Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Vasárnap, 1959. szeptember fla TELIK A MAGTÁR A somogyszobi raktár előtt Szentgyörgyi György kocsija van soron. Kovács István raktáros és a gazda a cséplőrészt és az adógabonát pakolják befelé. Fejlődik a csurgói kereskedelmi hálózat (Tudósítónktól.) Ez év elején kezdte meg munkáját a csurgói földműves­szövetkezet újonnan épült kor­szerű vas-műszaki szaküzlete, de forgalma már meghaladja a havi fél millió forintot. A vas­bolt azelőtt egy szűk helyiség­ben volt. Ezt most bútorszak- üzletté alakították át Nagy előrehaladást jelentett az önkiszolgáló cipőbolt meg­nyitása is. A cipővel együtt árusították eddig a konfekció- árut. most átvihették a tex- tilszaküzletbe. Szeptember 15-én nyílik meg a járási tanács épületével szemben a földmüvesszövetke- zet tej- és kenyérszaküzlete. A csurgói földművesszövet­kezeti kereskedelmi egységek a múlt évben átlagosan 1 9Ö0 000 forint forgalmat bonyolítottak le havonta. Most a szakosítá­sok és a fejlettebb kereskedel­mi formák bevezetése után az átlagforgalom megközelíti a 2,5 millió forintot A kishitűség* megpsKÜnése VILLANYT KAP KISKORPÁD Kiskorpád szétszórt utcáit járva mind gyakrabban látha­tunk modern 3—4 szobás, villaszerű épületeket Oly gya­kori látvány ez, hogy szinte természetesnek tűnik. A gyalogjárók mellett ma még keresve sem találnánk egyetlen villanyoszlopot sem. De ha benyitunk néhány, az utóbbi években épült házba, láthatjuk a foglalatokat, kap­csolókat, villanyóráicat A bi­zalom jelképe ez. Az emberek bíznak a tanácsban, mert a ta- nácsvezetők állják szavukat Ugyanis korábban kijelentet­ték: villanyt kap a falu. S az azóta épült 30 háznak több mint a felében már az építke­zéskor végeztek a villanyháló­zat belső szerelési munkálatai­val. A kiskorpádiak nem türel­metlenkednek. Mindenki tudja, megérti, hogy sok falu várja a villanyt, s egyszerre nem lehet mindenütt megvalósítani. S pénzük sem volt rá. Ami ke­vés pénz a községfejlesztési alapból rendelkezésükre állt, azt a korábban épített gyalog­járók, utak és hidak építése emésztette fel. Azokra is szük­ség van. De közben a villamo­sításról sem feledkeztek meg. Az elmúlt évben a 10 százalé­kos községfejlesztési hozzájá­rulásból befolyt 35 ezer forin­tot már e célra tartalékolják. Ez azonban elenyészően kevés. Az állam 600 ezer forintot biz­tosít ugyan, de 400 ezer forin­tot nekik kell összegyűjteni. Ez sok. — De meglesz — bizakodik Kiss Istvánná v. b.-elnök. Az idén 18 százalékra emeltük a községfejlesztést. A lakosság­gal közösen elhatároztuk, hogy akiket a községfejlesztés nem ér'nt, azok is járuljanak hozzá 1200—1400 forinttal. Ha ez megvalósul — már pedig meg fog valósulni —, akkor az év végére már együtt lesz a pén­zünk. Jövőre pedig hozzálá­tunk a nagy munkához. EZ A NYÁR A KISHITŰ­SÉG TEMETŐJE. A felfejlő­dött s a tavasszal alakult ter­melőszövetkezetekben erejüket próbáló tegnapi egyéni gazdák hadostul szórják el fenntartá­saikat, s nem egy, a bőséget apró parcelláktól váró ember gondolatvilágában is kikristá­lyosodott az idei nyáron a fái' ismerés: a nagy üzent mégis­csak nagyüzem, s ha vallatóra fogjuk a számokat, kiviláglik, hogy a közösben több a sum­ma. A tavaszi ég alatt sok em­ber találkozó gondolata, nagy családba szövetkezett egyének terve bontott rügyet, s ezeket a nyár gyümölccsé is érlelte. A termelőszövetkezeti mozga­lomhoz az év elején csatlako­zók közül páran csak most döbbentek erejük tudatára, a gyakorlatban most győződtek meg először arról, hogy a kü­lön erőket egyesítő közös mire képes. A megyét járva számtalan ilyen kifejezéssel találkozha­tunk: >»Sose hittem volna, hogy ennyire hamar és ilyen gyor­san felépüljön egy istálló, vagy hogy az ostor előtt szinte má­ról hcJnapra gulya hömpölyög­jön«. Egy tízholdas gazda éve­kig félretesz, az ő nyelvén szólva: a hasán spórol, ron- gyoskodik, míg végre hozzá­foghat istállója építéséhez. Hogy együtt legyen a pénze, bekalkulál minden fellelhető jövedelemforrást. A legjobb termésre számít, jégre, aszály­ra állatelhullásra nem gondoL Ám, ha ilyen csapás éri, to­vább tart a spórolás; A szövetkezetben nem így van. Amit egyszer elhatároz és Mindenki megkapja a járandóságát Igazi nagyüzemi gazdaság van kialakulóban Mernyén. Csupán fél esztendős ' a 336 nagy csatiad szövetkezete, de a vezetőség e hat hónap alatt jártasságot szerzett az irányí­tásban, a tagok megtanulták becsülni a közöst, s így együt­tesen olyan alapot teremtettek, melyre nyugodtan rakhatják a jövendő épületének tégláit. Az iroda berendezése is most újult. A friss festésű barna asztalok egyikén Hárságyi Já­nos, a Március 15 Tsz elnöke és Lugosi László agronómus könyököl: A szövetkezet eddig megtett útjáról folyik a szó: hogyan kezdték, mihez fogtak előbb, mit tartottak fontosnak. Az elnök kevés beszédű. Mon­data végére hamar pontot, tesz. De amit mond. annak van fo­ganatja, szót ért vele a tagság. Hogy ma 400 sertést meg 200 szarvasmarhát mondhat ma­gáénak a szövetkezet, az az A bedegkéri Új Élet Tsa versenyfelhívása A bedegkéri Uj Élet Terme­lőszövetkezet a terméshoza­mok növelését, tűzte célul, s versenyre hívta ki megyénk termelőszövetkezeteit. Elhatá­rozták, hogy rétjeikről a sar- júszénát szeptember 5-ig beta­karítják. Silókukoricából e hónap közepéig 1000 köbmé­ter silót készítenek. A munkát úgy szervezték meg, hogy na­ponta 60—70 köbméter siló készül. Repce vetéstervük 10 hold. Holdanként 180 mázsa ístállótrágyát visznek ki a földre. Szántás előtt 200 kiló szuperfoszfátot és 80 kiló kálit szórnak ki. Őszi kalászosokból a vetéstervük 757 hold. Ebből a kenyérgabona 557, az őszi ár­pa 200 katasztrális hold. A ve­tőszántással egyidejűleg 200 kiló foszfor-. 50 kiló káli-, 25 kiló nitrogéntartalmú műtrá- I térré emelik. gyát kapnak a földek. Az őszi árpát szeptember 15-ig, a ro­zsot 30-ig, a búzát legkésőbb október 20-ig elvetik. Bevezették a szakaszos nyersfoszfátos tpágyakezelést. Számosállatonként és nap>onta 25 deka nyersfoszfátot szórnak ki az istállókban az állatok alá. A következő gazdasági év­ben átlagterméseiket búzából az idei 10,80-ról 11.5 mázsára, rozsból 8,2-ről 9,5-re, őszi ár­pából 14,5-ről 16 mázsára kí­vánják emelni. 400 hold kuko­ricájukat november 10-ig be­takarítják, és a szárvágást no­vember 2 5-re elvégzik. Szarvasmarha-állományukat az egészségügyi rendeleteknek megfelelően elkülönítették. A tehenek tejhozamát a jelenlegi 8.5 literes ietállóátlagról 9,5 li­FELIIIVJUK az Országos Mezőgazdasági kiállításra utazók figyelmét, hogy a MAv csak abban az esetben nyújt részükre 50 százalékos utazási kedvezményt, ha el­utazásuk előtt váltják meg a vásári belépővel egybekö­tött 6 Ft-os vásárigazolványt, illetve a diákok és honvé­dek a 2 Ft-os belépőjegyet. Vásárigazolvány a községi tanácsoknál is kapható. MEGYEI TAN ACS V. B. MEZÖGAZDASÄGI OSZT. (653) összhangnak, köszönhető. A ve­zetőség tudja, mit kell tenni, a tagok megértik, hogy ha a közös elhatározást válóra vált­ják, akkor csak jól járnák. A tervezett egy munkaegység ér­téke 10 forinttal több lesz: 31 forint helyett negyvenen felül tizeinek a tagoknak. Ez min­den szónál nyomósabb érv, és többet is ér. A nemrég még egyénileg dolgozó falu megta­lálta számítását a közösben. Minden család megkapja keze munkája után a járandóságát. Pénzzé, jó pénzzé válik a pa­pírokra pontosan feljegyzett munkaegység. A szövetkezet­beliek szorgalmának ez az egyik rugója. Azt mondja az elnök, hogy náluk nagyon átfésülnek min­den rubrikát. A falakra kifüg­gesztett munkaegység-táblá­zatra ha egyszer valaki neve után odakerül a szám, holtbiz­tos, hogy annál sem több, sem kevesebb. A munkacsapatveze­tő addig nem fekszik le, amíg be nem jegyzi, ki mit dolgo­zott. — Mert írják ám a tagok is. mit, mennyit végeztek — mondja az elnök. A munkacsapatvezetök után a brigádvezetök kezébe kerül a dokumentum, aztán tovább a normáshoz. Az elúök csak úgy »kíváncsiságból« meg­megkérdi a tagoktól: — Jóska bátyám, mit dolgo­zott máma, kik voltak még ott? A tagak tán nem is sejtik, hogy este az összehasonlítás következik: helyesen jegyez­ték-e be ennek és ennek a munkaegységét. — Előfordult, hogy sokal- lottam, amit beírtak. A bri­gádvezető aláírásával megerő­sítette, hogy igenis úgy van jól, ahogy ő irta, mert például Szecsődi Lajos nem maga, ha­nem családjával együtt szerez­te aratás idején a 78 munka­egységet. így már rendben van a dolog. Kiss Károly kevesellette a neve után feltüntetett munka­egységek számát. Bement az irodába panaszra. Ott utána­néztek, s kiderült, hogy másik brigádban is dolgozott, s a bri­gádvezető abban bízva, hogy társa úgyis nyilvántartja — hisz őhozzá tartozik —, nem fektette papírra a végzett mun­kát. Az elnök levélben értesítet­te Károly bácsit, s a panaszos megelégedéssel nyugtázta a he­lyesbítést. Most készül a tsz-ben két 900—1000 köbméteres silógö­dör. Ki előbb, ki később érke­zik munkára. A normás nem napok szerint számol, hanem aszerint, ki hány órát dolgo­zik. A munkaegység pénzt ér. Nagyon vigyáznak a tsz-ben arra, hogy fölöslegesen ne csappanjon. 102 348 munlcaegy- séget terveztek erre az évre. A munkák nehezén most már túl vannak, s eddig 61 127 munkaegység fogyott el a 102 ezerből. De van látszatja a ho- vaf ordításnak. Közeleg a zárszámadás, nem­sokára pénzre, terményre vált­ják a mernyei Március 15 Ter­melőszövetkezetben is a tagok munkaegységeit. Ebben az év­ben szakítják le először a kö­zös munka gyümölcseit. Bizto­san ízleni fog, hisz sok szív melege érlelte. Gőbölös Sándor kimond, a nagy család, s ha a terv a tagok helyeslésével ta­lálkozik, meg is valósul. Ha elhullik egy állat, attól még nem lesz kevesebb ablak a készülő istállón, s nem csap­pan a munkaegység értéke sem. A HUSZADIK SZÁZAD egyre több olyan feladatot ál­lít az ember elé. melynek meg­oldására egyedül nem képes, melyhez szellemi és fizikai erők összeadása szükséges még a mezőgazdaságban Is. Időmegtakarítás, kevesebb fá­radozással nagyobb anyagi ja­vak felhalmozása a tét. Ma már a munkásnak nem lehet első számú termelőeszköze — esetleg csak szimbóluma — a kalapács, a parasztnak pedig nem lehet a kapa meg a ka­sza. Az előrelépéshez szükséges összes feltételek adva vannak. A somogyi parasztság fele már határozott, szekere elé fogta a célba előbb röpítő gépet, hasz­nosítja a laboratóriumokban kikísérletezett »-készítménye­ket«. Napról napra állnak át a parasztok — most már a nagyobbik táborhoz. A tava­szi lendületű szövetkezeti moz­galomnak egyre több a katoná­ja. Nincs messze az az idő — a mi megyénkben sincs messze —, amikor egyszerre, egy hó­napban és közösen mérlegelik majd a parasztok, mennyit fi­zetett a föld ősztől őszig.- Mondhatná valaki, hogy ez csak jóslás. Nem. Elsősorban a jól működő termelőszövetkeze­tek példája, vonzóereje kész­teti önkéntes elhatározásra a még egyénileg gazdálkodókat. Már most sincs a kívülállók között sem olyan, aki tagadná, hogy a több ember többre ké­pes. Ténybeli érveiket rég szétmorzsolták az övükénél nagyobb eredmények. Ami a mezsgyecövekekhez köti őket, azok lelki, felfogásbeli köte­lékek, melyeket az érvek vilá­gánál ma vagy holnap saját kezükkel hajlandók kettésza­kítani. A TERMELŐSZÖVETKE­ZET A JÖVŐ ŰTJA — s ez nem jóslat. »Na. majd meglát­juk mire viszik (mármint az újonnan alakult termelőszö­vetkezetek), úgysem állnak meg a lábukon.« Ez utóbbi va­lóban jóslat volt — rosszindu­latú. Kútba is esett. Tsz-eink learattak, s még ebben az év­ben elkészül valamennyi új gazdaság fundamentuma. Meg lehet nézni, mire mentek. A tavasszal itt-ott jelentkező kis­hitűség elpárolgott, »aközben szépre, formásra faragták jö­vőjük alapköveit. Szép a kukorica Magda Ferenc, a belegi Petőfi Tsz növénytermsztési brigád- vezetője örül a nagyra nőtt kukoricának. Meggyőződtek a vegyszeres gyomirtás hasznosságáról Az idén — az elmúlt évekkel szemben — már kevesebbszer koppantak a kapák a Ten­gődi Állami Gazdaság nagytoldipusztai üzem­egysége határában. Nem azért, mintha ez év­ben kevesebb növény várt volna ápolásra. Nein, erről szó sincs, csak a gyomirtás mód­szerén változtattak. Az üzemegység fennállá­sa óta kilenc tavaszon munkások seregei gör­nyedtek a földeken, csattogtak, villogtak a kapák, s a gazdaság pénztárából tízezrek ván­doroltak el, mire befejeződött a növényápo­lás. Akkor senki sem csodálkozott ezen, így volt másutt is, így ment évszázadokon át a kapálás, nem volt furcsa. Az utóbbi években azonban a gazdaság vezetői oly sokszor hal­lottak a vegyszeres gyomirtás előnyeiről, hogy az idei tavaszon már nem állhatták ellent a kísértésnek: — megpróbáljuk, hátha sikerül — mondogatták. —Permetezőgépünk van, a vegyszer fillérekbe kerül. Akkor sem vesz­tünk sokat, ha munkánk kárba vész. Olyan területen alkalmazták a vegyszere­zést, ahol már reménytelen volt az eredmény. Az ötven hold vörösesenkeszt teliesen ellepte a gyom. A nemes növény meg alig érte el a 10—11 cm-es nagyságot. A kapa már nem használt. Belelapoztak a szakkönyvekbe. Azok pedig a növény gyenge fejlettsége folytán még nem ajánlották a vegyszerezést. — Kiszántjuk, mást nem tehetünk — tű­nődtek a vezetők. De mégiscsak másként döntöttek. Először erős Dikonirt-keverékkel egv kisebb részen permeteztek. Észrevették, hogy a nemes nö­vényt is támadta, bár ez a szer csak a kétszi­kűek ellensége. Megpróbálták egyszázalékos oldattal, ez nagyszerűen bevált. Végigperme­tezték az ötven holdas táblát, három hétre rá megismételték a permetezést, s csodák cso­dája — nem túlzás — szinte egyetlen szál gaz sem maradt benne. A vörösesenkesz, ez a drá­ga, magnak vetett növény pedig szép fejlő­désnek indult. Nem kellett kiszárítani. No, nem is várattak magukra sokáig a ve­zetők. Szemükben hirtelen nagyra nőtt o módszer becsülete. Két lókapálás és egy kézi­kapálás után, hogy a talaj hajszálcsövességét is megszüntessék, 160 hold kukoricán is ki­próbálták a vegyszerezést. A repcét teljesen kiölte, csupán a periénél nem fejtett ki tel­jes hatást. ÁE — .Ezzel a módszerrel gyorotalanítottuhk — mondja Hajdú János növénytermesztési bri­gádvezető — a nyolcvan holdnyi silókukori­cánkat is. Már silózunk, s lemérhető az ered­mény. Az elmúlt évi 150 mázsa helyett idén 200-—250 mázsa silózásra számítunk holdan­ként. Az időjárás mellett ez is hozzájárult a jo eredményhez. A harminc hold zabjukat előírás szerint 25—30 centiméteres korában permetezték. Keresve sem lehetett volna gyomot találni benne. Ma már el is csépelték a terményt, s a tavaly ugyanilyen talajba vetett kalászos az elmúlt évi nyolc mázsával szemben idén 8 és fél mázsás többletterméssel hálálta meg munkájukat. Kipróbálták a vegyszeres gyomirtást a 97 hold sűrűre vetett takarmány- és étkezési borsónál is. S az eredmény? A tavalyi 4 má­zsával szemben idén 10 mázsás holdanként! hozam. A jó terméseredmények természetesen nemcsak az új módszernek, a kedvező idő­járásnak is köszönhetők. De hogy az eredmé­nyekben nagy része van a vegyszeres gyom­irtásnak, azt bizonyítja az is, hogy az üzem­egység a gazdaság vezetőségével egyetértés­ben elhatározta: a jövő évben az említett ter­ményeknél teljes mértékben, ezenkívül pedig már a nem felülvetett kenyérgabonáknál is alkalmazni fogják. Céljuk az, hogy a jövőben, ahol csak lehet, mindjobban háttérbe szorít­ják a kapák munkáját. Sz, S. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents