Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-30 / 229. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1959. szeptember 3®. Hruscsov elviárs nyilatkozata a washingtoni sajtóértekezleten Washington (TASZSZ). Az alábbiakban közöljük azokat a kérdéseket és válaszokat, ame­lyek N. Sz. Hruscsov szeptem­ber 27-i washingtoni sajtóérte­kezletén hangzottak el. — KÉRDÉS: Látogatása ele­jén az országos sajtóklubban megtartott sajtóértekezletén ön sürgette, hogy az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió lénye­gesen bővítse egymással a közszükségleti cikkek keres­kedelmét. Mi a véleménye, va­jon amerikai látogatásának eredményeként növekszik a békés kereskedelem a két or­szág között? HRUSCSOV: Erre a kérdés­re válaszolva mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a nyugati sajtó képviselői jól megértették: a Szovjetunió nem gyarmat. Országunk a legnagyobb ipari hatalmak kö­zé tartozik. Olyan ipara, olyan gazdasági potenciálja van, tu­dománya és technikai színvo­nala olyan fejlett, hogy bizto­sítva van nálunk minden áru­fajta előállítása, akár az ipar és a mezőgazdaság gyors fej­lődését szolgáló készítmények­ről, akár fogyasztási cikkekről van szó. Ha egyes amerikai szemé­lyiségek azt hiszik, hogy virslit vagy cipőt adhat­nak el nekünk, akkor té­vednek, mert ezek nem olyan áruk, amelyekkel bő­víteni lehet országaink ke­reskedelmét. Az ilyen áruk­ra másutt keressenek ve­vőt. Olyasmit akarunk vásárolni, ami érdekel bennünket, és olyasmit szeretnénk eladni, ami érdekli önöket. Ilyenfor­mán nincsenek kizárva sem a közszükségleti cikkek, sem a termelés fejlesztését szolgáló áruk, például gépi felszerelé­sek. KÉRDÉS: Úgy véli-e, hogy most jobban fejlődnek a szov­jet—amerikai kulturális kap­csolatok? HRUSCSOV: Ez nem raj­tunk múlik. Mi óhajtjuk a kül­döttségek, a szellemi értékek széleskörű cseréjét, és hajlan­dók vagyunk minden tekintet­ben kölcsönösen elfogadható, ésszerű alapon fejleszteni a szovjet—amerikai kulturális kapcsolatokat. Szeretnék, ha erre az Amerikai Egyesült Ál­lamok is hajlandó lenne. KÉRDÉS: Úgy véli-e, hogy előre kiterveltek bizonyos kí­sérleteket az ön kedvező ame­rikai fogadtatásának megza­varására? Ha igen, akkor vé­leménye szerint ki tervelte ezt ki? HRUSCSOV: Egyetértek ön­nel, M. Shor, és azokkal a gon­dolatokkal, amelyek kérdése megfogalmazásakor áthatot­ták. De mint vendégnek nem illik bottal rámutatnom azok­ra, akik — hogy úgy mond­jam — kényszeredetten vagy bizonyos szükségszerűség tu­domásulvételével fogadták lá­togatásomat. Természetesen nem gondolok magasállású személyekre, hanem néhány olyan emberről beszélek, akik elég jelentős szerepet töltenek be az Egyesült Államok álla­mi gépezetében. Bizony nem mind helyeselték látogatáso­mat. Ámde azoknak a szemé­lyeknek, akik arra számítot­tak, hogy megakadályozzák kedvező fogadtatásomat, nem sikerült ezt véghez vinniük. KÉRDÉS: Elnök úr! A fel­olvasott közös közleményben az áll, hogy mindlcét fél ki­fejtette nézeteit a berlini kér­désről. Változott-e a Szovjet­unió álláspontja ön és Eisen­hower elnök beszélgetéseinek eredményeként? HRUSCSOV: Ez igen bonyo­lult kérdés, nem lehet rá egy­szerűen felelni. Ráadásul nem tudni, hogyan érti e kérdést az, aki feltette, hogyan értel­mezi a berlini kérdésben el­foglalt álláspontunkat. Mint­hogy azonban a berlini kér­désben vallott álláspontunkat elég bőségesen kifej lőttük, mi az elnök úrral eszmecserét folytattunk erről a kérdésről is. "és e kérdés felfogásában sok közös vonás mutatkozott közöttünk. Azt hiszem, a saj­tóértekezlet számára ez telje­sen elegendő. KÉRDÉS: Milyen kérdése­ket tart ön a legérettebbek­nek arra, hogy a nagyhatalmak kormányfőinek értekezletén szőnyegre kerüljenek? HRUSCSOV: A nemzetközi helyzetet élező, az Egyesült Államokhoz és a többi nyugati országhoz fűződő kapcsola­taink rendezését gátló minden kérdést érdemes megvitatni a kormányfői értekezleten. Eze­ket a kérdéseket meg kell ol­dani, el kell hárítani az aka­dályokat az országok kapcso­latainak rendezése útjából hogy melegebb nemzetközi légkör alakuljon ki, hogy az országok viszonya kedvezőbb feltételek között fejlődjék, ! állandóan javulva baráti kap­csolatokká izmosodjék. KÉRDÉS: Az országos sajtó­klubban ön azt mondotta, hogy a kapitalizmus, amely haladóbb, mint a feudalizmus, felváltotta az utóbbit, hogy ugyanennél az oknál fogva a kapitalizmust is felváltja idő­vel a szocializmus. Mi lép majd az ön véleménye szerint a kommunizmus helyébe? HRUSCSOV: A Szovjetunió­ban a szocializmus felépítése után hozzáfogtunk a kommu­nizmus felépítéséhez, s a kom­munizmus építésének első sza­kaszában élünk. A többi szo­cialista ország többé-kevésbé közel áll a szocializmus építé­sének befejezéséhez. Ha sza­bad így kifejeznem magam még nem próbáltuk ki, mit ad a kommunista rendszer az em­bereknek, a társadalomnak. Lám, önök között akadt egy ember, aki újabb tortát köve­tel (derültség a teremben). De minek keressek ú.iabb tor­tát, amikor szerintem a legízletesebb a kommunista torta. Nagy örömmel fog­juk sütni, és mindazokkal megosztjuk, akik enni kí­vánnak ebből a tortából. (Élénkség a teremben.) KÉRDÉS: Elnök úr! Úgy vé­li-e ön, hogy a csúcstalálkozó ez idő szerint már bizonyos, mit javasolna e találkozó idő pontjául és helyének? HRUSCSOV: Erről ilyen for­mán csak egy olyan igazgató beszélhet, aki így szól beosz­tottaihoz: nálam minden rend­ben, csak alá kell írni a pa­rancsot, és minden megy, ahogy akarom. A kormányfői találkozóhoz mindegyik résztvevő kormány­fő beleegyezése szükséges. Ezért nem mondhatom meg, mindenki készen áll-e arra, hogy egy ilyen értekezlet ösz- szeüljön. Ebben még meg kell állapodni. Véleményem sze­rint a kormányfői értekezlet összehívásához szükséges fel­tételek már megértek. Én sze­mély szerint a kormányfők többségének megfelelő bármi­lyen helybe beleegyezem. Szá­munkra ez nem valami külö­nös kérdés — nem kell elvi magaslatra emelni. Kormány­fői találkozó céljára megfelel­ne például Genf. KÉRDÉS: Eisenhower el­nökkel folytatott megbeszélé­sei eredményeképpen növe­kedtek-e az állandó világbéke esélyei? HRUSCSOV: Belőlem soha­sem halt ki a béke reménye, én mindig bíztam benne, hogy ha az emberek erőfeszítéseket tesznek a béke biztosítására, a béke fennmarad. Eisenhower úrral, az Egyesült Államok el­nökével való találkozásom után még jobban megerősödött reményem, mert az elnökkel folytatott megbeszéléseken éreztem, hogy őt ugyanúgy nyugtalanítja a béke sorsa, ahogyan bennünket. KÉRDÉS: Továbbra is azt tartja-e ön, hogy a német probléma megoldásának egyet­len útja a békeszerződések megkötése mind Kelet-, mind pedig Nyugat-Németországgal? HRUSCSOV: Az éjszakát nappal követi, a háború után pedig békének kell jönnie. Ezért alá kell írni a békeszerző­dést. Kivel? A két fennál­ló német állammal, mint­hogy egységes Németország nincs. Más kivezető utat nem látok. Ha önök tudnak más kivezető utat, mondják meg. Úgy gon­dolom, hogy önök sem találnak más megoldást. KÉRDÉS: Az ön ideérkezé- se előtt és az Egyesült Álla­mokban való tartózkodása so­rán itt egyesek azt mondogat­ták, hogy önt az amerikai erő, az amerikai életforma meg­mutatásával kell megleckéz­tetni, meggyőzni a kapitaliz­mus előnyeiről. Nyikita Szer- gejevics, hogy érzi magát ilyen nehéz leckék után? HRUSCSOV: Megleckéztetni, ez nem megfelelő kifejezés, amikor a nagy Szovjetunió képviselőjéről van szó. Aki ily módon gondolkodott, nem okos ember. Ami meggyőződé­semet és azt a kérdést illeti, hogy melyik rendszer a jobb, úgy gondolom, a jelenlévő hallgatóság nem a legmegfe­lelőbb ahhoz, hogy erről vitát folytassunk. Mi senkire sem kényszerítjük rendszerünket, és amikor az Egyesült Álla­mokban jártam, még job­ban meggyőződtem arról, hogy a legszentebb, a leg­jobb, amit csak ember lét­rehozhat — a szocialista társadalom, a kommunista rendszer, amelyben egyik ember a másiknak valóban barátja és testvére. Hogyan érzem magam az uta­zás végeztével? Röviden vála­szolok — adja Isten, hogy önök is így érezzék magukat. (Élénk­ség a teremben, taps.) KÉRDÉS: Megengedi-e a Szovjetunió, hogy külföldi megfigyelők tartózkodjanak területén a javasolt leszerelés megkezdődésének első pillana­tától? Megengedi-e nekik, hogy a leszerelés folyamata során szabadon utazhassanak, és ott maradhassanak azután is, ami­kor mát a leszerelés befejező dik? HRUSCSOV: Ha figyelmesen elolvassák leszerelési javasla­tainkat, amelyeket az ENSZ közgyűlésében ismertettem, vé­leményem szerint eléggé vilá­gosan benne foglaltatik elkép­zelésünk, ha kívánják, megis­métlem. A leszerelés megkez­désétől minden leszerelési sza­kaszhoz megfelelő ellenőrzési szakaszt is kötelezőnek tar­tunk, vagyis más államok kép­viselőinek jelenlétét és azok­nak a területeknek az ellenőr­zését, amelyeket ellenőrizni kell. Megállapodás szerint a le­szerelés egész folyamán, a le­szerelés teljes befejezéséig ez így lenne. Amikor -megvalósul a teljes leszerelés, az ellen­őröknek természetesen az ér­dekelt országokban kell len­niük, hogy a leszerelésre vo­natkozó szerződést minden ál­lam szentül megtartsa. Ha elfogadják javaslatain­kat, és megvalósítják az álta­lános leszerelést, akkor meg­szűnik a titkosság kérdése, ak­kor utazhat mindenki, amikor akar és oda, ahová tetszik. Ki­véve talán azokat a helyeket, amelyek meglátogatására előbb engedélyt kell kérni a házi­asszonytól. (Nevetés a terem­ben.) KÉRDÉS: Mivél indokolja meg Eisenhower azt, hogy oroszországi látogatását ta­vaszra halasztja? HRUSCSOV: Feltárom önök alőtt ezt a titkot, bár nem kér­tem engedélyt rá az elnöktől, ö azonban megígérte, hogy most meghallgat engem, tehát tudni fog arról, amit mondok, így hát megengedhetőnek tar­tom, hogy elmondjam, hogyan történt. Tegnap az elnök szívélyesen meghívott engem birtokára, és ott bemutatta gyönyörű uno­káit. Hogy úgy mondjam, köz­vetlen kapcsolatba kerültem velük, sajátos »értekezletet« tartettunk. Megkérdeztem tő­lük, lehetségesnek tartják-e, hogy elkísérjék a nagypapát, és ha szeretnék, mikor akar­ják elkísérni őt a Szovjetunió­ba. Nos, ezen az »értekezleten« az elnök unokáival arra az egyhangú döntésre jutottunk, hogy nekik feltétlenül el kell jönniük Moszkvába. Felvető­dött a kérdés, melyik a leg­megfelelőbb időszak erre az útra. Meg kell vallanom, én magam mondtam, hogy véle­ményem szerint az elnök, kü­lönösen pedig az unokái szá­mára a legmegfelelőbb a nyári vagy a tavaszi időszak, ami­kor minden virágzik, minden illatozik, amikor nem fújnak a hideg őszi vagy téli szelek. Később az elnökkel a legszívé- lyesebb formában eszmecserét folytattunk erről a kérdésről, és ugyanerre az elhatározásra jutottunk. Ne keressenek tehát kákán csomót, és értsék meg, hogy ezeket a kérdéseket em­beri szempontból oldjuk meg. (Nevetés.) Nos hát, elmondtam, hogyan történt. Ha az elnök úr úgy véli, hogy én mint partnere túlléptem meghatalmazásomat, és különös titkokat árultam el tárgyalásiunkról, kérem, bo­csásson meg nekem. (Élénkség a teremben.) Úgy gondolom, az én uno­káim is helyeslik ezt a dön­tést. Ha már unokákról beszé­lünk, nos, az unokák hozzájá­rulnak ahhoz, hogy az Egye­sült Államok elnöke a tavasz- szal vagy a nyáron látogasson a Szovjetunióba, a nagypapák pedig szintén egyetértenek ez­zel. (Nevetés a teremben, taps.) KÉRDÉS: Hogyan gondolko­dik ön most az Egyesült Álla­mokról, az amerikai népről, a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok békés együttélésének és együttműködésének lehetősé­géről? HRUSCSOV: Maga az élet tanítja meg az összes népeket arra, hogy a különböző társa­dalmi rendszerű államoknak együtt kell élniük, békében, barátságban kell élniük, és egészséges kapcsolatokat kell fenntartaniuk. Én mindig ezen az állásponton voltam, ma azonban még nagyobb meg­győződéssel vallom ennek az álláspontnak a helyességét. KÉRDÉS: Ha megvalósul a leszerelés, hány embert hasz­nosíthatnak önök a békés gaz­dasági életben? (Vidám élénk­ség a teremben.) HRUSCSOV: Úgy gondolom, hogy ez már nemcsak újság­írói, hanem felesleges női kí- váncsiskodás is. (Derültség a teremben.) Nyíltan megmon­dom önöknek, hogy ha kihar­coljuk a leszerelést, márpedig ezt akarjuk, akkor mindazok a katonák, tábornokok, tisz­tek, tengernagyok, pilóták, akik most katonai szolgálat­ban vannak, hazatérnek. KÉRDÉS: Amikor Eisenho­wer biztosítékokat kért öntől arra, hogy a nyugatiak jogait Nyugat-Berlinben továbbra is tiszteletben tartják, mi volt az ön válasza? HRUSCSOV: Sok kérdésről folytattunk eszmecserét Ei­senhower elnökkel, de úgy gondolom, hegy nem kötelező a nyilvánosság előtt beszámol­ni mindenről. Már sok min­dent elmondtunk. Még fogunk találkozni, beszélgetni, és az­után újból elmondjuk, amit szükségesnek tartunk elmon­dani. Milyen kíváncsiak önök! Legyenek türelmesek, amikor eljön az idő, mindent meg­mondunk. KÉRDÉS: Akik közülünk Nixon úr társaságában a Szov­jetunióban jártak, meglepőd­ve lá,tták, milyen sok fiatal­ember jár templomba a Szov­jetunióban. Ha fokozódik az érdeklődés a vallás iránt, mi lesz az önök álláspontja az egyházzal szemben? HRUSCSOV: Az ön kérdése először is megerősíti azt az is­mételt kijelentésünket, hogy nálunk teljes vallásszabadság van. Másodszor, templomba egyszerűen kíváncsi emberek is járnak. Általában a kíván­csiság jellemző az ifjúságra. Elmondtam például az elnök­nek, hogy egyszer, közvetlenül a háború után ellátogatott hoz­zám Tolbuhin marsall, akivel sok időt töltöttem a sztálin­grádi fronton. Meghívtam ebédre. Gyermekeim akkor még kicsinyek voltak. Amikor Tolbuhin marsall megérkezett* összegyűltek, és a sarokba el­bújva kíváncsian nézegették* majd ezt mondogatták egy­másnak: láttunk egy eleven marsallt. Ugyanúgy, ahogyan a gyere­kek, azok a fiatalok is, akik az öregektől hallanak a vallásról, a szentekről, az Istenről, ma­guk is látni akarják, mi törté­nik a templomban, érdekli őket. De ha minden fiatalem­ber vagy lány csak egyszer is elmegy kíváncsiságból a temp­lomba, akkor a templomok aj­taja sohasem fog bezárulni, nyikorogni fog az emberek ki- bejárkálásától. Vagy itt vagyok én, a kom­munista, aki eljöttem önökhöz. Hány ember tódult ki az ut­cára, hogy eleven szovjet kom­munistát láthasson. Képzeljék el, hogy a Szovjetunióba ellá­togat egy tekintélyes tőkés em­ber. Hány ember akarja meg­nézni, megtapogatni. (Derült­ség a teremben.) Sok ember gyűlik össze, és ebben semmi meglepő nincs. Uraim, még sok kérdés vol­na, és én örömmel válaszolnék rájuk, de időm lejárt. Nemso­kára televíziós beszédet kell mondanom. Ezért engedjék meg, hogy végezetül a leg­őszintébb köszönetét mondjak figyelmükért, és sok sikert kí­vánjak önöknek. Fáradságot nem kímélve munkálkodjanak azon, hogy jó viszony legyen országaink között, hogy barát­ság, béke jellemezze kapcso­latainkat, hogy béke legyen az egész világon. (Taps.) Viszontlátásra! Köszönöm a figyelmet. (Hosszan tartó taps.) (MTI) Amiről nem ír az újság Film- és étkezési gond Nagyatádon Többen vetették szememre: arról ugye, ivem ír a Somogyi Néplap, hogy a nagyatádi filmszínházba hetekkel, de nem ritkán előfordul az is, hogy hónapokkal később jut el egy- egy jó film, mint a környék falusi mozijaiba vagy a kon­zervgyár keskenyfilm-vetítőjébe. Néhány éve már, hogy a járási tanács kezelésében mű­ködik a nagyatádi művelődési ház mozija. ő gondoskodik üzemeltetéséről, s a tanácsé természetesen a vetítések bevéte­le. A Somogy megyei Moziüzemi Vállalatnak így különösebb anyagi érdeke -nem fűződik Nagyatádhoz, csak a filmeket ad­ja. Ezért történhetett talán, hogy a Csendes Don első részét a tavasszal, a másodikat a nyáron, a harmadikat most — az il­letékesek többszöri kérésére — láthatta a nagyatádi közön­ség. Mi dolog az, hogy mindig jó filmeket kémek? — vetette a MOKÉP a járási művelődési ház vezetőinek szemére. Jó lenne, ha egyszer — egy előadás alkalmával — megkérdeznék a látogató véleményét is, s tőlük meghalla­nák. bizonnyal mindazt, amit elpanaszoltak az újságírónak. Mátyás-féle vendéglő — az frnsz gondatlanságában. Nem mertem azt írná, hogy gondo­zásában, mert nyelvünk e szép kifejezése bizony aligha illik az fmsz vendéglátó tevé­kenységére. Kezdjük a menüvel. Az éhe­sen betérő örömmel olvassa: leves, sertéspörkölt burgonyá­val, hozzá valamilyen sava­nyú, és a végén tészta. Ha szerencséje van az éhe­sen betérőnek, akkor a tésztá­hoz érve ebédje jó étvággyal való fogyasztásában kaphat egy gyerekeknek szánt mig­nont. Ha nincs szerencséje, ak­kor ezt sem, de közük vele, hogy kárpótlásul — hogyhogy nem vette észre? — több sa­vanyút kapott. Amint leült, ugyanolyan jó étvággyal, csak kicsit morózu- sabb hangulatban kelhet fel. Az előfizetéses ebédnek szeptember 26-tól 5,90 helyett 7,60 az ára. Amikor tudatták ezt az érdekeltekkel, megje­gyezték: azért vált szükséges­sé az áremelés, mert bősége­sebb ebédet szeretnének adni* s az nem futja a régi árából. A szándék szép. Reméljük, az fmsz belekalkulálja az új árba a kenyérszeletet is, amit eddig külön kellett megvásá­rolniuk a koszttal nem mond­hatnánk, hogy éppenséggel elé­gedett előfizetőnek. S szeretnénk, ha az ő meg­elégedésük mellett el lehetne majd mondani azt a Mátyás­vendéglő menüfogyasztóiról is. V. P. Kicsik és nagyok Macmillan távirata Hruscsovnak és Eisenhowernek London (MTI). Mint az AP jelenti, Macmillan angol mi­niszterelnök hétfőn este táv­iratban fejezte ki szerencsekí- vánatait Hruscsov szovjet mi­niszterelnöknek és Eisenhower elnöknek a két államférfi azon erőfeszítéseiért, amelyek­kel átfogó megállapodásra tö­rekednek a hidegháború fel­számolására. Nem szülőotthon előtt, nem is újraoltás végett állt meg itt ez a néhány barcsi mama gyermekével. Amint a felírás elárulja, a falu közkedvelt cukrászdája aratott ezúttal si­kert. S lám, nemcsak a nagyok, hanem a legkisebbek köré­ben is. Nagy lehet a forgalom, ha egyszerre ennyi babakocsi parkíroz a bejárat előtt. Sok dolga lehet a cukrásznak! Ám ez még mind:g iáén kevés ahhoz, ami a falu gólyájának jit* tott osztályrészül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents