Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-08 / 236. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1959. október 8* r Újra az iskolapadban Ha erre a szóra gondolok: laboratórium, szinte érzem a különféle vegyszerek jelleg­zetes szagát. Amint a Cukor­ipari Technikumba igyekeztem, próbáltam magam elé képzelni, milyen is lehet az a laborató­rium, ahol első önálló lépései­vegyszerek kezeléséről, mérésé- tésre a körbenállák megértőén ről beszélt a tanár. Bizony itt elnevetik magukat, még azt is meg kell tanulni, — Mindennek ellenére — hogyan kell megfogni egy folytatja —, szívesen tanulok, vegyszeres üveget, és hogy kell látom azt a nagy segíteni aka- önteni annak tartalmából... rást tanarai/nk részéről, és ez Nézem a jegyzetek, üvegek is erőt ad. A FALU ŐSZI DOLGA ÉS GONDJA Csípős a szél. Hajnalonként deres a határ. Benne járunk az őszben. A kapásnövények termésének betakarítása, a jö­vő évi aratás megalapozása: a kalászosok vetése ad most legtöbb dolgot a falun. Az ál­fölé hajoló arcokat, némelyik — Már másodszor kezdek latok átteleltetésének néhány két teszik a jövő technikusai, fáradságot tükröz. Sokuknak technikumba járni — kapcsoló- gondja is foglalkoztak nsn­vegyészei. A szoba, a hova be­léptem, a kémcsövek jellegze­tes alakú pipetták világa. Az asztalokon vegyszerek, rajtuk már deresedik a haja, de ta- dik a társalgásba Friss József nülnaik. Eszembe jut, amit Kiss géplakatos —, először ugyanis J katonai behívóm miatt félbe István mondott az óra előtt: Szinte megható az a ta­cimke: kénsav, sósav... s ki nulni vágyás, amit tapaszta­lunk. Tudjuk, hogy mekkora erőfeszítést jelent a munka győzné sorolni?! A mérlegek, súlyok rendben simulnak a különféle eszközök közé, mind mellett tanulni! lényeges kellékei a labomtó- Itt ül például Nyári riumnak. Zöldes fényben úszik kellett szakítanom tanulmá­nyaimat. Most elhatároztam, hegy befejezem. Aztán hozzászólnák a töb­jainkban a mezőgazdaság dol­gozóig vezetőit Sürgős segítséget állományt — joggal kérik a gyors segítséget. A szántást szorgalmazzák Bizén végrehajtó bizottsági ülés tárgyalta hétfőn az őszi munkák helyzetét. A község és a hozzá tartozó Kelevíz falu határából a burgonya 85, a ku­korica 45 százalékát betakarí­tották az egyéni gazdák. Elő­ször olyan javaslat hangzott el, hogy a betakarítás befeje­zését kell szorgalmazni. Am — amint ezt Terelmes Ferenc, János, a Cukorgyár diffúziós állomá­a terem, neon világítja be a he- sónak vezetője. Toponáron la­lyiséget, este van. Kiss István tanár fehér köpenyben, teljes készenlétben txírja diákjait. Ilyenkor, este? Igen, nincs té­vedés, ezek a diákok este jön­nek, s nem az édesanya figye­lő tekintete bocsátja őket út­ra, hanem a munkapadok, író­asztalok, egy munkában eltöl­tött nap. A dolgozók esti iskolá­ja ez. A Cukoripari Technikumban az idén ismét indult esti tagozat. Az első évfolyamban a cukor- és sütőiparosak — mintegy 36-an — vammak együtt. Mindössze két hete kezdtek tanulni. Tan­anyaguk ugyanaz, mint a dél­előtti középiskolásaknak. Mielőtt a hallgatók bejönné­nek a láboratóriumba, futólag sikerül beszélni az előző óra tanárnőjével, Honfi Istvánné- val. — Rövid az idő, és az ember igyekszik mindent beleadni az órába — mondja, — Ugyanis jóval kevesebbet vagyunk együtt, mint a délelőttiekkel. Meg aztán — teszi hozzá mo­solyogva — mindannyiunkban van egy kis tanári *soviniz­mus« is... Ez a második óra, amit a la­boratóriumban töltenek, és csak az egyik csoport, a 18 cukor- gyári hallgató van jelen. — Miről beszélgettünk a múlt órán? — kérdi Kiss tanár. Nem felelésként, csak hoz- zászlósként elmondják a hall­gatók a múlt óra anyagát, a la­boratóriummal kötött ismerke­désüket. Nagyon rövid az idő, hiszen aminél délelőtt hat órá­ban foglalkoznak, azt most két óra alatt kell elmagyarázni A kik, mindennap kerékpárral jár be, és több mint húsz év múltán kezdett újra tanulni. — Tessék elhinni, nehéz — mondja —j de érzem, szük­ség van arra, hogy többet tud­jak. Hattól kettőig dolgozom, azután jövök ide, és kilenc óm amit a tudás van mire hazaérek. Ha éjsza- hoznaik, kés vagyok, akkor egyenesen ^ innen megyek dolgozni Fel kell készülni az órákra is, ott­hon a család, no meg a házi- kapitány..,— erre a kijelelt* u. tAju- Mire ez az írás megjelenik, biek is mind, egymás szavába ePPen- akkor hallgatnak v- elmondta — 500 hold vágta mondják, mi módon ta- f1. a cséplőgépek Vesén. Miért meR J,etet e"‘ nulnak. , hu2»d°tt át októberre is a Árpából kb. 20. rozsból mint­csép’és? Gombai János tanács- e£F 10 holdat vetettek el. Bú­elnök így válaszol: — Tavaly zá* csupán néhány gazda — 38 vagon gabonája termett a mint Például Nébld József — falunak, s három gép csépelt vetett a múlt héten, Vesén. Az idén viszont több A ”“”~1 ' — Egy héttel ezelőtt még fél tünk —, de most mór szívesen járunk ide. És beszélnek munkájukról, hétköznapjaikról, nehézsé­geikről. S a beszélge­tésből szinte észrevétlenül bon­takozik ki az a nagy áldozat, megszerzéséért megéri, mert — mini mondják — megfizethetetlen az, hogy tam/ulhatnak. Vörös Márta Nagyatádon mintegy 20 ezer forintos összeggel önkiszolgá­ló boltot létesítettek. A vásárlók szívesen látogatják az ízlé­sesen berendezett üzletet. Képünkön Volt! Klára vásárlás közben. mint 90 vagon szemtermést ta­karított be a szövetkezeti köz­ség, s a cséplés dandárjában csak két gépet kaptunk. Azok sem dolgoztak folyamatosan. Volt olyan időszak, amikor géphiba miatt csak 25—30 má­zsás teljesítményt ért el egyik cséplőgép. Az őszi munka a Búzakalász Tsz-ben kielégítően halad. A másik szövetkezet, az Uj Elet azonban nagy nehézségekkel küzd. A fogatok többsége bur­gonyát, a többi kocsi pedig trágyát hord. Őszi kalászost és takarmánykeveréket 430 hol­don vetnek. Eddig 40 holdnyi területen került földbe a mag, s 25 hold van előkészítve ve­tésre. — A Tapsonyi Gépállo­más K ít traktorosa három nap óta egy barázdányit sem szán­tott. Pedig 170 holdon tiszta a föld az eke előtt — mondja Csombai elvtárs. A véseá Uj Élet Tsz-nek más gondja is van. Félig nyitott gépszínben helyezték el szarvasmarháikat. A hűvös éj­szakákon kabáttal, üres zsák­kal takarják be a kisborjúkat, az éllés után álló teheneket az állatgondozók. Padlás kellene az épületre, öt köbméter fából elég volna deszkát fűrészeltet­ni. Az idő sürget, a marcali já­rás mezőgazdasági osztálya ké­sedelem nélkül intézkedjék az ügyben. A szövetkezet tagjai — akik salát erőből 160 ezer forint értékű anyagot és mun­kát adtak az építkezéshez, s megszerezték a tervezett állat­hamleti hanglejtéssel, csügged­ten mondtam: — Hát igen, ön győzött, Édinger úr, valóban a kezében vagyok. De tudom, mi a te­-/ Ellenkezőleg, Obergrup­penführer úr, ellenkezőleg. Én-1, gedje meg, hogy egészen őszin te legyek — mondtam szolgá­latkészen. — Éppen segítségét 48. — Az ügynökhálózatom — szavaltam önérzetesen. — Ne feleltem hanyagul, de némileg felejtse el, hogy mégis csak büszkén. — Minden kávéház, egy sereg üzlet és fodrászat is meghódított területem. Azt is feltüntettem, hogy ki hol dol­gozik. Édinger azonban ügyet sem vetett rám. — Gúnyolódik velem?! — hörögte. — Hát szükségem van a maga leányzóira? — Meg­jegyzem sokkal csúnyábban fe­jezte ki magát. — Mi ezeket egy brit tiszttel áll szemben, és egy brit tiszt csak az isten­től és a királyától fél... Édinger elhallgatott egy pü- Zttm^^lecs^desede’tt~' és lanatra, rám meresztette óla- ezzei újra bebizonyította, hogy jós fényű szemét, azutan va- mennvjre fontos a németeknek endőm. Ilyen körülmények kö- akartam kérni. Nem ismerem, zött egy tiszt nem tehet mást valamennyi hírszerzőmet, töb — főbe lövi magát! Bízom ben közülük még elődöm ide-j benne, hogy ezt az éjszakát jében kerültek a szervezetbej még nekem adja, hogy levelet Feltétlenül szükséges, hogy sze- írhassak az enyéimnek... mélyesen vizsgáljam felül azi És képzeljék csak, hihetetlen ügynökhálózatot; utaznom kelI,j tragikus hangom hatott a Ges- sofőrre van szükségem tapo-atyaistenre! Édinger jóakaratban mosoly-'^ Édinger megijedt, hogy csak- 9°tt. ugyan végzek magammal; erőt Majd találunk egyet.., önnek ratlanul nevetni kezdett. — Kíváncsi volnék, mit szól­na a maga királya, ha meglát­ná ezeket! Nagysietve zubbonya zsebéb az Intelligence Service kém- hálózatának megszerzése. — Rendben van, Blake úr — mondotta nyugodtabb hall­0, köszönöm, ne fáradja nak — siettem elutasítani szí-[ vességét. — Sofőröm már van,\ csak arra volna szükségem, hogy az ön segítségével kése-, delem nélkül megkaphassam[ számára a legszükségesebb pa-i ,v* — .... nyúlt, és néhány fényképet ha- üon. — Ez egyszer meg e ne- pírokat. . ( már rég ismerjük. Mindenkit jított az asztalra. Kétségtelen, zem önnek ezt a tréfát, ae je- — Kiről van szó? — érdeklő-, kiszolgálnák, magát is, és min- ,hogy már eleve nekem készi- oyezze meg, hogy meg eÜV^z dóit Édinger. denkit, aki csak kívánja. Hát tette elő. erre nem kerülhet sor. Ha a _ ^ észt emigránsról, bi-, hülyének néz engem? ... Ne- — Gyönyörködjék bennük! — holdban akar gyonyorkoam, zonyOS Viktor Petrovics Csa-i kém az igaza ügynökhálózatra kiáltotta rekedten. — Ez lesz meg kell mutatnia előbb a esti- rtíSinr^i. van szükségem!. Valószínűleg ő is arról a kémrezidentúráról beszélt, melyről Pronyin, de én, sajnos, ezeken a leányzókon kívül sen­ki mást nem ismertem. csak szép meglepetés a kirá­lyának! Kezembe vettem a képeket. Tulajdonképp egy felvétel volt, amelyen ott ülök Édinger asz­talánál, és a bankjegyeket gya-1 — Obergruppenführer úr... számolom. Mögöttem Édinger. — kezdtem, látván, hogy túl Nem kell sok fejtörés hozzá, lőttem a célon. hogy mit ábrázolt a kép. A ligáit. _ — Orosz? — kérdezde — Maga látni fogja őket, nákvóan. Obergruppenführer úr — mond- — őszinte leszek — mond-, tam mélabúsan. — De meg kell fam olyan arccal, mintha EdAn- értenie, hogy az ügynököket, ger kényszeritett volna erre a, akiket ön meg akar szerezni, vallomásra. — Az illető sze nem lehet csak úgy egyszerűen mély egyike azoknak, akik, áthelyezni egyik szervezetből a iránt ön érdeklődött. Hozzánk másikba. Fel kell őket készíte- tartozik, és igen sokat segíte­__ Tegye bolonddá az öreg- legjobb tárgyi bizonyíték, mely- ni erre, és figyelmeztetni kell ne, ha velem lehetne. a nyját! - ordította Édinger. lyel bárkit kompromittálhat- őket, ho^ha valami hasznukat - - a-----m — Még mind g rejtegeti a hír- nak. szerzőit, a leadóját, s azt hiszi, hogy minket az orrunknál fogva vezethet! Ide figyeljen, Blake kapitány! Vagy megadja magát, vagy lámpaervvőt ké- szí’ünk a maga bőréből. Ebben a pillanatban nem ér­tettem miről bes-él, azt hittem, ez csak afféle hasonlat. Most értettem csak meg, mit keresett Édinger szobájában a másik tisztviselő, Müller úr kí­sérője! Ha a valódi Blake-et ábrázolja ez a kép, és az Intel­ligence Service kézhez kapja, Blake kapitány karrierje ha­marosan véget ér! is akarja látni. Más dolog a kórus, és megint más a szólis­ta. A szólistáknak meg van a maguk különleges egyéniségűik. A beleegyezésem nélkül pró­báljon meg valaki eladni en­gem! — Rendben vám Blaike. Rendben van — enyhült meg A végrehajtó bizottság — Horváth János párttitkár ja­vaslatára — alapos vita után határozatot hozott határszemle tartására. A szemlebizottság számba veszi a leszántott tar­ló területeket — amelyeken eső nélkül is elvégezhető a ve­tőszántás —, s gazdáikat meg­győzik a párttagok és tanács­tagok a vetés meggyorsításá­nak szükségességéről. Vetik a búzát akik Nagyszakácsiból, Csá­kányból és Szőkedencsről ér­keztek — elismeréssel szóltak a szövetkezet munkájáról, j A múlt hónap közepe táján párttaggyűlés vitatta meg a betakarítás és vetés tenniva­lóit. Azóta jelentős eredmé­nyek születtek az időszerű munkák végzésében. Elvetet­ték a 78 hold őszi árpát, s mintegy 40 holdnyi szálasta­karmány növény magját. Pár nap múlva befejezik a 20 hold burgonya szedését, s utána ezt a földet rozzsal vetik el. Bú­zát 132 holdon termelnek. Az eddig elkészített 60 holdon, megkezdték a kenyérgabona vetését. Amint Kovács József tsz-elnök mondja: október 25-ig leteszik a vetés gondját. * * * Prizmába a burgonyát, gó- réba a kukoricát, földibe a ka­lászosok vetőmagját — e fel­adatok megoldásán serényke­dik a falvak népe. A munka jobb megszervezésére, több . ivőző szóra és a szilárdabb helytállásra van szükség most a mezőgazdaságban. Esővárás, kényelmeskedés nem fékezhe­ti az ütemet. Sok a tennivaló, éjjel is menjen a gép — úgy, mint Kaposmérő szövetkezeti község határában, ahol kedden este három traktor lámpájá­nak fénykévéje világította Vasárnap 60 egyéni gazda meg a frissen szántott baráz- látogatott el a böhönyei Sza- dákat badság Tsz-be. A vendégek — Kutas József I« az Ideje A vasárnap esti mozielőadás után összejönnek a somogyszi- li KISZ-fiatalok. Van rádiójuk, lemezjátszójuk. Egy kicsit tán­colnak, szórakoznak. A 48 KISZ-tagból 19 a lány. A művelődési házban van a is abból. Addig meg, hát iste­nem, kevés a szék. És nem is mondhatni ké­nyelmesnek a fiatalokat. Szé­pen kivették részüket az ara­tásból, mert nagy részük tsz- tag. Becsi Lajos KlSZ-titkár­KlSZ-helyiség. A falakon ké- nak kellene jobban összefogni pék, emlékzászlók. Porosak, a tagságot. Elhatározni, hogy Az egész helyiség elhanyagolt, rendbe teszik a helyiséget* Egy cseppet sem látszik rajta, Sokkal kellemesebb tiszta, hogy fiataloké. Más KISZ- mint — valljuk meg — poros, rendezetlen teremben lenni. Kétségtelen, hogy talán a nyári munkák is akadályozták őket, de már ősz van. Közeled­nek a téli esték. November el­ső szerdájától népművelési es­teket rendeznek. Előtte még regrutabált tartanak a most sorozásra került 25 fiatal tisz­teletére. Tanulnak színdarabot is, a Névtelen csillagot. Kará­Sok — Angol? — kérdezte gyor­san a Gestapo-főnök. — Az — feleltem. De nemij szeretném, ha.. s — Megértem önt — bólintottá jóindulatúan Édinger. — Eb-Í ben az esetben segítségére le j! heteik. ? Megígérte, hogy másnap ki-,’ adja az utasítást: haladéktála-' ««■«. , . Hát b*1} !?kÜ.nk **■ ágképp Édinger.- Hiszünk nul bocsáasák sofőröm rendelj De Édinger tombolt... Itt íarm, nincs tálán elegge a ke- önnek es varunk. De hagyjon kezésére a szükséges iratokat. Colt az ideje, ahogy mondani szokás, hogy »irányt változtas­sak«: óvatosan le kellett csil­lapítanom. — Obergruppenführer űr, felesleges engem ijesztgetni — zünkben? — kérdezte Édinger kihívóan. Valamivel le kellett fegyve­reznem ezt az urat... Elgor.d~ridtam, aztán lehaj toltam, a fejemet, és komor, fel ezzel az angolokra jellemző gőggel, és ne tartson bennün­ket gyerekeknek. Édinger visszavonult, úgy­hogy most már én léphettem fel kovetelésekkaü Ezek után kölcsönös megelége-\ déssel váltunk el egymástól. Másnap beszámoltam Jan-1 kowskának a látogatásról. J —- Folytatjuk — szervezet örülne, ha volna egy ekkora terme. És igyekeznének barátságossá, fiatalossá tenni. A parkett gondozatlan. Föl­kenve vagy felmosva ki tudja, mikor volt. A széket, mielőtt leültem, jegyzetfüzetemmel po­roltam le. Három hónappal ez­előtt volt az utolsó taggyűlés. Most szüreti bálra készülnek. A titkár szavai szerint feldí­szítik a termeket. Feldíszítik csonykar mutatják be. — pedig előbb takarítani kel- mindent akarnak. lene. A fal mellett székek. tn^n nem ártana akkor­Egyiknek. másiknak csak fél ra rendbe hozni a helyiséget, támlája van, és a szék kevés mert hiszen fiatalok. S azokat — panaszkodik a titkár. A fo- az jellemzi, hogy akarnak. Es lyosó végén egy nagy halom mindig újat, jobbat. Szeretnek szék — összetörve. Egyiknek dolgozni, és szeretik a rendet* a lába hiányzik, a másiknak a a tisztaságot. Bizonyára ez jel­támlája. A fiatalok pedig ott lemzi a somogyszildeket is. De járnak el előtte, de nem gon- mutassák meg, hogy valóban dóinak arra, hogy esetleg meg- jgy van Fogjanak hozzá. Mire javítanának néhány kevésbé megkezdődnek a népművelési rossz széket. Nem. Sokkal estek és a téli ifjúsági foglal- könnyebb kérni. Hiszen több hozások, legyen rend a KISZ- ezer forintot fordítanak úgyis fiatalok hára tája körül. a művelődési ház rendezésére, majd csak futja néhány székre (Roland) Levelet hoz a postás Hányán, de hányán várják a postás bácsit, aki emberek üzenetét hordja napró! napra. Az egyszerű käs levelezőlaptól a rózsaszín borítékba bújtatott hosszú levélig mindent ő hord* Az öreg nagymama kinéz az ablakon, nem jön-e a pos­tás. Mert biztosan hoz néhány sort az unokáktól vagy gyer­mekeitől. A másik ablaknál fiatal lány leselkedik. A sarkon most fordul be a postás bácsi, ha hozna valamit... S mikor megáll a ház előtt, már szalad is kifelé. Elveszi a borítékot, melyen az ő neve van azokkal a jól ismert szálkás betűkkel. Aztán már nem is törődik azzal, aki hozta, pedig hogyan vár­ta, csak a levél érdekli. A postás pedig tovább megy. Itt is, ott is bezörget. »-Le­vele van, kisasszony« — mondja megértőén, s egy kicsit hu­nyorít is pajkosan. Mindenkit ismer az utcában. Mindenkiről tudja, kivel vannak kapcsolatai, hol élnek a rokonai, mily^11 újságot olvas. De ő ezeket nem mondja el senkinek. Pedig milyen sokat tudna mesélni. Most levelező hét van, mert nálunk mindennek van he­te. Van a bornak, a Balatonnak, a virágnak, hát miért ne le­gyen a levélnek is? És miért ne pont most, amikor már a fák is hullatják levelüket. Most ők is leveleznek, mert ennek van a hete. A rossz fiú, aki már hetek óta nem írt édesanyjának, most megfogja a tollat. A gimnazista, aki eddig nem mert ír­ni annak a bizonyos valakinek, most matematika óra alatt megírja az első levelet. Megfogja a tollat a nagypapa, és resz­kető kézzel ír az unokájának. Nyelvét kidugva, élete első le­velét írja nagy, gömbölyű betűkkel a kis unoka. Levelet ír mindenki. És mindenki kap levelet. Szünetben a diáklányok »kiértékelik« egymás levelét. Fruzsi ma hosszú levelet kapott, és Ibolya holnap biztosan még hosszabbat kap. Jaj, csak sokáig tartana ez a hét! A postás bácsi táskája tele levéllel. Egv egész világot rejt magában. Sok-sok ember kis világát. R. F«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents