Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-16 / 243. szám

Péntek. 1959. október 18. 6 SOMOGYI NÉPLAP A művelődési autó egy útja D' | fezétől már jócskán meg­fosztotta ezt a vidéket is az ősz. Mióta letértünk az országúiról, vézna akácok kö­zött visz tovább a hepehupás földút, amely ilyenkor még csak járható, bár nagy ellensé­ge most is mindenféle jármű tengelyének, kerekének. Hát ■ még akkor, amikor az idő egyetlen tengerré dagasztja az agyagot! Két oldalit mezítelenek a föl­dek. felettük messzi látni a ku- koricaszár-muzsdkás esteli szürkületben. A település, ahová igyekszünk, oly fiatal, hogy még a megyetérképen sem kapott helyet. Nem túlzás ez: a múlt jóvoltából. Tizenöt évvel ezelőtt egyházi latifundium volt itt minden, amerre csak ellát a szem, eze­ket pedig jónak látták alapo­san elzárni a külső világtól. Így lehetett engedelmes, jó cse­lédeket nevelni, akik hajlottak minden parancsszóra. A földosztás, a felszabadulás óta eltelt évek alapvetően meg­változtatták Alsóhetény-puszta lakóinak az életét is, s ma termelőszövetkezeti pusztaként tartjuk számon. Sőt. nincs messze az az jdő. amikor bekö­tő úttal és a közelgő villamo­sítással a sok gazdasági és po­litikai változás után beköszönt végre ide a kulturális forrada­lom is. Mert ez utóbbiból a 96 család lakta településnek .kevés jutott mostoha, elzárt földraj­zi helyzetéből adódóan^ Pedig Alsóhetény-puszta valóságos faluvá növekedett. Csak elvét­ve hirdetik a múlt időket a cselédházak. Ezeket lebontot­ták. kis családi házaik sorakoz­nak egymás mellé, közöttük meghittebb a levegő. kár László gépkocsivezető — nem mellékesen mozigépész is — a vetítésre készülődnek, van idő körülnézni. Erősen szürkül már. nem messze hazafelé tar­tó vontató duruzsol. Válaszul pedig felberreg az udvaron el­helyezett a&regátor. Ma estére ez a sok benzint faló kis ma­sina hozza, ajándékozza a fényt. Hogy mennyire szomjú- hozzák az emberek? Ki hinné, hogy ilyen éhesek a szépre, a jóra az itt lakók, akiket úgy is emlegetnek, hogy az isten háta mögött élnek. _ Hét órára hirdették a könyv­tárátadást és a mozielőadást, de már hat óra után megindul az özönlés, benépesedik az ér­kezésünkkor oly kihalt iskola környéke. Sietni kell a köny­vek átadásával, a formaságok intézésével. Standi Sándor, a fiatal tanító képviseli a puszta népét az átvételnél. Ö lesz a könyvtáros. Homlokát ráncolva néz fel a jegyzékből: — Szóval csak száz kötet marad? Igen. annyi! A lig fél órával azután, hogy a művelődési autó begördült lelket kirázó útja után az iskola udvarára, a bá- mészkodásra leginkább ráérők, a gyerekek jönnek futva kö­szöntésünkre. Ök újságolják, hogy kidobolták többször is, milyen napja lesz ma az alsó- hatiény-pusztaiáknak, hogy könyvtárátadiás lesz meg film­előadás. Míg Szita Ferenc, a Megyei Könyvtár munkatársa és Fucs­— Kár. azt hittem lesz 120— 130 kötet. Nagy szükség van a könyvre. Bár a felnőttek ilyenkor még nem olvasnak, rájuk csak akkor lehet már számítani, ha nem sürgeti őket semmi mezőgazdasági munka. TV yugtalanságunk, hogy lesz-e közönség, már ré­gen elapadt. Szita Ferenc és Fucskár László arról beszélget­nek, hogy a kaposvári járásban eddig nyolc ilyen könyvtárat alapított a Megyei Könyvtár művelődési autója, az év vé­géig ez a szám tizenkettőre egészül ki. Végül megegyezünk abban, hogy »isteni intézmény« egy ilyen autó. Kár. hogy nincs belőle több. Lám. mennyi em­bernek lehetne segítségével örömet szerezni! Milyen távol­ságokat áthidalni! — Többen lesznek, mint a misén szoktak! — hallom a fiúk népes társaságából. Kint álldogálnak az előtérben. A környező állami gazdaságokban dolgoznak, néhányan közülük Dombóváron. Qk láttak már sok filmet, számukra legfeljebb az számít most eseménynek, hogy itt láthatnak mozielő­adást a pusztán, itthon. — Mióta itt lakom — mond­ja egy barna hajú gyerek, aki­nek még arra sem jutott ideje, hogy levesse a mesterségét hir­dető olajos ruhát (traktoros a cukorgyári célgazdaságban) — nem volt itt mozi! — Mióta lakik itt? — Húsz év óta — vallja pi­ronkodva. — És hány éves? — Húsz! —Mosolyogtató na- ívságám maga is derül. — Miért nem jönnek, lelkem, gyakrabban? — zsörtölődik egy idős nénike. — Nem is tudom, mikor lát­tam mozit! — így a másik. — Bezzeg van Göllén, de ide nem jön még a vándormozi sem. Oda meg ki a »fenye<- caplat be ősszel meg télen! Nem vezet kajánság, de el­jöhetne ide egyszer a Moziüze­mi Vállalat képviselője meg­hallgatni, hoigy mit kívánná­nak az itteni emberek. Nem is jogtalanul, hiszen Alsó'hetény. puszta termelőszövetkezeti puszta. Meg kellene már hal­lani egyszer, miit igényelnek la­kói a szocializmus építése mel­lett a kultúrából is! Sápadtan lobog a petróleum- lámpa a kis tanteremben, melynek első padjait már el­foglalták a korén jöttek. Sze­müket várakozóan függesztik időnként a megfordított tér­képre, mely a »vásznat« he­lyettesíti. Az ausztráliai nők mindenben verik a férfiakat Az ausztráliai Queemsland- ben a nők alaposan bebizo­nyították, hogy legalább annyit érnek, mint a férfiak. Egy 46 éves nagymama második helyein nyert abban a versenyben, amelyben egy 3 023 láb magas hegyet kel­lett a legrövidebb időn be­lül megmászni. Egy húszéves fiatal lány ugyanazon a hé­ten különös tevékenységben ért el bajnokságot: ő lett a világ legjobb női favágója. De ez még nem minden. Egy másik asi ony részt vett a cukornád-vágók versenyén, és brigádja az ő segítségével első lett, és a legtöbb pénzt ke­reste ezzel a rendkívül nehéz munkával. A végső csapást az ausztrá­liai férfiak önérzetére az mérte, hogy egy biztosító társaság megállapítása sze­rint az ausztráliai nők jóval tovább élnek a férfiaknál, és ezért alacsonyabb díjat kell fizetniük az életbiztosításért. A divatfiú Jóképűnek egyáltalán nem mondható, s azt sem. állíthat­juk határozottan, hogy a holdvilágos májusi éjszaká­kon éppen róla álmodoznak a lányok. Ha messziről nézi az ember, nem talál rajta semmi különöset. Olyan, mint a többi igyekvő, szor­goskodó dolgozó ember. Egyébként ö is az ... Csak hát, amit a természet meg­tagadott tőle, azt maga akar­ja pótolni. Megjelenik a cukrászdá­ban, leül, hosszú, esetlen lá­bát maga alá húzza. Nem néz seriéire, nem vár sen­kit, maga elé meredve gon­dolkodik. Talán éppen azon, milyen divattal hozhatná lézéa a város ifjúságát, leg­alábbis a hozzá hasonlókat. Orré:, hosszat ül kedvenc belvárosi cukrászdájában, s bár, amint említettem, szép­séggel nem verte meg a ter­mészet, mégis minden tekin­tet rajta nyugszik... Ilyen­kor röppen az idő, a vendég nem is veszi észre, hogy az öt percre ígért feketét csak tizenöt i-e ■■■ múlva hozzák. Hogyne, hiszen olyan jól mu­lat! Nem kerül pénzébe, szó­rakozhat díjmentesen. A fiú szőke haja ugyanis homlo­kánál frufrusan, francia avacsfrizura szerint meg­munkálva. Elöl-hátul egy­forma rövid, mintha valami kerek edény rátételével ol­dották volna meg ezt az egy­öntetűséget. Egy középkori szerzetesrend világi tagjaira is furcsa módon hasonlít, akik így adták tanújelét ho­vatartozásuknak. Vagy ta­lán ő is ... ? A frizurájával keltett hatást csak fokozza jól szabott zöld pulóvere, pi­paszár lábára tapadó fekete kordbársony nadrágja és a lépés közben majd elrepülő krisztus papucsa. No, per­sze, nálunk úgy öltözködik mindenki, ahogy kedve tart­ja, pénze futja, s olyan fri­zurát boderíttat magának, amilyet akar. Bánom is én. Akkor sem szólok neki, ha legközelebb a feje tetejének közepén tonzúrával jelenik is meg, s az így üressé vélt térséget beveti hibridkuko­ricával ... De könyörgöm, szóljanak már neki munka­társai, felettesei, hogy leg­alább a frizuráján módosít­son valamit... (Szalai) jYI ár százhatvanan szoron­1TA gunk a teremben. Igaza lett a kötődő fiatalembernek. Valóban többen vannak itt, mint a misén szoktak lenni. Csak az kár, hogy néhányan nin­csenek itt azok közül, akikre ráférne a jelenlét. Hiába keres­sük például Beér Mária iskola- vezető tanítónőt. Nincs itt — e tény mintha válasz volna ar­ra is, amire nem tudtak meg­válaszolni a fiatalok. Miért nem tanulnak a hosszú, una­lomba fúló téli estéken itt is színdarabokat? Vállat vontak: — Nem lehet. Valóban nem lehet, ha nincs, aki szívbéli ügynek tekintené a fiatalokkal való foglalkozást, aki jelen lenne, amikor államunk gon­doskodásából. néhány ember ügyszeretetéből ajándékot kap egy puszta népe! A vetítőgépé és a vászoné minden érdeklődés, de azért nagyon megtapsolják az egybe­gyűlteik Szita Ferencet, aki hi­vatalosan átadja a százkötetes könyvtárat azzal a jókívánság­gal, hogy okuljanak sokat a könyvekből, szórakozzanak jól. Dehogy kell attól tartani, hogy nem akad olvasójuk az új könyveknek! A rövid ünnepség után ki­hunyt a petróleumlámpa fénye. Most lesz csak igazán a boldog izgalom otthona mára a kis tanterem. Nem új film a Sza­kadék. itt azonban annak szá­mít. Nézem a barázdált arco­kat. az idősebbekét, akik hú­sukban, csontjaikban, szívük­ben hordják a múlt tanító »em­lékeit«. S nem csodálom, hogy könnyesek az arcok egy-egy jelenetnél, hogy fenyegetően felmorajlanak. vagy felsóhajta­nak megkönnyebbülten. Amit ott látnak a vásznon megele­venedni, egy kicsit az ő múlt életük is, nemcsak a film hő­seié! T ól benne járunk az éjsza­" kában, amikor vége az előadásnak. Ügy köszönik, a szép szombat estét, mintha ki tudja, milyen kincset kaptak volna. S invitálják a művelő­dési autót — Szita Ferencet és Fucskár Lászlót —. hogy jöj­jenek el máskor is. Hazafelé tartunk... Ki-ki el van foglalva saját gondolatai­val. Késő van már. akiket illet, bizonyosan alusznak már.,. Mégis, hadd kérdezzük meg a Moziüzemi Vállalattól, nagy megerőltetésébe kerülne-e Al- sóhetény-pusztát js bekapcsolni a vándormozi-hálózatba? Mert időszerű lenne ide is többet juttatni a kulturális forrada­lom lelket formáló fényéből! ____László Iboly" ^ őerttádi Jlajjos z&nqűifaest(e. Elénk érdeklődés előzte meg Zeneművészeti Főiskolánk Kossuth-díjas professzorának évadnyitó zongoraestjét. A Bartók-termet megtöltő, zenei élményre áhító közönség nem csalódott várakozásában, mert Hernádi Lajos valóban igényes és nagyszabású műsorral lé­pett pódiumra. Kiváló pianistánknak, aki­nek az egykori — sajnos, ma napság egyre ritkábban hall ható — ún. »Konzertreden«-e'i mintájára arra is volt gondja hogy egy-egy nehezebben ért hető, komplikáltabb mű (e esetben Schumann Karneválja előtt néhány kedves, közvet len szóval ismertesse a művet felhívja a figyelmet annak jel legzetességeire, érdekességeire szépségére. Hernádinál szerencsésen pá rosul a művek és a stíluso'i alapos ismerete a tökélete mesterségbeli képzettséggel é briliáns technikával — ez utób binak könnyen az öncélú, ha tásvadász csillogáshoz vezető buktatóit a művek mondani valóit kereső művész céltuda tosságával kerüli ki. Ezek a tulajdonságok tették lehetővé azt, hogy hitelesen szólaltassa meg Daquintól Bar tőkig — csaknem négy évszá zad zongoramuzsikáját. A pro fesszoros tárgyilagossággal, ki fogástalanul megszólaltatot Haydn-szonáta és Chopin impromtuk, valamint Schu mann imponáló biztonsággá előadott Karneválja után, szünetet követő műsorszámok nál éreztük valahogy Hernád igazi területét. Kodály Maros széki táncainak gazdag ritmi kaja finom árnyalással szólalt meg ujjai alól. Bartók I. ron­dája és Allegro barbarója az érzelmeknek egész skáláját — a népi naivitástól egészen a démonikusságig — villantotta fel Hernádi. A leghitelesebb­nek mégis az olvadó lírájú Gondolierának szinte páratla­nul poétikus, a népszerű XV. rapszódiának pedig lenyűgöző technikával és dinamikával való megszólaltatása hallatán Liszt tolmácsolását tartjuk. Hernádi Lajos elsősorban külföldön is nagyra értékelt Liszt-játékával méltán ragad­ta tapsviharra Bartók-termünk közönségét, melynek lelkesedé­sét a művész Mozart A-dúr szonátája Török indulójának, Daquin Kakukkjának stílusos és Liszt La Campanellájának remekbe sikerült ráadásával honorálta. Hock János Kellemes és hasznos időtöltés Boda Anna göl- lei leány esténként | szorgalmasan hor­gol, gyarapítja ke­lengyéjét £ SEGÍTSEN A VÁROSI — Válasz egy cikkünkre — Október 7-én cikk jelenít meg a Somogyi Néplapban »Ebédidőben az Iparvendóglőben« címmel. A cikkel közelitekkel teljes egészé­ben egyetértek, hiszen túlzás nélkül • tárta fel azt az állapotot, amely tarthatatlan, és sür­gős változásra szorul. Vállalatunk az előfizetéses étkezők részé­re létesítette a Lenin utcai étkezdét 1954- ban. Abban az időben 4—500 volt az itt ebé- delők száma, s ez — mint ahogy a cikk is írja — csaknem 1300-ra emelkedett azóta. Emiatt berendeztük a hozzá kb. 100 méterre levő Kovács-féle vendéglőt is. Ez a két he­lyiség — véleményünk szerint — megfelelt volna mintegy 800 ember zavartalan étkezte­tésére. Minthogy az igények nőttek, és mind többen szerettek volna itt ebédelni, többször kértük az illetékes szerveket, hogy bocsássa­nak rendelkezésünkre megfelelő helyiséget. A városi tanácsnál azonban nem találtunk megértésre. Az étkezde majd hatéves működése alatt az étel minőségére nagyon kevés panasz hangzott el, annál több volt a kifogás a zsú­foltság miatt. Arra gondoltunk, hogy amint a panaszok szaporodnak az ebédeltetés ne­hézkes lebonyolítására, a városi tanács is belátja, hogy tennie kell már valamit. Ezt azonban hiába vártuk. Sőt a tanács igazgatási osztálya a Kovács-féle étkezde konyhájába — megkérdezésünk nélkül — betelepített egy maszek festőt. Már lemondtunk arról, hogy a városi ta­nács igazgatási osztályához kérelmet adjunk be, mert — meggyőződésünk szerint —. az csak időpazarlás lenne. Egy évvel ezelőtt a Szigetvári utca 26. szám alatt egy olyan üz­lethelyiséget igényeltünk, mely hosszú idő óta kihasználatlanul állt. Célunk az volt, hogy mivel a Donnerben nincs cukrászda, azt létesítünk ott. Óvatosságból a kiutalás után csak 3 hónapra kezdtünk hozzá az üz­let megépítéséhez. Amikor elkészült, és ép­pen a berendezést akartunk odaszállítani, akkor kaptunk egy határozatot, hogy a he­lyiséget visszautalták a ház tulajdonosának (a megyei tanács dolgozója). Se pénz, se cuk­rászda — az a hatezer forintunk is elveszett, amelyet ráköltöttünk az épületre. A Somogyi Néplap cikkében megírt bajo­kat csak úgy tudjuk megszüntetni, ha az ét­kezők számát annyira csökkentjük, amennyit az étkezde kapacitása elbír. Így azonban körülbelül 700 személy esik él az itteni ét­kezéstől. Szeretném remélni, hogy az illeté­kes szervek elgondolkoznak az itt leírtakon, és segítenek abban, hogy ne a dolgozók' ro­vására változtassunk a helyzeten. A segítség pedig nem lehet más, mint megfelelő helyi­ség biztosítása. Balogh Lajos, a Somogy megyei Vendéglátóipar! Vállalat igazgatója. AproJa Imiét esek A VILÁG LEGKISEBB FENYKEPEZOGÉPE Apróhirdetés ára: hétköznap sza- , Sándor u. 2. Telefon: 15-16. A vanként 1,- Ft, vasárnap 2,— Ft. ( vidékiek postán is feladhatják hir­Legkisebb hirdetés 10 szó. Az első ’ szó két szónak számít. Hirdetése­ket felvesz a Somogyi Néplap Ki- adóhivatala, Kaposvár, Latinka detésüket. Árát a megjelenés után közöljük a feladóval, s befizetési csekket küldünk. ADÁS-VÉTEL Balatonszárszón a vasútállomás­sal szemben nyaraló eladó. Érdek­lődni lehet Pongrácz Lajosnál, Ba- latonkeresztúr. (10004) Családi ház a Tüskevári u. 16. sz. alatt eladó. Érdeklődni: Szegfű­sor 20. (Csak vasárnap.) (925) Cseri első dűlőben szántóföld, házhelynek alkalmas, eladó. Bos- \yák József, Kecel-hegy 11. (10359) 500 literes príma boroshordó el­adó Kaposújlakon Fazekas János­nál. Kossuth Lajos u. 18. alatt. (10355) Osztopánban a Petőfi u. 21. sz. 2 szobás, konyhás, előszobás, spei- zos családi ház gazdasági épüle­tekkel, gyümölcsössel beköltözhe­tően eladó, vagy kaposváriért el­cserélhető. (10031) CSERE Egy 250-es, kiskerekű Jawa el­adó. Érdeklődni: Ruhaüzem. (10357) Üj épületfa, léc és tűzifa kap­ható. Kálvária u. 3., Gyimesi fa­kereskedő. (10353) A Kaposvári Textilművek vezető állású dolgozója részére kétszobás összkomfortos, korszerű lakást ke­res lehetőleg a belvárosban. Cseré­be felajánl egy pécsi kétszobás­hallos legmodernebb gázos, kéter- kélyes összkomfortost. Címeket a Fonoda titkárságára kérnek. (901) ÁLLAS A Kaposvári Ingatlankezelő Vál­lalat kőműveseket és segédmunká­sokat azonnali belépéssel felvesz. Jelentkezés Ady Endre u. 15. sz. alatt. (927) Kijevben hozzáláttak a Kiev-Re- ga gyártmányú miniatűr fényké­pezőgép szériagyártásához. A fény­képezőgép 105 alkatrészből áll, mé­retei nem haladják meg a gyufa­skatulyáét. A miniatűr fényképe­zőgéppel 10x14 milliméteres felvé­telek készíthetők. I Körülbelül egy köbméter vad- körtefa-padló eladó Berzencén, Dózsa u. 36. (10030) Vörös építőkövet azonnal — cik- lop 150 Ft tonnája, falazókő 100 Ft tonnája - ab feladó állomás, szállítunk; Megrendelhető járdalap, mozaiklap és egyéb cementáru. Cím: Termelőszövetkezet, Gyula- keszi. 45502) A Mernye és Vidéke Körzeti Fmsz felvételre keres 1 boltvezetőt és az I. sz. italboltjába 1 csapost. (10032) VEGYES Értesítem megrendelőimet, hogy Irányi Dániel utcai cipészműhelye­met áthelyeztem a Nyár u. 16. sz. alá. Kérem további szíves pártfo­gasukat. Dombai Kálmán cipész­kisiparos. (10340) Az ÉM. Baranya megyei Mélyépítő Vállalat Pécs, Kertváros, Málomi út 80/A felvesz kikikistkaL Csoportos jelentkezés esetén 50 km-en belüli naponkénti hazaszállítás. loo28 Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága é*» a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon: 15-10. 15-11. Kiadja- a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 15-16. Felelős kiadó WIRT EJ LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kssosvári Üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. — 3470 Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti a Magyai Posta Elő­fizethető- a helyi postahivataluknál és postáskézbesitőknél Előfizetési díj egy hónapra II,- F%

Next

/
Thumbnails
Contents