Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-10 / 212. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1959. szeptember t®a Együtt, tovább, elvtársak! — Nincs mit titkolnunk egymás előtt. Vigyázzunk a jövőben is arra, hogy elvtársi kapcsolatunkat senki meg ne lazítsa, a bizalom légkörét senki meg ne mérgezze. — Ezt az intelmet egyik üzemünk párttitkárától hallottam. A csom- bárdi kommunisták taggyűlésükön, ugyancsak határozatba foglalták, hogy alapszervezetük belső életének zavaró jelenségeit sürgősen felszámolják. Hasonlóan döntött a Finom- mechanikai Vállalat pártszervezete is. A Tabi Gépállomásnál dolgozó elvtársak a pártvezetőségtől számon kérték, miért nem tart velük — főleg a kommunista traktorosokkal — állandó kapcsolatot. Miből fakadnak ezek az elhatározások, bíráló megjegyzések? Abból, hogy elvtársaink jól tudják: elvi alapokon nyugvó, emberi kapcsolat és összefogás szükséges az alapszeri'e- zet eredményes működéséhez. A taggyűlések hozzászólásait hallgatva az ember fülét mégis gyakran üti meg ilyen hang: »Figyelmébe ajánlom az új vezetőségnek, hogy a gazdasági munkán jobbfen tartsa rajt a szemét«, vagy »Vegye rá a vezetőség az igazgatót, hogy ne ritka vendégként látogasson el az üzembe« stb. A vezetőségnek — munkába állása kezdetén — helyes és szükséges útravalct adni. Ám úgy beszelni az alapszervezet feladatairól, hogy azok megoldását csak a vezetőségtől várjuk el és követeljük meg, ugyanakkor egy szóval nem mondjuk, hogy mi párttagok mit vállalunk magunkra — az ilyen megbízatások osztogatása nem vall helyes szemléletre. Sokkal jobban tennénk, ha teherbírásunkhoz mérten mindnyájan elvállalnánk a ránk eső részt közös tennivalóinkból. Csakis így lesz sikere alapszervezetünk munkájának. Az őrei kommunisták eszerint akarnak dolgozni, s ezért kötelezték az újonnan megválasztott vezetőséget arra, hogy adjon pártmegbízatást — személyre szólót — mindnyájuknak. Eddig nem így volt náluk, de ezután így lesz. Igaz, nem megy könnyen az új határozatok érvényre juttatása, ám segít útbaigazítani őket a járási pártbizottság. Balatonlellén, Somogybabodon, Somban, de másutt is elhatározták a kommunisták, hogy nagyobb gondot fordítanak ideológiai ismereteik gyarapítására — e pártkötelezettségük teljesítésére. Szervezett tanfolyam vagy előadássorozat bel- és külpolitikai kérdésekről — ezek valamelyike helyet kap minden alapszervezet téli programjában. A kommunistának nagy tájékozottságra van szüksége, hogy nevelhesse párton kívüli társait, hogy népszerűsíthesse a párt politikáját, és mozgósíthassa a politikai célkitűzések elérésére a dolgozók széles tömegeit. Mert vajmi kevés haszna volna annak, ha csak magunk között politizálgatnánk — egész népünk támogatását meg kell nyernünk mindennapi feladataink megoldásához. Baj van a társadalmi tulajdon védelmével az üzemben? A kommunisták és a pártonkívüliek együttesen teremthetnek rendet. A múlt évinél kevesebb kenyérgabonát szándékoznak vetni a falu egyéni gazdái? A község 15 párttagja nem juthat el mind a 300 parasztcsaládhoz — a felvilágosító munkában számítani kell a leghaladóbb gondolkodású, példamutató gazdákra. Erre az ismert módszerre sem árt felhívni a figyelmet, mert akadnak jelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy elvtársaink helyenként nem veszik gondosan számba párton kívüli segítőtársaikat. Egyik községünk alapszervezetében egyenetlenkedés ütötte fel a fejét. A járási bizottság rövid úton igyekezett rendbe hozni a dolgokat. Aktivistákat küldött a helyszínre az ügy megvizsgálására- A JB megbízottai nemcsak a párttagoktól, hanem'a pártonkívüliektől is érdeklődtek a pártszervezet és az egyes kommunisták munkája iránt. Ezen megsértődtek a helyi elvtársak, mert elfeledkeztek arról, hogy nem lehet a párt magánügyének tekinteni az alapszervezet munkáját. Tetteink a nép érdekét szolgálják — cselekedeteinkért nemcsak a párt, hanem az egész társadalom előtt felelősek vagyunk. S ha egy pártonkívüli úgy látja, hogy valamiben hibás egyikünk, másikunk, ne eresszük el fülünk mellett megjegyzését. Javunkra válik, ha sorainkon kívülről is kapunk figyelmeztetést mulasztás vagy tévedés esetén. Igen, a vezetőségválasztó taggyűléseken kitűzött újabb célok eléréséhez közös út vezet el bennünket. Annyi a tennivalónk, hogy mindnyájunk vállára jut belőle — a pártvezetösé- gére is, a párttagságéra is. Sőt! Amikor hozzáfogtunk az új gazdasági, politikai, társadalmi rend megteremtéséhez a régi helyén, akkor olyan feladat megoldásába kezdtünk, amelyet csakis népünkkel eggyéforrva, a tömegek cselekvő egyetértésével vihetünk sikerre. Eddig sem másféle elv vezetett bennünket, ebben a szellemben dolgozzunk a jövőben is. Kutas József Az eredményes szakszervezeti munka alapja: ELEVEN KAPCSOLAT A DOLGOZÓKKAL SZEBB CÉLT aligha tűzhetett volna maga elé az Építőipari Szakszervezet megyei bizottsága, mint hogy sokat tartózkodjék a munkások között. Az ő segítségükkel irányította a munkavédelemre, a termelés fokozására, a kulturális színvonal emelésére az össztüzet. A munka- és egészségvédelem, ez az évről évre ismétlődő feladat nem laposodott el az idén sem. Sőt, a szakszervezet tudott újat is mutatni e téren. Az első fél évben vezették be (az ő kezdeményezésére) a katonai posztóból készült munkaruhát a pufajka helyett. A pufajkában ugyanis megizzadtak, majd megfáztak a munkások. A szakszervezet hosszabb ellenőrzésének következménye volt a téli hónapokban tartott szűrővizsgálat, a szállások, fürdők felülvizsgálata. szakorvosok bevonásával a lábgombásodás ellen indított sikeres küzdelem. Erénye a megyei bizottságnak, hogy harcokra is vállalkozott. A tökéletlen kályhák helyett központi fűtést javasolt a Szántó Imre utcai munkásszállásra. A csatát megnyerte, mert következetes volt, s előbb meggyőződött arról, hogy amit kér, az meg is valósítható. HOGYAN VÄLT VALÓRA a »ki az üzembe« munkastílus kulturális téren? Talán a legszebben ! Ma már egyre gyakoribb az építőipari üzemekben az ebédszünetben vagy máskor megtartott öt-tízperces felolvasás, beszélgetés, eszmecsere. Munkásgyűlésnek hívják ezeket. Azok is! Nemre, korra, foglalkozásra való tekintet nélkül hallgatják meg ilyenkor a munkások a politikai vagy a kulturális kérdésékkel foglalkozó ’ előadásokat. Azonban nemcsak azért sikerült az év első felében megtartott 94 ilyen előadás, mert — ahogy a munkások mondják — rövidek és velősek voltak, hanem azért is, mert a szakszervezet megfelelő előadógárdát alakított a munkásgyűlések vezetésére. A kilenc tagú politikai előadó gárdának jut ideje arra, hogy alaposan felkészüljön, s az időszerű kérdésekkel 5—10 perc alatt is kielégítően foglalkoz- hassék. Csakúgy az ismeretterjesztők. Az előadók a szakszervezet megyei bizottságát rendszeresen tájékoztatják azokról a kérdésekről, amelyek a munkásokat foglalkoztatják. Az előadó tanárok, tanítók így eleven összekötők a szakszervezet és a munkások között. Megismerik az üzemek életét. Több pedagógus kijelentette: annyira közel került az előadások révén a munkásokhoz, hogy lassan szakszervezeti emberré válik. Az élet igazolta, hogy lehet a nép nyelvén tíz perc alatt is szívhez és észhez szólóan beszélni például arról, mi a jelentősége a munkásság és a parasztság szövetségének a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A’ világos beszéd sok kételyt, bizalmatlaniAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ Magányosan és kihasználatlanul áll a nagy teljesítményű villanydaru a kaposvári vasúti rakodó területén. 1954 októberébe került ide az állomásfőnök tiltakozása ellenére. Menynyi pénzt és munkát takarítottak volna meg az illetékesek, ha ezt a 800 009 forintos darut olyan állomásra küldik, ahol szükség volna rá. ságot oszlatott el a félig munkás, félig paraszt építőipari dolgozók között, akik közül sokan tevékenyen segítik a termelőszövetkezeti mozgalmat. Nyilván e gyakorlatibb kul- túrmunkának az eredményeként emelkedett az üzemekben az olvasók száma 12-ről 26 százalékra. Megtanulhatta ebből az építők megyei bizottsága azt is, hogyha valamin javítani akar, akkor először a, való helyzetet kell felmérni. Az üzemi könyvtárakról és könyvtárosokról kialakított »térkép« részletesen megírni- j tatta. hol kell elindulni, mit ■kell tenni. KI AZ ÜZEMBE! Segíteni a] termelést! Mert igaz, hogy az építőipari vállalatnál ott a falon a térkép a munkaverseny állásáról, igaz, hogy az eredeti vállalásnál egymillióval is több tégla készítésére vállalkoztak a téglagyárak dolgozói — a szakszervezet termelési agitációja mégsem zökkenő- mentes. A megyei bizottság itt sem engedett a »ki az üzembe« elvből. Ha nem forogna sokat a munkások között, akkor aligha tudná olyan jól, hogy a bizalmiak nem tevékenyek. Vagy azt, hogy ha valamelyik szót i emel munkahelyén, egyszerűen ] íthelyezik máshová, és attól: kezdve úgy gondolkodik, hogy, »ne szólj szám, nem fáj fejem«. De arról is tud a megyei bizottság, hogy egyes bizalmiak lehetetlent követelnek a munkahelyen a többség nevében — sokszor saját hasznukra is. A szakszervezet vezetősége tudja, hogy a határozatok általában eljutnak a szakszervezeti bizottságokig, de már kevesebb sikerrel a dolgozókig. Sőt, hogy az sz. b.-k termelési agitációja sok helyütt egyenesen rossz. A vállalat vezetőivel az sz. b.-k aránylag jól, de a munkásokkal alig tartják kapcsolatukat. Mit tett a megyei bizottság ezeknek a jelenségeknek a megszüntetésére? Még többet látogatja az üzemeket. Azonban csupán attól, hogy látja a hibákat, azok még nem szűnnek meg, ha a következetes intézkedések elmaradnak. Nem hallani például arról, hogy a szakszervezet határozottan fellépett volna az olyan bizalmi érdekében, akit elhallgattatása végett helyeztek át. Pedig volna rá vi ód ja. A LEGNAGYOBB HIBÄT a termelési agitációban akkor követi el a megyei bizottság, amikor mindent magára vállal, mindent egyedül igyekszik megoldani (nemegyszer az sz. b.-k helyett is!). Sok sz. b. termelési agitációja csaknem nullára csökken, s csupán abban nyilvánul meg, hogy az elnök tájékozódik a vállalat vezetőjétől, és kiírja a versenytáblára az eredményű Nem elemzi a hibák vagy a lemaradás okait. Legtöbbször nem is tudja, mik az okok* mert nem megy ki a munkahelyekre, ahol a verseny sorsa ©1- „dől. Többen arra hivatkoznak, hogy nem jut idejük a műnké, sakkal való beszélgetésre, a munkahelyek meglátogatására, A megyei bizottságon viszont jól tudják, hogy az sz. b.-elnö- kok úgy tájékozódhatnak mindenről, ha munkamegosztással dolgoznak. A jól »mozgatott« bizalmihálózattól az sz. b.-elnök idejében és pontosan értesülhet az anyaghiányról, egyéb hibák okairól. A megyei bizottságnak volna rá lehetőségié, hogy ilyen megosztott munkastílusra nevelje az sz. b.-ket. Módszeresebb segítséggel megváltoztathatná a rosszul dolgozó sz. b.-k munkáját. Mert ahogy a megyei bizottság munkáját a »ki az üzembe« elv megvalósítása elevenebbé tette, a y-akszervezeti bizottságokét is az tenné sikeresebbé, ha többet forognának a munkások között, kikérnék véleményüket, igényelnék segítségüket; AZ ÉPÍTŐK SZAKSZERVEZETÉNEK megyei bizottsága az egyik legjobb szakszervezeti bizottság. Ezt az elmúlt fél év, a munkásokkal való elevenebb kapcsolat, a sok új kezdeményesés igazolja. Ez a munka akkor lesz jobb, ha a termelési agitáció színvonala is emelkedik. A megyei bizottság szakot célfeladatokat kitűzni; Nos, a következő időszakban lehetne-e szebb oélfeladat az üzemi bizottságok termelési agitációjának megjavításánál? A hibákat már ismerik, tehát tudják, hol, mit kell tenni. Az sz. b.-k jó munkájához megvan az alap, hiszen nagyon igaz, hogy a munkások jobban idegeskednek, ha valami miatt zökkenő támad a termelésben, mint a gazdasági vezetők. El kellene érni, hogy a szakszervezeti bizottságokat is »idegesítsék« a zökkenők, s akkor módot keresnek arra is, hogy közös erővel megszüntessék a hibák okait. Ha a termelési agitáció is életszerűbbé, következetesebbé. közvetlenebbé válik, az Építők Szakszervezete megyei bizottságának nem kell különösebb erőfeszítéseket tenni azért, hogy a jelenlegi jó tagszervezettséget növelje. A legjobb agitáció ugyanis a szakszervezet mindenre kiterjedő, alapos és következetes munkája, mert az megnyeri a kívülállók tetszését, és vonzza őket. Szegedi Nándor Közönyösen pillantottam a fűvel borított sírhalomra, a kis gránittáblára, az árvácskákra, amelyek a síron nőttek, azután vállat vontam. — Ö, milyen értelmetlen ember maga! — kiáltott fel Jankowska dühösen. — Olvassa el ezt a feliratot! A táblához hajoltam. — »Andrej Szemjonovics Makarov őrnagy, 1912. 1. 23. — 1941. VI. 22.« Hát igen, ez egy kissé furcsa volt... Különös volt, így állni a saját sírom előtt __ A zután szíven ütött valami. 1941 júniusának izgalmas napjai! Akkor tört ki a háború. És lám, ilyen időkben is találtak rá módot az elvtársak, hogy sírkövet állítsanak nekem! Maradandó emléket állítottak, hogy megtaláljanak, ellátogathassanak a síromhoz ... — No, meggyőződött arról,* hogy Makarov őrnagy nincs többé? — rezzentett fel gondolataimból Jankowska. — Egy játékos kidőlt a csapatból, amelynek becsületéért küzdött. De mivel a játék tovább folyik, új csapatot kell keresnie. Makarov nincs, csak Blake. És ebbe bele kell nyugodnia! «- És ha Blake újra Makarovvá akarna válni? — Akkor másodszorra is eltemetik — mondta ellentmondást nem tűrő hangon Jankowska. — Abban a pillanatban, amikor szovjet földre teszi a lábát, értésére adjuk az illetékeseknek, hogy maga nem Makarov, hanem Blake. Tudomására hozzuk mindenkinek, hogy Makarovot azért tették el láb alól, hogy Blake léphessen a helyére. Még azt is elhitetjük bíráival, hogy Makarov mindig Blake volt. És maga tudja a legjobban, hogy háború idején nem sokat teketóriáznak... Hát igen... Abban, amit Jankowska mondott, és tett, és mindabban, amit az imperialista hatalmak hírszerző szolgálatai tettek, sok logika és helyes számítás volt. Csak egyet nem vettek figyelembe: nem ismerték azokat az embereket, akiket fondorlatoson megrohantak... Viszont más oldalról nézve a dolgot, mi is ugyanolyan emberek voltunk, mint ők, hibákkal és bűnökkel »megáldva«, tudtunk mi is ravaszkodni, kétszínűsködni és —. bosszút állni... Némán hagytam el »síromat«, és jankowska szavak nélkül is megértette, mi játszódik le bennem. Természetesen mindezt a maga módján értelmezte, és csendesen követett. Hazavitt az autón, és amikor a ház elé értünk, megállt, és kezemre tette kezét. ■— Sebaj, August, fel a fejjel! A sors kissé megtépázta magát, mint a falevelet, de maga erős ember, és meg fogja találni az életben a helyét. Meg volt győződve arról, hogy fölém kerekedett, és azt hitte, hogy ez tört le engem. Szerettem volna meghagyni ebben a hitében. — Hagyjon békében! — mordultam rá színleg gorombán. — És hagyjon magamra! — Természetesen — egyezett bele azonnal. — Majd este újra meglátogatom magát. Elment, én pedig újra felmentem a lakásba. Valóban vágyódtam a magányra. Át kellett gondolnom az egész jövőbeli magatartásomat. Elérkezett a cselekvés ideje, és kétségbeesetten törtem a fejemet, hogy hogyan tudnám a feltétlenül szükséges kapcsolatokat megteremtem. S ahogy ez lenni szokott, amíg azon tépelödtem, hogy az idegenek között miként bukkanok az enyéimre, az enyéim is kerestek engem, és valami titokzatos jelről felismerték bennem saját emberüket. 6. A tejeskannák között Hazatérésem után hamarosan Márta lépett a szobába, és jelentette, hogy egy férfi keres. Kimentem az előszobába. Ismeretlen ember várt rám. »■Hát ez meg kicsoda?« — gondoltam, a látogatóra pillantva. Aránylag fiatal férfi volt, nyílt és becsületes arcú, tekintetében egy kis — mondhatnám felesleges — lágyság vegyült. Körülbelül olyan korú lehetett, mint én, vagy talán valamivel idősebb, igen drága öltönyt viselt, és kitűnő, őszibarackszínű filckalapot. Az ismeretlent inkább rokonszenvesnek találtam, mint ellenszenvesnek, mégis gyanút keltett bennem. Nyomban szimpatikussá vált, ugyanakkor azonban volt valami mesterkélt az egész megjelenésében. Kérdően néztem rá. — Berziny úrhoz van szerencsém? — kérdezte lettül, bár kiejtésén érezhető volt, hogy nem beszéli tökéletesen a nyelvet. — Mondjuk — feleltem. — Mit óhajt? Körülnézett, de hála Blake nevelésének, Márta már eltűnt. — Volna mód arra, hogy házon kívül beszélhessek önnel? — kérdezte. — ügy talán jobb lesz... Az utóbbi időben a titkok olyan tömkelegében éltem, hogy már semmin sem csodálkoztam. Minden talányt úgy fogadtam, mint egy természetes láncszemet a további események láncolatában. — Folytatjuk — EST! BESZÉLQETÉS űiös, csípős este volt. A földeken már sárgult a kukorica. A széltől meg-meg- zörrentek a félig zöld, félig sárga levelek. Mintha az ősz zörgette volna, hogy bebocsátást kérjen a határba. Somogyaszalá környékén halvány csíkokban fehérlett a köd. Az emberek nem ültek kinn a padokon, fázósan húzták össze kabátjukat, igyekeztek haza. ltt-ott kivilágosodtak az ablakok. Megérkeztek, tüzet raktak, vacsorát főztek. Egy sötét ablaknál megálltunk. Talán még nem jöttek haza, vagy már lefeküdtek...? Benéztünk a kerítésen, hátulról szűrődött ki halvány világosság. Bementünk. Még az istállóban dolgozott Segesdi Pista bácsi, a tsz kocsisa. Kocsis, hát csak természetes, hogy lovait gondozza nagy figyelemmel. Két szép fényes szőrű lovat, no és két kis csikót, mert azok is vannak. A tehén nyolc hete borjazott, két ikerborjúval gazdagította a háztáji gazdaságot és Ilonka örömeit. Ilonka Pista bácsi lánya. Éppen most jött be az istállóba az idegen hangra. S mivel Pista bácsit nehéz szólásra bírni, lányától tudjuk meg, hogy apjának van a legtöbb munkaegysége a közösben. — Senkinek sincs olyan szép dohánya, mint nekünk — dicsekszik. Édesanyja és édesapja a legjobb dolgozók között van a Pulai-brigádban. Közben betoppan az anya, és tréfásan megdorgálja lányát, hogy majd' kap az árulkodá- sért. Aztán megfordul a beszélgetés. Minden mama szeret dicsekedni lányával. Ilonka szégyenlősen elfordítja fejét, de azért nem haragszik, hogy megtudjuk »titkait«. Ártatlan titok: Mindig kitűnő tanuló volt, s jelentkezett a kaposvári Közgazdasági Technikumba. Szeret tanulni, sokat olvas. Nagyon örülnek, hogy Ilonkát felvették a technikumba. Az iskola után valószínűleg visszajön a tsz-be — könyvelőnek. Szülei bizony nem jártak ennyi iskolát. Antalmajorban voltak uradalmi cselédek. EszterházI) Pál grófnál. 1945- ben kaptak 12 hold földet, azzal léptek be a tsz-be. Pista bácsi kicsit bosszankodik, hogy néhány tag nem dolgozik képessége szerint. Pedig ha mindenki lelkiismeretes munkát végezne, akkor sokkal jobb volna. De ehhez idő kell. Iköszönünk, későre jár. A két ikerborjú álmosan pislog a szalmán, szeretnének már aludni. Ijedten kapják hátra fejüket, ha egy szalmaszál megszúrja rózsaszínű orrukat. Segesdiék bemennek a házba, fáradtak. Holnap korán kelnek, mert lányuk, Ilonka reggel Kaposvárra megy... R, F,
