tanácsnak sikerül »1kigazdálkodnia« a bekötés, szerelés költségeit, a 28"a00 forintot! Inke termelőszövetkezeti község. A villamosítás 500 ezer, az iskola építése 100 ezer f őri ttjába került. Ez még mind adósság. Ha a hatszáz­ezer forint felét elengedné államunk — tsz-községről lé­vén szó —, az elkövetkező egyikét évben akkor sem si­kerülne az odavetett »kigaz­dálkodni« utasítást végrehaj­tom. Egyszóval meg kellene még egyszer nézni, miért nincs az ígért póthitel, hova lett, ha volt, mert az járja Inkén, hogy személyes ha­ragból utasította volt vissza a járási tanács pénzügyi osztályának vezetője a köz­ségi tanács póthitel-igénylé- séti A közeljövőben megkezdődik megyénk KISZ alaps7«rveze teiben az oktatás. A tavaly jól bevált oktatási formák az idén sem változnak. Alapfokon »A világ térképe előtt« előadások, középfokon KISZ politikai kö­rök. felsőfokon az ifjúsági aka­démiák indulnak. Milyen céllal rendezi a KISZ a politikai oktatást? Elsősorban az áll a szervezők előtt, hogy hozzászoktassák a fiatalokat a politikához, meg­ismertessék őket a politikai kérdésekkel. Ezt célozza "A vi­lág térképe előtt« című össze­jövetelek beszélgetés-jellege. Itt nem előadásokat tartaná­nak, hanem a propagandista a tankönyv alapján elbeszél­getne a fiatalokkal, mi az, amit megtanulhatnának, megismer­hetnének. Egy fokkal fejlettebbek a KISZ politikai körök. Az elő­adások mellett itt már kon­zultációt is tartanak majd, az elhangzott beszámolók alapján kérdéseket tesznek fel a hall­gatóknak. Az ifjúsági akadémiák tar­tásához nagyobb létszám szük­séges, mint az előbb említett két oktatási formához. Ezért ezeket a járási székhelyeken — Barcs és Fonyód kivételével — tartják. Főleg munkás- és középisko­lás fiatalok vesznek részt az fjúsági akadémiák munkájá­ban. A témakör 50 százalékig kötött A szocialista hazafiság, a kommunista erkölcs és más kérdések szerepelnek az anyag­ban. A másik ötven százalékot a hallgatók érdeklődése szabja meg. A tavalyi tapasztalatok alapján számítanak rá, hogy az időszerű tudományos prob­lémák (szputnyik. holdrakéta), valamint az olyan kérdések, mint a barátság és szerelem, lányok-fiúk kapcsolata stb. kerülnek előtérbe. Az ifjúsági akadémiák elő­adásait főleg a TIT biztosítja, a politikai körökét a helyi peda­gógusok. idősebb pártmunká­sok, párttitkárok és a megfele­lő alapképzettségű KlSZ-titká- rok tartják. Azokon a helyeken, ahol kü­lönböző okok miatt nem indul politikai oktatás, kongresszusi olvasóköröket szerveznek. Né­hány témát kiválasztanak a pártkongresszus anyagából, és azt részletesen megvitatják. Az oktatási év előadói — a propagandista konferenciák tapasztalatai alapián — igen lelkesen készültek fel. Bizo- nvára sok önálló terv lát majd napvilágot, mely jól beledFesz- kedik a hivatalos tananyagba. A jó oktatói gárdával elérhető, hosy rendszeresen tanuljanak a fiatalok. Ez azért is szükséges, mert most indul az »Ifjúság a szocializmusért« próba rend­szer is. A jelvény megszerzésé­nek egyik követelménye, hogy a fiatal valamilyen szervezett oktatásban részt vegyen. Megyénkben október végén és november elején kezdődik az oktatás. A megye számtalan helyéről jelentették már, hogy minden készen áll a kezdésre, csak helyiség nincs, ahol ösz- szegyűl-hetnének. Különösen a barcsi és a kaposvári járásban van emiatt probléma. A közsé­gi tanácsok találjanak valami megoldást, mert az idő sürgeti Képek a bárdibükki szüreti mulatságról vesebb ideig, alig néhány ősz- [óan a ^há^tot szakmunkás tályban ismerkedett a tudoma. ranggal jussuk el. Szeretnénk a nyok alapjaival. Főképp pusz- falusi fiatalofcat ezáltal is a taiak. Messzi tanyákról kellett mezogazdaság félé irányítani, volna több kilométert gyalo­golva iskolába járniuk, és bi- HASZNOS KEZDEMÉNYE- zony, ki előbb, ki utóbb elma- zés. A bojtárok, akik eddig radt onnan. Szomorú és feltét- csak apjuktól vagy a többnyi­len figyelmet érdemlő tények, hoi+árok átla te teljesen iskolazatlan juha­Ä mindössze húsz ^eÄn^^­ev”\ .. , ,íélyait, ma már szervezett ok­— Az alapikepzetteeg külo - ^a^s^an készülnek fel e nem bözosége nehez feladat ele ai- ^becsülendő mesterség gya- lit ja a pedagógusokat — mond- korlására_ ja óra után Kiss László, az is­kola fiatal gondnoka, amikor ”• “ Csalafinta szerkezet a fény­képezőgép. Kölcsönkértem, le­het, hogy ezért makacsolta meg magát: ő pedig a világ minden kincséért, könyörgésé­re sem hajlandó képeket ké­szíteni. Nem volt szép tőle, hogy cserbenhagyott, s én azért is meg akartam mutatni, hogy boldogulok nélküle. íme: A tapsonyi átvevő helyről a böhönye; vasúiaiiomásra szállítják a cukorrépát. A Rákóczi Termelőszövetkezettől 33 vagon cukorrépát vett át Gergő István, és küldte a Sárvári Cukorgyárba. Sanyi A KISZ-szervezet titkára. Kicsit nyugtalankodik: jönne már csak a zenekar! Elsorolja, melyik környező községekből vannak itt Nézzem csak: sora­koznak a feldíszített 'kocsik; L-.-.v.-.-.vr-V-- - " -r.vvvvss-.- . ■ amott feszülő nadrágos. csdz­trnás legények lovukat táncol­letelepedett az ebédlőasztal mellé, még egy kávét is ivott, úgyhogy látszólag teljesen úgy viselkedett, mint máskor, való­jában azonban — s ezt nagyon jól láttam — gondolatai vala­hol messze kalandozták. Szo­kása ellenére ez alkalommal igen hallgatag volt. Egy vagy két óra múlva, főleg azért, mert nem tudtam, hogyan tör- Amikor megszáradtam és Azután Gröncr a repülőid- If11 m‘e3 hallgatását, megkér- kellöen megszőkültem, Cröner- homokhoz lépett, aki éppen aeztem, hogy keszül-e Gronor­­.................. hez. Tőlem ugyanis gyakran 5 6. hez vitt. kártyázott, s neki is súgott va­Pronyin utasítása érteimében lamit. mindig vállalkoztam ezekre a Az nyomban fölemelkedett látogatásokra. helyéről, és búcsú nélkül, part­Grönernél együtt találtam az neveinek magyarázatot sem akkori Riga legjobb német tár- adva, kisietett a szobából, saságát. Gröner széttárta kezét, és Ez alkalommal nem voltak vendégeire mosolygott: túl sokan. Az egyik vendég — Bocsássarak meg, uraim, kártyázott, a másik eszegetett, de sürgősen egy súlyos beteg­maga a házigazda hol zongora- hez hívnak ... zott, hol Jankowskának udva- Mindenkit gyorsan kikísért, rölt. Hárman maradtunk, ő, Jan­Nyugodtan, zavartalanul tel- kowska és én. tek az órák. Mindenki úgy vi- Udvariasan fordult Jankows­kához: Természetesen azt tudtam, hogy mit jelent ez a szó, de azt már nem találhattam ki, hogy ki rejtőzik mögötte. Való­színűleg — gondoltam — a né­met titkosrendőrség vezetői közül valaki, sőt még azt is feltételeztem, hogy talán maga Hinder vagy Kaltenbrunner. — Nem beszélhetne egy kis­sé világosabban? Jankowska tétovázott, de az­tán — hiszen úgyis találkoz­nom kellett azzal az emberrel őhozzá ment. Jankowska mint- — ennyit mondott: ha álomból ébredt volna, felel­te, hogy a professzort ma sem — Az illető egyike a tenge­ren túli hatalom legnevezete­selkedett, mintha ez az élet örökké igy maradna. Én a zongora mellett álltam, és a kottákat lapozgatva hall­gattam a beszélgetést. Hirtelen egy SS tiszt lépett a szalonba. Odament a ház urához, és halkan közölt vele valamit. Gröner elsápadt, ezt nyom­ban észrevettem. Sápadt, sár­gás arca volt, mint az öreg embereké általában, de még így is feltűnt, mennyire elfehé- redett. Görcsösen összcrándult, Jan- kowskához ment, kézen fogta, a szoba közepére vezette, és valamit súgott a fülébe — Velem jön? A nő jóváhagyóan bólintott. — Csak átöltözöm — mond­ta Gröner, és daruszerií lép­tekkel kisietett a szobából. Két perc múlva kék civilkabátban jelent meg. — Mi történt? — kérdeztem Jankoxuskától, kihasználva r°’n kew Gröner pillanatnyi távollétét. August, ... ideje is. Az, aki tegnap megér­A fonok. ■ mondta o ke- látni akarja magát, és molyán. — Megérkezett a fo- /lol r [ totra odarendel nők. te magához. 1 4 u _______ —tálkAI — Ki aki tegnap 1 1. Hang a sötétből zett? — kérdeztem. — Egyedid tértem haza Gröner- tői, Jankowska a professzorral — A főnök — Ügu Hint. hegy megértettem ment valahova. Másnap este- a_ tegnapi rövid belőle egy szót: ' főnök«. felé beállított. Bejött, köszönt, JariKowsKa, \ otthon, sem munkahelyén nem sebb személyiségeinek. Hatal­ma szinte korlátlan. — Talán maga az elnök jött el? — kérdeztem gúnyosan. — Vagy az államtitkár? — Nem — rázta meg a fejét Jankowska —, hanem a Hír­szerző Iroda egyik vezetője. — S maga szerint ez olyan nagy ember? — Igen — mondta Jankows­ka. — A vűlámöbnak és a "vi­zeknek ugyan nem parancsol, de nem él a földön ember, aki­nek ne kellene meghajolnia ha­talma előtt. — Nocsak! — kiáltottam. — Ugyancsak poétikusan jellem­zi! — Meggyőződtem az erejéről. — bizonygatta az asszony. — végre a maga Különben nem is fejeztem ki magam elég szabatosan, ö — maga az erő. — S ezzel a magas személyi­séggel kell találkoznom hol­nap? — kérdeztem. — Igen — felelte. — Menjen, feküdjön le, reggel majd felkel­ismételte meg tem. Fontos tárgyalások vár­lehet megtalálni. — Ma a fogadáson. a nem fejezte be a mondatot, át­ment a szalonba, lezárta az aj­tókat, és a díványra kevere­dett. Rágyújtott egy cigarettá­ra. Nagyon fáradtnak és szokat­lanul. engedékenynek látszott. — Itt alszom — mondta, mintegy beleegyezésemet vár­va. — Ne nyugtalankodjék, nem fogom elcsábítani. Mohón szívta cigarettáját: a sűrű füstfelhő valósággal be­burkolta. — Ha akarja, szívesen haza­viszem — ajánlottam. — Nincs értelme, nagyon ko- kelmem. Hát igen, eljött érke- ki az magyarázatot nak magára. — Folytatjuk — tátják — hogy félnek a lányok közelükben; népviseletbe öltö­zött lányok kettesével, hárma­sával (összefogóznak, sott >g- nak, nevetgélnek), jönnek a gazdaság udvarába. A táj Dombok hátán sárgásbarna erdők. A lankák oldalán szára­dó, pörge levelű tőkék példás sorokban a faluig menetelnek. Az udvaron a fenyők büszkén csillogtatják örökzöld tűié te­lüket. A platánok, gesztenyék [szomorkás irigységgel néznek a mindig viruló, de hideg óriá­sokra. Napsugaraik bujócskát ját­szanak könnyű felhők mögött, [s csintalan örömmel nevetnek, ha végigcsókolják a lányok szem-pilláit. Elindul a menet. Kis por­szemek — mint jókedvű, ked­ves manók — a csizmákra ug­ranak. Még feljebb: megcsik­landozzák a fehér, gömbölyű térdeket; a fiúk ereiét ócsárol­ják tréfálkozón. kajánul; »Elveszett a gyerek« A cigánycsalád szekere ut­cák hosszán derűt, nevetést va­rázsol a kapuban állók szívé­be, arcába. A kormos arctól félnek a kicsinyek. A dűlőút a kövesre kanyaro­dik. — Elveszett a gyerek. — Mégsem kell félni, mert a ko­csik mögött — a fák eltakar­ták eddig — felf"r>>k a kis purde, Nagyokat, ügyetlenül Sép a sok évvel ezelőtt újnak mondható férfdbakancsba n, fe­jén jobbra-balra billeg a kalap, szájában pipát szorongat. Jancsi A legkisebb szabólegény a vüágon. A Mértókutáni és Ve- gyesruházati Vállalattól jött több fiúval, lánnyal együtt. A szekéren összecsókolta mind a lányokat, virgonc, mint egy eleven ördög, de nem lehet ha­ragudni rá: kedves és jókedvű mindig. Tradi Olyan szőke, mint.;; egy szép szőke kislány. A matróz- fröccs erősebb izmok erejét is próbálgatta már. de egy még nem árt _ meg. Egész úton ne­vet. A fiúk... hát igen ... min­dig sokan veszik körüL Árulás Becsaptak. Lopjak csak nyu­godtan , most lehet, nincs egyet­len csősz sem itt. mondta a két lány. amint látták, hogy sóvár szemmel nézegetem a sátor ma» gasába akasztott fürtöket. Gyorsan leszakítottam egyet A csősz mellettük állt, meg­fogott: ítélje» a tolvaj felett a bíró. Lója Sötét van odakint. A terem­ben táncoló párok forognak. A zene annyi szépet, annyi sze­relmet tud közvetíteni titokza­tos — csak szív érti meg —■ hangján. Segít a bátortalanab­baknak. Lujza. Hosszé, légy, bufiá- mos a haja. — Komolytalan vagyok? -*• oldalt, szeme sarkából néz, amint visszakérdezi. Most nem énekel. Az autón, a szekéren, végig az úton hallották a hang­ját A kispadon komoly. Széles mezők idenoszogatták az éj­félt. Felbúg az autómotor. Haza­felé. Szép volt a mai nap? Ä falukon át, ritka lámpák fény­korén elébe jön a .. . mi is? ... hiszen már elmaradtak. Virányi Pál

Next

/
Thumbnails
Contents