Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-10 / 238. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1959. október tflA somogyvóri halászmester Szaporán jár Fülöp József keze — hálót köt —. miközben munkájáról mond néhány szót, amit, mint a Felsősomogyi Hal gazdaság somogyvári halásztelepe halászmesterének végeznie kell. — Tizennyolc tó, összesen 140—150 hold tartozik körzetembe. 50 000 ivadékot telepítettünk ki. ezekből 500 mázsa halat várunk vissza. A 3-as számú tóból 41 mázsa piaci halat már lehalásztunk, s még vagy 14 mázsára valót számítunk onnan. A többi tóban még nem kezdődött meg a halászat. Feladataim közé tartozik az ivadékok . etetésének, gondozásának ellenőrzése. Ügyelni kell arra, hogy megfelelő mennyiségű sertéstrágya, szuperfoszfát stb. kerüljön a tavakba. Az etetésnél figyelemmel kell lenni arra, hogy milyen idő van, mert ha fázik, nem eszik a hal. Hűvösebb időben a sekélyebb részre, melegebb időben mélyebb vízbe kell a takarmányt szórni. Télen az elszakadt hálók javítása, a tavak iszapolása, jegelése tartozik hatáskörömbe. No meg, amiről nem szabad elfeledkezni, ügyenie kell a halállományra. Régen bizony nem volt veszélytelen ez a mesterség, mert az orvhalászok puskája hamar dörrent. Ma azonban legfeljebb egy-két csintalan gyerek ereszti horgát a tavakba. Azaz... — Tavaly történt — meséli Fülöp bácsi. — Mondja egyszer a kölkedi halászom, hogy valakik rájárnak a halra, méghozzá nem is horoggal, hanem emelőhálóval Mondom neki, majd elkapjuk őket. Megbeszéltük a haditervet, s egy szombaton puskát fogtam, s elmentem a tóhoz. Látok is három embert, amint ott mesterkednek. Halászom rájuk kiált, mire futásnak erednek. Viszik az emelőhálót is. Egyenesen felém futnak. Rájuk kiáltok. Állj! De csak rohannak. Durr egyet a levegőbe. Eldobják a hálót, s mentik a bőrüket. Búcsúzóul még egy lövést megeresztettem. de óvatosan, nehogy bajuk legyen. Azóta nem nyúlnak a halhoz..; így telik a halászmester élete. Fülöp József 57 éves, s ebből 43 esztendőt a halastavaknál töltött Huszadik éve, hogy itt lakik és dolgozik a somogyvári 3-as tó mellett. Jó erőben van. A szabadban való élet, a jó levegő megedzette. Nem is gondol még arra, hogy szép mesterségét abbahagyja. Befejeaödött a vexetőségrálasstá* a pártalapsxervexe- tekben | A Magyar Szocialista Munkáspárt hetedik kongresszusá- | nak előkészítése jegyében újjáválasztják a vezetőségeket a párt alsóbb szerveiben. A Központi Bizottság határozata szerint az aliapszerveaetekben I szeptember 1-e és október 10-e között kellett megtartani a ve- zetóségvála&ztó taggyűléseket. , Megyénkben is végrehajtották ezt a határozatot. Minden ' alapszervezet értékelte — taggyűlés keretében — az ellenforradalom óta végzett munkáját, s megszabta további feladatait, és újjáválasztotta vezetőségét. Azokon a helyeken, ahol több alapszervezet működik, de nincs annyi párttag, hogy pártbizottság létrehozása válna szükségessé, a községi pártvezetőséget választották újjá. Pártéletünk újabb jelentős eseményei következnek: minden járásban sor kerül a járási pártértekezlet megtartására és a járási pártbizottság újjá- választására. Ezt követően — a hónap végén — tartják a megyei párténtekezletet, amelyen a küldöttek újjáválasztják az MSZMP megyei bizottságát. ! Haletetés közben. Sz. L. Nem a munkás kevés A Textil-müveket a Somogy megyei Építőipari Vállalat dolgozói bővítik. Az új, több száz munkást foglalkoztató fonó 2. épületének december 31-ig kellene elkészülni. A Textilművek eddig mintegy 270 fonónőt vett fel az új üzemrészbe. Nem leözömbös az üzemnek, el tudja-e megfelelően helyezni munkásait. Bizonytalan azonban, hogy az épület december 31-re elkészül. A Textilművek munkásai és vezetői szerint az építkezés vontatottan halad, és gyakran a szervezetlenség jelei tapasztalhatók. Amíg ők a fonodában következetesen arra törekszenek, hogy egyetlen gramm gyapot se pazarolód- jék el, addig az építkezésnél — úgy látják — nem érvényesül megfelelően a takarékosság elve. Az Építőipari Vállalóa fontosabb -munkákra hivatkozva azzal magyarázza az építkezés ütemének vontatottságát, hogy nem tud elég embert adni hozzá. A munkásoknak viszont merőben más a véleményük. Elmondták, hogy nagyon is sokan vannak itt. Őket sem tudják állandóan foglalkoztatni, akadozik a munka folyamatossága, gör- dülékenysége. »Nemegyszer csak tekergünk, mert nem tudnak megfelelő munkát kijelölni számunkra« — mondták. Ottjártunkkor ugyancsak ez volt a helyzet. Az egri szerelő vállalat hosszabbra méretezte az armadára vasakat a kelleténél, és ezért a tervező leállította az építkezést. Emiatt is eltolódik a befejezés határideje. Mint mondják, gyakran látogat el ide Bacchus, a bor istene is... Az építkezést vezető mérnök együtt iszik a cím<- borákkal. Péntekenként Budapestre, otthonába utazik, s csak a következő hét közepén tér vissza. Senkinek sem ad számot, hol merre járt, mit csinált. Ilyen vezetés mellett persze, hogy betömtek a hibák. A munkások nem bíznak az építésvezetőkben, folyik az áskálódás, félreértések keletkeznek. Ilyen vezetéssel s azzal a munkaszeüemmel, amely ennél az építkezésnél kialakult, aligha várhatják a Textilművek dolgozói, hogy az épület határidőre, jól elkészüljön. Az Építőipari Vállalat vezetője is meggyőződött a munkaszervezés fogyatékosságáról, a munkások teljesítményének nem mindig, lelkiismeretes és szabályos elbírálásáról, az építésvezető viselt dolgairól. Reméljük, sürgősen intézkedik, s nemcsak a nagyobb műszaki rendet teremti meg, hanem az egyetértést, a jó munkaszellemet is. Nem szabad tűrni, hogy ezek a hibák veszélyeztessék annak a hatalmas munkának a sikerét, amelyet az építőipar ebben az évben végez. Meg kell akadályozni, hogy a becsületes építőmunkások igyekezetét, törekvését hasonló esetek gátolják. GÉPESZTAWLÓK KOZOTT Zetor pöfögése hallatszik a parkból, a lakatosműhelyből pedig fűrészelés zaja szűrődik ki. Az udvaron traktorok, vető- és műtrágyaszóró gépek állnak, kék overálos fiúk forgolódnak körülöttük. Az ádán- di Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola udvarán látni ilyen képet. Második éve folyik itt ilyen jellegű oktatás. Az 1957- ben kezdett fiatalok már munkába álltak az állami gazdaságok, gépállomások műhelyeiben, többen pedig — a legjobbak — oktatóként dolgoznak majd a pápai hasonló jellegű iskolában. A lakatosmű'helyben a satupad fölé hajolva fűrészelnek a fiúk. Készül az első munka, egy levélnehezék. — A múlt héten előrajzolás volt, ma kezdtük a fűrészelést — mondja érdeklődésemre Szigeti József első éves tanuló, aki Ságvárról jött ide az iskolába. — Nincs már honvágya? — kérdi tőle Teke Miklós igazgató. Józsi tagadólag rázza meg a fejét. A fiúk minden második héten két és fél napot töltenek a lakatosműhelyben. Megtanulják a mérethű, pontos munkát, ez az alap, amelyre aztán felépíthetik a később tanulandó- kat. A másodévesek az elmúlt tanévben alaposan megismerték a munkafogásokat. Ezt bizonyítja az a csővázas gépszín, amelyet részben oktatási anyagként, részben pedig társadalmi munkában készítettek. — Minden évben több százezer forint értékű munkát végeznek a tanulók az iskola fejlesztése céljából — mondja az igazgató. — Tenisz- és röplabdapályát készítettek, s most ismét egy gépszín építését vették tervbe. Az udvaron egy silótöltőgép mellett öt másodéves fiú foglalatoskodik. Brigádban vannak, Nagy Jenő a vezetőjük. Megtudom a fiúktól, hogy este komoly programjuk lesz: televíziót néznek. — Mert azt nagyon szeretjük ám — jegyzi meg Rajos László ásványrárói legény. Mások röplabda-versenyre mennek munkaidő után vagy focizni. Szántó János egy másik brigádban dolgozik. Azzal dicsekszik, hogy most szerelték fel a műtrágyaszórót a traktorra, s igen jól megy a gép. Aztán tovább indul. mert a többiek várják, hogy rájuk kerüljön a sor. Naponta kötelező az egyéni tanulás délutánonként. A II./B osztály termében Kovács Károly elmondja, hogy bizony rengeteg szerkezeti részt kell tanulni, ezenkívül az agrárgaz- daságtani ismereteket is elolvassa délután. Márkus János villamosságot tanul. Molnár József pedig a mezőgazdasági erőgépek porlasztó megoldásaival ismerkedik. Dancsics József viszont már tudhatja az anyagot, mert — jóízűen alszik. A konyha felől kellemes illat száll, s betölti a nagy udvart. Készül a vacsora. Nincs panasz az étkezésre. Bőséges, mindenki jóllakhat. Igaz, Berta Lajos göllei fiú megjegyzi, hogy nincs is olyan mennyiségű étel. amit ők meg ne bírnának enni. Most alakul meg az iskola KISZ-szervezete. Mondják, hogy rövidesen ismerkedési és táncestet rendeznek a falusi kiszesekkel. Törik a fejüket, miként lehetne emlékezetesebbé tenni a találkozót, meg már azon is gondolkodnak, hogy a 12 holdas parkba csővázas padokat készítenek a tavaszra. Munka után a hűs fák alatt kellemes lesz a pihenés. Polesz György Mindenkihez van baráti szava LASSAN ÉR VÉGIG a falun Weinhoffer István, a hollá- di Egyetértés Tsz elnöke. No, nem azért, mintha kényelmes sétához szoktatta volna lábait, meg a feje fölött elszállt 49 esztendő sem olyan nagy idő, hogy ballagásra késztetné az egészséges embert. Más oka van annak, hogy egy óra hosz- sza glatt teszi meg a tízperces utat lakásától a majorig: nem tud elmenni senki mellett szó nélkül. Látja, hogy Vida László kenyeret rak le a szekérről a oolt előtt Mindjárt meg is kérdi tőle, hogy hányat hozott. S amint a válasz elhangzik — ►►133-at hoztam« —. hozzáfűzi: •►Meglátszik, hogy előlegosztás után vagyunk: van saját lisztje a falunak, nem kell bolti kenyeret venni.« A hazafelé tartó fogatos csapatvezetőnek a lelkére köti: ►►Nehogy 5—6 ekét küldj egy kétholdas földre szántani, mert akkor nem megy gyorsan a munka, egymásra várnak a kocsisok a formálódásnál.“ Tóth Ferivel tréfálkozásba kezd: — Voltak-e lányok is ott, ahol ma dolgoztál? — Hát persze — feleli a gyerek. — Aztán melyiket csókoltad meg? — Egyiket sem. — Gyáva gyerek vagy. Én 15 éves koromban három szeretőt is tartottam — teszi hozzá kedélyesen az elnök. BENÉZ A MAGTÄRBA, aztán a babot hordó fogatosok- tól érdeklődik: »-Maradt-e még kint?“. Majd Lancz Irén állít eléje: — Pista bácsi, haza kellene hozni a háztáji krumplinkat. — Szóltál valamelyik kocsisnak? Nem? No maid én szólok. Jani, ne fogj ki, dobd fel, és hozd be azt a pár zsák krumplit. Te meg ne várakozz — fordul a lányhoz —, hanem lépj föl gyorsan a kocsira. Úgy, ni, induljatok gyorsan — mondja Sifter Janinak. A tehenészek végeztek az esti etetéssel. Éppen hogy csak köszönti őket az elnök, s máris az egyik göböly hasát tapogatja: kíváncsi rá, hogy gyógyul-e a beteg jószág. Most már szaporábban mozog: bealkonyodásig még sok mindent szemügyre akar venni. Alig győzöm követni. Egy pillanatnál tovább időzöm az új takarmánycs kandiban, s már kiabálhatok is:. »Merre van, elnök elvtárs?“ A válaszul küldött hang irányába tartva a féltetős istállóban találok rá: a tíz borjút becézgeti: — Nézze meg ezt az üszőt — mu.tat a legbelsőre —: ha úgy fejlődik, mint eddig akkor jövőre felvisszük az országos kiállításra. A DISZNÓÓL MELLET sem megy el anélkül, hogy egy marék zöldet be ne dobna az apaállatoknak. A kűt-nál vizet húz Szabó János tehenész. —< Annyit merj a vályúba, hogy a lovaknak is jusson, mert a kocsisok restellnek leszállni az ülésdeszkáról — nyomja meg a mondat utolsó végét, hogy mindenki meghallhassa, akit illet. Még jó ideig futkoshatok utána, mire aztán — kérésemre — hajlandó megállni, és feldiktálni a neveket. Este lévén, a magtár egyik villanyfényes zu- gában telepszünk le. — Megmutattam az állatokat, de ne dicsérje őket. mert láttam is, meg tenyésztettem is ennél szebb egyedeket. Kell annak öt esztendő, amire elit állományra cserélhetjük ki az összes jószágot — mondja. Majd mintha elleste volna gondolatomat, kérdés nélkül másra tereli a szót: — Látja, így beszélgetek ivwuww.én az emberekkel: baráti hanViktor Zseleznov egy péter- vári munkás fia volt; apja a Jugyenyics elleni harcokban esett el Viktor már kamaszkorában megismerkedett Pro- nyinnal. Apja halála után Pro- nyin vette pártfogásába, s a fiú tanult, igen sokat tanult — ebben Pronyin nem ismert tréfát. Viktor, aki szinte rajongott gyámjáért, iskoláit elvégezvén, az állambiztonsági szervekhez ment dolgozni, és kora ifjúságától kezdve mindenkor Pronyin volt mindenben a példaképe. Engem nagyon érdekelt, hogyan került Pronyin Rigába és Zseleznov, ha nem is egészen részletesen de elmondta nekem. Amikor a parancsnokság elhatározta, hogy a hitleristák megszállta területre irányítja Pronyint, az őrnagy az átszőkés tervét maga dolgozta ki Haschke néven érkezett meg az egyik katonai egységhez. Hogy valójában kicsoda, azt csak a parancsnok, az ezred- komiszár és a századparancsnak tudta. Pronyin várta a kedvező alkalmat. Azt a napot választotta ki, amikor egy gránátszilánk megölte az ezredtörzs parancsnokát. Ugyanezekben a napokban, amikor néhány egységünk új állásba vonult, Pronyin olyan parancsokat kapott, amelyek nyilvánvalóan két nap múlva elavulták, pontosan megjegyezte a csapattestek jelenlegi helyzetét, amelyek két nap múlva a haditervnek megfelelően szintén megváltoznak, és ezzel útnak indult. A »szökevény« kíséretére megérkezett a hadsereg felderítő részlegének parancsnoka. Számolva azzal az »eshetőséggel, hogy a németek megfigyelője is a soraikba férkőzhetett, megtévesztésül azt a hírt terjesztették el, hogy Haschke behatolt az ezredtörzsbe, megölte a törzspa- rancsnokot, és elrabolta a titkos iratokat, Pronyin és a felderítő részleg parancsnoka kivárta a rövid tűzszünetet, kimentek a rajvonálba. A kmebokrak mögé bújtak el. Pronyin még egyszer felmérte szemével a távolságot, amelyen végig kell futnia, kezet szorított kísérőjével, ezzel jelképesen búcsút vett mindattól, amelyért életét kockáztatta. Kilépett a bokrok mögül, és ebben a pillanatban a németek újra tüzet nyitották. Nem, nem a szökevényre, mert őt még nem vehették észre, de mégis az egyik lövés megsebesítette Pronyint. Megingott és nekidőlt a loncbokrok ágainak, amelyek pedig semmi támaszt sem nyújthattak számára. — Megsebesült?! — '-'állotta izgatottan a felderítő részleg parancsnoka, bár ez szemmel látható volt. — Úgy látszik — felelte Pro- nym —, valahol a kulcscson- tom alatt... — No, akkor azonnal kórházba — ajánlotta a parancsnok. — Megváltozik a terv. — Nem, azt. semmi esetre sem! — tiltakozott Pronyin. — Mennem kell. — De hogy képzeli, így sebesülten? — kérdezte a parancsnok. — Talán még ennek is hasznát veszem — vélte Pronyin. — A helyzet nem alkalmas arra, hogy kórházba menjek. — Pedig nem tanácsolom, Pronyin elvtárs, hogy így elinduljon; lehet, hogy csontot ért a golyó. — Sebaj, ma én parancsolok, és a felderítőnek ki kell használnia a helyzetet. Megkockáztatom — mondta Pronyin. — Adja át üdvözletemet az otthoniaknak ... összeráncolta homlokát, félretolta maga elöl a farkascseresznyével megrakott bíborvörös ágat, s nekiiramodott az ellenség állásai felé. A mi oldalunkon természetesen nyomban tüzet nyitottak a szölcevényre; igaz, hogy & parancsnak megfelelően vaktölténnyel lőttek, de így is nagy volt a kockázat: mindkét fél részéről akadhatott volna valaki, aki éles golyót meneszt utána. A németek nyomban megértették, ki az, aki hozzájuk igyekszik, és abbahagyták a lövöldözést. A többi már érthető volt. Pronyinnak. sikerült megvalósítania elgondolását. Közvetlenül a németek állásai előtt összeesett, elerőtleaedve, vérző sebbel, de boldogan, hogy eljutott az »övéihez■»... Tehetséges színész veszett el benne, erről meggyőződhettem a kórházban is. Pronyinnal magával egész télen csak egyszer találkoztam, de ez a találkozó sem jött volna létre, ha Edinger jóvoltából nem kerülök — hogy úgy mondjam — teljesen kétségbeejtő helyzetbe. — Folytatjuk — gon. Most már lehet, mert rendjén mennek a dolgok. A tavasszal, az alakulás után keményebben is kellett .szólnom. A SZERVEZÉS ELSŐ NAPJAIBAN az egész falu Weinhoffer Istvánra, erre á módos középparasztra figyelt és várt. — Ha a Hoffer Pista — így rövidítik a nevét — belép, akkor én is — mondogatták. S amikor aláírta a nyilatkozatot, így tettek a köaépparasztok is, meg a kevesebb földűek is. Szövetkezeti község lett Hollód. Ekkor megint reá irányult a figyelem: — Légy te az elnökünk — nyilvánította akaratát az alakuló közgyűlés. — Rendben van. vállalom —« adta ki szavát. — De osalk egy feltétellel: a munkában is legyetek olyan egy akaraton, mint a belépésnél és az elnök- választásnál. i Ha voltak is — mert voltak 5— kezdeti buktatók, az elnök íerélyes, majd baráti szava Smindig pontosan célba talált. í" Kutas József
