Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-23 / 249. szám

Milyen a párizsi divat? * * * \ A világhírű francia ruhasza­* Ionok divatbemutatóin bemu­tatott ruhák éppúgy nem az * átlagos francia, mint ahogyan J nem az átlagos magyar nők *számára készülnek. A párizsi Jnő — mint a magyarok is —, tokosán, józanul nyesegeti le Ja fölösleges túlzásokat, és tolyan ruhákat készíttet magá­ŐSZI BORÁPOLÁS A különböző kozmetikai módszerék közül legjobban be­vált szépségkonzerváló eljárás a plasztikus arcmasszázs. En­nek élettani hatása a vérkeringés élénkülésében és a szövet­nedvek fokozott áramlásában nyilvánul meg. Az eröművi hatás következtében az izmok erősödnek, a bőr kisimul, és feszesebbé, rugalmasabbá válik. A homlok masszírozása úgy történik, hogy két hüvelyk­ujjunkat a halántékra helyezve, mutatóujjunkkal a közép­vonaltól a hüvelykujj irányában haladva egyenletes simí­tásokat végzünk. A szem-, orr- és szájzugok ráncait kör alakban masszí­rozzuk. Ugyancsak kör alakú masszázst végzünk tenyerünk­kel az arcon is, az orrtól kiindulva felfelé haladó irányban. Az áll alatt meghúzódó toka masszírozása úgy történik, hogy először az áll alatt, kézháttal a fül irányában, egyen­letes simításokat végzünk, maid jobb és bal kézzel felváltva erélyesen ütögetjük az áll alatti részt, és a lefelé húzódó nyakizmokat ujjaink hegyével nyomkodjuk. Ezután néhány fejgyakorlat következik. Az állat ma­gasra emeljük, majd visszasüllyesztjük, és a fejet néhány­szor jobbra és balra hajlítjuk. A gyakorlatokat naponta 4—5 percig végezzük. A masszázs vegytiszta közömbös kenőccsel történjék. Zsíros arcot szárító púderrel masszáljunk. A plasztikus arcmasszázst naponként rendszeresen vé­gezzük. _______ E gy kis házi gyógyszertár Sokan szinte szenvedélyesen gyűjtik a gyógyszert. Pedig a legtöbb orvosság idővel hatá­sát veszti vagy elromlik. Helyes-e hát házi gyógyszer- tárat tartani? Nemcsak helyes, hanem kell is! De csak az le­gyen benne, amire valóban szükség lehet. Az alábbiakban sem romlik meg: toroköblités- re, borogatásra hasznos lehet. AlsOl-krémet, babakenőcsöt a feldörzsölt bőrre finoman ken­hetünk, de nyílt sebre nem. Mást nem is célszerű »raktá­rozni". A gyógyszereket tartsak jól zárható fiókban vagy szek­rényben, hogy a gyerekek ne férhessenek hozzájuk Fogyasszunk több főzeléket Az ésszerűen vezetett kony­ha arról ismerhető fel, hogy igen nagy szerepet játszanak benne a főzelékfélék. A fő­zelékfélékben sok az ásványi anyag — vas, mész, jód, nát­rium, kálium stb. —, valamint a vitamin és cellulóz, s ezért értékesek. Sok gr i sszony arról pa­naszkodik. hogy ha nincs hús, nem tud mit főzni, legfeljebb valami tésztafélét. Az aláb­biakban leírását adjuk a fő­zelékek egész sorozatának, amelyek általában közkedvelt­ségnek örvendenek. Ezek nem­csak valami húsíeltéttel kiegé­szítve adható ételek, hanem vannak köztük teljesen hústa­lan vagy kevés hússal készülő, önálló fogásként szerepló főze­lékfélék. A főzelékfélék elkészítése igen változatos lehet. így sű­rített főzelék rizzsel összerak­va, és darált rizzsel, hústölte­lékekkel lerakva, hússal vagy gombával töltve, kirántva, sőt főzelékfeltétnek mint labda­csok, pogácsák, ezenkívül fel­fújtak, tekercsek. Mint köre­tek húsok mellé párolva, ezen­kívül főtt és nyers saláták egész hosszú sorozata. Háztartásunkban helyet kap­nak a házilag vagy gyárilag szárított főzelékek, ilyenek a hüvelyeseken (bab, bor­só, lencse) kívül a hagyma, káposzta, gomba, zöldborsó, paraj, burgonya. Ezeket főzés előtt több váltás vízben áz­tatjuk, azután forró vízben főzzük, és kellőképpen fűsze­rezzük. Napjainkban mind nagyobb jelentősége van a mélyhűtött (mirelit) főzelékeknek. Vita­mintartalmuk mélyhűtéssel őrizhető meg legjobban. Ma sokféle főzeléket tartósítanak mélyhűtéssel, s így van lehe­tőség arra, hogy a téli hóna­pokban is teljesen friss főze­léket kaphassunk. A főzelékel­látásban a téli hónapokban nagyon fontosak a házilag és gyárilag tartósított konzervek. nak, amelyek egyéniségének a legjobban megfelelnek. Néhány általános vonás: di­vatszín a fekete, zöld, barna, dió- és mogyorószín. A zsák- ruha megbukott, a trapéz ugyancsak. Egyenes kabátok­hoz nagy gallért, bővülő kabá­tokhoz kis gallért viselnek, vagy gallér nélkül, esetleg a kabát anyagából készült sá­lat hordanak hozzá. Nagy di­vat a színes gyöngy délutánra, estére, két-három-, akár ötso­rosak is, a ruha színétől elütő árnyalatokban. Még mindig divat a kompié, ujjatlan vagy rövidujjú, sokszor kivágott szövetruhákhoz kis kabátokat viselnek, a kabátkák hossza változó, aszerint, hogy kinek mi áll jól. Általában a párizsi nők na­gyon egyszerűen öltözködnek, de nagyon egyénien. Nem ra­gaszkodnak soha a legfrissebb divathoz, de egy övét vagy sá­lat vagy gyöngyöt, melltűt mindig viselnek, ami egyéni rajtuk, más, mint a többi. És még valami, egy kényes kér­dés: karcsúbbak, mint a ma­gyar nők, nem azért, mert fű­zik magukat, hanem mert ke­vesebbet esznek, jobban vi­gyáznak vonalaikra! Az idei divat nem nagyon különbözik a tavalyitól, éppen ezért kevés fáradsággal a ta­valyi ruhákat át lehet alakí­tani. A ruhák hossza térd alatt néhány centi, s nagyon kedvelt új anyagfajták a nálunk is kapható rücskös, durván szólt tweed szövetek. 3imét dlaat a téli kasLztiim Sósással tartósított zöldségfélék PAPRIKALEKVÁR Jól érett, piros paprikát teljesen kitisztítunk a belső erektől és a magvaktól, húsdarálón ledarálunk. erre adunk néhány tanácsot. ------------------------d!L “sót «ámítva PösPsze“rünk. ü vegekbe rakjuk és lekötjük. Éte­lek ízesítésére az egész év fo­lyamán használhatjuk, de vigyáz­zunk, mert Ilyenkor az ételekhez Mivel tehetjük kellemessé környezetünk életét? I. Mindenekelőtt első segély- nyújtáshoz szükséges anyag: egy-két tekercs géz, egy ste­ril sebkötöző csomag, kis üvegben tiszta sebbenzin, rag­tapasz, egy csomag vatta és egy doboz ultraseptyl-hintő- por. A hőmérő, irrigator és eset­leg jégtömlő vagy terfnofor is a házi gyógyszertárhoz tarto­zik. A gyógyszerek közül helyes, ha istopyrin, kalmopyrin van a fiókban, mert enyhe láz- és fájdalomcsillapítóra mindig szükség lehet. Ha száraz he­lyen tartjuk, akár tíz évig is eláll. Teljesen fölösleges azon­ban készenlétben tartani a sokféle kombinált gyógyszer-, készítményt (germicid, karil ♦ o. másikat, hogy miért ide- stb.) vagy. antibiotikumokatí ges. mert ettől még idegesebb lesz. (penicillin, oracillin stb.). Aj 0 Mindennapra tartogatunk a legtöbb ilyen készítmény idő­Halkan beszélünk, még ak- kor is, ha a többiek túl- hangosan beszélnek. Étkezés közben sohasem be- " szélünk kellemetlen dol­gokról. 3 Kérésünket sohasem kezd- • jük szemrehányással. Az apró bosszúságokon bölcsen felülemelkedünk. Lehetőleg minden körűimé-: nyék között ébren tartjuk: humorérzékünket. 6 Még a rossz napokban is: • felkelthetjük a többiekben: a reményt, hogy minden jóra for-: dúlhat. 7 Elmúlt kellemetlenségeken • nem töprengünk, hiszen, úgysem változtathatunk rajtuk. Sohasem kérdezzük meg 4. 5. ve! elromlik és az orvos; amúgy is felírja, ha szükség! var. rá. Nem árt, ha van has-! menés ellen széntabletta, szék-; rekedés ellen pedig hashajtó; vagy keserűvíz. A kamillatea! többiek számára valami örömöt, ha mást t.em, egy elis­merő szót, kedves mosolyt, szív­ből jövő vidámságot. Irt Otthonunkból békés szige- ■ • tét varázsolunk, ahonnét nehéz elmenni, és ahova boldog­ság visszatérni. jóval kevesebb sót használunk. ZÖLDPETREZSELYEM | A zöldpetrezselyem lev eleit apró­ra megvágjuk, sóval összevegyít- íük. és üvegbe jól belenyomkod­juk. tehetünk üvegbe vagy zománcos edénybe. Szép fehér, érett, ke­mény fejű káposztát vegyünk sa­vanyításra. A külső, fonnyadt le­velektől megtisztítjuk, torzsáját kiszedjük, és káposztagyalun le­gyaluljuk. 1 kg káposztára 2-3 de­ka sót számítunk, ezzel összeke­verjük, dézsába rakjuk, és réte­genként jól ledöngöljük. Töltésre alkalmas kisebb fejeket is rakunk a rétegek közé. Ezeknek a tor­zsáit körülvágjuk, és az üreget só­val behintjük. A káposzta rétegei közé rakhatunk néhány szál ba­bérlevelet, szeletekre vágott birs­almát, csöves paprikát, szemes­borsot, köménymagot, kaprot íz­lés szerint. A tetejére apró ká­posztát tegyünk. Ha nincs csava­ros dézsánk, tisztára mosott köve­ket helyezünk a tetejére, és ru­hával letakarjuk. A tetején kép­ződő habot hetenként leszedjük, a követ vagy a deszkát lemossuk, mert különben a káposzta leve nyúlós lesz. Ha kevés leve van, pár liter sós levet önthetünk hoz­zá. Eleinte langyosabb helyen 10 -18 foknál érleljük, pl. a konyhá­ban, utána pincében tartjuk. Rak­tározhatjuk már kezdettől fogva is pincében, de itt lassabban érik. Hogyan világosítsuk fel a gyermekeket? VEGYES ZÖLDSÉG SÓBAN Mindenféle leveszöldséget ve­szünk e célra, 1 kg petrezselyem­gyökeret, 2 kg sárgarépát, negyed kiló zellert, karalábét, karfiolt, hagymát, kelkáposztát, néhány zöldpaprikát. Mindezeket ledarál­juk, és kg-onként 23 deka sót szá­mítva megsózzuk, pár órát állni hagyjuk, azután üvegekbe rakjuk. Zöldség-csontlevesnél friss zöld­ség helyett használjuk. A gazd- asszony munkáját nagyon meg­könnyíti, amikor nincs idő a zöld­ség megtisztítására. Egy Folkstone-ban meg­tartott pedagógiai értekezle­ten javaslat hangzott el, hogy ne maguk a szülők, ha­nem egy velük barátságban lévő házaspár világosítsa fel a gyermekeket. A legtöbb gyermek nyugodtabban fo­gadja a felvilágosítást szek­szuális kérdésekben a szik­lák barátaitól, mint maguk­tól a szülőktől. Helyes lenne tehát, ha a fiatal házasok megegyeznének egy velük egykorú házaspárral abban, hogy kellő időben felvilágo­sítják egymás gyermekeit. Kávébarna szövetből készült 7/8-os kosztüm panofix ocelot sálgallérral. JtlaLM&Ixb. Gallér nélküli velurkabát, ele­jén és hátán nyakvonalból pu­ha bővítő ránc. GYERMEKEKNEK KAPOSZTASAVANYITÁS A savanyú káposzta sok C-vita-; mint tartalmaz, ezért fogyasszunk \ belőle minél többet, télen nyersen J is. Savanyúságnak is kitűnő. A káposztát hordóban vagy csa­varral ellátott dézsában savanyít-q juk, de kisebb mennyiséget is el-' A BAMBUSZFÁCSKA Japán népmese HATSZÖGLETŰ TERÍTŐ Hét csillagból áll ez a csinos kis dúló és egyszerre befejezett négy»- egyráhajtásos pálca helyett (a ( terítő, melynek anyaga 80-as vagy rahajtásos pálcát horgolunk. 6 kezdő kockának megfelelően) lio-es liorgolócéma. ilyen szirmot készítünk, köztük 18 láncszemet rövidpálcával öltünk le" Egy csillag átmérője 7 cm. láncszemmel. A sor összekapcsolá- a következő nagy ív középső lánc- i A csillag leírása: sánál azenban 8 láncszemet 1 szeméhez. így a csúcson levő kö-j Első sor: 18 láncszemből gyűrű, négyrahajtásos pálcával elöltünk zépső két kocka felső sarkai sza­Második sor: A gyűrűbe két rö- az első szirom csúcsához. így ér- badon vannak. A sor összekapcso-j vldpálcát, majd utána 6 láncszem- juk el a következő sor helyes ki- lásánál az utolsó kockát Is egyrá- ből kis ívet horgolunk, ezt még indulási pontját. hajtásos pálcával öltjük le. ötször ismételjük. Negyedik sor: 6 láncszemmel és ötödik sor: Magasításnak ve-l Harmadik sor: Az előző sor rö- 1 egyrahajtásos pálcával 5 kockát gyünk 3 láncszemet. További 3( vidpálcái közé 4 egy helyről kiin- horgolunk úgy, hogy az ötödiknél láncszem horgolása után X 1 egy-f ______________ ráhajtásos pálcával öltünk le a? m ásik kocka felső sarkába. Ez-i után 20 láncszemet horgolunk, ésí ismét 1 egyráhajtásos pálcával le-I öltünk az ötödik kocka felső sar-j kába. 3 láncszem horgolása után? ismétlünk X-től. Hatodik ser: Az összekapcsolási után 1 rővidpálcával beöltünk 3 láncszemből állő kis kockába. 1? láncszem és egyráhajtásos pálcay váltakozik. A tizedik pálca után aí nagy ív közepén elválasztásnak 3S láncszemet veszünk. A további 3V6 soron keresztül erre a 3 láncszem-y re két pálcát horgolunk, köztük« ugyancsak 3 láncszemmel. így ér-f jük el, hogy a csillag 6 sarkos ( lesz. A pálcákat mindig két pál-T ca közé öltjük. A csillagok olda-~ Iáit bal felén összevarrjuk. A csillagok összehorgolása utánS meghorgoljuk a terítő külső kere-t tét, mely 7 sorból - váltakozva 5? láncszem és 2 egyráhajtásos pál-d ca — áll. amit a kis csillag máso-j dik és harmadik pálcáiba öltünk^ le. A két csillag találkozásánál cakk mély részén a két kettes? / pálca között láncszemet nem hor-J gólunk. A csillag két felső sar-5 kán pedig 2 kettes pálcát horgo-5 lünk egy helyről kiindulva, köz-? tűk 5 láncszemmel. Ez adja a nö-jl vekedést. Kis bambuszfácska állt a nagy folyó partján. Gyenge ágai lágyan hajladoztak az őszi szélben. Hűvös, esős idő járta, szedte is a lábát Sano, hogy mielőbb hazaérjen.. Sano hétéves volt. Az idén ment először iskolába. Szor­galmasan tanult. Volt esze Sarlónak, csak ne lett volna olyan rakoncátlan. Most is, ahogy meglátta a bambusz- fácskát, már nyújtotta is ki a kezét utána. Erős, vékony ágai vannak — örvendezett —, letépem, otthon megszá- ritom, és tavasszal gyönyörű sárkányt készítek belőle! És már éppen nyújtotta kezét, hogy letépje a bam­buszfácska ágait, amikor egy­szerre csak megszólalt a bam­buszfácska: — Szépen kérlek, ne tépd le az ágaimat! Hadd, hogy megnőjenek, megerősöd­jenek, vastag, erős ágakká fejlődjenek! Nagy hasznodra lehetnek még az én ágaim! — Ugyan már, miket is be­szélsz! — nevetett Sano. — Hogyan is lehetnél te az én segítségemre, te vékony kis bambuszfácska.?! De a bambuszfácska úgy könyörgött, úgy rimánkodott, hogy Sano mégis megsajnál­ta. — Jól van, nem bántom az ágaidat — mondta a fács- kának —, de aztán meg­tartsd, amit ígértél. — Meg­tartom — felelt a hálás bam­buszfácska —, ha bajba ke­rülsz, megsegítlek! Telt, múlt az idő. Egyik év a másik után. És a kis Sajtó­ból deli, délceg legény lett. Halász volt a mestersége, akárcsak az édesapjának. Reggelenként kievezett a kis folyón a tengeröbölbe, egész nap halászott, este meg elad­ta a halakat a piacon. Egyik nap szokatlanul me­leg napra virradt a falu né­pe. A nap már reggel olyan erősen tűzött, hogy aki csak tehette, otthon maradt a jó, hűvös szobában, és inkább es­te látott munkához, amikor a nap ereje már alább szállt. Csak Sano vágott neki a fo- lyónak, hogy kimenjen a tengeröbölbe, hiszen éppen az ilyen nagy melegben tanyázik a legtöbb hal az öbölben. Odaúsznak, hogy a sziklák alatt hűsöljenek. Ma ugyan­csak könnyű lesz megfogni őket! És Sano szorgalmas mun­kájáért el is vette jutalmát: annyi halat fogott, hogy alig győzte berakni a csónakjába. El is indult hazafelé, hogy mindet eladhassa a piacon. Hát amint felfelé evez a kis folyón, látja ám, hogy nagy, sötét felhők gyülekeznek az égen. Aztán egyszerre csak kitört a vihar. Esett az eső, mintha csak dézsából öntöt­ték volna, a szél meg fújt, hogy a fák csak úgy hajladoz­tak, mintha éppen táncolná­nak. Sano csónakja hamar tele lett vízzel, no meg a sok hal is húzta a csónalcot. Mitévő legyek — rémüldözött Sano —, mi lesz velem, mi lesz a hajaimmal? — Fogózkodj meg az ágaimban! Jó erősen! Fogózkodjál meg! — hallot­ta Sano. És a fa ága lehajolt^ éppen Sano elé, Sano meg be­lekapaszkodott, és az ág egy­szeriben kilendítette a part­ra. — A csónakommal, mi lesz a csónakommal? — rémüldö­zött Sano. — Ne félj semmit — szólt ismét a nagy fa —, a csónakodat gyökereim közé rejtem, míg a szél elül, és az eső eláll. így is történt. És amikor elmúlt a vihar, Sano így szólt a bambuszfához: — Nagy jót tettél velem. Miképpen há­láljam meg ezt neked? — Már megháláltad —» szólt a bambuszfácska, és ha­talmas ágaival szelíden kö­rülölelte Sanót. — Amikor kisfiú voltál, hallgattál sza­vamra, és nem tépted le gyenge agaimat. Ezek az ágak azóta megnőttek, és most megmentették életedet és csónakodat a sok sok hallal. Mert tudd meg: a fák is él­nek, éppen úgy, mint az em­berek, és sose felejtik el azt, aki jót tesz velük! Sano pedig elmondta más­nap a falu gyermekeinek, mit mendott a bambuszfa, és a gyei ekek megfogadták: kedvtelésből, játékból, rósz- szaságból soha többé nem té­pik le a fák ágait: hiszen « fák is élnek, éppen úgy, mint az emberek!

Next

/
Thumbnails
Contents